Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-31 / 125. szám
2 «erei V szfümoD 1974. MÁJUS 31., PÉNTEK Á goíani megállapodás A JKS2 X. kongresszusának utolsó napja A Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusén, a befejező plenáris ülésen a küldöttek meghallgatták az öt bizottság előző két napon folytatott munkájáról előterjesztett jelentéseket és jóváhagyták a határozatokat. A kongresszus ösz- szesen két alapvető és 16 akció jellegű határozatot hozott. A két alapvető határozat hosz- szabb távra határozza meg Jugoszlávia bel-, illetve külpolitikáját és a kommunisták ezzel összefüggő teendőit. A határozatok elfogadása után a kongresszus felmentette tisztségéből a párt vezető testületéinek volt tagjait, majd megerősítette tisztségében a 165 főből álló új központi bizottságot, a 24 tagú szervezeti szabályzatbizottságot és a 15 tagú ellenőrző bizottságot. A kongresszus végül megválasztotta a párt elnökét. A küldöttek hosszan tartó tapssal fogadták és egyhangúi ne jóváhagyták azt a javaslatot, hogy Joszip Broz Titót, mandátumkorlátozás nélkül válasszák meg a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének elnökévé. A JKSZ X. kongresszusa néhány perccel 18 óra után Tito pártelnök zárszavával, a-’ Jnternacionálé el éneklésével fejezte be munkáját. M bresciai hóhérok Enrico Berliixgtier, az Olasz Kommunista Párt fóti lkára szerdán, pártja küldöttségének élén megbeszélést folytatott Rumor miniszterelnökkel és hatékony intézkedéseket követeit az olasz kormánytól a fasiszta terrorszervezetek ellen. Az OKP főtitkára rámutatott, hogy a bresciai merénylet csak egyik láncszeme a fasiszták által 1969 óta elkövetett merényletsorozatnak. A kommunisták követelik, hogy vessenek véget a demokrácia ellen irányuló felforgató összeesküvésnek. Berlin- guer egyúttal felszólította a kormányt, tájékoztassa kimerítően a közvéleményt arról, mit tud a terrorszervezetekről, ki vezeti őket. és ki tűri el provokációikat. A főtitkár határozott akciót sürgetett a demokrácia és a köztársasági államforma védelme érdekében. FÓKUSZ Békés lépés — de még nem béke LEONYID BREZSNYEV, az SZKP KB főtitkára a sziriai— izraeli csapatszétváiasztási megállapodással kapcsolatban szerencsekívánatait fejezte ki Hafez Asszad sziriai elnöknek. Biztosította Asszadot, hogy a Szovjetunió ezután is támogatja a Szíriái Arab Köztársa-, ságot éppúgy, mint a többi ba- ráu arab államot a közel-kelet igazságos és tartós békéjéért folytatott harcban. A SZÍRIÁI—IZRAELI csapa tszét választási megállapodás megszületését Damaszkusziján a sziriai nép kitartó erőfeszítéseinek eredményeként könyveim el. A csuiór- töki damaszkuszi lapok első oldalukon, szalagbetűs címeit alatt számoltak be a megállapodásról, közölték a csapat- szetválasztás térképét. Az „A1 Baath” cikke hangsúlyozza: az egyezmény nem békeszerződés, hanem az igazságos béke irányába tett lépés. Az ellenségnek a megállapodásba nem sikerült egyetlen olyan pontot sem becsempésznie, amely korlátozná a palesztin szabadságharcosokat. A cikk jelentősnek tartja azt is, hogy az úgynevezett ütközőzónában nem rencUenn tarló ero.t, hanem megfigyelők lesznek majd. NEW YORKBAN Kurt Waldheim, az ENSZ főtitkára a sziriai—izraeli csapatszétvá- lasztási megállapodást üdvözölve rámutatott: „A legfontosabb kérdés természetesen továbbra . is a közel-keleti probléma általános politikai rendezése. Ehhez a közvetlenül érdekelt és az összes érin- 'tett felek további energikus erőfeszítéseire van szükség.” Henry Kissinger amerikai külügyminiszter és kísérete csütörtökön délelőtt Tel Aviv- ból Kairóba utazott, majd pár órával később onnan hazain- dilit. Kissinger Szíria, „és. Izrael közötti közvetítési tárgyalásai 33 napot vettek igénybe. A külügyminiszter összesen 170 órát tárgyalt és 32 000 kilométert repült Damaszkusz és Jeruzsálem között. KAIRÓBAN egyértelmű megelégedéssel és megköny- nyebbüléssel fogadták a bejelentést, hogy Szíria és Izrael megállapodásra jutott a Go- lan-fennsíkon egymással szembenálló erők szétválasztását illetően. Megelégedéssel, mert véget vet annak a .felemás helyzetnek, amelyet az egyiptomi fronton végrehajtott egyoldalú csapatszétválasztás idézett elő. A Golan-fennsíkon zajló fegyveres összecsapások és a sziriai—izraeli tárgyalások elhúzódása egyaránt világossá tették, hogy a több mint háromhónapos fáziseltolódás, az egyiptomi és a sziriai front egységének átmeneti megbomlása nem segítette elő a kibontakozást, az érdemi béketárgyalások felé vezető út egyen-getését. A SZOVJETUNIÓ, személy szerint Gromikó külügyminiszter aktív közreműködése — a kairói megfigyelőik szerint — jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy a hosszadalmas tárgyalások eredményeként sikerült megtalálni azt a formulát, amely egyaránt elfogadható Szíria és Izrael számára. Szíria ismételten kinyilvánította, bogy a közel-keleti rendezés valamennyi szakaszában számít a Szovjetunió következetes támogatására és ennek megfelelően ragaszkodik ahhoz, hogy a Szovjetunió mindvégig részt vegyen az igazságos és . tartós közel-keleti béke feltételeinek megteremtésében. I Az egyiptomi fővárosban arra számítanak, hogy a sziriai— izraeli csapatszétváiasztási követően hamarosan megkezdi munkáját a genfi békeértekezlet második szakasza . .. A. B. T. KATONAI FORRÁSOKBÓL származó értesülések szerint csütörtökön riadókészültségbe helyezték a török szárazföldi hadsereget, a légierőt és a haditengerészetet azzal ösz- szefüggésben, hogy görög— török viszály támadt az Égei- tenger kontinentális talapzatában rejlő olaj miatt. Damaszkuszban hivatalosan bejelentették, hogy létrejött a megállapodás a sziriai és az izraeli csapatok szétválasztásáról. A megállapodás szerint az izraeli csapatokat kivonják az 1973 októberében megszállt sziriai területekről, valamint az 1967-ben megszállt Rafid és Kuneitra egykori közigazgatási központból. Kettőtől hat kilométerig terjedő szélességben ütközőövezetet létesítenek. és itt helyezik el az ENSZ-megfigyelőerőket. Ez az övezet sziriai polgári igazgatás alá kerül, a sziriai állampolgárságú lakosság visz- szatér Kuneitrába, és az ütközőövezetben levő falvakba. A megállapodást és az ENSZ-megfigyelőerőkre vonatkozóan ehhez csatolandó jegyzőkönyvet legkésőbb 1974. május 31-ig Genfben Szíria és Izrael katonai képviselői írják alá a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselőinek jelenlétében. A csapatszétválasztási tervet a genfi értekezlet katonai kérdésekkel foglalkozó munkacsoportjának keretében dolgozzák ki. A munkacsoport Genfben a csapatszétválasztási megállapodás aláírását követően 24 órán belül munkához lát, és azt legkésőbb öt nap alatt befejezi. A csapatok szétválasztását a csoport munkájának befejezése után 24 órán belül megkezdik. Húsz napon belül be kell fejezni a csapatok szétválasztásának 'műveletét. A megállapodás aláírása után 24 órán belül kicserélik a sebesült hadifoglyokat, és a katonai munkacsoport munkájának befejezése után végbemegy a többi hadifogoly kicserélése is. Hangsúlyozzák, hogy az adott megállapodás nem békeegyezmény, hanem lépés az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1973. október 22-i 338. számú határozata alapján megteremtendő igazságos és tartós béke felé. Az ENSZ-megfiggyelqerőkre vonatkozó jegyzőkönyv kimondja: az ENSZ-megfigyelő- erők munkája arra irányul, hogy létrejöjjön a tűzszünet, figyelemmel kísérjék ennek megtartását és ellenőrizzék a megállapodás és a jegyzőkönyv végrehajtását. JÚNIUSBAN Haditörvényszék Quillotóbcsn ? Az AFP santiagói újságírókörökre hivatkozva azt jelenti, hogy a jövő hónapban Quillotában (a fővárostól 80 kilométerre északra) haditörvényszék elé állítják a Népi Egység több vezető személyiségét. Köztük van Luis Corva- lán szenátor, a Chilei Kommunista Párt főtitkára, Clodo- miro Almeyda volt külügy- és- hadügyminiszter, valamint Orlando Letelier volt külügyminiszter is. LAOSZ Országépítési program Szerdán befejeződött Luang Prabangban a laoszi országos politikai konzultatív tanács első ülésszaka. A 42 tagú tanács kidolgozta az ideiglenes nemzeti egysegkormány számára az orszégépítés programját. A program cselekvési vezérfonalként szolgál az állam köz- igazgatási szerveinek, a népnek és a fegyveres erőknek. A 18 pontból álló program bevezetője hangsúlyozza, hogy Laosz népének fő feladata ez idő szerint: a nemzeti egység megerősítése, a többi néppel kötött barátság -és a szolidaritás megszilárdítása, harc a békemegállapodás teljesítéséért, az amerikai neokolonia- lizmus és a belső reakció ellen, a nemzeti függetlenség megszilárdításáért, a demokratikus szabadságjogok megvalósításáért. A program 12 pontja belpolitikai, hat pontja külpolitikai kérdésekkel foglalkozik. Az országos politikai konzultatív tanács első ülésszakának szerdai záróülésén Szufanuvc-ng herceg, a tanács elnöke felszólította a lakosság minden osztályát és rétegét, hoev járuljon hozzá a program teljesítéséhez, végezetül pedig köszönetét mondott a tanács taglalnak a vitában tanúsított együttműködési készségükért. Temetnek Bresciában, ebben a festői fekvésű észak-olasz városban. A gyász, a megrendülés és a felháborodás azonban nemcsak a várost, hanem egész Itáliát, sőt — bátran mondhatjuk — az antifasiszták millióit áthatja az egész világon. Olaszországban évek óta mind zajosabbak a neofasiszták. Aki mostanában járt Róma, Milánó, Firenze, vagy Genova utcáin, az saját szemével győződhetett meg róla, hogy a horogkeresztekkel telepingáit falak, a szélsőséges uszítás szellemében fogant röplapok mögött jelentős erők lapulnak. Giorgio Almirante pártja, az újfasiszták törvényes bázisául szolgáló MSI már a válásról döntő népszavazás kampányában kimutatta foga fehérjét. Transzparenseken és plakátok, röpcédulák millióin hirdették: aki „nem”-mel szavaz, az kommunista, s hogy kellően elrettentsék a tájékozatlan választókat nem átallották belekeverni hecckampányukba a katolikus tömegeket megfélemlítő vallásos motívumokat sem. Várható volt, hogy a referendum kudarca miatt a jobboldal Itáliában az eddiginél is ádázabb támadásba kezd. A kedden Bresciában elkövetett gyilkos merénylet azonban minden eddigi fasiszta terrorakción túltett. A három nagy olasz szakszervezeti csúcsszövetség megyei bizottsága által hirdetett nagygyűlésen felrobbant pokolgépek világosan leleplezték Itália súlyos politika5 válságának egyik alapvető mozgatórugóját, a Mussolini feketeingeseinek nyomdokain haladó szélsőséges jobboldalt. Tiltakozásul szerdán délelőtt négy órára valósággal megbénult Olaszország élete. A szak- szervezetek országos sztrájkfelhívást bocsátottak ki, annak értelmében félnapra leálltak a vonatok, megállt az élet az üzemekben, a hivatalokban leeresztették redőnyeiket a; üzletek, nem indultak útjukra a tehergépkocsik és a repülőgépek. Az iskolák, a mozik és a színházak egész nap zárva maradtak. Ugyanakkor a dolgozók országszerte nagygyűléseken fejezték ki tiltakozásukat a fasiszta terrorral szemben. Annál is inkább, mert az utóbbi öt évben legalább félezer robbantás és terrorcselekmény történt az országban, s ezek túlnyomó többségét a szélsőjobboldali terrorszervezetek követték el, tetemes bel- és külföldi támogatással. Amikor most Itáliában a gyász, a megrendülés és a felháborodás megnyilvánulásai közé a rosszallás elemei is vegyülnek. remélhetően az utóbbiak végre erélyes lépésekre késztetik Mariano Rumor kabinetjét. Az újjáéledő fasizmus ellen nincs helye a tétovázásnak. Éppoly eréllyel kell fellépni ellene, mint amilyen véres, brutális, visszataszító minden egyes megjelenési formája. Bresciában csütörtökön a városházán ravatalozták fel a keddi robbantás hat halálos áldozatát. A város lakói hosszú sorokban róják le kegyeletüket a ravatalnál, amelynél szakszervezeti tisztségviselők állnak őrt, A mai temetésen részt vesz Rumor miniszterelnök, továbbá Berlinguer, és más pártvezetők. Spinola Mnaatbikba és1 „1,1 „'? Folytatódtak a londoni tárgyalások Az AFP Lourenco Marques-i jólértesült forrásokra hivatkozva azt jelentette, hogy Spinola portugál köztársasági elnök hamarosan Mozambik- ba és Angolába látogat. Londonban csütörtökön, délelőtt ismét találkozott a portugál küldöttség és a PAIGC delegációja. Mindkét fél bizakodik abban, hogy még a héten megegyezés születik. Soares portugál külügyminiszter tegnap déiután érkezett visz- sza a brit fővárosba. A baloldali pártok összekötő bizottságának nyilatkozata A változást remélő franciák csakhamar csatlakozni fognak... I A francia nemzetgyűlés és a szenátus csütörtökön délután tartotta első ülését az elnökválasztási kampány megkezdődése óta. Az ülésen a két ház elnökei felolvasták Giscard d’Estaing-nek a parlamenthez intézett üzenetét, melyben az elnök röviden ismertette programjának főbb mozzanatait. A baloldali pártok összekötő bizottsága szerdán este — a három párt vezetőinek részvételével — ülést tartott az FKP székhazában. Az ülés után kiadott nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az elnökválasztás eredménye az egységes baloldal erejének jelentős megnövekedését tanúsítja, és azt is megmutatta, milyen erős a változás utáni vágy a francia népben. Giscard d’Estaing kormánya azonban a konzervatívok koalíciója, a technok- ratikus államgépezettel szorosan összefonódott nagy pénzügyi érdekeltségek képviselői foglalnak benne helyet, és eeves tagjait szoros kaocsolat fűzi az amerikai vezető körökhöz. A változást remélő franciák tehát csakhamar csalatkozni fognak. Éppen ezért a baloldal haladéktalanul kezdeményezéseket tesz majd azoknak a javaslatainak megvalósítására, amelyek elvedül kénesek megoldani az ország előtt álló problémákat. A nyilatkozat a továbbiakban rámutat: a kaoitalizmus válságának elmélyülése ismét igazolja a baloldal közös programjának helyességét, A három párt továbbra is arra fog törekedni, hogy valamennyi demokratikus és nemzeti erő tömörítésével küzdjön a tényleges változásokért, és, hogy tovább szélesedjék és végül is győzelemre jusson az elnök- választáskor kiboptokozott hatalmas népi áramlat. Sanguinetti UDR-főtitkár az új kormány összetételéről nyilatkozva kijelentette, hogy az UDR ezentúl nem fogja feltétel nélkül támogatni a> kormányt. Arra a kérdésre, vajon Chirac miniszterelnököt még gaulle-istának tekinti-e, Sanguinetti a következőképpen válaszolt: Chirac az UDR- képviselőikhöz intézett levelében gaulle-ista meggyőződését hangsúlyozta, most majd további magatartása mutatja meg, vajon tettei megegyez- nek-e a szavaival. Bangladesi menetrend Mint az AP egy magas rangú diplomatától szerzett értesülésére hivatkozva közli, a Biztonsági Tanács tagjai szerdán megvitatták Banglades Népi Köztársaság május 23-án benyújtott újabb felvételi kérelmét és megállapodtak abban, hogy a tanács június 7-én tart a kérdésben hivatalos ülést, majd ezt követően a felvételi, bizottsághoz teszik át a bangladesi kérelmet. A bizottság a kérdést megvizsgálva június 10-én, a BT következő ülésén terjeszti elő feltehetőleg pártoló javaslatát. Banglades Népi Köztársaságnak az ENSZ-be való felvételére — ha ez az előzetes eljárás simán zajlik le — a közgyűlés őszi ülésszakán kerül majd sor. Sz. A. Karim nagykövet, Banglades ENSZ-megfigyelője felkérte Egyiptom és Szenegál képviselőjét, hogy járjon közben Pekingnél a Banglades ENSZ-tagságával szemben tanúsított kínai magatartás megváltoztatása érdekében. Mint emlékezetes, 1972- ben a Kínai Népköztársaság akadályozta meg az új független állam felvételét a világ- szervezetbe. Szóval és tollal V j éget értek volna a Tisza-parti séták? — ki tudja, miért is, de valamiképpen ez villant át bennem elsőként, amikor az egy ideje már szorongva félt hírt kedden reggel meghallottam. Pedig hittük, reméltük, hogy mégsem kerül sor erre, hogy csak múló emlékként beszélgetünk majd a nehéz betegség gyötrő idejéről. Talán éppen a Tisza partján, oly sok meghitt beszélgetés színhelyén. Mert valami csodálatosképpen vonzotta ide ezt a nagy dinamizmusú, mozgékony embert.. Talán éppen az a nyugalom, amelyet az esti csöndben árasztott a sötét-álmos folyó, melyben csak a híd lámpáinak meg a szalámigyár csillagának fénye rezdült a túlsó part ártéri fáinak elmosódó feketeségétől karéjozva. Híres, nagy bolyongásai, sétái voltak itt esténként, sőt, gyakran éjszakánként, aztán innen át a hídon az újszegedi liget felé meg vissza. Sokszor órákon át. Ám sohasem egyedül. Mert bizonyára szerette ugyan a csendes esti partot meg utcákat, de még jobban az embereket, barátait, munkatársait, harcostársait (ki tudná ezt igazán szétválasztani?), s azokkal beszélt, vitázott, fűzte újra a gondolatokat. amelyek napközben egy-egy tanácskozáson, gyűlésen, munkája során foglalkoztatták. Országos gondok közül, a főváros zajából haza-hazajár- va, a kedves Szegedre, többnyire itt keresett-talált felüdülést Komócsin Zoltán. Felüdülést, de nem kikapcsolódást, mert mindig-mindig a hivatása foglalkoztatta, a politikai munka. Ezért kaptak olyan sajátos töltést ezek a séták, amelyeken nem hiányoztak a baráti kör tréfálkozásai, viccelődései, sőt, egy-egy csipkelődés sem jó kedvű eSyüttlétek voltak ezek — hiszen alapvetően derűs, vidám lényű ember volt —, ám mindezzel együtt mégis politikai vezető, a nagy látású harcostárs nyilatkozott meg közben-közben ez alkalommal is. B aráti körről beszéltem, de, ha jól meggondolom, ezt konkrét értelemben semmiképpen sem használhatom. Legalábbis a barátoknak nem afféle szűkén meghatározott körére. Mert az a fajta politikai vezető volt, aki sohasem kötötte le magát valamiféle egyetlen körhöz, hanem hangot, baráti szálat talált bárkihez, aki tisztességesen gondolkodott, dolgozott, érzett. Közvetlenebb barátai között (akikre csakugyan lehet ezt mondani) éppúgy voltak üzemi munkások, mint egyetemi tanárok, tsz-parasztok, pártmunkások, a legváltozatosabb foglalkozású, hivatású, társadalmi helyzetű emberek. Jó három évtizeden át sokféle közegben, alkalommal, társaságban lehettem vele, különösen hajdani szegedi korában, meg oly gyakori hazalátogatásaikor is. Keresgélen, magamban, hogy mi volt e sok-sok találkozásból, ólménybó. a legjellemzőbb rá. Agilitása feltétlenül. Mindezen túlmenően azonban talán közvetlensége, manapság így mondhatnánk: emberközelsége. Nagyszerű művésze volt annak, hogy miképpen lehet feloldani az emberek óhatatlanul is adódó feszültségét, elfogódottságát, amit akkor éreznek, na egy-egy országos vezető hozzájuk látogat. Számtalanszor bontotta meg a feszélyezett várakozás légkörét, az udvariaskodó szavak, formaságok üvegburáját egy-egy könnyed, közvetlen, tréfás megjegyzéssel, oldott beszélgetéssel, akár személyes dolgokról is, amelyekből azután egyszerre bent találta magát hallgatósága, beszélgető • partnere a politika, a napi élet sűrűjében. Művésze volt a közvetlenségnek, amely természetéből fakadt. Mint ahogyan a népszerűsége is. Az ő esetében valahogyan idegenül is hangzik ez a szó, mert másképpen volt népszerű, mint amit e szó köznapi értelmében jelent. Valószínűleg sohasem jutott eszébe, hogy ő népszerű ember, hogy ő gesztust gyakorol valakivel. Számára természetes volt, hogy Szegeden abban a városban, ahol gyermekkorát élte, ahol a mozgalomba kapcsolódott, 'ahol még a felszabaduláskor is egészen fiatalon, 21 évesen a politikai élet kellős közepébe került, ott őt Ismerik, tisztelik, szeretik az emberek. Ezeknek az embereknek —, mint számtalanszor tanúja voltam — joguk van odalépni hozzá az utcán, megszólítani a vendéglői asztal mellett, még egy pohár borral is megkínálni, s megkérdezni, hogy: „Te, Zoli, most hogyan kellene ezt csinálni?” Mert egyébként sok-sok szegedinek politikai bizottsági tag korában is éppúgy, mint egykori MADISZ-os ifivezetőként csak Zoli maradt, s ha Szegeden valaki A Zoliról beszélt, mindenki tudta, hogy csak róla lehet szó. És ez nem valamiféle közvetlen kedés volt. Nem ennek ellenére tisztelték, hanem éppen ezért tisztelték. Ez a közvetlen baráti hang nemhogy kizárta egymást, hanem összefért, kiegészítette a nagyon tisztelt politikai vezető egyéniségét. Most csak Szegedről beszélek, mert onnan vannak a legalai A A
