Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-01 / 100. szám
«**» v/í!iSaií 1974. MÁJUS 1., SZERDA KUS2 Huszonnégy Wafergate-dosszié Alig néhány nappal azután, hogy egy szövetségi bíróság minden vádpontban ártatlannak találta John Mitchell volt igazságügy- és Maurice Stans volt kereskedelemügyi minisztert, ismét a televízió kamerái elé állt — pontosabban ült — a maratoni skandalum, a Wa- tergate-botrány legmagasabb rangú érdekeltje, Richard Nixon, az Egyesült Államok elnöke. AZ IDŐZÍTÉS egyetlen szempontból sem véletlen. Mindinkább kiderül, hogy nemcsak az elnök politikai ellenfelei szervezték meg egy forgatókönyv pontosságával azt a szűnni ijem akaró eljárást, amelynek reményeik szerint el kellene vezetnie a végrehajtó hatalom legfőbb tisztségviselőjének vád alá helyezéséhez. Bebizonyosodott, hogy a Fehér Ház védelmezői is gondosan felépítették a helyenként ellentámadásba átcsapó védelmet, amely minden jel szerint kezdi meghozni a ma|a gyümölcseit. ANNAK, HOGY NIXON éppen most jelent meg 35 percre a televízió képernyőjén, az egyik oka feltétlenül a Mitchellel és Stans- szal kapcsolatos felmentő döntés. Az a tény, hogy az elnöki kampány legfőbb szer- vezetöje, John Mitchell ártatlannak bizonyult, eleve olyan alapot jelent, amelyről tovább lehet lépni. A másik ok valószínűleg az, hogy a Fehér Háznak egyre inkább sikerül kimutatnia: John Dean, a 34 éves volt fő_ jogtanácsadó, aki az elnök elleni roham kulcsembereként szerepelt, legalábbis „labilis személyiség”, aki a saját vélt vagy valóságos érdekeinek szogálatában nem riadt visz- sza egyéb érdekek szolgálatától sem. A HARMADIK, de egyáltalában nem jelentéktelen ok külpolitikai természetű. Küszöbön áll az elnök moszkvai látogatása és ez a szokásosnál is sokkal nagyobb nemzetközi rivaldafényt jelent. Érthető Nixonnak és környezetének az a kívánsága, hogy ezt a jelentős utazást végre legalábbis alaposan lecsökkent belpolitikai ballaszttal tehesse meg. A 24 vaskos dosszié 1200 oldala, amit az elnök nemcsak az illetékesek, hanem a nyilvánosság rendelkezésére is bocsát, a Fehér Ház szóvivői szerint fordulatot jelent az elhúzódó ügyben. A kifejezés jogosságát ma még nem lehet ellenőrizni, de az biztosnak látszik, hogy valami lényeges máris történt: azok, akik a Watergate-ügyet elsősorban az elnök pozitív külpolitikai lépései ellen akarták fordítani, most idegesek. Az pedig már többször kiderült, hogy az ö idegességük általában jót tesz a világbékének... KS APARTHEID Szarka Károly nagykövet, hazánk állandó ENSZ-képviselője New Yorkban aláírta az apartheid bűncselekmények üldözése és megbüntetése tárgyában elfogadott nemzetközi egyezményt. Az ENSZ közgyűlése 1973 november 30-án nagy szavazattöbbséggel elfogadta az apartheid bűntettek üldözése és megbüntetése tárgyában kidolgozott nemzetközi egyezmény tervezetét, s ezzel a nemzetközi jog, a nemzetközi törvénykezés szerves részévé tették azt az okmányt, amely az apartheid cselekményeket nemzetközi -bűncselekményeknek minősíti. Az egyezmény bűnösnek nyilvánítja mindazokat a szervezeteket és személyeket, amelyek, illetve akik apartheid bűncselekményeket követnek el. Az egyezmény kimondja, hogy az apartheid elkövetőit, akárcsak a háborús bűnök és az emberiség elleni egyéb bűncselekmények elkövetőit, nemzetközi büntetőjogi felelősség terheli. A Magyar N ápköztársaság és a szocialista közösség többi tagja következetesen harcol a gyarmatosítás valamennyi formájának megszüntetéséért és a gyarmati rendszer következményeinek felszámoláséért Miközben minden fórumon hatékony támogatást nyújt a még gyarmati sorban sínylődő népek felszabadítási harcához, különböző eszközökkel segíti a függetlenné vált országok gazdasági ‘ és társadalmi fejlődését, hasonló következetességgel lép fel a faji előítéletekkel, a faji elkülönítéssel és megkülönböztetéssel, a fajüldözés elméletének és gyakorlatának minden formájával szemben. Magyarország, amely kezdettől fogva tagja az ENSZ apertheidellenes bizottságának, ezen és minden más hasonló fórumon is — legutóbb például a gyarmatosítás és az apartheid áldozatai támogatásának előmozdítására Oslóban összehívott szakértői konferencián — igyekszik segíteni a nemzeti függetlenségükért, emberi jogaikért és méltóságukért, a valódi egyenjogúságért küzdő milliók harcát. Szovjet földgáz Európának Befejeződött a Szovjetunióból Csehszlovákián és Ausztrián keresztül Nyugat-Euró- pába vezető nemzetközi tranzit gázvezeték építése. Ennek megfelelően május 1-től az év végéig Olaszország a szovjet lelőhelyekről 800 millió köbméter földgázt kap, s az elkövetkező húsz évben e szállítások volumene évi hatmilliárd köbméterre nő. A két ország 1969. december 10-én Rómában aláírt megállapodása alapján, h, fa Szovjetunónak var,, sárlasa céljából 200 millió dollár hitelt folyósítottak, amelynek fejében az olasz cégek nagy átmérőjű csöveket, fúró- szerélvényeket és más berendezésit szállítottak a Szovjetunióba. A szovjet földgázipar évi kitermelése az 1960-as évekhez viszonyítva csaknem ötszörösére, azaz 236 milliárd köbméterre növekedett. A Szovjetunió először Lengyelországnak, majd Csehszlovákiának szállított légnemű fűtőanyagot, jelenleg pedig az NDK-ba, az NSZK-ba és Ausztriába is érkeznek szovjet földgázsizállítmányok. A jelenlegi ötéves terv keretében azt tervezik, hogy szovjet földgázt exportálnak Bulgáriába, Magyarországra és Jugoszláviába. Elkészült a Csehszlovákiába vezető európai tranzit fővezeték, ahonnan a gáz számos ország felé folytatja útját, egyebek között 1976-ban Franciaországba is eljut A KGST-országok közötti együttműködés keretében a Szovjetunió és az NDK szolgáltatta a felszerelés, az építő- berendezések és a csövek egy részét a fővezeték építéséhez. A gázturbinákat szovjet műszaki dokumentáció alapján Csehszlovákiában gyártatták. A csehszlovák tervezők s kivitelezők két év alatt időben elvégezték a vezeték lefektetésével kapcsolatos nagy munkát. A Szovjetunió 1974. januárja óta Finnországba is szállít földgázt. A külföldre irányuló szállítások mind növekvő volumene a múlt évben meghaladta a 6,5 milliárd köbmétert. Összefogás az óriások ellen Napjainkban a tőkésországok munkásmozgalmában — s korántsem csupán azokban a szakszervezetekben, amelyeknek élén kommunisták állnak — növekvő erővel tör utat a felismerés, hogy korunk kapitalizmusát minden eddiginél jobban meghatározza a legnagyobb tőkés csoportok összefogása, a nemzetközi monopóliumok térhódítása. A multinacionális monopóliumok tevékenysége sok országot fog át, nemegyszer a földgolyó valamennyi nem szocialista országában tevékenykednek — egységes üzletpolitikai elvek, egységes gazdasági stratégiai elgondolások alapján. A statisztikákból, amelyeket a közelmúltban a tekintélyes Le Monde Diplomatique hozott nyilvánosságra, a többi között kitűnik: — mostantól 1385-ig ha a jelenlegi tendencia folytatódik, mintegy 300—400 multinacionális vállalat fogja ellenőrizni az összes ipari tőke mintegy 80 százalékát, — a multinacionális cégek leányvállalatainak termelése és eladásai már most több minit 200 milliárd dollárra meghaladják a világ teljes exportját. — A tőkés világban feldolgozott termékek exportjának 35— 60 százaléka monopol jellegű anyavállalatok és saját külföldi leányvállalataik között bonyolódik, nem pedig egymástól független külíöldi partnerek között. Mammufcégek ban nemcsak a dolgozók gazdasági és szociális vívmányait veszélyeztetik, hanem rendszerint megtalálhatóak a legireak- ciósabb, legveszedelmesebb politikai törekvések mögött is. összefognak a revansizmus olyan politikai erőivel, mint a CDU—CSU a Német Szövetségi Köztársaságban; támogatják a kalandor terveket a fegyverkezési verseny fokozására, s egy nyugat-európai integrált fegyveres erő kiépítésére. Megtalálható a kezük az olyan katonai puccsok mögött, mint a legutóbbi görögországi hatalomátvétel és messzemenően érdekeltek Lisszabon gyarmati háborújának folytatásában. Ezek a statisztikák azonban korántsem tárják fel a multinacionális cégek befolyásának tényleges arányait a világgazdaságban. Már most maroknyi mammutcég kezében összpontosul a világ valamennyi nagy iparága össztermelésének mintegy 80 százaléka: hetet találunk belőlük a kőolajiparban, tizenötöt a kőolaj vegyészeiben, kétszázat a vegyiparban, tizet a precíziós elektronikában, nyolcat a gumigyártásban, kilencet a papírgyártásban, ötót az üvegiparban, kilencet az autógyártásban. Még az a néhány vállalat is, amely külsőleg mindeddig megőrizte függetlenségét, egyre jobban összefonódik a társulások, a bankok közvetítette közös ellenőrzések, a szabadalmak felhasználása, a piacfelosztási egyezmények, stb. révén. A Shell—Royal Dutch máris társult más nagy multinacionális cégekkel (eziek többségükben feltételezhetően konkurrensei) egy tucatnyi üzletre; a Standard Oil of New Jersey több mint harminc vállalattal társult. Mintegy 35 multinacionális csoport — nagyobb részük az amerikai, monopóliumok értőké gyámkodása alatt — uralkodik Nyugat-Európa gazdasági élete fölött, elsősorban a korszerű iparágakban: az elektronikában, a villamos készülékek és berendezések gyártásában, a kohászatban, a petrolkémiában és a vegyiparban. A sort hosszan lehetne folytatni... A multinacionális monopóliumok tevékenységét nem hirdetik fanfárok. Akcióikat igyekeznek az ismeretlenség és a személytelenség ködfüggönyébe burkolni. Eközben azonKözös cselekvés Ilyen körülmények között a munkásosztály szervezeteinek lehetősége és történelmi felelőssége is hallatlanul megnőtt Az európai tőkés országok kommunista- és munkáspártjai, amikor brüsszeli tanácskozásukon közös cselekvésre, a szocialistákkal való összefogásra szólítottak fel, épp ebből a kialakult helyzetből vonták le a következtetést. Ebben az értelemben egyáltalán nem volt véletlen, hanem messzemenően törvényszerű tanácskozásuk jelszava: állítsuk szembe a monopóliumok Európájával a munkások, a dolgozók Európáját. Üjra bebizonyosodott, hogy a kommunista pártok jelentik azt a politikai erőt, amely nemcsak regisztrálni képes az eseményeket, hanem marxista elemzéssel kiutat is tud mutatni a dolgozók számára. Óriási jelentősége van a dolgozók egységes fellépése szempontjából a nemzetközi szak- szervezeti mozgalomnak, ennek a 250 milliós szervezett erőnek. Feltétlenül pozitívumként lehet értékelni azt, hogy a szakszervezeteken belül — azokban a szakszervezetekben is, am ej y ek eddig soha nem működtek együtt a Szakszervezeti Világszövetséggel — izmosodnak az új tendenciák. Olyan felismerés van születőben, hogy egységes fellépés nélkül még a pillanatnyi gazdasági követelésekért sem lehet sikeresen harcolni, hát még az imperializmus körülményei között mindinkább veszélyeztetett szabadság- — és szakszervezeti jogokért. Új erők a sorokban Hinduszíáni szubkontinens Hadifogolycsere-finálé ANGLIA Szitok-átok hadjárat A brit munkáspárti kormány május elsején olyan törvényt terjeszt az alsóház elé, amely érvényteleníti a szak- szervezetek kényszerzubbonyát, a hírhedt ipari viszonyok törvényét. A törvény egyik záradéka arról intézkedik, hogy mindazok a szakszervezetek, amelyek a régi törvény miatt elvesztették adókedvezményeiket, utólag visszakapják a büntetésként levont adókedvezményt. Ennek együttes értékét 10 millió font sterlingben határozták meg. A munkáspárt kisebbségben kormányoz az alsóházban, s vitás törvénytervezeteit az ellenzéki, pártok együttes erővel leszavazhatják. A törvény visszavonását ellenzik á konzervatívok, a liberálisok pedig dühödten támadják az adóvisszafizetést. A törvény visszavonásáért indult politikai harcban a hét végén a konzervatív párt vezérszónokai összehangolt propagandakampányt kezdtek a munkáspárt lejáratására. Pénteken a régi kormány négy tagja ugyanazokat a megtévesztő, provokatív jelszavakat ismételgette, amelyekkel a választások menetét próbálták megváltoztatni. A volt kormánytagok azzal rémisztgették a hallgatóságot, hogy a munkáspárt további kormányzása „az ágy alatt lapuló vörösök” akaratát fejezi ki. A szitok-átok hadjárat a konzervatívoknak azt a félelmét takarja, hogy a munkáspárt megnyerné az új általános választásokat, ha azokat a jelenlegi politikai helyzetben írnák led. A tory vezetőség úgy próbál manőverezni, hogy a munkáspártiaknak ne legyen jogcímük az általános választások júniusi megtartására, amikor a választói rétegekben Wilsonék népszerűsége még szilárd. (A Times megbízása alapján végzett felmérés szerint márciusban 9, áprilisban 7 százalékkal vezettek a torypárt előtt.) Á liberális párt a napokban bejelentette, hogy a szakszervezeti adókedvezményről szavazást akar kierőszakolni az alsóházban. A londoni sajtó azt írja, hogy ezzel a liberálisok kínos helyzetbe hozták Heathéket, mivel a legnagyobb ellenzéki párt nem akar általános választásokat egy ilyen kérdés miatt. A „vörösök az ágy alatt” jelszóval folytatott, új kampány célja a Guardian című lap szerint a közvélemény előzetes megdolgozása a kormány azonnali letaszítása helyett. Kedden átlépte az India és Pakisztán közötti határt azoknak a pakisztáni hadifoglyoknak és internált polgári személyeknek az utolsó csoportja, akiket az 1971-es fegyveres konfliktus óta indiai területen tartottak. Az indiai hatóságok nem egész 8 hónap alatt 93 000 hadifoglyot és polgári személyt juttattak haza, és ezzel teljesítették a múlt év augusztusában Delhiben aláírt indiai—pakisztáni egyezmény egyik legfontosabb pontját. Hazatért Pakisztánba az a 195 hadifogoly is, akik ellen annak idején vádat emeltek a bangladesi nép felszabadító harca idején elkövetett bűntetteikért. Számukra a kegyelmet az a megállapodás biztosította, amelyet nemrégiben Delhiben irt alá a hin- dusztáni szubkontinens három államának külügyminisztere. Ma már nem kizárólag arról beszélhetünk, hogy a fejlett tőkésországokban a gyárakban, , s a műhelyekben együtt sztrájkolnak a kommunista, szociáldemokrata és a pártonkívüli munkások. „Fent” is növekszenek az egyetértés elemei. Tavaly októberben Várnában a VIII. szakszervezeti világkongresszus munkájában 93 országból 168 szakszervezet küldöttei vettek részt. Ha figyelembe vesszük, hogy az SZVSZ-nek 55 tagszervezete és 150 milliós tagsága van, s a kongresszuson rajtuk kívül még 113 szervezet képviseltette magát, akkor még- irakább szembetűnő az új tendencia térhódítása. Az év legelején Genfben találkozót tartottak az európai országok szakszervezeti vezetői, megteremtve az európai szakszervezeti együttműködés új alapjait. Alig több mint egy hónappal ezelőtt pedig Prágában az SZVSZ és a keresztény irányzatú Munka Világszövetség küldöttei találkoztak. s első ízben egyeztek meg: elő kell segíteni a közös akciókat a nagymonopóliumok és a militarizmus ellen. 1974. május elsején tehát — a szó szoros értelmében, s képletesen is —, új erőkkel gyarapodnak azoknak sorai, akik a munkásosztály jogaiért, érdekeiért fognak öszVORTUGÁLIA Gazdasági örökség Súlyos gazdasági örökséget hagyott maga után a Caetano-rezsim. Portugália Bissau- Guineában, Angolában és Mozambikban folytatott gyarmati háborúival párhuzamosan kíméletlenül kizsákmányolta ezeknek az afrikai országoknak a természeti kincseit, főként ásványkincseit és mezőgazdaságát. Angolából kőolajat (1973-ban 9 millió tonnát), továbbá rezet, mangánércet, nikkelt, gyémántot, Mozambikból pedig beriílt, szenet, uránércet és bauxitot vitt el. A portugál gazdaságnak azonban ezzel a fosztogatással együtt sem sikerült kilábolnia súlyos nehézségeiből: 1971-ben a bruttó nemzeti termék egy főre eső értéke mindössze 770 dollár volt, egyike a legalacsonyabbaknak a gazdasági együttműködési és fejlesztési szervezethez (OECD) tartozó országok közül. Rendkívül elmaradott az ország ipara és mezőgazdasága. A külkereskedelmi mérleg 1973-ban 10 milliárd escudo deficitet mutatott. A portugál gazdaság gyatra fejlődése mindenekelőtt a gyarmatosító háborúknak tulajdonítható, amelyek óriási kiadásokat követeltek az országtól. A kormány az állami költségvetés 43 százalékát katonai kiadásokra fordította. Ennek lett egyenes következménye a gyors ütemben fokozódó infláció és a dolgozó tömegek életszínvonalának süly- lyedése. Tavaly 19 százalékos áremelkedés volt az országban. A munkanélküliség miatt egyre több portugál dolgozó emigrál Nyugat-Európa más államaiba. A külföldön dolgozó portugál munkások száma jelenleg 1,6 millió. Érdemes megjegyezni, hogy Portugália egész lakossága 8,7 millió. A portugál gazdasági élet jellemző vonása, hogy miközben a 220 000 fős hadsereg ellátása óriási gazdasági erőt köt le, a tőkés profit növelését a munkanélküliek seregének duzzasztásával érik el. A hadsereg kétharmada a gyarmatokon vívja háborúját a felszabadító mozgalmak ellen. A pusztító gyarmati háború és az ország gazdasági helyzetének súlyos megromlása oda vezetett, hogy ma már nehéz Európában még egy olyan államot találni, ahol ilyen alacsony az életszínvonal, ilyen magasak és egyre inkább emelkednek az árak. Portugália jelenleg az utolsók között áll Nyugat-Európa államai között gazdasági fejlődésének ütemét tekintve. sze. országhatárokon és tegnapi ideológiai határmezsgyéken átívelő szolidaritással. Vajda Péter Kissinger Kairóban Kissinger amerikai külügyminiszter algériai látogatásának befejeztével kedden Egyiptomba érkezett. Szadat elnök és Kissinger kedden, este kezdődött tárgyalásainak fő témája a Golan-fennsíkon esedékes csapatszétválasztás és a genfi békeértekezlet következő szakaszának előkészítése. Ezenkívül eszmecserét folytatnak a sokoldalú egyiptomi—amerikai együttműködés fejlesztéséről, valamint Nixon elnök május végére tervezett látogatásáról is. Kairói politikai körökben biztatónak tartják a Genfben megtartott Gromiko—Kissinger találkozóról kiadott közleménynek azt a bejelentését, amely szerint a Szovjetunió és az Egyesült Államok összehangolja lépéseit a közel-keleti békés rendezés céljából és támogatja a genfi békeértekezlet mielőbbi felújítását. Az idézett körök arra számítanak, hogy Gromiko szovjet és Kissinger amerikai külügyminiszter genfi megbeszélései nyomán a részleges jelentőségű katonai-technikai intézkedések szakaszából az érdemi tárgyalások stádiumába lép a közel-keleti rendezés ügye. Ez annál is inkább fontos lenne, mert Izrael — az egyiptomi—izraeli csapatszétválasztás előnyeit kihasználva — továbbra is akadályokat gördít az érdemi erőfeszítések útjába. A Szíriái fronton folyó harcok tükrében egyébként kairói megfigyelők túlzottnak tartják azt a teljes és kritikátlan bizalmat, amellyel az egyiptomi sajtó Kissinger közreműködését kíséri, holott a szíriai—izraeli csapatszétválasztás elhúzódása már többszörösen rácáfolt az amerikai külügyminiszterhez fűzött reményekre és jóslatokra. . A PRÁGAI állami szanatórium és az állandó orvosi konzílium keddi bejelentése szerint Ludvik Svoboda hadseregtábornok, a köztársaság elnöke egészségi állapota változatlanul nagyon súlyos. TOKIÓBAN kedden para- fálták a jakutföldi szénlelő helyek kiaknázása során ki fejtendő szovjet—japár együttműködésről szóló általános megállapodást
