Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1974-05-26 / 121. szám
%/(nian 1974. MÁJUS 26., VASÁRNAP Hétfő: Szoros küzdőiéin után Giscard d’Estaing-t választják meg Franciaország elnökévé — Hivatalosan bejelentik, hogy Nixon júniusban a Szovjetunióba látogat — Az arab védelmi tanács ülése Kairóban. Kedd: Go won, nigériai államfő Moszkvában — Az ausztráliai választásokon a Munkáspárt szerez többséget — A Közel-Keleten folytatódnak a csa- patszétváíasztási tárgyalások. — NDK-állásfoglalás az új bonni kormányról. Szerda: Magyar—iráni kormányfői tárgyalások Budapesten — Polgárháíborús feszültség Észak-lrországban — Kormány- válság jelei Törökországban. Csütörtök: A Ponomarjov vezette szovjet parlamenti küldöttség a Fehér Házban — A thaiföldi kormány lemondása — Leszerelési tárgyalások Géniben. Péntek: Az ENSZ apartheid- bizottságának ülése Berlinben — A japán külügyminiszter washingtoni megbeszélései — A gazdasági programról tanácskozik az új portugál kormány — A saigoni erők területrabló támadásai Dél-Vietnamban. Szombat: Egyiptomi—líbiai sajtóvita — Az olasz külügyminiszter magyarországi látogatása — Portugália és Bissau- Guinea kapcsolatfelvétele Londonban. Hét neap krónikája Szíria mellett A közel-keleti válság rendezéséért folyó diplomáciai erőfeszítések súlypontja néhány hónappal ezelőtt a sziriai fővárosba tevődött át Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter február végén és március elején többször is ellátogatott Damaszkuszba, ottani megbeszéléseit Hafez Asszad elnök moszkvai tárgyalásai követték, majd május első hetében ismét a szovjet külügyminiszter utazott a szíriai fővárosba. Ezután került sor Henry Kissinger „non stop” utazására a két főváros, Damaszkusz és Tel Aviv között. Az ingajárat azonban a jelek szerint nem hozta meg az Izrael és támogatód által várt eredményt. A szíriai—izraeli csapatszétválasztási törekvések kísérőjelenségeivel foglalkozik a T.'áSZSZ egyik kommentárja, amely a többi között megállapítja: az igazságos és tartós közel-keleti béke megteremtésével ellentétesek a Golan- fennsíkon Izrael által kiprovokált fegyveres harcok, a Her- mon-hegy birtoklásáért naponta ismétlődő ütközetek, valamint a libanoni falvak elleni izraeli légitámadások. Az imperialista sajtó egyébként a maaloti sajnálatos incidenst felhasználva, nyíltan arra uszítja az izraeli vezetőket, gyakoroljanak nyomást Szíriára, így próbálják rábírni az arab front egyik legszilárdabb államát arra, hogy egyezzen bele a közel-keleti rendezés valamiféle pótmegoldásába. A szíriai kormány nem hajlott meg sem a 75. napja tartó fegyveres 'akciók, sem a diplomáciai manőverek súlya alatt és holmi látszatengedmények fejében nem volt hajlandó lemondani a megszállt arab területek végleges felszabadításáról, a palesztin arabok törvényes jogainak helyreállításáról. M i, magyarok, teljes mértékben támogatjuk a súlyos áldozatokat vállaló, báráti szíriai népet. Az országaink közötti kapcsolatok hosszú múltra tekintenek vissza, együttműködésünk mind szorosabbá és tartalmasabbá válik. Ezt példázzák az utóbhi hónapok magyar—szíriai vonatkozású eseményei is. Politikai kapcsolataink erősítését szolgálják a Szíriai Kommunista Párttal, valamint a Baath Párttal fenntartott kapcsolatok, az államférfiak és a parlamentjeink képviselői közötti találkozók. Májusban tért •vissza Szíriából a magyar országgyűlés Apró Antal vezette delegációja, amely az együttműködés elmélyítéséről folytatott hasznos eszmecserét a vendéglátókkal. Ezekben ‘az érintkezésekben is kifejezésre jut, hogy kormányunk és népünk nagyra értékeli a Szíriai Arab Köztársaságban elért eredményeket, az új társadalom építésének vívmányait, a közel-keleti tartós béke megteremtéséért vívott bátor és következetes harcukat. Európai kérdőjelek Néha furcsa fintorokat vág a világpolitika: a héten hazarendelték az ENSZ közel-keleti békefenntartó erőinek ír katonáit, hogy a puskaporos hordóvá alakult ír szigeten tartsák fenn a rendet, próbáljak megvalósítani a „csapatszétválasztást”. Ezúttal mégsem az ír helyzettel akarunk foglalkozni, jóllehet a szélsőjobboldali terror súlyos feszültséget teremtett az elmúlt napokban, hanem tágabb hazánkkal, az új fejleményekkel szolgáló Európával. Az utóbbi hónapban szinte divattá vált a legreakciósabb sajtóban, hogy „temessék” az európai biztonságot. Gyászbeszédeket mondtak a tárgyalások genfi szakasza felett s az időszerű, Helsinkibe tervezett európai csúcstalálkozót az álmok világába sorolták. Az érvek között leginkább a személyi változások szerepeltek, miután különböző okok miatt jelentős állam- és kormányfők eltűntek a politikai színtérről. Pompidou és Brandt nélkül, Nixon meggyengült pozíciójával — így ismétlődtek az indo- dokok — tulajdonképpen újra kellene kezdeni az egész tárgyalássorozatot. A csúcsdiplomácia korszakában, amikor a személyes kapcsolatok sokszor különleges fontosságot nyernek, a „bejáratott” tárgyalópartnerek hirtelen kiesése okozhat átmeneti fennakadásokat. Ám a nemzetközi események menetére mégis az alapvető mozgásfolyamatok, a világhelyzetben meglevő állandó tényezők gyakorolják a legnagyobb hatást, így van ez mindenekelőtt kontinensünkön, az európai biztonság problémakörében, hiszen ezen a területen tükröződnek talán legérzékenyebben a különböző változások. Ha reálisan felmérjük, mi is történt a legutóbbi idők során földrészünkön, semmi okunk a borúlátásra. Portugáliában megbukott egy csaknem félévszázados fasiszta diktatúra, s Izland mellett a második olyan NATO-tagállam lett, amelynek kormányában kommunista miniszterek is tárcákat viselnek. Franciaországban „célfotós” elnökválasztás zajlott, Mitterrand sikere a baloldal ígéretes előretörését jelzi. (A szakértők véleménye szerint, ha a választási korhatár nem 21, hanem 18 esztendő, akkor ma baloldali elnök lehetne az Elysée palotában.) Olaszországban a keresztény- demokraták jobbszárnya és az újfasiszták kényszerítettek ki egy olyan népszavazási erőpróbát a válás ügyében, amit a baloldal a lehetőség szerint el akart kerülni. A referendum mégis elkövetkezett, s a demokratikus erők a vártnál sokkal nagyobb szavazat- aránnyal vitték keresztül célkitűzéseiket. A kép természetesen nem egyértelmű. Nyugat-Németor- szágban összpontosított támadásba kezdett a jobboldal. Ha nem is volt képes váltást kierőszakolni, úgy tűnik valamivel kedvezőtlenebb a politikai légkör Bonnban. Az ottawai NATO-tanácsülés előtt nagyarányú diplomáciai aktivitás várható atlanti berkekben, s nem az enyhülés érdekében. A két legfontosabb célpont Párizs és London — francia viszonylatban a gaulle-izmus pozitív külpolitikai örökségét szeretnék felszámolni, Nagy- Britanniában pedig a munkáspárti kabinetet kívánják óvatosabb magatartásának feladására bírni. Washingtonban a heti közvéleménykutatások újabb Watergate-mélyponto- kat mutatnak az elnöki népszerűséget illetően, de ugyanezek a szondázások 57—65 százalékban kifejezik az amerikaiak egyetértését a Szovjetunió irányában történő kap- csolatkereséssel. (A New York Times szerint az elnök helyzete még rosszabb lenne, ha külpolitikailag nem rokonszenvezne a többség.) S ezzel visszajutottunk a kiindulóponthoz: a szovjet—amerikai kapcsolatok is olyan állandó tényezőt jelentenek, amelyet nem lehet kikapcsolni napjaink realitásai közül. Ezért hangozhatott el a héten a bejelentés Nixon júniusi moszkvai útjáról s a Ponomarjov vezette szovjet parlamenti küldöttség megkülönböztetett figyelemben részesült amerikai látogatása során. A szocialista országok javaslatai az európai biztonsági rendszer mielőbbi tető alá hozására változatlanul időszerűek és gyors végrehajtást követelnek, nem lehet indok a huzavonára. Hazánk diplomáciája is szerepet vállal a kibontakozás segítésében, az európai biztonság az egyik vezető téma volt Moro olasz külügyminiszter budapesti tárgyalásai során. (Külkapcsola- taink élénkségére azonban fényt vet, hogy a héten kormányfő vendéget is köszönthettünk. Hoveyda iráni miniszterelnököt. akivel ugyancsak gyümölcsöző megbeszéléseket folytattak országunk vezetői, a kölcsönös érdekek alapján. Amint érdemes felidézni a moszkvai vendégkönyv heti bejegyzéseit: többek között Dzsallud líbiai miniszterelnök, Gowon, nigériai elnök és Husszain, bangladesi külügyminiszter tárgyalt a szovjet fővárosban.) Az európai fejleményeket emeltük ki, de nemcsak ezen a földrészen zajlanak az események. A Közel-Keleten már több ízben beharangozták a szíriai—izraeli csapatszétválasztási egyezmény' aláírását, ám közben a Golan-térségben hetvennegyedik napja folynak harcok. Del-Vietnamban továbbra sem hagynak fel a sai- goni erők területszerző hadműveletei, de a szabadságharcosok megállították azt a páncélos támadást, amely a Saigon közelében fekvő, DIFK fennhatóság alatt álló legendás Vas-háromszög ellen irányult. Ausztráliában, a bonyolult szavazási rendszer miatt jó hete számolják a szavazatokat: nem a végleges eredmények szerint Whitlam munkáspártja győzött a konzervatív erők felett. A hét legtöbb kérdőjele — s ez indokolhatta a hangsúly- eltolást — mégis az európai mondatok mögé került... Réti Ervin Hét végi jelentések JUGOSZLÁVIÁBAN szombaton ünnepségeken emlékeznek meg Joszip Broz Tito államfőnek, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnökének 82. születésnapjáról. ABDUSSZALAM DZSALLUD, a líbiai forradalmi parancsnokság tanácsának tagja, líbiai miniszterelnök szombaton Szocsiból hazautazott Tri- poliba. A VDK KÜLÜGYMINISZTÉRIUMÁNAK szóvivője a VNA hírügynökségnek adott nyilatkozatában felhívta Iránt és Indonéziát, hogy helytelen magatartásának leplezésére ne fenyegetőzzék azzal, hogy kivonul a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságból. BISSAU-GUINEA és a Zöld-foki szigetek afrikai függetlenségi pártja (PAIGC) szombatra virradóan tűzszünetet hirdetett arra az időre, míg Londonban tartanak a szervezet és a portugál kormány képviselői közötti tárgyalások. Mario Soares portugál külügyminiszter szombaton kezdte meg tárgyalásait Aristides Pe- reirával, a PAIGC vezetőjével. TEL AVIV UTÁN szombaton ismét Damaszkuszban folytatta tárgyalásait Henry Kissinger amerikai külügyminiszter a szíriai—izraeli csapatszétválasztásról. Mostani missziója keretében tizenegyedszer látogat a szíriai fővárosba. A most kezdődd hét ese- ménynaptárából: Hétfő: Giscará d’Estaing francia elnök hivatalba lép. — Meg-» kezdődik a JKSZ X. kongresz- szusa — Aldo Moro olasz külügyminiszter Bulgáriában. Kedd: Az új francia kormány megalakítása — Genfi leszerelési értekezlet — Gowon nigériai elnök elutazik a Szovjet-, unióból — Kreisky oszták kancellár a Szovjetunióban. Szerda: A lengyel szejm ülése — Az új francia kormány első ülése. Csütörtök: EKHT Bécsben — Genfi leszerelési értekezlet — A JKSZ kongresszusának záró- ülése. Szombat: Kreisky elutazik a Szovjetunióból. Jugoszlávia a pártkongresszus előtt Hétfőn Belgrádiban megnyílt a Jugoszláv Kommunisták Szövetségének X. kongresszusa. Joszip Broz Tito néhány nappal ezelőtt interjút adott a Komunist című belgrádi újságnak, a JKSZ hetilapjának. Ebben kijelentette: „Jómagam úgy vélem, hogy Jugoszlávia nagy eredményekkel várja a tizedik kongresszust. Megvalósítottuk mindazokat az alapvető kötelezettségeket, amelyeket a kilencedik kongresszuson vállaltunk”. Ezék a nagy eredmények egyaránt jelentenek gazdasági és politikai sikereket. A gazdasági élet egyensúlyba jutott, az ipar és a mezőgazdaság egyenletesen fejlő.dikVés * világpiacon. meglé- tatnZ^oíiüMját”. vo inflációs válságjelek eile ség szilárd politikai vonalat jelent Olyan politikát, amely a párt vezető szerepén alapszik, amely azt vallja, hogy a demokratikus centralizmus nélkülözhetetlen alapja a JKSZ működésének és amely munkásszemmel itél a társadalom kérdéseiről. Az új alkotmány megfogalmazásakor (az alaptörvény kidolgozása a kongresszus előkészítésével párhuzamosan folyt) többfelé kijelentették, hogy a feladat: egységbe foglalni és megvalósítani a munkásosztály jelenlegi és távlati érdekeit. Tito erről ezt mondta: „A Kommunista Szövetségnek világos osztálviellegű irányvonalat kell elfoglalnia, a munkás- osztály érdekében keU folynám ma stabilabb az ország népgazdaságának helyzete, mint néhány esztendővel korábban volt. Még jelentősebb a politikád előrelépés az 1970 —71-es esztendőkhöz képest. Döntő jelentőségű volt ebből a szempontból a JKSZ elnökségének 1971 decemberi ülése, a napjainkban oly sokat idézett 21. ülés. Az utóbbi két-két és fél esztendő során — vagyis gyakorlatilag rendkívül rövid idő alatt — nagymértékben megerősödött a JKSZ eszmei-politikai egysége, megnőtt a tagság, a szervezetek és a vezetőség akcióképessége. Az a tény, hogy ilyen lényeges változás történhetett, ennyire rövid periódus alatt, azt mutatja, hogy helyes volt az az értékelés 1971 decemberében, hogy az egység hiánya az egyes köztársaságok, területek, pártszervezetek vezetőségében meglévő ellentét, s nem a párt mélyebb megha- sonlottsága. Demokratikus módon rövid idő alatt sikerült a pártból, illetve a vezetésből eltávolítani azokat, akik szembehelyezkedtek a JKSZ politikájával és helyreállítani a cselekvőképességet. A mostani köztársasági kongresszusokon és tartományi értekezleteken — amelyek bevezették a hétfőn kezdődő nagy tanácskozást — bebizonyosodott a teljes egyetértés a fontos nolitikai kérdésekben. A Süddeutsche Zeitung tudósítója vette a fáradságot és végigülte ezeket az előkészítő kongresszusokat. S kicsit szkeptikusan írta le: „Az egység volt a leggyakrabban használt szó Ljubljana, Titoq- r.id és Skopje között”. Az egyA politikai vonal tisztázása során természetesen szükség volt bizonyos személycserékre, szervezeti változásokra. A X. kongresszust a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége jelentősen megváltozott vezetői összetétellel várja. A Belgrádban nyilvánosságra hozott napirend szerint a kongresszus munkája a plenáris ülésen és öt bizottságban folyik majd. A bizottságok a következő kérdéseket vitatják majd meg: a kommunisták szerepe a szocialista önigazgatás és a gazdaság fejlesztésében; a kommunisták szerepe a nemzetiségek és köztársaságok közötti kapcsolatok fejlesztésében; a JKSZ ideológiai, politikai, szervezeti megerősítése; az oktatás és a nevelés kérdései; a jugoszláv külkapcsolatok és külpolitika problémái. Tito, a JKSZ elnöke tartja majd a központi bizottság beszámolóját. Itt, Belgrádban elsősorban azt várják a kongresszustól, hogy foglalja össze és erősítse meg az elmúlt időszak politikai vonalát, hiszen ez mindenki számára hasznos. És itt érdemes még egy gondolatot idézni Titótól, hiszen ez szinte összefoglalja mindazokat a célokat, amelyekért a kongresszusi teremben összegyűlnek a küldöttek; ..Az alapvető feladat, ami a Kommunista Szövetség előtt áll, az, hogy a munkásosztály közvetlenül is hatalmat szerezzen saját munkájának eredményei felett, hogy a dinar mikus és szilárd anyagi fejlődés alapján a szó igazi értelmében döntő tényezője legyen társadalmunknak”. Közlemény Aldo Moro magyarországi hivatalos látogatásáról Púja Frigyesnek, a Magyar Népköztársaság külügyminiszterének meghívására Aldo Moro, az Olasz Köztársaság külügyminisztere 1974. május 23. és 26. között hivatalos látogatást tett a Magyar Nép- köztársaságban. Az olasz külügyminisztert ez alkalommal fogadta Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke A két külügyminiszter a szívélyesség és a kölcsönös megértés szellemében beható véleménycserét folytatott a két ország kapcsolatairól, valamint a legfontosabb időszerű nemzetközi kérdésekről, különös tekintettel az európai biztonság és együttműködés kérdéseire. A felek pozitívan értékelték a Magyar Népköztársaság és az Olasz Köztársaság kapcsolatainak fejlesztésében elért eredményeket. Aláhúzták a két kormány képviselői közötti találkozók hasznosságát a két ország sokoldalú együttműködésének . további elmélyítése, az álláspontok kölcsönös jobb megismerése és a tartós nemzetközi enyhülés szempontjából. A két külügyminiszter aláírta a 10 évre szóló gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodást. Aláírásra került a két ország közötti légügyi egyezmény. Ezek az egyezmények fontos lépést jelentenek a magyar—olasz kapcsolatok fejlődésében. A külügyminiszterek megelégedéssel nyugtázták, hogy a két ország gazdasági kapcsolatai az utóbbi években dinamikusan fejlődtek. Egyetértettek abban, hogy új^bb erőfeszítéseket kell tenni az árucsere további bővítésére, figyelembe véve a kölcsönös érdekeket. A gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében különös figyelmet kívánnak fordítani az ipari kooperációk terén levő lehetőségek kihasználására. Szükségesnek tartják, hogy a 10 évre szóló gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodást konkrét tartalommal töltsék meg. A miniszterek áttekintették országaik nagy múltra visszatekintő kulturális kapcsolatait, valamint műszaki-tudományos együttműködését. Megállapították, hogy az elért eredmények mellett számos lehetőség kínálkozik még a gyümölcsöző kapcsolatok fejlesztésére. Áttérve a nemzetközi kérdések vizsgálatára, a felek megelégedéssel nyugtázták a nemzetközi enyhülés folyamatának kedvező alakulását, különös tekintettel az európai helyzetre. Ezzel összefüggésben egyetértették abban, hogy tovább kell tevékenykedni az európai biztonsági és együttműködési értekezlet második szakaszának konkrét befejezése érdekében, hogy lehetővé váljon a harmadik szakasz mielőbbi megtartása. A felek ismételten megerősítették a Szovjetunió, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, illetve a Német Szövetségi Köztársaság által aláírt megállapodások, valamint a Nyugat-Ber- linnel kapcsolatos négyoldalú megállapodás fontosságát. E megállapodásokat jelentős tényezőnek tekintik az európai helyzet stabilitása szempontjából. A két miniszter, azon meggyőződéstől vezettetve, hogy a politikai enyhülést katonai enyhülésnek kell követnie, véleményt cserélt a Bécsben folyó tárgyalásokról. A közel-keleti helyzetet illetően a felek kifejezésre juttatták óhajukat hogy a konfliktus mielőbb politikai megoldást nyerjen a Biztonsági Tanács 1967. november 22-1 242. sz., valamint 1973. október 22-i 338. sz. határozata alapján, amelyek előirányozzák az Izraeli csapatok kivonását az 1967-ben elfoglalt minden arab területről, e térség valamennyi országa biztonságának és függetlenségének szavatolását, a Palesztinái arab nép törvényes jogainak tiszteletben tartását. A miniszterek kifejezték azon meggyőződésüket, hogy a Vietnammal kapcsolatban Párizsiban aláírt egyezmények maradéktalan alkalmazása alapját képezi a béke és biztonság helyreállításának ebben a térségben. A chilei helyzetet illetően a miniszterek egyetértőleg kifejezték azon kívánságukat, hogy mielőbb visszatérjenek a demokratikus rendhez ebben az országban. Moro külügyminiszter magyarországi látogatása további hozzájárulást jelent a két ország gyümölcsöző kapcsolatainak fejlődéséhez és az európai enyhülés ügyéhez. A felek kifejezték megelégedésüket. hogy eszmecseréik konstruktívak voltak. Szükségesnek tartják ennek folytatását a külügyminisztériumok között már megkezdett konzultációk révén is. Aldo Moro továbbította Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének Rumor miniszterelnök meghívását, hogy tegyen hivatalos látogatást Olaszországban. Az olasz külügyminiszter olaszországi látogatásra hívta meg Púja Frigyes külügyminisztert is. A meghívást mindketten köszönettel elfogadták. A látogatások időpontiát diolomáciai úton állapítják meg. Budapest, 1974. május 25. > i
