Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-31 / 177. szám

xjfírlan 1974. JÚLIUS 31., SZERDA Szabad idő, nyeregben A táj, az emberek és a múlt Nyolc év óta egyre több, ha nem is világot, de Európát járt ember él Maglódon, akik otthonosak a szomszédos, s a távolabbi országok útjain, vá­rosaik történelmi emlékektől zsúfolt, zsibongó terein, akik saját szemükkel látták az Ad­riai-tenger párás tündöklésű szigeteit, a horvát hegyek ko­pár szirtjeit, a bosnyák táj erdős-vízeséses völgyeit, az olasz Dél évezredek kultúrájá­nak szellemét sugailó kisváro­sait, kertjeit, ahol á citromfák zöld lombja közt remek-sárga gvömölcsök villognak; isme­rősként köszöntik évről évre a Kárpátok vadregényes hegye­it, a hófödte csúcsokat, s elju­tottak a testvéri Lengyelorszá­gon át az Északi-tenger hűvös, nagy vizéig, ahol lábuk a dü- nék homokját taporxa, s arcu­kat fürdette a sík, s a hajnali víz nagyszerű szele, s fülük­ben még itthon visszhangzik a súlyos szájjal harsogó tenger moraja, s kedvvel emlékeznek a föl-le csapó sirályok zsák­mányszerző röptére. Oktatással kezdődött Mindezeket a kétségkívül szép élményeket egy roppant egyszerű jármű — a motorke­rékpár, s a negyven motorost tömörítő községi sportklub szakosztályának léte tette le­hetővé; amit 1966-ban szerve­zett, s azóta is irányít Sass Gyula, aki ma már 64. évében jár, tehát nyugdíjasként is te­vékeny életet él. Vele beszél­gettünk maglódi otthonában, egy takaros kertes házban. — Mi volt a serkentő, hogy a községi motorosokat szak­osztályba szervezze? — Ugrásszerűen megnöve­kedett a motorok száma, s gazdáik nem nagyon mozdul­tak ki a faluból, föl s alá nyargalásztak a községi uta­kon; riasztgaiva a járókelő­ket, s közben egyre-másra sér­tették meg a közlekedési sza­bályokat. Miután én, több szakma mellett, gépkocsiveze­tők oktatásával is foglalkoz­tam, kézenfekvőnek találtam, hogy itt Maglódon, főleg a fia­tal motorosoknak a KRESZ- ből előadásokat tartsak. Tehát, a mostani közösség kialakulá­sa az oktatással kezdődött, majd jobban megismerve egy­mást, beszélgetés közben fel­vetődött, hogy jó lenne ide meg oda elmenni, de nem kü- lön-külön, hanem együtt. Lassanként létrejöttek az el­ső hazai utak, jártuk az or­szág szép vidékeit, számunkra a motor csak eszköz lett, hogy a kitűzött várost, vidéket el­érjük, s amikor megérkez­tünk, leraktuk a motorokat és tempósan, ráérősen elindul­tunk gyalogszerrel becserkész­ni a környéket. Először csak a táj érdekelt minket, majd a történelme, s miután ezt nagy­jából megismertük, azt kutat­tuk, hogy élnek itt-ott az em­berek, mivel foglalkoznak, mi­ből élnek, szeretik-e, becsü­lik-e, becsben tartják-e sző­kébb pátriájukat. Egyszóval, egyre több táját ismertük meg az országnak, s kezdtünk arról pusmogni, hogy jó volna né­hány környező országba is ki­ruccanni. Megnézni, mi van ott. ...ma már a történeleriT hová mentek — Mikor és először? — 1966-ban, még közös út­levéllel — Jugoszláviába. Ha lehet azt mondani szerényte­lenség nélkül — mi, talpától a kalapjáig végigmászkáltuk dé­li szomszédainkat; három hé­tig szinte mindig úton vol­tunk, Tito-Uzsicétől Fiúméig, Abbáziától Szenjiig megnéz­tünk mindent alaposan. Na- gyon megtetszhetett mindnyá­junknak, mert azóta már há­romszor voltunk vendégei dél­szláv barátainknak. — Most az idén hová ké­szülnek? — Augusztusban Szlovákiá­ba megyünk, Tátralomnicra, itt minden évben nagy nem­zetközi motorostalálkozók vannak, csak akkor nem tu­dunk elmenni, ha nagyon rossz, hideg, esős lesz az idő. Kedves barátaink vannak Szlovákiában, már >ezért sem szeretnénk az idén elmaradni. A kassai motorosokkal s veze­tőjükkel, Vágássy Gyulával rendszeresen levelezünk is, s természetesek a kölcsönös lá­togatások. Egyébként a szak­osztály hat-nyolc fős csopor­tokban túrázik, az NDK-ból mostanában indul vissza egy csoport, egy másik oda ké­szül, a harmadik indul Jugo­szláviába, a negyedik hazai túrára megy a Bakonyba, a Cuha-patak völgyét cserkészik be. A jövő hónapban megyünk A Kossuth új könyvei A közelmúltban számos ér­dekes politikai és ismeretter­jesztő mű jelent meg a Kos­suth Könyvkiadónál. Az olasz kommunista mozgalom egyik legkiválóbb vezetőjének, és teoretikusának, Antonio Gramscinak mintegy 200 leve­lét tartalmazza a „Levelek a börtönből” című kötet. Az írá­sok 1926 novembere és 1937 januárja között keletkeztek. Diplomáciai történetet kap kézhez az olvasó Tatár Imre mmm ; SíwX'X'i'K'X' Wíííííí:-::*:­„Európa biztonsága” című kö­tetével, amelyben a szerző az elmúlt öt esztendő történetét foglalja össze, a politikai eny­hülés folyamatának szemszö­géből. Bácskai Tamás, Huszti Ernő és Simon Petemé szerzőtrió közös műve, „A pénz”, arra vállalkozott, hogy bemutassa a pénzt az idő sodrában, fel- használását a különböző ko- | rokban, társadalmakban, or- I szágokban, helyzetekben. JÚLIUS 17 TOL 31 Mi 30-40% Msmm AMFORA-OVERT Ar Amfora lerakatainál és a szaküzletekben árengedménnyel vásárolhat különféle méretű húzott üvegeket, hazai gyártmányú vizes-, boros- éi liköröspoharakat, valamint egyéb háztartási árukat. Csongrádba, majd szeptem­berben Eger környékén sáto­rozunk. Egy esztendővel előre — Az elmondottakból kide­rül, hogy rendkívül gazdag programjuk van az idén. S jö­vőre? — Romániában már jár­tunk, de Erdélyen csak átsza­ladtunk, s így a szakosztály úgy döntött, hogy testületileg csak Erdélybe megyünk, job­ban szemügyre akarjuk venni híres városait, komor szépsé­gű hegyeit, gazdag népi kultú­ráját, szippantani akarunk egy kis történelmi levegőt. Acs Jenő Plakátpályázat A Kulturális Minisztérium kép­zőművészeti osztálya — a Képző- és Iparművészeti Lßk to rá tussal egyetértésben — hazánk felszaba­dulásinak 30. évfordulója tiszte­letére a házak falán és egyéb ob­jektumokon elhelyezendő plaká­tok megtervezésére nyilvános pá­lyázatot hirdet a Képzőművészek Szövetsége tagjai, valamint Mű­vészeti Alap-tagsággal rendelkező grafikusművészek részére. A pályázatra beküldhető tervek száma ^nincs korlátozva, mérete 50x70 centiméter. A pályázat jel­igés: a szerző nevét és címét jel­igével ellátott zárt borítékban kell mellékelni. A beküldési határidő: 1974. december 2., déli 12 óra. A pályázatot a Képző- és Iparmű­vészeti Lektorátushoz — Buda­pest, I., Úri utca 54—56. — kell beküldeni. A pályázati díiak: egy I. díj 20 000 forint, 2 II. díj 10 000—10 000 forint, négy in. díj 5000—5000 fo­rint. Az első és második díj magá­ban foglalja a felhasználás jogdí­ját is. A Képző- és Iparművészeti Lek­torátus — a kiíró szervvel egyet­értésben — a pályadíiákat a ki­írástól eltérő megosztásban is ki­adhatja. Előzetes a gazdag programból Hangversenysorozat Szentendrén „A zene számomra olyan, mint a szél, a dallamot fel­kapja, eikavarja, az kószál egy kicsit, engem pedig ide- oaa zizegtet ez a szel és olyan húrokat pöinget meg, amelyek más érzeteket is feílobbanta- nak bennem, mint mozgás, érzelem, táj. Kiteszem maga­mat e szélnek, a levegőbe szi­matolok és azt mondom, hogy jaj de jó. Elgndalít, elbűvöl, vagy felizgat, a szunnyadó ér­zéseket feldobja és megköny- nyabbül, alti hozzá közel áll. A muzsikus pedig, ahogy hajlik, ahogy a keze mozog, ahogy a teste ide-oda megy, ahogy az arca olyan koncent­rált, olyan magábazárt, úgy tűnik nekem, minthogyha ön­maga volna az a legígazibb hangszer, amin. átszűrődik a zene”. — Kovács Margit mot­tóul szánta e sorokat a kerá­miagyűjteményének kertjében rendezett nyári hangverseny­sorozat elé. Örömmel vettük tudomásul, hogy a Ferenczy- múzeura kertje után egy má­sik, jobb akusztikájú, szabad­téri kamarahangversenyek rendezésire alkalmas helyi­ség létesült Szentendrén. A hétfő este itt rendezett hang­verseny a szentendrei nyár gazdag kulturális program­jának befejező mozzanata, s egyben az új helyszínen au­gusztusban lezajló hat hang­versenyből álló sorozat be­vezetője, előzetese volt. A rendezők jól választották meg a hangverseny program­ját; Gerencsér Ferenc és Szalai József a nemzetközi hírű cimbalomművészek ját­szottak. A cimbalmot meste­rük, Rácz Aladár emelte ki „méltóbb helyére, a kocsmák füstös levegőjéből, a hangver­senydobogóra”. Növendékei, Gerencsér Ferenc és Szalai József, az ő tanításait fejlesz­tették tovább, amikor két cimbalmon már nehezebb, zongora-, vagy zenekari kí­sérletes műveket is meg tud­tak szólaltatni. E teremtő munka eredményéből adtak ízelítőt hétfő esti hangverse­nyükön. Műsorukon Bartók- művek szerepeltek; a Három csíkmegyei népdal, a Rap­szódia, a Román népi táncok és a Régi magyar táncok fel­dolgozása. Kellemes szín­foltja volt a hangversenynek a népdalokat .éneklő Budai Ilona. A hangverseny nagy sike­re jó előjel volt a rendezők­nek a sorozat elkövetkezendő időszakára. A hatrészes soro­zat első koncertje szombaton este lesz, Mező László gor­donkaművész közreműködé­sével. A következő szombaton, augusztus 10-én ismét Geren­csér Ferencet és Szalai Józse­fet hallhatja a közönség —ez­úttal természetesen más mű­sort játszanak. 18-án és 19-én csembalóest lesz, Horváth Anikó csembaloművész és Kovács Lóránt fuvolaművész közreműködésével, 24-én az Űj Budapest Vonósnégyes játszik, 31-én pedig a Buda­pesti Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc Kamarakórusa szerepel Párkai István ve­zényletével. Korda Agnes VAC Szocialista brigádok kulturális vetélkedője A váci kulturális rendezvé­nyeket előre jelző havi nyom­tatott kis műsorfüzet általában olvasott Vácott, s különösen az május eleje óta. Májusban hirdették meg ugyanis a váro­si párt-, állami és társadalmi szervezetek az MSZMP XI. kongresszusa, felszabadulá­sunk 30. évfordulója és a vá­ros fennállása 900. évfor­dulója tiszteletére a szocialista brigádok kulturális vetélkedő­jét. Május óta a műsorfüzet­ben ilyen mondatok olvasha­tók: „Péntek esti magazin, 20 pont”, „Sutjeska, 10 pont”, „IBUSZ—TIT ország-világjá­rók baráti köre, erdélyi utazás, 8 pont”. | A vetélkedő ugyanis — amelynek a döntője 1975. no­vember 7-én lesz — két rész­ből áll, az ez év végével zá­ruló Korunk — életünk elne­vezésű pontszerző versenyből és a jövő évben megrendezés­re kerülő csapatdöntőkből. Pontokat pedig úgy lehet sze­rezni, ha a szocialista brigá­dok — egyebek között — részt vesznek a műsorfüzet által ajánlott rendezvényeken. A csapatdöntőkön való részvétel feltétele a legkevesebb 1000 pont összegyűjtése. Az 1000 pont Metti pontokat a szocia­lista brigádok, illetve az azok­ból alakuló négytagú csapatok tovább viszik magukkal az elődöntőbe. Talán nem szükséges részle­tesebben ismertetni ezt a nagyszabású váci kezdemé­nyezést, a fentiekből is kide­rül annak nagyszerűsége. A szocialista brigádok vállalásai között minden esetben kultu­rális vállalások is szerepelnek, nem egy olyan szocialista bri­gáddal találkoztunk azonban már megyeszerte, amelynél a vállalások teljesítése gondot jelent. Ma már a lakóhelye­ken, munkahelyeken a műve­lődés gazdái meglehetősen gaz­dag kulturális programot kí­nálnak, mégis viszonylag rit­ka az olyan település, ahol azokra a szocialista brigádokat következetesen és rendszeresen hívnák, netán a programokat kimondottan az ő számukra terveznék. Ugyanakkor a me­gye számos művelődési intéz­ményében — köztük a váciak­ban — már régen felismertéli, hogy — kereskedelmi kifeje­zéssel élve — a keresletnek és a kínálatnak találkoznia kell és egyáltalán nem fölösleges e két találkozási pontot egymás­hoz közelíteni. Vácott mind­ezt a lehető legszélesebb kör­ben, szervezetten és komoly politikai tartalommal telítve csinálják. S hogy milyen eredménnyel? Lapunk váci kiadásában ép­pen a közelmúltban jelent meg egy rövidebb tudósítás, amely szerint a pontszerző versenybe eddig ötvenöt brigád kapcso­lódott be. És még két példát idézzünk; a Híradástechnikai Anyagok Gyára Radnóti Mik­lós szocialista brigádja már eddig több mint 1300 pontot gyűjtött össze és túlhaladta az 1000 pontot a Váci Kötöttáru- gyár XI. kongresszus szocialis­ta brigádja is. A GODOLLOI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET AZONNAL FELVESZ asztalos szakmunkásokat. Cím: 2101 Gödöllő, Dózsa György út 67. Telefon: 456. Pusztavacsi körkép Házi kiállítás — és ami mögötte van Hazánk földrajzi központja, megyénk déli sarka Pusztavacs. Gyönyörű vidék, érintet­len hely — szarvasok robognak az erdei te­metőben, a ringó kalász, kukoricás; nyulak rejtekhelye. Couburg herceg hajdani birto­kán, elhagyott pincesorának helyén pezseg az új élet, summásokból, kalapjukat szünte­lenül markukban gyűrő zsellérekből végre emberek lettek. Milyen különös, hogy a Má­tyás-templom múzeumában őrzött XVII. szá­zadi pusztavacsi népi faszobor olyan hitele­sen mély és őszinte, hogy ez a zsellér Krisz­tus Donatelló folytatásának és Veres Péter szemléleti előzményének tekinthető. Erre gondolok, miközben a Baráth Béla főtiszt szervezte házi kiállításon nézem az alkotáso­kat. Emlékakvarellek Paál József abban jeleskedik, hogy tollraj- zokkal és akvarellekkel örökíti meg utazásá­nak tájait. E-képi országjárás sok tanulsággal szolgál. Bakonyi vihar, gallyatetői ősz, pusz­tavacsi erdő, Szigliget jelenik meg a festőileg érdekesen gondozott felületeken. Egészen más a svájci hegyek színhatása, mert Paál József pontosan ügyel az egyedi hangulatok megragadására. Máskülönben ő Paál László, a nagy XIX. századi festő távoli rokona, ha nem is egyenes ági leszármazottja — Pusz­tavacs párttitkára és iskolaigazgatója, alti so­kat tett azért, hogy korszerű oktatásban ré­szesüljenek a Viktor-, Cset-, Péter- Üjházi- majorból érkező pusztai gyerekek. A közel­múltban itt tanított Buda Ferenc, a , neves költő — több művét a pusztavacsi környezet ihlette. Képkrónikák Romhányi Elemér tavaly érkezett Monorról e különös, erdőbe kapaszkodó településre. Ö is tanár és festő egy személyben. Dicséretes pusztavacsi sorozata. E vidék telített fel nem fedezett látványkincsekkel. Házak között •vesztegel élő sebként a középkori romtemp­lom és a Szorító csárda — ahol ma nagysze­rűen működő KISZ-klub szolgálja a vacsi fiatalok kultúrált szórakozását és önművelé­sét. Romhányi Elemér képekben rögzíti a Couburgok hajdani mustházát, düledező is­tállóját, a ma is használatos szabad tűzhelye­ket. E senki által eddig nem érintett világot alakítja festészetté, s ezzel canalettói felada­tot vállal — aki a XVIII. század Velencéjé­ben élt, és megörökítette a tovatűnő részle­teket. Nekünk Pusztavacs is fontos; a hazai táj átalakulás előtti szöglete, s külön szeren­cse, hogy a krónikás kedvű Romhányi festmé­nyekkel ábrázolja a pusztavacsi majorság múltját, természeti környezetének pompáját. Virágcsendéleteiben is a sűritett évszakok to­longanak, s a gyerekek kedvessége, akik cso­Varga István: Városrészlet korba gyűjtik a színekben örvénylő mezőket, és élő jelképként nyújtják át nevelőiknek. Katonafestmények A laktanyában képzőművészeti szakkör is működik Paál József vezetésével. Tehetséges festőjelölt Varga István honvéd, aki Szabolcs­ból érkezett, s parancsnokainak figyelmessé­géből szabad idejében rajzol és fest. Jó for­maérzékkel rendelkezik. Levelet író katonát komponál — éjszakai riadót, a látogatás ben­sőséges hangulatát. Ügy tűnik; nagyobb a jövője, mint a múltja, különösen akkor, ha leszerelése után tovább képezi magát. Nagy eredmény, hogy Pusztavacson a fiatal katonák képességkibontakoztatásával ily so­kat törődnek, s ezzel hozzájárulnak, hagy a hazafias szolgálat nemcsak kötelességteljesí­tés, hanem élmény. Biztos vagyok benne, hogy Varga István számára a két esztendő nemcsak fáradtság, hanem országjárás és hi­vatását felmérő belső utazás volt egyben, olyan tapasztalatszerzés, melynek során országos szemmel tudja megítélni teendőit. Minden bizonnyal általánossá válik a puszta­vacsi gyakorlat, mely elősegíti a katonák és a hozzájuk látogató családtagok kultúrálódá- sát azzal, hogy a körletben képzőművészet is várja őket a helyi műemlékek hatása mellett. Varga Istvánnál maradva — nagyon jól­esett parancsnokainak, Paál József és Rom­hányi Elemér festő tanárainak, a házi kiállí­tás után szervezett kis fogadás valamennyi részvevőjének, hogy meghívta őket soron kö­vetkező tárlatára. Miért esett jól? Azért, mert figyelmességével igazolta: Pusztavacson lett ember és festő. Losonci Miklós i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom