Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-18 / 140. szám

xMhm 1974. JÚNIUS 18., KEDD III. Pest megyei nemzetiségi találkozó Iskolai tanácskozás Pilisvörösvá A nemzetiségi származású ; gyerekek anyanyelvi oktatásá- ' ban a fordulatot, akárcsak or­szágosan, Pest megyében is az MSZMP Politikai Bizottságá­nak 1968. szeptemberi határo­zata jelentette. Nemzetiségi anyanyelvi oktatás természe­tesen azelőtt is volt, céltuda­tosabban az ötvenes évek ele­jétől, de 1968-tól kezdve szin­te ugrásszerű a fejlődés. Csak néhány szám e fellendülés ér­zékeltetésére. 1968-ban, a határozat szü­letésének hónapjában Pest megyében 25 úgynevezett nyelvoktató iskola műkö­dött. Ma 40 ilyen iskolánk van, ráadásul és szeren­csére állandóan emelkedő tanulölétszámmal. Tavaly például 371 általános iskolással nőtt az anyanyelvi iskolákba járó gyerekek szá­ma, anélkül, hogy az iskolák száma változott volna. E határozott és lendületes fejlődés ellenére ezeknek az iskoláknak sokféle gondja egyelőre megoldatlan. Akár­csak a megye többi általános iskolájában, az anyanyelviek­ben is gönd például az épüle­tek elavultsága, zsúfoltsága, hiszen ezek az iskolák nem védett szigetek. A nyelvokta­tás speciális feladatai, gond­jai ezeken az általános terhe­ken felül nehezednek ezekre az intézetekre. A továbbfejlődés, a nemze­tiségi lakosság növekvő igé­ibe és erősödő szükséglete megköveteli,, hogy minél több illetékes fórum vizsgálja és elemezze a nemzetiségi nyelv- oktatás helyzetét. Jó alkalmat adott erre a III. Pest megyei nemzetiségi találkozó most zajló eseménysorozata. A Ha­zafias Népfront Pest megyei Bizottsága, a megyei tanács végrehajtó bizottsága, a szent­endrei járási hivatal és a po- mázi tanács e találkozó kere­tében hívta össze tegnap dél­előttre a Pest megyei nyelvok­tató iskolák igazgatóit, taní­tóit, tanárait és szakfelügye­lőit. A pilisvörösvári könyv­tárban tartott tanácskozá­son, mintegy ötven peda­gógus részvételével, a nyelvoktatás legfontosabb kérdéseit vitatták meg. Különösen időszerűvé tette a tanácskozást, hogy a Műve­lődésügyi Minisztérium éppen az idén tavasszal vizsgálta meg a nemzetiségi nyelvokta­tás helyzetét Pest megyében. A májusban befejeződött fel­mérés összefoglaló megállapí­tásai szerint ez a munka a megyében kiemelkedő, példa­mutató eredményekkel folyik. A minisztériumi elismerés, amely elsősorban magától ér- tetődőleg az áldozatkész pe­dagógusoknak szólt, természe­tesen alapvetően meghatároz­Dunakeszi művészeti napok A tököli nemzetiségi együttes vendégszereplése Kiállítás, hangverseny, irodalmi est A tököliek táncosainak Eltemetlek Keszthelyi Zoltánt Vasárnap délelőtt az erdei tisztáson majálissal folytató­dott a szombaton kezdődött dunakeszi művészeti napok eseménysorozata. A József At­tila Művelődési Központban délután a körzeti állami zene­iskola növendékei adtak hang­versenyt, majd este a magyar- országi nemzetiségek dalaiból és táncaiból összeállított mű­sort mutatott be a tököli dél­szláv nemzetiségi együttes. Hétfőn délelőtt a nagyköz­ségi tanács tanácstermében a Képzőművészeti Főiskola vég­zős növendékeinek munkáiból egyik sikeres száma Koppány György felvétele álló kiállítást nyitott meg Uhrig Zsigmond felsőgödi fes­tőművész. A Mechanikai La­boratórium ebédlőjében dél­után a váci Musica Humana zenekar adott hangversenyt. Ugyancsak a Mechanikai La­boratóriumban Szij Rezső mű­vészettörténész nyitotta meg Németh Kálmán Foton élő szobrászművész kiállítását. Es­te a tanács tanácstermében a dunakesziek Baranyi Ferenc költőt, Módos Péter írőt, Far­kas Lászlót, az Üj Írás szer­kesztőjét és Merényi Judit színművészt látták vendégül sikeres irodalmi esten. ta a tegnapi pilisvörösvári ta­nácskozás atmoszféráját, han­gulatát. Igen sok szó esett azonban a tennivalókról, a megoldatlan feladatokról is. A találkozót áthatotta a peda­gógusok határozott javító szándéka-törekvése. Rudolf Ottónak, a Pest me­gyei továbbképzési kabinet vezetőjének megnyitója után két előadás hangzott el. Elő­ször dr. Eperjessy Jenő, a Mű­velődésügyi Minisztérium nem­zetiségi osztályának munka­társa beszélt a nemzetiségi kérdésről. Áttekintve a prob­lémakör irodalmát, egyebek közt hangsúlyozta, hogy a ná­lunk élő nemzetiségek vállalják a részvételt a szocialista Magyarország építésében, anélkül, hogy fel kellene adniuk saját nemzetiségüket, anyanyel­vűket és kultúrájukat. E vitathatatlan tényekre épül nemzetiségi iskolapolitikánk is. A tanácskozáson a Pest me­gyei helyzetet Arató Mátyás szakfelügyelő ismertette. Rész­letes elemzésében a nyelvok­tató iskolák szinte minden eredménye és tennivalója he­lyet kapott. Beszélt többek kö­zött az egyik szorító gondról, a speciális nyelvoktató szemlél­tető eszközök hiányáról, a sa­játos könyvtárak lassú gyara­podásáról, az úgynevezett csatlakozó órák számának helyeselhe­tő csökkenéséről és sok más problémáról, megol­dandó időszerű feladatról. A találkozó programjának befejezéseként a résztvevők megtekintették az új pilisvö­rösvári óvodát. Ö. L. Melléfogás. Az elmúlt szom­bat este e sorok írója vélet­lenül ráért. Tv-híradótól mű­sorzárásig mindent megnézett az I. csatornán. Nem bánta e tettét, végül is nem unatko­zott. Csak sajnálta, hogy a Karinthy-műsort miért éppen akkor adták. E sorok írója ugyanis (lop­ván a kifejezést) az egyik produkciót giccs, de ironizált- nak, a másikat giccs, de gyö­nyörűnek minősítette. És saj­nálta, hogy harminc perc időtartamra ezek közé került a Karinthy-műsor. A Zenés tv-színház produkciója és a francia filmre vitt Nathalia Ginzburg-regény (a Pesti Szín­házban A hirdetés címen teltházas darab) közé. Miér fanyalog e sorok író­ja? Mert Karinthyt valahogy többre tartja. Annál is, hogy két ilyen produkció közé ke­rüljön. Annál is, hogy ily rövid időtartamban lehessen (kelljen) vallani róla. Mert Karinthy valahogy mégis­csak Karinthy. Nem csupán frappánsul és beleérzőén ki­választott két novella írója. Madáchról újabban illik ki­mutatni: ő nemcsak Az ember tragédiáját írta. Karinthyról újabban illik kimutatni: ö nemcsak az a teljesértékű Ka­Országos konferencia a zenei nevelésről A győri Kisfaludy Szín­házban a vasárnap este meg­nyílt III. országos zenei ne­velési konferencia hétfőn egésznapos programmal foly­tatódott. Délelőtt megkez­dődtek a szekcióülések. Dél­ben a Győri Zeneművészeti Szakközépiskola szimfonikus zenekara adott hangversenyt. Délután a kamarazenei cso­portok munkájáról hangzott el előadás. Sor került az első plenáris ülésre is. A hétfői program a győri Liszt Fe­renc Zeneművészeti Főiskola kamarakórusának hangverse­nyével zárult. Ráckevén nem volt még ilyen ünnepi est; a Savoyai- kastélyban a hildebrandti épí­tészet csöndesen örvénylő dia­dalmas formái Lassus, Vival­di, Haendel, Mozart zenéjét fogadták. Ezúttal a nevezetes barokk műemlék szívének szü­letett a muzsika — kellemes áramlását hangszer és kórus kezdeményezte, de hajnalban már bennünk hangzott, pár­huzamosan a madarak éne­kével. Ez a zene varázslata, melyről Raffay Béla, a járási hivatal elnöke szólt megnyitó­jában — kiemelve azt a ze- nehidat, mely a dunavarsányi Pro Musica kamaraegyüttes és a ráckevei Vox Pads ve­gyes kar között épült az el­múlt években. Ez a muzsiká­val kifejezett barátság nem áll meg — hanem bennünk is otthont épít, állandóan növek­szik. Hogy ez a folyamat nem akadt el, azt elsősorban helyi értékeknek köszönhetjük. Jávor Ernő, a kultúra min­denes szolgálattevője, cigány­dalokat gyűjt, vezényel, együtt él, rezonál a Vox Pacis min­dennapi problémájával; lelke az együttesnek, nemcsak kar­mestere. Könözsi László uni­rinthy, aki időtálló pamflet­tól, a pénzért írt, mára el­avult kabarétréfától a mély humorig és a mély filozó­fiáig és a mély költészetig a XX. század magyar irodal­mának majdnem-csúcstelje- sítményeit írta, hanem illik már azt is kimutatni, hogy ö sokkal több volt ennél. Szeretem Hámos Györgyöt. Aki értőn ás beleérzőn szólt a teljes Karinthyról. De két más műsor közé — és harminc percbe szorult. Es hoz két csodálatos, valóban csúcstel­jesítmény-novellát. De miért csak ezzel a kettővel illuszt­rálja a becsült Hámos Ka­rinthy karinthyságát. Hiszen — például két Nagy Lajos-no­vellával, két Gelléri Andor Endre-novellával — ilyen val­lomás-műsorban még leg­alább 6—8 íróról bebizonyít­ható, hogy ő volt, jelenleg ő a XX. század legteljesebb, legbeleérzőbb és legmaradan­dóbb magyar írója. Bántani nem akarok senkit. Csak tisztelettel kérem: a Ze­nés tv-színház után adassák legközelebb a Theresa című félmélydráma. És utána adas­sák a csemegeműsor. Ami­kor a létemmé vált Karinthyt az általam tisztelt Hámos György akár éjjel 2-ig, akár 2—3 vagy 30 színésszel in­terpretálja. Hétfőn a Farkasréti temető- 1 ben családtagok, pályatársak | és barátok mély részvéttel vettek búcsút Keszthelyi Zol­tán József Attila-díjas költő és műfordítótól. A Magyar írok Szövetsége nevében Garai Gábor Kos- suth-díjas költő, az írószövet­ség főtitkárhelyettese búcsú­zott az elhunyttól. Méltatta emberségét, műveltségét, köl­tészetét, elismeréssel szólt prózai munkáiról, kitűnő mű­fordításairól. A fiatal pálya­társak nevében is köszönetét mondott azért a lelkiismeretes, odaadó segítőkészségért, verzális zenész. Ha kell, he­gedül, ha szükséges, a kar­mesteri pálcát veszi kezébe, s ha ideje engedi; komponál. Biztatjuk is — gyűjtse szim­fóniává a varsányi, kévéi táj madárhangtól, vonatzörejtől, vízparti csobogástól szervező­dő természeti dallamait — ne m napolhatja el tovább le­hetőségeit. Mennyi minden tö­mörült Jávor Ernő és Könö­zsi László hangverseny utáni kézfogásában, a közönség nem szűnő tapsa közepette! Pró­bák izgalma, nehézsége, az energiák összpontosítása, diá­kok, tanárok, kétkezi dolgo­zók zeneegyüttessé kovácso­lása. Mert ez az igazi győze­lem, hogy dunavarsányi út­törő, ráckevei gimnazista és tanár, makádi tanító, sziget­becsei kislány s ki tudja hon­nan érkező nagymama együtt énekel olyan lelkesen, hogy Frescobaldi, Hassler, Farkas Ferenc művészete bennünk visszhangzik. Abban is van valami fel­emelő, ahogy hivatásos mu­zsikusok segítik a zenekezdő- kex, ahogy a műsorközlő Ze- linka Tamás hangulatteremtő szavak után csöndesen visz­A mesterség dicsérete. Ha el­felejtettem volna, a szombat esti tv-híradó bohóciskola- riportja figyelmeztetett: a la­tin szó, az ars, egyaránt je­lentett művészetet és mester­séget. Vasárnap este, a krimi után, ezzel az elő-elképzelés- sel ültem le Zsoldos Imre 30 perces műsorához. Nem csa­lódtam. Annyira nem, hogy •— a családi közvéleményku­tatással megegyezően — bán­tam, hogy ily hamar lefut a 30 perc. Zsoldos — profi. Mestere mesterségének és művésze művészetének. Tudása alap­ján el tudom képzelni szim­fonikus zenekarban is, de to­vábbra is itt akarjuk látni- hallani. A tánczene, szórakoz­tató zene rendkívül síkos te­repét ő (és társai-rendezői) a biztos ízlést képviselik. Csak egy példa: a nagy giccs, a Gyertyafénykeringő „sza- kadj-meg-szív”-ét Zsoldos és a zenekar a népdalelőd egy­szerű vonalvezetésével adta elő, tisztán. Az „összes csillár” termé­szetesen égett a produkció­ban. De ezt — könnyűzenei műsor, hagyományos, nagy tömeg igényelte elvárások­kal — ebben a kivitelezésben (szerkesztő-rendező: Csente­rics Ágnes) nem tarthatom rossznak. Murányi József amellyel az új író- és költő­nemzedék útját egyengette. Az írótársak nevében Gyár­fás Miklós József Attila-dijas író vett búcsút Keszthelyi Zoltántól, megemlékezve igaz barátságáról, amelynek szám­talanszor bizonyságát adta. — Zenei esték. Négy hang­versenyből álló sorozatot indít Vácott a Madách Im­re Művelődési Központ, ame­lyekre a múzeum kertjében kerül sor. Elsőként a Ma­gyar Barokk Trió hangver­senyez június 29-én. szasüllyed hangszeréhez, s nagy alázattal segíti a varázs­latot; azt, hogy a kórus és a zenekar együttesen életre kelt­hesse Lassus és Mozart sze­renádjait. Kitűnő este vou. Ehhez hozzájárult a közönség oda­adó figyelme, mely zsúfolásig megtöltötte a kastély kupola­termét, s tapsainak elisme­résével tűzbe hozta a zenésze­ket, így ők valamennyien te­hetségük legjavát adhatták. Flismerést keltett Könözsi Pé­ter gordonkajátéka, különö­sen Lisznyay szerzeményét szólaltatta meg példás öko­nómiával, gyors ütemben fej­lődik Soós Zoltán, aki Vival­di a-moll hegedűversenyével aratott megérdemelt sikert. Az est karmestere Sztrausz Kálmán és zongorakísérője, Könözsi Vera nagymértékben segítette a Pro Musica és a Vox Pacis együttes munkáját. Hatalmas zenei anyagot tárt fel a műsor, stílusban, élet­érzésben több századra osz­tódó kincset. Nem csoda, hogy időnként a teljesítményben is érződött a küzdelem, hogy Friderici, Giardini, s Haendel alig hallott Ottone c. operá­jának zárókórusa — mely egyébként Beethoven. IX. sz:mfóniájának örömöd a- előzménye, teljes muznkali- tással megszólalhasson. A to­vábbi fejlődésnek azonban nélkülözhetetlen eleme, hogy egyszerre zeneileg szűkebben körülhatárolható tájjal ismer­kedjen zenekar és kórus — így válik a hangzás tökéle­tessé a hatás maradéktalan­ná. így is sok élményben és felismerésben volt részünk, hiszen Mozart-zenével meg­közelített emberszemeit Leo­nardo és Ady festői, költői tö­redékeihez kapcsolhattuk, s a tekintet vadságának, sze­lídségének sugárzásáról, sze­relemhordozó szólamáról el­mélkedhettünk. Dunát és ten­gert — Velencét és Ráckevét is egybefűzte, rokonhangula­tát fedezte fel számunkra Vi­valdi G-dúr szimfóniájának vízhullámfodrokban meg­megszakadt, de újra egymás­ra találó ritmusa, s Lassus derűsen vaskos zsoldosainak régi udvarlása is Igazi tava­szi, nyári hangulatot árasz­tott, s ezt Dunavarsány—Rác­keve nagy zenecsaládjának, a Pro Musica kamaraegyüttes­nek és a Vox Pacis vegyes kar­nak ^szönhettük. Amikor Friderici „Baráti köre” megszólalt a zene hul­lámhosszán, — a közönség is baráti együttessé növekedett — az ének bennünk is hang­zott, pedig csak hallgattuk a zenét, mely a derű és a hu­mánum egyetemes otthonát építi az egész világnak. Losonci Miklós TV-FIGYELŐ Kastélytiangverseny A Pro Musica és a Vox Pacis közös műsora Ráckevén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom