Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-25 / 172. szám

1974. JŰLIUS 25., CSÜTÖRTÖK %Jfíi4av KGST-egyiittmüködés Szárítódobok a ceglédi gépellátóktól Szerződés a további munkára Ütépítő aszfaltkeverő be­rendezésekhez szári tód ob-gé^>- egységeket gyártanak ez év­től kezdve a Közúti Gépellá­tó Vállalat ceglédi gyárának új tamási telepén. A szárító- döbctk a KGST-n belüli együtt­működés keretében iaz NDK-beli teltowi Telto- mat cég részére készülnek. A henger alakú óriási forgódo­bokból az idén nyolcvanat, jö­vőre pedig kétszerannyit gyár­tanak. A szárítódobok első soroza­tát szerdán adták át a Telto- mat cég képviselőinek. Az NDK-beli szakemberekkel megbeszélték a további kooperációt. Ugyanis a két vállalat tudományos együttműködési szerző­dést is kötött, s a Közúti Gépellátó Vállalat fejlesztő és tervezőirodái közreműködnek a nagyobb teljesítményű útépítő gépek kifejlesztésében. Festőberendezések gyártásában Magyar—szovjet szakosítás A magyar—szovjet szakosí­tási szerződés: még gazdasá­gosabbá válik a festőberen­dezések gyártása; mint is­meretes, a magyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudo­mányos együttműködési kor­mányközi bizottság legutóbbi ülésén kormányközi egyez­ményt írtak alá a festőbe­rendezések gyártásának sza­kosításáról. A Kohó- és Gép­ipari Minisztériumban kapott tájékoztatás szerint az egyez­mény alapján a fejlesztésben együttműködő magyar és szovjet vállalatok- — elke­rülve a párhuzamosságokat — az egymásét kölcsönösen kiegészítő termékek' gyártá­sára rendezkednek be. Munkásőrbázison Otthonukban, nemrégiben felavatott új bázisukon, lát­ták vendégül az újságírókat szerdán a Magyar Kábelmű­vek munkásőrei. A sajtótájé­koztatón kedves vendégeket is köszöntöttek: a Francia Kom­munista Párt központi lapjá­nak, a L’Humaniténak ha­zánkban tartózkodó terjesz­tőcsoportját. Vas János, a Kábelművek pártbizottságának titkára és Horváth Lajos, a meglátoga­tott század parancsnoka el­mondotta : a Kábelművek gyáregységeiben 96 munkás­őr tevékenykedik, olyan kom­munisták és pártonkívüliek, akik egytől egyig kiemelke­dően dolgoznak, s példamuta­tó eredményeket érnek el a kiképzésben. Egy bajtársuk 1967-ben, szolgálatteljesítés közben éle­tét vesztette. A zászlóalj ta­karékbetétkönyvet nyitott a fia, Szőczy Dezső nevére. 37 000 forint gyűlt össze. A pénzt tegnap nyújtották át a honvédségtől most leszerelt fiatalembernek, a zászlóaij fiának. A tájékoztatót követőén a sajtó munkatársai megtekin­tették a munkásotok kényel­mes körletét, s rögtönzött fegyverzetbemutatón is részt vettek. A sajtótájékoztatót gyárlátogatás zárta. Futnak, de mi után ? Sok a szárítani való Lassan telnek a magtárak Taríósabb napsütés kellene — Kiváló a minőség A hétfőn és keddre virradó éjjel lezúduló nagy mennyi­ségű csapadék megyeszerte megnehezítette az aratók dol­gát, lassította a betakarítás feszített ütemét. Bár a kuko­ricának és’ a zöldségnövények­nek jól jött az esőzés, a kom­bájnotokat méginkább lépés- hátrányba hozta a változé­kony időjárás. Néhol csak az eget kémlelhették, mert Nagy- kátán például a nedves talaj nem bírta el a kombájnt. Kü­lönösen a váci és a ceglédi körzetben kellett kényszerpi­henőt tartani a földeken, a szállítás azonban nem állt le; a ceglédi Vörös Csillag, a nyársapáti Haladás, az üllői Kossuth termelőszövetkezet szárítás után jelentős mennyi­séget szállított a Budapesti és Pest megyei Gabonafelvásár­ló és Feldolgozó Vállalat te­lepeire. A pilisi Aranykalász Tsz azonban csak nedves bú­zát tudott küldeni — szárító­kapacitás hiányában — Mo- norra, a Budai és a Ferencvá­rosi malomba. Késésben... A gazdaságok zömében —a tartós napsütés beálltával — a jövő hétre várják a kenyér­gabona-betakarítás finisét, Üllőn azonban már ma befe­jezik az aratást, s a toki Egyetértés Mezőgazdasági Ter­melőszövetkezetben is az utol­só táblákban forgolódnak a gépek. Karsay Istvánnak, a Buda­pest és Pest megyei Gabona­felvásárló és Feldolgozó Vál­lalat kereskedelmi igazgatójá­nak íróasztalán pillanatnyi szünet nélkül cseng a tele­fon, s szinte percenként nö­vekszik a telexüzenet-halom. — A 27 felvevőraktár, 16 malom és 5 keverőüzem 180 felvevővonalán állandó ké­szenlétben várjuk a gabona­szállítmányok érkezését — mondja. A telefonom most valóban amolyan ..forró drót”. A legtöbb hívás azt jel­zi, hogy meg kellett szakítani az aratást, illetve kevés a szárítákapacltás. A tavalyi­hoz képest sajnos továbbra is fennáll a betakarítás időbeli késése, amelyet az esős idő­járás okoz. Az igazi gondot azonban az jelenti, hogy a ke­nyérgabona jelentős hányada magasabb nedvességtartalmú a megengedettnél. Ezért erős a szállítóbrigádok és jármű­vek terhelése mert a terményt előbb a szárítógépekhez s csak ezután lehet a raktárakba szállítani. Vállalatunk szárí­tókapacitása naponta 80 va­gon, míg a mezőgazdasági üzemeké összesen 1350. Az egyik legfontosabb fel­adat most az, hogy a tsz-ek és az állami gazdaságok maximálisan használják ki szárítógépeiket és saját ter­ményük szárítása után bo­csássák azok rendelkezésére akiknek nincs megfelelő esz­közeik. Jellemző, hogy míg tavaly ilyenkor 18 vagon búzát és 11 vagon árpát kellett száríta­nunk, most 63 vagon búzát és 82 vagon árpát kell szárítani. A terméskilátások egyéb­ként rendkívül jók; tavaly ilyenkor 13 ezer 500 vagon ke­nyérgabona felvásárlására volt szerződésünk az idén 17 ezer 800 vagonnyi mennyiség­re van. Igaz, a szerződött mennyiség 90 százaléka ta­valy július végére már beér­kezett, ebben az évben a hó­nap végéig csak 40—50 szá­zalékára számíthatunk. A mai napig mintegy 3 ezer 300 vagon kenyérgabonát vettünk át. Állandó kapcsolatban va­gyunk a megyei tanács ope­ratív bizottságával. Lükács László éppen most tájékozta­tott arról, hogy a bizottsághoz „S. O. S.” jelzések eddig nem érkeztek, nagyobb fennakadás tehát — a késéstől eltekintve — a megyében sehol nincs az aratási munkában. Mit mond a főmolnár? Komlóssy Gyula, a Ferenc­városi Malom üzemvezető fő­molnárja: — Elégedettek lehetünk fl szállítmányok minőségével! Az új búza beltartalmi értéke nagyobb, színe jobb a tavalyi­nál. Az új és az óbúzát 40— 60 százalékos keverési arány­nyal őröljük — amely persze a minőségtől függően válto­zik — s a sütőipar is elége­dett a liszt minőségével. Ki­tűnő a belőle sütött kenyér. ...