Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-27 / 148. szám

1974. JÚNIUS 27., CSÜTÖRTÖK %M*mI OSTA ’ M'r- . " HTA-.W H >'v' Fehér fejjel Szeretném a fiatalok elé példaképül állítani a 72 éves taksonyi Molnár Józsefet, aki magas kora ellenére is ren­díthetetlenül dolgozik a járási sportélet érdekében. Molnár József Hódmező­vásárhelyen kezdett futbal­lozni. A háborúban az egyik karja megrokkant, de így is szorgalmas dolgozója tizenhét éve a taksonyi kosárfonó szö­vetkezetnek. Hét gyermeket nevelt fel, a sportról azonban soha nem feledkezett meg. Először sportvezető volt a fa­luban, hét évig a sportkör el­nöke, .közel tíz éve pedig < ráckevei járási TSH aktívája is. Ebben a minőségben ok­tat ja-neveli most az utánpót­lást. Bundies Péter Tököl ★ Bundles Péter ezzel a levelével kétezredik tudósítását küldte a szerkesztőségnek. A gödöllői Csiba Józseffel együtt hosszú évek — 1952 — óta hetenként többször Is rendszeresen küldi hasznos hireít- észrevételeit-jelzéseit. Ezúton Is külön köszönjük munkásságát, kí­vánjuk, hogy súlyos betegségéből felépülve, nyugdíjasán Is tettre készen tudósítsa lapunkat Tököl és a ráckevei járás életéről. Nekik is szói a ti/tó tábla A közúti forgalom ellenőrzés során gyakran állapítható meg, hogy a gépjárművezetők je­lentős része figyelmen kívül hagyja a tilalmi jelzőtáblá­kat. Ezek a gépkocsivezetők nemcsak szabálytalanságot kö­vetnek el, hanem előbb-utóbb balesetet is okoznak, mivel akadályoznak másokat a for­galmi előírások megtartásá­ban. Gödöllőn az agráregyetem előtti útszakaszon például át­menő forgalmat tiltó jelző­tábla áll. Június 11-én, a megfigyelés idején — rövid perceken belül tíz gépkocsi mellőzte a tiltó táblát. A CY 37—91-es kocsi nemcsak köz­lekedett a tiltott útszakaszon, hanem, ráadásul, az egyetem területén megengedett 40 ki­lométeres sebességet jóval túlhaladta. ★ Gödöllőn, a Dózsa György út 9. szám alatti olcsó áruk boltjában az üzlet aranykoszo­rús szocialista brigádja a na­pokban vette át a moszkvai rádió ajándékát, melyet az aranykoszorú elnyerése alkal­mából kaptak. Nagy volt az öröm az ajándék átadásakor, mivel ez az első gödöllői szo­cialista brigád, amelyet moszk­vai rádió megajándékozott. Kelemen János, Gödöllő Hozzászól az olvasó A Pest megyei Hírlap június 6-i számában olvastam az Úri­ban jártunk című cikket, melyből arról értesültem, hogy Úriban baromfitáp és árpa is kapható. Sajnos, ezt nem mondhatjuk el mi, mendeiek. A Maglód és Vidéke ÁFÉSZ boltjaiban már hosszabb ideje nincsenek ezek a fontos cik­A vámszabályokról © Mikor követ el az utas vámbiíntettet, illetve vámszabálysértést? .. Áraikor az utas 5090 forintot meghaladó ér­te;*ü vámárut von el szándékosan a vámelle- nőrzás alól, vagy 5000 forintot meghaladó ér- tékű áruról valótlan nyilatkozatot tesz. vám- bűntettet követ el. A vámbiíntettet tehát nemcsak az követi el, aki a külföldről magával hozott árut elrejti, hanem az is, aki a Vámnyilatkozatot, az 5000 forintos értéket meghaladó áru vonatkozásá­ban büntetőjogi felelőssége tudatában valót­lanul tölti ki, tehát olyan nyilatkozatot tesz, hogy az általa külföldről behozott vámáru belföldi forgalmi értéke nem több. mint 4000 forint, de a valóságban 5000 forintot meghala­dó értékű árut hozott magával. Amennyiben az utas 5000 forint belföldi forgalmi értéket meg nem haladó értékű árut rejt el, vagy 5000 forintot meg nem haladó értékű árumennyiségről ad valótlan nyilatko­zatot, akkor az illető vámszabály-sértést követ el. Mikor hevet el az utas devizuhünteítet, illetve deviza-szabálysértést? Aki a devizagazdálkodásról szóló jogsza­bályokban meghatározott valamely kötelessé­get vagy tilalmat 1000 forintot meghaladó ér­tékkel megsért, devizagazdálkodást sértő bűn­tettet követ el. A Magyar Nemzeti Bank engedélye nélkül minden utas csak 400 forintot vihet magával külföldre, legfeljebb 100 forintos címletű bankjegyekben, illetőleg a devizahatóság en­gedélye nélkül ugyanezen fizetőeszközöket hozhatja be. E rendelkezés megsértői, ameny- nyiben a cselekmény tárgya az 1000 forintot nem haladja meg, deviza-szabálysértést kö­vetnek el. A belföldiek személyenként ezer forint bel­földi fogyasztói árat meg nem haladó összér­tékű szokásos mennyiségű ajándéktárgyakat vihetnek magukkal, anjelyek között nem le­het arany, platina és ezüst, valamint ezekből készült tárgy, múzeális tárgy, bélyeg, vala­mint szalámi és kolbászáru, nyers- és füstölt hús, szalonna, zsírszalonna, zsír és ölaj. Aki e tilalmakat 1000 forintot meg nem haladó ér­tékkel sérti meg, illetve, aki a személyes hasz­nálatra szolgáló tárgyakat külföldön 1000 fo­rintot meg nem haladó értékben elidegeníti, deviza-szabálysértést követ eh (Ha az elide­genített áruk értéke az 1000 forintot megha­ladja, a cselekmény devizabűntettnek minő­sül.) A külföldről érkező ajándékcsomagok vámkezelésével kapcsolatos tudnivalók A külföldről érkező, nem kereskedelmi jel­legű ajándékküldemények után a belföldi megajándékozott vámot köteles fizetni. A kül­demények az ajándék-vámtarifa előírásainak alkalmazásával kerülnek vámkezelésre. kék, és így a baromfi- és nyúl- tenyésztők nem tudják meg­felelő módon táplálni a jószá­gokat. Sajnos, nemcsak Úri­ban előforduló jelenség, ha­nem Gyomron és Mendén is az, hogy kiskereskedőknél kaphatók bizonyos baromfitá­pok,' viszont 16 százalékkal drágábban a szövetkezeti ár­nál. Orbán János Mende A június 19-i számukban ol­vastam a Haltalan Halász- csárda című cikket, melyben a Az 5000 forint belföldi forgalmi értéket meghaladó tartós használati tárgy ajándék­ként csak abban az esetben vámkezelhető, ha ahhoz a Magyar Nemzeti Bank hozzájárul. A Bolgár Népköztársaságból, a Csehszlovák SZK-ból, a Lengyel NK-ból, az NDK-ból és a Szovjetunióból érkező, 1 kg-nál nem nagyobb súlyú, az említett országokból engedélymente­sen kiküldhető csomagok, amelyek kereske­delmi jellegűnek nem minősülő kisebb aján­déktárgyakat tartalmaznak, Magyarországon vámmentesek. Az egy postai kiscsomagban küldött tárgyak összértéke — a feladó állam belkereskedelmi fogyasztói árában kifejezve — nem haladhatja meg az alábbi összegeket: a Bolgár- Népköztársaságból 30 leva, a Cseh- szolvák Szocialista Köztársaságból 300 korona, a Német Demokratikus Köztársaságból 30 márka, a Szovjetunióból 30 rubel, a Lengyel Népköztársaságból 500 zloty. Nem kell vámot fizetni a házasságkötéstől számított egy éven belül külföldről nászaján­dékként feladott nem kereskedelmi jellegű ajándéktárgyak után, ha azok összértéke az említett időn belül házaspáronként a 2000 forint belföldi forgalmi értéket nem haladja meg, és a házasságkötés tényét eredeti há­zassági anyakönyvi kivonat bemutatásával igazolják a címzettek. Kisiparosok és kiskereskedők részére aján­dékként küldött, munkájuk gyakorlásához szükséges eszközök és alapanyagok mennyi­ségi korlátozás nélkül vámkezelhető!*:. Az esz­közök (gépek, szerszámok, műszerek stb.) után 60, az anyagok után 70% vámot kell fi­zetni. A vámkezeléshez a KIOSZ, illetőleg a KISOSZ igazolása, 5000 forint belföldi for­galmi értéket meghaladó küldemény esetén pedig még az MNB engedélye is szükséges. Ajándékcsomagok küllőidre küldésével kapcsolatos tudnivalók Azok a postacsomagok, amelyekben az ajándéktárgyak együttes értéke nem nagyobb 400 forintnál, és amelyek a kereskedelmi for­galomban megvásárolható vagy házilag készí­tett nem kereskedelmi jellegű ajándéktárgya­kat tartalmazzák, minden külön engedély nél­kül küldhetők ki külföldre. A feladásra ke­rülő küldemények nem tartalmazhatnak: fo­rint bankjegyet és érmét, valutát, pénzhelyet­tesítő eszközt és értékpapírt, bélyeget, nemes­fémet és nemesfémből készült tárgyat, az élelmiszerek közül: szalámit, kolbászárut, nyershúst. füstölt szalonnát, zsírt, zsírszalon- nát és olajat. A 400 forintos értékkereten be­lül fajtánként 3 db szépirodalmi .könyv is küldhető, amelyet Magyarországon 1945. áp­rilis 4-e után magyar vagy idegen nyelven ad­tak ki. Ugyancsak külön engedély nélkül küldhetők ki a Bolgár Népköztársaságba, a Lengyel NK-ba, a Csehszlovák Szocialista Köztársaságba, a Német Demokratikus Köz­társaságba és a Szovjetunióba feladott 1 kg- nál kisebb súlyú postai kiscsomagok, ame­lyekben a küldött ajándéktárgyak együttes értéke nem haladja meg a 400 forintot. Postai kiscsomagban kereskedelmi jellegű tárgyat, élelmiszert, nemesfémtárgyat, bélyegeket, saj­tóterméket, okmányt, valamint a címzett or­szágban beviteli korlátozás alá eső tárgyat nem szabad küldeni. battai Százhalom étteremről is szó esik. Erről a vendéglátó­ipari helyről én is szereztem némi tapasztalatot. A PEVDI szentendrei gyára dolgozóival Szekszárd—Gemenc—Decs út­vonalon kirándulást tettünk. Sajnos a visszautazásra nem tervezett a csoport vacsorát, mert a rendezők úgy gondol­ták, hogy majd a legalkalma­sabb helyen mindenki egyéni ízlése és pénztárcája szerint vacsorázik. Nagy volt azonban a forgalom: Pakson, Kömlő- dön, Dunaföldváron és Duna­újvárosban hiába kísérletez­tünk, mindenütt telve voltak az éttermek. Ekkor támadt az a mentő ötletem, hogy men­jünk Százhalombattán a ke­vésbé 1 ismert Százhalom étte­rembe. Amikor megérkeztünk üres asztalok sora fogadott minket. Igaz, az asztalokon kis cédulák jelezték, hogy foglal­tak. Az üzletvezető készsége­sen fogadott, ám nem titkolta a nehézségeket sem. Amikor azonban meghallotta, hogy mindössze félórát tartózkod­nánk itt. megengedte, hogy ad­dig étkezzünk a már foglalt asztaloknál is. Örömmel he­lyezkedtünk el és vártunk a kiszolgálást. A felszolgálók vi­szont szóba sem álltak a cso­portbeliékkel. Egyik útitár­sunk. megkockáztatta a kér­dést, velünk mikor foglalkoz­nak? A kapott válasz nem tűri a nyomdafestéket. Végül kénytelenek voltunk szomja­san, éhesen, kiszolgálatlanul távozni. A csoport rendkívül rossz hangulatban hagyta el Száz­halombattát. Magam, mint a Pest megyei Idegenforgalmi Hivatal szentendrei kirendelt­ségének idegenvezetője csak szégyenkezhettem a tapasztal­tak miatt. Beigazolódott a Pest megyei Hírlap cikkében olvasott tanácsi határozatok szükségessége: van még mit tenni Százhalombattán a jobb vendéglátás érdekében. Rétéi Lajos, Szentendre Szerkesztői üzenetek P. lü., Budakeszi: Köszönjük a beszámolót a kisiparosok féléves taggyűléséről. V. M., Albertirsa: Megkaptuk levelét a jégverésről. L„ B.-né, Szigetbecse: Reklamá­cióját eljuttattuk az illetékesek­hez. E. B.-né: Visszaélt bizalmunk­kal. Panaszát ennek ellenére ki­vizsgáltuk és az eredményről szí­vesen tájékoztatnánk önt, ehhez azonban jó lenne, ha végre az igazi nevét és a valódi címét is közölné velünk . .. B. Cs. A., Vác: Észrevételeit to­vábbítottuk a Váci Városi Tanács­hoz. M. T., Cegléd: Kévéiét köszönet­tel megkaptuk. Visszatérünk rá. G. R., Szigetcsép: Véleménye jo­gos. Tudattuk a rovat vezetőjével. O. P., Isa&zeg: Panaszával fog­lalkozunk. Jövő heti Postabohtá- sunkban részletesen beszámolunk az eredményről. Az illetékeseké a sző Június 13—1 Postabontásunk­ban Bundies Péter tököli ol­vasónk a szigethalmi piac­térrel kapcsolatban tett ész­revételeket. Erre kaptunk vá­laszt Somod! Gyulától, a szi­gethalmi községi tanács elnö­kétől: „Olvasójuk levelében felveti, ho:gy a szigethalmi nagyforgalmú piacon nincs illemhely és a kör­nyéken sem. A felvetés jogos. A községi tanács az építést erre az évre tervezte, de nem talált kivi­telezőt. Végül Novak Sándor köz­ségi kőműves kisiparossal meg tudtunk állapodni: legkésőbb jú­lius végéig megépíti.»* Két postahivatal’ van Tá­borfalván. Az egyik nagyon kiesik tőlünk, a másik viszont itt van a szomszédban. 1971- ben férjem, aki tsz-tag volt és munkahelye a távolabbi postához esett közelebb, oda betett 20 ezer forintot, 5 szá­zalékos kamatra. 1974. április 3-án férjem meghalt. Még férjem betegsége alatt kér­tem, hogy a pénzt a hozzám közelebb eső postahivatalra hozzák át. Meg is tették, és folyamatosan itt van a másik postán. Amikor kamatfize­tésre került sor, 500 forinttal kevesebbet kaptam, amiatt a kis idő miatt, hogy a kézbe­sítő áthozta a pénzt. Özv. Tósoky Károlyné Táborfalva A panaszt eljuttattuk az Országos Takarékpénztár Pest megyei kirendeltségéhez, ahonnét a következő választ kaptuk: „A panaszos levéllel kapcsolat­ban közöljük, hogy hivatalunk jo­gosan járt el. Az ügyfél ugyanis a Táborfalva 1. postánál levő be­tétkönyvéből 1973. június 25-én ki­vett 19 700 forintot és benthagyott háromszázat. Pár nappal később kiegészítette 20 ezer forintra, és a Táborfalva 2, postahivatalnál vál­tott egy új betétkönyvet. Tehát így hivatalunk nem kezelhette jogfolytonosan a betét­könyvet, s ebből adódik az 500 forintos kamatkülönbözet.” Levél a Dunakanyarba TISZTELT OLYASÖNK! LEVELÉT, melyet a Pest megyei borverseny díjkiosztá­sáról közölt tudósításom nyo­mán írt, megkaptam. Engedel- mével idézem annak, számom­ra, leglényegesebb sorát, mi­szerint: „érdekelne a győzte­sekkel való személyes találko­zás”. E mondat olvasása után azon tűnődtem, hogy vajon miért akar a győztesekkel ta­lálkozni? Elhatároztam, hogy ha legközelebb arra járok, fel­keresem. MINT TUDJA, az elmúlt vasárnapon személyesen top­pantam bé Önhöz és kedves családjához, némi kis megle­petésre. Ez azonban a második meglepetés volt, az első ugyanis engem ért, amikor a megadott címükön a Duna bal partján levő, közepes nagysá­gú üdülőtelepülésen, ablakuk­ban ötnyelvű feliratot olvas­tam arról, hogy ott borkimé­rés működik, és mellette egy másikat: hétvégi telkek el­adók. Nem voltak otthon, mégsem mentem hiába. Egy másik la­kótól megtudtam ugyanis, hogy a Duna-parton tartóz­kodnak, újonnan nyílt pecse­nyesütőjükben. Meg kell hagyni, ez a pe­csenyesütő nem valami fé­nyes, egy régi háznak a tűz­falába vágtak, egy dunai le­járó mellett egy kis ablakot és innen adogatták kifelé a látogatásom idején még gyé­ren érkező fogyasztóknak a sülteket, hurkát, kolbászokat. Rövidesen megtudtam, hogy levélírónk műszaki szakember egy nagyüzemben, felesége vendéglátóipari üzletvezető — volt. aki munkahelyéről ki­lépve, most bővülő üzletüknek szenteli tevékenységét. Most tehát már tudom, . hogy miért kell a bor­verseny győzteseinek listája. Ezzel az ügyet tehát lezártnak tekinthettem volna. A látottak és a hallottak azonban újabb gondolatokra ösztönöztek. ESZEMBE JUTOTT például, hogy lám, egy ilyen kis tele­pülésen is bebizonyosodik. mennyire hiányos a Dunaka­nyar egyes részeinek ellátása. Eszembe jutottak különböző értekezletek, tanácskozások, amelyeken tapasztaltam, hogy a vezető szervek ismerik a problémákat, és dolgoznak is a megoldásokon. A Dunaka­nyar ellátottsága ma sokkal jobb, mint néhány éve. És mégsem kielégítő. Az ok köz­ismert. Az emberek anyagi gyarapodásával és szabad ide­jük növekedésével párhuza­mosan egyre több a kiránduló és üdülővendég, aki nemcsak jó levegőt szívni, fürödni és kirándulni szeretne, hanem enni. inni, vásárolni is. S a szép tájak látogatói közül — jobb híján — sokan valami­lyen bódéból, vagy mint jelen esetben is, esetleg egy kis ab- laknyíláson át Is hajlandók valami harapnivalót és frissí­tőt magukhoz venni, hiszen másként olcsó és egyszerű ételhez, üdítő italhoz nemigen juthatnak. LEHET, HOGY AKADNAK, akik elismerőleg gondolnak most önre, hogy hiszen ügye­sen és helyesen cselekedett. felismert szükségleteket és le­hetőségeket, és élni kezdett velük. Tevékenységéhez meg­szerezte a szükséges engedé­lyeket. Mégsincs ez így egé­szen rendben. Hogy miért? Arra éppen t. levélírónk sza­vai utaltak. Beszélgetésünk al­kalmával ugyanis színesen ecsetelte, hogy milyen nehéz és fáradságos munka a nyers­anyagok beszerzése, az árusí­tás, milyen sok gonddal jár a tárolás. S e sorok írójának óhatatlanul az járt a fejében, hogy hát persze, hogy fárad­ságos, ha egy tnűszaki foglal­kozik vendéglátóipari tevé­kenységgel, ami nem a szak­mája. S miközben idejét és főként energiáját erre áldozza, vajon jut-e elegendő erő ál­landó és igazi munkahelyén, eredeti hivatása teljesítéséhez. Az is megfordult a fejemben, hogy vajon az a vendéglátó­ipari cég, ahonnan a felesége eljött, vagy egy állami gazda­ság, vagy egy termelőszövet­kezet, esetleg például éppen az Ön lakóhelye közelében, miért nem létesít a Dunakanyarban az önéhez hasonló, de annál jobban felszerelt ellátóhelyet. Kérem ne vegye rosszné­ven, hogy levelét jó alkalom­ként használom fel ezt, a me­gyénket mélyen érintő prob­léma ismételt emlegetésére. Amint látja, tartom magam ígéretemhez, nem írom ki sem nevét, sem címét. Hiszen ön csak kiaknázza a körülmé­nyeket, él az olyan lehetősé­gekkel, amelyeket a helyi in­tézményi és gazdasági vezetők a tétlenségükkel teremtenek. ÍRÁSOM CÉLJA TEHAT nem az ön cselekvő elma­rasztalása. hanem szándéká­ban inkább figyelmeztetés az ellátás illetékes helyi vezetői­hez, hogy nagyon jó volna gyorsítani a fejlesztést és nem fényes épületek emelésére ösztönözném . őket. hanem igénytelenebb gombák, esetleg önkiszolgálók építésére. Pacsay Vilmos

Next

/
Oldalképek
Tartalom