Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1974-06-16 / 139. szám
6 tMtian 1974 JÜNICS 16., VASÁRNAP Az ügyek nem mennek szabadságra A modern társadalomban rengeteg elintézésre váró ügy van. A szükséges, hasznos és jó ügyekből is. A nyilvántartás, a bizonylatok, az iratok és az ügykezelés — kifejezetten hasznos, ha nem önmagáért létezik, hanem a rendet, fegyelmet, a tisztánlátást és a memóriát szolgálja. Az ilyen ügyekből rengeteg van a gazdaságban, az állami életben és az állampolgár életében egyaránt. Az ügyeket pedig el kell intézni — nyáron is... A nyári ügyintézést viszont nehezíti, hogy, bár az ügyekből nincs, vagy alig van kevesebb mint télen — az ügyintézők száma megfogyatkozik. A bíróságok, közhivatalok, tanácsok ügykezelési kapacitása ilyenkor alighanem 30—40 százalékkal csökken. Hasonlóan meggyengül a vállalatok, gyárak adminisztrációjának feldolgozási képessége is. És a nagyobb társadalmi, gazdasági veszteség ebből származik. Könnyű belátni ennek az okát, hiszen — egyrészt — meg kell követelni a bizonylati rendet, ügykezelési fegyelmet, hogy a korszerű, nagy gyárakban, a kereskedelmi vállalatoknál az ügymenet —' engedélyek, utasítások, megrendelések, igénylések, diszpozíciók, oda- és visszaigazolások, kimutatások sora — ne fékezze, hanem segítse és kordéban tartsa, áttekinthetővé, ellenőrizhetővé tegye a gazdálkodással kapcsolatos szerteágazó munkát. Másrészt, ha ebben az ügymenetben „rövidzárlatok” keletkeznek, az azonnal kárt okozhat a munkában és a vállalatok közti kapcsolatokban és így tovább ... Mit tehetünk tehát, ha csak az ügyintézők mennek szabadságra, de az ügyek maradnak? Menjen valamennyi vállalat egyszerre pihenni? Nálunk ennek nincs hagyománya. Kgr. jenne erőltetni. Aztán kivihetetlen azért is, mert korcsoportonként és szakmánként is más és más a szabadság mértéke és ez nem célszerűtlen. Legvégül pedig nyaralási szolgáltatásokkal sem bírnánk, ha egyszerre nyaralna mindenki. Se út, se strand, se üdülő, se étterem nem lenne ehhez. Maradjunk tehát a realitásoknál. Nem mehetünk egyszerre szabadságra sem a gépek, sem az íróasztalok mellől, sem az ügyeinkkel együtt. Helyettesítenünk kell egymást felváltva. 2—3 hétig, hogy az ügyeket jól és pontosan elintézhessük nyáron is — erre kell hosszú távra berendezkednünk. Ez pedig egyetlen módon változtatható köny- nyebb feladattá: ha az adminisztrációt mindenütt magas fokon gépesítjük és az eddiginél jobban megszervezzük: vagyis a felesleges ügyintézést — aktát, engedélyt, kimutatást. emlékeztetőt — megszüntetjük A közhivatalokban és a tanácsoknál sincs ennél jobb megoldás. Itt, a létszámhelyzetük miatt, talán jogosnak tűnik, ha türelmet kérnek az ügyféltől — egy időre. A közügyekben és magánügyekben segítsük tehát az ügyintézést azzal, hogy a nyári hónapokban valamivel türelmesebb ügyfelek leszünk, mint egyébkor. Esetleg nem is halaszthatatlan minden ügyünk és ősszel sem késünk el vele. A türelemért cserébe pedig elvárhatjuk. hogy az aktatolo- . gatásnak, a felesleges bürokráciának még a gyanúját is igyekeznek mindenütt elkerülni. Gerencsér Ferenc Szupermarket bevásárló A maglóűi Vasipari Vállalatnál az idén 64 milliós lesz a termelési érték. A különböző raktári állványokból, kis konténerekből és sznpermarket-bevásárlókocsikból (a képen) 20 millió forint értékben exportálnak. A hazai áruházak is nagyobb számban léphetnének a megrendelők sorába. Koppány György felvétele A kés bútorkirály BÍróság elé állítják az üzérkedőket Kozák Rezső és fia, Kozák Pál, egyik üzleti kőrútján tudomást szerzett arról, hogy a kocséri Üj Élet Tsz melléküzeme, amely konfekciócikkek és bútorok készítésével is foglalkozik, nem tudja értékesíteni elfekvő árukészletét. Kozákék, akik hosszas üzletkötői pályafutásuk alatt széles körű ismeretségre tettek szert, felkeresték a termelőszövetkezetet és felajánlották szolgálataikat az eladáshoz. Megbízási szerződést kötöttek, és megállapodtak abban is, hogy az értékesített áru fejében mennyi jutalékot kapnak. Tény, ami tény, Kozákék viszonylag rövid idő, alig fél év alatt eladták a mintegy másfél milliós raktáron fekvő készletet. Ezért — a szerződés értelmében — 1970. július 1. és december 31. között bruttó ISO ezer forint illette meg őket. A fellendülés A termelőszövetkezet termelése ezt követően ugrásszerűen fellendült. A kárpitos- és konfekciórészlegben főleg gyermekbútorok készítésére rendezkedtek be, mivel ez idő tájt ez számított hiánycikknek az országban. Kozákék 1971-ben 400 ezer forintos bruttó jutalékot szereztek. A következő évben pedig már a duplájára. 800 ezer forintra ugrott az eladott áru fejében felvett jutalék. Sőt 1973-ban — bruttó — 1 millió 120 ezer forint került a családi kasszába. Kozák Rezső és Pál így 1970. július 1. és 1973. december 31. között 2 és fél millió forintos bruttó jövedelemre tett szert, a különböző levonások után pedig másfél milliós tiszta jövedelmet könyvelhettek el maguknak az 54. millió 290 ezer forint értékű áru értékesítéséért. Törvényellenesen Kozák Rezső és fia úgy vélte, törvényes keretek között mozog, cselekszik. Utóvégre szerződés alapján dolgoztak. Annak nem tulajdonítottak jelentőséget — bár tudták —, hogy az erre vonatkozó rendelkezés értelmében magyar állampolgár magánszemélyként nem ügynökösködhet. E ténykedésre semmifajta jogosítvány nem adható ki. Egyébként is a termelőszövetkezetek csak akkor foglalkoztathatnak üzletszerzőt, ha azok vagy tagsági vagy alkalmazotti viszonyban állnak a tsz-szel. és a Termelőszövetkezetek OrAz őszi idényre cukorrépa-átvevőket vesz a Mátravidéki Cukorgyárak 3001 Hatvan. Jelentkezés a személyi adatok rövid ismertetésével. A jelentkezőknek augusztus első felében négynapos tanfolyamon kell részt venniük. szágqs Tanácsa irányelveinek megfelelően, évi jövedelmük nem, haladja meg a 98 ezer forintot. Bár a két üzletkötőnek valóban birtokában volt egy pénzügyminiszteri levél, amely tisztázta, hogy ők, személy szerint a jutalék alapján menynyit és milyen formában adózzanak, ez az írás azonban nyilvánvalóan nem pótolta a szükséges és jogszerű iparengedélyt. A termelőszövetkezet által megkötött szerződés, a Polgári Törvénykönyv értelmében, szintén érvénytelennek minősült. Az ajándékok Vitathatatlan, hogy a termelőszövetkezet bútorkészítő üzemágának éves termelési értéke, Kozákék jó üzleti kapcsolatai révén, az addigi 6 millióról 89;, millióra ugrott, de az is igaz, hogy ha a termelőszövetkezet tagként alkalmazza üzletkötőit, lényegesen jobban gazdálkodik, mert az értékesítésért legfeljebb a tizedrészét fizeti ki annak, mint amit Kozákék kaptak. Ök viszont a maguk majdnem határtalan anyagi lehetőségeivel bérfeszültséget teremtettek a termelőszövetkezetben. A nagy kapcsolatokkal rendelkező üzletemberek különben azért élveztek elsőbbséget a hazai bútorpiacon, mert ha nem ment másként, hát megajándékozták a velük kapcsolatban álló boltvezetőket. összesen 40 ezer forint értékű bútort adtak oda ajándékképpen a tsz tulajdonából. Nyilvánvalóan azok sem jártak el jogszerűen, akik elfogadták a felkínált ajándékot. Nekik jogtalan előny elfogadásával elkövetett vesztegetés miatt kell majd felelniük. Kozák Rezső és fia ellen a Ceglédi Városi és Járási Rendőrkapitányság üzérkedés bűntettének gyanúja miatt eljárást indított. Vagyonuk zár alá vételét is elrendelték. A vizsgálat még tart. Felelniük kell mindazoknak is. akik — bármilyen módon, s akármilyen formában — a közvagyont pazarolták. Pless Zsuzsa Eladó egy élet Félig ismerősöm, félig barátom a telefonvonal túlsó végén: — Nagy szívességre kérlek. Ismerős vagy azon a vidéken. Gyere el velem. Tanyát akarok venni. — Mi a csudát? — Tanyát, öregem, tanyát. Ahol még tényleg pihenni lehet. FELIG ISMERŐSÖM, félig barátom mérnök, született pesti, a sarkokat és Ausztráliát kivéve megfordult a világ minden táján. Találmányai vannak, innét a pénze. De mennyibe kerül egy tanya? Mérnök, racionális alkat. Reggel, amikor a háza előtt beülünk a kocsijába, azt mondja: — Légy szíves, mérd majd az időt. Ugyan most hétköznapi a forgalom, tehát nagyobb, de azért kiszámítható, mennyit visz el az út. Kaputól kapuig természetesen. Cegléden kiderül, hogy fuccs az időmérésnek. Küldenek bennünket erre, arra, nem győzzük hajtogatni, hogy a tizenkettedik kerületet keressük. Néznek ránk. Tizenkettedik kerület? Mondjunk valami közelebbit. Ha tudnánk. Végül kibököm, a Tófű dűlőt keressük. Az más! Közben azonban eltelt háromnegyed óra. GYEREKEK IGAZÍTANAK ÜTBA. Még szerencse, hogy ilyen helyen mindig ott vannak a gyerekek. Állnak az árokparton, lábszárukhoz dörzsölik mezítelen talpukat. Nyár van, földszag, az éjjel esett. — Látod, ez a romantika! A feleségem megveszik érte! A mérnök úr áradozik, én hallgatok. Romantika? Fogalma sincs arról, mi van itt ősszel, télen. Tanyát venni most a sikk? Persze, az üdülőhelyek zsúfoltak. A gumikerekű benzinszekerek mindenhová elcipelik hajtóikat. A tanyákra még nem. — Tényleg tanyát akarsz venni? Vigyorog és fölhúzza a kocsi ablakát. A homok már recseg a fogunk között. — JÖNAPOT, hirdették, hogy... Fehér hajú öreg nyújtja a kezét, az asszony áll a ház közepén nyíló barna ajtóban. — Andó Ambrus. Isten hozta az urakat. Állunk. Az öreg középtermetű, látszik, erős ember volt. Hatvanöt, hetven között lehet. A felesége? A kortalanná szikkadt parasztasszonyok egyike. Ügy néz bennünket onnét az ajtóból, mint akik végrehajtani jöttek. Nincs igaza? — Megkínálhatom valamivel magukat? Andó Ambrus megadja a módját. Elfogadjuk a meghívást, mert ilyesmit visszautasítani több, mint modorta- lanság. Kenyér, szalonna, kolbász, savanyú. Az asszony áll az ajtóban', lesi, kell-e még valami. Hallgat. Csak az ura beszél. Komótosan. Azonnali belépésre felveszünk húsipari szakmunkásokat, valamint férfi és női betanított és segédmunkásokat. Fizetés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezni lehet: a Szolnok megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Munkaügyi Osztályán, Szolnok, Vágóhíd u. 70. — ... a fiamék építettek benn a városban ... megmondták, apám, két szoba a maguké, jöjjenek be arról az istenverte tanyáról, mert mit csinálnak, ha valaki maguk- ratör, ha betegek lesznek ... Fogy a kolbász, a szalonna, a mérnök úr úgy eszik két pofára, mintha hetek óta éhezne. Imponál neki, hogy bicskával szel? Romantika?! Phü... — ... volt itten a hirdetésre már egy illető, bérlő Izsákon, tanyán, de neki kicsiny a terület. Állatokat tart, sokat. Neki legalább egy hold kellene, itten meg nyolcszáz négyszögöl sincsen az egész, abból tessék levenni az épületeket ... szóval neki nem kon- veniált a dolog, hát mondtam, akkor köszönjük a látogatást ... Szünet. Percek után: — És az urak? A mérnök úr nagynehezen legyűri a hatalmas kolbász- darabfalatot: — Körülnéznénk. AZ UDVARON, U-alakban három épület. A lakóház cseréptetős, két szoba, középen konyha, abból nyílnak, de a hátsónak ajtaja van a kamrába is. Padlás, pince. — Komfort! — ütögeti a vállam a mérnök. — A kamrából fürdőszobát csinálok! Láttad, fúrott kút van! — Tényleg? — Ja, öregem, én nyitva tartom a szemem. „Már rendelkezik. — Légyen szíves.., tessék még ázt... igen... ez egészen jó... A volt istállóban már jászol sincs. Mikor állt itt utoljára jószág, ló, tehén? — A srácok itt csinálhatnak maguknak egy kéglit.. Két fia van. Az egyik tizenhat, a másik tizenkettő „Tanyai gyerekek vagyunk” — újságolják majd a haveroknak. „Csak az a cikis, hogy nincs villany, de az ősöm azt mondta, megoldja a dolgot egy aggregát.. Képzelődöm? Hallucinálok? Andó Ambrus: — ... nekem ez volt az életem, ebben az öreg házban születtem, amit balra látnak az urak. vert fal. olyan, mint a csont, nem volt szívem lerontani, igaz, a nádja már porlik, de én itt csak építettem. rontani semmit. .. hiszen nem volt útjában az a ház senkinek, s apám, anyám, a testvéreim jártak át a küszöbén, értik az urak. ugye? Bólogatok, gombóc van a torkomban, valami kedveset kellene mondani az öregnek, hiszen tényleg azt viszi most a vásárra, ami az élete volt. kiadja a talajt a lába alól, bemegy a városba, városlakó lesz... Városlakó ő? Soha! Éldegélni fog, örülni, hogy nem kell rettegnie a téltől az egyedülléttől, nem kell tízszer megfontolva kiadni a tsz-járadék soványka forintjait, mert hiszen a fia az: mondta, adja el apám. s amit kapnak, azt éljék fel. elé? nehéz volt az életük, legver most könnyebb.,. Vagy még- sem ezt mondta? Halluci- nálok megint? Andó Ambrus: — ... nehéz már így. itt. Télen volt. hog\ befűteni is alig bírtunk any nyi volt mindkettőnkben a baj a jaj... A mérnök úr. súgva, hogy a néhány lépésre eltávolodot: öreg ne hallja: — Azt a sárkupacot persze, szétlöketem agyoncsapja az eeészet, mert amúgy klassz mi? O CJRA A HÁZBAN. ’Az öregasszony bort hoz, a mérnök úr megkérdi, vezetsz visszafelé, s az igenre hálásan pislog. Kér a borból. Andó Ambrus papírokat vesz elő. szemüveget tesz fel, silabizálja, mi áll rajtuk. A papírok közül barnás fényképek csúsznak ki, azok a vastag, ragasztott lapok, amelyek miatt nem férnek be ezek a képek a modern családi albumokba... A képeken bajuszos férfiak, kínosan szabályosra fésülve, kontyos, fehér ha- risnyás asszonyok, gyerekek, tágra nyílt szemmel... — ... az adó nem sok, kaptuk a kedvezményt a tanácstól, mint öregek, de persze, az uraknak nem biztos,. hogy megadnák... Most akad fönn csak azon, melyikünk is a vevő, hiszen eddig kettőnknek beszélt, ketten bólogattunk rá, de most, hogy már látja, komolyra fordul a dolog, szeretne tiszta képet kapni, ketten együtt vesszük, vagy csak egyikőnk? TÓFŰ DÜLÖ, Tófű dűlő... Micsoda nevek vannak ebben a városban! Megkóstolja azokat az ember, s rögtön a középkor, meg a múlt század elejének ízei tolulnak a nyelvére, ha nem állna ott az udvaron a mérnök úr kocsija, akár azon sem csodálkoznék, hogy pandúrok bukkannak fel, marhatolvajt keresve, aki... — No, öregem, ml a véleményed? Fölriadok a határozott hangra, félig barátom, félig ismerősöm a maga döntésének megerősítését reméli, hiszen ö ezt a tanyát — amikor az udvart jártuk, már éreztem — megvette, már úgy néz rá, már azt latolgatja, miként lehet kidobni a pici. négy kockára osztott ablakokat, a barna, kettős ajtót... — Vegyed. Magamban meg azt gondolom, hogy ne kérj semmiféle indoklást, mert akkor elkezdek összevissza beszélni. Arról, hogy elkerülhetetlen folyamat ez, de mégis, mi lesz így Andó Ajn brusból, ott ül majd jobb időben a városi főtér padjain, az emlékművet övező sétautak padjainak valamelyikén, ahol annyi fekete ruhás, nyakig gombolt ingű öregembert látok ... És arról beszélnék, hogy mégis vedd meg a tanyát, mert az érzelmek nem sokat számítanak, így vagy úgy. a két öregnek innét mozdulnia kell, ez az élet rendje, s akkor ittmaradna minden az ebek harmin- cadjára. te pedig legalább a műszaki érzékeddel meg a oénzeddel csinálsz ide egy kis műromantikás civilizált tanyát, aggregáttal. fürdőszobával ... — Ili tessék itt aláírni a nyugtát, hogy előlegként a vételár tíz százalékát, tizenhétezer forintot Ambrus bácsi átvette... Ambrus bácsi! Már csak Ambrus bácsi. Eladó, aki fölött úr a vevő. — ... vasárnap akkor jövök a családdal, s kérem, Ambrus bácsinak is legyen itt a fia ahoevan megbeszéltük, s az ügyvéd úr, akit a fia hoz...- GYERE MAR, teljesen elbambultál... Gépiesen indítom a motort, kuplung, sebesség, gáz. Tófű dűlő. az asszony egész idő alatt nem szólalt meg, vajon miért? Áll a két öreg a ház előtt. integetnek. nekünk, persze, hogy nekünk, de biztos. hogy nekünk integetnek ...? Tófű dűlő... tizenkettedik kerület... tanya a ceglédi határban ... Cegléden a tanyákon 7100 ember él .. a város foglalkoztatottjainak több mint a felét az ipar tartja már el..: — Na. most azután mérni fogom az időt. hogy mikorra érünk haza — mondja a mérnök úr —. mért az asszonynak az lesz az első kérdése, hogy remélem, nincs valahol az isten háta megett... Mészáros Ottó
