Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
1974. JŰNIUS 16., VASÁRNAP sMUm 9 FAZEKAS LAJOS: Terek EMLÉKMŰ A falu főterén áll a Bronzkiafcona érdemjelekkel, rohamsisakban, — jelképezi a XX. századot, — csizmái alatt a grámittömbön ó hány arany név: hány ismerős halott! DALT-LOBOGTA TÓ Dalt-lobogtató tér, szabad sereg. — Tavasz van és béke. — Májusi szemlére készüljetek! MAGÁNY A holdas téren a torony árnya ül most ■— ünnepre várva —, mint magam; meging a csönd alatt, megszólítom, olyan emberi, olyan társtalan. Áradat Árad a tér. Megyek tehozzád. Az áradatban homokszem vagyok. S mire eljutok tengerszerelmedhez, gyöngyökké válnak a magyarázatok. Kapu Barnóth Zoltán tusrajza Ahogy felszaladt a testvéréhez, Gáborhoz, Hódi Laci mindjárt azzal állt elő: — Mondtad nekem egyszer, hogy van egy ismerősöd, aki mellett jól lehet keresni. — Arra az építésvezetőre gondolsz, aki társasházakat épít? — Pontosan. Gábor már technikus volt annál az építővállalatnál, ahol az öccse szakmunkás. — Csak nem akarod itthagyni a vállalatunkat? — Ott akarom hagyni — mondta László. — Jön a második gyerek, szeretnék a lakásomhoz felhúzni még egy szobát. De sürgősen. Gábor bort vett elő, töltött. — A törzsgárdához tartozol — mondta az öccsének. — Megvan havonta kétezernyolc- század. Megbecsülünk. Tavaly kitüntetést kaptál. Nem múlik év, hogy a nyereségrészesedésnél szép pénz ne ütné a markodat. Mit akarsz? Négyötszáz bizonytalan többletet havonta? Avagy megbántottunk valamivel? — Ugyan. — Nyughass akkor, ne ugrálj. — De lényegében én már elintéztem, hogy kilépek — mondta Hódi Laci. — önkényesen. — És az asztalra dobta munkakönyvét. Gábor csak nézte: — Mit szóltak a munkaügyin? — Levágták ugyanazt a dumát, amit te most. Poharakat emeltek. — Barom — mondta az öcs- csének Gábor. — Szólsz annak az építés- vezetőnek? — Ha már ilyen ökör vagy — nyelte indulatát a borral Hódi Gábor —, szólhatok éppen. Hatlakásos .... , , __________ családi házat ke llett építeniük a hegyoldalban. Terv szerint féloldalas volt a ház, vagyis a földszint az egyik oldalon az első emeletnél kezdődött, s csak a másik oldalról, a lejtőről nézve tűnt kétemeletesnek az épület, Ilyenformán a hegyoldalt precízen be kellett vágni, s be kellett oda építeni egy nyolc méter magas betonfalat, hogy a hegy a majdani épületet meg ne nyomja. Amikor Hódi Laci odakerült, a segédmunkások a földmunkát és az alapozást már elvégezték. verjük a régit a hipermo- dernnel. Ugyancsak Mariska nénitől jön egy kalcukkos falióra, két rézmozsár, egy vaj- köpülő, egy szénvasaló és szegény Zsiga bácsi légycsapója. — Légycsapó? Nincs is légy! — A légycsapó csak dísznek. Különben sem hiszem, hogy Bea hülye férje valaha is látott légycsapót. Folklór. És ez is szempont. — Folklór? Érdekes. Tovább. — Kerényiéktől persze szőnyeg és egy Vaszary-fest- mény, Osontváryt sajnos nem tudtam szerezni, majd azt mondjuk Beáéknak, hogy elcseréltük egy Vaszaryra. Ke- rényiék még adnak két Sző- nyi-rézkarcot, neked egy öltözet ruhát angol szövetből, nekem három kalapot, egy cuki táskát, meg egy kisestélyit. Azonkívül kölcsönadják Robit, a német juhászkutyát. Dán dog nincs. Ezt is elég nehéz volt elkunyerálni.------------- vett elő a tás[ Papírt I kájából, Balázs-------------- elé tartotta. — Olvasd! Robi étrendje. Pontosan be kell tartani, mert hajlamos a gyomorhurutra. Azonkívül reggel, délben, este séta. A déli sétáltatást vállalom,- a reggeli és az esti a te feladatod lesz. Figyelsz? Balázs nem figyelt. Valahol a múltban járt gondolat- .ban. Apósával/ultizott,-a. vasúti málházóval, a MÁV szolgálati lakásban, ahol annak idején két vonatfütty és egy tolatás között megkérte Krisztina kezét. — Krumplin is elélünk — mondta akkor Krisztina —, csak tető legyen a fejünk fölött! — Balázs, te nem is figyelsz! — riadt a felesége hangjára. — Ogy látszik minden az én vállamra szakad! Gyújts rá. Belga szivar. Lajostól szereztem. Kiküldetésben járt Belgiumban.-----7----------------; új válto| Minden nap ] zást ho----------------------- zott. A ké t szoba lassan olyanná alakult át, mint egy bizományi áruház bútorlerakata. — Csináltass új névtáblát — figyelmeztette Balázst Krisztina —. Dr. Benkő Balázs, a matematikai tudományok kandidátusa. Ezt csak előzp este szögei jú'k fel. — Miért éppen matematikai ? — sóhajtott Balázs. — Na hallod! Ez áll legközelebb a bérelszámoláshoz. Nem lehetsz művészettörténész! — Valóban! Miért ne lehetnék művészettörténész? — Ne légy telhetetlen! Most már maradunk a matematikai túdományoknál... Sokkal jobban hangzik. És ezt írtam meg Beának. Egy héttel Beáék érkezése előtt boldogan újságolta Kriszna baby dollban. (Csak ünnepélyes alkalomkor!) Sírás. Dorombolás. Csönd. Két nappal Beáék érkezése előtt, minden készen állt a fogadásukra. Krisztina izgatottan leltározott. Járta a lakást, nyomában Robival a juhászkutyával és egy kis noteszbe %-gyezgetett, áthúzott, beírt. Figyelte, mi az, ami megvan és esetleg még mit kellene beszerezni. — Dr. Szeberkényiék villájába mehetünk majd le — mondta Balázsnak —, igaz, hogy az Máriafürdőn van, de majd azt mondjuk elcseréltük. Ott szebb a kilátás. A lakást is elcseréltük természetesen, mert sok volt a négy szoba kettőnknek. Azonkívül a négyszobás lakásunk hatodik emeleten volt és neked tériszonyod van. Érthető, egy matematikusnál, akinek mint a méhkaptár zsong a feje a számoktól. vigiliáján aztán megérke| A jelzett nap tina. — Megkapjuk a kocsit! Volvo! Szigethyék kölcsönzik majd egy hétre, de tovább nem tudják. Annyi baj legyen, majd azt mondjuk szervizbe kellett vinni. — Kocsi?! Észnél légy! Nem is tudok vezetni! — Erre is gondoltam. — Krisztina hosszú ujjaival végigzongorázott Balázs fején. — Majd gipszbe teszik a bal karodat. Elég lesz aznap reggel, ha jönnek. Beszéltem Tirpák doktorral, tudod, azzal a kedves, szimpatikus kórboncnokkal, akivel Károlyéknál ismerkedtünk meg. El fogja intézni. — Nem! — hördült fel Balázs. — Ezt már nem! Ez már több a soknál! ;------7----;-----r sírt. DoromI Krisztina | bolt. Üjabb------------------ sírás. Üjabb do rombolás. Éjszaka. Krisztizett a távirat. — Jaj Istenem — bontogatta remegő kézzel Krisztina —, vajon melyik géppel jönnek?! „Floridába megyünk. Stop. Talán majd a jövő nyáron. Stop. Millió puszi. Stop. Beáék.” Krisztinát az ájulásból közös erővel élesztgette Balázs, meg Robi, a német juhászkutya. Egy hét múlva pedig Balázs bőröndjébe csomagolta a legszükségesebbeket és csak egy levelet hagyott hátra. Ezt: „Krisztina! Kicseréllek egy másik nővel. Jön egy barátom az Elefántcsont-partokról, aki úgy tudja, hogy nekem egy egyszerű, kedves, őszinte nő a feleségem! Nem akarok szégyenben maradni! Balázs.” — A gazember! — tépte apró foszlányokra a levelet Krisztina. — Én csináltam belőle kandidátust! GALAMBOS LAJOS: Mit ugat el a kutya? — Na, ember — mondta neki Scnütz Zsiga építésvezető —, ahogy a papírjaidat látom, nélkülem is boldogulsz majd. Adok neked huszas órabért, de erről senkinek egy kukkot se. Papíron tizennégy lesz, világos? Nekem úgyis annyi a dolgom, adminisztráció, anyagbeszerzés, s a többi, minek is mondani? Gazdálkodj. Parancsolj az embereknek. Estére tél méter falat akarok látni. örült Hódi Laci, hogyne örült volna? Napi kétszáz forint; ebbe már belefér a reggeli féldeci, meg az esti korsó sör! Fejedelmi állapot lesz ez, s mire itt a gyerek, meglesz a lakáshoz az újabb szoba. így kell ezt csinálni. Az okos emberek mind így csinálják; holmi állami vállalat, ahol ehhez a keresethez képest éhenkórász az ember, kit érdekel? A szomszédos épít_ kezestől bérelt Schütz Zsiga sutyiban, külön pénzért, napi néhány órára betonkeverőt. Hódi Lacit eleinte az építés- vezető módszerei nemigen érdekelték. Csak amikor jobban odafigyelt a keverőbői kijövő masszára, akkor tűnt fel neki, hogy talán nem megfelelő betonkeverékkel dolgoznak. Ehhez a hegyoldalhoz kettőötvenes minőségű beton egyáltalán nem lesz jó; ha a hegy csak egy picit is megnyomja a falat, vajon mi lesz akkor? Este föl is vetette Schütznek: — Nem tetszik nekem a támfal betonjának minősége. — Vajon mi nem tetszik rajta, ember? — Nem a megfelelő cementtel, nem a hozzávaló sóderrel dolgozunk. — Ne nevettess. — Igen lazának találom a hegyoldalt, könnyen mozdulónak. — Na és? — mondta Schütz. — Nem a mi dolgunk. A tervezők dolga. — Ök milyen beton-minőséget adtak? — Semmilyet, ember. Rámbízták. Valami félelem, valami gyanú költözött Hódi Laciba. Tisztességes, becsületes munkás volt, a szakmájához a közösségben kiválóan értő; ezt a felületességet mindeddig az ő brigádja ott, a testvére vállalatánál, nem ismerte. De hét végén ezerötszázihatvan forintot számolt a markába Schütz Zsiga, s ettől korábbi érzéseit a kutyák szájába dobta. Egy hétre ezerötszáz- hatvan! Dolgozott, mint a fürdött bivaly, és dogoztatta az embereket. Szedett-vedett népség volt ez, oda se bagóztak semmire, egy-két napig tűrték csak Hódi Laci fegyelmezését, aztán továbbélitek. Helyükbe másokat állított Schütz Zsiga, hasonlókat. Már délben a közeli kocsmából alig lehetett kirángatni őket. Este aztán?- Rókabőröket terítettek az útra, mint a lakodalmas kutyák. — Nem lehetne itt állandó gárdát szervezni? — kérdezte egyszer Schütztől, aki általában csak reggel, meg este jelent meg az építkezésen. — Egy tisztességes brigádot. — Ember — mondta Schütz Zsiga —, jiyen népségből brigádot? Hol élsz te? Nem állami szektor ez, nem patika, nem szanatórium. Hajtás egy kis dohány után., Ismerni kell az életet. JgyJiat H(Vdi Laci alig ismerhette meg a szüntelen változó munkatársait. Némelyek a korábbi hetiből visszavisszatértek. rendszerint italos állapotban, s csak annyi munkáért könyörögtek, hogy legalább egynapi betévő falatjuk, italjuk legyen. Egyébként estére általában Schütz Zsiga is részeg lett. Nagy, veres haja az égnek ágaskodott, apró vérerekkel teli arca égett, szeme kicsire zsugorodott, és panaszkodott ilyenkor: — Hiába! Az egész napi hajsza. Munkások után, anyag után, pénz után. Mindenütt kenni kell a kereket. — Miből? — kérdezte Hódi Laci. — A számláim nekem tiszták, emberi De egy hét alatt hetvenezer úgy elmegy, mint a pinty. Na, persze, most még a kezdetén vagyunk, hát ilyenkor megy ±s. A végére, ember, minden ki lesz kalkulálva, elfogadva, ide kell bízni. Az ötödik héten a betonfallal már hét méter magasságban jártak. Kijött a tervezőmérnök is, megnézte, azt mondta: — Jó. Ennyit mondott. Aztán beült a kocsijába és elment. Reggel a falon Hódi Laci hajszálvékony repedéseket vett észre. Szétbontott egy cigarettát, és annak papírját az egyik repedésre ragasztotta a nyálával. Délre a cigaretta- papír szétszakadt. Ekkor Hódi Lad félelme visszatért. Hogyan viselem el, ha valami baj lesz, hogyan nézek majd a saját szemembe? Este szólt Schütz Zsigának: — Nézze meg a cigarettapapírt, főnök. — Csak nem tojtál be, ember. — Meg kell némi, főnök. — Na jó, ha nagyon akarod, megnézem. Á‘öJtözött ét leszállt a falhoz. László nem mént vele. Schütz személyi papírjai az építkezésre vonatkozó dokumentációkkal együtt ott voltak a felvonulási kalyiba asztalán. Hódi Laci önkéntelenül nézett azokra. És láthatta, hogy Schütz Zsigának csupán kőművesi segédlevele van. Semmi más. Engem, gondolta, kétévenként legalább továbbképzésre küldött az én vállalatom, hogy lépést tarthassak a szüntelen új, meg új technikával. Néhány év még, és technikus lehettem volna én is, akár a bátyám. És most idekeveredtem. Hogy több pénzt keressek. Sok pénzt. Schütz után nézett. S látta, hogy Schütz Zsiga egy vakolókanál cementtel láthatatlanná teszi a még amúgy sem nagyon látható repedéseket. — Mit csinál főnök? — kiáltott rá. — Nem károgunk — szólt vissza Schütz. — Eléje húzunk egy betonnal kötött, vékony téglafalat. Az úristen se veszi észre. S akkor megáll ez. — És ha majd ráhúzzuk az emeletet? — Nem károgunk, ember. Megmondtam. Még két hétig dolgozott az építkezésen Hódi Laci, s akkor a fal mindkét rétege leomlott. Megkezdődött a vizsgálat, ö, mint a vert kutya, úgy sompolygott el onnan. Teremtő isten, mit tettem én, gondolta. Hová keveredtem ? Lumpen csavargók közé, gátlástalan pénz- hajhászok közé, én, a tiszta ember! Ámbár tiszta vagyok-e, ha ide juthattam? Nem akkor lennék-e tiszta, ha ott feküdnék a leomlott fal alatt? Hisz tudtam, láttam, éreztem, hogy nem lesz jó. És még akkor is maradtam. A pénzért. Fölment . ... _________ a hegytetőre es le nézett a folyóra. Oly közelinek tűnt a folyó, mintha innen mindjárt beleugorhat- na. A híd játékszernek tűnt. Rajta a fény, alatta egy él- sikló hajó. Mi lenne, ha valóban ugranék egyet? De bármily közelinek tűnt a víz, józanul föl kellett mérnie, hogy innen nem lehet bele- ugrani. S miért is? E hirtelen rászakadt, nagyon nagy magányból 1 vajon nincs kiút? Még akkor is, ha a dolgok nem egyszerűek. Mert egy hirtelen, felelőtlen lépésnek is annyi ága-boga-következ- ménye van, hogy az ember szinte beleőrül. Azt a szobát a meglévő lakáshoz tán nem húzhattam volna föl e magány nélkül? Pénz! Uramisten. Rohant a bátyjához. Hódi Gáborhoz. — És ha visszatérnék? —» kérdezte űzötten. — A te dolgod — mondta Gábor. De azért bort vett elő, — Visszavesztek? — Kevés a munkás, bizonyosan. visszavesznek. — A törzsgárdába? — Emlékezz csak a kutyánkra, öcsém — koccintott Gábor. — Kimentünk szántani a drága falunk határába. Gyerekek voltunk. A kutyánk velünk jött. A tág mezőn felhajtott egy nyulat. Már talán csak két centiméter választotta el őt a nyúltól. És akkor mit tett a mi kutyánk? — Ugatott örömében, hogy már övé a zsákmány. — Az övé lett? — Míg ugatott, megugrott a nyűL — S azrfán? — Zsákmány nélkül, sírva jö+t vissza hozzánk. Csend volt. — No, lám — ivott egy kortyot Gábor —, hogy miktől estél el a kilépéseddel, belesem gondolok. Prémium, szabadság, s mit tudom még. Ámbár, amilyen jámborak va- g -unk, lehet, hogy megbocsátanak, és úgy veszik az egészet, mintha meg sem történt volna. itta ki aboEgy hajtásra rát Hódi Laci: — Beszélnél velük? — Én? — Ha nagyon kérlek. — Annyira szégyenled a dolgot? — Annyira. — Hát akkor pláne nem beszélek senkivel. Gyere csak szépen vissza, és égjen a te pofádon a bőr. Hódi Laci kérés nélkül töltött magának: — Igazad van, bátyó — mondta. — Égnie kell még a pofámnak egy darabig. Hadd égjen. BENCZE JÓZSEF: Anyám Fagyos sörényű reggel, kerge szelek a fákon, jaj az én legszebb tulipánom le ne taroljátok. Meddő csillagoktól zúzmara érik, éveidért anyám vadlúdgyászos szél sír. Hozok bundás kendőt, derekadra szép szoknyapántot, fagyos sörényű szelek, jaj, le ne taroljátok!
