Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-07 / 104. szám
19*74. MÁJUS 7., KEDD í/íúhat 3 Megkezdődött az Akadémia közgyűlése Köpeczi Béla: A tudomány szerepe megnőtt a szocialista társadalom fejlődésében Köpeczi Béla, az Akadémia főtitkára bevezetőben, emlékeztetett arra, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának tudománypolitikai irányelvei megállapították: a tudomány szerepe megnőtt a szocialista társadalom fejlődésében. A dokumentum ezzel kapcsolatban hangsúlyozta a társadalmi szükségletek és a kielégítésüket szolgáló kutatások egybehangolásának jelentőségét. A távlati terv céljai nagymértékben meghatározzák a témaválasztást, bár ez még nem jelenti azt, hogy a téma- koncentráció kielégítő volna. — Az elmúlt négy esztendő egyik jelentős eredménye, hogy a kutatás és a gyakorlat szorosabb kapcsolatba került egymással — mondotta az Akadémia főtitkára. — Erről a kedvező fejlődésről mindenekelőtt a kutatóhelyek középtávú tervei tanúskodnak. Ezek végrehajtásáról azonban csak a tervidőszak végén adhatnak számot. Két terület eredményei viszont máris jelzik, hogy a kutatások a társadalmi szükségletek jobb kielégítése szempontjából már eddig is jó irányban haladtak. Az MSZMP KB agitációs és propaganda bizottságának ajánlásai alapján a társadalom- tudományi kutatóhelyek , a középtávú tervben 17 témakörben végeztek kutatást és állítottak össze tanulmányokat, amelyek hozzájárulhatnak a XI. pártkongresszus tudományos előkészítéséhez. — Az elmúlt években jelentősen fejlődött a vidéki kutatóbázis. A négy év alatt munkába állított új létesítmények értéke 694 millió forint volt. — A folyamatban lévő beruházások főleg az úgynevezett egzakt-természettudományok céljait szolgálják. Így befejezéséhez közeledik a budaörsi kutatótelep építése, ahol többek között helyet kap a matematikai kutatóintézet. — Minthogy tudományos fejlődésünk döntő feltétele a megfelelő kutatói gárda kialakítása, az elmúlt években nagy gondot fordítottunk a személyzeti munkára, az új formák és módszerek alkalmazására. Köpeczi Béla ezután az április 1-től bevezetett kutatóintézeti béremelés hatásait ismertette. Az Akadémia nemzetközi kapcsolatairól szólva kiemelte a főtitkár, hogy a szocialista országok vonatkozásában újat jelentett a közös akadémiai témák kijelölése, a közös kutatások előtérbe helyezése. Egyre több intézetünk vesz részt a KGST I programjainak megvalósítá- I sában is. mány, az egész nép előtt a munkásosztály politikájának elmélyítése, tudományosan még jobban megalapozott kidolgozása és egyre szervezettebb végrehajtása áll. Az értelmiség azért találja meg a maga természetes helyét és funkcióját ebben a folyamatban, mert maga is ezernyi szállal kötődik a néphez, a munkásosztályhoz. Mai alkotó és tanító értelmiségünknek mintegy háromnegyede olyan, aki vagy maga is, vagy szülei, családja révén közvetlenül is a munkásság és parasztság soraiból került ki. De ezenfelül az értelmiség azért találta meg helyét a szocializmusban, mert a szocializmus humánus törekvései és az értelmiségi lét céljai, az emberiség, az emberi haladás szolgálata egy tőről fakadnak. — Létfontosságúnak tartjuk a tudósok és az egész értelmiség aktív, munkatársi részvételét az ország éleiének tudományos irányításában, alternatívák kidolgozásában, a döntések előkészítésében és végrehajtásuk folyamatában Aczél György: Nemzeti és társadalmi felelősséggel vállalni napjaink tudományát Aczél György, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága és a Magyar Népköztársaság kormánya nevében köszöntötte a Magyar Tudományos Akadémia idei közgyűlését. Bevezető szavai után a tudománypolitikai irányelvek megvalósításáról szólva kiemelte: — Az akadémiai testületek munkájában érezhető a törekvés, hogy valóban országos jelentőségű kérdéseket tűzzenek napirendre — mondotta. — Az Akadémia elsősorban alapkutatásokkal foglalkozó intézeteiben jelentősen megnövekedett a termelési, népgazdasági igényeket közvetlenül is kielégítő kutatások aránya; társadalomtudományi intézeteinek munkájában mindinkább előtérbe kerül a szocializmus építése szempontjából időszerű problémák elemzése, kutatása. A kutatástól a megvalósításig A Minisztertanács elnökhelyettese ezek után a tudomány előtt álló feladatokról szólt. Hangsúlyozta: a tudománytól az igények körvonalazását, felkeltését, az új lehetőségek tudatosítását, a kiaknázásukra való mozgósítást, ösztökélést várjuk. A tudomány részéről — jelentőségével arányos — nagyobb kezdeményező erőt, aktivitást is kérünk. A szocialista tudomány nem elégszik meg a kutatási eredmény egyszerű átnyújtásával, hanem összefogva a gyakorlat embereivel, kísérletezve követi nyomon a megvalósítás, az alkalmazás útját is. Rámutatott, hogy a társadalomtudományok fejlődése is azzal függ össze elsősorban, hogy kutatóik az élet felvetette, sürgető és lényeges kérdésekre felelősséggel törekszenek választ adni. — A társadalomtudományoknak — hangsúlyozta — szükségük van a tényekre, adatokra, szükségük van matematikai formulázásra, de ha ezek az alapvető társadalmi összefüggések mellőzését, vagy esetleges kiiktatását, a vizsgált jelenség pozitivista sterilizálását jelentik — akkor a társadalomtudományoknak megszakad a kapcsolatuk a valósággal, az eleven társadalommal, annak mozgásával. A legalapvetőbb kérdésekben _ egység Szólt a továbbiakban Aczél György a kutatási szabadságról, amelyet az élet minél teljesebb tudományos birtokbavétele követel meg. E nélkül, ennek szélesítése nélkül — mint mondotta — nem tudjuk a társadalmi élet olykor hallatlanul bonyolult mozgásait, paradox jelenségeit, sokrétűségét, „ravaszságait” látni. De minél nagyobb e téren a szabadság, annál nagyobb az ideológiai felelősség, annál nagyobb a társadalommal szembeni felelősség — ezért kell a szabadsággal együtt szüntelenül növelni a vitában részt vevők felelősségét is. Minél elevenebb a vita, minél szélesebb a nézetek szembesítése, annál fontosabb, hogy őrizzük és ápoljuk azt, ami a viták alapja: az egységet a legalapvetőbb kérdésekben. A partnerek tartsák szem előtt a közös elvet és célt, és úgy vessék fel a megvitatandó kérdéseket, hogy az ne zavarja az előrehaladást, ne feszítse szét az együttműködést, amelynek célja a szocialista Magyarország, a szocializmus eszméinek szolgálata. Akad példa arra is, hogy egyesek nézeteit kategorikusan el kell utasítanunk — folytatta. Erre azért volt szükség, mert ezek társadalmunk alapvető elveit és intézményeit kérdőjelezték meg, hamis következtetés, ha ebből bárki a kutatási vagy a vitaszabadság leszűkítését olvassa ki. Tudományos életünk mindig különbséget tett és következetesen különbséget fog tenni a válaszkeresés során, a vita hevében tévedők s a velünk tudatosan szembenállók közt. Másként a tudományos gondolkodás megmerevedésének veszélyét idéznénk fel. Márpedig a marxizmus mindig válaszoló, mindig alkotó, mindig vitázó természetétől mi sem áll távolabb, s hadd tegyem ehhez hozzá, a marxizmus sohasem defenzív. Ma a tudományt vállalni annyit jelent, mint az élet mellett, a tudomány nyitottsága mellett állni és vállalni az ezzel járó társadalmi felelősséget és feladatot. A tudós ma hivatását csak akkor tudja betölteni, ha benne él tudományága révén a közéletben is, ha ismeri népe, hazája helyzetét, törekvéseit, ha aktívan tájékozódik a világ dolgaiban. A továbbiakban arra mutatott rá, hogy tudományunk számára ma a világ is nyitott. A szocialista közösség országainak határain belül építhet az összefogás, együttműködés erőt sokszorozó segítségére is. Fejlesztjük, mint eddig, tudományos kapcsolatainkat a tőkésországokkal is, és úgy tekintjük e kapcsolatokat, mint az ideológiai harc területét: átvéve azt, ami valóban tudományos eredmény és elhárítva azt, ami tőlünk idegen, a velünk szemben álló, tudománytalan „eszmei koncepciókat”. Az alkotó értelmiség szerepéről Aczél György beszéde befejező részében a magyar értelmiség társadalmi szerepét elemezve egyebek között kijelentette: — Pártunk a felszabadulás első perceitől kezdve fontos feladatának tekintette a legszélesebb dolgozó tömegek és az alkotó értelmiség közelítését egymáshoz, kapcsolataik elmélyítését. Az értelmiségnek nemcsak a számszerű súlya, is. Ez egyben komoly nemzeti, társadalmi felelősséget is jelent a tudomány számára. — A tudós munkája — mondotta végül — az egész magyar népnek fontos. Népünk, a felszabadult ország segítő, figyelő, megértő társként állt és áll önök mellett. de jelentősége és társadalmi szerepe is megnőtt a szocialista társadalomban, s ez a szerep egyre fontosabbá válik épp azért, mert a párt, a korMarv György: Saját lehetőségeink diktálják oktatási rendszerünk továbbfejlesztését Marx György professzor előadásában kifejtette, hogy az egyes szakmák és tudományágak sp>ecializálódása következtében az emberek egyre kevesebbről tudnak egyre többet. Ezért alakult ki a két ellentétes iskolatípus: az általános műveltséget nyújtó — és valójában semmire sem képesítő — gimnázium, valamint a biztosabb megélhetést ígérő szakiskola. Elmondható, hogy az emberi kultúra atomizálódása századunk második felében a haladás gátjává vált, ellentétben az egységes kultúrával, amely továbbra is megőrizte életképességét. Marx György az UNESCO egyik reprezentatív felmérése alapján — amely 17 országban vizsgálta meg a 14 éves gyermekek átlagos tudásszintjét — elmondotta, hogy hazánkban a közoktatás reformjára nem azért van szükség, mintha iskoláink rosszak lennének. A vizsgálat során a magyar fiatalok — tudásuk alapján — a második helyet szerezték meg a japánok után, megelőzve olyan fejlett ország diákjait, mint Franciaország, Svédország, Anglia és az Egyesült Államok. Oktatási rendszerünk tehát nem más országokhoz képest elmaradott, hanem saját lehetőségeink diktálják az előbbrelép>ést. A leendő iskolával szemben támasztott egyik legalapvetőbb követelmény az, hogy a tanítást készségszintre fejlesztve mélyítse el. De figyelembe keli venni azt is, hogy a tanulóknak szükségük van a közösségi életre, egyéniségük építésére, önálló érdeklődésük kielégítésére, s elsősorban ezért kell csökkenteni az iskolai oktatás terheit. Ezek a követelmények nem mondanak ellent egymásnak. És csak szerves egységben valósíthatók meg. Ezért mondja ki a közoktatási párt- határozat, hogy keresni kell a jelenlegi tantárgyi szétaprózottság felszámolásának útjait. a több tudományág keretébe tartozó és jelenleg különálló tantárgyakként oktatott ismeretanyag közös tantárgy alapján történő integrált oktatásának lehetőségeit. Most mindenekelőtt arra van szükség, hogy az Akadémia a reform tartalmának kidolgozásában és az oktatási kísérletekben segítse az új iskola születését. Átadták az akadémiai dijakat A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége az 1974. évi akadémiai aranyérmet Lengyel Béla akadémikusnak adományozta, sok évtizeden át kifejtett tudományos és tudománypolitikai munkássága elismeréséül. Lengyel akadémikus kiemelkedő kutatói, oktatói és tudományos közéleti tevékenysége mellett értékes munkásságot fejtett ki a korábban elhanyagolt Szer- vetlen kémiai tudományág föllendítése érdekében. A magas kitüntetést Erdey- Grúz Tibor elnök nyújtotta át Lengyel Bélának. Ezt követően az akadémiai díjakat nyújtotta át az elnök. Megosztott díjat kapott Varga Rózsa és Patyi Sándor a népi írók bibliográfiájának elkészítéséért. Egyéni díjat kapott Lukács József, a filozófiai tudományok doktora az „Istenek útjai” című könyvéért. R. Várkonyi Agnes, a történelemtudományok doktora „A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban” című kétkötetes munkájáért részesült kitüntetésben. Schmidt Tamás, a matematikai tudományok doktora a modem algebrakutatás terén elért eredményeiért kapott jutalmat. Megosztott díjban részesültek a zéróreaktoron teljesítendő tudományos program megalapozásában, a reaktor tervezésében és megépítésében nyújtott kiemelkedő tudományos tevékenységükért a Központi Fizikai Kutató Intézet szakembered: Szabó Ferenc igazgatóhelyettes, Gyimesi Zoltán főosztályvezető, Szathmáry Zoltán, Túri László és Valikó János tudományos munkatársaik. Sváb János, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa a biomet- ria és populációgenetika bevezetésével és ezek alkalmazásának fejlesztésével az agrártudomány jóformán valamennyi ágának fejlődését elősegítő tudományos tevékenységéért került a kitüntetettek közé. Megosztott díjban részesült Bé- ládá Ilona, az orvostudományok kandidátusa és Nász István, az orvostudományok doktora, az adeno- vírus-kutatás terén közösen elért e redm én y eikért. Egyénileg kapta meg az akadémiai díjat Fuchs Erik, a műszaki tudományok kandidátusa, a diffúziós folyamatok elméletének továbbfejlesztése terén elért eredményeiért. . , Nagy István, a műszaki tudományok kandidátusa a középfrekvenciás inverterek és a szinkrongenerátorok gerjesztési rendszereinek kutatása terén elért teljesítményéért kapott díjat. Bodor Géza, a kémiai tudományok doktora a műszálak szerkezetének kutatása, valamint a polimerek szupermolekuláris szerkezetének vizsgálata terén elért elméleti és ipari szempontból egyaránt kiemelkedő, nemzetközileg is elismert tevékenységéért érdemelte ki az elismerő jutalmat. Megosztott díjat kaptak Soly- mossy Ferenc és Fedorcsák Imre, a biológiai tudományok kandidátusai a nukleinsavak izolálásával kapcsolatos új módszer kidolgozásáért és bevezetéséért. Komái Jánost, a közgazdaságtudományok doktorát az „Antiequi- librum” című munkájáért részesítették elnökségi kitüntetésben. Búcsú Nagy Miklóstól Hétfőn a Mező Imre úti temetőben mély részvéttel kísérték utolsó útjára Nagy Miklós művelődésügyi minisztert. Ravatalánál párt- és állami vezetők, az Elnöki Tanács, a kormány, a tábornoki kar tagjai, politikai, társadalmi, tudományos, kulturális és művészeti életünk ismert személyiségei álltak díszőrséget. Koszorúk övezte koporsójánál — amely előtt bíborpárnán helyezték el kitüntetéseit — lerótták kegyeletüket az elhunyt munkatársai, barátai, tisztelői; ott voltak a Művelődésügyi Minisztérium, a Fővárosi Tanács, a különböző társadalmi szervek, a kulturális és művészeti műhelyek képviselői. Részt vettek a gyászszertartáson Nagy Miklós szűkebb hazája, Hajdu- Bihar megye párt-, állami és társadalmi vezetői, s a diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A Magyar Népköztársaság kormánya nevében Karakas László munkaügyi miniszter búcsúzott Nagy Miklóstól. — Tehetséges, sokra hivatott vezető volt, aki ifjú korától a szocializmus ügyének szentelte életét, s mindig tudása legjavát adta hazája, népe felemelkedéséért. Kegyetlenül rövidre szabott pályáján is sokat tett az ifjúság, a társadalom, a párt szolgálatában — mondotta. — Szerénysége, széles áttekintőkészsége, kezdeményezőkészsége egyszerre tette a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem mindenki által tisztelt és becsült oktatójává, távlatokat kutató, tettrekész vezetőjévé, aki marxistaként, az életet folyton elemezve kritikusan mérlegelt; az előrehaladást kommunista szenvedélyével s mérnöki objektivitásával szolgálta. — Kitűnő mnkája elismeréseként alig 30 évesen a párt Központi Bizottságának apparátusában nyílt lehetőség számára, hogy még többet tegyen szocialista kultúránkért és művelődésünkért. E lehetőséggel erejét nem kímélve élt: A tudománypolitikai irányelvek, az oktatáspolitikai és köz- művelődési határozatok kidolgozásában elévülhetetlen érdemek növelték Nagy Miklós elvtárs tekintélyét. Öriási lendülettel kezdte a munkát új posztján, a Művelődésügyi Minisztérium élén. Alakja, példás ügyszeretete, alkotó munkája U jelenvaló mindannyiunk számára, ha ő már nincs közöttünk — hangzott a búcsúbeszéd. A Művelődésügyi Minisztérium vezetőinek, munkatársainak és pártbizottságának gyászát Garamvölgyi Károly miniszterhelyettes tolmácsolta, a mindennapok forradalmáraként emlékezve az elhunytra, akinek kommunista meggyőződése által kijelölt céljai méltók arra, hogy mindennapos küzdelmünk zászlaját ékítsék. Az MSZMP Központi Bizottsága, a tudományos, közoktatási és kulturális osztály munkatársai nevében Korni- desz Mihály osztályvezető búcsúzott Nagy Miklóstól. — Élete tartalmas, szép és gazdag voltha a tartalmas élet mértéke: adni, minél többet adni az emberi közösségnek, s ha gazdaggá és széppé az avatja az egyéni létet, ha gazdagítja, szépíti környezete, társai, népe életét. Nagy Miklós a felszabadult nép tehetséges és önfeláldozó fiainak életét élte. Hatalmas ív: a kábái, osztatlan elemi iskolától — ahol édesapja néptanító volt — a miniszteri székig, ahol minden egészségtelen, osztatlan iskola helyére az egészséges, korszerű iskola felépítésének, a szocialista kultúra gazdagításának felelős vezetőjévé emelkedett. Ahogy beosztásaiban — példamutató szorgalma & kiváló képességei révén — egyre emelkedett, úgy növekedett politikai és szakmai hozzáértése, valamint ismeretsége, tekintélye is. Tragikusan korán távozott. De munkássága ismeretében ß nagy, gazdag, tevékeny és eredményes életeket megillető tisztelettel állunk e korai ravatalnál. A Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen egykor az el* hunyttal együtt tanult évfolyamtársak, barátok, munkatársak gyászát Móric János egyetemi docens tolmácsolta. Azok nevében szólt, akiktől az elhunyt még többet követelt, mint másoktól, de még mindig kevesebbet, mint saját magától. Nagy Miklóst a Mező Imre úti temető díszsírhelyén helyezték örök nyugalomra. A gyászszertartás az Internacio* nálé hangjaival ért véget. • • Ötezren — az eső ellenére Békenap Törökmezőn Vasárnap a reggeli borús idő, később a szakadó eső ellenére is csaknem ötezer ember — többségében KISZ-ista — gyűlt_ össze a váci járásban levő törökmezői turistaháznál, a győzelem napja alkalmából rendezett, immár tíz éve hagyományos békena- pon. A szervezők előzőleg segítséget kértek az erdőgazdaságtól, amely nagy teljesítményű munkagépeivel lehetővé tette, hogy a közönséget és a felszereléseket szállító járművek a turistaházat és környékét a rossz időben is megközelíthessék. A program nagygyűléssel kezdődött, amelynek elnökségében helyet foglalt Barát Endre, a Pest megyei pártvégrehajtóbizottság tagja, a váci járási pártbizottság első titkára, Árpási Zoltán, a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára, Gere Géza, a megyei pártbizottság osztályvezető-helyettese, Balassi István, a váci városi pártbizottság osztály- vezetője, valamint a megye, a járás és Vác város politikai és társadalmi szerveinek több más vezető személyisége. Vendégként megjelentek a nagygyűlésen Au- gusto Sepulveda és Hugo Robles, a Chilei Kommunista Párt Központi Bizottságának tagjai, továbbá Nguyen Huynh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövetségének titkára és kísérete, valamint Mihail Szambuk, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet csapatok egyik egységének parancsnoka. Az üzemek — köztük a Dunakeszi Járműjavító, a Dunakeszi Konzervgyár, a Mechanikai Labor, a szobi gyümölcsfeldolgozó és a zebegé- nyi ásványbánya — valamint a járás termelőszövetkezeteinek dolgozóit, továbbá az iskolásokat a dunakeszi József Attila Művelődési Központ fúvósainak zeneszámai fogadták. Poldauf Medárdnak, a Hazafias Népfront járási elnökének megnyitója után Árpási Zoltán méltatta az évforduló jelentőségét, a vietnami, chilei és más eseményeket, amelyek a békenap aktualitását erősítették. A beszéd után a vietnamiak nevében Nguyen Huynh, a chileiek közül Augusto Sepulveda, a szovjet emberek nevében Mihail Szambuk üdvözölte a megjelenteket. Az ünnepi beszédet és a felszólalásokat a fiatalok műsora követte. Pajter Klárának, a dunakeszi egészségügyi KISZ-alapszervezet titkárának szavalata utón a nagymarosi beatzenekar, a püspökhatvani úttörő néptánccsoport, valamint az 50 éves fennállását nemrégiben ünneplő gödi férfikar aratott sikert. A hol lassan, hol sűrűbben hulló eső ellenére a turistaháá környékén lezajlottak a labdasportok tervezett versenyei és bemutatói is. A jó hangulatot nem csökkentette az sem, hogy az egész nap tartó esőzés az erdei utakat teljesen feláztatta és így hazafelé a járművek és a gyalogosok csak a sarat dagasztva közelíthették meg a turistaháztól mintegy három kilo-' méterre levő kövesutat., P. V.