Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-25 / 172. szám
1974. JÚLIUS 25., CSÜTÖRTÖK Ufídav A MÉM-területén Több mint négyezer továbbtanuló A nem régen befejeződött oktatási évadban a korábbinál több mezőgazdasági, élelmiszeripari és fagazdasági szakember képezte magát tovább — erről tanúskodik a MÉM összesített jelentése. Az élelmiszer- és fagazdaságban mintegy 140 ezer vezetőt és szakembert tartanak számon, rendszeres továbbképzésükre felkészültek az oktatási intézményekben. Az úgynevezett tanfolyamos továbbképzési forma keretében az elmúlt oktatási évben több mint 12 ezer vezető és szakember vett részt, ugyaneny- nyin kiegészítő tanulmányokat folytattak, egyebek között a levelező oktatás, a technikusminősítő-vizsga és a szakmérnökképzés során, örvendetesen növekszik a ter- melőszövetkezeti szakemberek részvétele a továbbtanulásban. A továbbképzést a MÉM mérnök- és vezetőképző intézete koordinálja; a főiskolákon, a szakközépiskolákban tanulnak tovább a legtöbben, de az élelmiszeripari vállalatoknál is fenntartanak továbbképzési központokat. VISSZA DABASRA Munkahelyek — munkaerőt keresnek SZÜKSÉGES E SZAKMUNKÁSKÉPZŐ INTÉZET? Helyismeret ide, helyismeret oda, valamennyiünkben — legalábbis tudat alatt — az él, hogy Dobáson, a dabasi járásban, ezen a nagyon is jellegzetes mezőgazdasági területen hiány van az ipar kínálta foglalkozásokban. Még elöljáróban hadd állapítsuk meg: téves ez a nézet. Kifogytak a tartalékok A járási hivatal munkaügyi főelőadója. Szabó Gyula, vaskos dossziékból elősorolt friss adatok alapján bizonyította, mennyire — éppen az ellenkező az igazság. — Olyan helyzet alakult ki, hogy a járás területén lévő ipari üzemek már kezdenek leszokni arról a gyakorlatról, hogy bejelentsék nálunk valamennyi munkaerőigényüket. Látják, meggyőződhettek az idők során arról, hogy a legjobb indulat, a legnagyobb segítőkészség mellett is alig- alig tudunk embert, főként Már eke is járja a határt A nagykátai Magyar—Koreai Barátság Tsz-ben jó ütemben halad a betakarítás. Az aratáson kívül azonban más tennivaló is van a határban. Eddig 300 hektáron végeztek az aratás utáni szántással. A közös gazdaság 164 hektáron, nádudvari rendszerben, termel cukorrépát. A növényvédelmet repülőgépek látják el. A 18 hektáron a szőlőt is így permetezték. A cuKoppány György felvétel« korrépa betakarítását őszre teljesen gépesítik, a masinák már megérkeztek. Negyvennégy hektáron görög- és sárgadinnye érik, rövidesen megkezdődik a szedés. A gazdaságban az idén három család vállalta a diny- nyetermesztést. Befejeződött a borsószezon. A 204 hektáron termelt növényt a Nagykőrösi Konzervgyár vette át. Hektáronként 42 mázsa érett be. pedig szakmunkást küldeni hozzájuk.- A június végi összesítés szerint 231 férfi és 86 női munkaerőt kértek a járás területén lévő ipari jellegű munkahelyek. Segédmunkásokat és betanított munkásokat. És szakmunkásokat is, persze. Munkát kereső azonban nem jelentkezett. Még a kért létszám tíz százaléka sem. Pedig ez az együttesen 317 fő n_m is tükrözi híven a valóságos igényt. Hogy mennyire nem, arról szóljon Szabó Gyula; — Egy tavalyi beszélgetés során a bugyi Telefongyár képviselői elmondották, kereken 300 munkavállalót alkalmazhatnának, ha lenne. Ezzel szemben csupán 26 dolgozó közvetítését kérték tőlem a legutóbb is. Szakmunkásokról volt szó, érzésem szerint már csak amolyan próba-szerencse alapon küldték el a kívánságlistát. Sajnos — mint már az előbbiekből nyilvánvaló —. jelentkezők híján nem küldhettünk embereket. A dabasi járás területén azonban még jó néhány üzemet, munkahelyet lehet felsorolni, amely csaknem teljesen azonos mértékű munkaerőhiánynyal küzd. Néhány ezek közül: a bugyi Tessedik Tsz, amely építőipari munkásokat venne fel; az alsónémedi Közös út Szakszövetkezet, amely mostanában alakult — két szövetkezet egyesülése nyomán —, s bárhány hegesztő és lakatos szakmunkást alkalmazna, vagy a hernádi Március 15. Tsz hatalmas baromfifeldolgozója, amelv korlátlan számban kerps női munkaerőt a legkülönfélébb beosztásba. Tárt kapuk Aztán Dabas. A nagyközségben még az sem fordult elő, hogy valaki íróasztalra vágyott, s ezt a kívánságát ne teljesítették volna — közvetlenül az érettségi után. Dabason működik egy tartósítóüzem, amely szintén mindig tárt kapukkal várja — fogadja a jelentkezőket. A felsorolás folytatása — félő — unalmassá válhat az olvasónak, ezért inkább arra kérdeznénk rá: mi módon kívánnak a járás és a nagyközség munkaerőgondján segíteni? — A járás kisdiákjai közül azok, akik szakmát tanulnak — szakmunkásképző intézet híján — kénytelenek máshová menni: Kiskunlacházára vagy Budapestre járnak. Ha végeznek, persze, inkább Budapest lesz a munkahelyük is: igen nagy a főváros vonzereje!. Kikre lehet számítani A közeli múltban a járás pályaválasztási bizottsága megvitatta, vajon érdemes lenne-e létrehozni egy szakmunkásképző iskolát Daba- son? A nagyobb üzemek, szövetkezetek, a rendelkezésükre álló alapból hozzájárulnának a költségekhez. A témát tárgyalta a járási pártbizottság, s a járási hivatal is. A jelen körülmények között nem látszik más megoldás: helyben kell képezni a helyben szükséges szakmunkásgárdát. Csakhogy, teljes felmérést igényel, a jövőben végző általános iskolások, de a közép- iskolások közül kire, hány jelentkezőre lehet számítani majd, érdemes lesz végül is hatalmas összegeket beinvesztálni egy intézet létrehozására? Hátha nem lesz kellő számú jelentkező? Szabó Gyula főelőadó: — Ha gyengén is, de már érződik valamelyest a visszaáramlás. A gazdag szövetkezetek, a jól fizető helyi üzemek már hazahívják az embereket. Talán ez feljogosít arra a reményre, az új nemzedék már szívesen tanul, és — dolgozik majd otthon. S. I. Életműködés a mikroszkóp alatt Tudományos szempontból érdekes kutatások folynak az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem állatrendszertani tanszékén: Andrássy István, a biológiai tudományok doktpVáltozások — Hogy van, hogy van kis- apám? — veregette meg jóindulatú leereszkedéssel Pacalat Ödön a villámát. — Köszönöm szépen szíves kérdését, nem vagyok éppen rosszul, csak... — alairtam mondani Pacolainak, de mire ideértem a mondókámmal, Pacolait már sehol sem láttam. „Nem valami kíváncsi arra, hogyan is vagyok valóban” — jegyeztem meg magamban, de hát az ember ne várjon részvétet egy Pacolai- tól sem, akkor, amikor voltaképpen nincs is szüksége semmiféle együttérzésre. Így hát nyugodtan napirendre tértem afelett, hogy Pacolai számára az 6 kérdése volt a J fontos, és nem az én válaszom. — Á, üdvözlöm, kedves Guzmicsek barátom... Hogy s mint szolgál a kedves hogy- isvanja? harsogott rá talán egy fél esztendő elteltével Pacolai, lényegesen kedvesebb leereszkedéssel, s ennek fordítottjaképpen valamiféle többletlelkesedéssel. A kérdése ugyan szellemesnek aligha volt nevezhető, s különben is, fél esztendeje sincs, hogy fá- d-abb hanaon ugyan, de akkor is hogylétem után érdeklődött és hagyott gyorsan, még válaszom előtt faképnél. Érthető tehát, hogy egy pillanatig vártam, ellohol-e ismét Pacolai racy most van tü- relmn a válnsmm meghallgatni. Állt és várt! — Ugyan Gurmicseknek hívnak és nem Guzmicsek- nek, de különben megvagyok, megvagyok, kedves Pacolai úr — mondtam, amire fél arcán megelégedett boldogság látszott szétterülni, miközben arról biztosított, mennyire boldoggá teszi őt, hogy az ő kedves Gurmicsek — nyomta meg jól az „r”-t — barátja ilyen jól megvan magának, és megragadva kezemet, azt sokáig rázva biztosított mélységes együttérzéséről. Abban ugyan nagy dolgot nem láttam és véltem felfedezni, hogy v>alaki azzal érez együtt, aki jól érzi magát, érezze magát azzal együtt, aki úgy érzi magát, mintha fűrésszel nyiszálnák a nyakát, az valami —, de mégis jólesett, bevallom, hogy Pacolai Ödön így érdeklődik irántam ... Hiszen, ha jól meggondolom, nem is ismerem ezt az embert. S ha még jobban meggondolom. 6 sem ismer engem. Valahol, valamikor, valaki bemutatott bennünket és kész. Mindegy, érdeklődése akkor is nagyon jólesett. S az meg különösen megtisztelt, amikor a minap ismét összefutottam Pacolai Ödönnel és az boldogan borult a nyakamba, kétszer is megcsókolt és lelkesen kiáltotta szét az utea járókelői között: — Ö az én barátom! Gurmicsek Géza ól És én a vagy Gurmicsek barátja vagyok! — harsogta, hogy az emberek, biztos, ami biztos, az irántam való tisztelettől gondosan kikerültek bennünket. — Ugyan ne... mire jó ez.. — pironkodtam, de Pacolai nem engedett az 1973- ból. — Hogy, hogy mire jó ez? Egy olyan ember, aki tanácsi osztályvezető, akinek csak egy aláírásba kerül és — csókolta meg mindenki előtt alázattal a kezem — nekem máris megvan a telekkiutalásom, akinek csak egy szavába kerül, és... — Bocsáss meg barátom, te tévedsz... Én nem vagyok osztályvezető — mondtam suttogva és ijedten, nehogy valamely osztályvezető azt higgye, hogy én talán az akarok lenni. — Hogy, hogy nem vagy? — Ügy, hogy nem vagyok az. Nem is dolgozom a tanácsnál. Én egy vállalatnál vagyok anyagkalkulátor, kérlek ... — Az a piszok Berbentei..., hogy félrevezetett... — sziszegte Pacolai Ödön dühösen, aztán a kezemet, amelyet még csókra tartott a szája előtt, gondosan leköpte, s azt mond- ta, hogy én is egy disznó va- | gyök. j Tegnap találkoztam Paco- laival és udvariasan előre köszöntem neki, hogy ... „szervusz”. De ő rámnézett és csak ennyit mormogott vissza: — Nem ismerkedünk ... nem törleszkedünk... Értjük? Értettem! Gyurkó Géza ra irányításával az állatvilág legnagyobb létszámú csoportjának, a fonálférgeknek az életműködését tanulmányozzák. A többnyire egy milliméter nagyságú, megnyúlt testű, „nematodák”, szárazföldön, vízben, emberben, állatban, növényben, bizonyos termékekben egyaránt megtalálhatók. A féreg-család jelenleg ismert mintegy húszezer féle változata közül 112 meghatározását zoológusaink végezték el. Bár a kutatások hosszú múltra tekintenek vissza, a mikroszkopikus ki- csinységű állatkák titokzatos életének számos mozzanata még felderítésre vár. Lépést kell tartani „AZ A LEGKEVESEBB, ami elvárható egy párttitkártól, hogy ismerje a helyesírást” — mondta gúnyosan az egyik Tápic menti község orvosa és apró szeletekre tépte a párttitkár levelét, amelyben egészségügyi előadásra kérte fel őt a termelőszövetkezeti asszonyoknak. Az eset néhány éve történt, ám tanulságai még akkor is érvényesek, ha megmondom, hogy az orvos azóta már nincs a faluban. Történetesen a szóban forgó párttitkár négyholdas, hat- gyermekes kisparaszt legidősebb fia volt, tizenkét éves korától kenyérkereső. Már a hatodik osztályt sem járhatta végig, mert május közepén félrészes summásnak szerződött egy környékbeli birtokra. Tizenhat éves volt a felszabaduláskor, apjával egyszerre lépett be a Magyar Kommunista Pártba, ahol — mint a falu kevés írástudóinak — egyikét beválasztották a pártvezetőségbe. Élete attól kezdve megoszlott a mezőgazdasági és a pártmunka között. Elsők között lépett be a termelőszövetkezetbe, elsőként jelentkezett traktorostanfolyamra, elsők között végezte el a háromhónapos pártiskolát. majd a VII.- VIII. osztályt a dolgozók esti iskolájában. Több mmt tizenöt évig volt a termelőszövetkezet párttitkára, előbb társadalmi munkásként, majd — amikor egyesült a község két közös gazdasága — függetlenítették. Néhány éve csúcsveze tőség alakult a faluban, s ennek őt választották táitkárává. AZ A TSZ MÁSFÉL ÉVTIZEDE a káderutánpótlás kincsesbányája. A szóban forgó titkár kezdeményezésére egymásután küldték iskolára az embereket; előbb a „vezérkar” tagjait, hogy a jelen, aztán a tsz-tagok gyerekeit, hogy a jövő szakemberigényét saját nevelésű káderekkel biztosíthassák. Amíg az elnök a zsámbéki tsz-elnök- képzőn tanult, azalatt a párttitkár helyettesítette; utána az elnökhelyettes következett, a mezőgazdasági technikum négyéves, kihelyezett tagozatával, s eközben szakmai tennivalóit megosztotta a párttitkárral. Aztán jöttek sorra a többiek- a gépműhely vezetője, akinek távollétében természetesen a párttitkár irányította a műhely munkáját, elvégre traktoros volt, majd a brigádvezetők. A párttitkár pedig mindenkinek odatartotta erős, széles váPát, hogy könnyebben felkapaszkodhassanak az oklevélig, diplomáig. Maga pedig állandóan két-három ember helyett dolgozott. És közben elszaladtak az évtizedek. Most ötvenegyné- hány éves. életében kétszer volt szabadságon, egy-egy hétig, iskolai végzettsége nyolc osztály, femevelt tisztességgel három gyereket, összeszedett egy gyomorfekélyt, és sok mindent elfelejtett köztien a magyar helyesírás szabályaiból. A szóban forgó párttitkár sorsa eléggé tipikus, sokan kezdték hozzá hasonlóan. Kezdték: ám a többség időközben felismerte, hogy ha meg akar felelni a növekvő követelményeknek, feltétlenül lépést kell tartania. Lépést tartani az elméleti ismeretekben, a napi politikai tájékozottságban és az általános műveltségben egyaránt. Hogyan lehetnének képesek különben törődni a hatáskörükbe tartozó kommunisták és pártonkí- vüliek politikai-szakmai továbbképzésével? Hogyan tudnának hozzáértően állástfog- lalni fontos gazdaságpolitikai kérdésekben, jó érzékkel eligazodni az egyéni, a csoportos és a társadalmi érdek vélt és valódi ellentmondásai között, hogyan tudnának érvényt szerezni' a pártirányításnak, a munkásosztály vezető szerepének? SENKI SEM KÍVÁNJA a párttitkároktól, hogy szerezzenek diplomát mindazokból a témakörökből, amelyekkel pártmunkájuk során foglalkoznak. A jó politikai felkészültség, a megalapozott marxista tudás azonban olyan iránytű, amely nélkül lehetetlen eligazodniuk a korunkra jellemző társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális kérdé- sekben. Ehhez nyújtanak nagyszerű lehetőséget pártoktatási rendszerünk egymásra épített fokozatai, a tömegpropaganda tanfolyamoktól az egyetemi képzéssel egyenértékű politikai főiskoláig. A legtöbb párttitkár, és alapszervezeti vezetőségi tag igyekszik is megszerezni a szükséges politikai-ideológiai felkészültséget. Hasonlóan növekvő igényességre van szükség az általános műveltség terén is. Nem azért, mert „az a legkevesebb, amj elvárható egy párttitkártól, hogy ismerje a helyesírást”, hanem azért, mert a pártszervezet egy adott község, város legmagasabb politikai fóruma. Olyan fórum, amelynek vezető testületé tájékoztat, állástfoglal, közvéleményt formál. Minél felkészültebben teszi — annál nagyobb a tekintélye. — nyíri — OLYAN MINT AZ EREDETI Fehérnemű- és ruhaanyag dana-selyemből A napokban tért haza Svájcból a Magyar Selyemipari Vállalat, a HUNGAROTEX és az INTERAG RT. képviselőiből álló küldöttség, amely az amerikai Du Pont cég euÁltalónos iskolát végzett fiatalokat FELVESZÜNK kőművesipari tanulónak az 1974/75-ös tanévre. Szállást, teljes ellátást biztosítunk. A tanulmányi eredménytől függően ösztöndíjat és társadalmi ösztöndíjat is fizetünk. Jelentkezni tehet: a Prosperitás Ksz munkaügyi osztályán, Bp. IX., Viola u. 45. rópai központjának vezetőivel tárgyalt Genfben a Giana termék márkahasználatáról. A Giana a Du Pont cég különleges selyemfonala, amelyből speciális kikészítéssel — tulajdonságaiban és külsőre is — a tiszta selyemhez megtévesztésig hasonlító kelme állítható elő. Az anyagot az első tapintásra még a szakértők sem tudják megkülönböztetni a hernyóselyemtől. Az utóbbi években annyira emelkedett a világpiacon a hernyóselyem ára, hogy a belőle készült termékek szinte eladhatatlanok, a hasonló célt. szolgáló tetszetős Giana-anyagok viszont olcsók. A megbeszélések eredményeként a Magyar Selyemipari Vállalat a külkereskedelem közreműködésével megállapodást kötött az amerikai világcéggel. A szerződés értelmében a Du Pont segítséget ad a Giana-selyem előállításához, s közreműködik az exportban is. A márkahasználati jog szigorú feltétele: színvonalas, korszerű, jó minőségű termék készítése.
