Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

Falumúzeum Versegen II. Emléket unokáinknak — Régen házalóktól vettük. Igen tartós anyag, még most is szép a színe, pedig ez a darab legalább nyolcvanéves. Józsa Lajosné készítette a magasra párnázott kivető­ágyat. Érdekes, még a füg­gönyünk. Egyik házban sem találtunk eredetit. Halotti le­pedőből szabta, varrta Papp Istvánná, az minden stafí- runghoz járt, a régi függö­nyök is ebből az anyagból ké­szültek. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA I. ÉVFOLYAM, 14. SZÁM 1974. JÚNIUS 16., VASÁRNAP „Már tízéves koromban szőttem rajta.” Lapunk 1—3. oldalán részletesen tudósítunk a vérségi falumúzeum ünne­pélyes felavatásáról. — Van-e sajátos vérségi háztípus, ami kiindulás le­hetett a tervezésnél? — kér­deztem lkvai Nándort, a Pest megyei múzeumok igazgató­ját. — Az egyedi, csak bi­zonyos falvakra jellemző há­zakat az 1880-as években or­szágszerte lebontották. A XX. század elején mindenütt or­szágrésznyi, megyényi, járási területekre jellemző házak épültek. Aszód tág környé­ke jelent e vidéken, ilyen né­pi építészeti, népviseleti táj­egységet. Verseg határfalu. A megye északi csücskében messze van a Galgától, építke­zése, viselete különbözik et­től, de á szomszédos palóc falvakkal sem azonosítható, bár ehhez áll a legközelebb. Lekerült a rongyos ruha Marton Pálné Homok Er­zsébet Vérségi hétköznapok című könyvében bizony nem a legdicsérőbben ír a vérsé­giek összetartásáról. — Most, hogy így segítet­tek a falusiak, megváltozott a véleménye? — Változtak itt, is az em­berek — mondja. — Először a rongyos ruhát vetették le, most hámlik a régifajta gon­dolkodás. Kezdetben nem­igen örültek neki. Amikor látták, hogy épül a ház, so­kan háborogtak, hogy minek a falu közepébe tenni ilyen formájú házat? De amikor kész lett, szaporodtak a kí­váncsiak és a segítőtársak is. Különösen az asszonyok tet­tek nagyon sokat. Persze, fut­kosni, agitálni kellett El­mondani mindenütt, hogy ez a múzeum mindenkié a fa­luban. Hogy most van az utol­só pillanat, amikor még uno­káinknak emléket hagyha­tunk régi életünkről. Tíz éve még én sem éreztem a régi dolgok értékét. Építkeztünk, vas kellett az alapba, hát bi­zony befalaztuk a vén ekét meg a boronát. — Mert a mai élethez már nem kellenek ezek a tárgyak' a szérű helyén ma vetemé­nyes kert van, a nyitott fé­szerből garázs lett. Még mi, idősebbek ragaszkodunk egv- egy darabhoz, dugdosisuk kamrába, ide-oda. Az új ház­ba már nem tesznek százéves bútorokat. Felvágják tűzifá­nak az öreg ládafiát. A tisztaszobában, az úgy­nevezett első házban beszél a tárgyakról Martonné. Egy piros-sárga mintás fekete lá­da a menyecske sublódjának kísérő ládája volt. Ebben tar­totta a fiatalasszony néhány ruháját, lepedőjét, vásznakat, a férj ünnepi öltözetét. — Szigorú törvény volt az akkor. Ha három napba egy­szer ettek is, a stafírungot ki kellett állítani. A menyecs­kének 8—10 változat temp­lomi ruhája volt, még akkor is, ha az ura rongyos-foltos nadrágban járt. Nézze — fog maga elé egy vastag kender, alsószoknyát —, ezt úgy meg kellett húzni, hogy még ma is látszik a helye a dereka­mon. Házalóktól vették A sublód és a láda között színes ünnepi ruhába öltöz­tetett menyecskebábu áll. — Hangya Gábomé adta a múzeumnak, már nem hord- j., kiöltözött. A ládákat Ur­ban Jánosék, Hévíz Pálék, Marton Jánosék hozták. Ez a faragott bölcső Győri Ist- vánéktól való, Latorcai Ist­vánná öltöztette fel a babát csipkés keresztelő ruhába. Az első házban két ágyat állítottak föl. Martonné erről is tud mesélni. — Ezt mi törökös térítőnek hívjuk — mondja egy bordó takaróra, amit fekete rajzo­latú kukoricaformák díszí­tenek. * Korszerűsítik a régi óvodát Új posta épül Kar talon A kartali községi tanács stencilezett űrlapokat bocsá­tott ki, amelyen a lakosok társadalmi munkát vállalhat­nak. Már eddig számos fel­ajánlás érkezett be a községi tanácshoz, amelyben ki egy hetet, ki 10—20 órát, de van aki 30—40 órát ajánlott fel. A munkára nagy szükség van Kartalon, mert egy időben két építkezés is folyik. A ta­valy átadott, új óvodához ha­sonlóan korszerűsíteni akar­ják a régi óvodát is: társadal­mi munkával és tanácsi erő­ből egy külön vizesblokkot építenek a régi épület mellé, hogy az öreg épületben is lé­gi en mellékhelyiségük, mos­dójuk a gyerekeknek. Az át­adást augusztusra tervezik. A másik épülő ház a bővü­lő óvoda közelében van, a ré­gi tűzoltószertárat bontották le és helyére új postát építe­nek. Jelenleg a posta egy magánházban bérel helyisé­get. Nagylapos tűzhelyféle áll a konyha fő helyén. — Ez a falmasina. Régen- te 8—10—15 emberre kellett főzni. Három nemzedék élt egy családban. Ide nyílik a kemence szája, kipróbáltuk, azért ilyen füstös. A hátsó házban búboske­mence púposodik. A szoba közepén szövőszék áll. — Ezt édesapám csinálta, a testvéreimtől kértem el. Jól ismerem, tízéves koromban már dolgoztam rajta. A fogason egy palatábla mellett Marton Pálnak, férjé­nek régi gombos harmoni­kája lóg. Hétköznapok tanúi A műhelyben is igen sok tárgy halmozódott föl. Bözsi néni leakaszt egy favillát, s máris megy, mutatja lkvai Nándornak, új szerzemény. A sok-sok szerszám között van néhány eszköz a kenderfel­dolgozáshoz, mert ennek ha­gyománya van vidéken. Van itt kendertörő, tiloló, héhelő. A szérűben öreg, kocsi, lo­vas szán, vetőgép, ökör nya­kára való járom. Az udva­ron vadonatúj a gémeskút, de a kutyaház és a köcsögtartó a falu valamelyik udvaráról került ide. Közben újabb tárgyak ke­rültek a Marton Pálné írói. közéleti tevékenységét bemu­tató üvegtárlókba. lkvai Nándor mondta a mú­zeumról: eddig Versegről csak Martonné írásaiból tudhat­tak az emberek, most a vér­ségi élet hétköznapjairól tár­gyak is beszélnek — és ez a falu összefogásának eredmé­nye. Örszigethy Erzsébet (Vége.) Neves íróvendégek Veresegyházon Megnyílik az olvasótábor SZÁLLÁS AZ ISKOLÁBAN Veresegyházi, vácegresi, aszódi, ikladi, domonyi és péceli munkásfiatalok talál­koznak június 17-én, hétfőn reggel 9 órakor a veresegyházi ifjúsági házban. Balogh Lász­lónak, a Pest megyei párt­végrehajtóbizottság tagjának, a pártbizottság osztályvezető­jének megnyitó beszédével kezdődik a június 30-ig tartó kéthetes olvasótábor, amelyet a megyei Hazafias Népfront kezdeményezésére, a gödöllői járási KISZ-bizottság segítsé­gével rendez a veresegyházi Váci Mihály Művelődési Köz­pont. Harmincnégy fiatalt várnak az olvasótáborba, amely színes, változatos prog­rammal kívánja e két hét alatt élménnyé, valóságos igénnyé tenni az olvasást. Az olvasó­tábor szervezőinek célja, hogy értve, gondolkodva közeledje­nek a fiatalok az irodalom­hoz, a könyvekhez. Írók, költők segítenek ebben a munkában; Czakó Gábor, Horváth Lajos, Apáti Miklós és Szentmihályi Szabó Péter író egy-egy kisebb csoporttal foglalkozik majd. A tábor részvevői közösen beszélik meg Sántha Ferenc Húsz óra című könyvét, Váci Mihály Sokaság fiai című kötetét, Czakó Gábor új könyvét és Ratkó József verseit. Iró-olva- só találkozóra is sor kerül: a tábor egyik vendége Kuczka Péter lesz. Parkolóhely lesz a klubkönyvtárban Kiss László szobrászművész vezeti az Erdőkertesen egy éve tevékenykedő képzőmű­vészeti stúdiót. A kör tagjai a gyakorlati foglalkozások mel­lett elméleti előadásokon is résztvesznek. A legutóbbi al­kalommal Salvator Dali mun­kásságáról szóló vetített képes előadást hallgattak meg. A stúdió tagjainak alkotásaiból a közelmúltban nyílt kiállítás az. erdőkertesi klubkönyvtár- I ban. Gödöllőn, a Szabadság téri étterem mögött egy új, 58 férőhelyes gépkocsi parkoló építését kezdték meg a kö­zelmúltban a gödöllői Város­gazdálkodási Vállalat szak­munkásai. Ha befejezték a parkoló épí­tését, a városi tanács meg­Kopp&ny György felvétele rendelésére tovább folytatják munkájukat a Szabadság téren a vállalat brigádjai. Járdát ké­szítőnk és a közeljövőben fognak hozzá a park rendezé­séhez is. Képünkön: még a sáros, gidres-gödrös területen pihennek a gépkocsik. Nemcsak az irodalommal foglalkoznak a fiatalok, ellá­togat a táborba Komjáthy György, aki a mai tánczenéről tart előadást. Vácrátóton a bo­tanikus kertet nézik meg, és érdekesség lesz Ivacs, Árpád kori falu ásatásainak megte­kintése is. A veresegyházi nagyközségi tanács elnöke, Pásztor Béla előadást tart a fiataloknak az ifjúság szerepéről a község életében. A vendéglátás költ­ségeinek felét a tanács fedezi, másik részét a Hazafias Nép­front Pest megyei Bizottsága. A tábor lakói az általános is­kolában kapnak szállást. A művelődési központ tervezi, hogy a táborozás utolsó nap­jaiban a 'munkásfiatalok meg­ismerkednek az irodalmi szín­padi és ifjúságiklub-találkozó részvevőivel is. —ethy— Nyílt levél a járókelőkhöz Gödöllőn, a város belte­rületén a zöldövezet kar­bantartása sok gondot okoz. Az ÁFÉSZ-áruház előtti autóbuszállomásra mégis a pázsiton, a virág­ágyon keresztül vezet a gyalogosok útja. Felnőttek, gyerekek újra és újra ke­resztülgázolnak a Város­gazdálkodási Vállalat által létesített és karbantartott területen. Nem riaszt javisz- sza őket az sem, hogy é kis parkot szemlátomást nem régen ásták fel. Pedig mienk ez a terület, így sa­ját tulajdonunkat, környe­zetünket kímélnünk, meg­becsülnünk kellene. Vajon miért nem örülünk annak, hogy virágágyak teszik szebbé a város belterületét? Csak néhány lépéssel kell többet megtennünk, hogy az autóbuszmegálló­hoz vagy az áruházhoz jus­sunk anélkül, hogy keresz- tüljárjunk a virágágyon. Fogadjuk meg, hogy meg­tesszük e néhány lépést... Horváth Kálmán Gödöllő SPORT -I- SPORT + SPORT + SPORT Irány Boleslav! Az aszódi galambsport im­már hagyomány. Az ottani egyesületnek 36 tagja van, közülük 16-an rendszeresen versenyeznek; több mint két­ezer galambjuk van. Az Aszó­di Közös Nagyközségi Tanács segítségével a Malomköz utca 1. számú ház udvarán, egy felvonulási épületben irodahe­lyiséghez is jutottak. A minap nagy volt itt a sür­gés-forgás: gumi kerekű kocsi­ra rakott, galambokkal teli ketreceket fogadtak. Vala­mennyi viselte lábán azt a kis gyűrűt, amelyből kitűnik, hogy gazdája a Magyar Galambte­nyésztők Országos Egyesülete, aszódi szervezetének tagja. A legújabb hír: ma, vasár­nap reggel, 446 kilométert megtéve, 115 madár repül a csehszlovákiai Boleslávba. Né­hány kört írnak le a település felett, majd hazafelé fordul­nak. Délelőtt már izgatottan várják őket tulajdonosaik, Gábor József Kartalon, Raábl Ottó Bagón, Kiss László Ver­segen, Borsi János Domony- ban, hogy csak néhányukat említsük, hiszen az aszódi szervezetbe más községek ga­lambászai is tömörülnek. A madarak visszavárása és fogadása sok izgalmat rejt magában. A megérkezett ma­dárról leveszik a kis gyűrűt, amellyel azonnal a mérőhelyre sietnek, ahol a hitelesítés és az időmérés történik. Sok bosszúságot ok<sz, amikor a madár hazaérkezik ugyan, de nem száll be helyére, így ide­je nem hitelesíthető! Előfor­dul, hogy a viharba került ma­darak késve, vagy egyáltalán nem érkeznek haza. Sok örömmel és aggodalom­mal jár a galambsport, te­mérdek időt is kell áldozni. Ebben az évben az aszódiak röpítettek már a 360 kilomé­terre levő csehszlovákiai Jik- lava és a 603 kilométerre levő NDK-beli Riesa helységekből. Az érkezések jók voltak, kí­vánjuk ma is időben érkezze­nek a madarak, legyen tiszta az égbolt! Csiba József Megcsúszott a nedves úton A Galgamácsa és Galgagyörk közötti útszakaszon nem az útviszonyoknak megfelelő se­bességgel vezette CN—60—86 forgalmi rendszámú személy- gépkocsiját Jónás Győző bu­dapesti lakos. Az ázott úton a jármű megcsúszott és veze­tőjével, aki elveszítette ural­mát a gépkocsi fölött, mint­egy 40 méteres „ámokfutás” után az útmenti kaszálóba csúszott. Jónás Győző könnyebb sé­rülésekkel vészelte át a ve­szélyes kalandot; a gépkocsi­ban keletkezett anyagi kár jelentős. TI*1 ítxjH Ifgj hVULs

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom