Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-31 / 125. szám

2 «erei V szfümoD 1974. MÁJUS 31., PÉNTEK Á goíani megállapodás A JKS2 X. kongresszusának utolsó napja A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszu­sén, a befejező plenáris ülé­sen a küldöttek meg­hallgatták az öt bizottság elő­ző két napon folytatott mun­kájáról előterjesztett jelenté­seket és jóváhagyták a hatá­rozatokat. A kongresszus ösz- szesen két alapvető és 16 ak­ció jellegű határozatot hozott. A két alapvető határozat hosz- szabb távra határozza meg Jugoszlávia bel-, illetve kül­politikáját és a kommunisták ezzel összefüggő teendőit. A határozatok elfogadása után a kongresszus felmen­tette tisztségéből a párt veze­tő testületéinek volt tagjait, majd megerősítette tisztségé­ben a 165 főből álló új köz­ponti bizottságot, a 24 tagú szervezeti szabályzatbizott­ságot és a 15 tagú ellenőrző bizottságot. A kongresszus végül meg­választotta a párt elnökét. A küldöttek hosszan tartó taps­sal fogadták és egyhangúi ne jóváhagyták azt a javaslatot, hogy Joszip Broz Titót, man­dátumkorlátozás nélkül vá­lasszák meg a Jugoszláv Kom­munisták Szövetségének elnö­kévé. A JKSZ X. kongresszu­sa néhány perccel 18 óra után Tito pártelnök zárszavával, a-’ Jnternacionálé el éneklésével fejezte be munkáját. M bresciai hóhérok Enrico Berliixgtier, az Olasz Kommunista Párt fóti lkára szerdán, pártja küldöttségének élén megbeszélést folytatott Rumor miniszterelnökkel és hatékony intézkedéseket követeit az olasz kormánytól a fasiszta terrorszervezetek ellen. Az OKP főtitkára rámutatott, hogy a bresciai merénylet csak egyik láncszeme a fasiszták által 1969 óta elkövetett merényletsoro­zatnak. A kommunisták követelik, hogy vessenek véget a de­mokrácia ellen irányuló felforgató összeesküvésnek. Berlin- guer egyúttal felszólította a kormányt, tájékoztassa kimerí­tően a közvéleményt arról, mit tud a terrorszervezetekről, ki vezeti őket. és ki tűri el provokációikat. A főtitkár határozott akciót sürgetett a demokrácia és a köztársasági államforma védelme érdekében. FÓKUSZ Békés lépés — de még nem béke LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára a sziriai— izraeli csapatszétváiasztási megállapodással kapcsolatban szerencsekívánatait fejezte ki Hafez Asszad sziriai elnöknek. Biztosította Asszadot, hogy a Szovjetunió ezután is támo­gatja a Szíriái Arab Köztársa-, ságot éppúgy, mint a többi ba- ráu arab államot a közel-ke­let igazságos és tartós békéjé­ért folytatott harcban. A SZÍRIÁI—IZRAELI csa­pa tszét választási megállapo­dás megszületését Damasz­kusziján a sziriai nép kitartó erőfeszítéseinek eredménye­ként könyveim el. A csuiór- töki damaszkuszi lapok első oldalukon, szalagbetűs címeit alatt számoltak be a megálla­podásról, közölték a csapat- szetválasztás térképét. Az „A1 Baath” cikke hangsúlyozza: az egyezmény nem békeszer­ződés, hanem az igazságos bé­ke irányába tett lépés. Az el­lenségnek a megállapodásba nem sikerült egyetlen olyan pontot sem becsempésznie, amely korlátozná a palesztin szabadságharcosokat. A cikk jelentősnek tartja azt is, hogy az úgynevezett ütközőzóná­ban nem rencUenn tarló ero.t, hanem megfigyelők lesznek majd. NEW YORKBAN Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a sziriai—izraeli csapatszétvá- lasztási megállapodást üdvö­zölve rámutatott: „A legfon­tosabb kérdés természetesen továbbra . is a közel-keleti probléma általános politikai rendezése. Ehhez a közvetle­nül érdekelt és az összes érin- 'tett felek további energikus erőfeszítéseire van szükség.” Henry Kissinger amerikai külügyminiszter és kísérete csütörtökön délelőtt Tel Aviv- ból Kairóba utazott, majd pár órával később onnan hazain- dilit. Kissinger Szíria, „és. Izrael közötti közvetítési tárgyalásai 33 napot vettek igénybe. A kül­ügyminiszter összesen 170 órát tárgyalt és 32 000 kilométert re­pült Damaszkusz és Jeruzsá­lem között. KAIRÓBAN egyértelmű megelégedéssel és megköny- nyebbüléssel fogadták a beje­lentést, hogy Szíria és Izrael megállapodásra jutott a Go- lan-fennsíkon egymással szem­benálló erők szétválasztását il­letően. Megelégedéssel, mert véget vet annak a .felemás helyzetnek, amelyet az egyip­tomi fronton végrehajtott egy­oldalú csapatszétválasztás idé­zett elő. A Golan-fennsíkon zajló fegyveres összecsapások és a sziriai—izraeli tárgyalá­sok elhúzódása egyaránt vilá­gossá tették, hogy a több mint háromhónapos fáziseltolódás, az egyiptomi és a sziriai front egységének átmeneti megbom­lása nem segítette elő a ki­bontakozást, az érdemi béke­tárgyalások felé vezető út egyen-getését. A SZOVJETUNIÓ, személy szerint Gromikó külügymi­niszter aktív közreműködése — a kairói megfigyelőik sze­rint — jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a hosszadalmas tárgyalások eredményeként sikerült meg­találni azt a formulát, amely egyaránt elfogadható Szíria és Izrael számára. Szíria ismétel­ten kinyilvánította, bogy a kö­zel-keleti rendezés valamennyi szakaszában számít a Szovjet­unió következetes támogatá­sára és ennek megfelelően ra­gaszkodik ahhoz, hogy a Szov­jetunió mindvégig részt ve­gyen az igazságos és . tartós közel-keleti béke feltételeinek megteremtésében. I Az egyiptomi fővárosban ar­ra számítanak, hogy a sziriai— izraeli csapatszétváiasztási kö­vetően hamarosan megkezdi munkáját a genfi békeértekez­let második szakasza . .. A. B. T. KATONAI FORRÁSOKBÓL származó értesülések szerint csütörtökön riadókészültség­be helyezték a török száraz­földi hadsereget, a légierőt és a haditengerészetet azzal ösz- szefüggésben, hogy görög— török viszály támadt az Égei- tenger kontinentális talapza­tában rejlő olaj miatt. Damaszkuszban hivatalosan bejelentették, hogy létrejött a megállapodás a sziriai és az izraeli csapatok szétválasztá­sáról. A megállapodás szerint az izraeli csapatokat kivonják az 1973 októberében megszállt sziriai területekről, valamint az 1967-ben megszállt Rafid és Kuneitra egykori közigazga­tási központból. Kettőtől hat kilométerig terjedő szélesség­ben ütközőövezetet létesíte­nek. és itt helyezik el az ENSZ-megfigyelőerőket. Ez az övezet sziriai polgári igaz­gatás alá kerül, a sziriai ál­lampolgárságú lakosság visz- szatér Kuneitrába, és az üt­közőövezetben levő falvakba. A megállapodást és az ENSZ-megfigyelőerőkre vo­natkozóan ehhez csatolandó jegyzőkönyvet legkésőbb 1974. május 31-ig Genfben Szíria és Izrael katonai képviselői írják alá a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői­nek jelenlétében. A csapat­szétválasztási tervet a genfi értekezlet katonai kérdések­kel foglalkozó munkacsoport­jának keretében dolgozzák ki. A munkacsoport Genfben a csapatszétválasztási megál­lapodás aláírását követően 24 órán belül munkához lát, és azt legkésőbb öt nap alatt befejezi. A csapatok szétvá­lasztását a csoport munkájá­nak befejezése után 24 órán belül megkezdik. Húsz napon belül be kell fejezni a csapa­tok szétválasztásának 'műve­letét. A megállapodás aláírása után 24 órán belül kicserélik a sebesült hadifoglyokat, és a katonai munkacsoport mun­kájának befejezése után vég­bemegy a többi hadifogoly kicserélése is. Hangsúlyozzák, hogy az adott megállapodás nem bé­keegyezmény, hanem lépés az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1973. október 22-i 338. szá­mú határozata alapján meg­teremtendő igazságos és tar­tós béke felé. Az ENSZ-megfiggyelqerőkre vonatkozó jegyzőkönyv ki­mondja: az ENSZ-megfigyelő- erők munkája arra irányul, hogy létrejöjjön a tűzszünet, figyelemmel kísérjék ennek megtartását és ellenőrizzék a megállapodás és a jegyző­könyv végrehajtását. JÚNIUSBAN Haditörvényszék Quillotóbcsn ? Az AFP santiagói újságíró­körökre hivatkozva azt jelen­ti, hogy a jövő hónapban Quillotában (a fővárostól 80 kilométerre északra) haditör­vényszék elé állítják a Népi Egység több vezető személyi­ségét. Köztük van Luis Corva- lán szenátor, a Chilei Kom­munista Párt főtitkára, Clodo- miro Almeyda volt külügy- és- hadügyminiszter, valamint Or­lando Letelier volt külügymi­niszter is. LAOSZ Országépítési program Szerdán befejeződött Luang Prabangban a laoszi országos politikai konzultatív tanács el­ső ülésszaka. A 42 tagú tanács kidolgozta az ideiglenes nem­zeti egysegkormány számára az orszégépítés programját. A program cselekvési vezérfo­nalként szolgál az állam köz- igazgatási szerveinek, a nép­nek és a fegyveres erőknek. A 18 pontból álló program bevezetője hangsúlyozza, hogy Laosz népének fő feladata ez idő szerint: a nemzeti egység megerősítése, a többi néppel kötött barátság -és a szolidari­tás megszilárdítása, harc a békemegállapodás teljesítésé­ért, az amerikai neokolonia- lizmus és a belső reakció el­len, a nemzeti függetlenség megszilárdításáért, a demok­ratikus szabadságjogok meg­valósításáért. A program 12 pontja bel­politikai, hat pontja külpoli­tikai kérdésekkel foglalkozik. Az országos politikai kon­zultatív tanács első üléssza­kának szerdai záróülésén Szufanuvc-ng herceg, a tanács elnöke felszólította a lakosság minden osztályát és rétegét, hoev járuljon hozzá a program teljesítéséhez, végezetül pedig köszönetét mondott a tanács taglalnak a vitában tanúsított együttműködési készségükért. Temetnek Bresciában, ebben a festői fekvésű észak-olasz vá­rosban. A gyász, a megrendü­lés és a felháborodás azonban nemcsak a várost, hanem egész Itáliát, sőt — bátran mond­hatjuk — az antifasiszták millióit áthatja az egész vi­lágon. Olaszországban évek óta mind zajosabbak a neofasisz­ták. Aki mostanában járt Ró­ma, Milánó, Firenze, vagy Ge­nova utcáin, az saját szemével győződhetett meg róla, hogy a horogkeresztekkel telepingáit falak, a szélsőséges uszítás szellemében fogant röplapok mögött jelentős erők lapulnak. Giorgio Almirante pártja, az újfasiszták törvényes bázisául szolgáló MSI már a válásról döntő népszavazás kampányá­ban kimutatta foga fehérjét. Transzparenseken és plakátok, röpcédulák millióin hirdették: aki „nem”-mel szavaz, az kom­munista, s hogy kellően elret­tentsék a tájékozatlan válasz­tókat nem átallották beleke­verni hecckampányukba a ka­tolikus tömegeket megfélem­lítő vallásos motívumokat sem. Várható volt, hogy a refe­rendum kudarca miatt a jobb­oldal Itáliában az eddiginél is ádázabb támadásba kezd. A kedden Bresciában elkövetett gyilkos merénylet azonban minden eddigi fasiszta terror­akción túltett. A három nagy olasz szakszervezeti csúcsszö­vetség megyei bizottsága által hirdetett nagygyűlésen felrob­bant pokolgépek világosan le­leplezték Itália súlyos politika5 válságának egyik alapvető mozgatórugóját, a Mussolini feketeingeseinek nyomdokain haladó szélsőséges jobboldalt. Tiltakozásul szerdán délelőtt négy órára valósággal megbé­nult Olaszország élete. A szak- szervezetek országos sztrájkfel­hívást bocsátottak ki, annak értelmében félnapra leálltak a vonatok, megállt az élet az üzemekben, a hivatalokban leeresztették redőnyeiket a; üzletek, nem indultak útjukra a tehergépkocsik és a repülő­gépek. Az iskolák, a mozik és a színházak egész nap zárva maradtak. Ugyanakkor a dol­gozók országszerte nagygyűlé­seken fejezték ki tiltakozásu­kat a fasiszta terrorral szem­ben. Annál is inkább, mert az utóbbi öt évben legalább fél­ezer robbantás és terrorcselek­mény történt az országban, s ezek túlnyomó többségét a szélsőjobboldali terrorszerve­zetek követték el, tetemes bel- és külföldi támogatással. Amikor most Itáliában a gyász, a megrendülés és a fel­háborodás megnyilvánulásai közé a rosszallás elemei is ve­gyülnek. remélhetően az utób­biak végre erélyes lépésekre késztetik Mariano Rumor ka­binetjét. Az újjáéledő fasiz­mus ellen nincs helye a této­vázásnak. Éppoly eréllyel kell fellépni ellene, mint amilyen véres, brutális, visszataszító minden egyes megjelenési for­mája. Bresciában csütörtökön a vá­rosházán ravatalozták fel a keddi robbantás hat halálos ál­dozatát. A város lakói hosszú sorokban róják le kegyeletü­ket a ravatalnál, amelynél szakszervezeti tisztségviselők állnak őrt, A mai temetésen részt vesz Rumor miniszterel­nök, továbbá Berlinguer, és más pártvezetők. Spinola Mnaatbikba és1 „1,1 „'? Folytatódtak a londoni tárgyalások Az AFP Lourenco Marques-i jólértesült forrásokra hivat­kozva azt jelentette, hogy Spinola portugál köztársasági elnök hamarosan Mozambik- ba és Angolába látogat. Londonban csütörtökön, dél­előtt ismét találkozott a por­tugál küldöttség és a PAIGC delegációja. Mindkét fél biza­kodik abban, hogy még a hé­ten megegyezés születik. Soa­res portugál külügyminiszter tegnap déiután érkezett visz- sza a brit fővárosba. A baloldali pártok összekötő bizottságának nyilatkozata A változást remélő franciák csakhamar csatlakozni fognak... I A francia nemzetgyűlés és a szenátus csütörtökön délután tartotta első ülését az elnökválasztási kampány megkezdődé­se óta. Az ülésen a két ház elnökei felolvasták Giscard d’Estaing-nek a parlamenthez intézett üzenetét, melyben az elnök röviden ismertette programjának főbb mozzanatait. A baloldali pártok összekö­tő bizottsága szerdán este — a három párt vezetőinek rész­vételével — ülést tartott az FKP székhazában. Az ülés után kiadott nyilatkozat hang­súlyozza, hogy az elnökválasz­tás eredménye az egységes baloldal erejének jelentős meg­növekedését tanúsítja, és azt is megmutatta, milyen erős a változás utáni vágy a francia népben. Giscard d’Estaing kormánya azonban a konzer­vatívok koalíciója, a technok- ratikus államgépezettel szoro­san összefonódott nagy pénz­ügyi érdekeltségek képviselői foglalnak benne helyet, és eeves tagjait szoros kaocsolat fűzi az amerikai vezető kö­rökhöz. A változást remélő franciák tehát csakhamar csalatkozni fognak. Éppen ezért a baloldal haladéktala­nul kezdeményezéseket tesz majd azoknak a javaslatainak megvalósítására, amelyek elvedül kénesek megoldani az ország előtt álló problémákat. A nyilatkozat a továbbiak­ban rámutat: a kaoitalizmus válságának elmélyülése ismét igazolja a baloldal közös prog­ramjának helyességét, A há­rom párt továbbra is arra fog törekedni, hogy valamennyi demokratikus és nemzeti erő tömörítésével küzdjön a tény­leges változásokért, és, hogy tovább szélesedjék és végül is győzelemre jusson az elnök- választáskor kiboptokozott ha­talmas népi áramlat. Sanguinetti UDR-főtitkár az új kormány összetételéről nyi­latkozva kijelentette, hogy az UDR ezentúl nem fogja felté­tel nélkül támogatni a> kor­mányt. Arra a kérdésre, vajon Chi­rac miniszterelnököt még gaulle-istának tekinti-e, San­guinetti a következőképpen válaszolt: Chirac az UDR- képviselőikhöz intézett leve­lében gaulle-ista meggyőződé­sét hangsúlyozta, most majd további magatartása mutatja meg, vajon tettei megegyez- nek-e a szavaival. Bangladesi menetrend Mint az AP egy magas rangú diplomatától szerzett értesülésére hivatkozva közli, a Biztonsági Tanács tagjai szerdán megvitatták Bangla­des Népi Köztársaság május 23-án benyújtott újabb felvé­teli kérelmét és megállapodtak abban, hogy a tanács június 7-én tart a kérdésben hivata­los ülést, majd ezt követően a felvételi, bizottsághoz teszik át a bangladesi kérelmet. A bizottság a kérdést megvizs­gálva június 10-én, a BT kö­vetkező ülésén terjeszti elő feltehetőleg pártoló javasla­tát. Banglades Népi Köztár­saságnak az ENSZ-be való fel­vételére — ha ez az előzetes eljárás simán zajlik le — a közgyűlés őszi ülésszakán ke­rül majd sor. Sz. A. Karim nagykövet, Banglades ENSZ-megfigyelője felkérte Egyiptom és Szene­gál képviselőjét, hogy járjon közben Pekingnél a Bangla­des ENSZ-tagságával szem­ben tanúsított kínai magatar­tás megváltoztatása érdeké­ben. Mint emlékezetes, 1972- ben a Kínai Népköztársaság akadályozta meg az új függet­len állam felvételét a világ- szervezetbe. Szóval és tollal V j éget értek volna a Tisza-parti séták? — ki tudja, miért is, de valamiképpen ez villant át bennem elsőként, amikor az egy ideje már szorongva félt hírt kedden reggel meghallottam. Pedig hittük, reméltük, hogy mégsem kerül sor erre, hogy csak múló emlékként beszélgetünk majd a nehéz betegség gyötrő idejéről. Talán éppen a Tisza part­ján, oly sok meghitt beszélgetés színhelyén. Mert valami csodálatosképpen vonzotta ide ezt a nagy dinamizmusú, mozgékony embert.. Talán éppen az a nyuga­lom, amelyet az esti csöndben árasztott a sötét-álmos folyó, melyben csak a híd lámpáinak meg a szalámigyár csillagá­nak fénye rezdült a túlsó part ártéri fáinak elmosódó feke­teségétől karéjozva. Híres, nagy bolyongásai, sétái voltak itt esténként, sőt, gyakran éjszakánként, aztán innen át a hídon az újszegedi liget felé meg vissza. Sokszor órákon át. Ám sohasem egyedül. Mert bizonyára szerette ugyan a csendes esti partot meg utcákat, de még jobban az embereket, bará­tait, munkatársait, harcostársait (ki tudná ezt igazán szétvá­lasztani?), s azokkal beszélt, vitázott, fűzte újra a gondolato­kat. amelyek napközben egy-egy tanácskozáson, gyűlésen, munkája során foglalkoztatták. Országos gondok közül, a főváros zajából haza-hazajár- va, a kedves Szegedre, többnyire itt keresett-talált felüdü­lést Komócsin Zoltán. Felüdülést, de nem kikapcsolódást, mert mindig-mindig a hivatása foglalkoztatta, a politikai munka. Ezért kaptak olyan sajátos töltést ezek a séták, ame­lyeken nem hiányoztak a baráti kör tréfálkozásai, viccelődé­sei, sőt, egy-egy csipkelődés sem jó kedvű eSyüttlétek vol­tak ezek — hiszen alapvetően derűs, vidám lényű ember volt —, ám mindezzel együtt mégis politikai vezető, a nagy látá­sú harcostárs nyilatkozott meg közben-közben ez alkalom­mal is. B aráti körről beszéltem, de, ha jól meggondolom, ezt konkrét értelemben semmiképpen sem használhatom. Legalábbis a barátoknak nem afféle szűkén meghatá­rozott körére. Mert az a fajta politikai vezető volt, aki so­hasem kötötte le magát valamiféle egyetlen körhöz, hanem hangot, baráti szálat talált bárkihez, aki tisztességesen gon­dolkodott, dolgozott, érzett. Közvetlenebb barátai között (akikre csakugyan lehet ezt mondani) éppúgy voltak üzemi munkások, mint egyetemi tanárok, tsz-parasztok, pártmun­kások, a legváltozatosabb foglalkozású, hivatású, társadalmi helyzetű emberek. Jó három évtizeden át sokféle közegben, alkalommal, társaságban lehettem vele, különösen hajdani szegedi korá­ban, meg oly gyakori hazalátogatásaikor is. Keresgélen, magamban, hogy mi volt e sok-sok találkozásból, ólménybó. a legjellemzőbb rá. Agilitása feltétlenül. Mindezen túlmenően azonban talán közvetlensége, manapság így mondhatnánk: emberközelsége. Nagyszerű művésze volt annak, hogy mi­képpen lehet feloldani az emberek óhatatlanul is adódó fe­szültségét, elfogódottságát, amit akkor éreznek, na egy-egy országos vezető hozzájuk látogat. Számtalanszor bontotta meg a feszélyezett várakozás légkörét, az udvariaskodó sza­vak, formaságok üvegburáját egy-egy könnyed, közvetlen, tréfás megjegyzéssel, oldott beszélgetéssel, akár személyes dolgokról is, amelyekből azután egyszerre bent találta magát hallgatósága, beszélgető • partnere a politika, a napi élet sűrűjében. Művésze volt a közvetlenségnek, amely természe­téből fakadt. Mint ahogyan a népszerűsége is. Az ő esetében valaho­gyan idegenül is hangzik ez a szó, mert másképpen volt nép­szerű, mint amit e szó köznapi értelmében jelent. Valószínű­leg sohasem jutott eszébe, hogy ő népszerű ember, hogy ő gesztust gyakorol valakivel. Számára természetes volt, hogy Szegeden abban a városban, ahol gyermekkorát élte, ahol a mozgalomba kapcsolódott, 'ahol még a felszabaduláskor is egészen fiatalon, 21 évesen a politikai élet kellős közepébe került, ott őt Ismerik, tisztelik, szeretik az emberek. Ezeknek az embereknek —, mint számtalanszor tanúja voltam — jo­guk van odalépni hozzá az utcán, megszólítani a vendéglői asztal mellett, még egy pohár borral is megkínálni, s meg­kérdezni, hogy: „Te, Zoli, most hogyan kellene ezt csinálni?” Mert egyébként sok-sok szegedinek politikai bizottsági tag korában is éppúgy, mint egykori MADISZ-os ifivezetőként csak Zoli maradt, s ha Szegeden valaki A Zoliról beszélt, mindenki tudta, hogy csak róla lehet szó. És ez nem valamiféle közvetlen kedés volt. Nem ennek ellenére tisztelték, hanem éppen ezért tisztelték. Ez a közvet­len baráti hang nemhogy kizárta egymást, hanem összefért, kiegészítette a nagyon tisztelt politikai vezető egyéniségét. Most csak Szegedről beszélek, mert onnan vannak a legala­i A A

Next

/
Oldalképek
Tartalom