Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-05 / 129. szám
1974. JÚNIUS 5., SZERDA ÍYcyei 4/Ps W ^ftmaD Fock Jenő interjúja a Trudban Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke interjút adott a szovjet szakszervezetek központi lapjának, a Trudnak. Nyilatkozatában kiemelte, hogy a szocialista országok összeegyeztetett külpolitikai kezdeményezései, de különösen a Szovjetunió jelentős és hatékony lépései lényegesen hozzájárulnak a nemzetközi feszültség enyhüléséhez. A Minisztertanács elnöke méltatta a szocialista gazdasági integráció jelentős szerepét a szocialista közösség dinamikus fejlődésében, majd aláhúzta, hogy Magyarország tervszerű szocialista fejlődése, Magyarország jelentős sikerei mindenekelőtt a Szovjetunió önzetlen testvéri segítsége, tapasztalatának felhasználása folytán váltak lehetővé. Az interjút a Trud keddi száma közölte. A béke és barátsági hónap keretében kedden a Heves megyei Lőrinci községben béke- és szolidaritási nagygyűlést tartottak, amelynek előadója Sebestyén Nándorné, az Országos Béketanács főtitkára volt. A résztvevők a Béketanácshoz és a Magyar Szolidaritási Bizottsághoz küldött táviratban a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány megalakulásának 5. évfordulója alkalmából kifejezésre juttatták szolidaritásukat a vietnami néppel, köszöntötték Szíria népét a csapatszétválasztás alkalmából, tiltakoztak a chilei junta fasiszta terrorja ellen. A sémák hatalma Legtöbbször közhely és igazság nem állnak távol egymástól. Közhely ugyanis leginkább az lehet, ami általánosan ismert, tudott, kézenfekvő. Amikor tehát azt mondjuk, hogy egy-egy beruházáson az építők áldozatos munkát végeznek, hol faggyal, hol hőséggel dacolva dolgoznak, s alkotóként rangjukat maga az alkotás adja, közhelyet is, igazságot is állítunk. Ne tagadjuk: hajlamosak vagyunk sémákban gondolkodni. Az építőmunkás mindig a magasba tekint... A szerelő bejárta már az egész országot... Vannak azonban másfajta sémák is. S ezek veszélyesebbek. Ugráló csizmák Tíz esztendeje, 1964-ben Pest megyében a szocialista szektorban összesen 3,8 milliárd forint értékű beruházást helyeztek üzembe. Nagy összeg volt ez akkor. A hatvanas években az országban sem haladta meg a legnagyobb beruházások értéke a 2—3 milliárd forintot. Ami ilyen akadt, azt — érthetően, joggal — szinte hétről hétre figyelemmel kísérte a sajtó, a rádió, a televízió. Ugráló csizmák feszülnek lábunkon. Ma tízmilliárd értékű beruházás is nem egy található az ország térképén. A Dunamenti Hőerőmű Vállalat második és harmadik építési szakaszának költsége például meghaladja a 7,7 milliárd forintot. Egy olyan egyszerű, mindennapos vállalati beruházás, mint egyebek között a Ceglédi Állami Tangazdaság csemői sertéstelepének felépítése, 230 millió forintot emészt fel. A hasonlatnál maradva: ugráló csizmákat húztunk fel. Csak az a kérdés, igazodik-e ehhez — lábunk...? Kisipari módszer Mi jellemzete a hatvanas években a beruházási tevékenységet? Az, hogy a döntéseket központilag hozták, az anyagi fedezetet ugyancsak a központi források nyújtották. A beruházónak különösebb érdekeltsége nem volt sem a legésszerűbb döntési változat kimunkálásában, sem Kiváló brigád Vállalás: a zajcsökkentés Zaj fogadja a látogatót a Nagykőrösi Konzervgyár' dobozüzemében. A konzervek csomagolóeszközét gyártó automatákban áramlik a nyomtatott lemez, amely később hengeralakot ölt, majd megkapja az aljául szolgáló lapkát, s már csak a pereme- zés van hátra és kész is a — egyelőre üres — doboz. Szorgos kezű asszonyok figyelik a gyártó vonal különböző szakaszán, hibát- lan-e valamennyi termék. Ha rossz a hegesztés, a kelleténél keskenyebb, vagy túl széles a perem (tizedmillimé- terekről van szó csupán), kiemelik a gyors egymásutánban érkező éles peremű dobozok áradatából. Az asszonyok némán dolgoznak. Tudják, kár a szóért, a gépek kattogása elnyomja a legerősebb emberi hangot is, de már nem sokáig. Ebben az üzemben dolgozik ugyanis a férfiakból álló Bartha brigád, amely az MSZMP XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére tett felajánlásában a többi között épp a dobozüzem zajforrásainak csökkentésére készít újítást. A brigád tagjai valaha lakatosok voltak. (1958-ban alakult a csoport, s azóta nemcsak többszörös tulajdonosa a szocialista címnek, hanem a közelmúltban o vállalat kiváló brigádja lett.) Időközben hárman technikumi képesítést szereztek. egyikük pedig gimnáziumban érettségizett, s most egy kivételével vezető beosztásban dolgoznak. Heten vannak. A kicsiny kollektíva mindig arra törekszik, hogy megkönnyítse az üzem munkáját. Egyik vállalásuk például, hogy az üzem hat automata gépsorának folyamatos működését biztosítják megfelelő mennyiségű és minőségű alkatrésszel. Az üzem gépei ugyanis igen nagy kapacitásúak — ezért nemcsak a nagykőrösi igényeket elégítik ki, hanem a Konzervipari Tröszt más gyárainak is szállítanak csomagoló eszközöket —, ha csak egyetlen percre leáll például a dob jzgyártó vonal, máris kettőszázzal kevesebb a napi termelés. Ha pedig egy órára nyúlna az állásidő, 12 ezer doboz hiányozna. A gyors alkatrészpótlás érdekében a 3,5 millió forintos készlettel rendelkező raktárból önellátóan vehetnek alkatrészeket. A brigád tagjai közül a délelőtti műszakban csak Bartha György brigád- és csoportvezetőt, Bicsyk Sándor főművezetőt, Csikós József műszakvezetőt és Borbély Gábor csoportvezetőt találtam meg. Ök mondták el, hogy két éve a brigád két tagja a lemezek gazdaságosabb kihasználásáról több mint fél millió forintot érő újítási javaslatot adott be. Minden évben van egykét jó, megvalósítható ötletük, nem véletlen tehát, hogy a vállalat 197 szocialista brigádja közül a második legjobb újító kollektíva az övék. A dobozüzemben a gyártási szezon megelőzi a konzerváló üzemét. Ilyen tájt, május végén, június elején nyűgöd tabb tempóra váltanak, megszűnik a harmadik műszak, s ezzel több idő jut az elképzelések, javaslatok jobb kidolgozására. A zajcsökkentés mellett idén a lemezek folyamatos adagolását szeretnék megtervezni. Jelenleg ugyanis egy-egy bála (1500 lemeztábla) lefutása után egymásfél perc kiesés van az újabb adag berakása miatt, pedig a lakkozó berendezésen egy percnyi állás 1300 forint kiesést jelent. Sorolhatnánk még a vállalásokat. Például a helybeli Kinizsi sportotthon támogatását, s a vállalat részére végzett társadalmi munkát. Hogy nemcsak vállalnak, hanem teljesítenek is, azt a nagykőrösi konzervek mind nagyobb hazai és külföldi népszerűsége is igazolja. Cz, V. a fejlesztési feladat minél takarékosabb végrehajtásában. A beruházások tervezése, szervezése, a régi, építőmesteri színvonalon történt. Kisipari módszerekkel. A gyakorlat ahhoz igazodott, hogy ugyanazokat a feladatokat kell ellátni, mint korábban, csak éppen az érték nagyobb. Ahogy nem igazolódott helytállóként az a feltevés, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezet „nagyra nőtt parasztgazdaság”, ugyanúgy bizonyos idő elteltével járhatatlanná vált az az út is, melyen az egyre nagyobb beruházásokat a hagyományos, kisipari módszerekkel akarták tető alá hozni. A sémák veszélye itt rejlett. Abban, hogy a forintérték nagyságát pusztán a mennyiség oldaláról szemlélte, s nem fedezte fel a minőségében más feladatokat. Makacs lépéshátrány Egy hat- vagy tízmilliárd forint értékű beruházás nem azért „nagy”, mert pénzértéke tetemes, hanem azért, mert bonyolult, egymáshoz többszörösen kapcsolódó, sokszoros kölcsönhatásban álló részeket fog egybe. S ha ezeket nem egyeztetik — az építő- mesteri színvonalon erre nincs is lehetőség —, akkor ismétlődő zavarok támadnak már a tervezéskor, s még inkább a kivitelezés idején. A Dunakeszi határában, fölépült 3 sz. házgyár teljes befejezését nem az akadályozta hosszú időn át, hogy ez vagy az a személy mulasztott, rosszul dolgozott, hanem a beruházásszervezés alacsony színvonala, a sémákban való gondolkodás hatalma. Egyedi eset lenne? Ha az, akkor egyszerűnek bizonyulna, legalábbis látszatra, kideríteni, hogy ennél meg annál az alvállalkozónál ez meg amaz felejtődött el. Ám ugyanilyen okok játszottak közre — ismét csak utalásszerű példákat említve — a Forte Fotokémiai Ipar rekonstrukciójánál, a dunakeszi hűtőháznál, a solymári tégla- és cserépgyárnál, a gödi 400/200/120 kilovoltos alállomás építésénél. A többiről nem beszélve. Makacsnak bizonyul tehát az a lépéshátrány, mely a beruházások nagyságának folyamatos növekedése, s a beruházások lebonyolításának tervezési, szervezési képessége között állt és áll fenn. Mert ma is fennáll. Ingatag mutatvány Az építésügyi tárca illetékes miniszterhelyettesével a témáról beszélgetve jegyezhette fel az újságíró: beruházási tevékenységünk még mindig indítás-centrikus. Azaz a hangsúly a munka megkezdésén van. S nem azon, amin kellene: az előkészítésen! Ingatag mutatvány ez. Mintha valaki a fejenállást gyakorolná úgy, hogy nem tudja, fejét mire támasztja... Kemény betonra, puha párnára, vagy éppen — vízre. A beruházás ugyanis — mind a „zöldmezős”, azaz szűz területen végzett, mind a már működő üzemekben történő beruházások esetében — fejen- állás; nehéz gyakorlat. Sok a váratlan akadály, az előre nem látható zavar. És sok az is, amit megelőzhettek volna. Kellő előkészítéssel. Amire hazai gyakorlatunk sajnálja az időt, a pénzt. S többszörösét vesztegeti el a kivitelezéskor! Nemzetközi gyakorlat szerint a beruházás teljes idejének kétharmada jut az előkészítésre, s egyharmada a tényleges; kivitelezésre. Nálunk éppen fordított az arány. Az erő kétharmada Nagyszerű munkát végeztek, végeznek a Dunai Kőolajipari Vállalat beruházási főosztályának dolgozói. Közülük többen — így a főosztály vezetője is — kormánykitüntetést, tárcaelismerést kaptak tevékenységükért. Hasonló hozzáértéssel, lelkesedéssel, s ne sajnáljuk leírni, áldozatkészséggel munkálkodtak azok, akik a Nagykőrösi Konzervgyárban a rekonstrukció irányítói voltak. Ám lelkesedésük, áldozatkészségük, azaz erejük kétharmada — mint nem keserűen, hanem tárgyilagosan mondják — nem a tényleges beruházási feladatokra ment el, hanem a vitákra, egyeztetésekre, a különböző tervezői, fő- és alvállalkozói melléfogások, mulasztások, ügyeskedések felderítésére, kivédésére, a szervezetlenség okozta gondok „tűzoltás gyorsaságú” áthidalására. Jó ez? Nagyon rossz! S e rossz forrásait a sémákban lelhetjük, abban, hogy ugyanúgy készítenek elő — tervezők, kivitelezők — még ma is sűrűn egy-egy nagy beruházást, mint tíz éve, másfél évtizede. A fecskék nyara? Érdemesen, ténykedésével rászolgálva kapta meg nemrég a kiváló címet a Pest megyei Beruházási Vállalat, összehasonlíthatatlanul másként dolgoznak, mint korábban. Elsősorban nem létszámban másként, hanem módszerekben, eszközökben. Fölismerték, hogy vége a kisipari beruházástervezésnek, -szervezésnek. Módosult a kivitelezői gyakorlat a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a megye déli részén dolgozó Bács megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Javult a helyzet a százhalombattai ipari együttes tervezőinél, kivitelezőinél szintén. Fecskék. Még nem csináltak nyarat. A változás nem általános, a lépéshátrány nem tűnt el. Holott fölszámolásának szükségességére élesen rávilágít egyetlen adatsor. A harmadik ötéves tervben az egyedi nagyberuházások átlagos értéke két és fél, hárommilliárd forint volt. A negyedik ötéves tervben, azaz napjainkban ez 8—9 milliárdra növekedett. Az ötödik ötéves tervben pedig 15—20 milliárd között lesz, sőt, akadhat 30 milliárd forint értékű beruházás is, pontosabban beruházási komplexum. S ez az összeg alig valamivel kisebb, mint amit 1961-ben az ország összes beruházására költöttek! Más tempó! Annak idején lapunk — e sorok írója szintén — többször méltatta azt a fejlesztést és rekonstrukciót, amelyet a Váci Kötöttárugyárban valósítottak meg, s mely 30 millió forintba került. Vagy az Építéstudományi Intézet szentendrei kísérleti telepének fölépítését, ami húszmilliót követelt. Akkor ezek voltak a „nagyok”; a jelzők viszonylagosak. S viszonylagos természetesen a követelményrendszer is Ami elég volt a hatvanas évek közepén, az ma a kevésnél is kevesebb a beruházástervezésben és -szervezésben. Egyszerű igazság? Röstellni- valóan egyszerű. A sémák hatalma éppen abban mutatkozik, hogy ezeket az egyszerű igazságokat nem hagyja fölismerni, érvényesíteni. A beruházási tevékenység megjavításának forrása tehát nem elsősorban a nagyobb anyagi lehetőségekben van. Hanem a fejekben. A gondolkodásmód, a szemlélet változtatásában. Mészáros Ottó Személyes felelősséggel A szarvasmarha-tenyésztés fejlesztésére hozott kormány- program eredményeinek összegezése, a kedvező tapasztalatok kicserélése és a további feladatok meghatározása végett tenyésztési tanácskozást és bemutatót rendeznek Baranyában. A háromnapos eseménysorozatot kedden, Pécsett Szerdán kezdődik a SZOT-iidiilési főszezon Szerdán, június 5-én megkezdődik a SZOT-üdülési főszezon, ettől kezdve szeptemberig az ország 235 szakszervezeti üdülőjében az idén is telt ház várható. Az idén ösz- szesen 375 ezren kapnak szakszervezeti beutalót, közülük 195 ezren a főidényben üdülhetnek. Az üdülők többsége tulajdonképpen már májustól csúcsforgalmat bonyolított le, akik most kezdik a pihenést, azok az idén már a harmadik kéthetes turnusban érkeznek. zakmai konferencia vezette >e, amelyen dr. Kovács Imre, a MÉM főosztályvezetője ismertette a szarvasmarhá-te- nyésztés legfontosabb célkitűzéseit és a megvalósításukra hozott, illetve tervezett intézkedéseket. A szakosodás meggyorsítására hat tenyésztési tájkörzetet alakítanak ki az országban. A központi körzet elsődlegesen Budapest ellátására; a dél-dunántúli és az északi iparvidéki körzetet hústermelő jelleggel; az észak-dunántúli, az észak- és a dél-alföldi körzetet hús-tejjelleggel. A fejlesztés eredményeként jövőre az ország tehénállománya eléri a 830 ezret, 1980-ra pedig 950 ezerre emelkedik. A kormányprogram kiteljesedése 1990 tájára várhat«?, elekor 1,3 millió tehén lesz az országba«. A KORMÁNYPROGRAM JEGYÉBEN Hat tájkörzet az országban lözhetetlen feltételeit teremti meg. A párttagságnak természetesen nemcsak a felsőbb pártszervek határozatainak végrehajtásán kell példamutatóan tevékenykednie, hanem a saját pártszervezet, taggyűlés határozatai, politikai hatású döntései, állásfoglalásai megvalósításán is. Hiszen a gyakorlati munka többnyire a helyi tennivalók elvégzéséhez kapcsolódik. A párthatározatok valóra váltása, az aktuális feladatok megoldása szorosan összefügg a párt vezető szerepének érvényesülésével. Éppen azért hangsúlyozta a Központi Bizottság káderpolitikai határozata, hogy a felelős poszton dolgozó vezetők megítélésének, minősítésének fontos kritériuma, hogyan szerez érvényt a maga területén a párt határozatainak, képes-e eredményesen dolgozni értük vagy sem. A döntések után nem lehet helye ingadozásnak, kétértelműségnek, nem lehetünk elnézőek az ilyen magatartással szemben, mert a végrehajtás halasztása gondokat, feszültségeket okoz, gyengítheti a párt vezető szerepét. Párttagságunk mind nagyobb tömege érez és vállal személyes felelősséget a pártpolitika, a határozatok magyarázásáért, végrehajtásáért. Példát mutat, vitatkozik, ha kell, fáradozik a környezetében dolgozó pár- tonkívüliek megnyerésén, cselekvésre való késztetésén. Éppen ezért nem hagyhatjuk szó nélkül annak a csekély számú párttagnak a magatartását, akik nem hajlandók a személyes felelősség vállalására, a határozatok melletti kiállásra. Az ilyen párttagok, akik a szervezeti szabályzatban előírt alapvető kötelességüknek nem tesznek eleget, két utat választhatnak. Vagy változtatnak eddigi magatartásukon és vállalják a párttagsággal járó kötelezettségeget, a pártmegbizatások teljesítéséért viselt személyes felelősséget, vagy nem maradhatnak tagjai a pártnak. A növekvő feladatok és a növekvő követelmények mondatják ki velünk ezt a kategorikusnak tűnő következtetést. A z elkövetkező hónapokban — készülve a XI. kongresszusra — a pártvezetőségek ismételten ellenőrzik a X. kongresszus határozataiból adódó helyi tennivalók végrehajtását, és ha elmaradás mutatkozik, halogatás nélkül intézkednek. Igazán méltó felkészülés a közelgő pártkongresz- szusra ugyanis csak a X. kongresszus határozatainak következetes végrehajtásával a párttagság személyes felelősségének növelésével lehetséges. SOMODI GYULA, az MSZMP Központi Bizottságának munkatársa. A párthatározatok végrehajtásában mindenkor kiemelkedő szerep jut a kommunisták személyes felelősségének. Ezért is idézzük oly gyakran a X. kongresszus megállapításaiból azt a nagyon fontos követelményt, hogy „a párt a jövőben még fokozottabb mértékben igényli és meg is követeli minden tagjától, hogy a párt politikájáért, a párt határozatainak képviseletében nyíltan és minden ingadozás nélkül álljon ki, harcoljon és dolgozzon megvalósításukért”. A tudatos és egységes végrehajtást, az azért vállalt személyes felelősséget csak akkor lehet igazán elvárni a párttagoktól, ha megismerik, megértik és elfogadják a határozatokat. Hadd tegyük hozzá, hogy az irányító pártszervek mind sokoldalúbban igyekeznek ezt elősegíteni. Egyre gyakoribb — különösen az elmúlt években vált azzá —, hogy a felsőbb pártszervek az egész párttagságot érintő határozataidat írásban is eljuttatják az alapszervezetekhez. Az is kezd rendszeressé válni, hogy a párttaggyűléseken összefüggéseikben magyarázzák a határozatokat. Ezzel a határozatok végrehajtásához szükséges ismeretek megszerzését és a feladatok egységes értelmezését biztosítják. Ennek megfelelően a X. kongresszus óta jelentősen javult a párthatározatok ismertetésével összefüggő munka. Nem ilyen egyértelmű azonban a fejlődés — a határozatok megismerése és egységes értelmezése után — a helyi feldolgozásban. Munkánk egyik leggyengébb láncszeme továbbra is a felsőbb pártszervek határozatainak helyi feldolgozása. Más,szóval, nem mindenütt értik eléggé, hogy egy adott határozatot nem lemásolni kell, hanem a helyi körülményekből, problémákból kiindulva, a sajátosságokat, lehetőségeket figyelembe véve — kell meghatározni a végrehajtás helyi tennivalóit. A m a munka ezzel nem érhet véget. A helyi tennivalók kimunkálását követnie kell az egyes párttagok feladatainak meghatározása: ki miért felelős, mit kell személy szerint tennie, és mikorra kell azt megoldania. A végrehajtás tervének személy szerinti kidolgozása, a párttagok mind nagyobb számának bevonása a cselekvésbe, jelentősen növeli a személyes felelősséget, és egyben biztosítéka a határozatok gyors és eredményes végrehajtásának. Ha a pártvezetés rendszeresen, folyamatosan ellenőrzi a megvalósulás menetét, a felelős személyek munkáját, beszámoltatja őket a vezetőségi üléseken, esetleg a taggyűléseken, dicséri vagy bírálja őket, a sikeres végrehajtás nélküSzolidaritási és bekenagygyűlés
