Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-02 / 127. szám
* PEST MEGYEI HIDLAP KÜLÖNKIADÁSA XVIII. ÉVFOLYAM, Í27. SZÁM 1974. JÚNIUS 2., VASÁRNAP Szorosabb együttműködés Tovább fejlesztik az almatermesztést • • Üdülés, tanulás, szórakozás — Bővítik az óvodát Mint már azt lapunkban hírül adtuk, az elmúlt napokban ünnepi közgyűlésen vette át a dánszentmiklósi Micsurin Termelőszövetkezet a „kiváló termelőszövetkezet” címet tanúsító oklevelet. Főző József tsz-elnök — elismeréssel tekintve vissza a tagság és a vezetőség évtizedes jó munkájára — a gazdaság távolabbi célkitűzéseit vázolta. A szövetkezeti vezetők abból a felismerésből kiindulva állították össze terveiket, hogy korszerűsíteni kell a főbb üzemágakat, és a meglevőnél szorosabb kapcsolatokat kell kialakítani más gazdaságokkal, hiszen bebizonyított dolog ma már, hogy igazán nagy eredményeket csak összefogással lehet elérni. A Micsurin Tsz folytatja az almatelcpítést és emeli a termelés színvonalát. Nagy gondot kell fordítani erre a gyümölcsre, hiszen a közös gazdaság legbiztosabb bevételi forrása, és a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium bemutató gazdasággá jelölte ki a tsz-t. Ugyancsak korszerűsítik a szőlőtermesztést is. A szántóföldi növények közül azok kerülnek előtérbe, amelyek a konzervüzem nyersanyagszükségletét biztosítják, ezenkívül nemesített vetőmagok előállításával foglalkoznak. A konzervüzemet továbbfejlesztik, s a lakbsság jobb ellátását szolgáira félkész termékként jut a boltokba a burgonya és a zöldség. A szomszédos termelőszövetkezetekkel szrosabbra fűzik kapcsolataikat, jövedelmező, kölcsönös előnyökön alapuló együttműködés bontakozik ki. Ezt körvonalazza az a megállapodás is, amely szerint tíz termelőszövetkezetben, összesen 700 hektár gyümölcsös szaktanácsadását vállalják. Rázógép vásárlásával segítik a csonthéjas gyümölcsök, a kajszi, a szilva és a meggy betakarítását. A termést átveszik és saját konzervüzemükben dolgozzák fel. Az újlengyeli termelőszövetkezettel fennáló eddigi jó kacsolatot tovább mélyítik, hiszen a szövetkezeti feldolgozóiparnak ez a legbiztosabb nyersanyagbázisa. Az albertirsai Dimitrov Termelőszövetkezettel megállapodnak, hogy minőségi boraikat átadják palackozásra, értékesítésre, ugyanakkor a szomszédos gazdaság alapbort adó szőlőit átveszik és mustsűrítménynek dolgozzák fel. A termelőszövetkezet termelési rendszert dolgoz ki a sövényalma termelésére, hogy ezáltal elterjessze az ország más gazdaságaiban is bevált módszereit. E célkitűzés megPENTEKEN LÁTTUK: Színes piac, olcsóbb árak Cseresznyét már sokan veheítek A pénteki céglédi piac bővelkedett választékban, bár a szokottnál kevesebb őstermelő hozott árut. A magánárusok sorában az idei sárgarépa csomója 3—5 forint volt, a petrezselymet 1—2 forintért, a fehérrépát 5 forintért kínálták' csomónként. A karalábé darabja 2,50—3 forint volt, karfiolt 25—30 forintért kínáltak kilónkénti áron. A tavalyi, már erősen hajtó hagyma kilója 10 forint volt, az újhagyma csomója 1,50—3 forint. A salátát 80 fillértől 2,50 forintos árért adták, retket 2—5 forintért lehetett kapni. Szép szemű újburgonyát 12—18 forintért, tavalyit 5—6 forint ellenében árusítottak. A zöldborsó ára 10—16 forint volt. Fejeskáposzta, paraj, sóska elfogadható áron, kellő mennyiségben volt a piacon. A gyümölcsös ládák és kosarak is szép áruval voltak teli. Cseresznyét csomónként 1— 2 forintért, kilónként 14—20 forintért, földiepret adagonként 10, kilónként 35—70 forintért mértek. Emellett tavalyi alma, idei piszke is volt a piacon. Alaposan megdolgoztak a gombaszedők: csiperke, őzláb, májusi pereszke, sampinyon bögre-adagra és kilóra is kapható volt, olcsóbb árért, mint a keddi piacon. Csak egy lapot cserélt... Újszászi bigámista ABONYBAN VOLT AZ ESKÜVŐ Három éve sincs, hogy megházasodott Gulyás Péter újszászi gépkocsivezető. A mézesheteket morcos hónapok követték, olyannyira, hogy a fiatalember állását, ifjú feleségét otthagyva Üjszászra költözött, gépkocsivezetőként ekkor kezdett dolgozni. Nem maradt soká társtalan. Megismerkedett egy ápolónővel, s hamarosan úgy • érezték, ösz- szetartoznak. Az újabb kézfogó nem is késett sokáig. Hogy, hogy nem, Gulyás Péternek a birtokába került egy idegen személyazonossági igazolvány. Hogy az új házasságba „tiszta lappal” induljon, hát a saját igazolványából kitépte a családi állapotra vonatkozó oldalt, s ügyesen belevarrta a másik igazolvány hasonló, de még bejegyzés nélküli oldalát. Menyasszonyával és az önkényesen felújított igazolvánnyal meg is jelent az abonyi anyakönyvvezető előtt, aki házastársakká nyilvánította őket. Gulyás Péter egy kis idő után elmondta új feleségének, hogy van egy másik felesége is, akitől még nem vált el. Férj-feleség ezután bement a rendőrségre és elmondta a történteket. Gulyás Péter ellen közokirattal való visszaélés és kettős házasság bűntette miatt eljárást indítottak. A bírósági tárgyaláson a fiatalember beismerte, amit elkövetett. Az enyhítő és súlyosbító körülményeket mérlegelve, öthónapi, nem jrgerős börtönbüntetésre ítélték, és kötelezték a bűnügyi költségek megfizetésére. valósításához minden feltétel adott, színvonalasan működő faiskola, megfelelő szakember- és szakmunkásgárda garantálja a sikert. A korábbinál nagyobb súlyt helyeznek a tagság művelődési, üdülési, sportolási lehetőségeire. A szövetkezetben mozihelyiséget rendeznek be, gondoskodnak a rendszeres filmvetítésről. Több alkalmat adnak az országjáró kirándulásokra. Hajdúszoboszlón üdülőt bérelnek, a Balaton mellett telket vásárolnak, amelyre később építenek. A közös gazdaság nagy figyelmet^ fordít a fiatalok továbbképzésére. ösztönzik őket, hogy a szövetkezet számára hasznos szakmákban szerezzenek szakmunkás-bizonyítványt. A községfejlesztési tervek valóraváltását segítik az idei és a jövő évre felajánlott 230—250 ezer forinttal, amelyből az óvodát bővítik, s ezáltal a községben minden óvodáskorú gyerek számára jut férőhely. A termelőszövetkezet szocialista brigádjainak a párt XI. kongresszusa és a felszabadulás évfordulója, ti.s?tele-| téré tett felajánlásai, a mun-, kaversenybe váló belcapcsoló- dás ugyanezen célok valóra- válását szolgálják. T. T. HÉTFŐN Bckegyűlés Cegléden Június 3-án, hétfőn délután négy órai kezdettel békegyűlést rendeznek Cegléden, a Kossuth Művelődési Központ emeleti nagytermében. A gyűlés előadója Pirinyi Sándor, az MTI munkatársa lesz, majd a Táncsics Mihály Általános Iskola énekkara ad műsort. A Tyereskova brigád Telefonközpontosok A könnyebb munkát is meg kell szokni Mindennapi munkámban Ismeretlen ismerősök segítenek. Egymás hangját gyakran halljuk, lehet, az utcán is gyakran találkozunk, de arcvonásról nem ismerjük fel egymást. Csak hangról. Segítőim: a telefonközpontosok. Most is, nyúlok a készülékhez. Kisvártatva kellemes női hang jelentkezik. — Tessék, bejelentő. Érzékeny billentyűk A ceglédi telefonközpontban a távolsági beszélgetések lebonyolítását húsz nő végzi, a januárban működésbe lépett Crossbar automata kapcsoló- központ mellett. Ök a Tyeres- kova brigád tagjai. Tíz éve, hogy a kollektíva brigáddá ko- vácsolódott. Egymást a munkában mindig segítő, helytállásban példásan összetartó társaságnak ismerik őket. Az évek folyamán ezt sokszor bizonyították, s most gyűrkőz- nek neki éppen, hogy az átállás viszontagságaitól nehéz múlt év után ismét hallassanak magukról, több elismerést szerezve az egyszerű oklevélnél. Itt lépcsőzetes munkakezdés van mindennap. Kéz-kéznek adja a tennivalókat. A meghívások mellett, kapcsolások mellett sok adminisztrációs teendő jut mindenkire. A pihenőszobában, amely egyben patyolat tiszta öltöző, most halkan fortyog a kávéfőző. Készül a csöpp pohárnyi ital a délutánosok számára. Szeleczki Mihályné rendező a beszélgetést egy percre megszakítva a I galmasan tanult, gyakorolt. munkaszobába viszi a gőzölgő kávét, kinek-kinek az asztalához. Tolnay Jánosné, a Tye- reskova brigád vezetője a munkáról beszél. — Nem volt ilyen könnyű dolgunk azelőtt. A kapcsolóasztalokat össze sem lehet hasonlítani a régi távbeszélő- központ kábelkígyós, hangzavaros sokaságával. A Crossbar a vállalatunkról sok gondot levett, de marad azért így is tennivalónk. Üj berendezéseink automatikája meghatározott munkaütemre késztet. Nem kapkodhatunk, nem siethetünk jobban, mint a műszer engedi. Egyszerre csak egy hívóval foglalkozhatunk és a kis billentyűkkel nagyon kell vigyáznunk, mert igen érzékenyek, akár egy érintésre megszakadhat a már felépített vonal és akkor kezdhetjük elölről a szabad út keresését. Igen nehéz volt ezt megszokni. X munkát eleinte szinte lassúnak találtuk, idegesek lettünk saját könnyebb helyzetünktől. Szeleczkiné az átállás emlékezetes napját idézi. A közösség tanulói — Az új központot szinte egyik napról a másikra üzembe helyezték és nekünk épp úgy helyt kellett állni, mintha mi sem történt volna. Az első nap igen nehéz volt. Igaz, előtte szorgalmasan ismerkedtünk új munkahelyünkkel, asztalainkkal, a berendezések kezelésével, a napi munka mellett az egész brigád szorMégis, amikor egy pillanat | alatt megszűnt minden kapcsolat a régi körülményekkel, azzal, amit hosszú éveken át nap mint nap csináltunk, bi • I zony a szívünk a torkunkban dobogott. Az asztalokon minden kis hívólámpa villogott, mintha az egész város egyszerre próbára akart volna tenni minket, az automata közont vizsgáztatásával egy időben. Most már könnyebb. A brigád belezökkent a kerékvágásba és igyekszik helytállni. A hiányzók helyett ml végezzük el a tennivalókat. Ketten közülünk gyermek- gondozási szabadságon, hárman tanulmányi szabadságon vannak. Sinlca Istvánná postatiszti, Maróii Pálné segédtiszti iskolát végez, Soós lmréné közgazdasági technikumban tanul. Év eleje óta két új brigádtag érkezett közénk, az ő tanulásukhoz a kollégák adtak önzetlen segítséget. Tervek — nehézségekkel A brigádnak sok közös terve van. Egyelőre csak a munkában egyek. A szabad időt nehéz összehangolni. Szeretnének egyszer látogatást tenni egy hasonló, új telefonközpontban, közösen kirándulni, színházba menni — de ez igen nehéz. A telefonközpontnak sajátos munkarendje van: ők elsősorban a munkahelyen igyekeznek együttesen helytállni. Eszes Katalin Látogatóban Benedek Péternél ö Művészete kultúránk kincse Az Örkényi úti kertekkel szemben áll Benedek Péter kis. háza. iL A, szűk oldalszobában — amelyben iátogatóit fogadja — öregkori fényképei függnek a falon. Ecsettel, palettával, állvánnyal, készülő képpel örökítette meg Tóth István fotóművész. A polcon az idős festő gipszből mintázott portréja, pályatársa ajándéka, akárcsak a szintén őt megörökítő bronzplakett. Üj kiadású, tekintélyes külalakú könyvek sorakoznak egy kis asztalkán: Magyarország története képekben, Negyven- nyolc a kortársak szemével, Czóbel Béla és Borsos Miklós monográfiája. A könyvek jelenléte igazolja, hogy romló Nagyobb lesz a pince Közel húszmillió forintos beruházással felújítják a Pest megyei Pincegazdaság nyársapáti szőlő- és borkombinátját. Bővítik a pincészetet, a feldolgozóegységek teljesítőképességét megnövelik. A képen: a zúzógépekhez szőlőfogadó garat épül. Apáti-Tóth Sándor felvétele szemmel is szívesen böngészi az őt érdeklő olvasmányokat. A nyolcvanötödik évében járó autodidakta parasztfestő napjait egy nemrég szövődő barátság melege sugározza be. Tavaly decemberben a magyar festészet jeles személyisége, Barcsay Jenő Kossuth- díjas, kiváló művész nyitotta rá az öreg ház ajtaját. Ä szellemi társkeresés régi vágyának beteljesülése volt Péter bácsi számára ez a találkozás. Legutóbb, amikor az Örkényi úti portán jártam, alkalmam volt találkozni Barcsay mesterrel. Kettőjük kapcsolatáról kérdeztem. — Honnan ered az önök ismeretsége? — Huszonhárom éves koromban, zöldfülű főiskolai növendékként láttam Budapesten, az Alkotás kiállítócsarnokban Benedek Péter nagy sikerű tárlatát. Mesteremtől, Vaszary Jánostól már sokat hallottam róla. Nagyon izgatott, amit csinált, társaimmal kíváncsian néztük képeit. Akkor még csak éreztük igazi nagyságát. Eredetisége kapott meg, hiszen festészete senkiéhez nem hasonlítható, nem utánozható, meg nem tanulható. — Egyszer, jóval később, a Műcsarnok kiállításán lettem figyelmes egy falusias öltözékei, parasztember külsejű férfira. Odaléptem hozzá és megkérdeztem: ön Benedek Péter? — Igen — hangzott a válasz. — A múltkoriban Tömörkényt olvastam, s azon tűnődtem, hogy elfelejtették. Bántott, hogy Benedek Péter is a feledés homályába merült. Ekkor határoztam el, hogy felkeresem. — Hogyan jutott el Ceglédre? — Decemberben a filmesek forgattak nálam, tőlük érdeklődtem Benedek Péter felől. Jól ismerték, felajánlották, elvisznek hozzá. Ez volt az első látogatás. Ügy éreztem, foglalkozni kell vele, megérdemli, hiszen az egyik legeredetibb magyar festőnk. Időközben sikerült nyugdíját rendez- tetni és felvették' a Magyar Képzőművészek Szövetségébe. — Barcsay mester, hogyan ítéli meg Benedek Péter festészetét? — Benedek Péter autodidakta. Tulajdonképpén minden jó festő autodidakta, hiszen az a néhány év iskola még önmagában, kevés, a művésznek keresnie kell önmagát, sok munka árán alakul ki stílusa, teljesedik ki művészete. A tehetség mellett jó ösztönének kell segítenie életműve kialakításában. Benedek Péter művészete része a magyar kultúra kincseinek. Az ember szereti hazáját és tudja, hogy értékeiről nem szabad megfeledkezni. — Ön hogyan gondolja Benedek Péter emlékezetének ébren tartását? — Egyik ceglédi látogatásom alkalmával felkerestem a városi tanácsot, s vezetőinek javasoltam, létesítsenek Benedek Péter emlékszobát, ahol a helybeliek és az átutazók gyönyörködhetnek alkotásaiban. Tudomásom szerint azóta a Magyar Képzőművészek Szövetsége hasonló témájú levéllel fordult a tanácshoz. Cegléd, amely az utóbbi negyedszázadban otthont adott a festőnek, méltán formálhat jogot alkotásainak állandó bemutatására. Engem az önzetlen segítség, a barátság vonzott Benedek Péterhez, s azt szeretném, hogy legyen meg öreg napjainak megérdemelt öröme. ' Barcsay Jenő társaságában járt Cegléden Mihály Ida, a Magyar Nemzeti Galéria művészettörténésze, alti retrospektív gyűjteményes kiállítást készít elő a ceglédi Kossuth Múzeumban Benedek Péter születésének 85. évfordulójára. Itt láthatja a közönség a Nemzeti Galériában őrzött 13 festményét, és szeretnék addig felkutatni a magángyűjtők birtokában levő képeket is. A művészettörténész elmondotta, hogy az utóbbi időben több külföldi kiállításon szerepeltek a Nemzeti Galéria tulajdonában levő Benedek- képek, s a nemzetközi sajtóban jó visszhangra találtak. Dicséret illeti a Kossuth Múzeumot, amely példamutató következetességgel gyűjti a Benedek Péterhez fűződő dokumentumokat, megkönnyítve a kutatók dolgát. Péter bácsi közelgő kiállítása jó alkalom arra, hogy teljes nagyságában felidézzük művészi alakját, így tartva meg életművét a holnap emlékezetének. Tamasi Tamás i
