Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-31 / 177. szám
xjfírlan 1974. JÚLIUS 31., SZERDA Szabad idő, nyeregben A táj, az emberek és a múlt Nyolc év óta egyre több, ha nem is világot, de Európát járt ember él Maglódon, akik otthonosak a szomszédos, s a távolabbi országok útjain, városaik történelmi emlékektől zsúfolt, zsibongó terein, akik saját szemükkel látták az Adriai-tenger párás tündöklésű szigeteit, a horvát hegyek kopár szirtjeit, a bosnyák táj erdős-vízeséses völgyeit, az olasz Dél évezredek kultúrájának szellemét sugailó kisvárosait, kertjeit, ahol á citromfák zöld lombja közt remek-sárga gvömölcsök villognak; ismerősként köszöntik évről évre a Kárpátok vadregényes hegyeit, a hófödte csúcsokat, s eljutottak a testvéri Lengyelországon át az Északi-tenger hűvös, nagy vizéig, ahol lábuk a dü- nék homokját taporxa, s arcukat fürdette a sík, s a hajnali víz nagyszerű szele, s fülükben még itthon visszhangzik a súlyos szájjal harsogó tenger moraja, s kedvvel emlékeznek a föl-le csapó sirályok zsákmányszerző röptére. Oktatással kezdődött Mindezeket a kétségkívül szép élményeket egy roppant egyszerű jármű — a motorkerékpár, s a negyven motorost tömörítő községi sportklub szakosztályának léte tette lehetővé; amit 1966-ban szervezett, s azóta is irányít Sass Gyula, aki ma már 64. évében jár, tehát nyugdíjasként is tevékeny életet él. Vele beszélgettünk maglódi otthonában, egy takaros kertes házban. — Mi volt a serkentő, hogy a községi motorosokat szakosztályba szervezze? — Ugrásszerűen megnövekedett a motorok száma, s gazdáik nem nagyon mozdultak ki a faluból, föl s alá nyargalásztak a községi utakon; riasztgaiva a járókelőket, s közben egyre-másra sértették meg a közlekedési szabályokat. Miután én, több szakma mellett, gépkocsivezetők oktatásával is foglalkoztam, kézenfekvőnek találtam, hogy itt Maglódon, főleg a fiatal motorosoknak a KRESZ- ből előadásokat tartsak. Tehát, a mostani közösség kialakulása az oktatással kezdődött, majd jobban megismerve egymást, beszélgetés közben felvetődött, hogy jó lenne ide meg oda elmenni, de nem kü- lön-külön, hanem együtt. Lassanként létrejöttek az első hazai utak, jártuk az ország szép vidékeit, számunkra a motor csak eszköz lett, hogy a kitűzött várost, vidéket elérjük, s amikor megérkeztünk, leraktuk a motorokat és tempósan, ráérősen elindultunk gyalogszerrel becserkészni a környéket. Először csak a táj érdekelt minket, majd a történelme, s miután ezt nagyjából megismertük, azt kutattuk, hogy élnek itt-ott az emberek, mivel foglalkoznak, miből élnek, szeretik-e, becsülik-e, becsben tartják-e szőkébb pátriájukat. Egyszóval, egyre több táját ismertük meg az országnak, s kezdtünk arról pusmogni, hogy jó volna néhány környező országba is kiruccanni. Megnézni, mi van ott. ...ma már a történeleriT hová mentek — Mikor és először? — 1966-ban, még közös útlevéllel — Jugoszláviába. Ha lehet azt mondani szerénytelenség nélkül — mi, talpától a kalapjáig végigmászkáltuk déli szomszédainkat; három hétig szinte mindig úton voltunk, Tito-Uzsicétől Fiúméig, Abbáziától Szenjiig megnéztünk mindent alaposan. Na- gyon megtetszhetett mindnyájunknak, mert azóta már háromszor voltunk vendégei délszláv barátainknak. — Most az idén hová készülnek? — Augusztusban Szlovákiába megyünk, Tátralomnicra, itt minden évben nagy nemzetközi motorostalálkozók vannak, csak akkor nem tudunk elmenni, ha nagyon rossz, hideg, esős lesz az idő. Kedves barátaink vannak Szlovákiában, már >ezért sem szeretnénk az idén elmaradni. A kassai motorosokkal s vezetőjükkel, Vágássy Gyulával rendszeresen levelezünk is, s természetesek a kölcsönös látogatások. Egyébként a szakosztály hat-nyolc fős csoportokban túrázik, az NDK-ból mostanában indul vissza egy csoport, egy másik oda készül, a harmadik indul Jugoszláviába, a negyedik hazai túrára megy a Bakonyba, a Cuha-patak völgyét cserkészik be. A jövő hónapban megyünk A Kossuth új könyvei A közelmúltban számos érdekes politikai és ismeretterjesztő mű jelent meg a Kossuth Könyvkiadónál. Az olasz kommunista mozgalom egyik legkiválóbb vezetőjének, és teoretikusának, Antonio Gramscinak mintegy 200 levelét tartalmazza a „Levelek a börtönből” című kötet. Az írások 1926 novembere és 1937 januárja között keletkeztek. Diplomáciai történetet kap kézhez az olvasó Tatár Imre mmm ; SíwX'X'i'K'X' Wíííííí:-::*:„Európa biztonsága” című kötetével, amelyben a szerző az elmúlt öt esztendő történetét foglalja össze, a politikai enyhülés folyamatának szemszögéből. Bácskai Tamás, Huszti Ernő és Simon Petemé szerzőtrió közös műve, „A pénz”, arra vállalkozott, hogy bemutassa a pénzt az idő sodrában, fel- használását a különböző ko- | rokban, társadalmakban, or- I szágokban, helyzetekben. JÚLIUS 17 TOL 31 Mi 30-40% Msmm AMFORA-OVERT Ar Amfora lerakatainál és a szaküzletekben árengedménnyel vásárolhat különféle méretű húzott üvegeket, hazai gyártmányú vizes-, boros- éi liköröspoharakat, valamint egyéb háztartási árukat. Csongrádba, majd szeptemberben Eger környékén sátorozunk. Egy esztendővel előre — Az elmondottakból kiderül, hogy rendkívül gazdag programjuk van az idén. S jövőre? — Romániában már jártunk, de Erdélyen csak átszaladtunk, s így a szakosztály úgy döntött, hogy testületileg csak Erdélybe megyünk, jobban szemügyre akarjuk venni híres városait, komor szépségű hegyeit, gazdag népi kultúráját, szippantani akarunk egy kis történelmi levegőt. Acs Jenő Plakátpályázat A Kulturális Minisztérium képzőművészeti osztálya — a Képző- és Iparművészeti Lßk to rá tussal egyetértésben — hazánk felszabadulásinak 30. évfordulója tiszteletére a házak falán és egyéb objektumokon elhelyezendő plakátok megtervezésére nyilvános pályázatot hirdet a Képzőművészek Szövetsége tagjai, valamint Művészeti Alap-tagsággal rendelkező grafikusművészek részére. A pályázatra beküldhető tervek száma ^nincs korlátozva, mérete 50x70 centiméter. A pályázat jeligés: a szerző nevét és címét jeligével ellátott zárt borítékban kell mellékelni. A beküldési határidő: 1974. december 2., déli 12 óra. A pályázatot a Képző- és Iparművészeti Lektorátushoz — Budapest, I., Úri utca 54—56. — kell beküldeni. A pályázati díiak: egy I. díj 20 000 forint, 2 II. díj 10 000—10 000 forint, négy in. díj 5000—5000 forint. Az első és második díj magában foglalja a felhasználás jogdíját is. A Képző- és Iparművészeti Lektorátus — a kiíró szervvel egyetértésben — a pályadíiákat a kiírástól eltérő megosztásban is kiadhatja. Előzetes a gazdag programból Hangversenysorozat Szentendrén „A zene számomra olyan, mint a szél, a dallamot felkapja, eikavarja, az kószál egy kicsit, engem pedig ide- oaa zizegtet ez a szel és olyan húrokat pöinget meg, amelyek más érzeteket is feílobbanta- nak bennem, mint mozgás, érzelem, táj. Kiteszem magamat e szélnek, a levegőbe szimatolok és azt mondom, hogy jaj de jó. Elgndalít, elbűvöl, vagy felizgat, a szunnyadó érzéseket feldobja és megköny- nyabbül, alti hozzá közel áll. A muzsikus pedig, ahogy hajlik, ahogy a keze mozog, ahogy a teste ide-oda megy, ahogy az arca olyan koncentrált, olyan magábazárt, úgy tűnik nekem, minthogyha önmaga volna az a legígazibb hangszer, amin. átszűrődik a zene”. — Kovács Margit mottóul szánta e sorokat a kerámiagyűjteményének kertjében rendezett nyári hangversenysorozat elé. Örömmel vettük tudomásul, hogy a Ferenczy- múzeura kertje után egy másik, jobb akusztikájú, szabadtéri kamarahangversenyek rendezésire alkalmas helyiség létesült Szentendrén. A hétfő este itt rendezett hangverseny a szentendrei nyár gazdag kulturális programjának befejező mozzanata, s egyben az új helyszínen augusztusban lezajló hat hangversenyből álló sorozat bevezetője, előzetese volt. A rendezők jól választották meg a hangverseny programját; Gerencsér Ferenc és Szalai József a nemzetközi hírű cimbalomművészek játszottak. A cimbalmot mesterük, Rácz Aladár emelte ki „méltóbb helyére, a kocsmák füstös levegőjéből, a hangversenydobogóra”. Növendékei, Gerencsér Ferenc és Szalai József, az ő tanításait fejlesztették tovább, amikor két cimbalmon már nehezebb, zongora-, vagy zenekari kísérletes műveket is meg tudtak szólaltatni. E teremtő munka eredményéből adtak ízelítőt hétfő esti hangversenyükön. Műsorukon Bartók- művek szerepeltek; a Három csíkmegyei népdal, a Rapszódia, a Román népi táncok és a Régi magyar táncok feldolgozása. Kellemes színfoltja volt a hangversenynek a népdalokat .éneklő Budai Ilona. A hangverseny nagy sikere jó előjel volt a rendezőknek a sorozat elkövetkezendő időszakára. A hatrészes sorozat első koncertje szombaton este lesz, Mező László gordonkaművész közreműködésével. A következő szombaton, augusztus 10-én ismét Gerencsér Ferencet és Szalai Józsefet hallhatja a közönség —ezúttal természetesen más műsort játszanak. 18-án és 19-én csembalóest lesz, Horváth Anikó csembaloművész és Kovács Lóránt fuvolaművész közreműködésével, 24-én az Űj Budapest Vonósnégyes játszik, 31-én pedig a Budapesti Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc Kamarakórusa szerepel Párkai István vezényletével. Korda Agnes VAC Szocialista brigádok kulturális vetélkedője A váci kulturális rendezvényeket előre jelző havi nyomtatott kis műsorfüzet általában olvasott Vácott, s különösen az május eleje óta. Májusban hirdették meg ugyanis a városi párt-, állami és társadalmi szervezetek az MSZMP XI. kongresszusa, felszabadulásunk 30. évfordulója és a város fennállása 900. évfordulója tiszteletére a szocialista brigádok kulturális vetélkedőjét. Május óta a műsorfüzetben ilyen mondatok olvashatók: „Péntek esti magazin, 20 pont”, „Sutjeska, 10 pont”, „IBUSZ—TIT ország-világjárók baráti köre, erdélyi utazás, 8 pont”. | A vetélkedő ugyanis — amelynek a döntője 1975. november 7-én lesz — két részből áll, az ez év végével záruló Korunk — életünk elnevezésű pontszerző versenyből és a jövő évben megrendezésre kerülő csapatdöntőkből. Pontokat pedig úgy lehet szerezni, ha a szocialista brigádok — egyebek között — részt vesznek a műsorfüzet által ajánlott rendezvényeken. A csapatdöntőkön való részvétel feltétele a legkevesebb 1000 pont összegyűjtése. Az 1000 pont Metti pontokat a szocialista brigádok, illetve az azokból alakuló négytagú csapatok tovább viszik magukkal az elődöntőbe. Talán nem szükséges részletesebben ismertetni ezt a nagyszabású váci kezdeményezést, a fentiekből is kiderül annak nagyszerűsége. A szocialista brigádok vállalásai között minden esetben kulturális vállalások is szerepelnek, nem egy olyan szocialista brigáddal találkoztunk azonban már megyeszerte, amelynél a vállalások teljesítése gondot jelent. Ma már a lakóhelyeken, munkahelyeken a művelődés gazdái meglehetősen gazdag kulturális programot kínálnak, mégis viszonylag ritka az olyan település, ahol azokra a szocialista brigádokat következetesen és rendszeresen hívnák, netán a programokat kimondottan az ő számukra terveznék. Ugyanakkor a megye számos művelődési intézményében — köztük a váciakban — már régen felismertéli, hogy — kereskedelmi kifejezéssel élve — a keresletnek és a kínálatnak találkoznia kell és egyáltalán nem fölösleges e két találkozási pontot egymáshoz közelíteni. Vácott mindezt a lehető legszélesebb körben, szervezetten és komoly politikai tartalommal telítve csinálják. S hogy milyen eredménnyel? Lapunk váci kiadásában éppen a közelmúltban jelent meg egy rövidebb tudósítás, amely szerint a pontszerző versenybe eddig ötvenöt brigád kapcsolódott be. És még két példát idézzünk; a Híradástechnikai Anyagok Gyára Radnóti Miklós szocialista brigádja már eddig több mint 1300 pontot gyűjtött össze és túlhaladta az 1000 pontot a Váci Kötöttáru- gyár XI. kongresszus szocialista brigádja is. A GODOLLOI ÉPÍTŐIPARI SZÖVETKEZET AZONNAL FELVESZ asztalos szakmunkásokat. Cím: 2101 Gödöllő, Dózsa György út 67. Telefon: 456. Pusztavacsi körkép Házi kiállítás — és ami mögötte van Hazánk földrajzi központja, megyénk déli sarka Pusztavacs. Gyönyörű vidék, érintetlen hely — szarvasok robognak az erdei temetőben, a ringó kalász, kukoricás; nyulak rejtekhelye. Couburg herceg hajdani birtokán, elhagyott pincesorának helyén pezseg az új élet, summásokból, kalapjukat szüntelenül markukban gyűrő zsellérekből végre emberek lettek. Milyen különös, hogy a Mátyás-templom múzeumában őrzött XVII. századi pusztavacsi népi faszobor olyan hitelesen mély és őszinte, hogy ez a zsellér Krisztus Donatelló folytatásának és Veres Péter szemléleti előzményének tekinthető. Erre gondolok, miközben a Baráth Béla főtiszt szervezte házi kiállításon nézem az alkotásokat. Emlékakvarellek Paál József abban jeleskedik, hogy tollraj- zokkal és akvarellekkel örökíti meg utazásának tájait. E-képi országjárás sok tanulsággal szolgál. Bakonyi vihar, gallyatetői ősz, pusztavacsi erdő, Szigliget jelenik meg a festőileg érdekesen gondozott felületeken. Egészen más a svájci hegyek színhatása, mert Paál József pontosan ügyel az egyedi hangulatok megragadására. Máskülönben ő Paál László, a nagy XIX. századi festő távoli rokona, ha nem is egyenes ági leszármazottja — Pusztavacs párttitkára és iskolaigazgatója, alti sokat tett azért, hogy korszerű oktatásban részesüljenek a Viktor-, Cset-, Péter- Üjházi- majorból érkező pusztai gyerekek. A közelmúltban itt tanított Buda Ferenc, a , neves költő — több művét a pusztavacsi környezet ihlette. Képkrónikák Romhányi Elemér tavaly érkezett Monorról e különös, erdőbe kapaszkodó településre. Ö is tanár és festő egy személyben. Dicséretes pusztavacsi sorozata. E vidék telített fel nem fedezett látványkincsekkel. Házak között •vesztegel élő sebként a középkori romtemplom és a Szorító csárda — ahol ma nagyszerűen működő KISZ-klub szolgálja a vacsi fiatalok kultúrált szórakozását és önművelését. Romhányi Elemér képekben rögzíti a Couburgok hajdani mustházát, düledező istállóját, a ma is használatos szabad tűzhelyeket. E senki által eddig nem érintett világot alakítja festészetté, s ezzel canalettói feladatot vállal — aki a XVIII. század Velencéjében élt, és megörökítette a tovatűnő részleteket. Nekünk Pusztavacs is fontos; a hazai táj átalakulás előtti szöglete, s külön szerencse, hogy a krónikás kedvű Romhányi festményekkel ábrázolja a pusztavacsi majorság múltját, természeti környezetének pompáját. Virágcsendéleteiben is a sűritett évszakok tolonganak, s a gyerekek kedvessége, akik csoVarga István: Városrészlet korba gyűjtik a színekben örvénylő mezőket, és élő jelképként nyújtják át nevelőiknek. Katonafestmények A laktanyában képzőművészeti szakkör is működik Paál József vezetésével. Tehetséges festőjelölt Varga István honvéd, aki Szabolcsból érkezett, s parancsnokainak figyelmességéből szabad idejében rajzol és fest. Jó formaérzékkel rendelkezik. Levelet író katonát komponál — éjszakai riadót, a látogatás bensőséges hangulatát. Ügy tűnik; nagyobb a jövője, mint a múltja, különösen akkor, ha leszerelése után tovább képezi magát. Nagy eredmény, hogy Pusztavacson a fiatal katonák képességkibontakoztatásával ily sokat törődnek, s ezzel hozzájárulnak, hagy a hazafias szolgálat nemcsak kötelességteljesítés, hanem élmény. Biztos vagyok benne, hogy Varga István számára a két esztendő nemcsak fáradtság, hanem országjárás és hivatását felmérő belső utazás volt egyben, olyan tapasztalatszerzés, melynek során országos szemmel tudja megítélni teendőit. Minden bizonnyal általánossá válik a pusztavacsi gyakorlat, mely elősegíti a katonák és a hozzájuk látogató családtagok kultúrálódá- sát azzal, hogy a körletben képzőművészet is várja őket a helyi műemlékek hatása mellett. Varga Istvánnál maradva — nagyon jólesett parancsnokainak, Paál József és Romhányi Elemér festő tanárainak, a házi kiállítás után szervezett kis fogadás valamennyi részvevőjének, hogy meghívta őket soron következő tárlatára. Miért esett jól? Azért, mert figyelmességével igazolta: Pusztavacson lett ember és festő. Losonci Miklós i