Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-31 / 177. szám

Ciprusi tűzszüneti megállapodás Diplomáciai erőfeszítések Genfben ' Hírügynökségek egybehangzó jelentése szerint Genfben. magyar idő szerint 22 órakor aláírták a ciprusi háromhatalmi tűzszüneti megállapodást. Kedden délelőtt Genfben folytatódtak a hármas külügy­miniszteri találkozó sikeres befejezését célzó diplomáciai erőfeszítések. Mint ismeretessé vált, Tö­rökország újabb kompromisz- s'umos javaslatot terjesztett elő a kidolgozott záró nyilat­kozat egyik kulcsfontosságú pontjához, nevezetesen a tö­rök csapatok visszavonásának kérdéséhez. A török javaslatot Callaghan brit külügyminisz­ter továbbította Mavrosz gö­rög külügyminiszterhez, aki­vel kedden reggel közel egy­órás négyszemközti megbeszé­lést folytatott. Ezt követően a Nemzetek Palotájába érkezett Günes török külügyminiszter is. Brit források szerint a tár­gyalásokon „újabb manővere­zési területek nyíltak meg”. ötvenperces tárgyalás után véget ért a genfi hármas kül­ügyminiszteri tanácskozás kedd délelőtti ülése. A török küldöttség szóvivője szerint Törökország és Görögország „elvben” megállapodott egy kompromisszumos egyez­ményben ... Az ülésről távozó Mavrosz görög külügyminiszter kevésbé derűlátóan nyilatkozott az új­ságíróknak. Megállapította azonban ugyanakkor, hogy bár még számos problémát kell tisztázni, megvan a remény arra, hogy a tárgyaló felek megállapodásra jussanak. Délután Genfben folytatód­tak a Ciprussal foglalkozó há­romhatalmi tárgyalások. Anglia külügyminisztere több találkozót tartott Görög­ország és Törökország külügy­miniszterével. Ezt követően együttes ülést tartottak. Napi­renden a külföldi csapatok ki­vonásának problémája szere­pelt. Nyugati hírügynökségek je­lentései szerint a három kül­ügyminiszter együttes ülése — katonai tanácsadóik jelenlété­ben <— délután 15.20 órakor kezdődött. A törökországi Mersinből kedden délelőtt újabb katonai erősítés és felszerelés indult Ciprusra a szigeten állomáso­zó török egységek megerősíté­sére. Cipruson továbbra is igen feszült a helyzet. A Kyreniá- ban állomásozó török erők nyugati hírügynökségek je­lentése szerint — páncélosok és tüzérség támogatása mel­lett, kedden a várostól kelet re levő állásokat foglaltak el, ahonnan ellenőrizni tudják görög erők kezén levő ország­utat, mely a várost Nicosiával köti össze. Peter Gill angol tábornok, Kyreniában állomásozó ENSZ- erők parancsnoka szerint török erők kedden megállásra kényszerítettek egy ENSZ-őr- járatot. Egy ENSZ-szóvivő közlése szerint a Kyreniát megszálló török csapatok meg­akadályozták, hogy az ENSZ­(Folytatás a 2. oldalon.) PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS.LAPJA xvm. ÉVFOLYAM, 177. SZÁM AHA 80 FILLER 1974. JÚLIUS 31., SZERDA KONGRESSZUSI VERSENYBEN A KISIPAROSOK Felajánlási lap - panaszmentes munka Ügyelet a hétvégeken A Pest megyei nagyválla­latok, intézmények egymás­sal versengve csatlakoztak az elmúlt hetekben is az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfor­dulója tiszteletére meghirde­tett munkaversenyhez. Ter­mészetesen a megye több mint« 9 ezer kisiparosa sem akar a nemes versengésből kima­radni, s ezért július elsejével megkezd­ték munkaakciójukat. A felajánlást megelőzően — mint ahogy Urbán László, a Pest megyei' KIOSZ titkárhe­lyettese elmondta — alapos vizsgálatot tartottak, hogy a legégetőbb gondokon enyhít­senek az elkövetkező hóna­pokban. A kisiparoslétszám növe- "lése évek óta visszatérő prob­léma a KIOSZ körzeti cso­portjaiban. A megyében elég sok szakmában nem képvisel­tetik magukat, s ezért meg­lehetősen sok területünkön — a lakosság nagy bosszúságára — a „fehér folt”. A komgresz- szusi munkaverseiny egyik felajánlása, hogy a körzeti csoportok a kisiparoslétszá­mot emelik. Elsősorban a nyugdíja­sokra számítanak, akik majd — ha napi 4 órá­ban is, de a lakosság rendel­kezésére állnak. A létszám- emelés másik módja szorosan kapcsolódik a kontárkodás megszüntetéséhez. A KIOSZ megbízottai hamarosan fel­keresik a nagyvállalatok, ter­melőszövetkezetek vezetőit, arra kérve őket, ne zárkózza­nak el a munkaviszony mel­letti munka engedélyezésétől. Ez nemcsak a kisiparosok, ha­nem a lakosság érdeke is. A Pest megyei KIOSZ fel- adatánajk tekinti, hogy a pa­A nagykőrösi Szabadság Tsz-ben Több mint 40 mázsa hektáronként Földbe kerül a másodvetés naszokat a minimumra csök­kentse. A kongresszusi ver­seny során egy fölajánlási la­pot adnak a kisiparosoknak, akik a lap kitöltésével vál­lalják, hogy igyekeznek tö­kéletesen elvégezni a rájuk bí­zott munkát. A munkalap egyik példánya a kisiparosnál marad, a másikat a körzeti csoportnak, a harmadikat pe­dig a megrendelőnek adják át A kisiparosok nagy része, több mint 50 százaléka szívesen csatlakozott a panaszmentes munkavállalás mozgalmához. Egy részük pedig azt is fel­ajánlotta, hogy az elkövetkező hónapok­ban garanciát vállal el­végzett munkájára. Ugyancsak a lakosság érde­keit szolgálja a kisipari ügye­leti réndszer bevezetése, ame­lyet elsősorban az autószere­lők, háztartási kisgép- és te­levíziójavító szakemberek fo­gadtak lelkesedéssel. Vállal­ták, hogy hét végeken, mun­kaszüneti napokon és mun­kaidőn túl is ügyeletet tarta­nak, s ha elromlik a televízió, rádió, hűtőgép, azonnal meg­javítják. A Pest megyei KIOSZ ve­zetősége évek óta nagy gon­dot fordít a szakmai tovább­képzésre, tehát az a kongresz- szusi felajánlásból sem ma­radhatott ki. A következő hó­napokban kiállítással egy­bekötött továbbképzéseket rendeznek 16 kiemelt szak­mából. Lehetővé teszik, hogy a kisiparosok megszerezzék a mesteroklevelet, erre csoportosan fel is készí­tik őket. Szeretnék elérni, hogy a kisiparosoknál dolgo­zó — szakképzettség nélkü­li — alkalmazottak tovább­tanuljanak, szakmunkás-vizs­gát tegyenek. A Pest megyei KIOSZ tíz körzeti csoportja a következő hónapokban nemes versengés­ben • dolgozik. A végleges ér­tékelésre 1975 márciusában kerül sor, a verseny- állásáról azonban folyamatosan tájé­koztatják a vetélkedőket. Á. É. A nagykőrösi Szabadság Termelőszövetkezet ben már a jövő évi termésről Megérkezett a gazdaságba az őszi munkákhoz az első szuperfoszfát-szállítmány. is gondoskodnak. Kora reggel indultunk el a határba, Fekete József tsz-el- nökkel, hogy megszemléljük az idei aratást. A Csongrádi úton, a szinte beláthatatlan búzatábla szélén találkoztunk Bozsó Bertalan főmezőgaz­dásszal és Kakuk János kerü­letvezetővel, akik az aratásra váró búzatáblákat jelölték ki. Együtt latolgatták a gobana- szemek súlyát és nedvesség- tartalmát, hogy jöhet-e már a táblára aratni a gép? Gondo­san kiválasztották a legszebb kalászú táblákat is, ezek ter­mését vetőmagnak teszik fél­re. Tovább haladva megérkez­tünk azokhoz a búzaföldekhez, ahol már dolgoznak a kom­bájnok. A Szabadság Tsz 9 kombájnjával két brigád se­rénykedik, az egyiknek Bakos Attila, a másiknak Gábor Ka­mill a vezetője. Ha jó az idő, a kombájnok alól mindennap 25—30 vagon búzát szállítanak a feketei raktárakba, ahonnét Ceglédre viszik a gabonát. A tsz maga is vállalta 70 vagon termés raktározását. A hatalmas gépeken a gaz­daság gyakorlott traktorosai ülnek. Köztük van Tóth László, aki 11 esztendeje vezet kombájnt. A fiatalabbak kö­zül Balogh Alberttel és Szabó Ferenccel találkoztunk a gé­peknél. Ebben az évben nagy a szal­ma és sűrű a gabona, s ez ne­hezíti a munkát. De ha vala­mi hiba adódik, a helyszínen azonnal kijavítják, ezért ve­lük tart állandóan egy szerelő. A szükséges alkatrészekről pe­dig még idejében gondoskod­tak. — Hogy fizet a búza? — Eddig — az árpa után — az 500 hektáros búzából 120 hektárt arattunk le. A termés hektáronként 40 mázsán felül jár. Koppány György felvétele — Mikorra végeznek az ara­tással? — Ha az idő kedvez, a bú­zát egy hét alatt learatjuk, s utána 10 nap alatt végzünk a 80 hektár zabbal és a 200 hek­tár rozzsal. — Mi lesz a szalmával? — A szemtermés betakarítá­sa után kazlazzuk, és báláz­zuk a szalmát. Egy részét el­adjuk, bár most nem nagyon keresik. — Lesznek-e másodvetések? — A Hangácson az árpa­földbe már vetjük a silókuko­ricát, és folyik a tarlószántás is. Végül a feketei magtárte­lepre látogattunk, ahol a '150 vagon befogadóképességű rak­tárakba elevátorok rakják he­gyekbe a búzát, amelyet szin­te szünet nélkül hoznak \ a kombájnok alól a vontatók. K. L. T KÖZÉLET Tordai Jenő külkereskedel­mi miniszterhelyettes kedden hazaérkezett Moszkvából, ahol vaskohászati kormányközi egyezményt Irt alá. Veress Péter külkereskedel­mi miniszterhelyettes vezeté­sével kedden hazaérkezett a Szíriában járt magyar kül­döttség, amely részt vett a 21. damaszkuszi nemzetközi vásár megnyitását! és a magyar nap alkalmából rendezett fogadá­son. Szabó Ferencnek, a Magyal Űttörőszövetség főtitkárának vezetésével kedden ifjúsági küldöttség utazott a Szovjet­unióba. A delegáció Artyekben részt vesz azon a tanácskozá­son, amelyen a Lenin nevét 50 évvel ezelőtt fölvett szovjet pionírszövetséget köszöntik. S okat látó, sok helyen járó ember hajlamos arra, hogy a kelleté­nél kevésbé érezze meg valaminek a súlyát, érté­két, jelentőségét. Általában mondom ezt, de elsősorban magamra értem. Megma­gyarázom. Bernecebarátin jártam, a váci járás felső részének egyik községében. Se nem pici* se nem nagy falu ez, évente fölépítenek négy-öt lakást, születik nyolc-tizenkét gyerek, a villanyt nem nélkülözik, sok házban használják a palackos gázt... Szóval olyan mai magyar falu, mint a legtöbb társa. Ezért hümmögtem, bólogattam csak, amikor lelkesen di­csérték új, néhány hete át­adott egészségházukat, s kísérőim nem nyugodtak addig, míg meg nem néz­tem. Szép ugye? És a tár­sadalmi munka! Mert volt hozzá, nem csekély, értéke százezer forint fölött. Hümmögtem, bólogat­tam, hiszen a megyét járva tucatjával találok új meg újabb létesítményeket, s azt tartom, ez az élet ter­mészetes rendje; építke­zünk, gyarapodunk, korsze­rűbbé tesszük az életünket. Igenám — s ott kezdődött okoskodásom, a hazafelé vezető úton —, de ami ne­kem, meg nekünk, azaz a megye lakosságának egy valami a sok között, a.z a bernecebarátiaknak, más­kor másoknak, a sok között a legfontosabb. Mert való igaz, a megye egyészség- ügyi hálózatában nem szá­mottevő ez a két rendelő — az egyik a felnőtteké, a másik a gyermekeké", meg­felelő váróhelyiséggel — és orvosi lakás, amit az egész-1 ségház magába foglal. Nem kell emiatt a térképet át­rajzolni. Átrajzolódik azonban a bernecebarátiak mindennapjainak egy da­rabkája, könnyebbé Válik valamelyest a betegség gondja. Nekem — nekünk — egy épület a sok közül, nekik a közös gondoskodás —, mert van abban állami pénzt is, több mint hét­százezer forintnyi —, meg az önzetlen összefogás ta­lálkozásának megtestesülé­se. tj gy esett, hogy követ- U kező napon meg a monori járás nagy­községébe, Sülysápra kel­lett mennem, s ahogy a víz sodra csomóba gyűjti a faleveleket, akként kap­tam töprengésemhez újabb adalékot. Megint egy „kis”, szinte semmi ügyet. Villa­mos vezetéket építenek az Űri úton. Csakhogy a dol­got sugárzó képpel újságol­ta egy fiatalasszony, akinek eddig sem mosógépe, sem televíziója, sem hűtőszek­rénye nem lehetett. Né­hány éve parcelláztak ezer a községrészen, jóformán i szántóföldet; külterüle volt akkor. Az építkező kedv Sülysápon nem ki csíny, negyven, ötven há: fölépült minden tizenké hónapban a legutóbbi esz tendőkben, s az úri út mentén szintén magasodni kezdtek az új otthonok fa­lai. Ezer gond, baj ifolt, a legnagyobb mégis a villany hiánya. A nagyközségi ta­nács ahogy lehetett, neki­látott a feladatnak, ám azért idő kellett ahhoz, hogy pénz termelődjek. Most meg már állnak az oszlopok, lesz közvilágítás, lesz fény a házakban, ener­gia a gépekhez... Nagy dolog? Dehogy az. Hiszen — gondolom — a bernecebarátiak közül bi­zonyára sokan vannak, akiknek fogalmuk sincs róla, hol van Sülysáp, ahogy fordítva szintén ez a helyzet. Ámítás lenne az ellenkezőjét bizonygatni. Az viszont kétségtelen, hogy a sülysápi Űri út la­kóinak adott időszakban a villany volt a legfontosabb gondjuk. A koromsötét ut­ca, melyen iszkoltak a lá­nyok, asszonyok, s hiába hallották másoktól, hogy „fene abba az áramba, ál­landó a feszültségingado­zás”, ők örültek volna, ha náluk is ingadozik... H ajlamosak vagyunk ar­ra, hogy lebecsüljük a kis tetteket, az apró gondokat. Valahogy eltoló­dott, megváltozott az érté­kek rendje, mércéje: sűrűn túl nagy lyukú szitát ve­szünk a kezünkbe, s az is kihull belőle, aminek pedig a szitában kellene marad­nia. Mintha csak azt tarta­nánk jelentősnek, amit millió forintokkal, ha nem rnilliárdokkal lehet kifejez­ni. „Impozáns” létesítmé­nyekről beszélünk, „nagy­szerű” újdonságokról, s furcsa grimaszokat látha­tunk az arcokon, ha vala­melyik községben „csak” annyit csináltak, hogy a sár helyett járdán közle­kedhetnek a vasútállomás­hoz, az üzletekbe az embe­rek, az iskolába a gyerekek. Holott rengetegen vannak, akik „csak” egészséges ivó­vizet, a villanyt, a járdát, a tágasabb iskolai tanter­met szeretnék megkapni. Akik, ha oda is figyelnek a televízió, az újság hír­adásaira, s látják, hallják, hogy itt meg ott mi min­den épült, újra meg újra oda kanyarodnak vissza, hogy nekik a villany lenne a főnyeremény, vagy az egészségház, vagy a ... Kisebbítjük az igazán nagy dolgok jelentőségét? Az értékek rendje azért rend, azaz rendszer, mert kezdődik valahol, ahogy a számok sora az eggyel. Jó, hogy mind több nagy tett­re, valóban nagyszerű léte­sítményre futja erőnkből. Ez azonban nem feledtet­heti, hogy az úgynevezett alapellátással még renge­teg a tennivaló. Járjunk csak mérföldeket lépő csiz­mákban, de egy pillanatra se tévesszük szem elől, hogy mérföldek mellett vannak centiméterek is. S : adott esetben ezek a centi- : méterek a fontosabbak. Mészáros Ottó Értékek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom