Pest Megyi Hírlap, 1974. július (18. évfolyam, 152-177. szám)
1974-07-13 / 162. szám
=<Mtaa 1974. JÜLITJS 13., SZOMBAT Pest megyei alkotók részvételével Országos vasutas képzőművészeti kiállítás Petőfi így üdvözölte 1847. decemberében a Pest és Vác között megnyílt első magyar vaspályát: Száz vasutat, ezret! Csináljatok, csináljatok! Hadd fussák be a világot, Mint a testet az erek. Ezek a föld erei, Betűtök árad a műveltség, Ezek által ömlenek szét Az életnek nedvei. A felszólító erejű jóslat, mindkét része teljesült. Vasútvonalak hálózzák be az országot, árasztva a műveltséget. Az önművelést is 1947. óta, amikor a vasutas-szakszervezet kezdeményezésére megalakult a vasutas dolgozók képzőművészeti köre Budapesten. Kirchmayer Károly szobrászművész 1951-től vezeti a kört, de a munkásművelődés e speciális ágazatának fejlesztéséért elévülhetetlen érdemeket szerzett rajta kívül Kiing György festőművész. Kaszás István és Szabó Antal, * vasutas-szakszervezet főtitkára, aki csütörtökön a képzőművészeti kör Budapest, Népszínház utca 29. alatti helyiségben nyitotta meg a vasutas képzőművészek július végéig naponta látható XXIV. kiállítását Hosszú út vezetett idáig. A ■zakszervezet fáradhatatlan segítése mintegy ötezer fizikai dolgozóban bontakoztatta ki az elmúlt három évtizedben az alkotó energiákat a pesti kör mellett a miskolci, szegedi, « i wM % Wwá *>?'' Szeműk György (a Nagy István-csoportból, Monor): Elsősegély című diófafanagáso. utas festő önálló tárlata nyílt meg Ráckevén. A mostani XXIV. országos kiállításon is több Pest megyében élő, vagy ezt a tájat festő alkotóval találkoztunk. A Dunakeszi Főműhely lakatosa, Ádám Zoltán egyénien örvénylő facsoportjai emelkednek ki a tisztes átlagból, s dunakeszi lakatostársa, Czi- nege István, aki érzékenyen mintázott, eredeti látásról tanúskodó szobraival díjat is nyert. Sziklai Gyula Alsógö- dön él, nyugdíjas, de szobraiban állandóan megújul, beszélgető asszonyokat örökít meg, piaci hangulatot és Dumas három testőrét. Örömmel fedeztük fel a Nagy István csoport monori tagjának, Szemők Györgynek érdekes térrácsát és a Szobon élő Ziman Lajos ritmikus formára faragott Gsellósáfc. Bár természetszerűen a kiállított művek elsősorban a vasutas hivatást, állomások hangulatát idézik. Pest megyei tájai is modellként szerepelnek. Czikora László díjazott dunai halászai, Hercsuth Ferenc igényes szentendrei sikátora, Tuschák Gabriella erőteljesen átalakított Zebegé- nye, B. Varga Edit nagymarosi pincesora a tárlat értékeihez tartozik. Minőségiben, irányzatban is a sokoldalúság jellemző. Csül- lög Júlia a portréban jeleskedik, az alapító tagok közé tartozó Gomola József, Boty- tyán János, Farkas Antal vasúti tematikában találja meg a festőiséget. ígéretes tehetség Fekete Emese, Kiima} György, Nagy Lajos, Szekfü János, Németh Ágnes, a szobrászok közül Csorba Katalin, Krajcsovics Károly, Somogyi István és különösen Bődé Ferenc, aki alig érintett tömbökből formál emlékezetes „Mongol nő”-t és cigányfejet. Az idei vasutasnap alkalmából elismeréssel köszöntjük a fizikai dolgozókból művészjelöltekké előlépő vasutas szobrászokat, festőket, biztatjuk: mutassák be műveiket önálló tárlat keretében lakóhelyükön is. Losonci Miklós Jubileumi fotókiállítások Pénteken a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiállítótermében fotódokumentációs kiállítás nyílt a Mongol Népköztársaság kikiáltásának 50. évfordulója tiszteletére. A reprezentatív tárlat megnyitóján Harmati Sándor, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagja, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke mondott beszédet. Ugyancsak tegnap a budapesti lengyel kultúra rendezésében „Három évtized a fejlődés útján” címmel nagyszabású fotókiállítás nyílt a Nagymező utcai kiállítóhelyiségben Lengyelország felszabadulásának közelgő 30. évfordulója alkalmából. Nagy István kitüntetése Hetvenedik születésnapja alkalmából a Magyar Népköz- társaság Zászlórendjével tüntették ki Nagy István romániai magyar írót. A magas kitüntetést pénteken Martin Ferenc, hazánk bukaresti nagykövete nyújtotta át, ünnepség keretében a nagykövetség dísztermében. A Magyar írószövetség nevében Garai Gábor, az Írószövetség főtitkárhelyettese üdvözölte az írót. Válaszában Nagy István köszönetét mondott a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának és az MSZMP Központi Bizottságának a magas kitüntetés adományozásáért. •k Nagy István 1904-ben született Kolozsvárt. Itt inaskodott és tanulta ki a műbútoraszta- losi szakmát, majd később a galati hajógyárban dolgozott. Első művei a húszas évek végén jelentek meg és ekkor kapcsolódott be a romániai munkásmozgalomba, amelynek mindvégig következetes harcosa maradt. Életművének jelentős része a két világháború közötti időszakra esik. Művészetét két ifjúkori élményforrás táplálja: a proletárnyomor és a munkásmozgalom, e két hatás formálta őt modern munkásíróvá. Szabadtéri színházi esték Bolond vasárnap KATAJEV BOHÓZATA A VÁROSMAJORI SZÍNPADON A foV'árOSi szabadtéri színpadok „munkamegosztásában” évek óta a Városmajornak jut a zenés vígjáték műfaja. S jól is van ez így. Ennek a viszonylag kicsi színpadnak és nézőtérnek az intimebb atmoszférájában ezek a darabok érvényesülnek jóL Több nagy sikert ért már meg az utóbbi években ez a színpad (elég, ha a Charly nénje nyári évadokon át tartó sikerszériájára emlékeztetünk). A mostani produkció, Katajev Bolond vasárnap című bohózata, melyet Barta András fordított és alkalmazott magyar színpadra, ugyancsak sikeres előadásnak tekinthető, bár jóval több benne a színészek számára is könnyed nyári kirándulást jelentő sablon és rutin, mint volt éppen az említett Charly nénjében. Mindebben talán a rendező is ludas: Sík Ferenc (akinek egy pompás Tévedések vígjátéka rendezését a minap láthattuk a télevízióban) mintha megelégedett volna azzal, hogy a zenés bohózat néhány kitűnősége jelenig meg a színpadon. Az írott SZÖVCg, s a dalbetétek szellemes versei (Romhá- nyi József írta őket, a tőle megszokott játékos ötletekkel és sziporkázó rímpetárdákkal), persze rengeteg játéklehetőséget nyújtanak, s ki ítélhetné el a színészeket, ha élnek is ezekkel a lehetőségekkel? A szerepek ugyanis csaknem kivétel nélkül egy-egy sztereotip tulajdonság képviselőjeként rajzolják meg az úgynevezett „beszélő” névvel felruházott figurákat: a darab középpontjában álló, egy óvoda számára ötven kiló festék kiutalásához szükséges aláírást hajszoló anyagbeszerző Zürcsev kétbalkezes, mindent összezavaró, ki- sé ütődött alak; a mindenható anyaggazdálkodási főnök, Buj- kálov elvtárs, maga a megtestesült hozzánemértés és masz- szív ostobaság; Klára Lurkó, a híres tornásznő csinos, cser- fes és nem ért semmit a nagy hűhóból; férje, a sarkvidéken hajókáző tengerész, Iván Só- várgov, a kissé mozgékonyabbra formált bonvivánt testesíti meg; Vera Szigorina, a hisztérikusan pedáns szállodaigazgatónő, egy angol nevelőnő és egy fontoskodó középkáder nászából születhetett; Helena Tu- dorkina, a korosodni kezdő hölgyek periodikus vértolulásaiban szenvedő kiéhezett szépasszony orvosegyetemi példa lehetne az amnéziás hisztéria szemléltetésére — és így tovább. Mindezt azonban elsősorban a színészek adják hozzá az alakokhoz: Bodrogi Gyula, mint Z ürcsev, Hau- mann Péter, mint Bujkálov, Voit Ági, mint Klára Lurkó, Sztankay István, mint Sóvár- gov, Anday Györgyi, mint Vera Szigorina, Psota Irén, mint Tudorkina egyéniségük és színészi rutinjuk „bedobásával” formálják meg a szerepeket. Az átfogó rendezői munka egy kicsit hiányzik, s keveselljük a játékötleteket is. A Bolond vasárnap azonban így is kellemesen szórakoztató estét jelent. Nem túl igényes alkotás, nem túlságosan összefogott előadás, de egynyári növényként megteszi. Aldobo- lyi Nagy György, a Városmajorban már háziszerzőnek számító komponista is ezúttal mintha fáradtabb lett volna. Persze az is igaz, hogy . nem könnyű úgy játszani, ha csaknem minden előadást megzavar az eső, a vihar. A nyári produkcióhoz nem utolsósorban nyár kell. Az igazi nyárról azonban mostanság csak a nagyon öreg emberek elbeszéléseiből hallhatunk. T. I. Ziman I.ajos (Szob) Tavasz című márványszobra. debreceni, szombathelyi, pécsi igazgatóságok területén is. Felemelő arra gondolni, hogy e folyamatos kulturális tevékenység eredményeként 1960- ban a Műcsarnokban rendezték meg az V. nemzetközi vasutas képzőművészeti kiállítást 16 ország részvételével. A tények beszélnek. A vasutas képzőművészkörökben fejlődött festővé, szobrásszá Fi- czere László, Janzer Frigyes, Kolosváry Bálint. Alexa Ferenc, Bálint Ildikó, s a korán elhunyt kiváló karikaturista. Pusztai Pál. Szerepet vállalt Pest megye is a vasutasművészet növelésében. 1963- ban Kecskeméti István önálló kiállítását rendezték Cegléden a Kossuth Múzeumban, 1965-ben Horváth István vas„E könyv egyik célja az, hogy elősegítse a magyarországi munkás- mozgalom történetének tanulmányozását és tanítását” — írja könyve bevezetőjében Nemes Dezső, aki eddigi munkáiban is sokoldalúan tárgyalta a magyar munkásmozgalom történetének egy-egy szakaszát. S a mostani műve, A magyar munkás- mozgalom történetéhez című, amelyet a Kossuth Könyvkiadó gondozott, nagyobb lélegzetű munka első kötete, amely századunk első két évtizedének magyar munkásmozgalmi történetét öleli fel, azit az időszakot, amelyben az MSZDP harca kibontakozott, amelyben a magyar- országi munkásmozgalom felnőtté érett, amikor a néhány ezres szervezett csapat kétszázezer főt meghaladó hatalmas, fegyelmezett erővé vált, amely szinte a hatalom kapujához érkezett a könyvben tárgyalt időszak végén, 1918-ban. Az MSZDP útja a századfordulótól A magyarországi munkásmozgalom történetének szociáldemokrata szakasza nem tartozik a lezárt, megoldott történelmi kérdések közé. Ezért is érdekes Nemes Dezső műve, amelyben a szerző nagy marxista felkészültséggel, biztos elvi érzékkel, marxista—leninista pártossággal és történelmi tárgyilagossággal vázolja fel az MSZDP történeti útját a századfordulótól kezdve az 1918-as polgári demokratikus forradalom előestéjéig. Tények alapján sorakoztatja fel érveit, vitatkozik és tanulságokat von le az eseményekből, a szociáldemokrata vezetők vitairataiból. Amikor tényeket állapít meg, egyben vitázik is, kritikai elemzését adja az említett korszaknak, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt századelejei politikájának. Helyes módszert választott a szerző, mert bátor logikai érveivel hozzájárul a mai fiatal nemzedék szocialista közgondolkodásának: kialakításához, egyben elősegíti munkás- mozgalmi ismereteink bővülését, Nagy szükség volt erre az elemző, átfogó munkára, mert akadtak olyan Tények, viták, tanulságok Nemes Dezső: A magyar munkásmozgalom történetéhez marxista, vagy magukat marxistának tekintő történészek, akik a magyar munkásmozgalom történetének ezt a szakaszát lekicsinyelték, kételkedtek tényleges erényeiben és harci eredményeiben, figyelmüket főleg e mozgalom botlásaira, fogyatékosságaira, hibáira összpontosították. Nemes Dezső reálisan világítja meg az akkori fejlődést, s kötetében rámutat, hogy a munkásmozgalomnak szükségszerűen nehéz utat kellett megjárnia. Ahogyan megállapítja: „A munkásosztály forradalmi pártjai és más harci szervezetei az osztályellenség csapásaival dacolva és a különböző félrevezetést kísérletekkel szembeszállva, nem egyszer belső válságokkal is megküzdve válnak képessé arra, hogy a társadalom átalakításának nagy ügyét együttes erővel győzelemre vigyék”. Történelmi érdemek Ezt kell figyelembe vennünk, amikor a magyar szociáldemokrácia történetét vizsgáljuk. S igaza van a szerzőnek, amikor elutasítja azt a történeti szemléletet, amely főleg a személyi kultusz, és az ellenforradalom előtti revizionista előretörés idején alakúit ki, s bizonytalanul, elfogultan, nem tárgyilagosan tárgyalta a szociáldemokrata mozgalmat, s következtetései nagyon vitathatók, sőt, hibásak. E könyv megmutatja az MSZDP történelmi érdemeit a proletariátus osztállyá szervezésében és nevelésében, de egyben utal azokra az okokra is, amelyek végül lehetetlenné tették, hogy a párt megoldja a történelem által eléje tűzött feladatokat. Ezzel helyes marxista—leninista történelmi szemléletet képvisel, s egyben megmutatja, hogy hol a helye a magyar munkásmozgalom történetében a szociáldemokráciának. Ezért több mint egyszerű történeti leírás, munkásmozgalmi monográfia e könyv. Szenvedélyes hangvételű vitairat, amelyben izgalmasan feltárul az adott időszak, miközben kiviláglanak a tények, a tanulságok. Hangoztatja, hogy a munkás- mozgalom fejlődése olyan része nemzeti történelmünknek, melynek kellő ismerete nélkül az ország újkori történetét sem megfelelően megismerni, sem helyesen megítélni és megvilágítani nem lehet. A könyv első fejezete az MSZDP- ben a századforduló után eluralkodó reformizmus főbb vonásait ábrázolja. Hangsúlyozza, hogy a párt állásfoglalását néhány kérdésben, így a választójogi vitában is gyakorlatilag a liberális burzsoázia politikája befolyásolta, a párt a polgárságot tekintette a demokratikus átalakulás vezetőjének; ez a nézet aztán befolyásolta az MSZDP későbbi harcát is, s az első világháborút megelőző évtized viharos politikai küzdelmeit is meghatározta. A baíoldali ellenzék Az MSZDP az előbbihez hasonlóan, tévesen ítélte meg a nemzeti kérdést, a gazdasági átalakulás problémáit: a nemzetiségi, nemzeti kérdést a minimális programban mellőzte, a félfeudális nagybirtokrendszer kérdésében az MSZDP nem tette magáévá a földműves szegénység földosztó törekvéseit, nem igyekezett fejleszteni az Ilyen irányú mozgalmat, sőt, inkább elhatárolta magát tőle, politikájának a föld köztulajdonba vétele volt az alapja, holott a fejlődés abban az időben Magyarországon a polgári demokratikus átalakulás végrehajtását követelte meg. E politikának súlyos következményeit mind az 1905—1906-os politikai válság, a koalíciós kormányzat időszakában, mind Tisza István uralmának éveiben sokoldalúan mutet ja meg a szerző, hangsúlyozza, hogy ebben az időben az MSZDP olyan politikát támogatott, amely a monarchia vezető köreinek érdekeit képviselte. E politika következményeként elszigetelte magát a természetes szövetségesektől, és elfecsér- lődtek erői. Későbbiek során a párton belül a reformista politikával szemben ellenzéki, baloldali árarti- lat jött létre, amely befolyásolta a párt politikáját; ehhez a csoporthoz tartozott Szabó Ervin, majd László Jenő, Szántó Béla, Vágó Béla, illetve Alpári Gyula. A szerző fejezeteket szentel könyvében a baloldali csoportok munkájának, kimutatja, hogyan alakult ki Szabó Ervin ideológiája és kapcsolata a baloldali szocialistákkal, milyen volt Vágó Béla és társainak munkássága, hogyan akartak pártot alapítani Alpári Gyuláék, milyen volt a párt politikája az első világháború éveiben. Harci tapasztalatok Tárgyilagosan kimutatja, hogy minden gyengesége^ pacifista álláspontja ellenére mégiscsak az MSZDP soraiban nevelkedtek ki azok az erők, amelyek — elsősorban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatására — harcba vitték a magyar munkásságot a háború ellen, a polgári demokratikus átalakulásra. Nagyon meggyőzően ábrázolja és részletesen tárgyalja ennek az időszaknak osztályütközeteit, az 1918-as januári és júniusi tömegsztrájkot, Az éles küzdelmek és az általános balratolódás menetében, a hazai harci tapasztalatokban és tanulságokban gyarapodva ment végbe a baloldali szocialista erők eszmei-politikai fejlődése, ami konkrét politikai forradalmi program kidolgozásához, s 1918-as polgári demokratikus forradalomhoz vezetett. Reálisan értékeli Nemes Dezső könyve a magyarországi munkás- mozgalom két évtizedes fejlődését, s igen hasznos olvasmány mindazoknak, akiket érdekel a munkás- mozgalom története. Gáli Sándor
