Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-26 / 121. szám

1974. MÁJUS 28., VASÁRNAP 3 %Mrt€W Cserébe: teher- és személyautók 5400Ikarus a Szovjetuniónak Gyártóberendezéseket kap az MGM A tavaszi Budapesti Nem­zetközi Vásár zárása előtti napján írták alá a szakosított BNV legnagyobb üzletkötéseit. Tegnap délben a Magyar Űságírók Szövetsége székhá­zában V. G. Cserkaszov, az AVTOEXPORT szovjet külke­reskedelmi vállalat elnökhe­lyettese és Tóth László Pál, a MOGÜRT vezérigazgatója alá­írta a kölcsönös szállítási szer­ződést, mely szerint az Ika­rus Karosszéria- és Jármű­gyár jövőre 5400 autóbuszt gyárt a Szovjetuniónak. Ez az exportmennyiség rekordnak számít, még a nyugat-európai autóbuszgyárak sem értékesí­tenek többet egy év alatt a világpiacon. A szerződés be­hozatali része a következőket tartalmazza: A szovjet AVTO­EXPORT és a MOGÜRT köz­reműködésével, jövőre több mint ötezer teherautót — ZIL és más speciális jármű­vet — szállít Magyarország­nak, amellyel lényegesen fel­gyorsul a közületi gépkocsi- park rekonstrukciója. A meg­állapodásban 36 ezer Zsiguli, Moszkvics és Zaporozsec sze­mélygépkocsi behozatala is szerepel. Az aláírt szerződés értéke meghaladja a 170 mil­lió rubelt, azaz több milliárd forintos üzletkötés jött létre a magyar és a szovjet keres­kedelmi szervek között. A szerződések sorában em­lítésre méltó a Technoimpex Külkereskedelmi Vállalat üz­letkötése; 16 millió rubel ér­tékben vásárolt komplett gyártóberendezéseket a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek­nek, ezzel bevonva a szovjet partnert a gyári rekonstruk­ciós programba. A műszaki fejlesztés össze­tett feladat, nagyon sokféle té­nyezőre kell figyelemmel len­ni: milyen gép kell, mennyiért, honnan, elhelyezhető-e a régi üzemben, vagy újat építsenek, biztosítható-e az energia, a korszerű anyagmozgatás, gaz­daságos-e a termék, lesz-e ke­letje ? Muhi Jenőnek, a Nagy­kőrösi Konzervgyár műszaki főmérnökének asztalán tucat­nyi dosszié található, bennük sok ezer számítás — a fejlesz­tésért ! Európai rangon Mégse a tervekkel kezdjük, hanem a mával, hiszen a mos­tani fejlettség alapozza meg a holnap fejlesztését. Valóban európai rangú a Nagykőrösi Konzervgyár? Igen, azzá vált. A harmadik öteves tervben 360 millió fo­rintot költöttek felújítására. Egyes üzemi épületeket bőví­tettek, másokat teljesen újjá­építettek, korszerűsítették az energiahálózatot. Fémcsomago­lót hoztak tető alá, amelyben lakkozzák, színes nyomdai gra­fikával látják el a konzervdo­bozokat, s iít helyezték el két folyamatos dobozgyártó gépso­rukat —, hogy csak egyet em­lítsünk a beruházások közül. És az eredmény: a termelési kapacitás megkétszereződött, s a termelés növekedésének 90 százalékát a termelékenység javulása fedezte. Európai „nagyságrendűvé” vált a gyár! Földrészünkön kevés az ek­kora konzervmennyiséget ki­bocsátó vállalat. Jellemzésül Bulgáriát hoznánk fel, amely ismert élelmiszergazdasági kultúrájáról. Itt évi 2500—3000 vagon konzervet előállító gyá­rakat építettek. A nagykőrösi gyár teljesítménye 11 ezer va­gon. A fejlesztés előkészítése­kor hazánkban is sokat gon­dolkodtak az optimális gyár­nagyságról, a számítások 6— öOoü vagont hozlak ki végered­ményül, de úgy döntötte,-; a ve­zetőit, hogy korszerű szervezet­tel, hazai viszonyok között az optimálisnál nagyobbat vá­laszthatják. 1970-re a fejlesztési célokat maximausan elérték. 144 millió forint hitelt kellett visszafizet­niük, tavaly befejezték a tör­lesztést — a terveknek megfe­lelően. Csak egy területen maradtak az elképzelések mögött; a várt eredmény nem realizálódott. E tényező pedig azért fontos, mert a vállalati eredményből képződik a további mjiszaki fejlesztés pénzügyi alapja. Mi akadályozta az eredményesebb munkát? A termelési lehetőségek ug­rásszerűen fejlődtek, de 1963-ig a mezőgazdasági nyersanyag- ellátás akadozott, ezt követően pedig elsősorban zöldségből ér­kezett kevesebb a vártnál. Ezer —ezerötszáz vagonos kapacitás volt kihasználatlan: így pél­dául 1973-ig a paradicsomfel­dolgozóban, a „piros gyümöl­csök” — cseresznye, meggy, málna, eper — tartósítójában. A savanyúság alapanyaga, a paprika, az uborka is hiány­zott, és sajnos, ez a helyzet a következő években sem fog na­gyon megváltozni. A konzerv­gyár pedig csak annyit tud dolgozni, amennyit a mezőgaz­daságtól kap. És kevesebb ter­mék, kisebb hatékonyság — ki­sebb pénzügyi eredmény. Ezt az adottságot gyakori átcsopor­tosításokkal sem lehetett meg­változtatni. Mi a drága? A kisebb eredményből kell tehát a hitelt visszafizetni, pó­tolni az elhasználódott gépe­ket, s fejleszteni az üzemeket. De hogyan lehetséges ez? A nagykőrösi amortizáció 15 százaléka, az eredményből kép­ződő fejlesz+ési alap 20 száza­léka feletti rész a tröszthöz ke­rül, amely elszámol az állam­mal, s finanszírozza az elfoga­dott vállalati fejlesztési terve­ket. Summa-summárum az el­múlt három évben a konzerv­gyár 26 millió forinttal gazdál­kodhatott, azaz évente 8.6 mil­lió forint jutott fejlesztésre. Mire elegendő ez az összeg? A Nagykőrösi Konzervgyár gé­ljeinek évi leértékelődése 24 millió forint, tehát a 8,6 az álló­eszköz szinttartására sem ele­gendő. Ha még ehhez hozzá­vesszük, hogy a nullára leírt berendezések értéke évente 10 milliós nagyságrendű — akkor láthatjuk igazán, hogy a meg­levő színvonal tartásához 30— 40 millió forint kellene. Így aztán a nyolc és fél mil­lióból a véglegesen tönkrement gépeket kellett pótolni. Még­hozzá „forgószínpadszerűen”, a szezontermelés miatt okosan kellett; választani. Természetes, hogy ilyen körülmények miatt a karbantartási költségek je­lentősen emelkednek. És az évekre jutó fejlesztési összegekben szerepel az a 64 millió forint is, amelyet a ne­gyedik ötéves terv időszakában a technológia korszerűsítésére, a szénhidrogén-tüzelésre való áttérésre kaptak. Tervek és a mezőgazdaság Ilyen helyzetben készülnek az ötödik ötéves terv fejlesztési programjai. Milyen feltételeket kell most figyelembe venni? Elsősorban a mezőgazdasági nyersanyagbázist. Az 1971-es kormányprogram tavaly már bizonyított, különösen paradi­csom érkezett bőven a gyárba. Általában a javulás ott tapasz­talható, ahol a termelés és a betakarítás gépesítésének lehe­tősége biztosított. A gyár ter­mékei zömét bázisgazdaságojk- ból szerzi be, három-öt évre szóló szerződéseik vannak. Anyagi hozzájárulással, szak­mai tanáccsal, növényvédő sze­rek, vetőmagvak biztosításával fokozza a gyár a termelési kedvet. A javulás feltétele a terme­lés és a betakarítás gépesítése, ezért vállalja az ipar az ezzel járó kockázatot. Hogy érdemes a vállalkozás, bizonyítja: gépe­sítették a borsótermesztést, megszűnt a „borsó-probléma”. 