Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-23 / 170. szám

VECSÉSRŐL XVI. ÉVFOLYAM, 170. SZÁM 1974. JÚLIUS 23., KEDD A tornaserem felépítéséért Kommunista szombat Maglódon Jóval száz százalékon felül A múlt hétvégi szabad szombatot a Maglódi Vas­ipari Vállalat dolgozói nem pihenéssel, kirándulás­sal töltötték: bementek mindnyájan, kommunista szombatot tartottak, az idén az elsőt, a községben épülő tornaterem építésének segítésére. Már fél hatkor Reggel hat óra. Faur Mihály igazgató elé­gedetten mondja: — Itt van mindenki, kivéve a szabadságon levőket és a betegeket. Erre igazán nem számítottunk. Már fél hatkor mindenki a munkapad mel­lett volt, és dolgozott. Több, mint százötvenen jelentkez­tek. ★ Fernbach János főmémök- ikel a darabolóműhelyben ta­lálkoztunk: — Akciót indítottunk a mai naptól kezdődően, a hul­ladék csökkentése érdekében. Ifi. Potocska János, Dobos István, Metz Ferenc és Joó József kísérletei nyomán a raktári állvány nagy részét hulladékanyagból is el tud­juk készíteni. Már megtartot­tuk a terhelési próbát is. Az eredetileg kétszáz kiló teher­bírású állvány négyszáz kilót is megtart. A négy újító fel­ajánlotta az újítási .díj ötven százalékát a tornaterem épí­tésére. Műhelyről műhelyre Tabányi Jánosné, a Márci­us 21. szocialista brigád veze­tője: — Az idén szereztük me? az ezüstkoszorús címet, min­denki bent van, s dolgozik. — Otthon nem lett volna dolga? — Dehogynem. Még szeren­cse, hogy ilyen rossz az idő, a nagymosáshoz úgysem fog­hattam volna hozzá, a főzést meg délutánra halasztottam. Meg is mondtam a családnak, nem lesz harag belőle. ; A csapágyműhelyben se­rénykedik Solymosi Jakabné személyzeti felelős, megyei tanácstag: — Engem ide osztottak be, valamikor én is itt dolgoz­tam. Jól érzem magam, jó tudni, hogy egy célért, a tor­nateremért dolgozunk. Megszüntettek egy műhely­részt is ezen a napon: olyan zsúfolt volt már a raktár, hogy kénytelenek voltak a lakatosműhely egy részét át­telepíteni a gyár másik felé­be. A felszabaduló helyiség ezentúl raktár céljait szolgál­ja. A festőműhelyben találjuk az adminisztratív és műsza­ki dolgozókat: Horváth László: — Mi, műszakiak is szíve­sen tettünk eleget a hívó szó­nak. Megnyugtató érzés tud­nunk, hogy a tornaterem fel­építéséért mindenki áldozat­kész a gyárban. Hornyák Jánosné, aki hét éve dolgozik a vállalatnál, tréfásan mondja: — Az én gyerekeim már nagyok, az unokák azonban bizonyára hasznát látják majd a tornateremnek. Az idén még egyszer Dél van. Faur Mihály igazgató, Fern- bach János főmérnök és Előd Ervin főkönyvelő az irodában elégedetten vélekednek a kommunista szombat teljesít­ményéről: jóval száz százalé­kon felül termelt minden üzemrész, de végeredményt még nem tudnak mondani. Mivel a tornaterem építését szívügyének tekinti a vállalat, az idén még egy kommunista szombatot szervez, amikor dolgozói az épület tetőszerke­zetét készítik el társadalmi 1 munkában. (—é—) Idény végi sportjegyzet Mérlegen: a Süiysápi KSK teljesítménye Az 1972/73-as bajnoki évad­ban a második helyen végzett a Süiysápi KSK labdarúgócsa­pata, mely csak az osztályo- zón vérzett el, s így nem sike­rült a magasabb osztályba ke­rülnie. A vezetőség az 1973/74-es Idényre a bajnoki cím meg­szerzését tűzte ki a csapat elé, ami nem sikerült neki, mert végül is a tabellán így végzett: ,4. Sülysáp 28 16 4 8 60-40 36 Mindössze három ponttal maradt el a bajnoki címet megszerző bagiaktól, bizonyít­va az élmezőnybeli csapatok csaknem egyforma képességét. A szurkolókat és a vezetősé­get különösen érzékenyen érin­tette a hazai pályán elvesztett hat pont: a sülysápiak kikap­tak Úritól és a Malinovszkij SE-től, döntetlenre végeztek farmossal és Tápiógyörgyével. ★ Annak ellenére, hogy nem sikerült bajnokságot nyerniük, a vezetőség elégedett az elért eredménnyel. Zima Károly szakosztályve­zető így nyilatkozott: — A jelenlegi edzéskörülmé­nyek között nem várhattunk jobb teljesítményt, Lázár Ist­ván, a csapat egykori játékosa vezette az edzéseket. Tervbe vettük, hogy szakképzett edzőt szerződtetünk. A csapat képes volt idegenben is bravúros sze­replésre, bár ezúttal nem ment neki úgy a góllövés, mint a ko­rábbi években. ★ Nem változtattak a csapat szerkezeti felépítésében, vál­toztatásra nem is volt szükség. Ezúttal is a csatársor bizonyult a jobbik résznek, a védelem sokszor gyengélkedett. A csa­társor többnyire a Békési, László, Motolai, Tóth S., Nagy felállásban játszott, Szénási csak a tavaszi szezonban állt rendelkezésre. Motolai József lett ezúttal is a csapat gólkirálya: 24 gólt rúgott az ellenfél hálójába. Tóth Sándor volt ezúttal is az együttes karmestere, a játék meghatározója, ő tizennégy gólt ért el. Békési Géza bizonyult az egyik legjobbnak ebből a sor­ból: a tizennyolc éves fiú jól cselező, technikás játékos, sok örömet szerezhet még a szur­kolóknak. A hátsó sorban Szvitek I. volt a legsikeresebb, az ő tel­jesítményét lehet csak fenn­tartás nélkül dicsérnünk. A kapuban többnyire Samu vé­dett, váltakozó sikerrel. Spollé- der, Pálinkás, Trepák és Sza-| bó P. játékában már sokszor akadt hiba, bár ők is igyekez­tek helytállni, kivették részü­ket a csapatmunkából. Örvendetes, hogy a bajnok­ságot nyert ificsapat tagjai kö­zül Szvitek II., Turcsik, Zima, Zemen II. és Németh már a felnőtt csapatban is bizonyí­totta képességeit. ★ A sportszerűségi versenyben is előkelő helyen végzett a süiysápi gárda: mindössze két játékost kellett kiállítani, őket is még az őszi szezonban. A szurkolók ugyancsak sportszerűbben biztatták a csa­patot, az elmúlt évekhez viszo­nyítva. ★ Szorgalmasan készülnek a sülysápiak az őszi idényre, csak a labdarúgó világbajnok­ság idejére szünetelt az edzés. Űj játékost nem igazoltak, hiszen az ificsapatból többen már szóhoz jutnak a követke­ző idényben. Jelentős célt tűztek ki ma­guk elé: szeretnék a járási baj­nokságot megnyerni. Tudják, nem lesz könnyű, mivel Ve- csés és Üllő is számottevő já­tékerőt képvisel, a csapat játé­kosállománya azonban jó. ★ A sportkör vezetősége kö­szönetét mondott a tanácsnak, a két tsz-nek és az ÁFÉSZ-nak az eddig nyújtott támogatá­sért, mely egyik biztosítéka a jövőben is a süiysápi labdarú­gók eredményes szereplésének. G. J. mCsor MOZIK Gyömrő: Nincs idő. Maglód: Az ördög fogadója. Mende: Hideg pulyka. Monor: La Mancha lovagja. Pilis: Én nem látok, te nem beszélsz, ő nem hall. Üllő: Volt egyszer egy zsaru. Vecsés: János vi­téz. MŰVELŐDÉSI HÄZAK Gyömrő, 14.30—19 óráig: Szönyi István rézkarcainak kiállítása. Monor: 10—12-ig és 15—18 óráig: a Nagy Ist­ván képzőművészeti csoport kiállítása. Üllő: 13—19 óráig: Bodócsi Béla, Unyi István és Jakab István gyömrői képző­művészek kiállítása. Jegyzet A csorba kiköszörülhető Nemrégiben elvesztette pénztárcáját, benne 1500 forinttal, a gyomról bu­szon M. Judit pilisi lakos. Érthetően ideges han­gulatban kereste, és kér­dezte meg a buszon szol­gálatot teljesítő kalauzt, tud-e a pénztárca hollété­ről? A kalauz nemmel vála­szolt, pedig időközben megtalálta az elveszett tárgyat, csak éppen nem akarta visszaadni. Délután is tudakozódott M. Judit a pénze után, s a kalauz is­mét azt közölte, hogy a tárca nem került elő, de később mégis visszaadta egy gépkocsivezető unszo­lására, aki tudta, hogy mi a valóság... Nem hagyhatjuk szó nél­kül az esetet. A kalauznak munkaköri kötelességéhez tartozik, hogy a járművön talált tár­gyat, pénzt átadja a forgal­mi irodában. A mulasztó eljárását az sem menti, hogy nemrég került a MÁVAVT-hoz, hiszen elő­zetesen bizonyára kioktat­ták őt minden tennivalójá­ra. Nem kétséges, visszaélt beosztásával, s rossz hírne­vet szerzett magának kollé­gái és az utasok körében. Remélhetőleg, elgondol­kodott a történtek felett, s úgy döntött, a jövőben ha­sonló esetben azt teszi, amit az utasok és felette­sei egyaránt elvárnak tőle. (S-) Kiváló áruk — Szegeden A július 19-én megnyílt, tíznapos Szegedi Ipari Vásáron a Kiváló Aruk Fórumán díjat nyert termékek között láthatók a Vecsési Ferroelektrika Szövetkezet árucikkei: az elektro­mos hajsütő vas és az elektromos hordópumpa. Dr. Somogyi Károlyné felvétele Együtt a géppel Mindig az elsők között — Hogyan is kezdődött? — tesszük fel a kérdést a ré­gi, kipróbált kombájnosnak. Varázsa van — Hatan voltunk testvérek, bizony, igen szűkös körülmé­nyek között éltünk sokáig. Üllőn laktunk, apámék a he­lyi uradalomban dolgoztak. Én is oda kerültem, még siheder- koromban, csak 1949-ben jöt­tem Monorra, a gépállomás megalakulásakor. 1958-ban már Gombára jártam a kombáj­nokkal aratni, később ebben a községben telepedtem le a családommal együtt, 6 a tsz- nek is tagja lettem. — Mindig a kombájnhoz vonzódott? — Igen. Van valami va­rázsa a nagy masinának, el sem tudnám képzelni az éle­temet nélküle. Tizenhét évig búzát, őszi árpát és egyéb ga­bonaféléket arattam a szov­jet és NDK-beli kombájnok­kal. — Tavaly a megyei kombáj- nosversenyen a harmadik let­tem; a Dél-Pest megyei tsz-ek kombájnosai közötti verseny­ben pedig a második. Száz­tíz vagon gabona került az én gépiemről a magtárba. Né­hány évvel ezelőtt elnyertein a mezőgazdaság kiváló dolgo­zója címet, s örömömet csak fokozta a legutóbbi kitünte­tés, amelyet Kazareczki Kál­mán miniszterhelyettes adott át. Nem győztem fogadni a gratulációkat kollégáimtól és a tsz vezetőitől. — A család? — öt gyermekem, három lányom és két fiam van, kö­zülük Erzsiké és Ibolya a ba­romfitelepen dolgozik, itt, a tsz-ben, a legkisebb fiam, Karcsi pedig a gazdaság gép­kocsivezetője. ö jelenleg kato­na, de ha leszerel, ismét vis­szajön. Nehéz várakozás Megtörli bajuszát, -cigaret­tára gyújt. Nem lehet nem észrevennünk kérges kezét, megfáradt tekintetét. — Mindig igyekeztem be­csülettel helytállni a munká­ban — folytatja. — Ügy ér­zem, sikerült is mindig, most azonban kissé szomorú va­gyok. Még nem jött meg a kombájn, amelyre felülhet­nék. Amíg várnom kell rá, a műhelyben dolgozom. Sze­retem ezt a munkát is, csak hát hozzászoktam a szezonban a kombájnhoz. Ha megjön, ismét aratni fogok. — Megbecsülnek a tsz-ben,' jártam már Bulgáriában, Ju­goszláviában, jutalomképpen. Még sokáig akarok itt dol­gozni, amire meg is van a le­hetőség, mivel csak negyven­kilenc éves vagyok. — Marad-e szabad ideje? — Nagyon kevés. A háztá­ji föld művelése egész évben munkát ad. így csak ritkán tudok leülni a tv elé, vagy a rádió mellé, olvasásra pe­dig csak a hosszú téli esték alkalmasak számomra. • Poprádi Ferenc tsz-elnök: — Hegedűs József egyike azoknak, akik a leglelkiisme­retesebben végzik munkáju­kat. Rá mindig lehet számíta­ni, példakép lehet munkatár­sai előtt, a kitüntetést na­gyon megérdemelte. Gér József Parkgondozók Vecsésen folyamatosan parkosítanak, s a parkokat rendszeresen gondozzák. Képünkön: a Vörös Hadsereg úti Hősök terén a füvet kas zálja a tanács költségvetési üzemének ker­tészbrigádja. Ifj. Fekete József felvétele A gombai Fáy András Tsz irodájában kérdezzük, merre találjuk meg id. Hegedűs Jó­zsef kombájnost? — Biztosan a műhelyben van — mondja az elnökhe­lyettes —, mert még nem ér­kezett meg a gépe. Addig ott dolgozik, mert őt mindenütt tudjuk foglalkoztatni. A kitüntetés A korszerű műhelycsar­nokban is érdeklődnünk kell, de szerencsénk van, mert akit megkérdezünk, nem más, mint id. Hegedűs József. Zömök, közepes termetű em­ber. Kis bajúsza kissé öre- gíti, de már hosszú évek óta hordja, azt mondja, felfogja a port... Nagy megtiszteltetés és öröm érte néhány hónappal ezelőtt, amikor, hazánk felszabadulá­sának 29. évfordulója alkal­mából, az Elnöki Tanács a Munka Érdemrend arany fo- 1 kozatával tüntette ki.

Next

/
Oldalképek
Tartalom