Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)

1974-07-17 / 165. szám

197á. JULIUS 17., SZERDA sr/lmOD Fejezetnyi ipartörténelem Zsinórmenetben- akár egy kifeszített cérnaszál A Gazdasági Bizottság által kitűzött határidő előtt jó ne­gyedévvel, tökéletes üzembe helyezés és egyhónapos hibát­lan próbaüzem után lépett be a termelésbe a Dunai Kőolaj­ipari Vállalat immár tizen­hetedik üzeme, egyben újabb büszkesége, a katalitikus ben­zinreformáló III. üzem. A két bátyjához hasonlóan évi 300 ezer tonna teljesítményű óriás azóta is 105—110 százalékos kapacitással üzemel: „abszolút zsinórmetben — o regiszt­ráló műszereken minden vo­nal olyan, akár egy kifeszített cérnaszál”. Egyesek fülének talán túl­ságosan patetikus ez a beve­zetés, de én még azt is meg­kockáztatnám, hogy a DKV- ban meglehetősen megszokott, rutinszerű üzemátadás ipar­történelmi jelentőséggel bír: ugyanis gyakorlatilag ez a há­rom reformálóüzem biztosítja Magyarország teljes motor­benzin-szükségletét. Főcél: a motorbenzinalap De tartsunk sort. Ahhoz, hogy tisztán lásson mindenki, hogy különböző állomásait megismerjük egy tisztességes, következetesen véghezvitt mű­szaki elképzelés megvalósítá­sának, vissza kell lépnünk valamivel több mint öt esz­tendőt az időben. Segítségünk­re lesz ebben dr. Szűcs István, a katalitikus üzemcsoport fő­nöke. aki július másodikán volt tíz éve, hogy összekötötte életét a DKV-val s azon az emlékezetes napon, I960, má­jus elsején, mikor átadták az első katalitikus reformálót, már üzemvezető volt. Álljunk meg itt egy pilla­natra, mielőtt tovább men­nénk, hadd próbáljam meg memorizálni Szűcs István értő felügyelete alatt egykori há­rom szemeszternyi vegyészeti studírozásom megmaradt tu­dásmorzsáit. Mi is hát a ka­talitikus reformálás? Minde­nekelőtt — több olajos nevet­ve idézte így — nem katalikus és főleg nem katólikus refor­mátus valami, amint azt már több újságban olvasták, vagyis nem vallás, hanem technoló­gia. A reformálás a korábbi­nál magasabb oktánszámú benzint előállító s egyben aromatizáló, magyarul zárt szénláncokat kialakító tech­nológia — természetesen meg­felelő katalizátor, pontosabban alumíniumoxid hordozóra fel­vitt platinaszulfid vagy plati- naoxid serkentő jelenlétében. A fő cél a már említett mo­torbenzinalap, a további cél pedig benzol, toluol és xilolok előállítása. A reformáló I. uni­verzális üzem — főleg azon­ban a desztillálóüzemből ér­kező motorikus célokra al­kalmatlan, mindössze 42-es oktánszámú benzin oktánszá­múnak szuper-, illetve extra­szuper benzinné való feljaví­tása a feladata. Egy főjavítással kevesebb A katalitikus üzemcsoport időrendben következő két tag­ja az 1972-ben startolt gázolaj kénmentesítő és kénkinyerő üzem. Előbbi azért tagja a ka­talitikus üzemek családjának, mert kobalt- és molibdén- katalizátorok segítségével az úgynevezett primer gázolaj meglehetősen magas, 1,2—1,5 százalékos kéntartalmát 0,2 súlyszázalék alá szorítja. A felszabaduló kénhidrogénból azután oxidálással a szomszé­dos kénkinyerő üzemben na­ponta 15—20 tonna elemi ként állítanak elő. Túl azon, hogy ez így lát­szólag meglehetősen gazdasá­gos vállalkozás — valójában ráfizet erre a DKV —, hiszen hazánkban a kén elemi álla­potban nem fordul elő, igazi rangja azonban mégis népgaz­dasági szintű környezetvédel­mi hatásában rejlik. A kénmentesítés előtt Die­sel-motorok ezrei égették el a gázolajban jócskán jelenlevő ként, amely kéndioxid for­májában hatalmas mennyi­ségben került ki a légtérbe s pusztította a zöldnövényzetet. A kénmentesített gázolaj használatával a szakemberek szerint valamennyi Diesel­motornál évente meg lehet takarítani egy főjavítást, ez­által nőtt a motorok élettar­tama is. Integráció és kooperáció Haladjunk tovább a katali­tikus üzemcsoport megismeré­sében. A második benzinre­formáló üzemet 1973. augusz­tus 20-án adták át. Szűcs Ist­ván elmondta, hogy ez az üzem kifejezetten aromás ter­melésre terveződött. De azért természetesen tud mást is; most például, hogy a refor­máló I-et nagyjavítják, mo­torbenzinalapot gyárt, körül­belül 78—80-as oktánszámmal — ebből keverik a továbbiak­ban a jól ismert normál ben­zint. És így érkeztünk el ez év június 26-án átadott hozzáve­tőlegesen 250 millió forintos költséggel két év alatt fel­épült katalitikus benzinrefor­máló III. üzemhez. Ez az üzem a magas színvonalú KGST-in­tegráció és a jól olajozott bel­földi kooperáció produktuma. A tökéletes üzemet szovjet tí­pusú berendezések alapján ..az OLAJTERV tervezte. A ma­gas nyomású berendezések — reaktorok, hőcserélők — a Szovjetunióból, a desztilláló- tornyok és a hatalmas tartá­lyok hazánk más vidékeiről érkeztek Százhalombattára. A mintegy 30 millió kilokalória teljesítményű csőkemence pe­dig az NDK iparának büsz­kesége. (Érdekességként emlí­tem meg, hogy 1 kiló szén el­égetésekor 5 kilokalória ke­letkezik, vagyis a csőkemen- cecsoda teljesítménye 6 millió kilogramm szén elégetésével egyenértékű.) Ugyancsak az NDK terméke a turtdkomp- resszor, amely 40—50 at- moszférás üzemnyomáson óránként 80—100 ezer köbmé­ter hidrogéndús gázt cirkulál­tat a reformáló rendszer be­rendezésein keresztül! A generálkivitelező — mint annyiszor korábban — ezúttal is a Budapesti Kőolajipari Gépgyár volt, szakemberei vé­gezték az üzemóriás szerelé­sét. Munkájukat további húsz alvállalkozó egészítette ki. Az üzem az előzetes terv szerint xilolokat, illetve magas ok­tánszámú motorbenzinalapot fog gyártani. A folyamatos üzemet egy műszakban a mű­szakvezető parancsnoklása mellett mindössze hatan irá­nyítják. ★ Íme egy fejezetnyi ipartör­ténelem. A fejlődésben azon­ban nincs megállás. A jelen­leg öt üzemből álló katalitikus üzemcsoport az V. ötéves terv időszakában további három üzemmel terebélyesedik. Fel­épül egy úgynevezett köny- nyűbenzin-izomerizáló üzem, újabb oktánszárpnyerési lehe­tőségét' teremtve: ugyanis, hogy az azonos molekulgsú- lyú szénhidrogénláncok közül az izomérek, vagyis az elágazó láncúak oktánszáma a maga­sabb. A környezetvédelmi program keretében pedig újabb, évi 1 millió tonna tel­jesítményű gázolaj-kénmente- sítő s természetesen kénkinye­rő üzem is létesül. Kertész Péter Pest megye és Budapest Együttműködés a lakosság érdekében Hétfőn írta alá a két végre­hajtó bizottság nevében Szép­völgyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke és dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács el­nöke Budapest Főváros Taná­csa végrehajtó bizottságának és a Pest megyei Tanács vég­rehajtó bizottságának együtt­működési megállapodását. Kapcsolat és egymásrautaltság A megállapodás megszüle­tése fontos esemény a két ta­nácsi testület között évtizedek óta élő és a tanácstörvény megjelenését követően mind sokoldalúbbá váló együttmű­ködésében. Ennek alapvető szükségessége abból fakad, hogy az érthetően — területi és gazdaságpolitikai adottsá­gok folytán — a fővárosnak a megyék közül Pest megyével van a legszorosabb kapcsola­ta. A főváros és Pest megye együttesen megközelítőleg 3 millió állampolgárnak — az ország lakossága csaknem egy- harmadának — lakóhelye. A Budapestet az ország városai­val és községeivel, valamint külfölddel összekötő utak és vasútvonalak Pest megye te­rületén haladnak keresztül. Pest megyéből 170 ezer ember naponta a fővárosba jár dol­gozni. A fővárosi oktatási, kul­turális, egészségügyi és szociá­lis intézmények jelentős sze­repet töltenek be a megye lakosságának ellátásában is, ugyanakkor Pest megye fon­tos helyet tölt be a fővárosi lakosság élelmiszer- és ivó­víz-, illetve üdülési igényei­nek kielégítésében. Pest me­gyének különösen a fővárost közvetlenül körülölelő 44 te­lepülést magában foglaló, úgy­nevezett agglomerációs öveze­te van szoros kapcsolatban, egymásrautaltságban a fővá­rossal. A két végrehajtó bizottság most megkötött együttműkö­dési megállapodása éppen azt célozza, hogy elősegítse a fő­város és Pest megye területén folyó szocialista építőmunka feltételeinek, valamint a la­kosság életkörülményeinek ja­vítását, életszínvonalának tö­retlen emelését, kövesse a tár­sadalmi, gazdasági és állami életben bekövetkezett fejlő­dést, továbbá megalapozza a két tanács tervszerű és folya­matos együttműködését. A megállapodás mellérendeltsé­gen, egymás tevékenységének kölcsönös segítésén alapul. A főváros és Pest megye együttműködése, munkakap­csolatai a tanácsi tevékenység számos területére kiterjed­nek. Az együttműködési meg­állapodás meghatározza azo­kat a fő területeket, melye­ken az együttműködés vala­mennyi ágazatban érvényre kell, hogy jusson: az össze­hangolt terület- és település­hálózat-fejlesztést, a koncep­ciók, tervek egyeztetését, a Budapestre naponta történő tömeges munkába járással, valamint Budapest és Pest megye legkülönbözőbb lakos­sági igényeinek kielégítésé­vel összefüggő közös tenni­valókat. Eves munkaprogram A megállapodás rögzíti azo­kat a szinteket és módszere­ket, amelyek a közös felada­tok megoldását a legmegfele­lőbben biztosítják. A keret jellegű együttműködési meg­állapodásból — melynek meg­valósulását a két végrehajtó bizottság 4 évenként értékeli — fakadó konkrét feladato­kat éves munkaprogramban határozzák meg. A munka- kapcsolat valamennyi, vagy több ágazatot érintő kérdé­seiben az egyeztetés együttes vezetői értekezleten, vagy a két tanácselnök konzultáció­ja alapján történik. Az együtt­működés folyamatos megva­lósulásáért a két tanácsnak"»?, adott tevékenység felett fel­ügyeletet gyakorló tanácsel­nök-helyettesei, illetőleg — szervezési és igazgatási terü­leten —, a végrehajtó bizott­ságok titkárai a felelősek. Közvetlenül összz kell han­golni a munkát a két tanács terv-, építési, közlekedési, köz­mű-, egészségügyi, művelő­désügyi, pénzügyi, igazgatási. ipari, kereskedelmi és mező- gazdasági feladatokat ellátó szakigazgatási szervei között. A gyakorlati munka reali­tásaiból kiindulva az együtt­működési megállapodás lehe­tőséget ad arra is, hogy a fő­városi kerületi tanácsok és Pest megye helyi tanácsai — előzetes egyeztetés alapján — egyes feladatok megoldásá­ban közvetlenül is együttmű­ködhessenek. Területfejlesztéstől a művelődésig A Fővárosi Tanács végre­hajtó bizottsága és a Pest me­gyei Tanács végrehajtó bi­zottsága közötti együttműkö­dési megálltoodás függeléke felsorolja azokat a tanácsi feladatterüieteket, ahol az együttműködés leginkább kí­vánatos. Ilyen többi között: — a főváros és a megye te­rületét érintő tervkoncep­ciók, területfejlesztési célok koordinálása, a településháló­zat-fejlesztés egyeztetése; — a munkaerő-szükséglét kielégítésének összehangolá­sa; — az agglomerációs öve­zet települései, valamint a megyével határos fővárosi ke­rületek rendezési terveinek egyeztetése, együttműködés az építés-, igazgatási, a levegő- tisztasági és a vízminőség-vé­delmi kérdésekben; — a közlekedésfejlesztési programok összehangolása, együttes közlekedésbiztonsági, forgalomszervezési intézke­dések; — a megyében működő ter­melőszövetkezetek intenzív bekapcsolása a fővárosi la­kosság éleim: jr-ellátásába; — a szakosított üzletháló­zat fejlesztésének • összehan­golása a fővárosi peremkerü­letek és a határos Pest me­gyei települések között; — az agglomerációs öve­zetben élő lakosság fekvőbe­teg- és szakorvosi ellátása; — Pest megyei fiatalok fel­vétele fővárosi oktatási in­tézményekbe, valamint a mű­velődési otthonok együttmű­ködése. Mártírjainkra emlékezve... Czwik János születésének 80. évfordulójára B udapesten a Kozma utca 15 sz. alatti kőbányai gyűjtőfogház el­különített cellájában 1920. július 16-án, huszonhatodik születésnapján, kivégzése előtt néhány nappal Czwik János halálraítélt a múltra, s nem az elkövetkezendő napokra, a jövőre gon­dolt. Ugyanis a jövőn nem volt mit gondolkodnia. Több mint két hónapja, hogy május 6-án az ellenforradalmi bí­róság kihirdette a halálos ítéletet, s Czwik János nem kért, s nem is várt kegyelmet. Nem érezte bűnösnek ma­gát, így nem volt miért kegyelmet kér­jen. Tudta, hogy a törvényszéki komé­diát játszó Prónay-legények a proletár- diktatúrának még az emlékét is ki akarják irtani, s ő büszkén vallotta magát nemcsak szavakkal, hanem egész életével a proletárdiktatúra kato­nájának, így aztán világosan látta, hogy számára az életből csak az eltelt 26 év adott. Most, születésnapján is erre az elmúlt negyedszázadra gondolt. Emlékképeit fűzte a gondolat fonalára, s mégegyszer végigélte éveinek min­den kedves és nehéz percét. M ezítlábas gyerekként rúgta a kül­város porát a többi proletár gye­rekkel; majd ahogy cseperedett, hamarosan munkára fogták, mert a mészárossegéd apa fizetése mellett helye volt a gyerekek által keresett filléreknek is. Az érdeklődő fiút az elemi iskola el­végzése után apja tanoncnak adta. Végtelennek tűnő inasévek után a fia­tal rézlakatossegéd hamarosan megis­merkedett a szakszervezeti mozgalom­mal. Egy szebb, igazságosabb társada­lomról ábrándoztak valamennyien, amikor a császár parancsára mundér­ba kényszerítették a sok „Mesebeli Já- nos”-t, hogy induljanak halálba a tő­kések érdekeiért. Czwik Jánost is beso­rozták és az isonzói öldöklő pokolban döbbent rá a háború igazi jellegére. Az emberi hősiességet, helytállást három pléh-kitüntetéssel és törzsőrmesteri ranggal jutalmazta a császár. Minden­nél nagyobb hatással voltak azonban rá az értelmetlen halál állandó közel- léte és feleségének Liedl Katicának otthonról küldött levelei a sokasodó hazai gondok és a nyiladozó értelem, a vágóü íddá lett lövészárkok ösztönös tiltakozása. 1915-ben megsebesült. Nehezen gyó­gyult, s most már mindent megtesz azért, hogy a frontok értelmetlen öl­dökléseiről minél többen szerezzenek tudomást. A vérontásba belefáradt milliók számára az igazi példamutatást a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom jelentette. Megszületett az új jelszó: „Kövessük az orosz példát!”. Czwik János 19Í7-ben a Magyar Álta­lános Gépgyárban dolgozott. A .szak- szervezeti mozgalom balodali vezetője­ként ott van a november 25-i ipar­csarnoki háborúeller.es tömeggyűlésen. Fáradhatatlanul agitál az 1918 januári általános sztrájk mellett, hogy most már, mint az események részese, értője, kitörő lelkesedéssel üdvözölje az őszi­rózsás forradalmat és egész osztálya vágyainak beteljesedését várja a Ta­nácsköztársaságtól, melyet az első pil­lanattól kezdve magáénak vallott. Az imperialista háborúból kiábrán­dult Czwik János a munkásmozgalom védelmére önként jelentkezett. így lett a csepeli vasas ezred 8. századá­nak parancsnoka. Az ellenség pedig nem tétlenkedett. A tanácskormány megdöntésére a kül­ső és belső ellenség együttes támadást indított. 1919 júniusában, a kormány nehézségeit kihasználva, belső ellen- forradalmi megmozdulásokra került sor. Június közepe táján Ráckevén is gyanús jeleket tapasztalt a direktó­rium. Egyre több idegen fordult meg a községben élelemvásárlás címén, de a zsírért, lisztért fegyverrel lőszer­rel fizettek, — szervezve, előkészítve az ellenforradalmi megmozdulást. J únius 20-án dél tájban Dömsödröl lovas futár hozta az ottani di­rektórium üzenetét, hogy a kalo­csai, dunapataji eilenforradalmárok le­fegyverezték a dömsödi vörösőrséget. Dömsödről Kiskqnlacházára indultak, ahol hasonló módon igyekeztek a tör­ténelem- kerekét visszafordítani. A Kiskunlacházáról a járási székhely, Ráckeve felé tartó ellenforradalmáro- kat a hídnál tartóztatták fel a helyi vörösőrséget és a direktórium felfegy­verzett tagjai, A csepeli vörös vasas ezred 8. százada Czwik János vezeté­sével érkezett a helyszínre. Az ellenforradalmi megmozdulást sikerült megfékezni, s ebben jelentős szerepe volt a csepeli vörösőrségnek akik június 20. után a járási székhely rendjét és belső nyugalmát is biztosí­tották. Az ellenforradalmi megmozdulás kezdeményezőit, irányítóit még aznap éjszaka letartóztatták és a csepeli for­radalmi törvényszék június 29-én kö­zülük három ellenforradalmárt halálra ítélt. A kivégző osztagot hivatalból a vörösőrség helyi parancsnoka Czwik János vezényelte. M ajd felrémiettek a Tanácsköztár­saság bukásának napjai. A letar­tóztatás, a ráckevei börtöncellá­ban átélt több hetes kínoztatás és a fájdalmas tudat hogy elveszett a pro­letariátus állama. Miért? Hol követték el a hibát? Vajon megtett-e személye­sen mindent? Ezek a kérdések foglal­koztatták születésnapján a siralomház­ban Czwik Jánost. A Tanácsköztársaság fennállása utol­só napjának első éves évfordulóján 1920. július 31-én a halálos ítéletet végrehajtották. A fehérterrorista bíró­ság munkájával elégedett lehetett, mert Czwik Jánosban a munkásság igazi, rendíthetetlen, harcosát gyilkolták meg. Fegyó János

Next

/
Oldalképek
Tartalom