Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-23 / 170. szám
MKCttl •éá/r w 1974. JŰLIUS 23., KEDD FfelKUSZ Ä ciprusi vihar lapzártánkig még nem dőlt el, valóság lett-e a Biztonsági Tanács határozatából és maradéktalanul megvalósult-e a megadott határidőre, hétfőn 15 órára a BT tűzszüneti felhívása. A jelentések arról számolnak be, hogy a harcokban részt vevő felek csapataiknak kiadták a megfelelő utasításokat. SEMMI BIZTOSÍTÉK nincs arra, hogy ebben az elmérgesedett helyzetben könnyű és gyors feladat lesz elhallgattatni a fegyvereket. Ez még akkor is igaz, ha valamennyi közvetlenül érdekelt fél hátsó gondolatok, vagy netán titkos záradékok nélkül adta ki a tüzet szüntess! parancsot. Egyelőre csak annyi biztos, hogy ha — mire ezek a sorok megjelennek — Aphrodite szigetén is hallgatnak a fegyverek, egyelőre semmiképpen nem beszélhetünk a ciprusi vihar elültéről, legfeljebb viszonylagos, talán csak átmeneti csen- desedéséről. Mindez magától értetődően addig marad igaz, amíg változatlanok maradnak a jelenlegi vihar kiváltó okai. Mindenekelőtt az, hogy Ciprus pozitív semlegességet folytató kormányát megdöntötték és egy szélsőséges rezsimmel váltották fel egy másik, hasonszőrű politikai színezetű kormányzat — az athéni — közvetlen segítségével. Ha most eltekintünk a szigetország önmagában is rendkívül bonyolult belpolitikai színképétől és csak arra gondolunk, hogy a világ egyik legérzékenyebb Stratégiai pontján próbálták megváltoztatni a status quot, már világossá válik, milyen felelősséget vállaltak magukra bizonyos körök. A KORÁBBAN GYILKOSSÁGÉRT is köröző,tt Szamp- szon nem az egyetlen gyanús figurája a jelenlegi eseményeknek. Miközben Luns főtitkár a NATO hétfői ülésén kijelentette, hogy a konfliktus „az atlanti szövetség létét veszélyeztetheti”, a világsajtó — a nyugati is — bő terjedelemben kommentálja a NATO bizonyos köreinek egyértelmű felelősségét. Erre utal a nyugatnémet Frankfurter Rundschau, amikor megállapítja: „Az Athénban uralkodó katonai diktátorok túl régen teszik azt, amit akarnak.” A Süddeutsche Zei tung című müncheni lap még tovább megy: „Amikor Washington — írja — nehezen érthető türelmet tanúsított az athéni junta iránt, amikor csaknem leplezetlenül elégedettnek mutatkozott Makariosz eltávolítása után, kitette magát annak a gyanúnak, hogy az athéni ezredesek már az államcsíny megindulásakor abból indulhattak ki: államcsí nyűket Washingtonban elnézik, sőt fedezik.”. Három évtizedét ünnepelte a lengyel nép (Folytatás az 1. oldalról.) után Edward Gierek lépett a szónoki emelvényre. A többi között hangoztatta: — A történelmi jelentőségű 1944. júliusi fordulat alapja a Lengyel Munkáspárt és a Szovjetunióban alakult „lengyel hazafiak szövetségében működő kommunisták köré tömörült lengyel baloldal eszméje és cselekvése, fegyveres, szervezeti és eszmei-nevelő tevékenysége. A júliusi kiáltványban meghirdetett népi állam a nemzeti felszabadítás és egyben a népforradaiom eszköze lett”. A LEMP KB első titkára után Leonyid Brezsnyev. emelkedett szólásra. Elismeréssel szólt a következő évek lengyel társadalom- és gazdaságfejlesztési tervek nagy célkitűzéseiről. Leonyid Brzsenyev kiemelte a szocialista gazdasági integráció, a KGST keretében megvalósított együttműködés szakadatlan erősítésének jelentőségét, majd elismeréssel szólt arról, hogy a szocialista országok testvérpártjai között a legutóbbi években szorosabbá vált az ideológiai együttműködés. L. Brezsnyev megelégedéssel szolt a szovjet—amerikai viszony alakulásáról és Nixon elnökkel sorra került legutóbbi tárgyalásairól, amelyeknek konstruktív eredményei hozzájárulnak ahhoz, hogy a nemzetközi enyhülési folyamat tovább haladjon. Majd az összeurópai biztonsági konferenciáról beszélt. — Az összeurópai értekezlet már komoly munkát végzett. Hiba lenne, ha ezt nem értékelnénk megfelelően. Érthetetlen azonban, hogy egyesek most tudatosan különböző látszatproblémákat állítanak a konferencia útjába. Ez szükségtelenül elhúzza a konferenciát, amit a hidegháborús 'erők igyekeznek kihasználni. A béke keleten és nyugaton egyformán a népek értékes vívmánya. Minden ország egyformán érdekelt abban, hogy biztosított határok között éljen és a jövőben megszabaduljon a háború rémétől. Nincs olyan nép, ani-.y ne óhajtaná a békét és az alapjaiban szavatolt biztonságot. Leonyid Brezsnyev ezután a ciprusi eseményekkel kapcsolatban a következőket mondotta: „A reális nemzetközi helyzet megítélésekor figyelembe kell venni, hogy a világ több térségében még mindig nincs nyugalom. Ennek újabb bizonyítékát jelentik a ciprusi események, amelyek a görög katonai rezsim teljesen leplezetlen fegyveres agressziójának eredményeként robbantak ki. Mindezekért a felelősség azokat a bizonyos agresszív NATO-kö- röket terheli, amelyeknek nincs ínyére Ciprus függetlensége. A Szovjetunió, a szocialista országok és a békeszerető államok erélyesen követelik a Ciprus belügyeibe történő külső katonai beavatkozás megszüntetését, valamint azt, hogy állítsák vissza a köztársaságnak a görög agresszió előtti független és szuverén állami helyzetét. A háború és a reakció erői még egyáltalán nem tették le a fegyvert. A szocialista országok nem hunyhatnak szemet a béke ellenségeinek cselszövései felett, s nem tehetik meg, hogy ne vonják le az ebből adódó következtetéseket.” Leonyid Brezsnyev végül megköszönte, hogy kitüntették a Virtuti Militari érdemrend Nagykeresztjével. Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára 3 napos baráti látogatásának befejeztével hétfőn délután elutazott Lengyelországból. Az EAK nemzeti ünnepe E Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Anvar Szadatot, az Egyiptomi Arab Köztársaság elnökét országa nemzeti ünnepe alkalmából. Nagygyűlés Lengyelország újjászületésének 30. évfordulója alkalmából — Budapesten Harminc esztendővel ezelőtt, 1944. július 22-én Lengyelország náci megszállás alól elsőnek felszabadult területén közzétette a lengyel nemzeti felszabadító bizottság a júliusi kiáltványt, meghirdette a népi hatalom programját E napot tekinti születése napjának a népi Lengyelország. Az évforduló alkalmából a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa hétfő délután nagygyűlést rendezett a Ganz- MÁVAG művelődési központban. Részt vett a nagygyűlésen és az elnökségben foglalt helyet Benke Valéria és Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyettese, Sarlós István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, dr. Horgos Gyula kohó- és gépipari miniszter, dr. Polinszky Károly oktatási miniszter, Szépvölgyi Zoltán a fővárosi tanács elnöke, Rácz Pál külügyminiszter-helyettes. A lengyel és a magyar himnusz hangjai után Bánki Zsuzsa, Jászai Mari-díjas színművésznő szavalata következett, majd Sarlós István megnyitó szavaiban köszöntötte a részvevőket, s átadta a szót Huszár Istvánnak, a nagygyűlés szónokának. Népünk mindig megkülönböztetett testvéri figyelemmel kísérte a lengyel nép életét — hangoztatta a szónok. — A két nép között a történelem során létrejött igen szoros kapcsolatok, a gyakran azonos külső elnyomókkal folytatott küzdelmek, az azonos célokért — a nemzeti önállóságért — vívott harcok teremtették meg ennek a testvéri együttérzésnek az alapját. — Hazánk és a Lengyel Népköztársaság jelenlegi kapcsolatai azonban nem korlátozódnak csupán az elvi, ideológiai, nemzetközi kérdésekben megnyilvánuló szoros nézetazonosságra, és baráti egyetértésre. Kétoldalú kapcsolataink legszemléletesebb bizonyítéka gazdasági és kereskedelmi téren fennálló együttműködésünk. Lengyel- ország sorrendiben a negyedik legnagyobb külkereskedelmi partnerünk, hazánk pedig a hatodik helyet foglalja el a Lengyel Népköztársaság külkereskedelmében. — A Lengyel Népköztársaság nemzeti ünnepén őszinte szívvel, igaz barátsággal kívánjuk a sokat szenvedett lengyel népnek: minél előbb váltsák valóra azokat a célokat, amelyeket saját boldogulásuk érdekében, s az egész szocialista közösség javára és megbecsülésére a Lengyel Egyesült Munkáspárt kitűzött — fejezte be beszédét Huszár István. Ezután Tadeusz Hanuszek budapesti lengyel nagykövet szólt a nagygyűlés résztvevőihez, mely — az Internacionálé hangjai után — művészi műsorral zárult. Tadeusz Hanuszek, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykövete hétfőn fogadást adott a Magyar Néphadsereg Központi Klubjának nyári helyiségében. Huszonkét esztendővel ezelőtt, 1952. július 23-án. döntötte meg Egyiptomban a szabad tisztek bátor csoportja karuk király népelnyomó imperialistabarát rendszerét és ezzel sorsdöntő változások sorát indította el az egyiptomi nép életében. A Nasszer vezette hazafias, haládó érzelmű tisztek segítségével az egyiptomi nép vegre kezébe venette sorsának irányítását, lépéseket tehetett az imperialista politika és a külföldi tőke befolyásának megszüntetésére. A forradalom győzelme után megvalósított vívmányok, köztük a földreform — amely ha nem is elégítette ki teljesen, de legalább csillapította a földesurak által sanyargatott parasztság földéhségét —, az iparfejlesztési programok, a progresszív társadalmi változások új világot teremtettek a Nílus partján. Az egyiptomi nép nemcsak kivívta, hanem meg is védelmezte függetlenségét az imperializmus megújuló támadásai, fegyveres agressziói ellenében. Megvédte jussát, a Szuezi-csatornát, amikor 1956- ban visszaverte az izraeli— brit—francia hármas agresz- sziót, az 1967-es hatnapos háborút követő helytállással megakadályozta Izrael háborús céljainak megvalósítását, a haladó egyiptomi rendszer megdöntését és jelentős sikert aratott a múlt évi októberi háborúban, amely döntő fontosságú lépésnek bizonyult az izraeli agressziók következményeinek felszámolása, a megszállt arab területek felszabadítása útján. Haladó törekvéseinek megvalósulásában az egyiptomi nép mindig maga mögött érezhette a Szovjetuniót, a többi szocialista országot, a világ békeszerető erőit, amelyek a megpróbáltatás óráiban önzetlen és döntő fontosságú segítséget nyújtottak az egyiptomi népinek. A Szovjetunió segítségének különöp jelentősége volt és van Egyiptom függetlenségének meg- védslmezésében. S ezzel összefüggésben nemcsak a katonai támogatásra hivatkozhatunk, hanem a gazdasági és tudományos segítségre is, amelynek nyomán olyan alkotások születtek, mint a nílusi nagy gát, az asszuáni vízi erőmű és más nagy fontosságú Ipari objektumok. Az egyiptomi nép hálás a Szovjetunió önzetlen segítségéért. A magyar közvélemény őszinte együttérzéssel és meleg rokonszenvvel követte és követi azokat az erőfeszítéseket, amelyeket az egyiptomi nép a nemzeti felemelkedés és a társadalmi haladás útján tesz, s amelyek a megszállt arab területek végleges és teljes felszabadítására irányulnak. Meggyőződésünk, hogy törekvésüket, a kitérők és buktatók ellenére is, siker koronázza. „Környezetvédelmi szövetségi hivatal” - Nyugat Berlinben Walter Scheel, az NSZK elnöke hétfőn aláírta azt a törvényt, amelynek értelmében a nyugatnémet „környezetvédelmi szövetségi hivatalt” felállítják Nyugat-Berlinben. A törvény a hivatalos közleményben történő megjelenéssel lép életbe. Mint ismeretes, a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság már több ízben tiltakozott a környezetvédelmi hivatal nyugat-berlini létrehozása ellen, mert abban a négyhatalmi egyezmény nyílt megszegését látja. Az NDK a hivatal felállításának esetére ellenintézkedéseket helyezett kilátásba. Hétfőn délutáni sajtóértekezletén Klaus Bölling nyugatnémet kormányszóvivő bejelentette, hogy a szövetségi kormány álláspontjáról Günter Gaus, az NSZK berlini képviseletének vezetője még a nap folyamán tájékoztatja a Német Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumát. Gaus szóbeli tájékoztatást ad erről Kari Seidel- nek, az NDK külügyminisztériuma osztályvezetőjének. Bölling elmondotta, hogy a kérdésről az NSZK a múlt hét végén megbeszélést tartott a három nyugati hatalom képviselőivel és ezen a héten újabb konzultációt tart velük Bonnban. A „négyes bizottságban” a kérdésnek nemcsak a jogi, hanem politikai vonatkozásait is megvitatják. Bölling nem tért ki arra, hogy a környezetvédelmi hivatal felállítása ellentétes a négyhatalmi egyezménnyel, hanem ehelyett azt állította, hogy az NDK vétene a tranzitmegállapodás ellen, ha megtenné a bejelentett ellenintézkedéseket. A Foltíkóri-tenger a föníciaiak cta az emberiség fő kereskedelmi és hódítási útvonala. Az ókortól napjainkig az Európát, Ázsiát és Afrikát összekötő víztükör felett az uralkodott, akinek erősebb flottája volt, aki minden időben biztosítani tudta jelenlétét ebben a térségben. Ma, a repülőgépek és rakéták megjelenésével némileg módosult a helyzet. A Földközi-tenger feletti ellenőrzésben a flottán kívül számottevő szerepet kaptak a tengeralattjárók, mindenek felett pedig a szárazföldi repülőterek, a partra szálló erők és a szárazföldi csapatok. Az Egyesült Államok és a veie szövetséges NATO-tagállamok érthető, hogy az elmúlt évtizedben igen érzékenyen reagáltak minden olyan változásra, amely jelenlétüket megkérdőjelezhette a térségben. A Gibraltártól Port Saidig húzódó mintegy 3500—3800 kilométeres útvonal mentén politikailag ugyancsak tarka képet találhatunk. Á három NATO- tagállamon (Olaszország, Görögország és Törökország) kívül itt terül el az egymástól merőben eltérő két szocialista ország, Jugoszlávia és Albánia, a politikailag rendkívül labilis Spanyolország, Izrael és az arab országok egy része, az igen különböző orientációjú Maghreb-csoport, valamint a partvonalak között meghúzódó két fontos sziget, Ciprus és Málta. S ha mindehhez hozzátesz- szük, hogy egyetlen napon általában körülbelül 2600 kereskedelmi hajó tartózkodik a Földközi-tengeren, vagy rakodik kikötőiben, nem nehéz felismerni a világ egyik leghatalmaA mediterrán folyosó sabb tengeri folyosójának fontosságát. Ugyanakkor napjainkban földrészünknek ellentétekkel leginkább megterhelt sávja ez a terület. Ellentét feszül itt Nagy-Britannia és Spanyolország között Gibraltár, Olaszország és Jugoszlávia között Trieszt, Görögország és Törökország között pedig Ciprus és az Égei-ten- geri olaj kérdésében. Itt kell említést tennünk a közvetlen világpolitikai konfliktus veszélyét rejtő közel-keleti problémáról. A Mediterrán-medence földrajzilag két részre bontható: a nyugati és keleti körzetekre. A kettő között szűk tengerszoros húzódik, Szicília déli partjaitól a tunéziai Tib-fokig, létfontosságú összeköttetést teremtve a távoli partvidékek között. Ez a 130 kilométer széles tengeri kapu fontos útvonal, de ugyanakkor holtvágány is lehet a NATO számára, attól függően, hogy milyen politikai tényezők uralják itt a helyzetet. Semmivel sem kisebb jelentőségű ilyen szempontból a nyugati körzet másik pontja, a 13,4 kilométer széles Gibraltári-szoros, amely mély és gyors áramlású kaput jelent Spanyolország és Marokkó között az Atlanti-óceán felé. Jelenleg a „Szikla” Nagy-Britannia fennhatósága alatt áll, bár Spanyolország már több alkalommal megkérdőjelezte ezt. A keleti körzetben a török szorosok — a Boszporusz, a Márványtenger és a Dardanellák — a Feketetenger kapui, így jelentőségüket nehéz lenne túlbecsülni. A délebbre kiépített és az újra megnyitásra készülő Szuezi-csatorna a tengeri ösz- szeköttetés szempontjából igen fontos útmegtakarítást jelent az Arabfélsziget olajkincseihez, illetve a Vörös-tenger, az Indiai-óceán és a Távol-Kelet felé. Az „olsSZ csizma délkeleti kiszögelése és Albánia között található az Otrantói-szoros, az Adriai-tenger bejárata. Itt vezet az út a Földközi-tenger felől Jugoszlávia partjaihoz és az úgynevezett „ljubljanai kapuhoz”, amely Trieszten át Ausztria és Magyarország felé visz. Mindezek után érthetővé válik a NATO magatartása a Földközi-tenger térségében. Nápolyi székhellyel NATO-bázist hoztak létre, hogy onnan figvelemmel kísérhessék a szovjet hajók mozgását, amerikai—görög egyezményt írtpk alá, amelynek értelmében a 6. flotta használhatja a pireuszi és eleuziszi támaszpontokat. A hadihajók utánpótlásának biztosítására bővíteni kívánják a támaszpontok hálózatát, és azt akarják, hogy a kulcsfontosságú stratégiai pontokon politikailag is nyugati befolyás érvényesüljön. Nagy jelentőségű éppen ezért a Szovjetunió állásfoglalása a Földközi-tenger vizeivel kapcsolatban, amely abból indul ki, hogy itt sajátos viszonyokkal kell számolni. Földünknek ezen a részén a szocialista országok, a kapitalista Nyugat, és a fejlődő országok közvetlenül érintkeznek egymással. Arról sem lehet megfeledkezni, ho"v ez a körzet közv~" ■”! szomszédos a Szovjetunió déli határaival. Érthető tehat, hogy a Szovjetunió mindazt ii- gyelemmel kíséri, ami a Földközi- tenger medencéjében történik. Tolnay László