és a laboratórium? Szavait Hajdú Erzsébet a minőségvizsgáló laboratórium vezetője is megerősíti: — A Gizella Malom 500 va- gonos raktárába 15 százalékos nedvességtartalmú, 80 kg/hek- tolitersúlyú — a hántoló ma­lom 400 vagonos raktárába 15,2 százalékos, 82—83 kg/ hektolitersúlyú gabona érke­zett — hétfőn 75 vagonnyi. A legjobb minőségű kenyér- gabona a dunavarsányi Pető­fi, a délegyházai Egyesült Tö­rekvés a dömsödi Dózsa termelőszövetkezetekből ér­kezett. E szállítmányok 84 kg/ hektolitersúlyú kenyérgabo­nát tartalmaztak, s ez jóval magasabb a szabványban elő­írt követelményeknél. A termés mennyiségét és a minőségét tekintve tehát ked­vező a helyzet. A felvásárló vállalat átvevőhelyein most már a gabonaszállítmányok folyamatos érkezésére ké­szülnek. Számítani is kell er re, mert a barométer mutató­ja a nyár visszatértét jelzi, az aratóbrigádok ismét teljes erővel láthatnak munkához. Kovács György-Attila Megérdemelt hírénél han­gosabb közfigyelem övezte egy ideig azt a ceglédi termelő- szövetkezeteit, amely — ahogy ezt a szakmai tolvajnyelv jelöli — „túlfutotta” magát. Erején felül, s előkészítetle­nül vágott neki beruházások­nak, fejlesztéseknek. Ezek­ben a napokban kétszáz va­gonos hűtőtárolóját és száz- vagonos mandpulálóját kínál­ja bárkinek, aki hajlandó koo­perációt teremteni velük, vagy éppen bérbe venné az építményeket. Csábító az aján­lat, hiszen munkaerő is, ipa­ri vágány is van. Sőt, fon­tiek mellé még fölajánl húsz- hektrányi közművesített terü­letet is, amelyen kis- és nagy­nyomású gáz áll rendelkezés­re. Minden van. Csak munka nincsen. Aminek segítségével a beruházás, a befektetett ősz- szeg megkezdené a törlesztést. Kamatokkal persze. Ködbe vész a kezdet Ma már kideríthetetlen, mi­re, miféle számításokra, ter­melési, feldolgozási tervekre alapozódott a tenmelőszövet- kezet beruházási döntése. Ahogy ködbe vész a kezdete annak az építkezésnek is, amely talán idén végre ké­szen lesz, s működhet majd a solymári tégla- és cserép­gyár; ugyan tagadhatatlanul korszerű üzem, de már 1972. márciusában avatni kellett vol­na. .. Faluvégi Lajos pénzügymi­niszter az országgyűlés leg­utóbbi ülésszakán, 1974. jú­nius 27-én a többi között meg­állapította: „A beruházások elmaradásának okai nem mai keletűek, de ma is hatnak. Ide sorolhatók mindenekelőtt az előkészítési hiányosságok, amelyek következménye a be­ruházások bizonytalan indí­tása, és a kivitelezésnél fel­merülő váratlan műszaki prob­lémák. A beruházó munká­ban a szßk keresztmetszet a legtöbb esetben abban van, hogy a műszaki-technológiai tervek későn készülnek el, gyakran változnak és ezért nem szolgálhatnak elég biz­tos alapul az egész kivitele­zési folyamat előrelátó, opti­mális megszervezéséhez.” Friss példa: különböző, nemcsak vállalati okok miatt a Magyar Gördülőcsapágy Mű­vek rekonstrukciója, így a diósdi gyáré is úgy kezdődött meg, hogy a terveknek csak kisebb része áll rendelkezés­re. Vajon a rekonstrukció be- bejeztekor — a mai határ­idő szerint 1977-ben — ki­deríthető lesz, hol és ml csú­szott félre kezdetben, mi oko­zott most rejtve maradó, de a befejező szakaszban súlyos gondokat szülő teendőket? Mérföldes léptek A két világháború közötti húsz esztendőben a vezető nyugat-európai országokban az egy lakosra számított be­ruházások hatvan százalékkal növekedtek. Ugyanakkor Ma­gyarországon ez csak három százalékot tett ki! Az akkori tempókülönbség nemcsak gaz­dasági fejlettségünk sokfé­le vonásában érezteti hatá­sát, hanem abban is, hogy má­ig sem sikerült kialakítani a nagyarányú beruházási te­vékenység minél ésszerűbb szervezetét, szerkezetét, mód­szertanát. Mérföldes léptekkel halad­tunk a beruházási tevékeny­ségben, de csak a dolgok mennyiségi oldalát nézve. Ezek a mérföldes léptek sűrűn el­szakítottak bennünket olyan,- nagyon is lényeges fogal­mak érvényesítésétől, mint a gazdaságosság, a hatékony­ság, a megtérülés ideje. A beruházásra fordított össze­gek ' növekedésénél gyorsab­ban bővült a befejezetlen ál­lomány, s legutóbb már meg­haladta értéke az átadott lé­tesítményekét. Bebizonyosodott: apró ja­vítgatásokkal nem lehet lé­nyegesen tökéletesíteni a be­ruházások lebonyolítási rend­jét. A beruházásokért foly­tatott versenyfutás hevessé­ge ugyan csökkent a legutób­bi években — sőt, tavaly a tervezettnél is kisebb össze­get használtak fel ilyen cé­lokra —, ám ezzel párhuza­mosan neim növekedett a már folyó beruházások tervsze­rűsége. A megyében jelenleg húsz olyan nagyobb beruhá­zás van folyamatban, amelyet tavaly, vagy még korábban át kellett volna adni rendel­tetésének. . Nem pénzkérdés Igazolódik az a, szakkörök­ben már korábban fölmerült nézet, hogy a beruházási mun­ka ésszerűsítése, kívánatos irányban történő fejlesztése döntően nem pénzkérdés. Sok esetben ugyanis csak a pénz — a fedezet — van meg, de nem tudják elkölteni! Ezt erősítet­te meg az országgyűlés ipari bizottságának június 18-án tartott ülése is, ahol — az egyedi nagyberuházásokkal kapcsolatban — joggal mutat­tak rá a képviselők, hogy a gyorsabb kivitelezéshez első­sorban nagyobb szervezettség szükségeltetik, s nem pénz. Kisebb, „csak” milliós ügyekben sem más a helyzet. Aszódon, a Petőfi Sándor szakközépiskola és gimnázium számára 12,7 millióért négy­száz négyzetméter alapterüle­tű szakmai foglalkoztatót épí­tenek. A vasbeton vázszerke­zet fölállításánál azonban, kü­lönböző szervezési, koordiná­ciós problémák miatt, késede­lem keletkezett. S persze, a három hónapnyi veszteség hátrább tolja a falazási, sze­relési, gépészeti teendőket; a tervszerű átadásit. Pénz-, fede­zetprobléma itt sincsen. Csak lebonyolítás-szervezési. Mint másutt. Ez a „csak” azonban mintha mellékesnek tűnne so­kak szemében. Tartja magát az a tévhit, hogy beruházási gondjaink főként tőkehiányból és kapacitásproblémákból származnak. Miniszteri vélemény Érdemes ezzel kapcsolatban utalni arra, amit Bondor Jó­zsef építésügyi és városfejlesz­tési miniszter mondott el a tárca igazgatói értekezletén a napokban, július 15-én. A be­ruházások túlzott időszükség­letét bírálóknak felelve fej­tette ki, hogy a baj forrása nem maga a kivitelezés ide­jének megnyúlása, hanem a túl korai kezdés! Tehát az, amikor megkezdik ugyan a beruházást, de nincsenek meg a tervszerű, folyamatos mun­ka feltételei. Már tart az épít­kezés, amikor még mindig az előkészítés szakaszába soro­landó feladatokon vitáznak megrendelők és tervezők, ter­vezők és kivitelezők. Évek óta vita van a fővál­lalkozási rendszer szükséges­ségéről és formáiról, de tény­leges eredményeket felmutatni még ma sem lehet. S ez csak egyike azoknak a lehetséges forrásoknak, melyek nagyot lendíthetnének a beruházások hatékonyságának itt-ott sárba ragadó, döcögő szekerén. Igaz, a Minisztertanács néhány hete módosította a beruházási el­járásokról szóló rendelkezé­seket, de ez sem csodaszer. Része a folyamat javításának, sok egyéb tényezővel együtt. Nélkülük ismét csak egy elv­ben jó, de a gyakorlatba^ másként megvalósuló rendel» kezéssel leszünk gazdagab­bak. Hamis okoskodás Az előzetes számítások sze­rint az ötödik ötéves tervben évi átlagban hét százalékkal kell növekednie a beruházá­soknak ahhoz, hogy fejlesztési céljaink megvalósuljanak, hogy az életszínvonal emelé­sének termelési feltételei lét­rejöjjenek. Ezért hamisan okoskodnak azok, akik azt hangoztatják, hogy a beruhá­zások „visszafogásával” kelle­ne rendet csinálni. Látszatra járható út: minél kevesebb a beruházás, annál kevesebb a gond velük. Ám aligha gon­dolhatja komolyan valaki, hogy a rossz gyakorlat meg­szüntetésének módja magának a gyakorlatnak a fölszámolá­sa ... Vannak ma is, akik a be­ruházási pénz megszerzéséért futnak, mások a megszerzett pénz birtokában kivitelező után. Akadnak, akik a tervek sürgetése miatt, az anyag elő­teremtése érdekében futnak, s e nagy mozgás már-már a futkosás benyomását kelti. Mintha túl sokan s túl sok irányban mozognának azon a pályán, amelyen minden ver­senyzőnek kijelölt helye kel­lene, hogy legyen, s termé­szetesen, mint minden verse­nyen, a cél is csak egy lehet. A beruházási tevékenység fokozása szükségszerűség, ezt elkerülni csak súlyos áron le­hetne, hiszen távlati életszín­vonal-politikánk alapjait gyengítenénk. A valódi okok­ról, a tényleges akadályokról szükséges tehát Vitatkozni, szervezési elmaradottságunk­ról, az érdekeltségi rendszer gyengeségeiről, azokról a köz­ponti és helyi tényezőkről, amelyek többsége nem objek­tív adottságainkból, gazdaság- szerkezetünkből táplálkozilc, hanem a lehetőségek gyatra kihasználásából. A lehetőségeket mi teremt­jük, a „futókat” mi nevezzük be. Miért nem érdekel akkor bennünket a verseny kimene­tele? Mészáros Ottó Túlteljesített félév A termelékenység 8,1 százalékkal nőtt Vasárnap kezdődött az aratás az alagi Állami G azdaságóan, s a legkorábban beérő ősziárpa táblá­in a bét (közepén már a báláaőgépek dolgoztak. Gárdos Katalin felvétele A kohó- és gépipar az első félévben még gyorsabban nö­velte termelését, mint tavaly az év azonos időszakában — tájékoztattak a Kohó- és Gép­ipari Minisztériumban. A ko­hászat termelése az első fél­évben 7,4 százalékkal volt magasabb . a tavalyinál. A gépipar az elmúlt évi 6,3 százalékkal szemben 10,5 szá­zalékkal növelte termelését. A nyereség növekedése még ennél is gyorsabb volt, ami a gazdaságosabb termékszer­kezettel és a kohászati ter­mékek világpiaci árának emelkedésével magyarázható. A kohászat első féléves ter­melési értéktervét 105,6 száza- i lékra, a gépipar 100,1 százalék­ra teljesítette. A kohászat 3 milliárd fo­rinttal több terméket érté­kesített a tervezettnél. A gép­ipar 46,7 milliárd forint ér­tékű terméket gyártott, 5,1 milliárd forinttal többet, mint tavaly az első félévben. Az első félév eredményeit még értékesebbé teszi, hogy á kohászatban a létszám mindössze 0.1, a gépiparban 0,9 százalékkal növekedett, így a termelésfelfutást a ha­tékonyság jelentős növelé­sével érték el. A termelékeny­ség 8,1 százalékkal emelke­dett, elsősorban a munka- és üzemszervezés javításával és korszerűbb berendezések mun­kába állításával. A több ter­mék előállítását a tárca vál­lalatainál csak igen kis mér­tékben követte a készletez 's növekedése, tehát meggyor­sult a készletek forgási se-- bessége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom