Pest Megyi Hírlap, 1974. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1974-06-16 / 139. szám

1974. JÜNITJS 16., VASÄRNAP y/ÍMav 3 A vérségi falumúzeum Történelmi tanulságot szolgál Barinkat Oszkárné avatóbeszédét mondja. A képen balra: B. D. Senrikin követtanácsos, Marton Pálné Homok Erzsébet és Lapu Margit, a zsámboki néprajzi gyűjtemény gondozója. A vérségi falumúzeum teg­napi avatóünnepségén — melyről lapunk 1. oldalán adunk hírt — Barinkat Oszkárné avatóbeszédében a többi között a következőket mondotta: — Most a jelenen túl egy kicsit a jövőbe is nézek és ar­ra gondolok, hogy unokáink és az q unokáik ezekből a do­kumentumokból fogják megis­merni a múltat. Marton Pálné Homok Erzsébet, ahogyan mindannyian nevezzük: Bözsi néni, az eddigiekben könyvei­ben mutatta meg a vérségi valóságot, a nép küzdelmes életét, majd szocialista körül­mények között a boldogulás, az új paraszti élet kibontako­zásának útját. Az ő nyugtalan lénye, az Igaz emberi értéke­ket és kultúrát megőrizni aka­ró cselekvő embersége hpzta létre a községi tanács, a ter­melőszövetkezet és a Pest me­gyei Múzeumok Igazgatósága, a muzeológusok több heti buz- gólkodása, a házak rejtett zu­gainak, fészereinek, pincéknek és padlásoknak az átkutatása Uián ezt a falumúzeumot — A vérségi falumúzeum, amely itt áll előttünk, a ház­végek díszeivel, a kerítések fafaragványaival, megőrzött a már-már feledésbe menő rég­múlt világából sok mindent, ami tanulságként örökül hagy­ható az utódoknak. Ebben a fehér, régimódi parasztházban együtt található a még általá­nosságban ismert eszközanyag, de amiket talán már az ifjú­ság nem látott funkciójában. Látható a „tiszta szoba" ve­tett ágya, bölcsője, a kis szo­bában felállított szátva (szövő­szék) a csíkos vászónnal, a mellette álló rokka, a konyha szép szekrénykéje, vagy a „féltető" kendertöröje, tilolója, vetőfája — mind-mind arról tanúskodik, hogy mennyi em­beri munka, vesződség után lett a kenderből az asszony- és a férfinépnek egyaránt öl­tözőruha, ágybéli és sok-sok féle célt szogáló kendő! A színben várnak, mutatják ma­gukat a mai fejlett mezőgaz­daságunk gépeinek ősei, ami­ket az akkori szorgos férfinép igazított, kalapált a kezéhez; — Szinte bizonyos,- hogy ta­lálató még á községben az összegyűjtött anyagon kívül sok olyan érték, olyan tárgy, ami még ide, a többiekhez kí­vánkozik — folytatta. — És most már a köz igazi érdeke azt kívánja, hogy ez a gyűj­temény még teljesebb, még gazdagabb legyen! Kérjük, hozzák el még ezeket is bi­zonyságul a letűnő életfor­mának és bizonyságául a kö­zös munkáinak, a szocialista összefogásnak, mert a vérségi falumúzeum nemcsak a múlt értékeit őrzi, hanem megvaló­sulása hirdeti a vérségiek, a község munkaszerető, a közös­ségért tenni akaró embereinek, a már szocialista társadal­munknak teremtő erejét is. A jelen nagy célú építőmunká­jába így épül bele múlt éle­tünk, őseink, apáink, nagy­apáink munkaeszközeinek, használati tárgyainak minden darabja, amiket sikerült kira­gadni az elpusztulásból. — Most, amikor megnyitom ezt az állandó kiállítást — mely mindannyiunknak azt az igényét tölti be, hogy ismer­tesse ennek a községnek, en­nek a vidéknek a házát és tartozékait —, szeretném kife­jezni társadalmunknak azt az igényét, hogy mi nem ezt az Az avatóünnepségen Katona István és Marton Pálné Homok Er­zsébet. Mögöttük Ikvai Nándor, a Pest megyei múzeumok igazgatója. (Gáixlos Katalin felvételei) eltűnőben lévő életformát nak azt a törekvését, hogy a akarjuk konzerválni ezzel az szocialista kultúra harmoni- intézménnyel, hanem szolgál- kusan egyesíti a múlt, a nem- ni akarjuk a történelmi és zeti, az általános emberi ha- néprajzi valóság jobb mégis- gyományokat és kiegészíti mérését, kifejezésre akarjuk azokat, új szocialista értékek- juttatni kulturális politikánk- kel. Katona István tolmácsolta Kádár János üdvözletét Katona István, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a KB osztályvezetője szólt ezután. — Csak elismeréssel lehet szólni arról a társadalmi mun­káról', amellyel a falu apraja, nagyja, a párt- és állami szer­vek segítségével összefogott, hogy megvalósítsa tervét. Így jött létre ez a szép és gazdag falumúzeum, hogy megörökít­se, bemutassa azt a múltat, amelytől szeretnénk minél távolabb kerülni. A jelenlévők jóleső szere­tettel fogadták azt a bejelen­tését, hogy Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságá­nak első titkára kezdettől fog­va figyelemmel kísérte ezt a lelkes, szép munkát. — Kádár János elvtárs fel­hatalmazott arra — mondotta —, hogy szívből jövő gratulá­cióját, üdvözletét adjam át mindazoknak, akik bármi­lyen módon gondoskodtak a falumúzeum megalapításáról. Mindenkinek legjobb üdvöz­letét küldi, de külön is Mar­ton Pálné Homok Erzsébet­nek, kedves Bözsi néninek. A megjelentek nagy tapsai­tól kísérve ezután Kádár Já­nos személyes ajándékát, egy szépművű íróasztalkészletet nyújtott át Mártonná részére. L. I. Brczsnycv jókívánságait B. D. Scvikin adta át Borisz Dmitrijevics Sevikin, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének követtaná­csosa mondott ezután köz­vetlen hangú üdvözletét. Sza­vait nem kellett tolmácsnak fordítania, mert magyar nyel­ven fejezte ki jókívánságait és bejelentette, hogy Leonyid 11- jics Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtit­kára szívélyes üdvözletét kül­di Verseg minden lakójának a falumúzeum felavatása alkal­mából és jó egészséget, továb- b: sikereket kíván a múlt em­lékeit tanulságul bemutató hagyományok ápolásában. Kü­lön is átadta L. I. Brezsnyev üdvözletét Mártonná Homok Erzsébetnek, akivel 1972 őszén személyesen is találkozott, mi­kor küldöttség élén hazánk­ban járt. (Bözsi néni — hadd nevez­zük így e helyen is, ahogyan az egész falu hívja — hím­zett mellényén az ünnepségen is ott volt a tsz kiváló dolgo­zó jelvény mellett az a kis Lenin-jelvény, amelyet L. I. Brezsnyev tűzött oda.) Elismerések a társadalmi munkáért Az ünnepség e felemelő per­cei után Kelemen Mihály köz­ségi tanácselnök a társadalmi munkában, építőmunlcában ki­tűntek szép tevékenységének elismeréseként — a községi ta­nács végrehajtó bizottságának határozata alapján — okleve­leket nyújtott át. Elismerő okle­velet kapott a társadalmi munkáért az általános iskola úttörőcsapata, a Barátság Tsz elnöke, továbbá Józsa Lajos- né, Latorczai Istvánná, Papp István és felesége, Kiss Fe- rancné, Urban Lászlóné, Kiss Géza és felesége, Sütő Ist­vánná, a kartali Homok Mi­hály, Tóth Józsefné, valamint az építőmunkában élenjárók közül ácsok, asztalosok, ková­csok, kőművesek, villanysze­relők, segédmunkások és Bá- gyi László építésvezető egy­aránt. A vérségi krónikásasszony, Marton Pálné Homok Erzsé­bet megkapóan szép beszédével fejeződött be az avatás. — Ez a falumúzeum hadd mutassa, példázza a múltat — mondotta többi között. — Mu­tassa szüléink, nagyszüleink életét és legyen tanulság a fiataloknak, az utánunk jövő nemzedéknek, hogy szeressék a munkát és tiszteljék azok emlékét, akik ezt a nehéz, küzdelmes életet élték. Megtapsolták, megéljenez­ték gondolatait a falubeliek és az ünneplő vendégek, majd Nagy Klári általános iskolai tanuló Juhász Ferenc Kinek karja van című költeményét adta elő, az általános iskola úttörő énekkara pedig — Wal­ter Mihályné vezényletével — dallal zárta be a programot. I* Z. A tettek iskolája MÁTÓL BENÉPESÜLNEK AZ ÉPÍTŐTÁBOROK Tizenhat évvel ezelőtt száll­ták meg a fiatalok a Hansá­got, hogy lecsapolják a lá­pot. Azóta évről évre diákok és szakmunkástanulóik, egye­temisták és gimnazisták in­dulnak szerte az országba, hogy a murikéból, a cselek­vésiből, a tettekből is osztály­zatot szerezzenek. Eddig 480 ezren járták ki ezt az isko­lát, több mint 31 millió mun­kaórával bizonyítottak. Százhúsz Pest megyei lány és nyolcvan fiú ma ül vonatra, autóbuszra, hogy Kígyóspusz­tára, illetve Velencére utaz­zon. A lányok a kertészeti munkaeszközökre cserélik fel a tollat, a fiúk pedig a ve­lencei ifjúsági üdülőtáborban és a strandon ásóval és csá­kánnyal szépítenek, őket kö­vetik majd a többiek az épí­tőtáborokban, mindig mások, összesen 180Ö-an: Hosszúhe­gyen, Szentmártonkátán, Sződ- ligeten, Vácott és Gödöllőn is. Az építőtáborok gazdasági haszna nem elenyésző, hiszen az állami gazdaságokban, az építkezéseken nagy szükség van az avatatlan ddákkézre is. Nem mindegy, hogy aMo- nori Állami Gazdaság szent- mártonkátai kerületében mit tesznek a nyári munkák gyor­sabb elvégzéséért, vagy meny­nyire szorgoskodik 320 szak­munkástanuló a sződligeti megyei KXSZ-vezetőképző tá­bor határidő előtti befejezé­sén. Az a négyszáz váci diák is önmagáért és a településért dolgozik, aki a művelődési és ifjúsági ház, valamint a kö­zépiskolai kollégium építke­zésén serénykedik majd. A gazdasági haszon mel­lett azonban legalább ilyen értékű az a változás, amely a fiatalok gondol­kodását módosítja: megbecsültté válik értékrend­jükben a fizikai erőfeszítés. A munkára nevelés vakációs iskolái az építőtáborok. A munkára nevelés és a pá­lyaválasztás szorosan kapcso­lódd össze a saentmártonká- tai kulturális építőtáborban. Itt általános, középiskolások és egyetemisták közösen dol­goznak majd a mezőgazdaság­ban, s az ötórás munkaidő után az ELTE Állam- és Jog­tudományi karának hallga­tói vezetésével vitákat, kon­zultációkat tartanak, szinte észrevétlenül ismerkednek meg egy-egy társadalomtu­domány szépségével, amely pályaválasztásukat segítheti. A vidám hangulatú építő­táborokban tavaly jó munkát végeztek a megyei fiatalok, másodikak lettek az or­szágos versenyben. Bizonyára idén az aranyérmet szeretnék elnyerni: vagyis a jeles osztályzatot a munkából, a cselekvésből, a tettekből. F. P. áz ifjúság új, demokratikus fórumai Való igaz: soha annyit nem foglalkoztak az állami és tár­sadalmi szervek az ifjúsággal, mint az MSZMP KB 1970 feb­ruári ifjúságpolitikai hatá­rozatának megjelenése óta. Ennek a megállapításnak a leggyakorl a ti bb példáit az el­múlt hónapokban megtartott ifjúsági parlamentek szolgál­tatták. Nemrégen fejeződtek be az üzemi, hivatali, most folynak a középszintű parla­mentek, s lassan formálódnak már az ágazati parlamentek összehívásának tartalmi-for­mai körvonalai is. Condck és javaslatok Az eddigi mérleg kedvező. Megyénk valamennyi ipari, mezőgazdasági üzemében, in­tézményében és hivatalában előírásszerűén tartották meg a dolgozó fiatalok parla­mentjét. Az „ülésszakok” ösz- szehívását alapos előkészítő munka előzte meg. A legtöbb helyen intézkedési terv ké­szüli: a gazdasági vezetés, a szakszervezet és a KISZ szer­veivel koordinálta a teendő­ket. Tapasztalataink szerint a megyében dolgozó fiatalok 70—75 százaléka vett részt az ifjúsági parlamenteken, közülük csaknem minden ne­gyedik élt is interpellálási jo­gával és fogalmazott meg közérdekű gondokat. A fel­szólalók bérkérdésekkel, a továbbtanulással kapcsolatos problémákkal, lakáshelyze­tük javításával, a munkaver- seny-mozgalom kiszélesítésé­vel, a szabad idő hasznosabb eltöltésével egyaránt foglal­koztak, valamennyien lelkiis­meretesen meditálva tettek módosító javaslatokat; így volt ez annak a munkásfiatal­nak az esetében is, aki el­mondta, hogy gyakran még ma is ütközik a vállalat és a tanul­ni szándékozó fiatalok érdeke. A gond mellé néhány meg­fontolt, végiggondolt javaslatát illesztette. Hasonlóan gondol­kodott az a tsz-fiatal is, aki az ifjúsági versenymozgal- maktól, azok egyéni formái­tól idegenkedő gazdasági ve-- zetők ellen protestólt. Egyben javaslatot tett arra is, hogyan lehetne bekapcsolni ezeket a versenyformákat a szocialista versenymozgalomba. Jogok — kötelességek A legtöbb ifjúsági parla­menten a beszámolót készítő gazdasági vezetők derekasan válaszoltak a feltett kérdé­sekre. ígéretet tettek arra, hogy az elhangzott javasla­tok, hozzászólások értékelé­sére folyamatosan visszatér­nek. Ugyanakkor voltak olyan helyek is, ahol a vezetők a parlament ürügyén jól „meg­mosták” a fiatalok fejét. Hely- lyel-közzel még addig a meg­állapításig is elmerészked­tek, hogy az ifjúsági törvény csak a jogokat rögzíti, a kö­telességeket nem, vagyis a mai fiatalok csak követelni tudnak, tenni alig-aLig. Pe­dig az ifjúsági mozgalom ed­digi történetéből tucat szám­ra lehetne idézni példákat, melyek az ifjúságban rejlő hatalmas erőt dokumentálják. S természetesen a ma ifjúsá­ga sem más, kevésbé elhiva­tott, mint a 10—15—20 évvel ezelőtti. Ez bizonyítást nyert — a többi között — az idei forradalmi tavaszon is. Ám, hogy a továbbiakban milyen mértékben sikerül részesé­vé tenni ifjúságunkat társa­dalmi méretű szocializmust építő harcunknak, az rajtunk is múlik, s azokon, akik az elmúlt hónapokban már meg­tartott parlamenteken egy asztalhoz ültek a fiatalokkal és komolyan szót váltottak velük a vállalat, az üzem vagy a hivatal legmeghatározóbb gondjairól. Közös nyelven Bebizonyosodott, hogy ahol a vállalatvezetés az ifjúsággal kapcsolatos teendőket évek óta megkülönböztetett figye­lemmel végezte, ahol az ajtók az- ifjúság képviselője előtt mindig tárva voltak, ahol a KISZ-szervezet helyzete a gaz­dasági vezetés személyes ügye, ott közös nyelven beszéltek a parlamenten a fiatalok és a vezetők. Ezeknél az üzemek­nél, vállalatoknál és intéz­ményeknél felismerték, hogy az ifjúsági parlamentek mind­két fél érdekeit szolgáló két­évenként fel-felbukkanó mér­földkövek, méghozzá az if­júságpolitikai munka mérföld­kövei. Természetesen — tekintve, hogy a fiatalok parlamentjei idén ültek össze első ízben — voltak nehézségek a szervező munkában. Néhány Kelyen a KISZ-szervezetekre hárult a parlamentek előkészítésének egész munkája. Máshol felüle­tesen készítették el a beszá­molót. Vagy: nem fordítottak elegendő energiát a fiatalok mozgósítására. De az is előfor­dult, hogy az interpellációk megválaszolatlanok maradtak. Mindezek ellenére zömében si­keres tanácskozások voltak az ifjúsági parlamentek, megfe­lelően szolgálták a fiatalok ér­dekeit. Érdemes volt Jómagam még az ifjúsági parlamentek szervezésének időszakában részt vettem az egyik tsz-területi szövetség küldöttközgyűlésén. Az ifjúság ügyeiről, dolgairól szóltak ott a küldöttek, okosan, szépen, fe­lelősséggel, s nem utolsósor­ban segítő szándékkal. Vélet­len lett volna ez? Elkülöníthető lenne ez a parlamentek előkészítésének rendszerétől, hangulatától? Aligha. Hiszen a fiatalok sike­reikkel, gondjaikkal együtt, akarva-akaratlanul az üzemi, vállalati, intézményi közvéle­mény érdeklődésének közép­pontjába kerültek. A parla­mentek hatása azonban még ennél is szélesebb körű volt. Több helyen sietve elkészítet­ték az ifjúsági törvény helyi végrehajtására vonatkozó rég­óta várt intézkedési tervet, másutt meg úgy döntöttek, hogy több erkölcsi és anyagi támogatást adnak ifjúsági szervezetüknek, a fiatalok­nak. , . . Előadók és hallgatók, bírálók és megbíráltak egyöntetűen hangoztatták a parlamentek vé­geztével : érdemes volt. Az ifjú­ság új fórumai hasznosan szol­gálták a fiatalok érdekeit Közelebb kerültek egymáshoz a gazdasági vezetők és a fia­talok. Az eseményekben azon­ban a legfontosabb a tanulság: az, amire rádöbbent, amire fi­gyelmeztet, ami büszkeséggel tölt el bennünket. Parlament­ügyben sincs , ez másként. A hangsúly tehát — és ez a ta­nulság — most és az elkövet­kezendő időkben a parlamen­teken elhangzott hasznos ja­vaslatok végrehajtásán van, illetve lesz. rr Haragvással" — gondolkodtak Még annyit, a hozzászólások értékelésénél: érdemes elgon­dolkodni azon, hogy kik a mi igazi szövetségeseink? Azok a fiatalok-e, akik passzívan vé­gigülték az üzemi, vállalati, intézményi parlamentek ülés­szakát és a tanácskozásról ki­lépve csak legyintettek, vagy azok, akik bátran elmondták gondjaikat, fenntartásaikat, akiket gyakran alaptalanul hőbörgőknek nevezünk, vagy nehéz embereknek tartunk. Ezek a fiatalok nyilvánvalóan nem bosszantani, idegesíteni akarták kritikus kérdéseikkel vezetőiket, csupán a József Attila-i „Érted haragszom én, nem ellened" haragvással gon­dolkodtak. Észrevételeiket a másik oldalon is csak így sza­bad kezelni! Értük, fiatalokért való „haragvással”, segítő szándékkal! A kérdések meg­válaszolása iránti belső igény­nyel! Az ifjúság sok mindent el tud viselni, azt is, ha hiány­zik valami és azt is, ha csak két esztendő múltán lehet or­vosolni gondjaikat. Ám, nem tudja elfogadni a köntörfala­zást, a válaszadás megkerülé­sét, gondjainak lebecsülését. Ennek megértése, az ez ellen való tudatos tevékenység je­lenti az ifjúsági parlamentek eredményes befejezését és ez­által az ifjúság megbecsülé­sét. ÄRPÄSI ZOLTÁN, a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom