Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-28 / 122. szám

kMiíod 1974. MÁJUS 28., KEDD Százhalombattai munkásszállásokon Alakuló közösségi élet Százhalombattán látszólag könnyű dolga van a Barátság művelődési ház vezetésének: alig kétszáz méteres körzet­ben tizenkilenc munkásszállás található. Tizennégy épület­ben a beruházás építőmunká­sai laknak, szám szerint ezer­háromszázán, az öt, emeletes szálláson pedig mintegy ezer technológiai szerelő. Kétezer­háromszáz ember, akiket hét­főtől péntek délutánig nem csupán a munka köt ide, de ez az otthonuk isJ Az otthon kifejezés ma már ide illő: az elmúlt két eszten­dő alatt harmincmillió forin­tot költöttek a beruházás ve­zetői a munkásszállásokon la­kók életkörülményeinek, kul­turális, szociális és egészség- ügyi ellátottságának javításá­ra. És huszonnégymillióért most épül új, emeletes mun­kásszállás, amelyet a közeljö­vőben átadnak. Tizennégy klubhelyiség Aki három esztendővel ez­előtt járt utoljára ezeken a munkásszállásokon — mint e sorok írója is —, az érzékeli csak igazán a változást. A há­lótermekben megszűnt a zsú­foltság. A régi bitumenpadló­zat műanyagborítást kapott. Korszerű lett a fűtés, a világí­tás, a fürdőszobák csempések, a főzőhelyiségek jól felszerel­tek. S a tizennégy építőipari szállás mindegyikében kialakí­tottak egy klubhelyiséget is. A technológiai szerelők eme­letes szállásépületeiben érre azonban nem nyílt lehetőség. Ezért is építenek a rövidesen átadásra kerülő új szállóhoz kulturális centrumot, könyv­tárral, klubszobákkal, társal­góval, játékszobával. Miért van látszólag könnyű dolga Százhalombattán a Ba­rátság művelődési ház vezeté­sének? A szomszédságában ugyanis tizennégy klub talál­ható. Vagyis nagyszerű lehető­ség a közösségi élet alakításá­ra, a művelődésre, a kulturált szórakozásra. Takács Péter, a művelődési ház igazgatója mégis azzal kezdi a beszélge­tést: — A tizennégy közül mind­össze egyről mondható el, hogy abban Valóban rendszeres a klubélet. A többi tizenhárom inkább csak afféle televízió­szoba, ahová esténként beül­nek az emberek megnézni a tv műsorát. Nem vitatom: a televízió korunkban már való­ban a kultúraközvetítés egyik igen fontos fóruma; közvetle­nül, de közvetve is jelentős szerepe lehet az életforma szo­cialista alakításában. De nem jelentheti a művelődés, a kul­turált szórakozás egyetlen for­máját. Bizonyság rá a Buda­pesti Kőolajipari Gépgyár munkásszállásának klubja, ahol aktív közösségi élet van alakulóban. zetéstől, magnetofont szeret­nénk vásárolni belőle. A közmondás szerint egy fecske nem csinál nyarat. Egy kiválóan működő szálláshe­lyi klub mégis megpezsdítheti egy ilyen zárt közösségben a munkásszállók lakóinak éle­tét. Nemcsak azért, mert köz­vetlen szomszédai a többi munkásszállásnak, hanem azért is, mert munka közben gyak­ran dolgoznak együtt a többi szálláshely lakóival. Hiszen a lehetőségek mind a tizennégy építőipari szálláson egyfor­mák: van klubterem, a leg­többen rádió, televízió, társas­játék is, csak éppen a klub­életet szervező, aktív vezető­ség hiányzik. — A művelődésnek, a kul­turált szórakozásnak nem csu­pán a klubélet, vagy a televí­zió műsorainak a megtekinté­se lehet a fóruma — kapcso­lódik beszélgetésünkbe Bató István, a területi szakszerve­zeti intéző bizottság titkára. — Két esztendő óta fellendü­lés tapasztalható az alapmű­veltség megszervezésében. 1972-ben még csak huszon­egyen vizsgáztak az általános iskola valamelyik osztályából. Tavaly már ötvennégyen, s je­lenleg is harmincketten ta­nulnak. Igaz, szükség is van erre: több mint háromszáz építőipari munkás még ma sem fejezte be az általános is­kolát. Például az iskola A műveltség gyarapítására valóban sok lehetőség kínál­kozik itt, Százhalombattán, a Dunai Kőolajipari Beruhá­zás munkásszállásain. Szállá­sonként adva van a klubélet kialakításának a lehetősége. Általános iskolai osztályvizs­gákra előkészítő tanfolyam működik. Tíz előadásból áll a szakszervezeti politiluii okta­tás, amelynek háromszázhat­van hallgatója van. Különbö ző szakmai tanfolyamokon — hegpsztő, szállító. darukötö­ző, gépkezelő — tanulhatnak az itt élő emberek. S a köz­vetlen szomszédságukban van a művelődési ház, amelyben három öntevékeny művészeti csoport és ugyanennyi szak­kör működik. Itt van á mozi, ide jár az Állami Déryné Színház. Ha kevés is az itt működő könyvtár négyezer­száz kötete, lehetőség nyílik a könyvkölcsönzésre, a folyó­irat-olvasásra, amelyből hat­vanféle jár a művelődési ház könyvtárába. Szeptember óta hetvenkét ismeretterjesztő elő­adás hangzott el itt a legkü­lönfélébb témákról. Ne esek lehetőség A lehetőségeik tehát adot­tak. Élni kell ezekkel a lehe­tőségekkel az itt lakó embe­reknek. Ennek érdekében so­kat tehet és kell is, hogy te­gyen a munkahelyi vezetés. A munkahelyi érdekeltségi vi­szonyok alakításában, a helyi közélet szervezésében arra kell törekedni, hogy a gazdasági intézkedések követelmények a művelődésre ösztönző hatás­sal legyenek. Legalább olyan rossz vezető az, áld elhanya­golja az emberek szellemi fej­lesztését, mint az, aki rozs­dásodni hagyja gyára, vállala­ta értékes gépeit. A szocializmus építése nem­csak az állandóan fejlődő ter­melést és a mind magasabb életszínvonalat követeli meg, hanem a szakképzett, művelt emberek közösségi életfor­máját is. Politikai-ideológiai, gazdasági-technikai érdekek egyaránt sürgetik a munkás­művelődés következetes fej­lesztését. Itt, Százhalombat­tán, a Dunai Kőolajipari Be­ruházáson is. Prukner Pál Az ClSŐSZÜlÖtt. Alekszandr Vampilov szombat este látott vígjátéka, Az elsőszülött, min­denekelőtt sokszínűségével vá­lik ki az átlagból. A szerző, akinek Múlt nyáron történt cí­mű darabját éppen most játsz- sza a Nemzeti Színház, ebben a képernyőre került Vígjáték­ban lírai és drámai elemeket, szelíd fordulatokat és szerte­len, vad ötleteket blvaszt egy­be a hagyományos darabfor­málás eszközeivel, és úgy, hogj legfőbb meghatározóként végig a líra dominál. Hogy Vampilov remekül tud helyzeteket, embereket be­mutatni, jellemezni, megfor­málni, továbbá, hogy a cselek­ménybonyolításban jó tempót tart, Az elsőszülött után talán nem szükséges magyarázni. Vampilov tehetségének drá­mai-színpadi természetét azon­ban mindenekfölött az bizo­nyítja, hogy rendkívüli érzé­kenységgel kezeli a groteszk, képtelen elemeket; ez egyéb­ként a legcsalhatatlanabb jele a vérbeli drámaírónak. Ha ugyanis jól meggondoljuk, ki­derül, mjnden igazi színpadi játék valamiféle képtelen, gro­teszk, a hétköznapival szem­benálló alapötletből indul ki, már azokban a régi korokban is, amikor irodalmi folyama­tok jellemzésére ezt a szót még nem használták. Az elsőszülöttben könnyen felismerhető ez a rendkívüli alapötlet: Buszigin, az orvos- tanhallgató, hogy szállást sze­rezzen, Szerafimov fiának ad­ja ki magát. Az elhatározásból aztán különleges, de nemcsak mulatságos bonyodalmak szü­letnek. A játékot — kitűnő arány­érzékkel és jó tempótartással, friss ritmusban — Horvai Ist­ván rendezte, remek szereplő- gárdát verbuválva. A bonyo­dalmakat elindító két fiatal­ember, Lukács Sándor, az „el­sőszülött” és Kern András, a gátlástalanabb, „vadabb” ifjú, valamint Feleki Kamill, az apa, a szimfonikus zenekarból kikopott klarinétos, s a szép és tehetséges Egri Márta játéka TV-FIGYELŐ adta meg a kitűnően szórakoz­tató vígjáték alaphangulatát. Kellemes hétvége. Azt gon­dolom, szombaton és vasárnap senki sem panaszkodott a te­levízióra: mozgalmas, változa­tos, színvonalas műsorblokkot láttunk. Olyan összeállítást, amelyben a szórakoztatás do­minált, dehát ezért igazán nem panaszkodhat senki. A vasárnapi főműsorban Feydeau nem valami jelenté­keny, de bravúros és többféle szempontból pikáns bohózata, a Miért járkálsz meztelenül? képviselte talán legplasztiku­sabban a hétvégi műsorblokk összeállításának tendeciáit. Kellemes darab volt, akár­csak az egész hét vége. A festő drámája. Vasárnap este a sok könnyedség után komor hegyként emelkedett fel a műsor hátteréből a Kon­dor Béláról szóló portréfilm. A fiatalon elhunyt nagy művészt méltón idézte elénk a Zsig­mondi Boris szerkesztette drá­mai erejű film, cáfolhatatlanul bizonyítva a tragikusan rövid eletű festő kivételes jelentő­ségét a mai magyar művé­szetben. A tv kiemelkedő színvona­lon dolgozó képzőművészeti rovatának újabb nagy jelentő­ségű munkáját láthattuk va­sárnap. Érdemes és szükséges lenne a filmet szerencsésebb időpontban megismételni. A Hét Pest megyében. A nép­szerű politikai magazin műso­rában vasárnap ismét Pest megyei helyszínekkel is talál­kozhattunk. Jelentős riportot láttunk a váci dr. Szőnyi Ti­bor kórházból és a nagykőrösi Szabadság Termelőszövetke­zetből. Regős István kitűnően fel­épített váci riportjában a kor­szerűen felszerelt kórházat — s természetesen az olvasóink által is jól ismert új vér- transzfúziós állomást és a 174 ágyas rács nélküli elmepavi­lont is — dr. Kollár Lajos igazgató-főorvos mutatta be. A beszélgetés folyamán követ­kezetesen hangsúlyozta, képvi­selte az igazgató a fontos egészségügyi intézmény mo­dern gyógyítás alapelveit. Ne­vezetesen azt a gondolatot, hogy a „falak nélküli” kórház­ban a gyógyítás mintegy kilép a kapukon és sokféle lehetősé­gével — megelőzés és utógon­dozás — szinte az otthonáig, a teljes felgyógyulásig követi a beteget. A nagykőrösi szövetkezetből a zöldségtermesztés fejleszté­séről, fellendüléséről láthat­tunk érdekes tudósítást. Mint a tévé riporterének, Kovalik Károlynak, elmondotta Fekete József, a nagy zöldségtermelő gazdaság elnöke, náluk is ko­rábban lényegesen csökkent a zöldségtermelő terület. A fej­lesztési program után azonban határozottan munkához láttak és kiemelkedő eredményeik éppen ennek a közös elhatá­rozásnak a gyümölcsei. Ökrös László Befejeződött a nagybörzsönyi napok eseménysorozata Vasárnap folytatódott a két­napos nagybörzsönyi napok eseménysorozata — kötött program nélkül. A vendégek és a helyi lakosok — mintegy 300-an — a hosszúvölgyi er­dei kisvasúton —, sokan pedig gyalogosan — Nagyirtásra rándultak ki. A körülbelül egyórás erdei út nagy élményt jelentett a kirándulóknak. A faluban is, útón-útfélen az érdeklődők népes csoport­jaival lehetett találkozni, akik a szombaton nyílt néprajzi ki­állítást és a műemlékeket te­kintették meg. Kiállítótermekben A mai képzőművészet új útjai SZENTENDRE, ZESEGÉNY IHLETÉSEIVEL ,Egy fecske' S hogy bizonyítson, invitál a BKG klubjába. A klub valóban az itt lakó emberek otthona. Asztalait, székeit, csöppnyi bárpultját maguk barkácsolták. Akárcsak a kovácsoltvas lámpákat, vi­rágtartókat. A klubban tele­vízió, lemez játszós rádió s társasjátékok biztosítják a kulturált szórakozást. Balogh Ferenc hegesztő, a klubvezetőség tagja a házi­gazda szívélyességével mutat meg mindent, s közben is­merteti programjaikat. Dia­képes útibeszámoló, politikai előadás, vetélkedő, játékos klubest. bűvészműsor, beszél­getés a vállalat gazdasági- társadalmi vezetőivel, elő­adás az élővilág csodáiról, közös klubdélután a 26-os ÁÉV KISZ-fiataljaival — ez volt eddig az idei program­ban. — Június elsején kétnapos kirándulásra indulunk a Ba­latonhoz. Utána közösen meg­nézzük a művelődési ház mo­zijában Chaplin: Diktátor cí­mű filmjét. Június közepén az Erdőháti Állami Gazdaság KISZ-fiataljait látjuk vendé­gül. S szerep 1 még júniusi programunkban közös szín­házlátogatás is — magyarázza Balogh Ferenc, a klub egyik életrehívója. — Most kaptunk ötezer forintot a vállalati ve­Az igen nagyszámú közön­séget, számos érdeklődőt von­zott tihanyi tárlat után most a fővárosban a Nemzeti Galé­riában is megrendezték Kondor Béla nagy jelentőségű emlékkiállí­tását, aki életének utolsó mű­veit Szentendrén alkotta. Kü­lönös, hogy első grafikái kö­zött egészséges lovak hordoz­zák Dózsa legényeit, az utolsó vázlat lova megbotlik, II. La­jos zuhanását jelenítve. Kon­dor Béla, aki a magyar és az európai idő szinte minden lé­nyeges mozzanatát festői ösz- szefoglalással kísérte, művé­szetének nyitányában és záró- jelenetében a XVI. század problémakörében mélyül el. Abban korszerű elsősorban, hogy maradéktalanul függet­len képi eszközeiben és élet- szemléletében egyaránt, az ő szabad rajzhálózata mindig éles elemzés. Titokzatos an- gyalmotívúma összetett világ, önirónia, csípős mosoly, tragé­dia is keveredik benne; em­beri gondolat szárnyalását és ikaruszi bukást rögzít egy­szerre. Nincs fölösleges szólam hangütésében; festészetének fő törvénye az ökonómia. Emlékkiállításának magas hőfokát szemlélve, önkéntele­nül felvetődik a kérdés: miért annyi vázlat, miért oly sok a nyom, a nagy motozások soro­zata, s miért oly kevés a befe­jezés, miért a nyitány-jelleg uralkodik? Két tényező ját­szik ebben közre. Egyrészt a művész oly sok eszmeanyagot hordozott magában, hogy nem jutott annyi ideje a kidolgo­zásra, mert állandóan új mű­vek születtek benne, másrészt olyan szellemiség volt. aki ké­telkedett termő csodáiban. In­nen művészetének nagyvonalú fintora, az a fűszeres öngúny, mely rejtett önarcképe, nem festett vérzés, hanem eltakart, állandó seb. Sok helyen tört be az isme­retlen irányába, ezért jelent életműve kortársainak kiindu­lást, hogy ők fejezzék be kez­deményezéseit, mélyet angyal- szárnyakhoz, repüléshez, ön­maga és mindenki Önarcképé­hez kapcsolt olyan mértéket adó minőséggel, hogy életmű­vét folytatni — kötelesség. Az utóbbi évtized magyar festészetének nagy meglepe­tése. Tóth Menyhért fejlődésének felgyorsulása. A budapesti XX. kerületi Kis- duna Galériában megnyílt tárlatán minden látogató ér­zékeli, hogy a Miskén alkotó mester milyen hosszú utat tett meg a paprikakapálástól a remekművekig, ö is Veres Péter, Nagy István sorstár­saihoz tartozik, akik fizikai munkásként kezdték, mű­vészként folytatták életpá­lyájukat. Költői realizmusa sajátosan ötvözi a közelmúlt paraszti valóságának rétegeit és belső álomvilágát. E sú­lyos élményeket nyújtó talál­kozások révén, szertartásos erővel szólítja festészetté a föld népét és állatait erőtel­jes szelídséggel, az ezüstös fehér színek lebegésével. A kiállítás megnyitójában Solymár István, a Nemzet) Galéria főigazgató-helyettese a szeretet és a tisztaság fes­tőjének nevezte Tóth Meny­hértet, aki külön törvények szerint alkot, s e belső pa­rancs fehér áramlása érkezik hozzánk a derű magaslatának üzenetéveL Egyszerűségének árnyalt gazdagsága, szellemi maga­tartásának vonzó szabadsá­ga felemelő pályatársaira. Dombrovszky László Szőnyi Istvánnal és Berény Róberttel együtt alapította 1924-ben a zebegényi mű­vésztelepet. E starttól hová jutott, meddig terjeszkedett a szó minőségi értelmében, er­re ad választ a Csők István Galériában rendezett kiállítá­sa. Németh Lajos így véleke­dik művészetéről: „A termé­szet inspirálja, ám a látvány csupán ihlető, a formák rend­jét már a kép logikája, a Szí­nek és tömegek ritmusa sza­bályozza". Ez a méltató tö­mörítés az életmű fejlődési Dombrovszky László festménye Eduárd Iszájev: Trojka állomásait érzékelteti, ahogy Dombrovszky László a tájél­ményektől eljutott fokozatos erőfeszítéssel a látomásos szerkesztésig. Ebben saját fel­ismerései mellett szerepet ját­szott Zebegény, Szentendre, g francia mediterrán táj és a zene, elsősorban Bartók, aki­nek örvénylő ritmusát festői vonalvezetéssel szelídíti sa­ját törvényeihez. Xantus Gyula más alkat. Nemcsak szenve­délyes festő, megszállott ta­nár is; kettős élethivatást vé­gez. Győzi energiával. A Med- nyánszky-teremben bemuta­tott művei arról tamáskodnak, hogy uralkodik a technikán, s fáradhatatlanul keresi a maga parcelláját a mai ma­gyar festészet egyre zsúfol­tabb partszakaszán. Műanyagtemperáinak köny- nyed vonalvezetése egyéni eszmetársításaival bálványt sassal társít, s elvezeti kép­zeletünket a Korall-hálászok és az antik relikviák világá­ba. Virágok, pásztorok, má­gikus figurák közelébe ju­tunk; határa a múlt. s vala­mennyi kontinens. Ezt iga­zolja bagdadi és indiai sike­re, továbbá a nepáli elisme-i rés; emléklapot kapott a kat- mandui nemzetközi kiállítá­son SZOT-díjas festőnk, aki egyúttal a Képzőművészeti Főiskola tanára. Nemcsak számtalan útja van a modem képzőművé­szetnek, forrásai is különbö­zőek. Erről győzi meg láto­gatóit Eduárd Iszájev ötvösművész kiállítása a Szov­jet Kultúra és Tudomány Há­zában. Don menti kozák fa­luban született 1938-ban, el­nyerte a kémiai tudományok kandidátusa címet. jelenleg is 'kutatóintézetben dolgozik. Művészete a szabad időered­ménye. Más táj, más műfaj, valami mégis összekapcsolja e kifogástalanul szerkesztett ötvöstárgyakat Xantus Gyu­la festményeivel: a fáradtsá­got legyőző ambíció, a kettős élethivatás, a technika és a gondolkodás szeretete. Gondos alapossággal örö­kíti meg Konyenkov, Tolsz­toj, Pimen pátriárka más ka­rakterű világát, lázasan kere­si Petőfi és Fidel Castro bel­ső arcát, de amit maradékta­lanul elmond; az a nyírfács­kát idéző népi körtánc sal- langtalanul tiszta, egyszerű hullámzása. A zene különben is barátja; Paganini villám­kezében közvetíti feszültsé­gét. Ez is, a zene- és ötvös­művészet együtt az egyik nyom. jel önmagunk átha- tóbb felfedezéséhez. Losonci Miklós 4 i A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom