Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-20 / 142. szám
2 FÓKUSZ Postásak és demagógok Nixon elnök — útban a Közel-Keletről hazafelé — rövid időre megszakította útját a Portugáliához tartozó Azori- szigeteken. Spinola tábornok, portugál köztársasági elnök várta magas rangú vendégét, s a világ közvéleménye most azt latolgatja, mit hozhat1 az USA és a fasizmus igájából áprilisban szabadult Portugália két vezető államférfijának első eszmecseréje. Minden valószínűság szerint azok a kommentárok járnak közelebb az igazsághoz, amelyek szerint a rövid párbeszéd a puhatolózás jegyében telt. NIXON ÉS SPINOLA tárgyalásaival egyidőben ugyanis újabb aggasztó hírek érkeznek Lisszabonból, ezúttal a hétfő óta sztrájkoló postai dolgozók követeléseiről. A portugál postások, távirászok és telefonkezelők hatezer escudo minimálbért' és 35 órás munkahét bevezetését követelik a kormányzattól. AZ ŰJ társadalmi-politikai rendszerét most kialakító Portugália históriájának legfrissebb fejezeteiben bizonyára még sűrűn előfordulnak a postásokéhoz hasonló irreális követelésekért kezdeményezett munkabeszüntetések. Ezért tartotta időszerűnek a Portugál Kommunista Párt — úgy is, mint az ideiglenes kormánykoalíció egyik tagja —, hogy nyilatkozatban bélyegezze meg az „opportunista és demagóg manővereket”. Csakugyan elgondolkoztató, hogy a gazdaságilag elmaradt, csaknem ötévtizedes fasiszta uralom alól éppenhogy csak felszabadult országban egy szolgáltatási ág képviselői a 35 órás munkahét jelszavával indítsanak sztrájkot. Fejlett tőkés országokban sem képesek megoldani minden szakmában a 35 órás munkahetet. A 48 ESZTENDŐS fasizmus súlyos örökséget hagyott vissza Portugáliában. Előbbre lépni csak fokozatosan képesek, s ezt a szándékot Spinola tábornok, az ideiglenes kormány tagjai, a pártok vezetői már nem egyszer kifejezték. A demokratikus kibontakozás sikere, az ország jövője forog kockán, ha egyesek megalapozatlan igényekkel, felelőtlen követelésekkel elégedetlenséget keltenek. KS 1974. JÜNIUS 20., CSÜTÖRTÖK MOSZKVA BECS Elhunyt Zsukov marsall Kedden, életének 78. esztendejében elhunyt Georgij Konsztantyinovics Zsukov, a Szovjetunió marsall ja, a legtekintélyesebb szovjet katonai személyiségek egyike, volt honvédelmi miniszter. Zcukov marsall a szovjet vezetők közül az egyetlen volt, aki négyszer kapta meg a Szovjetunió Hőse kitüntetést Az SZKP Központi Bizottsága, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége és a szovjet kormány szerdán nekrológot adott ki Zsukov marsall súlyos és hosszan tartó betegség után bekövetkezett haláláról. A nekrológot Leonyid Brezs- nyev, Nyikolaj Podgomij, Alekszej Koszigin, valamint más szovjet polgári és katonai személyiségek írták alá. Ismertetve az elhunyt főbb életrajzi adatait, a megemlékezés aláírói egyebek között megállapítják: „A szovjet népet és fegyveres erőit súlyos veszteség érte” Zsukov halálával. „Kiemelkedő katonai személyiség távozott közülünk, a Nagy Honvédő Háború dicsőséges bőse, aki egész életével ragyogó példát adott a kommunista párt, a szocialista haza önfeláldozó szolgálatára, a haza védelmi képességének szilárdítására”. Zsukov marsallt a moszkvai Vörös téren, a Kreml falánál helyezik örök nyugalomra. A temetésének megszervezésére alakult kormánybizottság elnöke Andrej Grecsko marsall, honvédelmi miniszter. ★ ★ Zsukov marsall katonai pályafutása az első világháborúban kezdődött, majd csaknem negyven éven át szolgált a szovjet hadseregben. Lovas parancsnokként vett részt a polgárháborúban és az intervenció elleni harcban. Nagy érdemeket szerzett a japánok elleni halhingoli győzelemben, 1939-ben, amikor a szovjet és mongol csapatok parancsnoka volt. A második világháború idején Zsukov frcmtparancsnoki tisztségeket töltött be, 1941 és 1945 között a szovjet hadsereg főparancsnok-helyettese is volt. A Szovjetunió mar- salljává 1943-ban nevezték ki. Kiemelkedő szerepe volt a sztálingrádi csata, a kurszki és a berlini ütközet szovjet ★ hadműveleti terveinek kidolgozásában. Berlinben szovjet részről ö fogadta a fasiszta Németország hadseregének kapitulációját. A német- országi szövetséges ellenőrző bizottság elnöke és a szovjet megszálló csapatok parancsnoka volt. 1946-tól Zsukov marsall különböző katonai körzetek élén állt, 1953-ban honvédelmi miniszterhelyettes, 1955-től 1957- ig honvédelmi miniszter volt, egy időre az SZKP Központi Bizottsága elnökségének is tagja lett. Zsukov marsall 1969-ben kiadott emlékiratait „Visszaemlékezések és elmélkedések” címmel több nyelvre lefordították. A könyv magyarul is megjelent. Két javaslat A közép-európai haderőcsökkentésről Bécsben folyó tárgyalások részvevői egészében véve eddig alapos munkát végeztek, annak ellenére, hogy tevékenységük még nem vezetett egyeztetett dokumentumok kidolgozásához és elfogadásához. Mégis létrejöttek bizonyos előfeltételek a kölcsönösen elfogadható megoldások kereséséhez — állapította meg Oleg Hlesz- tov nagykövet, a tárgyalásokon résztvevő szovjet küldöttség vezetője a Mirovaja Eko- nomika i Mezsdunarodnije Ot- nosenyija című folyóirat legfrissebb számában megjelent cikkében. Hlesztov emlékeztetett arra, hogy a bécsi tárgyalások résztvevői előtt két javaslat fekszik. A szocialista országok javaslata azon a következtetésen alapul, hogy Közép-Eu- rópában bizonyos egyensúly alakult ki a NATO és a Varsói Szerződés fegyveres erői között. Az indítvány értelmében a haderőcsökkentésnek ki kell terjednie mindkét csoportosulás haderőnemére, beleértve a szárazföldi csapatokat. A légierőket, valamint az atomfegyverzettel felszerelt egységeket is. A nyugati országok Javaslata kétszakaszos haderőcsökkentést irányoz elő, az első szakaszban csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok szárazföldi csapatait csökkentenék. A második szakaszban terjedne ki a haderőcsökkentés a bécsi tárgyalások többi közvetlen résztvevőinek egységeire, főként a szárazföldiekre. A nyugati elgondolások nem terjednek ki az összes haderőnem egységeire. Mint Hlesztov hangsúlyozza, a nyugati országok célja a haderőcsökkentéssel megváltoztatni a NATO és a Varsói Szerződés országai szárazföldi fegyveres erői közötti jelenlegi arányokat, a NATO-országok javára. Eközben az elgondolás híveifcarány- talanságra”, „aszimmetriára” hivatkoznak a két államcsoport szárazföldi fegyveres erői között, s ezért aszimmetrikus haderőcsökkentést sürgetnek. A cikkíró végül rámutat arra, hogy az előkészítő konzultációk során lefektetett legfontosabb elv rögzíti, hogy a közép-európai haderőcsökkentésre vonatkozó konkrét intézkedéseket oly módon kell kidolgozni Bécsben, hogy azok ne károsítsák egyik résztvevő fél biztonságát sem. Genf: új munkarend Június 17-én életbe lépett az európai biztonsági és együttműködési konferencia genfi szakaszának a koordinációs bizottság által elfogadott új munkarendje. Ennek megfelelően a július 12-ig tartó időszakban a bizottságok az új, fokozott munkatempót diktáló ütemterv szerint végzik munkájukat. A delegációk vezetői pedig hetenként egyszer nem hivatalos találkozókat tartanak. Mindez a fennálló nehézségek ebenere biztató Jel. Arra utal; van lehetőség a genfi előkészítés záros határidón belüli befejezésére és a legmagasabb szintű zárű- szakasz mielőbbi megrendezésére. Helsinki—Genf—Helsinki: egy-két évtized múlva talán már az iskolai tankönyvekben olvashatják majd a tanulók e hármas névkap- csoláist. A finn fővárosban a világtörténelemben először ült össze 33 európai és két tengerentúli ország külügyminisztere, egy olyan konferencia megnyitására, amely az „Európa-alkotmány” kidolgozását tűzte ki célul. Ma a genfi szakasznál tartunk. A svájci hagyományos konferenciavárosiban kemény munka folyik. Harmincöt ország álláspontját kell egyeztetni és a záróokmány tervezetében rögzíteni. Egyetértésre kell jutni olyan fontos kérdésekben, mint az országhatárok sérthetetlensége, az erőszakról és a fenyegetésről való lemondás, egymás bel- ügyeinek és az országok törvényes rendjének tiszteletben tartása. Ezek külön-külön is nagyon fontos kérdések. Egybehangolásuk, figyelembe véve, hogy a konferencia asztalánál különböző társadalmi rendszerű országok képviselői vannak jelen — netmköny- nyű feladat. Nehezíti a munkát egyes nyugati államok fékező taktikája. Ez elsősorban abban nyilvánul meg, hogy nyugati részről a biztonság alapvető politikai kérdései helyett kezdettől fogva az. „emberek, eszmék és információk szabadabb áramlásának” követelését állították a figyelem homlokterébe. A NATO és a közös piaci tagországok olyan megállapodásokat szeretnének elfogadtatni a szocialista országokkal, amelyek a nálunk meghonosodott gyakorlatnak, az érvényben lévő törvényeknek és szokásoknak a módosításával, méghozzá kívülről diktált módosításával járna együtt. Ezeket nem fogadhatjuk el. Emellett egyes NATO-tagországok ezt a témát a konferenciatermen kívüli propagandára használták fel, a konferencia bizottságaiban pedig lassítani igyekeztek a munkát, elodázni a zárószakasz összehívását. Akik így járnak el, minden jel szerint abból a téves felfogásból közelítették meg a konferenciát, hogy az — úgymond — elsősorban a Szovjetuniónak, a szocialista országok érdekeinek felel meg. Ilyen hangulatot próbál terjeszteni az utóbbi időben a nyugati sajtó egy része is. Ezzel függ össze, hogy szkeptikus hangvételű kommentárok láttak napvilágot a zárószakasz előkészítéséről. Kétségtelen, hogy nem sikerült" még elhárítani minden akadályt, de a szocialista országok tartós erőfeszítései eredményeként — amint arról a legfrissebb jelentések is tanúskodnak —, van lehetőség a munka meggyorsítására. Az európai biztonsági kérdésről, a külügyminiszterek által meghatározott tíz alapelv közül hat esetben sikerült olyan megszövegezést elérni, amelyet valamennyi részvevő jóváhagyott. Különös súlya van a határok sérthetetlenségének elvéről született megállapodásnak, amely az Európában és az egész világon végbemenő enyhülési folyamat további elmélyítésének egyik döntő tényezője. A mérleg tehát haladásról tanúskodik, arról, hogy, ha valamennyi részvevő jóakaratot és felelősségérzetet tanúsít, a kívánt eredmény nem maradhat el- A Szovjetunió és a többi szocialista ország teljes mértékben átérzi a konferencia mielőbbi, legmagasabb szintű befejezésének történelmi jelentőségét, éppen ezért mindent megtesz e cél eléréséért, a kontinens beké- ’ jének megszilárdítását szolgáló határozatok meghozataláért. A történelmi jelentőségű európai biztonsági és együttműködési konferencia a kontinens népeinek közös ügyévé vált, megtestesíti mindazokat a pozitív változásokat, amelyek Európában az utóbbi években végbementek. A konferencia mielőbbi1 sikeréS befejezése tehát olyan közös érdek, amelynek megvalósításáért érdemes gyorsítani a munkatempót. Kanyó András Küldöttségben szovjet földön (I.) Pártirányítás - új módszerekkel A közelmúlt hetekben a Szovjetunióban járt az MSZMP Központi Bizottságának küldöttsége — az SZKP Központi Bizottságának meghívására — Kovács Antalnak, a Vas megyei pártbizottság első titkárának vezetésével. A küldöttség tagja volt Arató András, , az MSZMP Pest megyei végrehajtó bizottságának tagja, a megyei pártbizott- í ság osztályvezetője is. Fölkérésünkre cikksorozatban számol be tapasztalataikról, amelyeket elsősorban a nagy termelési egyesülések (kombinátok) pártirányításával kapcsolatban szereztek, az ott folyó politikai munkát tanulmányozva. Módjuk volt megismerkedni azokkal az időszerű feladatokkal is, amelyekkel a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága napjainkban foglalkozik. Moszkvában és Leningrádban tett látogatásaink során azt tapasztaltuk — a központi bizottságnál is erről tájékoztattak a vezető elvtársak —, hogy az SZKP Központi Bizottságának 1973 decemberi plénuma alapján fokozzák a párt befolyását valamennyi területen, de elsősorban a gazdaságban. A központi bizottság plénuma óta jelentős fejlődés tapasztalható a gazdasági irányítás rendszerében, átfontolt intézkedéseket hoztak és erősödött a tömegek mozgósítása a termelési tervek teljesítése érdekében. Fokozódott o munkaverseny-mozgalom, a munka- verseny-vállalásoknál céljuk a mennyiség növelése, a minőség javítása, az önköltség csökkentése. Az SZKP Központi Bizottságának tapasztalatai szerint a néptömegek jól fogadták a KB decemberi plénumának határozatát és ennek eredményei a tervek túlteljesítésében is mutatkoznak. A központi bizottság decemberi plénuma után tartott területi pártértekezletek — melyeket a párt XXIV. kongresz- szusa óta először tartottak meg — munkaértekezletek voltak. A pártkonferenciákon elhangzott kritikai észrevételeket nyilvántartásba vették, határoztak melyik minisztériumnak, hivatalnak kötelessége megvitatni a felvetett észrevételeket, jelenteniük kellett a KB-nak, hogy mit akarnak tenni és a tefü- letileg illetékes pártbizottságnak is, ahonnan az észrevétel, javaslat érkezett. A pártkonferenciákon jelentős változások történtek a választott testületekben is. Ennek eredményeként a pártvezetőségek alapszervezeteinek kétharmadrésze munkásokból és kolhozparasztokból tevődik ki. A járási pártbizottságok tagjainak, 42 százaléka, a megyei pártbizottságok tagjainak 32 százaléka munkás és kolhozparaszt. Tájékoztatást kaptunk arról is, hogy befejezéshez közeledik o párttagkönyvek cseréje, amely a Szovjetunióban 15 millió párttagot érint. Eddig több mint 12 millióan kapták meg az új tagsági könyvet. E munka során eljutottak minden párttaghoz egyéni beszélgetés útján. Több helyen párttaggyűlésen adtak számot a szervezeti szabályzat szerinti munkájukról, cselekvésükről. Leningrádban minden alapszervezetben a taggyűlés napirendjén szerepelt „a kommunisták személyes felelőssége megbízott munkájukért” című napirend. Ennek keretében minden párttag személyes tevékenységét taggyűlés vitatta meg. Az azóta lezajlott legfelsőbb tanácsi választás előkészületeiről szólva elmondották vendéglátóink, hogy az 1517 tanácstag közül, akiket a Legfelsőbb Tanácsba jelöltek, ,a/munkások és kolhozparasztok 51 százalékot tesznek ki. Jelentős a jelöltek között a nők aránya: 35 százalék és bizonyos mértékig új vonás, hogy a jelöltek 55 százaléka először foglal helyet a Legfelsőbb Tanácsban. Nagy figyelmet fordítottak a jelöltek képzési színvonalára is. Ezt igazolja az a tény, hogy a jelöltek 87 százaléka közép-, vagy felsőfokú végzettséggel rendelkezik.. E tények is igazolják, hogy eredményesen munkálkodnak az SZKP XXIV. kongresszusa határozatának megvalósításán és a szocialista demokrácia fejlesztését. A nép életszínvonalának jelentős emelését tűzte ki a XXIV. kongresszus, a termelés gyorsabb fejlesztése, a hatékonyság fokozása és a termelékenység növelése útján. Mindez megköveteli a termelés magas szintű koncentrálását és szakosítását. Ennek meg* felelően nagy egyesüléseket hoztak létre 1962- től. Ezek tavaly több mint 50 milliárd rubel értéket termeltek és a Szovjetunió ipari termelésének közel 15 százalékát adták. A Szovjetunió Minisztertanácsa az idén márciusban rendeletet adott ki a termelési egyesülésekről. A határozat szerint az egyesülésekben tömörült üzemek, vállalatok egységes egészet képeznek termelési, gazdasági vonatkozásban, más szóval: minden tevékenység koncentrált az egyesülésben. A nagyjából egynemű, vagy megközelítőleg azonos profilú vállalatok, üzemek kerülnek egy egyesülésbe, magukba foglalva a tudományos és tervezőintézeteket is. Az egyesülésekben a nagyobb egység és nagyobb hatékonyság elve érvényesül a gyakorlatban is. E nagy egyesülések pártszervezeteinek munkáját, tevékenységét tanulniányozta küldöttségünk, különösen a koordinációs irányító munkára való tekintettel. Az SZKP szervezeti szabályzatának megfelelően a területi, üzemi elv alapján építik fel az egyesülésekben a párt szervezeteit és irányítják a pártmunkát. Az SZKP lehetőséget ad arra, hogy egy városon belül — pl. Leningrádban — a felsőbb pártszerv engedélyével az egyesülés gazdasági szervezetének megfelelően a pártszervezetek irányító tevékenysége több kerületben működő alapszervezetekre is kiterjedjen. (Tehát ilyen esetben nem tartják be szigorúan a területi elvet.) Az irányítást az a pártszerv végzi, amely az egyesülés központjában működik. Meggyőződtünk e gyakorlatról személyesen is Leningrádban, a Szkorohod cipőipari egyesülésben. Ez a nagy cipőipari egyesülés 1962- ben jött létre, 13 vállalat egyesült, melynek eredményeként 20 ezer munkást foglalkoztatnak és az egyesülés pártbizottságához több mint háromezer párttag tartozik. A vállalat három megye területéről, Leningrad három kerületében 6 üzemből, és a Finn-Karéi Autonom Köztársaság területéről tevődik össze. Mégis mivel e vállalat Leningrádban működik, az egységes pártszervezethez csak a Le- ningrád területén levő üzemekben működő pártszervezetek tartoznak. Két pártbizottság, 5 alapszervezet és 3 műhelyszervezet. Az egységes pártbizottságot egységes 17 tagú egyesülési pártvezetőség irányítja. A pártbizottság kerületi jogú, megilleti a tagfelvételi jog. a fegyelmi jogkör és személyi nyilvántartást is e pártbizottságnál vezetnek. Jellemző a szervezeti felépítésre a gazdaságnál, hogy az egyesülés központjában nem működik külön vezérigazgatóság, vagyis az egyesülés központjában működő vállalat igazgatója egyben az egész egyesülés igazgatói funkcióját is ellátja — illetve fordítva. És ez vonatkozik a többi gazdasági beosztásra is. Az egyesülések pártbizottságai munkájukat 2 évre tervezik meg. A tervek kidolgozásánál figyelembe veszik a telephelyként működő, de az egyesülésheg tartozó valamennyi párt- alapszervezet és munkáskollektíva véleményét és javaslatait. Az egyesülések műhely- pártszervezetei egyéves tervet készítenek. Az egyesüléshez közvetlen nem tartozó — tehát Leningrád határain kívül eső — üzemek párt- szervezetei nincsenek alárendelve az egyesülés pártszervezeteinek, de megfelelő kapcsolat és együttműködés alakult ki. Megküldik a gyáregységek pártszervezeteinek az egyesülés pártbizottságának kétéves perspektivikus tervét, a szocialista munkaverseny feltételeit, az egyesülés szociális fejlesztési tervét és személyesen meglátogatják, egyeztetik elképzeléseiket a más területeken működő üzemek vezetőivel és párttitkáraival legalább negyedévenként. Az egyesülés központjában kötelező érvénnyel hívják meg a gyáregységek párttitkárait, a vállalat igazgatói tanácsülésére, pártbizottsági ülésére és a pártaktívákra. Gyakorlat, hogy az egyesülés központi pártszervezetének aktívaülésén, esetenként taggyűlésén is beszámolnak az egyesüléshez tartozó, de más közigazgatási egységben működő üzemek munkájáról, párt- szervezeteinek tevékenységéről. Párttitkárok tanácsa ,s működik a vállalatnál. Tagjai az egyesüléshez tartozó 13 vállalat pártszervezetének titkára és a műhelypártszervezetek titkárai. Negyedévenként egyszer üléseznek és megvitatják a tervezést, elhatározzák a pártellenőrzés fő területeit és kérdéseit. A párttitkárok tanácsának állásfoglalásáról a titkárok kötelesek tájékoztatni saját pártszervezetük vezetőségét. Arról győződtünk meg a Szkorohod cipőipari egyesülés pártbizottságánál, hogy rendkívül nagy figyelmet fordítanak a pártcsoportok munkájára és tevékenységére. A pártcsoportok tíznaponként rendszeresen üléseznek, tájékoztatják a párttagságot a pártvezetőségtől kapott feladatokról, meghallgatják a párttagok véleményét és állást foglalnak a következő tíz nap legfontosabb feladatairól. ARATÓ ANDRÁS (Következik: Követelmények, feltételek, információk.)