1970-ben öt holland zöldbab­szedő gépet vásároltak, ma már legalább ötven üzemben es­küsznek rá. A fejlesztés egy részét a tröszt adja, 1970—73- ban a Nagykőrösi Konzervgyár több mint egymillió forinttal segítette a Mezőgép Fejlesztő Intézetet a zöldbab-tisztítóvo­nal kidolgozásában. A gyárat fejleszteni ugyanis a mezőgazdasági termelés kor­szerűsítése nélkül értelmetlen lenne. Ezek alapozzák meg azokat a terveket, amelyeken a gyárban dolgoznak. A mű­szaki főmérnök egymás után lapoz a dossziékba, az elkép­zelések tárába. Szeretnék a pa­radicsompüré gyártását nö­velni; ez a cikk a tőkés piacon is jól értékesíthető. Aztán a gyümölcspüré, bébipüré készí­tését, mert elég széles válasz­tékot lehetne biztosítani. De ez nagy higiéniájú technológiát, új üzemet kíván. A nyers­anyagellátás javulásának meg­felelően szeretnék jobban ki­elégíteni a fogyasztói igénye­ket' savanyúságból. Fejleszteni kívánják a zöldborsó-, a hús-, a készétel-, a dzsem gyártását, vizsgálják a gazdagosságát az eldobható csomagolású ízek ké­szítésének. A tucatnyi dossziéban sok­ezer számítás. Egyetlen példa: a gyümölcspüré, bébipüré ké­szítéséhez sok egyéb mellett töltő, záró, sterilező, kazán, hűtőtorony szükségeltetik. Mi­vel az év nagy részében gyárt­hatnák, tárolóteret is kellene építeni. Vagyis a műszaki fej­lesztés ilyen összetett feladat, nagyon sokféle tényezőt kell számításba venni: egy-egy el­képzelés többféle alternatívát kín^J. Jól választani — „csak” ez a teendő. Fóti Péter \ ralahogy úgy próbáljuk 1 magyarra fordítani a szakmai berkekben relációként ismert, hasz­nált fogalmat, nevezetesen azt, a kivitel, a behozatal vajon szocialista vagy tő­kés, rubel vagy dollár el­számolású piacokra irá­nyul-e, illetve piacokról származik-e. Szerencsére a külkereskedelmi tevékeny­ség kevésbé nehézkes, mint a fogalmak meglelése, a fogalmak tartalma közötti eligazodás. Bizonyítja ezt, hogy tavaly a kivitel két­milliárd devizaforinttal ha­ladta meg az 1972. évi ősz- szeget s idén, az év első negyedében — az 1973. évi hasonló időszakhoz viszo­nyítva — további húsz szá­zalékkal bővült a forgalom. Pest megye ipari és me­zőgazdasági üzemei erőtel­jesen közreműködnek az ország külkereskedelmi te­vékenységében, azaz saját bőrükön is érezhetik azt, ami egyik fontos jellemző­je népgazdaságunknak: a külkereskedelemre való rá­utaltság. Tetszik, nem tet­szik, kereskedni kell, venni és eladná. Persze, ezt csak leírni ilyen egyszerű. Voltak — és vannak — viták azon a megyei üze­mekben, hogy milyen ará­nyokat kívánatos szorgal­mazni a külkereskedelmi forgalomban. E viták halla­tán legtöbbször az az érzé­sünk, hogy a lényegről te­relődik el a figyelem, nem arról beszélnek az érintet­tek, amiről kellene. A vég­letek csapnak össze, fel­színi jelenségek kavarnak vihart s szem elől vész a legfontosabb: a kieoyensú- luozottság. a hosszú távú r 1/'kek érvényesítése. T-inulságos eszmecserék és esetek sora győzte meg a Híradástech­nikai Anyagok Gyára kol­lektíváját arról, hogy rövid távon ugvan szert tehetnek e«v-egv busásan fizető üz­letre tőkésoartn ereikkel, de a biztonságot a szocialista n*ae. a több évre szóló le- !'^+ötfsZ<T kínálta. Frnb'+het- jük a Mechanikai Labora­Irány tóriumot, mely stúdióbe­rendezései számára első­sorban a szocialista közös­ségen belül, a Szovjetunió­ban találta meg az állandó vevőt, mégpedig azt a vá­sárlót, aki nagy tételekre ad rendelést. Ellentmondana ez annak, hogy érdekeltek vagyunk a fejlett tőkésországokkal, s a fejlődő országokkal foly­tatott kereskedelem bővíté­sében? Éppen az a baj, hogy a vállalati közvéleke­dés sűrűn szembeállítja a lehetőségeket, vagy-vagy alapon mérlegeli, holott erre semmi indok nincsen. Pusztán arról van szó, hogy időről időre figyel­meztetni kell a túlzások veszélyére, az egyoldalúság buktatóira. Arra, hogy né­melyik üzemben az egysze­ri. soha többé nem ismétlő­dő üzletkötésnek — tőkés­piacon — nagyobb a vissz­hangja, mint a hónapról hónapra történő szállítá­soknak a szocialista orszá­gokba. Senki nem akadhat fenn azon — sőt elismerés jár érte, amit a kiváló címmel meg is kapott a gyár —, hogy az ikladi Ipari Mű­szergyár egyetlen esztendő­ben 18 százalékkal bővítet­te kivitelét a tőkésorszá­gokba, s értékesítése eze­ken a helyeken kétmillió dollárt megközelítő össze­get tesz ki, azaz az ikTadiak ennvit hoznak a népgaz- d asá 2 valutapén ztárá ba. Történt azonban ez úgy, hogy más érdekeltségeken sem esett csorba, más köte­lezettségek teljesítése sem maradt el. Azaz arány+ar- tóan. kiegyensúlyozottan tevék»nvVednek, nem 61- d ózzák fel egyszeri e1 őnvök felében a hosszú távú meg- á’íatjod ásókat. L ehet így gazdálkodni? Meggyőzően felel er­re az ikladi Ipari Mű­szergyár esete, hiszen itt nemcsak a tőkés kivitel bő­vült, hanem a termelés szintén, s annak iorrasa , kizárólag a termelékenység emelkedése voit. Nem meg­lepő tehát, hogy növelni tudták a nyereséget, s így nagyobb nyereséghez jutni csakis elismerést érdemel. Ott a baj, hogy az üzemek, vállalatok, mezőgazdasági és ipari szövetkezetek egy csoportja nem így véli megtalálni a számítását, hanem ügyeskedéssel, múló irányzatok meglovagolásá- val — s közben tartós kap­csolatok kockáztatásával —. azzal a „rugalmasság­gal”, amelyből nem kérünk. Divat ma arról beszélni, hogy a világpiacon egy év alatt minden a feje tetejére állt. Igaz. Hiszen egy tonna gázolaj 1973 januárjában 37 dollárba került, most az év elején pedig nem keve­sebbért, mint 180 dollárért adták. Hiba lenne erről el­feledkezni, de még nagyobb hiba, ha nem esik szó arról, hogy a szocialista országok közötti forgalomban nem volt és nincs „fejreállás”, s hogy például a szovjet olajat ugyanazért az árért kaptuk, kapjuk, mint évek­kel ezelőtt. Akadtak, akik a világ­piacon végbemenő esemé­nyek hatására már-már 'pánikhangulatba estek. Is­mét bebizonyosodott, hogy a legnagyobb kincs a jó­zanság, a mértéktartás, az a kiegyensúlvozottsáa. mely a párt gazdaságpolitikájá­nak. lényege, s jellemzője. E politikában nem válto­zott semmi, megvalósításá­nak gyakorlatát azonban javítani kell minden terü­leten, így a külkereskede­lemben szintén. S e javítás követelménye a vállalatok számára azzal egyenlő, hogy a korábbiaknál ala­posabban elemezzék az irá­nyok hasznát és hátránvát, a köteleze4+®é<zvá1l a1 é*ok egvszer vaBv ló ideig befo­lyó kamatait. Az egészséges arányok viPalatt kimun­kálása nnniri. mint az ér­dekek ésszerű érvényesíté­se. Mészáros Ottó NEGYEDSZÁZAM: AZ ELSŐ BÉKE-VILA«KONGRESSZUS Kádár János távint a s BVI ünnepi elnökségi ülésének A Béke-vilógtanács elnök­sége, a békemozgalom meg­alakulásának 25. évfordulója alkalmából, május 27. és 29. között rendkívüli ülésszakot tart Párizsban. Az ünnepi ülést kedd este a Pleyer-te- remben rendezik, ahol ne­gyedszázada megtartották a béke híveinek első világkong­resszusát. Az ülésre a ma­gyar küldöttség tagjainak egy része, Pethö Tibornak, azOBT alelnökének vezetésével, Pá- ★ rizsba érkezett. Ma érkezik a francia fővárosba Kállai Gyu­la, a Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának elnöke, akit, mint a 25 éve tartott első világkongresszus részve­vőjét, a BVT személy szerint hívott meg az ünnepségre. Az ünnepi esemény alkal­mából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára táviratot intézett a BVT ünnepi üléséhez. ★ ★ A Béke-világtanács ünnepi ülésének Póri as Tisztelt ünnepi ülés! Barátaink! Szívből köszöntőm a nemzetközi békemozgalom negyed- százados fennállása alkalmából rendezett ünnepi ülésük min­den résztvevőjét. Ezekben a hetekben százmilliók emlékeznek erre a jubileumra; ünnepelnek mindazok, akik szerte a vilá­gon szóval és tettel küzdenek az emberiség békéjéért és biz­tonságáért. A béke erőinek összefogása az 1949-es párizsi és prágai kongresszus óta korunk legátfogóbb mozgalmává terebélye­sedett. Hathatós erőfeszítései bizonyítják, hogy a különböző ideológiai és politikai meggyőződésű embereket tömörítő béke- világmozgaloim meg tudja fékezni a háború imperialista meg­szállottjait. Ünnepi ülésük olyan körülmények között tekinti át a megtett utat, amikor kedvezőek a kilátások a nemzetközi helyzet enyhülésének tartóssá tételére. Ez egyben nagy fele­lősséget is ró mindannyiunkra, a béke-világmozgalom minden hívére. A reakciós körök mindent elkövetnek, hogy feltartóz­tassák és visszafordítsák az enyhülés biztató folyamatát Je­lentős mértékben önökön, a békéért küzdő százmilliókon mú­lik, hogy a haladás, a béke ellenségeinek próbálkozásai ku­darcot valljanak. Biztosíthatom önöket, a Magyar Népköztársaság a jövő­ben is mindent megtesz, hogy az összes haladó, háborúellenes erőkkel és mozgalmakkal összefogva, elűzzük az emberiség fenyegető rémét, a háborút Barátaink! A békeszerető magyar nép nevében kívánom, hogy ta­nácskozásuk nyomán legyen még több és állhatatosabb híve a legnemesebb célokért küzdő mozgalmuknak. Erősödjék tovább az antiimperialísta, békeszerető erők egysége! Érjenek el újabb sikereket a békéért, a nemzeti függetlenségért, a társa­dalmi haladásért vívott harcukban. Ez a történelmi jelentő­ségű évforduló is járuljon hozzá, hogy a földkerekségen min­denhol végleg elhallgassanak a fegyverek, győzzön a népek akarata, szabadságvágya, legyen béke. Kádár János Fogadalom avatószülőkkel 25 ezren - és a többiek Az úttörőmozgalom egyik legnagyobb ünnepe a nemzet­közi gyermeknap. A szeptem­ber 29-én indult úttörő éves programsorozat ezen a napon zárul, a nemzetközi gyermek­nap az úttörők számára az egész évi munka összegezésé­nek, a számvetésnek a napja. Pest megyében ebből az al­kalomból több ezer gyermek és jó néhány csapat a többi­nél is boldogabb. Az idén pél­dául 400 kisdobos és 600 úttö­rő vette — veszi át a kiváló munkáért kitüntetést, mintegy ezer gyermek pedig hivatalo­san is megtudta: a csillebérci és a zárfkai országos úttörőtá­borban töltheti — jutalomból — a vakáció egy részét. A megye 273 úttörőcsapata közül 30 a nagy becsben álló dicsérő oklevélben részesül, és a megyei úttörőelnökség min­den járás két legjobb rajának nyújtja át a kiváló expedíciós raj színes szalagját, amely ez­után a rajzászlót díszítheti. Szentendrén tegnap volt az ünnepség, Újszilváson pedig jövő szombaton rendezik meg: a szentendrei 4480. számú Bem József úttörőcsapat és az új- szilvási 4260. számú Bocskai István úttörőcsapat elnyerte a KISZ központi bizottsága vö­rös selyemzászlaját; a monori 482. számú Arany János, va­lamint a szigetszentmiklósi 4507. számú József Attila úttö­rőcsapat pedig, a kiváló úttö­rőmunkáért jelvény és oklevél birtokosa lett. Korántsem csupán az elmúlt hónapok számvetésének, a „tegnapnak” az ünnepei a móstani csapatgyűlések, ese­mények. Huszonötezren, ha le­het, még izgatottabban készül­tek ezekre a csapatgyűlésekre. A megyében ugyanis az idén pontosan ennyien lépnek be ünnepélyes külsőségek között az ifjúsági mozgalom legif- jabbjainak a soraiba. Tegnap és ma 15 ezer kisdobos ígére­tet és 10 ezer úttörő fogadal­mat tett, illetve tesz. Ezek a csapatgyűlések, ezek az ünnepélyes fogadalomtéte­lek sok helyütt eltérnek for­májukban és tartalmukban a megszokottaktól. A tápiószent- mártoni általános iskola igaz­gatója, Bálik Mihály kedves hívó sorokkal hívta fel a fi­gyelmet az úttörők ünnepére, „a környéken és a járásban nem hallottam arról, hogy ezt az ünnepséget avatószülőkkel tartanák meg’’, írja — és ava­tószülőkkel avatták a kisdobo­sokat és úttörőket a többi kö­zött tegnap Gödön is. A szülők, a felnőttek köré­ben is ismert, szép ünnepségek évtizedek óta az úttörőavatá­sok, ezeknek tartalma azon­ban szinte évről évre gazdago­dik. Az általános gyakorlat szerint a kék, illetve vörös nyakkendőket az újonnan ava­tottak nyakába az „idősebb testvérek”, a nagyobbak, az ötödikesek, a nyolcadikosok szokták felkötni. Másutt kis- katonák, ifjúgárdisták, fiatal rendőrök, munkásőrök, a test­vér KISZ-szervezet tagjai kí­vánnak erős kézszorítással sok jó eredményt az újaknak, a felavatott kisdobosoknak, út­törőknek az elkövetkező évek­hez. Tavalyelőtt, de még in­kább tavaly azonban néhány úttörőcsapatnál már avatószü­lőket kértek fel erre a meg­tisztelő, szép aktusra. Háfra Júlia, a megyei úttörőelnökség titkára legemlékezetesebb él­ményei között tartja számon a tavalyi, gyáli úttörőavatást, ahol szocialista brigádtagok mondták el az avatószülői fo­gadalmat." Pest megyében az idén mondhatjuk el először, hogy általánosabbá válnak az ava­tószülők közreműködésével történő avatások. A váci járás­ban például a járási pártbi­zottság minden segítséget megadott ahhoz, hogy min­den csapatnál ilyen ünnepsé­gek legyenek. Mert ez az új forma min­denképpen tartalmi gazdago­dást is jelent. D. G. 4 Müszaki fejlesztés Dossziék — ezernyi számítással

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom