Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-07 / 131. szám
2 1974. JÚNIUS 7., PÉNTEK KUSZ Afrika jövője FENNÁLLÁSA ÓTA talán nem mutatkozott olyan nagy érdeklődés az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának ülése iránt, mint most. A tegnap Szomália fővárosában, Mogadishuban megkezdődött 23. rendes ülésszak napirendjén több mint 30 téma szerepel. Bizonyos azonban, hogy a legtöbb hozzászólásra az a napirendi pont tarthat számot, amely Afrikának a gyarmati és faji elnyomás alóli teljes felszabadítását tárgyalja. Annál is inkább-ez a téma a legidőszerűbb Afrika 42 államában, mert a közelmúltban jelentős változás történt. A fasiszta portugál diktatúra megdöntésével új lehetőségek nyíltak a ma még gyarmati sorban élő népek — szám szerint több mint 14 millió em- i]er — körülményeinek mielőbbi megváltoztatására. PORTUGÁLIA külbirtoka ma több mint 2 millió négyzetkilométerre terjed ki. Londonban már megkezdődött Mario Soares portugál külügyminiszter, valamint Bissau-Guinea és a Zöldfoki szigetek képviselőinek tárgyalása. Lusaká- ban pedig a Mozambiki Fel- szabadítási Mozgalom, a FRELIMO vezetői vették fel a kapcsolatot a portugál kormány képviselőjével. Soares portugál külügyminiszter az AESZ miniszteri tanácsülésének előestéjén érkezett Zambiába. A zambiai külügyminiszter „történelmi eseménynek” nevezte a politikus látogatását. Ez az első alkalom, hogy portugál külügyminiszter Zambia földjére lépett. Az ebből az alkalomból adott nyilatkozatában Mario Soares elmondta: az új portugál kormány elfogadja az afrikai népek önrendelkezésének eszméjét, minden következményével egyetemben. ÉRTHETŐ volt tehát az az érdeklődés, amely az AESZ miniszteri tanácsülését megelőzte, majd az ezt követő állam- és kormányfői találkozót megelőzi. Nemrég Ad- disz Abebában jártam és felkerestem az AESZ székházát. A most leköszönő Ekangaki főtitkár talán utolsó interjú ját adta. Ebben a többi között hangsúlyozta: tovább kell erősíteni Afrika államainak és népeinek együttműködését a gazdaság, a tudomány, a kultúra és a nevelés, valamint az egészségügy területén. Ezek a témák a Szomáliái fővárosban tegnap megnyílt tanácskozás témái között is helyet kaptak. Annál *s inkább, mert a „fekete kontinens” jövője szempontjából egytől egyig nagy fontossággal bírnak. Gyapay Dénes OKP Bresciai határozat Az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottsága csütörtökön befejezte ülését. Határozatot fogadott el, mely rámutat: „A bresciai bűnös és véres merénylet megmutatta a fasiszta veszély súlyosságát és elsőrendű témává avatta a demokratikus rend megvédésének, a közrend megóvásának kérdését Olaszországban. A súlyos gazdasági helyzettel kapcsolatban az OKP KB határozata hangsúlyozza: csakis a gazdasági fejlődési irányok, az eddigi mechanizmus megváltoztatása hozhat megoldást. „Az olasz kommunisták mindebből azt a következtetést vonják le — folytatódik a határozat —, hogy az országnak új politikai vezetésre, más kormányzatra van szüksége.” ARAB BARÁTOK KÖZÖTT Tsz nap Közel-Keleten Jó szokás — immáron diplomáciai hagyományaink közé tartozik —_ hogy külügyminiszterünk időről időre ellátogat más kontinenseken élő baráti országokba, és a Magyar Nép- köztársaság kormánya nevében eszmecserét folytat a kétoldalú kapcsolatokról, megvilágítja külpolitikai irányvonalunkat, és tájékozódik mások álláspontjáról. Így történt ez most is, Púja Frigyes 1® napos közel-keleti útján. A csütörtök délután hazaérkezett külügyminiszter eredményes tárgyalásokról számolhatott be a magyar sajtó, a rádió és televízió tudósítóinak. Fontos megbeszéléseket folytatott a Szíriái Arab Köztársaságban, majd az Iraki Köztársaságban. Hazaérkezésével egy időben hozták nyilvánosságra a Bagdadban kiadott közleményt, amely „a barátság, a bizalom és a megértés légkörében” folytatott iraki tárgyalásait sommázza. Mint a közlemény megállapítja, a magyar fél nagyra értékeli az Iraki Köztársaság haladó, imperialista- és reakcióellenes álláspontját, valamint következetes harcát politikai és gazdasági függetlenségének megerősítéséért, a természeti kincsei feletti ellenőrzés biztosításáért és ennek a nép javára, nemzeti célokra történő fel- használásáért. Púja Frigyes és Murtada Szaid Abdel-Baki. a forradalmi parancsnoki tanács tagja, az Iraki Köztársaság külügyminisztere megelégedéssel állapíthatta meg, hogy országaink politikai, gazdasági és kulturális kapcsolatai örvendetesen fejlődnek. Fontos eszköze a két nép barátsága és együttműködése erősítésének az MSZMP és az Arab Újjászületés Szocialista Pártja között ugyancsak fejlődő kapcsolat. Érthető módon az iraki tárgyalások középpontjában az arab térség helyzete állt. Álláspontjaink — mint azt a közlemény is tanúsítja — ebben a kérdésben csakúgy, mint a világpolitika más témáiban, azonosak. Egybehangzó véleményünk, hogy a biztonság nem állítható helyre, a világbékét fenyegető veszély nem szüntethető meg más módon, mint kizárólag az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967-es és 1973-as határozatainak végrehajtásával. Hazánk mindkét arab állammal gyümölcsöző gazdasági együttműködésre törekszik. Következetes antiimperialista politikája révén mind Szíria, mind pedig Irak azoknak a népes táborába tartozik, akiket barátokként tisztelünk. Külügyminiszterünk utazása ezeknek a baráti szálaknak a további erősítését szolgálta, egyszersmind hazánk és az arab népek kapcsolatainak szorosabbra fűzéséhez járult hozzá. Béa-EKHT Hetvenöt perces plenáris ülés Négy felszólaló — köztük hazánk delegációjának vezetője Hetvenöt perces plenáris ülést tartottak csütörtökön Bécsben a közép-európai fegyveres érők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről tárgyaló delegációk. A Hofburg konferenciatermében ismét zárt ajtók mögött tanácskozott a 19 delegáció. A sajtótájékoztatón a nyugati országok szóvivője a plenáris ülés élénkségére mutatott rá, minthogy négy küldöttség vezetője szólalt fel, amire eddig ritkán volt példa. Mint sajtókörökben ismertté vált, az ülést G. K. Grande nagykövet, a kanadai delegáció vezetője nyitotta meg, sorrendben a következők emelkedtek szólásra: Stanley R. Resor nagykövet, az Egyesült Államok küldöttségének vezetője, dr. Petrán János, a tárCSAK RÖVIDEN... BEFEJEZŐDÖTT a Szíriái —izraeli hadifogolycsere. KAIRÓBA érkezett csütörtökön este a közel-keleti országokban körúton lévő Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára. CSÜTÖRTÖKÖN a Kremlben Leonyid Brezsnyev, Nyi- kolaj Poágomij, Alekszej Koszigin és Andrej Gromiko folytatta a tárgyalásokat Mohammed Daud afgán allam- és kormányfővel. A SZOVJETUNIÓBAN csütörtökön felbocsátották a Kozmosz—658 mesterséges holdait A BOLÍVIAI hadügyminiszter bejelentette, hogy a szerda reggeli sikertelen katonai lázadás két vezetőjét, René Lopez Leyton és Gary Prado Salmon ezredeseket letartóztatták és rögtönítélő bíróság elé állítják. A SZOVJET KÖZIGAZGATÁSI VEZETŐK küldöttsége, amely Alekszandr Ljaskonak, az Ukrán SZSZK miniszterelnökének vezetésével körutat tesz az Egyesült Államokban, San Franciscóból New Yorkba érkezett. A LENGYELORSZÁGBAN tartózkodó Erich Honecker és az NDK párt- és kormányküldöttségének tagjai csütörtökön a késő délelőtti órákban vidéki körútra indultak. Köaet-Míetet A béke járható útja Június 5-én a genii Nemzetek Palotásaiban Szíria és Izrael képviselői aláírták a csapatszétválasztás végrehajtásáról szóló okmányokat, a fegyvermentes övezet és a két fél csapatai számára kijelölt zónák térképeit. A május 31-én aláírt megállapodásnak megfelelően, az egyezményben foglaltakat húsz napon belül végre kell hajtani. Ezek a tények önmagukban is arról tanúskodnak, hogy az utóbbi napokban felgyorsult a közel-keleti rendezést szorgalmazó diplomáciai tevékenység, ami növeli a tartós és igazságos béke megteremtésével kapcsolatos várakozásokat. A történtek józan mérlegeléséhez hozzátartozik annak a megállapítása, hogy a szíriai —izraeli csapa tszétvál asztás másként zajlott le, mint ahogy azt egyesek várták. Ismeretes, hogy az időközben lemondott izraeli kormány változatlanul ragaszkodott a megszállt területekhez, s hangoztatta, hogy azokról nem fog kivonulni. E szándékát támasztották alá a csapatszétválasztás előkészítése közben indított katonai akciók, valamint az a tény is, hogy Golda Meir kormánya megkísérelt diplomáciai nyomást gyakorolni Szíriára egy olyan megállapodás eléréséért, amely kizárólag Izraelnek kedvez. A megállapodás értelmében azonban Izrael kivonul a megszállt területek egy részéről, polgári köz- igazgatás alá került Kuneit- ra. Ez a csa p a tszét választási tárgyalások egyik legfontosabb eredménye. A több mint egy hónapon át tartó csapatszétválasztási tárgyalások során a közvetítő szerepét Henry Kissinger amerikai külügyminiszter vállalta magára. Az érintett fővárosok között utazva 33 nap alatt több mint harmincezer kilométert tett meg a levegőben, s megszámlálhatatlan alkalommal nyilatkozott, állt a jupiterlámpák, a filmfelvevő krmerák és a fényképezőgépek lencséje előtt. Mindebből, a propagandisztikus hatásra való törekvés regisztrálásán túl, egy alapvető következtetés kívánkozik az újságíró tollára, mégpedig az, hogy a Közel-Keleten kialakult erőviszonyokat az Egyesült Államok nem hagyhatta figyelmen kívül. A tisztességes kompromisszum keresésére ösztönözte az amerikai külügyminisztert a megváltozott erőviszonyok mellett a szovjet —amerikai kapcsolatok alakulása, az enyhülés általános tendenciája, továbbá az a felismerés, hogy a régi eszközökkel az USA nem tudja helyreállítani a térségben elvesztett kapcsolatát. A Szíriai Arab Köztársaság, akárcsak a háború idején, a diplomáciai csatározásokban is kiállta a próbát. A ránehezedő katonai nyomásnak egy pillanatra sem engedve, a Szovjetunióval közösen alakította ki a követendő taktikát és azt következetesen be is tartotta. Emlékezetes, hogy Gromiko szovjet külügyminiszter — igaz, kevésbé látványos módon, mint amerikai kollégája — aktív szerepet játszott a diplomáciai erőfeszítésekben. Először február végén és március elején töltött néhány napot Damasz- kuszban, majd május 5-én és május 27—20-én járt ismét a szíriai fővárosban. A szíriai és a szovjet államférfiak tanácskozásain kialakított egységes szovjet—szíriai álláspont félreérthetetlen volt: a két ország kezdettől fogva támogatta a csapatszétválasztást, mint a rendezéshez vezető út egyik fontos lépését, ugyanakkor mindkét részről hangoztatták, hogy a tartós rendezés alapját csakis az összes megszállt területek feszabadítása és a Palesztinái arabok törvényes nemzeti jogainak szavatolása képezheti. Az eseményeket ebben az összefüggésben vizsgálva megállapíthatjuk: a szíriai és »2 izraeli csapatok szétválasztására létrejött megállapodás a Szovjetunió támogatását élvező szíriai nép sikere, s utat nyit a genfi konferencia haladéktalan folytatásához. Amint azt Leonyid Brezsnyev Asszad szíriai elnökhöz küldött üzenete is hangsúlyozta: „Lehetőség nyílik arra, hogy az összes érdekeit fél részvételiével, tárgyalások útján biztosítsák az ENSZ 243. és 328-as határozatainak végrehajtását, az összes megszállt arab területek felszabadítását, a palesztinok jogainak érvényesítését éppúgy, mint a térség valamennyi állama biztonságának a szavatolását.** A gmfi konferencián még bizonnyal hosszú harcra lehet számítani, de Izrael új kormányának és a mögötte álló köröknek is be kell látniuk, hogy a rendezés hiánya újabb fegyveres konfliktusok veszélyét idézi fel, s azt, hogy az egyetlen járható út. az ENSZ határozatain nyugvó, tartós és igazságos közel-keleti béke megteremtése. Kanyó András gyalásokon tanácskozási joggal résztvévő magyar delegáció vezetője, Wolfgang Beh- rends nagykövet, az NSZK küldöttségének vezetője, O. N. Hlesztov nagykövet, a Szovjetunió delegációjának vezetője. A legközelebbi plenáris ülést június 14-én tartják meg. LUSAKA Felytatás jáliiss elsíí (délien... Lusakában csütörtökön délután közös közleményt adtak ki a Mario Soares külügyminiszter vezette portugál delegáció és a FRELI- MO-küldöttség szerdán és csütörtökön megtartott, összesen 8 órás tárgyalásairól. A közlemény hírül adja: a tárgyaló felek elvileg megegyeztek abban, hogy a tanácskozást július első felében Lusakában folytatják. Nagy hazugság a háborúról A második világháború a történelem legnagyobb küzdelme volt, ezért természetes, hogy történetének hatalmas irodalma keletkezett, s még ezután is sokat írnak róla. Annál is inkább, mert emlékeinkből nem törölhetjük ki, mert létbevágó, tanulságadó kérdés, hogy milyen körülmények vezethettek hozzá, kik robbantották ki, kik segítették elő „más’’ szándékaikkal, végkimenetelét mi minden döntötte és kik döntötték el. Évek során számos történelmi munka, emlékirat látott napvilágot nálunk is, amelyekben marxista történészek, elsősorban szovjet hadvezérek és hadtörténészek gazdag tényanyaggal, pontos adatokkal alátámasztva hű képet adtak e háború menetének számos döntő mozzanatáról. De vajon miként foglalkoztak e háborúval a többi volt hadviselő fél történészei? Erről ad széles körképet annak a szovjet szerzői munka- közösségnek, amelyet V. A. Szekisztov ezredes, profesz- szor, 'a történelemtudományok doktora vezetett, most a Zrínyi Katonai Kiadónál magyar fordításban is megjelent könyve. (A kiadó ünnepi könyvheti kiadványa.) Nagy hazugság a háborúról — ezt a címet viseli munkájuk, amely a második világháborúról szóló legújabb burzsoá történeti művek bírálatát nyújtja. Külön-külön veszi sorra négy fejezetben az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaország és az NSZK burzsoá hadtörténeti irodalmát a második világháborúról. Fejezetenként előbb áttekintést nyújt az illető ország hadtörténetírásának sajátosságairól, irányzatairól, majd a háború előtörténetének és történetének időrendjében annak főbb mozzanataival kapcsolatban a burzsoá történészek különböző beállítású magyarázatait veszi bonckés alá, szembesítve az adatokkal, a tényekkel. A fejezetek alcímei is jól jellemzik azt, hogy egyik vagy másik országban a háborús események beállításának, a történelemhamisításnak mi az uralkodó vonása. Az NSZK újnáci történetírói o hitlerizmus rehabilitációjára törekszenek fércmunkáikban. Egyebek között a háborús bűnösök világszerte tudott, embertelen, aljas tetteit „a győztesek hazug vadjának”. meg „az ellenséges propaganda kitalálásának” minősítik, mert — úgymond — a „Wehrmacht lovagias, humánus” volt. A francia hadtörténeti irodalomra ezzel szemben o mentségek keresése a jellemző, egyebek között a német vereség okainak a német hadvezetés „tévedéseiben” való keresgélése. Szinte nem is szorul bővebb kommentárra a nagy-britanniai reakciós hadtörténeti írások törekvése: a müncheni egyezmény fehérre mosása. Ezzel azt próbálgatják fejtegetni ezek a történészek, hogy az angol vezetés nem volt hibás semmiben, „jót akart” — mintha bizony ők az egyezménnyel nem adtak volna szabad kezet Hitlernek! Az amerikai hadtörténészek a hamisítók élcsapata. Közülük egyesek odáig ragadtatják magukat, hogy a szovjet nép hatalmas és hősi küzdelmét pusztán olyan „résztényezőnek” minősítik, amelynek csupán az volt a jelentősége, hogy az amerikaiakat „időnyeréshez” segítette, mert szerintük mindenütt ők vezették a harcot, ők győztek stb. A könyv természetesen fel-r sorakoztatja azokat az adatom kat> amelyek rövid úton leleplezik ezt a nevetségesen ferde beállítást. Hitler a Wehrmacht erőinek több mint 70 százalékával támadta meg a Szovjetuniót és egészen 1944. júniusáig 153—201 német hadosztály működött ezen a fronton. Míg az amerikai—angol csapatokkal szemben Észak-Afrikában, majd Dél-Olaszországban csak 2—21 német hadosztály állt, s a háború utolsó szakaszában Nyugat-Európában is csak a német haderőnek legfeljebb egyharmada. Továbbá a háborúban elesett 13 millió német katona közül 10 millió a Szovjetunió elleni fasiszta kalandban lelte a halálát, nem más frontokon. A győzelemért a legnagyobb árat nem az amerikaiak fizették, 405 ezer háborús halottjukkal, hanem a szovjet nép húszmillió emberélettel. Végül a sokat hangoztatott amerikai fegyver-, hadianyag- és egyéb szállítmányoknak csak alig egynegyede jutott a Szovjetunióba, a többit a többi szövetséges kapta, A háború alatt a szovjet hadiipar 188 ezer löveget, 95 ezer harckocsit és önjáró löveget, 347 900 aknavetőt és 108 ezer | harci repülőgépet gyártott egyebek között, míg a németek csak 102 ezer löveget, 53 800 harckocsit, 68 ezer aknavetőt és 78 900 repülőgépet tudtak előállítani. Ezek a számok világosan beszélnek az erőkről és az erőfeszítésekrőL Sok furcsaságot lehet találni a különféle hazug burzsoá beállításokban. Csak egy nevetséges apróságot idézünk ezek közül befejezésül. Vajon miért szenvedtek vereséget a németek Sztálingrádnál egyes burzsoá történészek szerint? A nagy hideg miatt — amely nyilván csak őket érte! —, és nem utolsósorban azért, mert harckocsijaikat megbénították — az egerek! Nem tréfának szánják ezt az érvet. Az egerek elrágták a harckocsik kábeleit. Az egerek szerepét imigyen értékelik —, de hogy a harcosokon, az emberek helytállásán mi múlott, arról megfeledkeznek ... N. F. KISKERT-TULAJDONOSOK! Június 8-án és 9-én, a szentendrei Papsziget TUZÉP faházkiállitási területén KISGÉP- ÉS KERTISZERSZÁM-BEMUTATÓT RENDEZ A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZET
