Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-27 / 174. szám

v ; I. ÉVFOLYAM, 49. SZÄM V-9. i 1974. JULIUS 27., SZOMBAT A népesedéspolitikai határozatért Legalább egy esztendőt • „Járulékos” gondok • Mérce: a beirat ás Huszonöt esztendővel ez­előtt, tehát 1949-ben, pontosan 12 ezer 216 lelket számlált Gödöllő lakossága. Tíz évvel később, 1959-ben már 17 ezer 693-an éltek a városban. Je­lenleg pedig 25 ezren laknak Gödöllőn. Az eltelt negyedszázad alatt tehát duplájára nőtt a lakos­ság száma. Születők és letelepedők A bevezető statisztika arról árulkodik, hogy a lakosság számát jócskán megemelték az esztendők során Gödöllőre költözött, vagy éppenséggel Itt alakult vállalatok, üze­mek, intézmények, illetve a magukkal „vont” új dolgo­zók: a letelepedők. A lakosság évi növekedése a természetes szaporulatot és a letelepedőket figyelembe véve, évente 11 százalékos. Azt pedig csak zárójelben je­gyezzük meg, hogy az emlí­tett nagyarányú vállalati és intézményi kiköltözések ide­jén elérte a 21,1 százalékot is, ez pedig nagyon magas arány. A természetes szaporulat mértéke megfelel a megyei átlagnak. Mindezt azért szükséges már a bevezetőben tisztázni, mert az alábbiakban hírt kí­vánunk adni a városi párt­végrehajtóbizottság üléséről, amelyen arról tárgyaltak, ho­gyan sikerült az eltelt vala­mivel több, mint egy esztendő alatt végrehajtani a népese­déspolitikai határozatot, illet­ve melyek a végrehajtás ed­digi tapasztalatai; és termé­szetesen, melyek a további teendők, feladatok? Sietve megjegyezzük azt is, hogy a fentiekkel kapcsolatban szá­mos — jobb szó híján — „já­rulékos” gondot, sürgősen fel­számolandó nehézséget is szó­vá tettek a végrehajtó bizott­ság tagjai, azon túl, hogy részletesen áttekintették azt is, mit tettek a város üzemei, intézményei a határozat vég­rehajtásáért? Az első hat hónap : 698 Gödöllő város demográfiai hullámzása jól lemérhető az első osztályos gyermekek be­iratkozási statisztikáján. Mi tűnik ki ebből? Az 1971—72-es tanévre 2100, az 1973—74-es tanévre 2300, míg a soron kö­vetkező tanévre 2360 tanulót Írattak be szülei. A demográ­fiai fetőzés máskülönben 1966 és 1968 között volt, akkor 2500 iskolai kezdőt vettek nyilvántartásba egyszerre. A végrehajtó bizottság meg­állapítása szerint e számada­tok híven érzékeltetik az 1967-ben bevezetett gyermek- gondozási szabadság, illetve a gyermekgondozási segély ha­tását. A városi kórház adataiból kitűnik, hogy az idei első félévig nem növekedett a szü­letések száma, legalábbis je­lentősen nem. A tavalyi első hat hónapban 144, az idén csak kettővel több, 146 gyerek született Gödöllőn. Mellesleg a járásban lényegesen na­gyobb a növekedés, amíg ta­valy 503, az idén már 698 gye­rek látott napvilágot az esz­tendő első felében. Tény azon­ban, hogy városunkban a má­sodik félévben több születés várható, ez kitűnik a terhes­rendelésre járó kismamák szá­mából. Gödöllő egészségügyi szer­vei egyik legfontosabb fel­adatuknak tekintik a népe­sedéspolitikai határozatból adódó családtervezési tanács­adást. Aktívan dolgozik a csa­lád- és nővédelmi tanácsadó szolgálat a városi kórházban, ahol január 1-e óta 268 fiatal házasulandó jelent meg, kö­zülük bizonyára akadnak már olyanok, akik még ebben az esztendőben családi örömök elé néznek. A terhes tanács­adásokon egyre több a gyer­meket váró, 2—3 gyermekes anya. És a gyermekintézmények? Mi sem természetesebb: ha több lesz a gyerek, akkor je­lentősen kell növelni a gyer­— Gödöllőn (L) óvodában! mekintézmények számát is. Annál is inkább, mert a ta­pasztalatok azt mutatják, hogy a magasabb keresetű szülők általában úgy határoznak: egy év eltelte után a kisgyerme kés mama álljon újra munká­ba. Ennek persze nem csak anyagi, hanem egzisztenciális okai is vannak, nevezetesen az, hogy a mama nem akar szakmailag lemaradni mun­katársai mögött. Az alacso nyabb jövedelmű családok az esetek legnagyobb többségé­ben igénybe veszik a három­éves gyermekgondozási se­gélyt. összefoglalva: általában a gyermekintézmények bővíté­sére, s új bölcsődék és óvo­dák építésére van szükség. Mielőtt azonban megvizs­gálnánk és lényegében ismer­tetnénk a város óvodai hely­zetét, ellátottságát, vessünk egy pillantást a múltra. Az elmúlt tanévben három cso­porttal bővültek a gödöllői óvodák. Több gyermek jár­hat immár a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet óvodájá­ba és két új csoport az Imre utca 4. szám alatt átalakított létesítménybe is. Mindez, per­sze, legfeljebb enyhített a gondokon, az új gyermekintéz­mények építése továbbra is elkerülhetetlen. A közvetlen cél jelenleg az, hogy minden gyerek legalább egy esztendőt töltsön óvodában. Végül egy jó hír a mamák­nak: a következő esztendő ía- nuárjától minden gödöllői öt­éves gyereket fel tudnak ven­ni a városi óvodákba. Fehér Béla (Folytatjuk) Télen varrni tanulnak Kocogok Isaszegen A gödöllői Vérellátó Alköz­pont autóbuszaival csütörtö­kön délután mintegy félszáz isaszegi és gödöllői — ez utób­biak az incsői fatelep dolgo­zói — önkéntes véradót szál­lítottak be az alközpontba — térítésmentes véradásra. Az isaszegiek egyébként — akik a tavalyi év során első­ként csatlakoztak a járási Vö­röskereszt szervezésében in­dult kocogómozgalomhoz — idén, augusztus végén ismét megszervezik ezt a — sajnos, sok helyütt még ma is külön­legesnek számító — kam­pányt. Tavaly a legidősebb kocogó egy 76 éves néni volt — ekkora volt az érdeklődés a községben a mozgalom iránt. A téli hónapokban — ugyan­csak a Vöröskereszt szervezé­sében — szabás-varrás tan­folyamot szerveznek szak­avatott irányítók bevonásá­val. A tanfolyam megszerve­zésére Isaszeg mellett a péce- liek is bejelentették igényü­ket. B. P. Sej, Galgamácsa... Vankóné Dudás Juló a szentendrei bemutató alkalmából kiadott katalógust dedikálja kiállított képei között Farkas Tibor {elvétele Kedden délután nyílt meg Szentendrén, a Művésztelepi Galériában Vankóné Dudás Juló galgamácsai naív festő­művészünk kiállítása. A tárla­tot, amelyen a galgamácsai nívó-díjas népművész fest­ményei mellett a rendezők felsorakoztatták a falu ma is élő népviseleti és használati tárgyait — az esti órákban a város főterén, a Teátrum szín­padán egész estét betöltő nép- művészeti műsor követte. A Szentendrei Nyár ese­ménysorozata keretében be­mutatott „Sej, Galgamácsa ...” címet viselő műsorban, a Vankóné Dudás Juló vezette galgamácsai néptánccsoport lé­pett fel a nagy számú közön­ség előtt, igen szép sikerrel. F. T. ,A feleségem, a nagylányom, a fiam és én" Elnök a gyárban Alig egy hónapja annak, hogy lapunk hasábjain rövid tudósításban számoltunk be arról az aszódi iskolai tan­évzáró ünnepségről, amelynek során Gál Klára, a nagyköz­ségi közös tanács vb-titkára átnyújtotta Maurer Dezsőnek, a szülői munkaközösség el­nökének hatesztendei áldo­zatkész munkája elismeréséül az idén első alkalommal ki­osztott Aszódért emlékplaket­tet. A kitüntetettel munkahe­lyén, az Ikladi Ipari Műszer- gyár Termelési és kooperá­ciós osztályán beszélgetünk. — Harmincegy éve, 1943- ban fiatalemberként kerültem Ikladra — kezdi. — Itt is­mertem meg feleségemet is, aki akkoriban Aszódon lakott. Az ötvenes évek közepén há­zasodtunk össze. Az első idők­ben a vállalat munkásszálló­jában laktunk. Később Aszó­don, az új lakótelepen jutot­tunk hozzá egy kétszobás la­káshoz, Azóta négyen élünk itt: a feleségem, a nagy lá­nyom, a fiam és én. Az első akciók Maurer Dezső kapcsolata az aszódi 2-es számú általá- nos iskolával 1968-ban kéz­Vezetőképző tanfolyam az egyetemen Július 28-án, azaz vasárnap délután 37 gödöllői üzemi KISZ-titkár „vonul be” az Agrártudományi Egyetem Tes- sedik kollégiumába, ahol meg­kezdődik a KISZ Pest me­gyei bizottságának egyhetes vezetőképző tanfolyama. A tanfolyam célja, hogy g titkárokat felkészítse a KISZ KB április 17-i határozatából adódó feladatok végrehajtásá­ra. A tanfolyam fórummal zá­rul, amelyen a résztvevők tisz­tázhatják az esetleges meg nem értett kérdéseket. A következő turnusban a középfokú tanintézetek KISZ- titkárai érkeznek az egye­temre, vezetőképző tanfolyam­ra. Irtó szerencsés em­ber vagyok! Naponta — zenés felár nélkül — muzsikaszó ringat álomba, szombaton­ként — ihaj csuhaj. Minek panaszkod­jam, megszoktam már. Csak ilyenkor melegben kínos zárt ablak mellett kivárni a zárórát, ami éjfél­kor következik be a bisztróban. Óra nél­kül is felébredek fél- szendergésemből, az­tán kinyitom az ab­lakot, csönd van, nyugalom, csillagos égbolt... Tegnap este ablak nyitás után zeneszó nem haitik. Annál inkáb hangos beszél­getés. Négy fiatal­ember ül a bisztró teraszán. Hallgatom őket... Az egyik hadarás. A szavak felét elnye­Muzsikaszó múltán... li, de a másik felét, azt ontja. A másik Csortos- hangú. Mintha Hip- politot, a lakájt hal­lanám. Szavamra, el­mehetne imitátornak (ds nem megy). Életbevágó dolgok­ról beszélnek: — És ekkor te .. nem adod a labdát, hanem átvágod amo­da ... pedig csavar­hattad volna ... hát hogyan csináltam volna, amikor ... (A pontok borso­sabb kifejezést ta­karnak.) És mindez éjfélkor, záróra után. Almosán és dühö­sen megfejtem, hogy ezek a fiatalok lab­darúgók. sportolók, hajtja őket az ügy­szeretet! Ahelyett, hogy otthon aludná­nak, ők törik magu­kat, hogy kiértékel­jék teljesítményüket, megbeszéljék a takti­kát! Jó háromnegyed óra után gondolnak egyet. Még egy üveg bor kellene nekik, biztos, hogy jobb taktikai écák jussa­nak az eszükbe. Dö­römbölni kezdenek a bisztró lezárt ajtaján, végül kapnak is egy üveg bort. (Kitartó­ak: azaz igen sport­szerűek. Amíg nem nyittatik ki nekik, nem szűnik az ost­rom az ajtó ellen.) Aztán elindulnak hazafelé. Még sokáig hallom hangjukat, de már a szomszéd se bírja madzaggal, rá­juk szól. Nem sok eredménnyel. Ezen az éjszakán derűs bizalommal aludtam el. Mert ugye azt mondja mindenki, hogy a magyar foci szekere kátyúban van. De ha minden focistánk ilyen ügybuzgalom­mal viseltetne a sport_ ág iránt, hát lehet­séges, hogy nem kö­szönt ránk a futball- aranykor? Köszönöm fiatal­emberek, hogy hitet csöpögtettek telkem­be! Csak ha lehetne, legközelebb otthon tessenek mindezt le­bonyolítani! sz. m. dődött. Abban az évben tet­ték fel neki a kérdést az is­kola vezetői: elvállalná-e a szülői munkaközösség elnöki tisztét. Az apa, akinek fia az iskolában tanult, úgy gon dolta, hogy az „apaszerep” minden bizonnyal elegendő jártasságot kölcsönöz ehhez a munkához is. Kissé húzó­dozva ugyan, s félve attól, hogyan fogja valóra váltani a hozzá fűzött reményeket, de végül is elvállalta a megbíza­tást. Aggodalma felesleges volt. A 40 tagú munkaközösség és az iskola tantestülete egy- emberként állt mellé. Jó szív­vel, önzetlenül segítették a „pályakezdő” elnök munká­ját — Eleinte csak a szomszédos iskolák tapasztalataira hagyat­koztunk, később azonban már saját akciókat is megpróbál­tunk. összehívtuk például a veszélyeztetett környezetben élő tanulók szüleit és a beszél­getésbe bevonva az iskola igazgatóját, no, meg a közsé­gi tanács elnökét, megtár­gyaltuk a szülőkkel, melyek a gyerekek érdekében meg­oldásra váró legfontosabb fel­adatok? Ezután gyakoribbak lettek a látogatások is ezek­nél a családoknál. Arról, hogy milyen foganatja volt ezek­nek a beszélgetéseknek, a gye­rekek tanárai talán többet mondhatnának. Egy azonban így is bizonyos: sok gyerek­nél kezdtek javulni a napló­ba bekerült érdemjegyek — mondja Maurer Dezső. — De voltak más akcióink is. Az utóbbi években például már szinte rendszeres program volt, hogy a végzős nyolcadikosok számára pályaválasztási ta­nácsadókat szervezett a szü­lői munkaközösség. Pénz híján — szerződés Maurer Dezső és felesége húszévi gyári munkájuk el­ismeréseképpen egy hónappal ezelőtt kapták meg a törzs- gárdajelvény arany fokozatát. A férj, akit a gyárban min­denki ismer, ismeretségeit és jó kapcsolatait is az iskola és a gyermekek érdekében kezd' te kamatoztatni. Ilyen szemé­lyes kapcsolat eredménye lett azután az is. hogy a vállalat munkásőrei ma már rendsze­resen találkoznak az iskola úttörőivel és Aszódon, a 2-es számú általános iskola úttö­rőcsapatában a közelmúltban munkásőrraj alakult. — Sokszor kértem és kap­tam segítséget a gyártól — ) mondja. — Köztudottan rossz a szemléltetőeszköz-ellátott­ság. .. Évről évre itt a gyár- j ban szedjük össze ezeknek —- j a mi szempontunkból hulla- | dóknak számító anyagoknak — a többségét. De ha kellett, a szocialista brigádokat is meg lehetett mozgatni az iskola ér­dekében. Nem egy olyan gyá­ri brigádról beszélhetnék, ame­lyik szerződést irt alá az is­kolával olyan társadalmi mun­kák elvégzésére, amelyekre pénz, vagy munkáskezek hiá­nyában addig nem voit alka­lom. A szerződést hat brigád írta alá. De számtalan olyan szocialista brigádunk is van, amelyik szerződés nélkül is fölajánlotta segítségét. Em­berségből. A megszámlálhatatlan tár­sadalmi munkaórák és a pénz­ben kifejezhetetlen segítség mellett Maurer Dezső intéz­te el azt a gyári 100 ezer fo­rintos „gyorssegély”-t is, ame­lyik az iskola napközijének felszereléséhez kellett. Vi­szonzásul a napközis tanárok vállalták, hogy .rohammun­kák” esetén amikor a szülők­nek túlórázniuk kell. tovább is bent maradnak a gyere­kekkel. A gyár emelett rá­dió- és tévékészülékekkel is meglepte az iskolát, legutóbb pedig nyolc környékbeli ál­talános iskola — köztük az aszódi 2-es is — tanulóit lát­ták vendégül a gyár melletti sportpályán megrendezett gyermeknapi ünnepségen. 103 „rajtaütés" Bármiről kérdezem Mauref Dezsőt, mindig a gyárra, a tőlük kapott segítségre tere­lődik a szó. Ügy hisszük, mind­ez kevés ahhoz, hogy valaki kitüntetést kapjon egy nagy községtől. Szükség van még emellett valami másra is. Va­lamire, amit talán úgy neve­zünk: lelkiismeret. Mert a szülői munkaközösség elnö­ki tiszte mellett még más tár­sadalmi munkában végzett közéleti funkciói is vannak Maurer Dezsőnek. Szakszer­vezeti aktivista és másfél éve vezeti a járási társadalmi el­lenőrök területi csoportjait. Ez idő alatt 103 alkalommal haj­tottak végre „rajtaütésszerű” ellenőrzéseket a járás külön­böző üzleteiben. Munkájukat a fogyasztók érdekében vég­zik. Méghozzá dicséretes szor­galommal. Kistarcsán és a ba- gi gépállomáson a közeljö­vőben alakul új csoportjuk. Munkáját a gyárban is el­ismerik. Három alkalommal lett eddig kiváló dolgozó és munkahelyén három szocialis­ta brigád megalakítása kö­rül bábáskodott az elmúlt évek során. Közülük legjobb a Zalka. A tavasszal megtar­tott értékeléskor aranykoszo­rús brigád lett Maurer Dezső — a közéle- I ti ember és a gazdaságveze- . tő — tervei azonosak a gyár ' jövőjével. Lányát, aki óvó­nőnek készül, a gyár óvodá- i jába szeretné hozni, fiát pedig. • aki a nyolcadikból kikerül­ve szakmát tanul majd. ugyan­csak műszergyári munkássá akarja nevelni. Maurer Dezső egyébként nem különleges ember. A kö­rülötte dolgozóktól mindössze annyiban különbözik, hogy éle­te a közé. Berkó Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom