Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-21 / 116. szám

1974. MÄJUS 21., KEDD Hétfőn, a Mező Imre úti te­mető ravatalozójában család­tagjai, pályatársai, tanítvá­nyai, művészetének tisztelői mély részvéttel állták körül Damanovszky Endrének, az elhunyt Kossuth-díjas festő­művésznek koszorúkkal borí­tott ravatalát. A Művelődésügyi Miniszté­rium és mindazok nevében, akik a közéletben társai, tisz­telői és barátai voltak, dr. Sí­rná Jenő művelődésügyi mi­niszterhelyettes búcsúzott az elhunyttól, képzőművészetünk jeles alkotó egyéniségétől. — A szocialista Mag-yaror­szág nagy művésze volt. A művészetet szolgálattételnek, társadalmi cselekedetnek te­kintette, s minden tettét ez az etikai magatartás hatotta át, ez adta művészetének igaz­ságtartalmát, példaképül állít­ható iskolateremtő erejét. Életműve szocialista kultú­ránk példamutató részévé lett; mély humánuma, belső izzású színei, monumentális formák­kal alakított lényeglátása, megújult életünk sokrétű és témában is^ gazdag feltárása jellemzi művészetét Az alko­tó és a nevelő, a művész és a pedagógus egész pályája fo­lyamán elválaszthatatlan volt egymástól — nemzedékeket indított el a művészpályán, örökül hagyott hatalmas élet­művében tovább él közöttünk — mondotta. A Magyar Képzőművészeti Főiskola és a Képzőművészek Szövetségének gyászát Somo­gyi József Kossuth-öíjas szob­rászművész, a szövetség elnö­ke tolmácsolta. Beszédében megemlékezett a közösségben gondolkodó és élő művészről, akinek tiszteletet parancsoló egyénisége humánumot árasz­tott, s akinek alkotásait belső rend, ritka fegyelem jellemez­te. Megidézte szüntelenül ku­tató, egyre új és új utakat ke­reső hitvallását, amelynek szellemében megszületett al­kotásai elévülhetetlen, kitöröl­hetetlen tartozékai művésze­tünk történetének. A főiskola diákjainak ne­vében Barabás Márton haj­tott fejet az elhunyt mester előtt, akit a Zeneművészeti Főiskola Liszt Ferenc Kama­rakórusának gyászéneke köz­ben helyeztek végső nyugo­vóra. Vízügyi dolgozók a Duna Pest megyei partjain Kultúráról a brigádnaplókban A munkásműveltség egyik alapbázisa a szocialista brigád. Örvendetes, hogy e mozgaiom lévén, mely országszerte egyre inkább teret hódít, a közösen végzett termelőmunka után a dolgozók együtt szórakoznak, művelődnek, a szocialista együttélés nagycsaládjaivá válnak. Társadalmunk bizto­sítja azt a keretet, melyben az önművelés kibontakozhat, fé- nyesedhet sok-sok egyéni élet­hivatás. Nem külön-külön, ha­nem a közösségben. E rendkívül fontos folya-, matról akkor győződhetünk meg igazán, ha bepillantunk a brigádnaplókba. Kultúrával találkozunk. Összefogással, kö­zös gondokkal és örömökkel, csöndes, de szívós előrehala­dással. távlatokkal. Csak egy felemelő példa ez országos gyakorlattal kacsalatban. A Középdunavólgyi Vízügyi Igazgatóság III. Szakaszmér­nökségének 312 dolgozója Du- naharasztitól Dabasig, Dömsö- dig, Tassig végzi nehéz és fele­lősségteljes munkáját. Tizen­kilenc brigádjuk közül három aranykoszorús kitüntetést ka­pott. Mindhárman 1965-ben alakultak, s azóta kulturális tevékenységük rendszeres, fel­felé ívelő. Előadóesten, színházban, múzeumban Az Ács Károly szocialista brigád az adminisztratív dol­gozókat tömöríti. Már a név­adás is szerencsés, hiszen -Rác­keve nagy fia Petőfi barátja volt, aki életművében a duna- völgyi népek alkotó megbókü- lését hirdette és munkálta. A brigádnapló beszámol arról az adományról, melyet a tiszai árvízkárosultaknak juttattak el 1970-ben. A kultúra itt is emberséggel kezdődik. Rend­szeresen látogatják a Kossuth Klub előadásait, a napló be­számol Nagy Attila jól sike­rült előadóestjéről, s jelzi, hogy a brigád tagjai mennyit épültek Patay László, Vecsési Sándor, Bazsonyi Arany, Ná- dasdy János, Kocsis László, Fegyó Bála képzőművészeti kiállításaiból. Figyelem jele, hogy a brigádtagok Moszkvá­ból, Szegedről, Aggtelekről, Győrből küldött képeslapjait naplóba ragasztották. Csak ilyen emberi tapintattal és finomsággal lehet előreha­ladni a közösségi életben. S le­het! Szellemes színházkártyák jelzik látogatásukat Budapes­ten, ahol a múzeumok kincsei Is feltárták az Ács Károly bri­gád további művelődési prog­ramját. Egyáltalán: az a tény, hogy a napló megemlékezik nemzeti ünnepeinkről, a nő­napról, édesanyákról, kisgyer­mek születéséről, bizonyítja azt a felemelő tényt, hogy a hazai táj e ráckevei szögleté­ben öröm élni és dolgozni, s ezt a kultúrával szövetkező ki­bontakozást az Ács Károly brigád elsősorban önmagának köszönheti. Szellemi vetélkedő és — pakura A munka természetéből adó­dóan a vízügyi dolgozók közül sok a műszaki végzettségű diplomás, őket a Sajó Elemér brigád gyűjti egy táborba. A precízen szerkesztett naplóból kiderül, hogy milyen nagy ha­tást gyakorolt a csoport tagjai­ra a szigetvári műemléki séta és a közösen meghallgatott Kodály-koncert, mellyel a nagy zeneszerző születésének 90. évfordulójáról emlékeztek. Tág világban élnek a brigád­tagok, országos szemmel vizs­gálják teendőiket és lehetősé­geiket. Több dolgozat olvasha­tó a naplóban, igényes írások Petőfi Sándorról, Sajó Ele­mérről, az egri tapasztalatcse­réről. Az idén januárban ko­moly problémát okozott a megszökött pakura. A Sajó Elemér brigád közreműködött a Duna gyors megtisztításá­ban, utána tréfás vers is szü­letett, s a kézirat ugyanúgy a naplóba került, mint a vízügyi dolgozók szellemi vetélkedője, melyről a Pest megyei Hírlap is megemlékezett. Számtalan rajz, színes fénykép örökíti meg munkaterepüket, a Du­nát, csatornákat, átereszeket, hidakat, gátőrházakat, a nagy folyam szelídítő energiáit, mellyel az emberi gondolat áldássá növeli a hatalmas vi­zet, s megóv pusztításaitól. Könyv és fahordás Sok örömet okoz a Vásár­helyi Pál szocialista brigád napiójának olvasása is, mely a mai kubikosok munkáját rögzíti. Mennyire más ez a tevékenység napjainkban, mint az a sorvasztó robot, melyről Nagy Balogh János festményei adnak számot a századforduló tájékáról. Meg­ható hírekkel kezdődik a nap­ló, mely humánumot és kul­túrát egyaránt tartalmaz: „A téli szünet alatt a 2/b pont­ibak eleget téve elolvastunk egy-egy szépirodalmi köny­vet, és leszázalékolt munka­társunknak segítettünk a fa­hordásban.” A megismerés kalandjai Az irodalmi berkek ma is sok szó­rakoztató és agytornásztató játékot vi­rágoznak — ezekből is szép csokrot nyújt a kötet.' Egy mondás szerint addig él az em­ber, amíg kiváncsi, amíg érdeklődni tud. Valóban végigkísér bennünket a megismerés vágya a bölcsőtől (ahon­nan makacs igyekezettel próbál az em­ber kikapaszkodni, hogy többet lásson a világból) — az utolsó szempillantá­sunkig. Az izgat bennünket, amit még nem ismerünk, s szeretnénk többet tud­ni arról, amit már megismertünk. Világjáró riporterek Kíváncsiságunkat szerencsésen elégí- , tik ki az útikönyvek, útleírások. Még- i hozzá kényelmesen, hiszen akár az ágy­ban * fekve járhatjuk be a világot, is­merhetjük meg, amit még nem ismer­tünk, ezeket olvasva. Ennek a műfaj­nak is sokféle változata van, közülük a csevegőbbeit, olvasmányosabbat képvi­seli Rácz Gábor üde hangú, mindvé­gig érdekes könyve, a Magyarjárás Mongóliában. A szerző — öt év időkü- lönbséggel — két alkalommal időzött e távoli országban televíziónk egy mun­kacsoportjának részvevőiéként. Érdek­feszítően számol be élményeiről, mun­kájukról, de még oz oda vezető repülő­útiról, a transzszibériai expresszen tett hosszas utazásról vagy a bajkál-tavi, irkutszki kirándulásról is. Más fajtájába sorolható a világbemu­tató könyveknek a Mikrofonnal a föld körül, amelyet Lévai Béla és Rupcsányi László szerkesztett. Ebben a televízió­ból, a rádióból vagy a lapokból ismert világjáró riporterek, külföldi tudósí­tók, újságírók engednek bepillantást munkájuk hátterébe, külföldi környe­zetébe, mesélik el érdekes élményeiket. A történetek színterei Moszkva és New York, London és Leningrád, Peking és Róma, mai világvárosok és az ókori vi­lág fővárosai, Babilon és Karthago, a a magyar történelemben is feljegyzett Rodostó, vagy a történelem nélküli vi­lágrész, az Antarktisz. Majd félszáz színhelyről ad hírt ugyanannyi törté­net. Enciklopédia és kaleidoszkóp Játszani jó E színes útleíró könyvek kiadójaként a Minerva, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó szerepel közösen a Magyar Rádióval és Televízióval. Ugyané szer­kesztőség neve szerepel Lukácsy And­rás Elmés játékok, játékos elmék című könyvében is, ami az előzőekhez ha­sonlóan az ismeretterjesztést szolgálja. Hogyan? — kérdezheti az olvasó. Pe­dig azok a szellemtornáztató játékok, amilyeneket garmadával ismerhetünk meg e könyvből, művelődéstörténet — s mellesleg Irodalomtörténet is — a javából. A barkochbát ma már úgyszólván mindenki ismeri, főként a televízió jó­voltából, de ez csak egyetlen a sok já­ték közül, amelyekről a könyv szól. A nyelv, a szavak, a logika játékai ezek. Nagy múltjuk van e játékoknak. Az „ipafai papi pipá”-hoz hasonló „nyelv- gyötrő”-t az időszámításunk kezdete előtt két évszázaddal élt latin költő­től, Enniustól hoz fel példaként a könyv. A nyelvgyötrő versjáték ked­venc szórakozása volt a hajdani debre­ceni diákoknak. Arany Jánosnak kötet­re való tréfás verse, játékos ríme, rejtvénye, verses rögtönzése maradt fenn. Karinthy Frigyes számos játéka közül legismertebb talán . az „eszpe- rente", a mindent c hangzóval kifejező nyelv, amelyen a Boci-boci tartka úgy kezdődik, hogy „Tehenek gyermeke, te­henek gyermeke, fekete pettyes .. A tiszta ismeretterjesztő könyvek so­rát gyarapítja a Minerva nagy képes enciklopédia most megjelent harma­dik kötete, amely az eddigiekhez ha­sonlóan két témakört ölel föl. Ezúttal Az embergéptől a gépemberig címmel az ember kezét meghosszabbító, tár­gyak fölötti hatalmát kiterjesztő esz­közhasználat, technika és tudományos háttér történetét és távlatát vázolja föl az egyik témakör, amelyet dr. Valkó Iván Péter szerkesztett. Dr. Simái Mi­hály szerkesztésében Munka, termelés, gazdálkodás címmel ennek a tárgyi világon úrrá levő tevékenységnek, a \ munkának a társadalmi szerveződését, intézményesülését, tudományát — a közgazdaságtant — mutatja be a má­sik témakör. A rádióhallgatók ismerősként üdvö­zölhetik a Tudományos kaleidoszkóp című könyvet, amely a Magyar Rádió és Televízió meg a Minerva nagy si­kert aratott közös kiadványainak so­rát gyarapítja. A Rádiólexikon változatos anyagá­ból összeállított kötet tömör cikkeivel a legkülönbözőbb kérdésekre ad fele­letet. Az égbolt titkairól és a holdku­tatás újdonságairól, az integrált áram- körkről és a fizika, kémia kérdései­ről. földünk titkairól és a tengerekről, a légkörről, a növény- és az állatvilág­ról, az orvostudomány, a lélektan és a történelem kimeríthetetlen ismerettárá­ból egyaránt tud újat mondani minden olvasójának: Kaland a javából — a tudományok birodalmában. N. F. Megörökítik a mátrai ki­rándulást éppúgy, minit egy özvegyasszony köszönőszavait, akinek gyermekei karácsony­ra a brigádtagok emberségé­ből ajándékot kaptak. A helytállást kulturális hí­rek követik, a gyulai vár él­ménye, budapesti színházlá­togatás. Dicsérik a Déryné színház Dömsödön látott elő­adásait, melyet valamennyi brigádtag megtekintett. Az egyik lapon a következő ér­tékes adatokat találjuk: „Kul­turális fejlesztésünk érdeké­ben az alant felsorolt szép- irodalmi könyveket olvastuk el.” Az adattár tartalmazza Móricz Zsigmond, Fekete Ist­ván, Mikszáth Kálmán írá­sait. Közösségi együttérzéssel Nem tudom elhallgatni a közösségi érézésnek azokat a megnyilvánulásait, amelyek­kel ismételten ajándékot vesz­nek ■ volt brigádtagjuk árvái­nak, vagy nyugdíjas dolgozó­társaiknak ismételten segíte­nek az otthoni munkában, és a zord időjárás ellenére vala­mennyien megjelentek a szi­gethalmi vasútállomáson ce- mentrakodásra. Mindezt va­sárnap, szabad idejükben tet­ték. Társadalmi felelősséggel, önkéntesen. Nem tudja befejezni a bri­gádnaplók olvasója króniká­ját anélkül, hogy ki ne fe­jezné belső megrendül tségét ilyen névtelen emberség özö­ne láttán, ahol a kultúra je­lenti az egyik ösvényt a tar­talmas élethez. Valami azonban még ide­kívánkozik: a Tisza szabályo­zó Vásárhelyi Pál nevével és szellemével élő kubi'kosbri- gád talán hamarosan felépít­hetné valahol a III. Szakasz- mérnökség épülő székháza környékén azt a földhullámot, amelyen Vígh Tamás kétkezi dolgozókat ábrázoló szobor- csoportja állna. Nem baj, Hogy az eredetileg Tisza mel­lé tervezett monumentális al­kotás a Duna partján valósul meg. Nem baj. csak egyszer felépüljön. Ezek az emberek teljességgel megérdemlik, — s egyszer talán valameny. nyien. Losonci Miklós Nemzetközi írótalálkozó Az NDK írószövetsége nem­zetközi írótalálkozót rendez május 21—26 között Berlin­ben, amelynek témája Az irodalomkritika és a fiatal írók. A találkozón a Magyar Írók Szövetségét Űjhelyi János prózaíró és Kulin Ferenc kri­tikus képviseli. TV-FTGYELO Hétvégi Újdonságok. Szom­baton és vasárnap, a hét végi két pihenőnapon két újdon­sággal örvendeztette meg né­zőit a televízió. Legalábbis azt hiszem, hogy megörven­deztette. Mindenesetre én él­vezettel figyeltem a két új sorozat indulását, a gyerekek­nek szóló film, a Keményka­lap és krumpliorr első adá­sait és a Maigret felügyelő nyomdokaiba lépő Keller fel­ügyelő első nyomozását, a Há­rom halott Bécsbe utazik cí­mű NSZK filmet. Mindkét újdonság a szóra­koztatás kategóriájába tarto­zik. E nemben igazán sike­rült alkotások. A Csukás Ist­ván forgatókönyvéből készült magyar film tulajdonképpen képtelen ötletekkel telezsúfolt naiv história. A-sok lehetet­lenségnek azonban megvan a maga sajátos bája, varázsa. Persze, később dérül majd ki, merre és hová kanyarodik a história, s mire végzi Bácskai Lauró István, a rendező. Meg­várjuk majd a film végét. Sőt: érdeklődéssel várjuk. Az új krimisorozat minde­nekelőtt azért érdekes, mert maibb és modernebb, mint elődje. Szellemben és tarta­lomban egyaránt. Az új nyo­mozó, Keller felügyelő, a mai világot képviseli, akárcsak a bűnügyek, amelyeknek felfej­tésében olyan lankadatlan energiával fáradozik. De hogy az új felügyelőnek sikerül-e majd annyira közel kerülnie a nézőkhöz, mint a személyében oly rokonszen­ves Maigretnek, azt természe­tesen a jövő dönti ed. Riportrevii. Ha nagyon rosszmájú akarna lenni a kri­tikus, a Kubáról szóló, vasár­nap látott különös riport, a Sziget az óceánban után azt mondhatná: készítői megkí­mélték magukat egy csomó munkától. Senkivel az égvilá­gon nem beszélitek, egyszerűen lefényképezték, ami az útjuk­ba akadt, amit láttak. S ezt az anyagot ügyes vágásokkal a nézők elé vitték. Nyugodtan mondhatnánk ezt. De ha mondanánk, nem lenne egészen igazunk. Ebben a tényleg különös és szokatlan riportban a szóbeli információ semmiféle szerepet nem ka­pott De azért a maga módján sokféle információt közölt ez a sajátos műfajú riportrevü vagy riport-shaw (elnézést ezért a nyakatekertnek látszó műfaji megjelölésért). Egy or­szág életének dinamikájáról, lendületéről, friss tempójáról, energiájáról adtak számot a jó ritmusú film képei. Nem adatokat, számokat közöltek tehát, hanem nagyon plaszti­kus — szemléletek képet raj­zoltak elénk Kuba atmoszfé­rájáról, az ottani élet és a ku­bai emberek hangulatáról. Ki tagadhatná, hogy ennek is van jelentősége? Ö. L. Pest megyei énekkarok minősítő hangversenye . A Vasutas Szakszervezet ezüstkoszorús helyezést elért ceglédi vegyeskara. Karnagy: Kis István. Koppány György felvétele Hét énekkar részvételével rendezték meg vasárnap dél­előtt Nagykőrösön az Arany János művelődési központ színháztermében a Pest me­gyei énekkarok idei első or­szágos minősítő hangverse­nyét. A versengést kétéven­ként azért rendezik, hogy el­döntsék: az énekkaroknak si­! kerül-e megtartaniuk előző helyezésüket, vagy magasabb I kategóriába jutniuk. A vasár- j napi minősítőn ceglédi, cegléd- | berceli, solymári, felsőgödi, ; gyömrői, nagykőrösi és vecsési kórusokat hallottunk. A hang- ' versenyről lapunk holnapi számában részletes méltatást i közlünk. i Búcsú Domonsvszky Endrétől szovjet művészt több filmből a hazai közönség ismeri. Szín­padi alakítását is láttuk a le- ningrádi Drámai Színház bu­dapesti vendégjátéka során, ő volt Nyíl, Gorkij Kispolgá­rok című drámájában. Kirill Lavrov vasárnap este megismételte nagy sikerű ala­kítását a Nemzeti Színház társulatával. ★ V. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete és fele­sége hétfőn este fogadást adott a hazánkban tartózkodó G. A. TovsZtonogov, a lenin- grádi Gorkij Színház Lenin- és Állami díjas főrendezője, Jurij Akszjo'iwv rendező és Kiril Lavrov színművész, az OSZSZSZK népművésze tisz­teletére. Részt vett a baráti ta­lálkozón dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályá­nak vezetője, dr. Simó Jenő művelődésügyi miniszterhe­lyettes, valamint az irodalmi és a színházi élet számos is­mert személyisége, köztük Marton Endre, Kossuth-díjas kiváló művész a Nemzeti Színház főrendezője. Vasárnap a Szovjet Kul­túra és Tudomány Házában találkozott a sajtó képviselői­vel Kirill Lavrov, a leningrá- di Gorkij Színház tagja az OSZSZSZK népművésze, aki szombat este nagy sikerrel mutatkozott be a budapesti Nemzeti Színházban Gogol: A revizor című drámájának polgármester szerepében. A találkozón részt vett G. A. Tovsztonogov Lenin- és álla­mi díjas rendező is, aki Bu­dapesten és Leningrádban rendezte A revizort, valamint $urij Akszjonov rendező. Először Tovsztonogov be­szélt arról az érdekes kísér­letről, színészcseréről, ame­lyet Leningrádban és Buda­pesten valósították meg. A leningrádi Gorkij Színházban Kállai Ferenc alakította, ugyancsak nagy sikerrel a polgármester szerepét. — A két művész vendégsze­replése felélénkítette mind a két társulatot. Nem mellé­kes az sem, hogy a vendég- szereplések alkalmával szoros baráti szálak szövődtek a két színtársulat művészei között. Kirill Lavrovot, a kitűnő Kirill Lavrov és Kállai Ferenc Pesten is sikere volt a „polgármestercserének”

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom