Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-04 / 128. szám
««erei ■ V/ÜWtIP 1974. JÚNIUS 4., KEDD Arany János pedagógiai díjas Hozzánőtt a megyéhez CS. N/4GY TAMÁS (VÁC) Öregebb a saját épületénél is a róci Állami Zeneiskola. Tulajdonképpen még az abonyi zeneiskola kihelyezett osztályaként, 1960- ban alakult. Sok ilyen osztálya volt akkoriban annak az iskolának szerte a megyében, többek között Albertirsán, Pi- lisvörösvárott, Pilisszentiván- ban, meg Solymáron, Felső- gödön. Az anyaiskolát is beleszámítva, mindezekben tanított Cs. Nagy Tamás, szolgálta a kultúrát. Mégpedig különösen a zenekultúrát. 1957- ben, amikor Szegeden, a Pedagógiai Főiskolán kezébe adták, a történelem—ének tanári oklevelet, mindjárt Pest megyébe került, hozzánőtt tehát 17 esztendő alatt, ahogy ösz- szeforrott a váci zeneiskolával, amelyet, miután 1963-ban önálló tanintézet lett, azóta igazgat. De az igazgató kapcsolata az épülettel szoros volt, még mielőtt elkészült volna. Csodaszép és stílusában akár egy Bartók-mű, annyira modern a váci zeneiskola. Nemcsak kívülről, belső beosztása és kiképzése is az. Ez volt a megyében az első kifejezetten zeneiskolának emelt épület, és az igazgató már a tervezésben is részt vett. Nyolcéves De nemcsak ez fűzi szorosan az iskola építkezéséhez. Az egész tantestület, tanárnők és tanárok élén részt vett az j építés munkájában is. volt az iskola, amikor 1971-ben elfoglalhatta saját otthonát, és ma 539 növendék tanulja benne a hangok-ritmusok művészetét. Azaz ennél negyven- hárommal több. Ennyien járnak ugyanis a zeneóvodába, ahol a tizenegy éves múltra visszatekintő iskola két, időközben szolfézs-tanárrá lett volt növendéke foglalkozik a kicsinyekkel. Cs. Nagy Tamásnak nem volt lehetősége arra, hogy kisgyermek korában ismerkedjék meg a zenével. Tizenhat gyermek közül a tizenötödik volt családjában. Apja, amikor Üj- fehértón ez a gyermeke világra jött, már régen nyugdíjas állami altiszt volt, és végül is, mert hat még kicsi korában elhunyt, tíz gyermekét nevelte, taníttatta. Mind jól tanult, magasabb iskolát végzett, de zeneoktatásukra már nem tellett Luxus volt az még abban az időben, nem nagyon léteztek mindenki által hozzáférhető állami zeneiskolák. — Csak amikor a nyíregyházi tanítóképzőbe kerültem, TV-FIGYELO KoSZOntŐ. a kötelességszerűt •— egyik hibánk ez — néha azonosítjuk a szokványossal, s mindarra, ami az előbbivel összefügg, vagy kapcsolódik hozzá, gyakran legyintünk: nem érdekes. Pedig ebben nincs szükségszerű, feltétlen ellentét. Nagyon érdekes volt például a televízió nyilván kötelességérzetből született, ám egyáltalán nem szokványosán alkalmi pedagógusnapi műso- ra-köszöntője. A kitűnő műsor két nagy egységből állt. Szombaton délután dr. Gosztonyi János miniszterhelyettessel beszélgetett Kelemen Endre a most befejeződő mozgalmas tanév nehéz munkájáról. Az interjú jóval túlnőtt a pedagógusnapi kereteken. Az iskolák egész esztendős tevékenységének mérlegét vonta meg, reálisan és mindenféle szokványos ünnepi felhang nélkül. Az elismerés és köszöntés azonban ott volt a tartalmas és tanulságos interjú minden mondatának hátterében; a pedagógusok, tanítók, tanárok voltak a rendkívüli tanév legfontosabb szereplői. Amiképp ennek az interjúnak, a tulajdonképpeni pedagógusnapi, vasárnapi műsornak sem a direkt köszöntés és ünneplés volt az alapja. Riportot láttunk a nyugdíjas pedagógusok budapesti otthonáról. Arcokat, pillanatokat, életsorsokat. Tulajdonképpen csak villanásokat. Ám e pillanatok mögött világok álltak, egy régi, elmúlt, és az új, a mai. Aztán persze, mint egy zenemű kódája, felharsant az ünneplő kórus: végtére is pedagógusnap volt. Mégis a tévé két műsorából, mint kompozí- ciós törekvést, az alkalom direkt hangsúlyozásának szerencsés elkerülését emelnénk ki. Akár példaként is. A portugál riport, vártuk már ezt a riportot. Teljesen nyilvánvaló volt ugyanis, hogy a külpolitikai kérdések megértetésében és megmagyarázásában is olyan aktív Hét ellátogat majd Portugáliába is. ahol — mint tudjuk — április 25-én fantasztikus fordulat történt: egyetlen nap alatt, egyetlen géppisztolysorozattal. de egyetlen áldozat, sőt sebesülés nélkül megdöntötték a több évtizedes fasiszta uralmat. Most és itt a riportot nem mint külpolitikai újságírást akarjuk értékelni, hanem mint televíziós teljesítményt. Érdekes volt-e. nyújtott-e látványban, információban valami lényegesen újat és fontosat? Minden néző nevében határozott igennel válaszolhatunk. A portugál riport — elsősorban Polgár Dénes érdemeként — jól sikerült. Hogy csak egyetlen dolgot emeljünk ki: aggódva figyeltük a sztrájkokról, tüntetésekről érkező híreket. Végre most megláthattuk, milyenek ezek a megmozdulások valójában. Milyenek méretben és hangulatban. A riportban, szerencsére, senki sem mondta, hogy a sztrájkok, tüntetések jelentéktelenek. Nyilvánvalóan nem azok. De a látott képek a lézengő sztrájkolókról és a határozott célok nélküli zajos tüntetőkről, egyáltalán az egész, hangulatban, atmoszférában, nem azt mutatta-sugal- mazta, hogy véres ellenforradalom készül. A demokratikus kormány feltétlenül ura a helyzetnek — mint a külpoli- tikusok mondani szokták. Portugáliával sokat találkozunk majd még a képernyőn. S nyilván nemcsak az anyaországgal, hanem a jelenlegi gyarmatokkal is. Lehet, hogy a Hét riporterei már készülődnek Portugál-Afrikába, ami — mire odaérnek — talán már nem is Portugál-Afrika lesz. ökrös László ismerkedtem meg a zeniével, kezdtem tanulni hegedülni, zongorázni. Aztán Szegeden, a fő;skolán folytattam — emlékszik most vissza keserűség nélkül, hiszen, ha későn is fogott bele, úgy kitanulta a zenét, hogy most egy zenei érdeklődéssel megáldott városban nemcsak zeneiskolát vezet, de irányítója a pezsgő zenei életnek. Rajta van, hogy minél sűrűbben tartsanak az iskola kitűnő akusztikájú hangversenytermében koncerteket. Telt ház van mindig. zenekultúra A város iránti érdeklődésének növelésében kétségkívül nagy a szerepe a sok évtizedes híres váci kórusnak, a Vox Huma- nának. Ezt az érdeklődést néhány éve fokozza a zeneiskola tanári karából az igazgató lelkes erkölcsi támogatásával alakult és gyakran szereplő kamarazenekar, a Musica Humana. Harminc tanóra van az iskolának, tizenöten tevékenykednek a zenekarban. — Meggyőződésem szerint rövidesen a Musica Humana is országos hírnevet szerez a Vox Humana mellett —mondja bizakodva. Aztán: — Jelenleg tizennyolc volt növendékünk készül zenei pályára, kettő közülük a Zene- akadémián karvezetőnek — erre méltán büszke. —---------------r újságolta, Ör ömmel hogy a ki- ------------------ lencedik centenáriumára készülő város tanácsa egymillió forinttal járul hozzá egy hangversenyorgona beszerzéséhez. Még egymillió kell hozzá, bízik benne, az is meglesz. Me gkérdjük, van-e kedvenc zeneszerzője? — Bartók és Kodály, no meg Bach — válaszolja. — S szereti-e a verseket? — Hogyne. — Kedvenc költője? — Talán furcsán hangzik éppen most — céloz az átvett kitüntető díjra —, de ragyogó, ízes magyar stílusáért Arany Jánosért rajongok. Szokoly Endre Könyvheti könyvespolc \ Az idő végtelenségében alig félszázadot, de eseményekben mégis hatalmas ívet fog át a jelenkori szovjet irodalomnak az Európa Könyvkiadó gondozásában megjelent három kötete, amelyek közül kettő — Fegyin és Furmanov műve — a most megindult „A szovjet irodalom könyvtára” sorozatába illeszkedik. Jurij Trifonov a máról szól novelláiban, de minden sora mögött ott sötét- lik a tegnap. Fegyin és Furmanov pedig, az új társadalmi rend tanúi, a máról beszélnek nekünk, amikor a tegnapra emlékeznek. Hasonlóképpen a francia Merle és a német Hermann Kant is a jelent és a múltat ábrázoló, majd ismét a mába, sőt a jövőbe ívelő események krónikásai. Csapajev Dmitrij Furmanov a polgár- háború idején komisszárként működött regényhőse, a valóságosan is hős forradalmi harcos, Csapajev dandárparancsnok mellett. Az 1921—23-as küzdelmes, véres években nem egy legendás harcos tűnt fel — és tűnt el örökre, halálra sebzetten, életét áldozva a szovjethatalomért. Közülük való volt, s egyike a legel- szántabbaknak, legtehetségesebbeknek Vaszilij ironies Csapajev. Igazi népi hős, Jer- mak, Sztyenka Razin, Puga- csov utóda és követője, akit, mint azokat, rajongással és reménységgel emlegettek, s tetteiről, jelleméről, halált- megvető bátorságáról legendák születtek. Hanem Furmanov — Csapajev szenvedélyes életének, harcainak tanúja — okos, tárgyilagos, helyenként irodalmi igényű dokumentumregényében — a legendákat a történelmi események valóságának keretei közé zárja. Úgy mutatja be Csapajevet, hibáit sem leplezve el, mint akinek jellemében a törhetetlen akaraterő, a férfias kitartás mellett megfér a gyermeki kérkedés is. Wessely László pompás fordítása, Kass János festői szépségű borítórajza méltó módon járul hozzá a híres könyv új kiadásának sikeréhez. Városok és évek Furmanov ugyanabban az időben írta meg az októberi forradalom jelképévé nőtt hősnek, Csapajevnek életét, amikor Konsztantyin Fegyin, akit az első világháború, a forradalom és a polgárháború évei érleltek emberré, íróvá — papírra vetette Városok és évek című, életrajzi elemekkel átszőtt művét. A regénynek nemcsak az említett időszak világrengető eseményei adják meg a hallatlanul erős elektBUDAIJÁRÁS Pilisszentiván. június 10—11: Törökbálint, június 8—9: Pilisvörösvár, június 7—9: Torbágy, június 6: Százhalombatta, június 12—13: GÖDÖLLŐI JÁRÁS Domony, június 6. IWONORI JÁRÁS Maglód, június 11—12: RÁCKEVEI JÁRÁS Szigetszentmárton, június 9—10: SZENTENDREI JÁRÁS Budakalász, június 10—12: Pilisszentlászló, június 12—13: VÁCI JÁRÁS Ipolydamásd, június 7, és 10: Szód, Községi Tanács, június 8—9: NEMZETISÉGI FILMHETEK, 1974 AGATHE ASSZONY NAGY UTAZASA Színes NDK film. Kiséröműsor: Nemzetiségeink életéből NÉ CSALJ, KEDVES Színes, zenés NDK filmvígjáték Kiséröműsor: Kétszázhúszczer AGATHE ASSZONY NAGY UTAZASA Színes NDK film. Kiséröműsor: Nemzetiségeink életéből GOYA I—II. Színes NDK—szovjet—bolgár film. A NERETVAI CSATA I—II. Szélesvásznú jugoszláv—olasz—NSZK film. HATAN HETEDHÉT ORSZÁGON AT NDK mesefilm. A HALÄL VÁLOGAT Csehszlovák bűnügyi film. DACOLVA ÉLNI Színes jugoszláv film. Kísérőműsor: Kétszázhúszezer MINDENNEK ELLENÉRE Színes NDK film. Kiséröműsor: Nemzetiségeink életéből MEGVÁROM, MÍG ÖLSZ Izgalmas csehszlovák film. MORGIANA, A KEKSZEMÉ MACSKA Csehszlovák bűnügyi film. MEGVÁROM, MÍG ÖLSZ Izgalmas csehszlovák film. romos töltést, hanem a mondanivaló és annak új kifejezési formákat követelő feszültsége is. Furmanov dokumentumregényében hősének bonyolult alakja köré sűríti a drámai eseményeket. Fegyin viszonylag nehezebb feladatot vállalt. Hazája nagy forradalmi harcával szinte egyidejűleg németországi élményéit is elmondja. Diákként élt ott önkéntes elhatározásból, majd a világháború kitörését követően négy évig mint orosz fogoly, kényszerűen. Érdekesen, ezernyi színben villogtatva festi fel emlékeit. Ezek a képek kezdetben a múltjukat pedáns rendszerességgel ápoló, az érzelmes és kispolgári örömöknek élő németek életéről adnak számot; de a képek sorát ijesztő, szinte kafkai hangulatú jelenetek törik meg. A robbanás, ami a háborúhoz vezetett, brutális nyíltsággal mutatja meg a német nacionalizmus féktelen eluralkodását. Anélkül, hogy Fegyinnek a húszas évek elején a fasizmus eljöveteléről sejtelme lett volna, mégis előrevetíti annak iszonyatos árnyékát. Egyszerűen azért, mert mipden jelenségben a lényeget látta és azt ragadta meg. Mint ahogyan látta és számon tartotta azokat a kemény, elvhű német spartakistákat is, akiket a fasiszták megölhettek ugyan, de elvhűségüket, szellemüket nem törhették meg, nem pusztíthatták el. Hosszú búcsúzás Végtelen távolságok tárulnak meg az olvasó előtt, míg Jurij Trifonov Hosszú búcsúzás című könyvét lapozza. A természet, az időjárás változásai, s az emberi lélek viharos ellentétei — jóság, düh, hatalomvágy, gyűlölet és alázat — mindez a valóság erejével váltakozva hullámzik a novellákban, s a címadó kisregényben. „Fura emberek — mondatja az író egyik novellahősével, egy orvossal —, körös-körül sivatag, sötétség, sehol egy lélek százver sztányi távolságban ...” A „sívó homok” birodalmába kalauzol el ez a színpompás mesélőkészségű, az élet legapróbb jelenségeit, különös rezzenéseit felfogó író. oda, ahol a fogvacogtató hideg váltakozik az izzó hőséggel, s pusztai sasok árnyéka leng a homokdombok felett. Türk- mén pásztorok, orosz és tatár botanikusok, örmény és ukrán zoológusok, geológusok, a tudományos kutatók és a munkások életereje, hivatástudata és kitartása teremt életet a fullasztó levegőjű nappalok, fagyos éjszakák, s az örvénylőn kavargó homok világában. Hogyan teszi otthonossá az ember a mostoha környezetet, hogyan hasznosítja az egész társadalom javára a sziklák mélyén rejlő természeti kincseket — voltaképpen erről, erről is — szólnak a Trifonov- novellák. Mindennek ellenpontjaként s az egésztől mégsem elütően, az egyik kisregénnyé növesztett írásában a szovjet művészvilág — főleg színészek — életét mutatja meg érzékletesen. Nem kevésbé érdekes és hiteles az a történet, amelyben egy „igazságtevő” kurd gépkocsivezető különös egyéniségét ábrázolja. Kitűnő író Jurij Trifonov: könyvét egyvégtében olvassa el az ember. A fordítók: Ár- vay János, G. Lányi Márta, Makai Imre, jó munkát végeztek. Viszont az illusztrációk — bár kitűnő képességű művész, Bartha László munkái — kevésbé sikerültek. Az ízig-vérig realista írások nonfiguratív képekkel, összefolyó színfoltokkal való fura párosításának hibájában festő és szerkesztő egyaránt elmarasztalható. Impresszum Hermann Kant, NDK-beli író Impresszum című regényének hőse már ahhoz a nemzedékhez tartozik, amelynek tagjai belenőttek az új társadalmi rendbe, s akik számára összeszűkült a mesék és csodák birodalma, mert jó részét a valóság megfogható értékeire váltotta át az élet. A számtalanszor elérhetetlen, hajda- dani szülői vágy, hogy „bárcsak tanító, orvos, mérnök lehetne a fiamból” — mindennapi és megszokott jelenséggé lett. Olyannyira, hogy a hős, David Groth, egy hetilap fő- szerkesztője, akit miniszternek akarnak kinevezni, s aki ragaszkodik lapjához, meg is ijed, mert olyan valószínűtle- nül rövid az út a szerkesztőségi íróasztaltól a miniszterségig. A kinevezés lehetősége felzaklatja és visszaidézi eltelt éveit. Keresztneve határozta meg életét és sorsát. Apja nevezte el így, mert annak idején főnökét, a zsidó David Blumenthal fogtechnikust kérte fel a keresztapaságra. Nem csupán az újszülöttnek juttatott bőkezű ajándékért: ez határozott véleménynyilvánítás, sőt bátor kiállás volt a fasizá- lódó Németországban. Keresztneve, Hitler bukásáig, keresztet jelentett a gyermek David számára, de mindenkor a da- chaui tábort is megjárt és halálában is bátor apjára emlékeztette Grothot, aki hogyan is sejthette volna meg, hogy fiából a megújhodott hazában még miniszter is lehet. „Ideális munkáskáder vagyok, természetesen esett reám a választás” — gondolja David Groth, kedves iróniával. S míg múltját kibontja és feltárja jelenét, könyörtelenül szembenéz emberi gyöngéivel is, amelyek ismeretében az olvasó mégis arra a véleményre jut, hogy érdemes és méltó a magas pozíció betöltésére. Hermann Kant okos, élvezetesen filozofáló író. S a drámai események mögött ott dereng humorának fénye is. Stílusa patafczó áradésú, bár kissé bőbeszédő, akár hőse — csupán ezért róhatjuk meg mindkettőjüket. Tándori Dezső, a fordító kitűnően bírja „szusszal”, mintha együlté- ben, csevegő hangon tolmácsolná a nagy sodrású elbeszélőt. Murányi Zsuzsa kötésterve ízléses, védőborítója hatásos. Üvegfal mögött Forradalmi harcra elszánt fiatalok a szereplői az „Üvegfal mögött” című regénynek is, melyet Robert Merle, a világszerte méltán ismert francia író neve fémjelez. A Két nap az élet, a Mesterségem a halál, az Állati elmék szerzője ezúttal az 1968-as májusi-júniusi párizsi diákmeg- mozdulásókról ír, az „elnyomó vizsgarendszer” ellen, a „professzorok önkénye” ellen láziadó nanterre-i diákokról, akik a „nyelv szabadságát” követelik, s kicsúfolják a „szüzesség babonáját”. Merle bemutatja tizenkétezer nanterre-i diák huszonnégy óráját, melynek során a tanítási módszerekkel elégedetlenkedő hallgatók elfoglalják az egyetemi professzorok tanácstermét. André Wurmser, a francia kommunista kritikus írja e zavaros jelszavakkal, célkitűzésekkel tüzelt, kudarcba fúlt „balos” lázadás vezetőiről: „Tiszták, vagy tisztátlanok, csalódottak és álmodozók, s.%rkallja őket az igazság vágya, a cselekvés farkaséhsége; a népnek hiszik magukat, vegy legalábbis a nép képviselőinek és ellentétben az oktatókkal, vagy a korukbéli munkásokkal, nem vállalnak felelösséaet. sem társadalmi szerepet.. Robert Merle hosszú tanári pályafutása alatt alaposan megismerte hallgatói lelkivilágát, indulatait, sértőd ékeny- ségét, vágyait, fellobbanásait. Mcst elnéző gyengédséggel, ironikus mosollval ábrázolja a húszesztendős felkelőket, leknek soraiban a költött alakok mellett valóságos, jólismert figurák — mint Cohn Bendit és Langlade is — szerepelnek. Réz Ádám hajlékony fordítása hűségesen és érzékletesen tolmácsolja a szerző gondolatainak és kifejezésének minden árnyalatát. Köpeczi Béla a szerzőt és á művet bemutató előszava r- 3gvas és mélyei elemző tanulmány. Barát Endre i i
