Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-25 / 146. szám

1974. JÚNIUS 25., KEDD Felfigyelnek, megoldást keresnek Közérdekű bejelentések a ráckevei járásban A népi ellenőrzési bizottság ráckevei járási szervezete kü­lönös figyelmet fordít a dol­gozók közérdekű bejelenté­seinek, adott esetben magán­jellegű panaszainak intézé­sére. A közérdekű bejelenté­sek esetenként névtelenül ér­keznek. Ez elgondolkoztató, de papírkosárba ezek sem kerül­nek, hanem kellő mérlegelés után vizsgálatot rendelünk el, mely gyakran meglepő eredménnyel zárul. A járási NEB-nél évente 30—35 közérdekű és 10—15 magánjellegű bejelentés ke­rül iktatókönyvünkbe. Érdeklődéssel várjuk a dol­gozók jelzéseit — amelyek in­formációs jellegükön kívül — egy-egy kollektíva tulajdonosi szemléletének erősödését, köz­életünk tisztaságáért való tenniakarást fejezik ki. A NEB segítői A tavaly feldolgozott köz­érdekű bejelentések, ha nem is számszerű növekedésük­ben, de tartalmuknál fogva kedvező képet mutatnak. Kéz­zelfoghatóan érzékelni lehet, hogy egy-egy vállalat vagy szövetkezet dolgozói felfigyel­nek, az eredményes munka mellett a káros jelenségek­re is. Elítélik a visszaélése­ket, kérik bizottságunk se­gítségét és. beavatkozását, nem egyszer mór olyan esetben, amikor más szervnél meg­oldást nem találnak. A közérdekű bejelentések is­mételten felhívták figyelmün­ket olyan, több szempontból is elítélendő visszaélésekre, me­lyeknek közös jellemzője a rokoni, baráti összefonódás, a különböző egyéni érdek, az elnéző vezetői magatartás és az ilyen „alapokra” épülő jogtalan haszonszerzés. A vizsgálatok eredményeképpen több esetben kellett szabály­sértési, fegyelmi vagy büntető- eljárást kezdeményezni. Tavaly járásunk területén elsősorban a termelőszövet­kezetek kiegészítő tevékeny­ségében fordultak elő olyan cselekmények, melyek a kö­zös tulajdonban okoztak ká­rokat. Több olyan ügyben foly­tattunk vizsgálatot, mely üz­letszerzői és szabálytalan má­sodállással volt kapcsolatos. Ezekben az esetekben álta­lánosítható tapasztalat volt, hogy egyesek rokonok részé­re létesítettek fiktív álláso­kat, magas jövedelemmel. Az így „munkaviszonyban” álló személyek egy része azt sem tudta, hol a munkahelye. Még mindig belső ellenőrzés Példa erre egyik tsz-ünk tnintakészítő üzemének veze­tője, aki sógornőjét alkal­mazta anyagbeszerzőnek, ha­vi 3000 forintért és ezért csak a munkakönyvét kellett leadnia. Másik esetben egy család állt a kiegészítő. üzem élén: a férj, a feleség és a fiú. Ez utóbbi mint üzlet­szerző, évi 100 ezer forint jövedelemben részesült — tel­jesen munka nélkül. A bejelentések egy része arra is rávilágított, hogy né­hány vezető hogyan keresi annak lehetőségét, hogy anya­gi előnyökhöz jusson. Nem­egyszer azt is szóvá tették a bejelentők, miért dolgozik közvetlen családtag, például fiú az apa által vezetett egy­ségben és rendszerint vezető beosztásban. A vizsgálati tapasztalatok alapján szóvá tettük a belső ellenőrzés hiányosságait. Az volt a meggyőződésünk, hogy a szabálytalanságok egy ré­sze megfelelő figyelemmel megelőzhető lett volna. Kevés kivételtől eltekintve az ellenőrzött egységek segí­tették a vizsgálatokat. Volt rá példa, hogy azonnal belső revíziót és fegyelmi eljárást kezdeményeztek, a népi ellen­őrök megállapításai alapján. összességében az érdekelt szervek a hibák felszámolá­sára tett NEB-javaslatokkal egyet értve megtették intéz­kedéseiket. Elrendelték az okozott károk megtérítését, fegyelmi büntetéseket szab­tak ki és lefolytatták a sza­bálysértési eljárásokat. Öröm­mel tapasztaltuk, hogy a beje­lentőket jogilag is figyelem­be vehető hátrány nem érte. Mindössze egy személyt he­lyeztek átszervezés címén más beosztásba, mert feltételez­ték róla, hogy ő tett bejelen­tést. F. Nagy István a járási NEB elnöke Befejeződött az eszperantisták kongresszusa Vasárnap békegyűléssel zá­rult a magyar eszperantisták 25., jubileumi kongresszusa Szolnokon, a Ságvári Endre megyei művelődési házban. A színháztermet megtöltő mint­egy ötszáz vendég, köztük a szocialista országok küldöttei előtt Vincze József, az Orszá­gos Béketanács alelnöke mon­dott ünnepi beszédet. A háromnapos kongresszust dr. Mátéffy József, a Magyar Eszperantó Szövetség elnöke zárta be. Zsámbék Orvosok - telefon nélkül Tanácsülés előtt az egészségügyi ellátás Zsámbék nagyközségi közös tanács legutóbbi ülése napi­rendjének első pontja: „A két község lakosságának egészségügyi ellátása, a gyó­gyítómunka ismertetése s tá­jékoztató a betegségek meg­előzéséről, valamint a megfe­lelő egészségügyi ellátást biz­tosító személyi, anyagi, tárgyi feltételekről.” A napirendi ponttal kapcso­latban Szűcs István, a közös tanács elnöke mondja: A tanács feladata időnként tájékozódni a lakosságot érin­tő különböző problémákról, és azok megoldásáról, illetve megszüntetéséről gondoskodni. Ezúttal az egészségügyet kí­vántuk megvizsgálni. Előadó­nak két körzeti orvosunkat kértük fel. Hatalmas megterhelés Zsámbék 3200 lakosának egészségén egyetlen körzeti orvos, dr. Vereczkei Imre őr­ködik. Egy orvos számára túl nagy a lakosság száma, két or­vosi körzethez viszont kevés. A közös tanácshoz tartozó Tök község 1400 főt meghaladó la­kosságát dr. Pápay Judit, a perbáli II. számú körzet orvo­sa látja el. Dr. Vereczkei Imre beszá­molójából: — A lakosság ellátása Zsámbékon egy körzeti orvos­nak hatalmas megterhelés, az pedig, hogy időnként más köz­ségben is helyettesítenie kell, túlterhelést jelent. Tavaly Budajenőn kellett helyettesíte­nem, az ottani körzeti orvosi állás egyébként még mindig betöltetlen. Zsámbék betegei kilenc különböző budapesti kórház sávjába tartoznak. Sür­gős esetben azonnal, egyéb­ként rövid várakozás után a kórházi ápolásra szorulók va­lamennyien elhelyezhetők. A csecsemő- és terhesanya-szak­tanácsadást a mozgó szakorvo­si szolgálat látja el. Egy-egy alkalommal három-négy köz­ség 80—100 csecsemőjét meg­vizsgálni emberfeletti feladat. — Feltétlenül szükséges len­ne a sütőipari vállalatot köte­lezni, hogy zsámbéki üzemé­nek kéményét koromtalanító- val lássa el. A vasárnapi és ünnepi ügyelet ellátását meg­oldottuk, dr. Pápay Judittal felváltva tartunk szolgálatot. A zsámbéki körzeti orvosnak azonban nincs telefonja, sür­gős esetben tehát körülmé­nyes kihívni. Beviszik — emberségből Dr. Pápay Judit beszámoló­jából: — Szakorvosi ellátás szem­pontjából a toki körzet a Já­nos Kórház rendelőintézetéhez tartozik, sok más járásbeli községgel együtt. Érthető te­hát a rendelőintézet túlzsú­foltsága, de a hosszas várako­záson kívül a fárasztó utazás is sok idejét veszi igénybe a betegeknek. Nagyon hiányzik a járás északi községeiből könnyen megközelíthető járási szakorvosi rendelőintézet. — Sok baj van a telefonnal. A körzeti rendelőből hiányzik, sürgős esetben nem lehet on­nan azonnal érintkezni a men­tőkkel. Még nagyobb baj, hogy a telefonvonalak gyakran rosszak és emiatt máshonnan sem értesíthetők szükség ese­tén a községből a mentők. A tsz vagy magányosok viszik ilyenkor autójukon emberség­ből kórházba a beteget. Dékány Józsefné vb-titkár bejelentette, hogy a tanács intézkedik, sürgeti a telefon bevezetését a körzeti orvos la­kásába és a rendelőbe. Diny- nyés László tanácstag a körze­ti gyermekorvos hiányát tette szóvá. Ha lenne, megkönnyíte­né a körzeti orvos munkáját és a beteg gyermekek ellátá­sát is. A tanács egyébként ta­valy körzeti gyermekgyógyász állást szervezett. A részére épített lakás és rendelő azon­ban múlt év decembere óta üresen áll, mert a pályázatra nem akadt egyetlen jelentkező sem. Varga Ferenc, a budai járási hivatal elnöke, mint megyei tanácstag vett részt az ülésen és közölte, hogy a járási hiva­tal is sürgeti a gyermekgyó­gyász állás betöltését, csak­hogy az egész országban nagy a gyermekszakorvos-hiány. A járás is sürgeti Zsámbékon újabban több emeletes lakóház épült, sok udvarban is él két-három csa­lád együtt. Ez teszi szükséges­sé, hogy tanácsi rendelettel szabályozzák a házirendet — ezzel indokolta a következő napirendi pontot Dékány Jó­zsefné vb-titkár. A tanács a szomszédok békés együttélését és a bérlemények állagának megóvását biztosítani hivatott házirendet elfogadta. Aki ezentúl vét a rend ellen, ezer forintig terjedő bírsággal sújt­ható. Sz. E. MA NYÍLIK A KIÁLLÍTÁS Százéves a fogaskerekű A SVÁBHEGYI FOGASkEREKŰ VASÚT BUDAPESTEN Ma a Közlekedési Mú­zeumban kiállítás nyílik a fogaskerekű üzemibeállásá- nak löft. évfordulója alkal­mából. „PER ARDUA AD ASTRA” — hirdette 100 esztendővel ez­előtt a jelmondat, amely hí­rül adta a hajdan volt Bu­dapest lakóinak, hogy megin­dult — ha nem is a csilla­gokba, de a Svábhegyre (a mai Szabadság-hegyre) — a gőz­mozdony vezette Fogaskerekű, mely 17 perc alatt juttatta fel utasait az egykori Ecce homo rétről, a mai Városma­jorból. A vasút egy vágánnyal, to­lópados kitérőkkel épült és a megnyitáskor 3 gőzmozdony, 10 személykocsi és 3 teherko­csi bonyolította le a forgal­mat. Cathry Szaléz Ferenc sváj­ci születésű mérnök volt az, kinek fejében, mint azt a ko­rabeli újságok hírül adták, „1872. őszén a svábhegyi fo­gaskerekű vasút eszméje meg- fogamzott és ki a szükséges méréseket megtevén, azon vonalakat kikereste, amely műszaki tekintetben és a nagy- közönség szempontjából a leg­célszerűbbnek mutatkozott, s melyet ma kiépítve látunk”. CATHRY MÉRNÖK száz esztendeje a Baselben székelő Nemzetközi Társulatot nyerte meg e vállalkozás részére, mely a „fogas-vaspályák ter­jesztésére alakult, s mellyel a legjobb svájci és dél-német pénzerők állnak összekötte­tésben”. 1873. április hó 7-én 40 esztendőre megköttetett a szerződés Buda városával, 1873. június hó 3-án a Közle­kedési Minisztérium is kiad­ta az építési engedély „ok­mányt”, maid megkezdődött a munka és 1874. június hó 25- én — 100 esztendeje — meg­indult a Svábhegyi Fogaskere­kű Vasút, melyről ezeket írta akkor a Magyarország és a Nagyvilág című képes he­tilap: „Vasárnaponként dél­előtt minden órában, délután pedig félóránként teszi meg a fogaskerekű vasút hegyi pá­lyáját. Egy-egy vonat rende­sen két kocsit szállít fel, mind, egyik kocsiban elfér 50—60 ember, szorulva pedig 80 is. Indulás előtt a rendes vona, toknál szokásos elökésziile- teket mind végig kell hall- gatni. Csengetnek egyszer, kétszer, a kocsik tetején sza­ladgálnak az emberek, a gőz­gép füttyentget, míg végre el­indul. A svábhegyi vasút gőz­gépe csak kis jószág és fel­menet hátulról taszítja a ko­csikat, lejövet pedig elől tart­ja, hogy gyorsan le ne gurul­janak a lejtőn. Úgy felfelé, mint lefelé nem éppen nagy gyorsasággal halad a vonat, úgy, hogy minden kanyaru­latnál szemeink előtt feltá­ruló gyöngyörű tájképet ele­get szemlélhetjük..." I890-BEN a Fogaskerekű Vasút vonalát a Széchenyi- hegyig meghosszabbították. Cathry svájci mérnök pedig Magyarországon megnősült és 1901-ben bekövetkezett halá­láig hazánkban folytatta mér­nöki tevékenységét. A Far­kasréti temetőben helyezték örök nyugalomra, ahol ma sír­emlékén, melyet a Közlekedé­si Múzeum hozatott rendbe, jól, tisztán olvasható: „Cathry Szaléz Ferenc 1834. Vili. 78— 1901. IX. 23." A Budapesti Fogaskerekű Vasút pedig to­vábbfejlődött; 1910-ben beve­zették a téli üzemet is. 1929. július 2-án a gőzmoz­donyokat felváltották az úgy­nevezett Rowan-szerelvények. A 280 LE-s villamos mozdo­nyok a Rowan-szerelvényko- csin kívül még két pótkocsi­val közlekedtek. A sárga szerelvények 1973- ban mintegy 40 eszténdei szol­gálat után nyugalomba vonul- f älc KÖVETKEZETT a vasút tel­jes rekonstrukciója, melynek befejezésével, 1973. auguszus 20-án, az osztrák gyártmányú, új, négytengelyű motorko­csikból álló szerelvényekkel indult meg ismét és közleke­dik ma is a megfiatalított, ké­nyelmesebb, gyorsabb fogas­kerekű. Vadas Péter A A KÜZÉPÜLETÉPÍTŰ VÁLLALAT FELVESZ budapesti munkahelyeire KARBANTARTÓ VILLANYSZERELŐKET, VASBETONSZERELŐKET továbbá a vállalat központjába ÉRETTSÉGIZETT FIATALOKAT BÉRELSZÁMOLÓNAK üzemi étkezés, vidékieknek munkásszállás. Jelentkezni lehet: Budapest V., Molnár u. 19. Munkaerő-gazdálkodás. vonat, amejy Riát társasútra vitte Opatijába, nem volt sem gyors, sem kényelmes. A fül­kék, a folyosók zsúfolásig tel­tek nyaralókkal. De mégiscsak meg­érkezett — és ez volt a fontos — a pálmák, a ciprusok, a tenger Ria szá­mára még ismeretlen világába. A szállodában, sietősen kicsomagolt. Az ablaknál állva úgy érezte, hogy a távolság közte és a tenger között meg­lepően közeinek tűnik. Kapta a strandruháját, és rohant a part felé. Fel az úszósapkával, úszó­cipővel és ugrás. Nem, mégsem ugrás. Az ember egy ismeretlen tömeget előbb megízlel, megvizsgál, barátkozik. Lelálit és percekig — vagy talán hosz- szabb ideig — csak fogta, csak simo­gatta a nagyvizet. Majd lassan, szinte óvatosan elkezdett tempózni. Ez így ment két teljes napon át, a kontaktust újsütetű, hatalmas barátjá­val csak éppen az evés idejére szakí­totta meg. Mikor már meglehetősen összebarátkoztak, akkor kezdett csak úgy-ahogy körülnézni a maga körül zajló egyéb életre. Egyedül volt. S ahogy ült a parton, testéről csöpö­gött a sós víz, egy rámeredő szempárba pillantott. Nem szemlesütve, nem el­kapkodva bámult rá a férfi. Nyíltan nézett rá. Ria visszanézett — és hirtelen besza­ladt a vízbe. A férfi utána. Úszkáltak és együtt mentek a partra. — Megvagy! — mondta, Ria először nem értette, csak pillanatok múlva, mikorra sikerült gondolatait rendbe­szedni, fogta fel: németül szóltak hoz­zá. Két város — Ha megvagyok, tudnod kell, ki vagyok! Ha megfogtál, tudnom kell, ki vagy te! ' — Adj lehetőséget és minden vilá­gos lesz számunkra. Meglásd — mond­ta a férfi. Átöltözve mindketten készen álltak az indulásra. Kézenfogva mennek az országút felé, már biztosak benne, hogy a hátralévő három nappal és két éjszaka kettőjük ideje. Félóra múlva a férfi bérelt autóján robogtak ,a tenger mentén. Ria vörös haj tömegét összekuszálta a szél. Üdülőhelyek, szorosok kanyonok, váltogatták egymást — végesteien kör­ben az istriai félszigeten. Az egész in­kább hasonlított a meséhez. De ők ket­ten átélték. Időnként megálltak, egyik helyen ettek, a másikon ittak, semmit nem kellett magyarázniuk egymásnak. Másnap kora reggel motorcsónakot béreltek. — Mindent meg akarok próbálni. Gyér velem, te leszel a kormányosom. Síeljünk egyet — hozakodott elő az öt­lettel Ria. — Hiszen ahhoz gyakorlás kell, az nem olyan egyszerű — próbálta a férfi lebeszélni. A hátralévő percekben Ria megkí­sérelte összeszedni hallott tapasztala­tait a vízisíelésről, egy-két instrukció, és máris a férfi azon kapta magát, hogy a motorcsónakban ül. Sokszori nekifutás után, végül mégis csak neki­indultak. Ria lebegett a vízen, fogta a kötelet, amely tartotta, húzta a férfi­hoz. Öröme, játékos szenvedélye a csúcspontján volt Már tudta, hogy ez a játék csak ahhoz kellett, hogy érzése bebizonyosodjon. A végtelenségig men­ne, siklana a férfi után. Mikor a férfi látta, hogy ereje fo­gyatkozik, beemelte a csónakba. Este sokat táncoltak a klubban. Zár­óra után kószáltak egy keveset, aztán leültek a partmenti ösvényen és egyál­talán nem várták, hogy elmúljon az éjszaka. A férfi Ria vállára terítette a zakóját, és szorosan összefogódzkodva nézték a mégiscsak feljövő napot. Milyen reménytelen, milyen érthe­tetlen nap virradt rájuk. Aznap már nem bánták, hogy kialvatlan, árnyékos szemmel látják egymást. Aznap már nem lehetett nevetni, már fájt, ha az ismerős kéz megszorította a másikat. Aznap már semmit sem bántak. Vala­mit mondani kéne, valamit, amit mindketten féltek kimondani. Aznap már nem tudta* hová lenni. A törté­nés az volt, hogy még egy levegőt szívtak, még érezték egymás nyugta­lanító melegségét.. Aznap már semmit sem bántak. Pedig látszatra még nem történt semmi. Ha az ember lepillant az út­ról, nyugalmas tengerpartot lát. Telis­tele kempingezőkkel. És mintha össze­beszéltek volna: egy piros sátor, egy zöld napernyő, egy lila utánfutó, egy narancssárga, egy barna, egy fehér, egy sárga és megint piros. És mindeh­hez kék volt a tenger. Aztán az egyik Budapestre, a másik' Frankfurt felé utazott. Bozsán Eta

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom