Pest Megyi Hírlap, 1974. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1974-05-14 / 110. szám

19*4. MÁJÜS 14., KEDD <MAav 5 Kabinetrendszeríí oktatás, parkosítás, községépítés, -szépítés A solymári összefogásból IBUSZ-túra „Főzz magad” Az IBUSZ új szolgáltatással lep­te meg híveit. Az idén először in­dított olyan egynapos túrát, amelynek keretében a látogatók megismerkednek Jászberény neve­zetességeivel, majd Szenímárton- káta határában, a Tölgyes csárdá­ban olyan főzőversenyen vesznek részt amelyen a kapott nyers­anyagot kizárólag a férfiak főzhe­tik meg. Az első túrát május 11-én rendezték. ' — A nők kényelméért. ; A budakalászi Lenfonó, és j Szövőipari Vállalat törzs- j gyárában 10 Lehel hűtő- J szekrényt vásároltak az üze- [ mek dolgozóinak, a maguk- | kai hozott ételek tárolásá- [ ra. Továbbá három hajsza, j rító gépet állítottak be a női j füi'dőkbe, a hosszú hajúak 1 kívánságára. A lézer építőipari alkalma­zásának lehetőségeit tárja fel az Építéstudományi Intézet. Jelenleg a Siemens cégtől vá­sárolt berendezés gyakorlati próbáit végzik az intézet mun­katársai. A kis teljesítményű lézerberendezés csak gyenge, az emberi szervezetre veszély­telen fényt bocsát ki, ennek egyenes irányban terjedő su­garát hasznosítják a különféle méréseknél. A csatornaépítésnél Szent­endrén már sikerrel vizsgá­zott a lézerberendezés. A ha­gyományos módszernél teodo- littal vagy spárgával jelölték ki a lefektetett csatorna irá­nyát, a lézer jelentősen egy­szerűsíti ezt a munkát. Minden csodarab végébe, mielőtt a másikhoz illesztenék, egy cél­táblát helyeznek, s a lézersu- i párba állítva a telitalálat­pontot, könnyedén meghatá­rozható az illesztés helye. Az A tanácsterem falán eddig három oklevél hirdeti győzel­müket. Solymár egyszer má­sodik, kétszer első helyezést ért el a nagyközségek közötti megyei községfejlesztési és -szépítési versenyben. Kovács Béláné tanácselnök­kel a legutóbbi, 1973. évi első díjról beszélgetünk. — Elsősorban társadalmi munka eredménye. Ipari cent­rum vagyunk, több vállalat, gyár, szövetkezet központja, így az összefogásra sok lehetőr ségünk volt. A PEMÜ, a PEV- Dl szocialista brigádjainak, a solymári Vegyesipari Szövet­kezet, a Pilisvölgye Tsz dolgo­zóinak és a lakosság kezdemé­nyezésének köszönhető ez az első hely. Társadalmi munká­ban játszótereket, parkokat építettek, nagy feladatot vál­laltak az óvoda, a bölcsőde és az iskola bővítési, felújítási munkálataiban, csaknem 1 ki­lométer hosszúságú utat épí­tettek. Az szinte természetes, hogy minden lakosnak gondja volt a saját házára és annak környékére. Segítenek a víkendezők — Külön kell említenem a hétvégi telektulajdonosok szervezett társadalmi munká­ját, amelynek során körülbe­lül 1 millió forint értékben utat építettek, a tanács az út­burkoló köveket vette csak meg, segítettek a parcellázás­nál, egyáltalán minden telek­rendezési munkából maximá­lisan kivették részüket. Nem­csak magukon, hanem a taná­cson is sokat segítettek. Egyébként az összes társadal­mi munka értéke meghaladja a 9 millió forintot. Ennek je­lentőségét akkor látni igazán, ha hozzávesszük azt, hogy 1973-ban a költségvetésünk­ben szereplő községfejlesztési így tökéletesebben egymáshoz simuló csövekből hosszabb élettartamú vezeték állítható össze, kevesebb a csőtörés. A 1 ézerberendezést alkalmazzák annak a fúrópajzsnak a vezér- . léséhez is, amely több méter­rel a földfelszín alatt ássa a csövek helyét, fölötte közben zavartalan lehet a forgalom. Legutóbb Szegeden végeztek lézerrel vezényelt fúrópajzzsal vezetékfektetést. Az intézetnél most keresik a módszert, hogyan lehetne a földmunkát lézer segítségével egyszerűsíteni. Amennyiben megtalálják a megoldást, ak­kor az 500 kilométeres autópá­lya építésénél is felhasznál­ják majd. gyorsulhat vele a munka üteme. A tervek sze­rint a házgyári és a könnyű- szerkezetes építkezéseknél is felhasználják a lézert az egyes elemek pontos összeillesztésé­hez. alap 1 millió 400 ezer forintot tett ki. Ezt az összeget első­sorban a közvilágítás és a víz­ellátás javításába, illetve bő­vítésébe fektettük. Az 1972-es év az első díjjal 180 ezer fo­rintot hozott a „konyhára”. Ebből 80 ezret az általános is­kolának adtunk, hogy nálunk is beindulhasson a kabinet­rendszerű oktatás. Százezer forintot parkosításra, az úthá­lózat építésére, karbantartásá­ra, kulturális célokra és egyéb kommunális munkálatokra terveztünk be. Lambéria, méter magasan A solymári Vegyesipari Szö­vetkezet elnöke, Kovák Sán­dor egészíti ki az elmondotta­kat. — Ügy emlékszem, 1968- ban, egy tanácsi értekezleten beszéltünk egy erőteljesebb segítségnyújtási akcióról. Ak­kor mi is csatlakoztunk a fel­ajánlókhoz. Elsősorban az óvo­da, az iskola és a bölcsőde „tartozik” hozzánk. A legtöb­bet a szállításokkal tudunk segíteni, de van más módja is az összefogásnak. Helyrehoz­zák például két nagy csoport- szobánkat, megjavították a fa­lakat, majd lambériával von­ták be. így könnyen tisztán tartható, higiénikusabb, egész­ségesebb és nem utolsósorban esztétikusabb környezetben le­hetnek a kicsinyek — egészíti ki a szövetkezeti elnök szavait Móricz Mária, a bölcsőde ve­zetője. A 2. sz. napköziotthonos óvo­dában Kubiczay Józsefné ve­zető óvónő szintén nagyon elé­gedett a kapott segítséggel. — A PEMÜ a múlt év ok­tóberében egy teljes csoport­berendezést, felszerelést aján­dékozott óvodánknak. A kis­bútoroktól kezdve a függönyö­kig, játékokig mindent meg­kaptunk, így egy új csoportot fogadhattunk. Csak hálával tudok beszélni a vállalat dol­gozóiról, hiszen nem volt még olyan kérésünk, amit ne tel­jesítettek volna. Karácsonyra például 100 darab babát küld­tek ajándékba a gyerekeknek. Az udvarra egy nagy körhin­tát hoztak. Jövőre ismételni — A legkisebb dologban is gyorsan segítenek. Jó példa erre: megemlítettem néhány vállalatnál dolgozó szülőnek, hogy körülményes az óvoda udvarát locsolni — másnap már hosszú slagot szereltek a kútra... Vagy: több fektetőre volt szükségünk, újakat nem tudtunk venni, a régi. rossz fektetőket kellett újjá vará­zsolni. A Pilisvölgye Tsz dol­gozói a fektetők csővázát hoz­ták rendbe, a Vegyesipari Ktsz pedig vállalta a huzatok meg- varrását. Nekünk csupán a vá- szonanyagot kellett megvásá­rolni. Az idén tervezzük az udvar parkosítását, kis beton- padokat fogunk a kertbe állí­tani, babaházat építünk ... Va­lamennyit társadalmi munká­ból hozzuk létre. Mondhatom, itt Solymáron nem kell a szü­lőket, vállalatokat, szövetkeze­teket segítségadásra buzdítani. JSIemcsak óvónői minőségem­ben ismerem őket, a községi népfrontbizottság alelnöke is vagyok. Az 1974-es versenyt szeretnénk megnyerni, har­madszor is elsők lenni — ez lenne a korona eddigi mun­kánkon. Nemrég voltak a tanácstagi beszámolók, ahol az egyes választókörzetek képviselői örömmel jelentették: a lakos­ság elégedett a tervekkel is. Kovács Béláné tanácselnök felsorol néhányat belőlük. — Körülbelül 7 kilométer hosszúságú járda építését ter­vezzük, s itt elsősorban a tár­sadalmi összefogásra számí­tunk. Szeretnénk egy nagy sportkombinátot építeni, új óvodára is szükségünk van, s mind több területet akarunk parkosítani. Ma községünkben az óvodáskorúak 30—40 szá­lúkat nem tudjuk elhelyezni, így 1975-ben el akarjuk kez­deni az óvodaépítkezést. Szabó Éva ~W~ ombos fák vették körül M a sétányt, s a magas­M J bál az Erzsébet-hídra nyílt kilátás. A pado­kon minden hely foglalt volt, de senki sem zavarta a fiút és a lányt. Árnyékban ültek. A lányon tarka selyemszoknya volt, a fiú szürke öltönyt vi­selt, de meleg szél járt és a pad támlájára terítette a zakó­ját. A lány minduntalan mo­corgóit, a fiú kedvetlenül néz­te. Papírzacskót vett ki a zse­béből. — Kérsz? — kérdezte. — Praliné? — húzta el a száját a lány, aztán mégis vett belőle. Lenézett a folyóra. — Nézd, de szép hajó! Biz­tosan üdülőket visz — mondta. A fiú bólintott. — Sohasem voltunk még hajókiránduláson. El kellene menni — mondta a lány és hátradőlt a pádon. A fiú eltette a papírzacskót. — Jókor jut eszedbe... — mondta. A lány szomorúan nézett. — Nem olyan rég még örül­tél, ha hívtalak. Ha — A fiú közbevágott. — Ennek vége. Tudhatod. A lány ismét a híd felé né­zett. — Elmehetnénk a Balaton­ra is ... i — Az idén Lengyelországba megyék. Majd ő elvisz — mondta a fiú. — A Mátrába akar menni. Vele még sokat nyaralhatok, ha ... — szólt elgondolkozva a lány. — Legjobb lenne megmon­dani neki. — Ráérek ... — Nem várhatsz. Ha az anyakönyvvezető előtt derül ki a dolog, kész a botrány! És később is válóok. — Ő! Te vagy a megteste­sült jóakarat. A féltő gondos­kodás. Ezt a faramuci helyze­tet ... hogy pont veled kell megtárgyalnom ... Akkor bez­zeg nem féltettél.. — neve­tet fel idegesen a lány. — Ha már kitüntettél a bi­zalmaddal. Ha már felkeres­tél... — nézett rá a fiú. — Kitüntettelek ... Ha már kitüntettelek! Meg kell puk­kadni! Ezt mondod azok után? ... Még hogy kitüntet­telek ... Hát neked ez nem természetes?! — kérdezte a lány. — Végül is neked kell meg­oldani. a te ügyed — mond­ta a fiú. — Nelced már semmi közöd hozzám!... Te nem ígértél semmit! És különben is neked ezt a tésztát nem tudtam vol­na beadni, igaz? Felesleges is lett volna. Mindig mindent tudtál. Hát akkor most légy okos! — támadt rá a lány. — Más megoldás nincs. Meg kell mondani neki. — És ha elmegy?! Ha töb­' A BUDAPESTI KÖZLEKEDÉSI VÁLLALAT | FELVESZ 21 éves kortól, kétéves, legalább 3,5 tonnás tehergépjárműn szerzett gyakorlattal, továbbá 20 éves kortól, az általános iskola nyolc osztályát elvégzett FÉRFIAKAT ÉS NŐKET VILLAMOSKOCSI-VEZETŐNEK, FÉRFIAKAT A HÉV RE MOTORVEZETÖNEK Felveszünk még 18 éves kortól férfiakat és nőket váltóőrnek, jelzőőrnek és egyéb földi szolgálati munkakörbe, valamint 24 éves kortól, a munkakör ellátására jogosító bizonyítvánnyal rendelkező férfiakat hajóqépésznek. Autóbuszvezetőink évi 10 000 Ft-os forgalmi juttatásban részesülnek, a villamoskocsi-vezetők évi 8000 Ft, a HÉV-motorvezetők pedig évi 5000 Ft munkaköri pótlékot kapnak. Járművezetőinknek - ha a megkívánt feltételek fennállnak —, nyugdíj-korkedvezmény jár, Bérezés - a kiképzés idő alatt is - a kollektív szerződés szerint. Téli és nyári egyenruhaellátásról gondoskodunk. Minden dolgozónk és családtagja autóbuszra, villamosra, a metróra és a HÉV-re szóló, díjtalan utazási igazolványt kap. Felvétel: Budapest VII., Kertész u. 16. sz. alatt (földszint 64.), és a vállalat valamennyi telephelyén. Szentendrén már sikerrel vizsgázott A lézer az építőiparban ÚJ ÓVODA Most vették birtokukba az ürömi kicsik az új községi óvodát, ahol 150 gyermeket tudnak elhelyezni. Képünkön: a csendes „terefere”-sarok. Koppány György felvétele Lukács Ferenc: Kisnyúl a bé látni se akar? A szülei is szeretnek. Meglepődnének ala­posan! — A fiúra kell bízni. Majd 6 elintézi velük. Minél to­vább hallgatsz, annál kelle­metlenebb — érvelt a fiú. A lány a földre nézett. — Jé, kisnyűl! — kiáltott fel. A nyuszi ott ült a pad alatt. A fiú lehajolt érte, aztán mást gondolt. — Azt kell mondanod, hogy restellted a dolgot. Nem akar­tad elveszíteni. A nyuszi odébb ugrott és le­ült a fűbe. A lány odanézett. — Ha ez olyan egyszerű len­ne... És az a másik dolog, amit neked köszönhetek? __ — N em nekem. Magadnak és az orvosnak! — tiltakozott a fiú. — Miattad tettem. „Ó, drá­gám, roppant könnyű kis mű­tét. Észre sem fogod venni és minden rendben lesz’’... Rendben hát! Csak éppen... — kacagott fel hisztérikusan a lány. — Nem akartam, hogy apa nélkül... Az elején is tudtad. Megtetted te ezt már máskor is — modta a fiú. Mögöttük sírás hallatszott. Egy tíz év körüli kislány fu­tott hozzájuk. — A nyuszim! Bácsi! A nyuszikám! Nem látták a nyu­szikámat?! Elveszett a nyuszi­kám!— kiáltozta ijedten. A lány a bokrok felé intett. — Erre szaladt! Itt ugyan nem találod meg. Már lemond­hatsz róla — mondta. A gyerek hangosabban zo­kogott. — Kihoztam ... hogy a sza­badban legyen ... hogy ehes­sen friss füvet... és most... elszökött! Nagyon kikapok ott­hon. — Vékony, sápadt arcú kislány volt, kék szalaggal a hajában. A fiú magához vonta és megsimogatta a fejét. — Ö, te kis butuska! Hogy engedhettél el itt egy nyuszit? Most már késő. Ne sírj! A kislány a fiú térdébe ka­paszkodott. — Bácsi! Segítsen... meg­keresni. Nagyon... kikapok! hüppögte. A fiú az ölébe emelte és a zsebébe nyúlt a tárcájáért. Egy százast vett ki belőle. — Nesze! Fogd. Vidd haza és mondd meg, hogy a nyúl elveszett, de kaptál pénzt és veszel majd másikat. Tényleg, mennyibe kerül egy nyúl? — kérdezte a lányt. A kislány összehajtogatta a pénzt és a köténykéje zsebé­be tette. — Ez jellemző rád! Ilyen kísnyulat egy húszasért kap­ni — mondta a lány. — Mindegy. A többin ve­pad alatt gyél csokit — mondta a fiú a kislánynak. Az még mindig hüppögött. — Most jut eszembe, van nálam finom édesség — mo­solygott rá és odaadta neki a pralinét. — Most már ne sírj! — Azt mondd, hogy eladtad a nyulat. Még meg is dicsér­nek érte — mondta neki a lány. A kislány abbahagyta a sí­rást, leszállt a fiú öléből és elindult lefelé. Többször visz- szanézett, integetett is nekik, A fiú visszaintett. — En adjak neked tippe­ket?! — nevetett a lányra. — De legjobb, ha nem variálsz,. Meg kell mondani az igazat. Ha szeret, meg fogja érteni, afelől nem kell aggódnod. A lány felcsattant. — És én még számítottam rád! Hogy majd kitalálsz va­lami okosat. Szóval álljak elébe és azt mondjam: „Ked­ves Jenő! Négy hónapon ke­resztül elfelejtettem megmon­dani, hogy én tulajdonképpen elvált asszony vagyok, már két éve. Ä férjem elkergetett, mert megcsaltam! Meg aztán az egyik szeretőm nem. vi­gyázott és volt egy roppant könnyű kis műtétem és soha többé nem lehet gyerekem. Legalábbis nagyon való­színű!” Szóval ezt mondjam?! A fiú az asszony vállára tet­te a kezét. — Tudom, hogy kínos. De túl kell esni rajta. És nyilván finomabban is elő lehet adni — mondta. — Kint vagyok veled a víz­ből! Mindannyiotokkal kint voltam a vízből! Mindig csak magamra számíthattam — mondta az asszony. A fiú a szemébe nézett. — Ne légy önző... És az egyenes út a legjobb. Az asszony odabújt hozzá. — Legszívesebben hagynám az egészet a fenébe és hozzád mennék. Te megértő vagy és ■mindent tudsz rólam. A fiú elkomorodott. — Tudod, hogy vége! Fél éve vége. Az asszony felsóhajtott. — Kutya meleg van. Gye­rünk sörözni, aztán táncol­junk egyet. Majd valahogy csak lesz — mondta. — Mást se csináltunk, csak söröztünk és táncoltunk. Cso­da, hogy csak három hónapig tartott? ... — nézett rá a fiú. Az asszony lehorgasztotta a fejét. — Na jól van. Ne szomor- kodj! Ezen már nem segíthe­tünk. Légy jókedvű — mond­ta neki a fiú. — Nagyon jókedvű vagyok! Nagyan-nagyon jókedvű va­gyok! Itt ülök huszonegy éves fejjel és nagyon jókedvű vagyok — mondta az asszony.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom