Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-19 / 141. szám

*%í(Mnv 1974. JŰNIUS 19., SZERDA Érettségi a Móriczban A. folyosón. Gárdos Katalin felvétele Öten a folyosón: gesztiku­lálva magyaráznak egymás­nak, vagy magukba rnéiyed- ve memorizálnak. Egyikük hi­degvére egyenesen meghök­kentő: Magyar Ifjúságot ol­vas. A három fiún jói sza­bott sötét öltöny, fehér ing,s szerintem túl feszesre kötött nyakkendő. A két lányon sö­tét alj, s talán az életben utoljára matrózblúz. Egyikük, Rencz Mariann akasztófahu­morral cáfolja szkepticizmu­somat: lehet, hogy egy jel­mezbálon újra magára ölti a diáklány-ünneplőt. De ezzel már meg is kezd­tem a bemutatást, íme, a fo­lyosói ötös további négy tag­ja: Paluska Zsuzsanna, Pa- tay Gyula, az újságolvasó, Bella Gábor és Csuta Tamás. Valamennyien a szentendrei Móricz Zsiigmond Gimnázium IV/B. osztályénak ex-tanulód. Nyugszik-e ? 1974. június 17., hétfő, All­da napja. A nap kelt három óra után 46 perccel, de, hogy nyugszik-e...? Addig még le kell érettségizni. Néhány perc híján egy óra. Ha most kér­né'' ki ennek az öt majdnem érett ifjúnak a véleményét abban az országos vitában, hogy szükséges-e az érettségi, alighanem egyöntetűen nem­mel szavaznának. Mégse mon­danám, hogy ismerkedésünk folyamán akár egyetlen pilla­natra is, mondjuk, fogorvosi előszobában éreztem volna magamat. Rencz Mariann hármas erő­próba előtt áll, magyarból, földrajzból és biológiából szó­belizik. Nem állít sorrendet a három tantárgy között — mindegyikből egyformán ké­szült. — Nincs kedvenc tételem — mondja az éppen arra járó osztályfőnöke, s egyben ma­gyartanára, Aldea Miklósné füle hallatára. — Ha mégis választhatnék, akkor talán Madáchot húznám legszíve­sebben. Illyést, akit különben szeretek, s a Nyugatotokat vi­szont nem szeretném kifog­ni. Egy hét múlva következik az újabb nekirugaszkodás — felvételizik a kirakatrende­zőin. Csuta Tamás orvosira je­lentkezett, a központi fizikai írásbelin már túl van, úgy gondolja — megfelelt. Most magyar és biológia követke­zik — szóban. Méghozzá per­ceken belül, mert következő­nek őt idézi maga elé a bi­zottság. — Év végén jó rendű vol­tam — hangzik a villámbe­mutatkozás. — Nem tartom lehetetlennek, hogy felvegye­nek az egyetemre. Jobb kézzel, középről De már hangzik is a hívó szó. Egyszerre lépünk be a „pokol kapuján”, a fizikai elő­adóba. Tamás határozott lép­tekkel, férfiasán közelíti a magyar tételek halmazát. Mindent úgy csinál, ahogy előre jelezte: jobb kézzel húz, mert, hogy ő nem babonás, s természetesen középrőL Szem­mel láthatóan bevált a mód­szere, mert mosolyogva ül le a számára fenntartott padba, s jegyzetelni kezd. — Katona Bánk Bánját húz­ta — súgja Kocsordi Károly igazgató. öten. az érettségért. Egy­mástól „lőtávolságon kívül”. Puskázni, súgni itt lehetetlen. Bodnár Ferenc elnök — test­nevelés szakos tanár-szakfel­ügyelő — nyilván szolidari­tásiból, az első padiban mé­lyed jegyzetedbe. Az asztal mögött négy tanuló tekintete pásztázza a terepet. Közülük Honig Edit történelemtanáré most a kérdés joga — él is vele derekasan. Kovács Ibolya, aki korábban magyarból sem nagyon bril­lírozott, tőmondatokban igyek­szik válaszolni a pattogó kér­désekre. Még egy szippantás az érett­ségi semmivel nem összeté­veszthető atmoszférájából, s újra folyosón vagyok. Palus­ka, Rencz, Bella és Patay ép­pen Pályi Pétert faggatják, aki már túl van mindenen. Készségesen válaszol, mond­hatnám, nagyvonalúan a kér­désekre. Aki túl van rajta — Magyarból a 20-as té­telt húztam. Ez egy színház- történeti áttekintés — fek­szik nekem. A „B”-pont is rokon ezzel: a régi és a mo­dern színházat kellett össze­hasonlítani. — Törtből a Tanácsköztár­saság bukásának okai volt a tételem, szántén könnyű. Pályi Péter mérnök sze­retne lenni, a műszaki egye­temre jelentkezett. Kocsordi Károly igazgató: — A három negyedik osz­tályból 66 gyerek vág neki az érettséginek, amely egész hé­ten tart. Jó néhányan közü­lük, különösen a reál tantár­gyakból kiemelkedő képes­ségekkel rendelkeznek. Ezt bizonyítja az is, hogy több mint tizen írtak központi írás­belit, ami egyben felvételinek is számít. A most végzős ta­nulók szorgalomban sem ma­radnak el elődeik mögött. De azért akad közöttük gyen­gébb képességű, hiányos szor­galmú is, akár a társadalom­ban. Van olyan gyerek is, aki túlbecsüli a képességeit, s ez bizony lehet, hogy csaló­dást fog okozni a pályavá­lasztásnál. Egy biztos: a va­sárnapi évzárón, amikor vég­leg búcsút mondanak a há­rom negyedik osztály tanulói az alma maternak, vala­mennyiüktől kivétel nélkül szeretettel, s talán egy kissé elszoruló szívvel fogunk el­búcsúzni. Kertész Péter III. Pest megyei nemzetiségi találkozó Könyvtárosok, klubvezetők tanácskozása Tegnap két tanácskozással folytatódott a Hl. Pest megyei nemzetiségi találkozó rend- dezvénysorozata. Pomázon az ország nemzetiségi települé­seinek könyvtárosai, Szent­endrén pedig a nemzetiségi klubok vezetői hallgatták meg a vitaindító referátu­mokat s cserélték ki tapasz­talataikat. Mindkét tanács­kozást annak a célnak az ér­dekében hívták össze, amit a Központi Bizottság közmű­velődési határozatában így fogalmazott meg: „Hazánk­ban — a százalékokat tekint­ve — nem nagy a nemzetisé­gek aránya. Mégis, a közmű­velődés kapcsán is szükséges szólni róluk, mert egy szocia­lista országban a nemzetisé­gek egyenjogúságát, kultúrá­juknak, anyanyelvűknek, ha­gyományaiknak ápolását, meg­becsülését nem határozhatja meg a lélekszám. Ezért nem­csak a nemzetiségi szövetsé­gek dolga ez, hanem közügy társadalmi és politikai kér­dés, amelyben a szocialista internacionalizmus, a lenini nemzetiségi politika elveit tartjuk szem előtt.” Nemzetiségi báziskönyvtá községi könyvtárak A nemzetiségi könyvtáro­sok pomázi tanácskozására öt megyéből — Baranya, Békés, Nógrád, Pest és Tolna — ér­keztek a résztvevők, akiket Bokros István, a nagyközség tanácsának elnöke köszön­tött. A tanácskozáson részt vett Futala Tibor, a Művelő­désügyi Minisztérium osztály- vezetője, Szente Ferenc, a Könyvtártudományi és Mód­szertani Központ osztályveze­tője s jelen voltak a nemzeti­ségi szövetségek képviselői is. A nemzetiségi könyvtárak helyzetéről, elért eredményei­ről és gondjairól Debreceni Imréné, a Pest megyei Könyv­tár igazgatója tartott vitain­dító előadást. Elmondotta, hogy a könyvtárakat néhány esztendeje már ellátják a nemzetiségek anyanyelvén ki­adott könyvekkel. A nemzeti­ségi anyanyelvű könyvállo­mány megalapozását az a 2600 kötet tette lehetővé, ame­ÚJ KÖNYVEK Árion Az 1966 októberé­ben Budapesten tar­tott nemzetközi köl­tőtalálkozóról beszá­molva a Nagyvilág­ban Ungvári Tamás megemlékezett arról, hogy a francia Ac­tion Poétique külön- számot jelentetett meg a magyar költé­szetről, majd azit ír­ta: „Hasonló s még jelentősebb publiká­ció volt az Árion. Somlyó György szer­kesztésében költők és műfordítók egy több nyelvű szép kiad­ványban mestersé­gük gondjairól val­lottak, és művésze­tük egy-egy szép eredményét mutatták be. Az izgalmas kö­tet bővelkedik kiváló írásokban: Illyés Gyula Beköszöntőjét voltaképp mesteri esszének nevezhet­jük; Kálnoky László vallomását a műfor­dítás nehézségeiről abban a sorban lát­juk, mely Babits, Kosztolányi, Tóth Árpád, Radnóti, Vas István, Kardos László tanulmányai után is újat és érdekeset tud mondani...” És a költőtalálkozóról szó­ló beszámolót a teen­dők összefoglalásával zárva kiemeli: „Az első feladat az lenne, hogy az Árion a kon­ferencia alkalmi ki­adványából rendsze­resen megjelenő al­manach legyen, a magyar költészet és irodalom külföldi út­jának figyelemmel kísérésére”. Az igény valóra vált. Az idén az ün­nepi könyvhétre az Árion hetedik köte­tét — vagy számát — jelentette meg a Corvina Kiadó. Ez a kötet mindenekelőtt a nemrég elhunyt nagy chilei költő, Pablo Neruda emlé­ke előtt tiszteleg, az ő öt versét közli s párhuzamosan Som­lyó György fordítá­sait. Természetesen őrzi az Árion a köl­tőtalálkozókkal való kapcsolatát is, s ez­úttal a Budapesten tavaly rendezett har­madik európai költő­találkozóról számol be. Az almanachok ha­gyománya, hogy a magyar irodaiam ha­gyományait is ápolja, népszerűsíti fordítá­sokkal, tanulmá­nyokkal. Így tavalya Petőfi-évfordulót ün­nepelte meg, a költő rövid életrajzát né­met eredetiben és francia fordításban, Illyés Gyula Petőfi- életrajzának részletét pedig angol fordítás­ban adva közre a költő számos versé­nek különböző nyel­vű fordításaival együtt. Tavalyelőtt pedig Janus Panno- niusról emlékezett meg. Az idén ezt a hagyományt folytat­va, a Madách-évfor- dulóra Kondor Bélá­nak, Bálint Endré­nek, Kass Jánosnak Az ember tragédiájá­hoz készült illusztrá­cióit mutatja be Va­das József tanulmá­nyának kíséretében. Igen érdekes a költőtalálkozó alkal­mából közölt vers­csokor is, amelyben külföldi és magyar költők verseit talál­juk eredetiben és egymás tolmácsolá­sában. Ugyancsak két nyelven olvashatjuk Robert Graves és Alexander Lénárd utolsó levélváltását is. A magyar olvasó­nak kevésbé érdekes olvasói minőségében, de annál fontosabb számára, mint ma­gyarnak, hogy az idei kötet is tekintélyes helyet szán a mai magyar irodalom külföldi népszerűsí­tésére: zömmel angol és francia s egy né­met fordításban mu­tat be egészben vagy részletében tanul­mányt; novellát} szín­darabot, szociográfiát Sükösd Mihálytól, Örkény Istvántól, Mészöly Miklóstól, Csoóri Sándortól, Ka­rinthy Ferenctől, Szabolcsi Miklóstól, Orbán Ottótól, Végh Antaltól, Bertha Bul­csútól, Bereményi Gézától és verseket Ágh Istvántól és Tandori Dezsőtől. Az Árion hagyo­mánya lett, hogy be­mutatja Robert Gra­ves magyar költők számára alapított dí­jának nyertesét. Ez­úttal Székely Magda a díjazott. Sikermű Irving Stove: Van Gogh élete című re­gényét negyedízben jelentette meg most a Corvina Kiadó, amely több hasonló sikerről számolhat be a művészéletrajzok, életregények kiadá­sában. Elgondolkoz­tató ez a jelenség. A könyvkiadók — uta­lunk a Gondolat Van Gogh -kötetére is — nyilván egyértelműen értékelhetik a kö­zönség világos jel­zését igényéről, ér­deklődéséről. Úgy tetszik, hogy olva­sásszociológiai tény­ként is örömmel könyvelhetjük eJ. Bízvást feltehető az is, hogy a művész­sorsok iránti érdek­lődés növeli a mű­vészet, a művek iránti érdeklődést és remélhetőleg a meg­értést is. Amin tűnődni le­het — s amire nyil­ván csak olvasásszo- ciol jgiai vizsgálódás vethetne egyértel­műen fény —, hogy vajón milyen ennek az érdeklődésnek a forrása. Vajon a mű­vek, a művészet iránti érdeklődésből ered, az terjed ki magukra az alkotók­ra is? Vagy inkább az érdekes emberek iránti vonzalom a forrása? Bizonyára mindkét tényező be­folyásolja, külön vagy akár egymást motiválva is, külön­böző arányban a kö­zönség vonzódását e könyvekhez. Ami Van Gogh életét illeti, érthető is. Tragikus voltában iz­galmas művészsors, kétségbeejtő küzde­lem, megszállott ki­tartás művészi esz­méi mellett, sikerte­lenség, majd a meg nem ért világsiker. A szerző dokumen­tumok alapján dol­gozik, a nagy holland festőnek testvérével folytatott levelezésé­re támaszkodva. Könyvére a belőle készült és nálunk is vetített film — A nap szerelmese — felhívta azoknak a figyelmét is, akik egyébként talán nem vették volna a ke­zükbe. Talán ez is egyik titka a siker­nek: a kommuniká­ciós eszközök „össz­tüze”. S ismét meg­erősíti, hogy szüksé­ges az ilyen haté­kony „össztűz”, együttműködés. N. F. lyet 1971-ben bocsátott a Pest megyei Könyvtár ren­delkezésére a Művelődésügyi Minisztérium. Ekkor lett a megyei könyvtár Pest és Nógrád megye nemzetiségi báziskönyvtára. Azóta a Művelődésügyi Minisztérium évente hetvenezer forintot biztosít a könyvtárnak német, szlovák, illetve szerb-horvát nyelvű kötetek vásárlására. — A megyében tizenhét köz­ségben van német, tizenki­lencben szlovák és ötben szerb-horvát nyelvű könyvtár. A negyvenegy, könyvtárral el­látott település közül huszoi<•- hatban folyik anyanyelvi ok­tatás. A könyvtári munkát ti­zennégy főhivatású és huszon­hét tiszteletdíjas könyvtáros végzi, akik közül tizenöt be­széli az illető nemzetiség anya­nyelvét. Ezekben a könyvtá­rakban húsz és nyolcszáz kö­zött váltakozik az anyanyelvi kötetek száma. A megyei könyvtár központi könyvállo­mánya azonban továbbfejlesz­tést igényel. A nagy figyelemmel kísért beszámolót élénk vita követte, A vita befejeztével a rész­vevők megtekintették a pomázi tanácson a napokban megnyílt nemzetiségi könyvki­állítást. A társasági élet fórumai Szentendrén, a József Attila művelődési központ ifjúsági klubjában tanácskoztak tegnap az országban működő tizen­nyolc nemzetiségi klub vezetői. A részvevőket Vörös Géza, a megyei tanács művelődésügyi osztályának népművelési cso­portvezetője köszöntötte, majd Vitányi Iván, a Népművelési Intézet igazgatója tartott refe­rátumot a klubok feladatáról, tevékenységéről. Elmondotta, hogy a klubok, mint a társasági élet fórumai, igen jelentős szerepet töltenek be a közművelődésben. Ez vo­natkozik természetesen a nem­zetiségi klubokra is, amelyek ebben a tevékenységben spe­ciális feladatokat is betölte­nek. E speciális feladatok: az anyanyelv gyakorlása, a nem­zetiségi kultúra ápolása. S mert a klubok ma már a leg­népszerűbb közművelődési for­mák közé tartoznak, rendkí­vül eredményes munkát vé­gezhetnek a nemzetiségi klu­bok mindkét speciális feladat megoldásában. Természetesen — mondotta az előadó — a klubok csupán egy formáját jelentik a közművelődésnek. A vitaindítót két korreferá­tum követte. Előbb Hidasi Ti­bor, a békéscsabai szlovák tár­salgási klub titkára ismertette a tanácskozás részvevőivel a másfél éve alakult klub eddigi tevékenységét. Elmondotta, hogy ma már ötvenhét tagjuk van és igen jó a kapcsolatuk a helyi szlovák gimnázium, illet­ve kollégium ifjúságával. Ezt követően Nyári Károly, a po­mázi szerb klub titkára ismer­tette a hat éve alakult klub munkáját. A klubnak, mint mondotta, saját tamburazene- kara és délszláv nemzetiségi tánccsoportja is van. Szocialis­ta szerződést kötöttek a buda­pesti szerb-horvát gimnázium­mal s rendszeres irodalmi is­meretterjesztő munkát végez­nek. Prukner Pál NEMETH KALMAN SZOBRAI • • Üzemi tárlat Dunakeszin Az utóbbi időben Pest me­gye — akárcsak korábban Hajdú-Bihar — szorgalmazza az üzemi tárlatokat. E fontos népművelési formában Duna­keszi évek óta élen jár. Ta­valy a konzervgyárban mu­tatták be Dániel Kornél fest­ményeit, az idei ünnepi na­pok. egyik fő eseménye Né­meth Kálmán szobrászmű­vész alkotásainak tárlata a Mechanikai Laboratórium­ban, melyet hétfőn — mint tegnapi lapunkban jeleztük — Szíj Rezső nyitott meg több száz dolgozó részvételével. Németh Kálmán otthonát Foton lelte meg. Szoborral és szüreti vidámsággal ápolja a Vörösmarty-hagyományt, fá­ból faragott asztalán a Szózat vésett sorai olvashatók. Ra­gaszkodását a tájhoz és a ha­zához több műve is érzékel­teti. Minden alkotás mély emberi tartalmat hordoz e tárlaton. A régi „Teleki tér” nyomorgó talicskása ugyanúgy, mint a betyár halálát jelenítő „Sír­emlék”, vagy az ellenkező elő­jelű — derűt és vidámságot sugárzó lányfejek és az „Anyaság”. Egyaránt szobrot talál fáj­dalomra, örömre, minden em­beri érzelemre és sorsra a művészet feloldó katharzdsát. A régi magyar falu önarcké­pe „Kucsmás paraszt”-ja. Szob­rai az idő és a nép csöndes összefoglalásai, az eszmények tiszta megőrzése, a formák rendje. A jövő irányait ku­tatják, a közös munkával és erőfeszítéssel épült emberi harmóniát. Jó érzés arra gondolni, hogy a dunakeszi munkások e szob­rok néma üzenetétől Lhletőd- ve önmaguk hétköznapi gya­korlatában hosszabbítják meg a művészet életgazdagító energiáit S hogy mindez va­lóság, arra igazolást ad a meg­nyitó átható sikere, hiszen műszak után, ebéd közben a Mechanikai Laboratórium va­lamennyi dolgozója kapcsola­tot talál Németh Kálmán szob­raival ezekben a napokban, mely a dunakeszi ünnepi hét tartalmát, a közművelődés és a művészet összefogásának társadalmi tudatra és általá­nos közérzetre ható sikerét je­lenti. L. M. Kiállítás 20 év eredményeiből A Dunakeszi művészeti na­pok keretében, tegnap dél­után ünnepélyes külsőségek között nyitotta meg a Duna­keszi fejlődését bemutató ki­állítást dr. Korda Kálmán, a nagyközségi tanács vb-titkára a Gyümölcs- és Főzelék Kon­zervgyár nagytermében. A kiállítás az elmúlt húsz év jelentős alkotásait, eredmé­nyeit mutatja be, valamint a távlati elképzelésekben sze­replő egyik ígéretes alkotást, a helyi sportkombinát rajzát és makettjét, Mezey Mihály építészmérnök diplomáimul- I mekverseibőL káját. Dunakeszi vezetői ezzel a kiállítással is igyekeznek le­hetőséget teremteni a község lakóinak, az üzem dolgozói­nak, hogy jobban megismer­hessék lakóhelyük életét, fej­lődését, és azokat a fiatalokat, akik magasabb szinten fog­lalkoznak Dunakeszi problé­máival, jövőjével. A kiállítást követően Dé- vay Nagy Kamilla előadómű­vész és Bitskey Tibor, a Víg­színház tagja tartottak nagy sikerű műsort Szabó Lőrinc verseiből és más költők gyér-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom