Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-16 / 112. szám

2 ÍJCíAtm 1974. MÁJUS 16., CSÜTÖRTÖK Francia elnökválasztási kampány Marchois sajtóértekezlete Moszkva Megkezdődtek a Koszigin—Dzsallud tárgyalások * A Kremlben szerdán megkezdődtek a tárgyalások Aleskszej Koszigin, a Szovjetunió minisztertanácsának elnöke és Áb­el ússzál am Dzsallud líbiai miniszterelnök között. FÓKUSZ A kard kérdés Miként tegnapi számunkban közöltük, Hasszán Al-Bakr iraki köztársasági elnök, az iraki Baath-párt vezetősége és az iraki forradalmi parancs­nokság tanácsa közös közle­ményt adott ki, és ebben kö­szönetét fejezte ki mindazok­nak az országoknak, pártok­nak, szervezeteknek lapoknak és személyeknek, amelyek, il­letve akik Kurdisztán autonó­miájának, az iraki nép egysé­gének, szuverenitásának, de­mokratikus és haladó vívmá­nyainak kérdésében szolidari­tásukról biztosították az iraki forradalmi kormányt. Miről is van szó? A moszkvai Pravdában P. Nagyezsgyin elemezve azokat az okokat, amelyek a fegyve­res konfliktus ismételt fellán­golásához vezettek Észak-Irak- ban, megállapította, hogy a fegyveres akciók kiújulása a kurd hegyekben aggodalmat kelt annál is inkább, mert ez sokakat váratlanul ért. Külföl­dön és Irakiban is az utóbbi időben olyan benyomás alakult ki, hogy a kurd kérdés, az or­szág belpolitikai éle ének de­mokratizálása mértékében, kö­zeledik a rendezéshez. Ez a be­nyomás bizonyos optimizmust keltő reális tényeken alapult... IDÉN, MÁRCIUS 11-én hozták nyilvánosságra a Kur­disztán autonómiájára vonat­kozó törvényt, amely Kur- disztánt különálló közigaz­gatási egységnek ismerte el az Iraki Köztársaság kere­tében. A törvény a kurd és arab nyelvet tette hivatalos nyelvvé az autonóm körzet, ben. ÜGY TŰNT, hogy a kor­mány és a kurd vezetők kö­zött a törvény egyes cikke­lyeivel kapcsolatban felme­rült nézeteltéréseket tárgya­lások útján rendezik. Sőt, Bagdadban azt is bejelentet­ték, hogy 15 nap leforgá­sa alatt egyeztethetők a tör­vény vitás rendelkezései és részei. És ekkor váratlan do­log történt: a Kurd Demok­rata Párt lapja, az A1 Taakhi nem jelent meg többé, a kurd miniszterek és a magas ran­gú kurd tisztviselők elhagy­ták Bagdadot. A hegyekbe vonultak, ahol az utóbbi években is a Kurd Demok­rata Párt központjából irá­nyították a kurdokat és fenn­tartották a kurd fegyveres alakulatokat. A MOSTANI BAGDADI VEZETÉS a haladó erőkre tá­maszkodva antiimperialista külpolitikát folytat és társa­dalmi átalakulásokat hajt végre az iraki dolgozók ér­dekében. A megvalósított in­tézkedések sorozatában fon_ tos helyet foglal el az agrár­reform, a munkaügyi tör­vény, az Iraq Petroleum Com­pany elnevezésű nemzetközi olajtársaság államosítása, az ipar fejlesztése és a mező­gazdaság korszerűsítése. AMI PEDIG A KURD MOZGALMAT illeti, az utób­bi években erőteljesen érez­hetőkké váltak az osztály­os politikai különbségek. A Kurd Demokrata Párton be­lül nyílt ellentétek támad­tak, előtérbe lépett a moz­galom balszámya, amely sürgette az iraki haladó erők­höz fűződő kapcsolatok meg­erősítését és az országban végrehajtott társadalmi re­formok kiterjesztését Kur- disztánra. Ugyanakkor moz­gásba lendültek a feudális­törzsi arisztokráciát képvise­lő jobboldali körök is. A feu­dális-törzsi arisztokrácia egy­általán nem érdekelt abban, hogy megerősítsék a haladó iraki erőkhöz fűződő kap­csolatokat és a dolgozók ér­dekében végrehajtsanak olyan reformokat, mint például a földreform, amely előirá­nyozza a nagybirtokok fel­számolását. Az Irakból ér­kező hírek szerint ezek a körök a bagdadi rendszer gyengítésére törekvő impe­rialista és helyi reakciós erőknél keresnek támoga­tást. .. AM AZ IRAKBAN kiala­kult bonyolult helyzetben az ország vezetői; haladó körei, így a kurd mozgalom hala­dó körei is a vérontás el­kerülésére törekednek. Vál­tozatlanul síkraszállnak a kurd kérdés demokratikus megoldása mellett az autonó­miáról szóló törvény alap­ján, amely megfelel az egész iraki nép nemzeti érdekei­nek. Walter Scheel az NSZK államelnöke Szerda reggel tíz órakor a bonni Beethoven-csarnokban összeült a szövetségi választó­gyűlés, hogy az elkövetkező öt esztendőre megválassza a Né­met Szövetségi Köztársaság új államelnökét. A választókül­döttek csaknem teljes szám­ban megjelentek. Mindössze hárman maradtak távol, őket betegségük ágyhoz köti. A hatóságok szigorú bizton­sági előkészületeket tették. A választások zavartalanságá­nak biztosítására hétszáz rendőrt mozgósítottak. A. szövetségi választógyűlés 530 szavazattal a nyugatné­met kormánykoalíció jelöltjét, Walter Scheel t választotta meg az NSZK új elnökévé. Ellenfele, a kereszténydemok­rata Richard von Weizsäcker 498 szavazatot kapott, öten tartózkodtak a szavazástól. A szavazástól tartózkodók ve­gyesen, a koalíció és az ellen­zék küldöttei közül kerültek ki. Walter Scheel, aki az NSZK negyedik államelnöke, a meg­bízást elfogadta, és rövid nyi­latkozatban köszönte meg az irányában megnyilvánult bi­zalmat. I Walter Scheel államelnökké történt megválasztása után Nyugat-Németországban a so­ron kővetkező belpolitikai ese­mény: Helmut Schmidt kancel­lárrá választása és az úi kor­mány megalakulása — nuu BUENOS AIRES város ta­nácsa nem kívánatos sze­mélynek minősítette Pinochet tábornokot, a chilei puccsis­ta katonai junta vezetőjét, és ellenzi, hogy a tábornok az argentin fővárosban ven­dégeskedjék. VI. PÁL PÁPA szerdán az általános kihallgatás kere­tében „megdöbbenésének és fájdalmának” adott kifeje­zést az olaszországi népsza­vazás eredményével kapcso­latban. A FELSÖ-GALILEAI Maa. lot izraeli faluban, amely a libanoni határtól nyolc ki­lométerre fekszik, szerdán hajnalban három fegyveres terrorista behatolt egy isko­lába és túszul ejtette az ott éjszakázó mintegy kilencven főnyi középiskolás diákcso­portot, tanáraikkal és felügye­lőikkel együtt Az izraeli rendőri és katonai egységek a három fegyverest megöl­ték, a diákok közül többen meghaltak. A SZOVJETUNIÓBAN szer­dán földikörüli pályára bocsá­tották a Kozmosz— 651, 652, 653 mesterséges holdakat. VÁLSÁGBA KERÜLT az alig négy hónapja hatalmon levő török koalíciós kormány, miután a parlamentben ked­A francia elnökválasztási kampány légköre egyre fe­szültebbé válik és a legutóbbi közvéleménykutatás, amelyet szerdán délben közölt a France- Soir, azt mutatja, hegy az esé­lyek teljesen kiegyenlítették: a megkérdezettek 50 százaléka Mitterrandra, 50 százaléka pe­dig Giscard d’Estaing-re készül szavazni. Sí százalékuk már | végleg döntött, 13 százalék még i habozik, hogy melyik jelöltre adja szavazatát. Georges Marchais, az FKP főtitkára szerdán délben az FKP székházában a politikai bizottság tagjainak jelenlé­tében tartott sajtóértekezle­tén erélyesen tiltakozott az ellen, hogy Giscard d’Estaing és alvezérei most ismét a kommunistaellenes rágalmak fegyveréhez nyúlnak és két­ségbe vonják a francia kom­munistáknak azt a jogát, hogy részt vehessenek az ország kormányzásában. Marchais rámutatott, hogy a francia kommunisták a múltban már részt vettek a kormányzásban és akkor be­bizonyították, hogy méltóak a franciák millióinak bizal­mára. Az újságírók kérdéseire vá­laszolva Marchais rámuta­tott arra, hogy Mitterrand győzelme esetén a baloldali kormány 20—21 tagja közül 6—7 lenne kommunista, a kommunisták tehát kisebb­ségben lennének a kormányon belül. „Néha egyesek megkér­den az éjszakába nyúló vita után leszavazták a politikai foglyok amnesztiájára vonat­kozó törvénytervezetét. A JAPÁN parlament fel­sőháza szerdán megszavazta a japán—kínai légiforgalmi egyezmény ratifikációs tör­vényjavaslatát. Antonio de Spinola tábor­nokot, a portugál katonai jun­ta vezetőjét szerdán délután beiktatták az ország elnöké­nek tisztségébe. A Spinolának Portugália 11. elnökévé tör­tént kinevezéséről szóló junta- rendeletet Francisco Costa Gomes tábornok, vezérkari fő­nök olvasta fel a ünnepségre egybegyűlt diplomaták, újság­írók előtt. Ezután rövid beszédében az új elnök „függetlenséget és szabad­ságot” ígért a nemzetnek, továbbá „a döntés teljes szabadságát”, az úgyne­vezett tengerentúli tarto­dik tőlünk — folytatta Mar­chais —, miért vagytok ilyen szerények? Erre válaszunk így hangzik: számunkra ma az a legfontosabb, hogy az or­szág kikerüljön a súlyos vál­ságból, s ez csak egy új po­litika útján lehetséges. Ma­gatartásunkat csak az ország érdekei diktálják.” Az úgynevezett „kulcsfon­tosságú tárcák” kérdésével kapcsolatban Marchais hang­súlyozta: a mai modern ál­lamban már nemcsak a bel- ügy, a hadügy vagy a kül- ügyek irányítása tekinthető „kulcsfontosságúnak”, hanem alapvetően fontos a gazdasá­gi tervezés, a nemzetközi gaz­dasági kapcsolatok irányítása, a munkaügy, az egészségügy, a közlekedés, a lakásépítés is. Megkérdezték Marchais-t, nem tartja-e lehetségesnek, hogy egy „francia Pinochet” majd katonai puccsot szer­vez egy baloldali kormány ellen? Marchais azt válaszolta, le­het, hogy a francia hadsere­gen belül is vannak „poten­ciális Pinochetek”, de szilárd meggyőződése, hogy vannak „portugál kapitányok is”. Ezt úgy értelmezi — tette hozzá —, hogy a katonák nagy ré­sze azok közül a munkás- és parasztfiatalok közül kerül ki, akik nem lennének hajlandók fegyverüket szüleik, testvé­reik ellen és sajátmaguk ér­dekei ellen fordítani. A Servam-Schreiber vezette radikális párt vezetőség éneik két tagja szerdán sajtóértekez­leten jelentette be, hogy Mit­terrand jelöltségét támogatja és hogy a vidéki radikális párt- szervezetek jelentős része nem ért egyet Servan-Schreibernek, a párt elnökének azzal a nyi­latkozatával, amelyben Giscard d'Estaimg támogatására szólí­totta fel a radikálisokat. mányok, azaz Mozambik, Angola és Bissau-Guinea gyarmatok népeinek. Ez utóbbi ígéretet Spinola nem fejtette ki részletesebben. A tábornok-elnök kijelen­tette, hogy a csütörtökön hi­vatalba lépő ideiglenes kor­mány kész megvalósítani áz április 25-i fordulat eszméit. „Pártok nélküli kormány lesz, mivel magában fog­lalja az összes pártokat”, egyesíti az összes irány­vonalakat, programja a fegyveres erők mozgalmának programjával azonos — hangoztatta Spinola. Alekszej Koszigin beszédet< mondott azon a vacsorán, amelyet a szovjet kormány kedden adott Abdusszalam Dzsallud tiszteletére. Dzsallud — mint jelentettük — a szov­jet kormány meghí vására ked­den érkezett hivatalos látoga- j tásra a Szovjetunióba. „Barátunkat, Dzsalludot, a Líbiai Arab Köztársaság mi­niszterelnökét első ízben fo­gadjuk Moszkvában és ebben a látogatásiban, a vele és mun­katársaival megkezdett tár­gyalásokban a szovjet—líbiai kapcsolatok kedvező fejlődésé­nek bizonyítékát látjuk. A szovjet kormány, országunk népe üdvözli esd a fejlődést.” A szovjet kormányfő em­lékeztetett arra, hogy Dzsallud látogatásának küszöbén kije­lentette: „Líbiában a Szovjet­unióhoz fűződő kapcsolatokat baráti kapcsolatoknak tekin­tik.” „Mi osztjuk a népeink kö­zött fennálló kapcsolatok ilyen értékelését. Ha összeha­sonlítjuk azt, ami Líbiát és a Szovjetuniót összeköti, azzal, amiben nem egyeznek meg egymással nézeteink, a mér­leg nyelve feltétlenül erősein arra az oldalra billen, ahol az van, ami egyesít bennünket. Mindenekelőtt arról van szó, hogy közös nézeteket vallunk az imperializmus és a gyar­mati rendszer elleni küzdel­met illetően, a nemzetközi kapcsolatok igazságos, de­mokratikus alapokon való át­szervezéséért, a népek függet­len fejlődésre való jogának megszilárdításáért és tiszte­letben tartásáért vívott harc kérdéseiben, beleértve azt is, hogy a népeknek szuverén jo­guk rendelkezni természeti kincseikkel, megvalósítani a haladó társadalmi, gazdásági átalakítást” — hangsúlyozta a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnöke, majd így foly­tatta: „Ami a nézetekben jelent­kező különbségeket illeti, azok nyilvánvalóan főképpen az ideológiai területre vonatkoz­nak. Mi azonban senkire sem akarjuk ráerőszakolni ideoló­giánkat. Ez ellenkezne elveink­kel. A marxizmus—leniniz- musnak erre egyáltalán nincs szüksége, ezt meggyőzően bi­zonyította a történelem, ma­ga az élet.” „Meggyőződésünk szilárdsága határozza meg a kommunista párt és a szovjet kormány ma­gatartásának következetességét a közel-keleti kérdésben. Ez az álláspont közismert. A Szov­jetunió elítéli az agresszió po­litikáját, amelyet Izrael folytat külső imperialista erők támo­gatásával. A Szovjetunió úgy véli, hogy a Közel-Keleten nincs lehetőség a tartós és igaz­ságos békére, amíg az izraeli csapatokat nem vonják ki az 1967-ben és azt követően meg­szállt valamennyi arab terület­ről, ha nem biztosítják a Pa­lesztinái arab nép törvényes nemzeti jogait. A csapatok szétválasztására vonatkozó . minden megállapodást úgy kell tekinteni, mint olyan első lé­pést az átfogó rendezés feW vezető úton, amelyet egyéb, a Biztonsági Tanács ismert hatá rozatainak teljesítését célzó más intézkedéseknek kell kö­vetniük.” „Mi azért hangsúlyozzuk az ügynek ezt az oldalát, mer az utóbbi időiben kiderült, hogj az agresiszor és pártfogói a mindenre kiterjedő közel-kele­ti rendezést olyan félintézkedé sekkel akarják helyettesíteni, amelyek csupán a látszatát kel tik a közel-keleti rendezésnek* — mutatott rá Alekszej Koszi- gin. A szovjet kormányfő kife­jezte azt a véleményét, hog: nem kevés lehetőség van a szovjet—líbiai kapcsolatok ki- szélesítésére. „Mi készek va­gyunk olyan megállapodásra amely szilárdabb, tartósabi jelleget ad együttműködésünk nek” — hangsúlyozta a szov­jet kormányfő. Abdusszalam Dzsallud be­szédében rámutatott, hog: „különös szükség van” a: arab—szovjet barátság elmé­lyítésére és fejlesztésére. „A Szovjetunióhoz fűződ« barátság, amelyet Egyipton elhunyt elnöke, Gamal Abde Nasszer alapozott meg, igei fontos gyümölcsöket termet, egyebek között lehetővé tett az arab népek számára, hogj hogy megteremtsék módén fegyveres erőiket. A Szovjet unióban és az arab világbai minden ember érdekelt ab­ban, hogy barátságunk é.‘ együttműködésünk fennma radjon, új erőre kapjon, a re­akciós imperialista köröl olyan irányú kísérleteivé szemben, hogy visszaszerez­zék pozícióikat az arab világ­ban” — mondotta Dzsallud. „Mi azért utaztunk ide, hogy őszinte tárgyalásokat folytas­sunk, egyebek között a közel- keleti térségben uralkodó poli­tikai helyzet kérdéseiben” — folytatta a líbiai miniszterel­nök, majd kijelentette: „Az ENSZ által elfogadott . határozatok ellenére mi jelen­leg az imperialista és a reak­ciós erők nyomása alatt állunk Azt akarjuk, hogy a haladás összes erői, az igazi forradalmi erők fellépjenek az olyan ál­lapotok ellen, amelyeknek fe­dezéke mögött megcsorbítják és semmivé zsugorítják a tér­ségünkben levő haladó erők hosszú harcának eredménye­képpen kivívott jogokat és po­zíciókat.” A líbiai miniszterelnöl hangsúlyozta: „A Szovjetunit eredményei például szolgál­nak minden nép, köztük a: arab népek számára, amelyet: feladatul tűzték maguk elé hogy megszilárdítják függet­lenségüket, megteremtik a fel­tételeket a társadalmi és mű­szaki haladáshoz. A népek si­keresen felhasználhatják azo­kat a tapasztalatokat, ame­lyeket a Szovjetunió szerzett az új társadalom független, önálló fejlesztésének útján”. SZERDÁN BELGRÁDBAN a parlament épületében meg­tartotta első ülését a már­cius és április hónapokban új rendszerű szavazással új­jáválasztott jugoszláv szövet­ségi képviselőház. A széttört blokád A nyugati félteke országai egymás után két tanácskozást is tartottak az Egyesült Államokban. Az egyik értekezlet színhelye Washington volt, a másiké pedig a georgiai Atlanta városa. Az amerikai fővárosban meg­tartott külügyminiszteri megbeszélésen azon­ban az Egyesült Államok nem vett részt. Ezt az értekezletet ugyanis kizárólag a dél- és közép-amerikai országok számára ren­dezték. itnmár másodszor fordul elő néhány hó­nap leforgása alatt, hogy a nyugati félteke ügyeiről az Egyesült Államok kizárásával ta­nácskoztak. Az idén februárban került sor az ilyen első latin-amerikai megbeszélésre Mexi­kóvárosban. A mexikói megbeszélésen abban is megállapodtak a résztvevők, hogy az Egye­sült Államokkal szemben egységesen képvi­selik álláspontjukat a Washington bevonásá­val megrendezett második konferencián. Meg­állapodtak abban is, hogy a mexikói gyakor­latot máskor is alkalmazzák a dél-amerikai országok. A washingtoni külügyminisztérium, amelyet aggaszt ez, az általa „szeparatistának” kikiál­tott irányzat, a mostani „különértekezlet” előestéjén mindent megtett, hogy legalább közvetve biztosítsa az észak-amerikai jelen­létet. Brazília, Chile és Paraguay külügymi­niszterei útján kívánta megakadályozni, hogy a washingtoni politika számára nem kívána­tos döntéseket hozzanak. A washingtoni értekezlet megnyitó ülését a Fehér Házban díszebéd követte. Az ebéden Nixon elnök ünnepélyes ígéreteket tett a la­tin-amerikai problémák megoldására és kö­telezettséget vállalt arra is, hogy „szabályoz­zák a latin-amerikai országokban állandó üzletmenetet folytató észak-amerikai cégek nemegyszer sértő tevékenységét”. Az értekezlet mégis tovább haladt a la­tin-amerikai országok „külön-útján”. Bár Kissinger óvta a külügyminisztereket, hogy a ,,rendezésre még meg nem érett” kubai ügyben „elhamarkodott” lépéseket tegyenek, a konferencia mégis döntő határozatot ho­zott. Egyhangúan kimondták, hogy a legkö­zelebbi, 1975. márciusában Buenos Airesben rendezendő ülésükre meghívják Kubg. kép­viselőit is. A nemzetközi enyhülés irányzata a nyugati féltekén is tért hódít és így a mos­tani washingtoni értekezleten Brazília, Chile és Paraguay sem mert nyíltan szembesze­gülni a Kubát meghívó határozattal, csupán — tartózkodott a szavazástól. Az atlanti tanácskozás, meiy a washing­tonit követte, már az AÁSZ színeiben zaj­lott le. Kissinger külügyminiszter megkísérel­te, hogy Washington ellenőrzése alá vonja az események menetét. Az AÁSZ-ben ahhoz, hogy feloldják az 1962-es Kuba-elleni szank­ciókat, kétharmados többségre, azaz 18 sza­vazatra volna szükség. A Kubával való kap­csolatok teljes helyreállítását követelő orszá­gok száma azonban jelenleg még nem több a tizenkettőnél. Kissinger így egyelőre el tudta érni, hogy a döntést elhalasszák, és hogy a jövő évi Buenos Aires-i értekezlet csupán „tájékoztató jellegű” legyen. Mindez azonban mit sem változtat azon, hogy a blokád a gyakorlatban már széttört és Washington Kuba-ellenes politikája sú­lyos vereséget szenvedett. Arkns István NYARALJON MÁJUS 15-TŐL 31-IC BALATONFENYVESEN! A kétszobás, luxus bungalow-k napi bére — penzió nélkül — 200 Ft. Közvetlenül a vízparton. Étterem — drink bár. Jelentkezni lehet: A TOURIST IRODAIBAN Budapest V., Október 6. utca 13. Tel.: 123-410. Budapest VI., Lenin krt. 98. Tel.: 314-902. Budapest XIII., Bulcsú u. 23/b. Tel.: 206-604., valamint Balatonfenyvesen, Hámán Kató u. 12. CSAK RÖVIDEN... PORTUGÁLIA II. ELNÖKI Beiktatták Antonio de Spinolát

Next

/
Oldalképek
Tartalom