Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-04 / 154. szám

1974. JÜLIUS 4., CSÜTÖRTÖK %Mtao Matematikai modellek segítik a tanulást Új rendszerek helyettesítik a hasznos kísérletezést A Magyar Tudományos Aka­démia műszaki kémiai kutató intézetében az alapkutatások mellett igen nagy tudományos apparátussal olyan új matematikai modellek : kidolgozásán fáradoznak, ame­lyekkel rövidíthetik a techno­lógiai kutatások, kísérletek időtartamát. Algebrai modell­jük több vegyipari rendszer­ben már teljes egészében he­lyettesíteni tudja a hosszú időt és pénzt igénylő kísérletezést. Ezzel a modellel lehetőség nyílik a különböző technoló­giák összehasonlítására és az optimális variációk kialakítá­sára is. Az algebrai rendszert a Kőbányai Gyógyszerárugyár kristályosítási eljárásánál al­kalmazták először. A gyógy­szeriparban rendkívül fontos, hogy a termékek előírt szem- csenagyságban kerüljenek for­galomba. Ennek biztosítására kilenc tech­nológiát vizsgáltak meg. Ezek részmutatóiról a modell pontos felvilágosítást adott, így a gyár az éppen szükséges szemcseméret előállításához kiválaszthatja a legmegfele­lőbb eljárást anélkül, hogy azt gyakorlatban próbálgatta volna. Meggyszüret Megkezdődött a meggyszü­ret. Az idén gazdag termést hoztak a fák és jó a minősé­ge is a gyümölcsnek. Az Er­dei Termék Vállalat szörpké­szítés céljára felvásárolja és feldolgozza a meggyet. Elhordták egy hegynyit Dunabogdány. Falu hegy­nek fel és dombról le. Há­zak kanyargó sora. Szépek az újak, mert modernek és szépek a régiek is, mert erő­sek. Kőiből, sziklából épültek. Várak. Árokparton komoly legényke reggelizik. Furcsa früstök: üvegből issza a kó­lát, friss kiflit ropogtat hoz­zá. — Fodoirék régi saölleje? Erre van? — A málnás? — Az. — A bányász Fodoréké ar­ra. Szívdobogtató kapaszkodó fel a vízimosáson, aztán min­denért kárpótol a látvány, a csodás panoráma: hegyek ka­réja, amott a Duna szalagja. Fodor Jánosék most kezde­nének ismét munkához, szed­ni kell a málnát, ha poshad, akkor már, ha fanyar a bo­gyó akkor még nem veszik át. Úgy ad jó pénzt, amikor a legzamatosabb. És kell a pénz, fizetéskiegészítő.,. Par­don. Nyugdíjpótlék. Fodor János megfáradt Ízü­letei ropogva, nehezen enge­delmeskednek, a leülés oly egyszerű mozdulata részekre töredezik, amint visszaeresz­kedik a fűre. Tízévesen kezdte — Mindig bányász volt? — Már tízéves koromban jár­tam édesapámmal nyaran­ként. Amikor nem volt is­kola. Hegyeztem. Kiskala- páccsal vertem le a dudoro­kat. Tizenhárom esztendősen teljesen beálltam, azóta min­dig a dunabogdányi bányá­nál voltaim. Csak elbocsátá­soknál mentem máshová. — Kegyetlen a szikla? Előrenyújtja a kezét. pi­cit remeg. — Nehezek a sziklatömbök — mondja aztán. Naponta megmozgatott ez­Épftő szövetkezet Quti-Nord technológiához szerelőbrigádot. autóvillamossági szerelő, kőműves, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, asztalos, burkoló, épületlakatos, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő, szigetelő, bádogos, festő, parkettás, geokocsiszerelő. könnyűgép-kezelő, nehezgep-kezelő, éoitőgép-szerelö. E-302-es kotrógéphez gépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel kiveszünk. Jelentkezni lehet o „P'osoeötas" i<Sz munkaügyi osztályán: Budapest IX., Violo u. 45. Olajtüzelésű háztartási készülékek, kályhák garanciális és azon túli icvítását, RAMOVILL garanciaiegyes háztartási gepek, ipari, kereskedelmi és háztartás» hűtőgépek javításé és mindenféle háztartási gép garanciaidőn túli iavításót 8 napon belül vállalja 02 ELEKTRÖFEN IPARI SZÖVETKEZET Dabas III., Biksza Miklós út 479. Tel.: 202. zel a két kezével vagy száz­ötven mázsa követ, és egész nap abban á jellegzetes félig guggoló testhelyzetben kel­lett dolgoznia.. — Van rossz kő és van jó kő. A rosszat paxittal rom­boljuk szét, ami szépen ha­sad, abba robbanóport ra­kunk, az nem éget, hanem szakítja hasítja a sziklát. Most már a nagyokat nem kell vésővel-ékkel: kézzel apríta­ni. De a kicsit még most is. — Elég volt belőle. — Elég — mondja. Miért nem hagyta ott, miért nem keresett könnyeb­bet? Néz rám: viccelek? — Szerettem. Munka csak egyféle van — De itt a bányánál is le­het könnyebb munkát talál­ni? — Itt még aki csak ül nap­hosszat, az is nehezet végez. A sziklafigyelő például. Aki csak nézi, mozdul-e valahol fent a kő? Meredten, erő­sen kell nézni.- Kis figyel­metlenség és már emberha­lál a következmény... Váratlan köszön ránk va-< laki: Bonifert József. — Együtt voltunk a bányá­nál. .. Látja, ő még nehezebb munkát végzett. — Csillepakoló voltam, és tizenhét évig uszályrakodó... — Józsiék háromszáz má­zsát is mozgattak egy-egy nap. Megszikkadt öregember. A kezét kicsit előbbrenyújtja ő is: mutatja, mennyire re­meg. Felhúzza nadrágszárát, alóla jégeralsó fehérük. — Az érszűkület miatt mindig fázok. Harminc fok­nál is csak fázok. 1919 tavaszán lépett be a bányához, kis híján ötven évig volt ott. — Tragaccsal toltuk desz­kapallón az uszályra a kö­vet. Feltaszítani azt a sok kö­vet. .. Húsz-huszonnégy em­ber pakolt, egy-egy 65 va- gonos uszályt. Tudja mennyi az? — Egész hegynyi — mon­dom. Nézik a távolban szü r- kéllő sziklaormot, alaposan megrabolták. — Egész hegynyit — mond­ják. — Mire gondoltak munka közben? — Mire...? — Gondoltak tüzes me­nyecskére, vagy hűi}ös szobá­ra? — Tudja mire? Sörre. Kor­só sörre és szódás borra, ami lemossa az ember torkáról a karcos sziklaport — tűnő­dik Bonifert Józsi bácsi. — Menyecskézni ? — kér­di vissza Fodor János. — Az ember, ha hazament, azt se tudta, egyen vagy igyon, csak dőlt bele az ágyba. Pi­henni kellett, legyen erő a másnaphoz. Az új naphoz. Most már persze, más, ezt nyomban éreztetni akarják is: — Csak lett volna már öt­ven éve demokrácia — így Fodor János. Bonifert József pedig hoz­záteszi : — Tovább élnénk. Statisztikafélét mondanak: ritka bányász éli meg a nyug­díjkort. legtöbben még előt­te vonulnak örök nyugalom­ba. Elveszített évek — Mi megértük, de min­ket még ebben is megcsal­tak. Lám Béla osztálytaná­csos, aki a harmincas évek­ben vezette a bányát. nem jelentette be az embereket az ÖTl-ba. Kinek ennyi. kinek annyi éve hiányzik. Nekem négy és fél. a Józsinak — int Bonifertre —. hatnál is több. Most utólag nem tudnak már segíteni. Ül egymás mellett a két öreg és hallgat. Málna édes illata úszik a levegőben, mé­hek döngicsélnek körülöt­tünk. — Nyolc gyereke van, ugye? — kérdem Fodor János. — Két lány hat fiú. — És a fiúk? — öten itt. A bányánál. Mind tizenkét évesen kezd­te, a legidősebb a János, most kapja a 25 éves jutalmat. A József jövőre, aztán a töb­bi következik majd. — Es a hatodik, a legki­sebb, ő...? — Katona, tölti az idejét. Kitanulta a gépkocsit Sofőr. — Ha leszerel? — Megbeszélte már a veze­tővel. Kap kocsit, szállít majd. Viszi a követ, amit a fivérei robbantanak, farag­nak, rakodnak. Távol a bánya — Szeretik a bányát? — Nekünk már ez az éle­tünk. Felnéznek a hegyre. Köny- nyű nyári pára ül az ormon, a munka alig érzékelhető ne­szei jutnak csak el ide, a tá­volba. — Visszajárlak? — Már nem. Minek men­nénk ? Megemelik kezüket, remeg a régi erőltetéstől mindkét tőé. És szemükben annyi szo­morúság, visszavágyódás van amint nézik azt a megrabolt hegyet, hogy szívem facsa- rodik belé. Sz. I. Még számos jó alkatrész Milliók semmiből A MÉH alsónémedi telepén évente több száz használha­tatlan roncskocsit dolgoznak fel. Az ócskavasként kezelt autók még számos értékes, felújítható alkatrészt tartalmaz­nak. A bontási anyagok tervszerű felhasználásával milliókat mentenek meg a népgazdaságnak. GOMBÓ PÁL) ...ZAT Kárhozat A z a kis angyalka, akit nyugodtan ne­vezhetünk Joó Palinak, mert az an­gyalnyelv úgyis lefordíthatatlan, szer­felett rakoncátlan volt. És tudni keil, hogy a mennyek országában más erkölcsök uralkodnak, mint földünkön, ott a rakoncát- lanság a legeslegsúlyosabb bűnnek számít. Például a hitvesi hűség megszegése ott tel­jesen elfogadott, aki akarja, annyi hurit ölel, amennyit csak bír; szerezni is bármit lehet bárhogyan, mert bőség vagyon és ezért min­den közvagyon; közlekedési kihágás sincsen, mert az angyalok akár átszárnyalhatnak egy­máson, lévén éteriek. Hanem rakoncátlan- kodni, vagyis a felsőbbséggel szemben tiszte­letlenül viselkedni, az engedelmességet meg­tagadni az főbenjáró bűn; okoskodni, fele­selni pedig — azt az ég nem tűrheti. Joó Pali pedig, képzeljük csák, miket követett el. Egy­szer a kórusban annál a passzusnál, hogy di­csőség, üdv, dihicsöhöséég, ühühüdv, csak tátogott, hangot nem adott ki, sőt még gri­maszokat is vágott. Másszor meg maga Gáb­riel adta oda neki lángpallosát, hogy fényesítse ki, mire Joó Pali azt mondta, hogy nem (!!), ő fegyverkezésellenes. Mindent betetőzött azonban, amikor egyszer a Rendről hallga­tott egy tanügyi főelőadást és a végén, mi­kor szót kért, nem azt mondta, hogy heuréka, tökély!, hanem azt, hogy ami az elektro­mágneses mezőelméletet illeti, az oké, hanem ami a biológiai szférára vonatkozik, az tech­nikailag sok hibára ad módot, elméletileg minden faj, sőt egyed ellentmond a másik­nak, erkölcsileg pedig egyenesen csapnivaló az egész. Hát csoda-e, ha kárhozatra ítélték? Bizony az volna csoda, ha nem teszik; és csodák a mennyben is csak a földi viszonyok­hoz képest fordulnak elő, saját törvényeit az ég sem hágja át. így történt, hogy Joó Pali a Földre kár­hozott, ami megszületésével kezdődött. Not­ion nőtt és nevéhez illően — mert földi neve éppen Joó Pali volt — jó szándék töltötte el. Hatéves születésnapján azt mondta neki az anyukája, hogy: „Nagy fiú vagy már Pali, adok neked 200 forintot, menj le ide a túl­oldalra a játékboltba és vegyél magadnak azt, amit csak akarsz”. El is indult Pali és a sarkon, amint várt, hogy a lámpa kizöldül- jön, látta ám, hogy mellette áll egy vak em­ber. Mindjárt mondta is Pali, hogy majd ő átvezeti a túloldalra. Megfogta a kezét, át­vezette és illedelmesen elköszönt. Mikor az­tán a játékboltba ért, észrevette, hogy 200 forintját a vak ellopta. Utánaszaladt, de mi­kor az meglátta őt — mert nem volt ám igazán vak — fityiszt mutatott neki és el- szelelt. Sírt a kis Pali, nem is tudta, hogy kárhozata teljesül be. Amikor Pali aludt és álmában tett jót, ab­ból semmi baj nem származott, hanem éb­renléte pokoli esetekre vezetett. Vegyünk például egyet középiskolás korából. Oktatott az osztályban egy basáskodó és buta tanár, aki ráadásul folyton erkölcsöt prédikált. Os­tobaságára jellemző volt, hogy minden órán beletúrt valamelyik gyerek hajába és elsü­tötte azt a viccet, hogy: „Fiam, a te hajza­tod egy olyan őserdő, amelybe emberi kéz még nem tette be a lábát” — és harsányan felnevetett: mondani sem kell, hogy vele (vagy rajta) az egész tanterem. Elveit sem mulasztotta el kinyilatkoztatni újra, meg új­ra, mondván: „A rosszat könyörtelenül le kell törni, mint egy rothadt faágat!” Történt pedig egyszer, hogy az osztály legerősebb gyereke, egyblzonyos Bodony Ottó vonalzójá­val csakúgy vadulásból betörte az egyik ab­lakot. A tanár persze óriási ügyet csinált a dologból, kijelentette: hogyha a tettes nem jelentkezik, mindenkinek intőt ad. Ilyenkor az volt a szokás, hogy a gyerekek nem árul­kodtak, de a tettes jelentkezett. Most azon­ban másként alakult a dolog, mert a Bodony nem jelentkezett, sőt a szünetben megfenye­gette a többi gyereket, hogy aki beárulná, annak betöri a pofáját. A fiúk meg is húz­ták magukat — kivéve Palit, ö félrehívta Bodonyt — aki egy fejjel nagyobb volt nála — és azt mondta neki: „Nézd, Bodicsek, tu­dom, hogy árulkodni gyalázatos dolog. De az is gyalázatos dolog, hogy miattad szen­vedjen az egész osztály. En igenis be fogom jelenteni, hogy te tetted. Most pedig, ha tet­szik, előre megverhetsz.’’ Aki azt várná, hogy Bodony elszégyellte magát, az nagyon téved — Bodony úgy megverte Palit, hogy véres lett az arca, ruhája. Aztán azt mondta, tessék, most mehetsz a tanárhoz. Pali ment is, úgy véresen, és elmondta, hogy nem kell az egész osztályt büntetni, a Bodony törte be az ab­lakot. Erre a tanár elkezdett üvölteni, hogy nem igaz, biztosan ő maga tette, a Joó Pali, és tüstént beírt neki egy intőt, meg közölte, hogy lerontja az év végi osztályzatát. Pali persze nem tudta, hogy a tanár igen-igen közeli barátságban van a Bodony anyukájá­val, éppúgy nem tudta, mint azt, hogy ő kárhozott, ö csak az osztályért akart vala­mit tenni. Nagyonis monoton lenne elmondani, hogy vágott vissza minden jó cselekedete Palira, mint egy vastag bumeráng. Hogyan háboro­dott fel a társadalmi igazságtalanságokon és került izgatásért börtönbe. Hogyan leplezett le környezetében egy egész nyerészkedő ban­dát és emiatt hogyan távolították el éppen őt, míg a bűnösök dicséretet kaptak. Hogyan vett feleségül egy leányanyát, aki gyorsan- gyorsan kitúrta a lakásából. Mondom, mindez monoton lenne, még kárhozatnak is. Hanem elmélkedni kell itt egy kicsit a determiná­cióról (teológiailag: predesztinációról), vagyis az eleve elrendelésről. A kárhozat, mint tudjuk, ilyen determiná­ció. Az a pokolban is. Égetik a bűnöst, mondják szurokkatlanban, évtízezredekig, ami bizony monoton dolog — mert ez van el­rendelve. Ilyen determináció a mennyország is. Élvez az üdvözölt, mondják, dalolva, örök­kön örökké. De vajon így van-e ez tényle­gesen? Emberekről lévén szó, aligha. Láttunk mi már poklabb poklot a pokolnál és bizony volt olyan bűnös, aki maga is beállt katlan­fűtőnek, míg voltak mások, akik fellázad­tak a pokol ellen és szétverték kerítéseit. Ami meg a mennyet illeti, hogyan is bírná ki a folytonos öröm szenvedését a gondol­kodó ember — hiszen Joó Pali is rakoncát- lankodott. Hát még milyen nehéz dolog meg­valósítani a determinációt itt a Földön, ahol az ember mégiscsak otthon van. Ezt kell megérteni, hogy hősünk lázadását kárhozata ellen — sem helyeselve, sem el­ítélve azt — megérthessük. Mert fellázadt. Akármennyi jóakarattal verte is meg a sors. a sok kudarc nyomán eljutott addig a követ­keztetésig, hogy nem a jó és az igaz, hanem az érdek mozgat mindent, ami emberi. És ettől kezdve olyan lett ő is, mint a többi ember. Hol jó, hol rossz, hol sikeres, hol sikertelen, hol szenvedett, hol örült, zagyva és bizonytalan, de valahogy mégis fejlődő szövevényében az életnek. És ily módon be­töltve kárhozatát, kimenekült a hálóból; a felsőbb égi hatalmak nála is, mint legtöb­bünknél, zavarba jöttek, nem tudták őt sem üdvözíteni, sem pokolra küldeni. így ürül ki lassan, mind az angyalok, mind az ördögök birodalma. És ha van tanulsága a történetnek, akkoí az a következő: a kárhozat a földön van, jó-1 szándéknak hívják, erő nélkül. És a ménéit-* vés is a földön van, a valóság felismerésének hívják és nem nyújtja a tiszta erkölcs érvé­nyesülésének elragadtatását, csak tűrő, szívós és, mint mondottuk, valahogy mégis fejlődé emberi sorsot.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom