Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-18 / 140. szám

\ 1974. JÚNIUS 18., KEDD tm Budapesten tanácskoznak a szocialista országok egészségügyi miniszterei Hétfőn délelőtt a Gellért Szálló különtermében meg­kezdődött a szocialista orszá­gok egészségügyi miniszte­retek XV. konferenciája. Részt vett a megnyitáson dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizottsága tudomá­nyos, közoktatási és kulturális osztályának vezetője, dr. Zsö- gön Éva egészségügyi állam­titkár, dr. Aczél György és dr. Medve László egészség- ügyi miniszterhelyettes, dr. Vidovszky Kálmán, az MSZMP Központi Bizottsága tudomá­nyos, közoktatási és kulturá­lis osztálya egészségpolitikai alosztályának vezetője, to­vábbá 11 szocialista ország küldöttsége képviselteti ma­gát. A konferenciát dr. Schul- theisz Emil egészségügyi mi­niszter nyitotta meg. A kor­mány nevében meleg szavak­kal köszöntötte a tanácskozá­son megjelent delegációk ve­zetőit és tagjait. Az idei tanácskozás fő té­mája a sürgősségi betegellá­tás. . A hétfői plenáris ülésen a delegációk vezetői felszóla­lásukban számot adtak a sür­gősségi betegellátás helyzeté­ről és szükségleteiről hazá­jukban. Dr. Kornidesz Mihály közművelődési tájékoztatója szerkesztőségünkben Hétfőn a Pest megyei Hír­lap szerkesztőségebe látoga­tott dr. Kornidesz Mihály, az MSZMP Központi Bizott­sága tudományos, közoktatási és kulturális osztályának ve­zetője és konzultációs előadást tartott. Szerkesztőségünk és a — ceglédi, gödöllői, monori, nagy­kőrösi, váci — fiókszerkesz­tőségeink tagjainak a közmű­velődés helyzetéről és idősze­rű feladatairól tartott tájé­koztatót dr. Kornidesz Mihály, majd számos feltett kérdés­re adott választ. Algériai szakszervezeti küldöttség látogatása Pest megyében A SZOT meghívására ha­zánkban tartózkodik az Algé­riai Dolgozók Általános Szö­vetsége (UGTA) küldöttsége. Tegnap a küldöttség Pest me­gyébe látogatott. A küldöttsé­get — Aszi Abdelmadjid fő­titkárhelyettest, Lasferv Alit és Bacha Djilalit, a szövetség országos vezetőségének tagjait — a Szakszervezetek Pest me­gyei Tanácsánál dr. Dobi Fe­renc, a SZOT elnökségének tagja, az SZMT vezető titkára fogadta és nyújtott áttekin­tést Pest megye szakszervezeti mozgalmáról. Ezután társasá­gában Üllőre, majd Monorra látogattak. Üllőn, a Kossuth Termelő- szövetkezetben Rudó József né elnökhelyettes és Gerle János főkönyvelő fogadta a vendé­geket, majd a közös gazdaság életével, munkájával ismer­kedtek. Monoron, az Állami Gazdaságban Kovács Andor igazgatóhelyettes, Godó János, a gazdaság pártbizottságának titkára és Ambrus Béla szak- szervezeti titkár a gazdaság tevékenységének rövid össze­foglalása után a csévharaszti és a gombai üzemegységbe kalauzolta a vendégeket. Az üllői és a monori látogatáson jelen volt Földesi István, az MSZMP Monori Járási Bizott­ságának osztályvezetője is. Ülésezett két országgyűlési bizottság Az országgyűlés külügyi bi­zottsága hétfőn Nagy Miklós­nak (Pest megye 28. vik.), a bizottság titkárának elnöklé­sével ülést tartott. Az ülésen részt vett Péter János, az or­szággyűlés alelnöke. A bizottság megtárgyalta a Külügyminisztérium 1973. évi költségvetésének végrehajtá­sáról szóló jelentést, amelyet Roska István külügyminisz­ter-helyettes ismertetett. Az ülésen kifejeződött, hogy kül­politikánk 1973-ban is ered­ményesen, hasznosan szol­gálta nemzetközi kapcsola­taink fejlődését, hozzájárult a szocialista külpolitika fő céljának eléréséhez, a nem­zetközi enyhülés elmélyítésé­hez, a világbéke és biztonság megszilárdításához. Az év fo­lyamán újabb államokkal lé­tesítettünk diplomáciai kap­csolatokat. Különböző szin­teken folytatott sikeres tár­gyalások eredményeképpen számos egyezményt, megál­lapodást, jegyzőkönyvet, szer­ződést, együttműködési egyez­ményt kötöttünk a szocialis­ta közösség országaival, illet­ve fejlett tőkés- és fejlődő or­szágokkal. A bizottság, megvitatás Után, az előterjesztést elfo­gadta. Ezt követően a külügyi bi­zottság a Magyar Népköztár­saság nemzetközi kulturális és tudományos kapcsolatai­val foglalkozott E napirend előadója dr. Rosta Endre, a kulturális kapcsolatok inté­zetének elnöke volt. A két napirendi pont vitá­jában részt vett Péter János, az országgyűlés alelnöke, Dar­vast István, Kelen Béla, dr. Lukács János, Nánási László, dr. Ortutay Gyula, dr. Pesta László országgyűlési képvise­lő, Madat.isi Attila pénzügyi államtitkár, dr. Orbán László művelődésügyi államtitkár és dr. Juszt Lajos, a Pénzügymi­nisztérium főosztályvezetője. Gyarmati János elnökleté­vel hétfőn a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés építési és közlekedési bizott­sága. A tanácskozáson — amelyen részt vett és felszó­lalt dr. Trethon Ferenc pénz­ügyminiszter-helyettes is — a képviselők a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium, va­lamint az Építésügyi és Vá­rosfejlesztési Minisztérium 1973-as költségvetésének tel­jesítését elemezték. Dr. Rödönyi Károly közle­kedés- és postaügyi állam­titkár mondott tájékoztatót. Ebben egyebek között elmon­dotta, hogy a távolsági sze­mélyszállítás teljesítménye 1972-höz képest körülbelül 2 százalékkal emelkedett, ezen belül is nagyobb arányban fejlődött a távolsági autóbusz- közlekedés. Az áruszállítás 1973. évi teljesítménye kiemelkedően magas volt: tonnában mér­ve 3,2 százalékkal, áruton- na/kilométer teljesítményben pedig 12,9 százalékkal halad­ta meg az 1972-est. A hírközlés teljesítménye — a csomag- és a postai táv­írószolgálat kivételével — to­vább növekedett. Simor János építésügyi és városfejlesztési miniszterhe­lyettes a tárca tavalyi zár­számadásáról szólva kiemel­te: az országos építőipar ta­valy 89 milliárd forint össze­gű építés-szerelési munkát végzett, 2,1 százalékkal töb­bet, mint az előző esztendő­ben. ia­1973-ban számottevően wlt az építési tevékenység koncentrációja. A tavalyi nép- gazdasági terv 81 200 lakás be­fejezésével számolt, az építők 4011 új otthonnal többet ké­szítettek el. Az előterjesztéseket követő vitában a képviselők számos kérdésre kértek és kaptak vá­laszt az illetékesektől. A vitában kifejtette véle­ményét Korponai Lajos, Bú­za Barna, Daradics Ferenc, Juratovics Aladár, Nagy Ist­vánná, Tegda Jenöné, dr. Szép Zoltán, Kalmár János (Pest megye 26. vk.) és Jeszenszki Gábor országgyűlési képvise­lő. Szófia megye, Umbria tartomány Tanácsi küldöttségek Pest megyéből A népek közötti barátság el­mélyítése, a lakosságért vég­zett közigazgatási munka ta­pasztalatainak kölcsönös meg­ismerése érdekében törek­szik a Pest megyei Tanács a már eddig kialakult nemzet­közi kapcsolatai elmélyítésé-- re, újak létesítésére. Szófia megyéből — amellyel hagyo­mányos a kapcsolat — vasár­nap érkezett vissza a megyei tanács küldöttsége, amely La­katos Tibor megyei tanácsel­nök-helyettes vezetésével a Szófia megyei Néptanács ven­dégeként tanulmányozta a bolgár helyi közigazgatás te­vékenységét. A küldöttség ve­zetője, valamint tagjai — dr. Rév János, a megyei tanács munkaügyi osztályának veze­tője, Boros András, a dabasi járási hivatal elnöke, dr. Kul­csár János, a megyei földhi­vatal vezetője és Lévai Gé­zemé, Tahitótfalu községi ta­nácsának elnöke — elismerés­sel nyilatkoztak a bolgár nép­tanácsoknak a helyi ipar- és mezőgazdaság fejlesztésében, a lakosság ellátásában, a kü­lönböző irányú szolgáltatá­sok magasabb színvonalú biz­tosításában végzett munká­járól. Elmondották, hogy bol­gár testvérmegyénk tanácsi dolgozói és egész lakossága élénk érdeklődést tanúsít a Magyar Népköztársaság po­litikai, társadalmi és gazda­sági fejlődése, a Pest megyé­ben folyó tanácsi munka iránt. Hétfőn utazott az olaszor­szági Peruggiába Arany Ist­vánnak, a Pest megyei Ta­nács vb-titkárának vezetésé­vel a megyei tanács küldött­sége. Szekeres József, Százha­lombatta városi tanácsának elnöke, dr. Péteri Károly, a Tanácsakadémia Tanácsigaz­gatási Szervezési Intézetének tudományos osztályvezetője és dr. Kollár Lajos, a váci kórház igazgatója. A tavalyi, Pest megyében tett látogatás vi­szonzásaként utaztak Umb­ria tartományba és az olasz helyi igazgatás munkáját, a városfejlesztést és városgaz­dálkodást, az egészségügyi és gyermekintézmények irányí­tását, a lakosság hatósági ügyeinek intézését tanulmá­nyozzák. Művezetők, technikusok, közvetlen termelésirányítók A munkásosztály fogalmához A MUNKÁSOSZTÁLY fo­galmának helyes értelmezése mindenkor elvi jelentőségű kérdés, meghatározásakor a marxizmus—leninizmus ezzel kapcsolatos irányt mutató ta­nításait és társadalmunk je­lenlegi helyzetét kell figye­lembe venni. Anélkül, hogy elébevágnánk a kérdésről foly­tatott tudományos vitáknak, a már eddig elért eredmények alapján is meghatározható a munkásosztály köre tudomá­nyos, szociológiai értelemben (a termelés társadalmi rend­szerében elfoglalt helye sze­rint) és szélesebben, politikai érfelemben is. Á munkásosztályhoz tartoz­nak a termelésben elfoglalt helyük szerint az állami és szövetkezeti ipar (bányászat, gyár-, építőipar), az állami mező-, erdőgazdaságok, és a vízgazdálkodás; a közlekedés, szállítás és hírközlés; az álla­mi és szövetkezeti kereskedel­mi és egyéb szolgáltatások fi­zikai dolgozói, valamint a fel­sorolt ágazatok művezetői és technikusai, illetve az ennek megfelelő szintű (funkciójú) közvetlen termelésirányítók. Az összes foglalkoztatott 58 százaléka, mintegy 2,9 millió ember tartozik a munkásosz­tályhoz. POLITIKAI ÉRTELEMBEN a munkásosztályhoz tartoznak a fenti ágazatok nyugdíjas munkásai, valamint azok, akik korábban munkások voltak és jelenleg a politikai, állami és kulturális élet posztjain dol­goznak. Velük kiegészülve a munkásosztály létszáma mint­egy 3,5 millió. A hivatalos sta­tisztika korábban csak a fizi­kai állományban levőket so­rolta a munkásosztályhoz. Ismeretes a tőkésországok kommunista ideológusainak a munkásosztály fogalmáról folytatott vitája. A vita egyik fő kérdése az volt, igaz-e, hogy a marxizmus—leninizmus csak a fizikai munkát végző bér­munkásokat tekinti munkás­nak. A vitázók többségének az volt a véleménye, hogy az alapvető osztályismérvek, a munkásosztály marxi megha­tározása alapján a legfejlet­tebb tőkésországokban az üze­mi műszaki dolgozók zöme a munkásosztályhoz sorolandó, mert O ezek a dolgozók sem ren­delkeznek a termelés és a csere eszközeivel; © a munkaerejük eladásá­ból élnek, tehát bérmun­kások; O értéktöbbletet termelnek a tőkésnek, tehát kizsák­mányolt dolgozók. Különben maga Marx sem csak a fizikai munkásokat te­kintette munkásnak. Az „össz- munkás” fogalmába azokat sorolta, akik részt vesznek a termelőmunkában. Ugyanak­kor rámutatott, hogy a tech­nika fejlődésével a termelő- munka fogalma kiszélesedik: a termék elkészítésében részt vesz a segédmunkás, a szak­munkás, de a tervezőmérnök és az igazgató is. Valameny- nyiük munkája a termék el­készítéséhez szükséges „össz­munka” része. S mivel a ter­melés feltételezi a szállítást is, Marx termelőmunkásnak te­kintette a szállítás, a közleke­dés dolgozóit is. AZ „ÖSSZMUNKÁS” köz- gazdasági fogalma azonban sokkal szélesebb a munkás- osztály fogalmánál, amely po­litikai kategória is. A termelő- munka kritériuma csak egyik ismérve a munkásosztály meg­határozásának, s pusztán asze­rint, hogy valaki termelőmun­kát végez, vagy sem, nem le­het eldönteni az illető osztály­helyzetét. Az osztályismérvek fontos tényezője ugyanis a termelés rendszerében elfoglalt hely is (nevezetesen, hogy beosztott részmunkát végző, vagy veze­tő), és a jövedelemszerzés módja (bérjutalék, osztalék) és mértéke is. Így az elmaradott országokban a mérnök, a tech­nikus olyan mértékben kivé­telezett helyzetben van, olyan magas a jövedelme (amelyet különben tőkésíthet is), hogy ez már szociális különbség a munkásosztály zömét képező fizikai dolgozókhoz képest. A MI IPARUNK jelenleg a gépesített, futószalagos terme­lés szintjén áll; az automati­zálás, a komplex gépesítés, egyáltalán a tudományos és technikai forradalom új vív­mányait tömegesen még csak ezután alkalmazzuk. Munkásosztályunk ennek megfelelő képzettsége, anya­gi-szociális helyzete mellett a termelés közvetlen irányítói — ideértve a technikusokat is —a munkásosztályhoz tartoz­nak. Az üzem műszaki, köz­gazdasági vezető értelmisége és a munkásosztály között is csökken a különbség, jelentős közeledés ment végbe az az, előbb említett tényezőkön túl a társadalmi kapcsolatok, származás vonatkozásában. Ez a folyamat azonban még nem fejeződött be, így a műszaki értelmiségnek ez a része nem sorolható a munkásosztály­hoz. A munkásosztály különbö­ző kategóriáinak felsorolása bizonyítja, hogy nem értünk egyet a munkásosztály hatá­rait leszűkítő nézetekkel. Az­zal az állásponttal sem, amely a munkásosztályt azonosítja az iparban foglalkoztatott fi­zikai munkások statisztikai összegével. Részben horizon­Hibridkísérlet A dánszentmiklösi Micsurin Termelőszövetkezet 160 holdas tábláján a martonvásári kutatóintézet fajtakeresztezési kísérleteket folytat új kukoricahibrid termesztésére. A szövetkezet neveli a hibndalapanya- got az intézet számára. Most kultivátorok dolgoznak a kukoricásban. Gárdos Katalin felvétele tál'san válnak szélesebbé e határok: a szállítás, a keres­kedelem, a szolgáltatások és a mezőgazdaság dol­gozóinak egy része is a mun­kásosztályhoz sorolható. A technikai fejlődés következté­ben pedig ma már a közvet­len irányító személyzet (mű­vezetők, technikusok) irányá­ba vertikálisan is tágulnak e határok. IGEN JELENTŐS, mintegy 200 OO'O fős csoportról van szó. Nagy többségük munkás volt vagy munka közben szer­zett szaktudásával, vagy va­lamilyen iskola elvégzésével vált a termelés közvetlen irá­nyítójává. A munkások nem­csak szakképzettebb, legte­hetségesebb és -igyekvőbb csoportjáról van szó, hanem politikailag is öntudatos ré­tegről. A Csepel Vas- és Fém­művek munkásairól végzett felmérés adatai szerint a mű­vezetők 68 százaléka, a cso­portvezetők 46,4 százaléka, a technikusok 46,4 százaléka, míg a szakmunkásoknak csak 21,8 százaléka és a segédmun­kásoknak csak 7,3 százaléka lett párttag az üzemben. En­nek figyelmen kívül hagyása objektíve a munkásoszitály arányának, súlyának csök­kentésével jár. AZ ELLENKEZŐ előjelű túlzásoktól is óvakodni kell. A múltban a munkásosztály fogalmáról, kiterjedéséről foly­tatott vitában a kelleténél jobban előtérbe kerültek a munkásosztályon belül vég­bement változások, s háttérbe szorultak a munkásosztály állandó vonásai, amelyek pe­dig minden változás mellett, vagy éppen azok révén foly­tonosan jellemzik az osztályt. A munkásosztály határainak, a határesetet képező rétegek­nek a vizsgálata esetenként háttérbe szorította a munkás- osztály gerincét képező ipari munkásság, ezen belül is a nagyipari, nagyüzemi mun­kásság kérdéseit. Már pedig a munkásosztály vezető szere­pe és a szocialista építés szem­pontjából a legtipikusabb munkáscsoport a nagyüzemi munkásság. Politikánknak en­nek létfeltételeiből és érde­keiből kell kiindulnia. Ez ter­mészetesen nem mond ellent annak a ténynek, hogy a gaz­dasági, társadalmi és politikai fejlődéssel fokozatosan egy­re újabb és újabb csoportok és rétegek válnak a munkás- osztály szerves részévé. BLASKOVITS JÁNOS Tanácsi vezetők árkonierenciája Az Országos Anyag- és Ár­hivatal szervezésében hétfőn kétnapos árkonferencia kez­dődött Budapesten a megyei, a_ fővárosi tanács ipari, me­zőgazdasági és kereskedelmi, továbbá építési osztályainak vezető munkatársai számára. Vallus Pál, az Országos Anyag- és Árhivatal elnök­helyettese megnyitó beszédé­ben utalt az időszerű árpo­litikai feladatokra, elsősor­ban az 1975. január 1-i rész­leges termelői árrendezésből fakadó tennivalókra. Kiemel­te, hogy a helyi árhatósá­gok fokozottan kísérjék figyélemmel a felügyeletük alá tartozó vállalatok és szövet­kezetek ár javaslatait. Felül kell bírálniuk az új árakra vonatkozó elképzeléseket, el kell végezniük a pénzügyi kihatásszámításokkal kapcso­latos tennivalókat. A helyi árhatóságok lépjenek fel min­denütt az indokolatlan áreme­lések ellen, akadályozzák meg az alapanyagár változásainak meg nem engedhető tovább- gyűrűződését és jelezzék az Országos Anyag- és Árhiva­talnak az árintézkedések vég­rehajtása során jelentkező problémákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom