Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-05 / 103. szám

4 %/Sitan 1974. MÁJUS 5., VASÁRNAP A szocialista ember Közművelődés a gyárban formálása - társadalmi —' feladat Belépő az egyetemre Beszélgetés az új érettségiről a váci gimnáziumban Kitüntették Ferenczy Béninét A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa özvegy Feren­czy Béninének a Munka Ér­demrend arany fokozata ki­tüntetést adományozta. ★ A kitüntetett neve, szemé­lyisége Pest megyéhez, köze­lebbről Szentendréhez is kap­csolódik. Nagymértékben neki köszönhető ugyanis, hogy az 1972-ben megnyílt, majd az idén februárban bővített, meg­újított szentendrei Ferenczy- gyűjtemény a jelenlegi gazdag anyaggal rendelkezhet. A vi­lághírű művészcsalád festé­szeti, grafikai, plasztikai alko­tásaiból hat nagy teremben 224 tekinthető meg, az archívtá­rolóban pedig 1700 kisebb-na- gyobb művet őriznek. Mind­ezek gyűjteményes bemutatá­sának lehetőségét jórészt Fe­renczy Béni özvegye biztosí­totta azzal, hogy a hagyatéki tárgyakat a múzeumi gyűjte­mény számára átengedte. Bemu'atjík Magyarországon is a világhírű tunéziai mozaikgyűjteményt A Magyar Népköztársaság és a Tunéziai Köztársaság kö­zött fennálló kulturális egyez­mény végrehajtása céljából Budapesten aláírták az 1974— 75. évre szóló kulturális, okta­tási és tudományos együttmű­ködési munkatervet. A doku­mentum alapján sor kerül ösz­töndíjasok, múzeumi és könyv­tári szakemberek cseréjére, a művészeti, valamint az írószö- vetségek közötti kapcsolatok kiszélesítésére. Előirányozták a magyar művészeti együtte­sek látogatását a tunéziai báb- és folklórfesztiválra. A tunéziai fél a világhírű tunéziai mozaikgyűjteményből kiállítást mutat be Budapes­ten. A munkatervet Nagy Mik­lós, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének elnökhelyettese és Moncef Jaafar, a Tunéziai Köztársaság magyarországi kö­vete írta alá. Távol a történelemtől. Nem értem az angol filmeseiket. Már a Vili. Henrik vetítése idején sem értettem. Az Er­zsébet királynő után pedig határozott zavarban vagyok. Furcsa dolog történt ugyanis ezekben a filmekben: az an­golok nem nagyobbnak mu­tatták királyaikat, ahogyan várható lett volna, hanem kisebbeknek. Egy kis túlzás­sal talán még azt is mond­hatnánk, jelentékteleneknek. A tudósokkal egyenrangú partnerként vitázó VIII. Hen­rikből például totyogó, kéj­vágyó öregúr lett. Erzsébet alakjának hátteréből pedig elhagyták a nagy királynő uralkodásának lényegét. Mert a királynőre ugyan jellemző volt az, ahogyan elbánt pél­dául Essex gróffal. De ko­rántsem ez volt tevékenysé­gének lényege. Anglia Erzsé­bet uralkodása idején vált nagyhatalommá: ez a fontos itt. A film azonban alig beszélt erről a lényegről valamit. Formálisan és valóságosan is a királyi udvaron belül ma­radt Nemcsak a jelenetek többsége játszódott udvari környezetben, hanem a film szelleme sem lépte át ezeket a kereteket. Hogy miért? A rejtélyt képtelen vagyok meg­fejteni. Mert ez nem deheroizálás. Ilyenféle törekvések ettől a filmtől nagyon távol állnak. Erzsébet a filmben határozot­tan és fölényesen uralkodott. De csak egy királyi udvaron. S akármilyen kivételes ké­pességeket is kívánt ez a fel­adat, sem mennyiségben, sem minőségben nem hasonlítha­tó egy birodalom létrehozásá­Mindenütt fehér köpenyes, fehér kendős lányok, asszo­nyok sürgölődnek, töltik az üvegeket, bádogdobozokat. Azokon címkék: Nagykőrösi Konzervgyár. A márka jól is­mert ma már nemcsak Európa- szerte, hanem a tengerentúl is. Szeretik és kedvelik a világ minden táján a nagykőrösiek ízletes készítményeit, a legkü­lönbözőbb gyümölcs- és zöld­ségkonzerveket. Kovács Sándor igazgató A téma, amellyel felkeres­tem, a Központi Bizottság köz- művelődési határozatának az a passzusa, miszerint: „A folya­matos és állandó művelődés szükségességének felismerteté­sében kulcsszerepe van a mun- líahelyi vezetésnek. Kötelezett­ségei terjedjenek ki a dolgozók művelődésének segítésére.’’ Figyelmesen végighallgat, aztán kezd beszélni. Nem hi­vat be senkit, még csak külön­böző jelentéseket, kimutatáso­kat sem vesz elő. Jó gazda módjára a művelődésben leg­alább annyira járatos, mint a különböző termelési technoló­giákban, vagy a gyár hazai és külföldi üzleti kapcsolataiban. — Vállalatunk alaptörvénye: akkor lehet megbízhatóan szá­mítani a folyamatos jó ered­ményekre, akkor lehet elvárni, hogy a dolgozók azonosuljanak a gyár feladataival, ha a veze­tés ismeri az emberek elképze­léseit, igényeit s azonosulni tud egyéni céljaikkal. Az egyé­ni igények és célok között fon­tos helyet foglal el a többet- tudás vágya: alapfeltétele az egyéni sorsok sikeresebb ala­kulásának, a nagyobb kereset­nek csakúgy, mint a tartalma­sabb. sokszínűbb életnek. Az önművelés mind szélesebb körben válik a ma embere életformájának részévé. Ebben segíteni mindenütt köte’essege a munkahelyi vezetésnek. A szakma mesterei Ismert, hogy a Nagykőrösi Konzervgyár nagyot fejlődött az eltelt két évtizedben. Nem­csak a termelés nagyságában, színvonalában, hanem a dol­gozók létszámában is jelentke­hoz. Ez az országteremtő, bi­rodalmat létrehozó Erzsébet hiányzott az angolok filmjé­ből. A valóságos történelem tehát. S ezen még Glenda Jackson tüneményes játéka sem tu­dott segíteni. Nem azt a ki­rálynőt játszotta, aki Erzsé­bet a valóságban volt Még akkor sem, ha a film minden részlete dokumentálható hi­telességű. BrCCht. a. színházi kalan­dozások legutóbbi, péntek esti adásában Brecht drámai művészetével ismerkedtünk. A műsorvezető Gyárfás Mik­lósnak ezúttal kivételesen ne­héz dolga volt A világhírű német drámaíró sajátos mű­vészetét csakugyan nagyon nehéz nézőközeibe hozni. Nem is sikerült úgy ez az adás, mint a korábbiak. Nem mint­ha Gyárfás ismertetését vala­miben tévesnek vagy hiányos­nak tarthatnánk. A bevezető szavakból a máskor megszo­kott plaszticitás, szemléle­tesség hiányzott most. Aki né­ző nem ismerte Brecht dra­maturgiáját, színházi elméle­tét, Gyárfás mondatai közben b'zony kapkodhatta a fejét, hogy miről is van szó tulaj­donképpen. Talán a szokásos­nál több időt lehetett, vagy esetleg kellett volna erre a szövevényes témára fordíta­ni. A műsorban közreműkö­dők közül Bencze Ilona song­előadását kell kiemelnünk, Tolmácsolása a műsor megle­petése volt: új Brecht-éne- kesnő született. Reméljük, a fiatal művésznőt nem most hallottuk ebben a műfajban utoljára. irodája szerény. Szerényebb, mint amennyit egy háromezer­háromszáz munkást foglalkoz­tató nagyüzem igazgatója meg­engedhetné magának. Nincs itt semmi felesleges. Mint ahogy Kovács Sándor maga is megfontolt, inkább kevesebbet, mint többet mondó. Nem is­meri a kényes kérdéseket: mindenre őszintén, a tények egész sorával bizonyítva vála­szol. zett az emelkedés. A mester­ség tudásában is. Kovács Sán­dor számokkal bizonyít. — 1950. Háromszáz állandó dolgozót és ezernégyszáz idény­munkást foglalkoztatott a gyár. Egyetlen egyetemet vég­zett szakemberünk volt, hozzá tizenöt érettségivel, s huszon­négy szakmunkásbizonyít­vánnyal rendelkező dolgozónk. Ma viszont a háromezerhárom­száz állandó dolgozó közül száznák van egyetemi, főisko­lai diplomája, ötszáznak kö­zépiskolai érettségije, ezernek szakmunkás-bizonyítványa. A mi gyárunk kezdeményezte 1953-ban az ország első kon­zervipari szakiskolájának a megalapítását. Ma ezer diák tanul az ország minden részé­ből a nagykőrösi élelmiszer- ipari szakközépiskolában. A száz egyetemet, főiskolát végzett szakembernek több mint a fele itt kezdte pálya­futásé* a gyárban. — Egyetlen példát említe­nék csupán a sok közül. Antal László ipari tanulóként került ide hozzánk. Kónzervmester lett, közben elvégezte az esti élelmiszeripari technikumot, a felsőfokú technikumot, majd oedig az élelmiszerioari főis­kolát. Ma a gyár termelési fő­mérnöke. Tanulás - biztosítod feltételekkel Jelenleg több mint három­százan tanulnak a gyár dolgo­zói közül az általános iskolá­tól kezdve az egyetemig be­zárólag, — Kihelyezett általános is­kolai tagozat van gyárunk­ban. Az idén hatvanan járnak az általános iskola valamelyik osztályába. A gyár tantermet, s az oktatáshoz szükséges szemléltető anyagokat bizto­sítja. Mi fizetjük a tanárokat, mi vásároljuk a tanulók köny­veit és tanszereit. Hogy miért vállaltuk ezt? A gyárnak még több szakmunkásra van szük­sége. A szakmunkásképzésben, amely tizenöt esztendeje kez­dődött gyárunkban, csak az vehet részt, aki elvégezte az általános iskola nyolc osztá­lyát. A szakmunkásképzés szintén ingyenes: tantermet, felszerelést, oktatókat, tansze­reket s a tanulóknak szabad­napot mi biztosítunk. Egy fel­tétellel: ha a dolgozó időköz­ben kilép, meg kell térítenie tanulásának költségeit. A gyár tanuló dolgozói kö­rében szinte ismeretlen foga­lom a „lemorzsolódás”. Még a gyár számára fontos nyelvtan- folyamokat sem hagyja ott senki. Igaz. csak azóta, amióta itt is bevezették: aki abbahagy­ja a tanulást, az köteles vissza­téríteni az addigi taníttatás! költségeket. Sok iskola - egy üzem Nem sok gyár büszkélkedhet azzal sem, hogy húszezer kö­tetes könyvtára van, amelyben a műszaki könyvektől a szép­irodalomig minden megtalál­ható. — Hatvan külföldi szak- folyóiratot járatunk, s minden jelentősebb magyar újságot. A könyvtárnak, amely két mű­szakban tart nyitva, hétszáz állandó és ezerötszáz időszakos olvasója van. Elsősorban a szocialista brigádok tagjai. A gyárban százkilencvenöt szocialista brigád Van, ebből ötven a vállalat vagv az ipar­ág kiváló brigádja. Érthető, ha az Egy iskola — egy üzem mozgalom itt, Nagykőrösön Sok iskola — egy üzem moz­galommá szélesedett. Még a zeneiskolával is szerződést kö­töttek: a nagymúlti} gyári fú­vószenekar utánpótlása érde­kében minden olyan növendék tandíját fizetik, aki valamilyen fúvós hangszeren tanul. Jó a kapcsolatuk a városi művelő­dési központtal csakúgy, mint a városi könyvtárral. A gyár szocialista brigádjai patronál­ják mindkét intézményt. Sikeres klubok — Ha már a művelődésről be­szélgetünk — jegyzi meg Ko­vács Sándor —, hadd említsem a gyár fiatal mérnökeinek és közgazdászainak klubját. Tag­jai rendszeresen részt vesznek a különböző országos pályáza­tokon s volt olyan esztendő, amikor az élelmi szeriparban kiadott kitüntetések felét el­hozták. Jó hírnévnek örvend a gyár-filmklubja is. Évről év­re kisfilm-fesztivált rende­zünk, mindig valami tematika — munkavédelem, munka- egészségügy — alapján. Éppen a napokban láttam új filmjü­ket, amellyel az idei fesztivá­lon szerepeinek: a korszerű táplálkozásról készült. Ma már országos hírű az Élelmiszeripari Tudományos Egyesület gyári szervezetének rendezésében évente ismétlődő országos higiéniai napok, amelynek egyhetes programja keretében negyven-ötven tudo­mányos előadásra, vitára, kon­zultációra kerül sor. Ennek nem csupán a szervezését, ha­nem anyagi finanszírozását is a gyár vállalja magára. A munkásművelődés elősegí­téséhez tartozik az is, hogy a gyár külön autóbuszt tart, amely a dolgozókat színházba, hangversenyre, országjáró ki­rándulásokra viszi. Holnap még jobban S ha már a sportra terelő­dött a szó: a gyár Kinizsi Sportkörének nyolc sportágban négyszáz tagja van. Sok száz azoknak a száma, akik nem versenyszerűen vesznek reszt a legkülönbözőbb sportágakban. A gyár vezetői szívesen áldoz­nak erre a célra is. Hogy mennyit? Most először zárkózik el a tények közlése elől Kovács Sándor. — Ez egyszer ne beszéljünk számokról. Nem az a lényeg, hogy mennyit költünk művelő­désre, sportolásra, az emberek kulturáltabb életvitelének az elősegítésére. A társadalom érdeke és sürgető feladata a munkásművelődés következe­tes fejlesztése. Hogy honnan te­remtjük elő hozzá a pénzt, az már igazán nem lényeges. Az a fontos, hogy csináljuk s le­hetőleg holnap még jobban, mint ahogy\ tesszük ma. A szakmailag jól képzett, a munkáját magas fokú öntudat­tal végző, a közéletben szere­pet vállaló szocialista ember formálása nernesk a közműve­lődés munkásainak, hanem mindenkinek a feladata. Prukner Pál Néhány hónapja, amikor az új érettségi vizsgaszabályzat megjelent, tapasztalatból tud­juk, nagyon sokan megdöb­bentek. Nem kötelező az érett­ségi? Eltörölték az érdemje­gyeket? Mi lesz ennek a kö­vetkezménye? A pedagógusok azonban nem lepődtek meg. — Bennünket — mondja Tóth Istvánná, a váci gimná­zium igazgatója — jó előre tájékoztattak. Sőt a vélemé­nyünket is kérték, s nem puszta udvariasságból, nem formálisan. A pedagógusait: megjegyzései-észrevételei alapján a minisztérium módo­sította is az új intézkedéseket. Nem lényeges — A közvélemény na­gyon meglepődött, hogy az idén nem kötelező az érett­ségi. — Eddig sem volt kötelező. Nálunk például már tavaly sem érettségizett egyik tanu­lónk. S az idén is, az új vizs­gaszabályzat után is ugyanez a helyzet. A négy negyedikes osztály 114 tanulója közül 113-an jelentkeztek érettségi­re. Egy lányunk nem vizsgá­zik csak. Ha jól tudom, férj- hezmegy, s úgy gondolja, nincs szüksége érettségire. — Az idén érettségizettek háromféle minősítést kap­nak: dicsérettel megfelelt, megfelelt és nem felelt meg. Ez azt jelenti, hogy a jó tanulók, tehát mondjuk a régi értékelés szerinti négyesek például, és a jó­val gyengébbek, a kettesek, egyaránt a megfelelt kate­góriába kerülnek. Sokan vitatják ennek helyességét. Azt mondják, ez a minősí­tés nem ösztönzi erőfeszí­tésekre a tanulókat. — A problémát nem tartom lényegesnek. Az érettséginek nemcsak a lebonyolítási rend­je változott meg, hanem a szerepe, funkciója is. Az érett­ségi most csak belépőjegy az egyetemre. Kell a felvételihez, elengedhetetlen, de ott már nem az érettségi eredmény, hanem kizárólág a jelölt tu­dása számít. Ezt a tudást, ma­gától értetődően, csak tanulás­sal lehet megszerezni. Aki egyetemre akar kerülni, an­nak ezért kell tanulnia, s nem azért, hogy az érettségin ilyen vagy olyan osztályzatot kap­jon. Tapasztalataim szerint ezt tanulóink nagyon jól megér­tették. Végtére is az életükről- sorsukról van szó. Mire kell és mire nem kell? — Mi történik azokkal, akik nem érettségiznek? Lehetséges, hogy jövőre már többen lesznek, mint az idén. — Itt valóban van egy zava­ró mozzanat. Az illetékesek, sajnos, még nem döntötték el, melyek azok a szakmák, ame­lyekhez kell érettségi, s me­lyek azok, amelyekhez elég a középiskolai bizonyítvány. A tanulók ezért sem mernek le­I mondani az érettségiről. Még I akkor sem, ha nem akarnak továbbtanulni. Később esetleg kiderülhet, hogy ahhoz a szak­ma hoz-mesterséghez, amely­ben dolgozni szeretnének, mégiscsak érettségi kell. Hetven százalék — Sokan jelentkeztek egyetemre? — A végzősök hetven szá­zaléka. A 114 tanuló közül 78. Messze legtöbben, harmincán, pedagógusnak. Húszán készül­nek műszaki pályára, tizen- ketten mezőgazdasági főisko­lára, egyetemre jelentkeztek, öten kereskedelmi főiskolán, négyen orvostudományi egye­temen akarnak tovább tanul­ni. A többi végzős jogászi, ka­tonatiszti és egészségügyi pá­lyára készül. — Sok vagy kevés ez a jelentkezés? — Ezt a kérdést általában nem lehet eldönteni. Ez ki­zárólag a tanulók tehetségétől, tudásától függ. Elképzelhető olyan szerencsés összetételű osztály, amelyben a 70 száza­lék kevés, és természetesen olyan is, amelyben még a fe­le is sok. így tekintve az idei jelentkezéseket, a 70 százalé­kot egy kicsit soknak tartom. Az iskola pályairányítási mun­kájának részeként néhány ta­nulót ezért le is beszéltünk a továbbtanulási szándékról. Megmondom őszintén, többet szerettünk volna, de nem min­denki hallgatott ránk. Pedig mindenkit szeretnénk megkí­mélni a felesleges, várható, élőre látható kudarcoktól. Könnyebb az idén — Milyen a hangulat az érettségire készülő osztá­lyokban? — Semmi rendkívüli jelen­séggel nem találkoztunk. Az osztályokban normális nyug­talanság tapasztalható. Az érettségire készülőknek nincs összehasonlítási alapjuk. Elő­ször érettségiznek, tehát en­nek terheit, gondjait, nehéz­ségeit, izgalmait érzik. A régi érettségiről nincsenek szemé­lyes tapasztalataik. Azt persze jól tudják, hogy az új forma, az új szabályzat kedvezőbb számukra. Nemcsak egysze­rűen azért, mert „könnyebb”, hanem főképpen azért, mert minden formalizmustól men­tesen az idén a tudásnak jut a főszerep. Az érettségin, és az utána következő nagy erőpró­bán, a felvételin, amely most legalább annyira foglalkoztat­ja tanulóinkat, mint az isko­lai vizsga. A diákok hangula­tát tehát nem egyszerűen az határozza meg, hogy érettségi előtt állnak, hanem az, hogy érettségi és egyetemi felvétel előtt. Ez az új helyzet egyik legfontosabb következménye. Ökrös László A bukovinai székelység hagyományairól Országos néprajzi tanácskozás A Bukovinából hazatért szé- kelység hagyományait kutató néprajzgyűjtők kétnapos szak­mai tanácskozása kezdődött meg szombaton a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központban, a Magyar Nép­rajzi Társaság rendezésében. A bukovinai székelyek az európai néprajztudomány szá­mára kiemelkedően fontos ha­gyományokat őriztek meg. A ritka értékek összegyűjtése céljából hívták össze a buko­vinai székelyek néphagyomá­nyainak szervezett gyűjtésével foglalkozó, elsősorban a közü­lük való önkéntes néprajz­gyűjtőket. A tanácskozás cél­ja, hogy felmérje az eddigi munkát és kialakítsa a gyűj­tés egységes irányelveit. Sze­retnék elérni, hogy az össze­gyűjtött folklóranyag mielőbb kulturális közkinccsé váljék, ezért a tudományos tanácsko­zást összekapcsolták a Buko­vinából származó székelyek lakta falvakban működő Páva­körök és művészeti együttesek bemutatójával és szakmai ér­tékelésével. Építőipari gépszerelő, ív- és lánghegesztő, panther autódaru-kezelő, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, kőműves, asztalos, burkoló, épületlakatos, ács, vasbetonszerelő, tetőfedő és szigetelő, bádogos, festő, parkettás, gépkocsiszerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat AZONNALI BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK Jelentkezni lehet: a „PROSPERITÁS” KSZ Munkaügyi osztályán Budapest IX., Viola u. 45. A ma emberének: életforma TV-FIGYELŐ ö. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom