Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-02 / 77. szám

4 ~&ŰHap 1974. ÁPRILIS 2., KEDD Hétfőn az Országház Vadásztermében ünnepélyesen ki­osztották az 1974. évi kiváló, illetve érdemes művész címeket. Az ünnepség elnökségében helyet foglalt Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, a Minisztertanács el­nökhelyettese, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, dr. Kornidesz Mihály, a Központi Bizottság tudományos közoktatási és kulturális osz­tályának vezetője és dr. Orbán László művelődésügyi minisz­tériumi államtitkár. Aczél György mondott ünnepi beszédet, majd átadta a művészeti kitüntetéseket. Az ünnepség után a Minisztertanács fogadást adott a ki­tüntetettek tiszteletére. Művészeti díjakat adtak át hétfőn a Fészek Klubban is. Az ünnepségen megjelent és az elnökségben foglalt helyet Aczél György, a Politikai Bizottság tagja, a Minisztertanács elnök- helyettese, Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára, dr Kor­nidesz Mihály, a Központi Bizottság osztályvezetője, Tömpe István, a Központi Bizottság tagja a Magyar Rádió és Tele­vízió elnöke, dr. Sirnó Jenő művelődésügyi miniszterhelyettes és Voss Imre, a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének fő­titkára. Ott volt művészeti, politikai és társadalmi életünk szá­mos más vezető személyisége. Az idei József Attila-, Jászai Mari-, Balázs Béla-, Erkel Ferenc-, Liszt Ferenc- és Munkácsy Mihály-díjasokat dr. Or­bán László művelődésügyi minisztériumi államtitkár üdvözöl­te, majd átadta a kitüntetéseket. Ezt követően fogadást adott tiszteletükre. Pest megye számára nagy megtiszteltetés, hogy öt. a megyében élő művész került tegnap a díjazottak közé. Közülük négyen, festők és szobrászok — Ilosvai Varga István, Gráber Margit, Asszonyt Tamás és Csíkszentmihályi Róbert — Szentendrén élnek, az ötö­dik, Lehotka Gábor orgonaművész pedig Vác városá­nak lakója. Asszonyl Tamás Egy kissé megilletődve néz -körül a Részek Klub emeleti termében, a többi - ünnepelt - társ között. Az első, aki felfi­gyel rá, Somogyi József, Kos- suth-díjas szobrászművész. A kezét nyújtja, előre gratulál a kitüntetéshez. Asszonyi Tamás nehezen ol­dódik az ünnep hangulatában. Nehezen szokja, hogy fiatalon — harminckét évesen — már az ünnepeltek közé tartozik. Még kilenc esztendeje sincs, hogy diplomát szerzett a Kép­zőművészeti Főiskolán, ahol Marisa István, Szabó Iván és Pátzay Pál irányításával is­merkedett a képzőművészet­tel. Ötödik esztendeje él Szent, endrén, az új műteremlakások egyikében feleségével, Jávor Piroska festőművésszel. Szob­rásznak készült gyermekkora óta és minden különösebb ne­hézség nélkül jutott el a dip­lomáig. — Vívódtam mint ember, kerestem az utat, mint mű­vész — így foglalja össze az eltelt kilenc esztendőt. 1970-ben nyílt meg első ön­álló tárlata a Derkovits-te- remben. Ezt követte tavaly a budapesti Helikon Galériában majd pedig a balassagyarmati Horváth Galériában rendezett kiállítás. — Soha nem akarok meg­maradni egy bizonyos formai megoldásnál. Minden izgat, minden érdekel, az a fontos, hogy az ember minden alkotá­sában a saját gondolatait fe­jezze ki. Csíkszentmihályi Róbert A jóbarát és pályatárs, Asszonyi Tamás gratulál elő­ször Csíkszentmihályi Ró- bertnek a kitüntetéshez. Nem véletlenül: lényegében egy­szerre indult művészi pályá­juk, s ha Csíkszentmihályi néhány esztendővel korábban is telepedett meg Szentendrén, a főiskola után is összetalál­koztak, sőt ahogy tréfásan megjegyzi az ünnepség után: — Írjon macskakörmöket, hiszen lényegében ugyanazt csinálom én is, amit Asszonyi Tamás, szobrokat, érmeket, císzkutakat, utca jelző táblá­kat ... Még a tanáraink is azonosak voltak: Szabó Iván és Pátzay Pál... Az első ön­álló kiállításunk is ugyanarra az esztendőre esik: én is 1970- ben mutatkoztam be először a szentendrei Ferenczy Mú­zeumban. A legutóbbi tárla­tom viszont alig egy hete zá­rult a budapesti Petőfi Irodáig mi Mmeurnban, ahol .fratvarí éremmel és húsz szoborral szerepeltem. A ma harmincnégy eszten­dős művész, tanár a budapesti Képző- és Iparművészeti Gim­náziumban. Nevét elsősorban sikeres érmeiről ismerik Pest megyében. Nyughatatlan művész, akár­csak Asszonyi Tamás: kőbe, fába, vasba, bronzba és már­ványba mintázza legkülönbö­zőbb alkotásait. lehotka Gábor Lehotka Gábor orgonamű­vész tizenegy évvel ezelőtt, 1963 tavaszán kapott művész- tanári diplomát a budapesti Zeneművészeti Főiskolán. Diplomakoncertjét a kritika egyöntetű lelkesedéssel üd­vözölte. Zenei tanulmányait szülővárosában, Vácott kezd­te, s mindig hálával emléke­zett vissza azokra a pedagó­gusokra, akik első lépéseit irányították a muzsika terü­letén. A budapesti Bartók Bé­la Zeneművészeti Szakközép- iskolában Gergely Ferenc nö­vendéke volt, a zeneakadé­mián pedig Pécsi Sebestyén­nél tanult. Tanulmányait vö­rös diplomával fejezte be, majd a következő ' nyáron Velencében mesterkurzuson vett részt, maestro Vignanelli vezetésével. Azóta számos nagy sikerű hazai és külföldi hangversenyturnén vett részt. Első sikereit a barokk mu­zsika tolmácsolásával, első­sorban Johann Sebastian Bach műveinek előadásával aratta. Nemsokára azonban felfedezte hangszerének új lehetőségeit, s elszegődött a Átadták az idei művészeti díjakat Öt Pest megyei a kitüntetettek között kortárs zene szószólójává is. Sikerült eloszlatnia azt a tév­hitet, hogy az orgonán csak a barokk zene szól szépen. Lehotka nemcsak hangsze­rének világviszonylatban is ersmert előadóművésze, ha­nem a régi orgonák lelkes felkutatója. Tanári munkássága is fi­gyelmet érdemel. 1969 óta a budapesti Bartók Béla Zene- művészeti Szakközépiskola ta­nára — egykori mesterének, Gergely Ferencnek utóda. Ta­nításában is az az igényesség és humánum mutatkozik meg, ami játékát is jellemzi. Ma is Vácott él. Ilosvai Varga István Aki egyszfer már megfor­dult a ma hetvenkilenc eszten­dős mester műtermében, s ko­rábban soha nem járt Szent­endrén, az is nyomban otthon érzi magát a történelmi han­gulatot árasztó műemlék vá­roskában. Ilosvai Varga István vásznairól maga a város te­kint a szemlélőre: a zegzugos sikátorok, a kényszerű ka­■ sy->írr n. TO nyarba torzult szűk utcák, a felülről szemlélt háztetők szö­gekbe torlódó színes sokasága, tornyok, virágos kisudvarok. Ez festői világa — egy híján negyven esztendeje. 1935-ben érkezett a Tiszán­túlról a Duna-parti városkába a Rippl-Rónai keze alatt ta­nult festő s itt találta meg igazán alkotó világát, amely rokon mindazzal, amit ma szentendrei festészet néven emlegetünk, rokon és mégis egyedi, mért művészetében mentes maradt mindmáig az idegen hatásoktól. Legfőbb témája a város és a táj, de e város- és tájképek­nek szinte mindig kiegészítője az ember. Nem az életképek hús-vér emberalakja, hanem a cselekvő, munkálkodó ember egyéni jegyek nélküli fogalmi megjelenítése tükröződik eze­ken a képeken. Nem az a fontos Ilosvai Varga képein, hogy kik ezek az emberek, sokkal inkább az: emberi munka nyomán, az emberért van itt minden. Ez művészeté­nek egyik legsajátosabb s egy­ben leghumánusabb vonása. Ilosvai Varga István a mes­terségnek fölényes tudója. Több mint fél évszázados mű­vészi pályája egyenletes, de nem egyhangú. Stílusának, fel­fogásának, előadásának válto­zásait csupán előző korának alkotásaitól való, önmaga ál­tal is szükségesnek érzett to­vábblépések ésszerű távolságai jelenti. Képei — a pályakez­dés óta — a természeti lát­vány valóságának szilárd tala­ján fogantak. Művészetének nagyságát az adja, hogy min­denki számára könnyen érthe­tő a mondanivaló, képeinek szemlélői könnyen azonosulni tudnak a művész érzéseivel, gazdag és humánus gondolat- világával. Aczél György átadja a kitüntetést Gráber Margit A szentendrei festészet má­sik, most kitüntetett reprezen­tánsa Gráber Margit. Bár Nagybánya és Párizs szintén jelentős állomásai művészi pá­lyájának, a legteljesebben mégis Szentendréhez kötődik művészete, e sokarcú város­hoz, ahol hosszú évtizedek óta él és dolgozik, s ahova min­dig, mindenhonnan visszatér. Ahogyan maga megfogalmaz­ta: Szentendre nélkül ma már nem tudna elképzelni sem az életét, sem festészetét. „Szent­endre nekem mindent egy­szerre jelent: otthont, múzsát, az egész életet.” Gráber Margit Szentendréje intim, alig-alig lép túl a ker­teket elválasztó kerítéseken. Ám azon belül olyan sokszí­nűséggel bontja ki e zártabb, bensőségesebb világ életét, amit talán még senki nem tett meg a városban élő művész közül. Képei halk szavúak, szeretetteljes vallomások az őt közvetlenül körülvevő tár­gyakról, a színpompás vagy frisseségüket éppen elvesztő virágokról, a kert zamatos gyümölcseiről, a fákról vagy éppen a kert valamelyik jel­legzetes zugáról, amelyeknek látványával soha nem tud be­telni. Gráber Margit az életet festi, nem félve ábrázolni an­nak árnyékosabb, szomorúság­ra hangoló oldalait sem. Művészetében sajátos mó­don ötvözi a nagybányaiak rajongó természetszeretetét a franciásan könnyed, derűs eleganciával, szellemmel és vitalitással. Mindez magas fokú szinkultúrával és remek felkészültséggel párosul. Mű­vészetének egyik legértéke­sebb eleme gyöngéd női lel­kisége. Festészete a szó leg­nemesebb értelmében feminin festészet, amely túl a virá­gokhoz, csendéletekhez való kötődésen, leginkább női port­réin érződik. Gráber Margit világa em­berközeli világ, mely életünk­nek apróbb, látszólag kevésbé fontos rezdüléseit fogalmazza meg a festészet sokszínű, so­kakhoz szóló nyelvén. ' v líra ysorí rno.v& íí/t tföio ! A Minisztertanács a szocialista kultúra terén elért eredményeik elismeréséül a „MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KIVÁLÓ MŰVÉSZÉ” címmel tünteti ki Egri Istvánt, a Nemzeti Színház színész-rendezőjét, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művészét rendezéseiért és kiemelkedő szín­vonalú művészi alakításaiért; Faragó Andrást, a Magyar Ál­lami Operáház Liszt-díjas magán­énekesét, a Magyar Népköztársa­ság érdemes művészét a klasz- szikus operák főszerepeiben nyúj­tott kiemelkedő művészi teljesít­ményeiért; Ilosvay Varga István festőmű­vészt, a Magyar Népköztársaság érdemes művészét több évtizedes alkotói munkásságáért; Lukács Margitot, a Nemzeti Színház Kossuth-díjas és Jászai­dig as színművészét, a Magyar Nép- köztársaság érdemes művészét ki­váló művészi alakításaiért; Márk Tivadart, az Állami Ope­raház Kossuth-díjas vezető jel­meztervezőjét, a Magyar Népköz- társaság érdemes művészét több évtizedes magas színvonalú jel­meztervezői munkásságáért; Mihály András Erkel-díj as ze­neszerzőt, Liszt-díjas karnagyot, a Zeneművészeti Főiskola Kossuth- díjas tanárát, a Magyar Népköz- társaság érdemes művészét zene­szerzői tevékenységéért és az új magyar zeneművek nagy sikerű hazai és külföldi bemutatásáért; Sinkovits Imrét, a Nemzeti Szín­ház Kossuth-díjas és Jászai-díjas színművészét, a Magyar Népköz- társaság érdemes művészét ki­emelkedő alakításaiért, sokoldalú színművészeti tevékenységéért. A „MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG Érdemes művészé»» címmel tüntette ki Bokor Péter Balázs Béla-díjas filmrendezőt történelmi dokumen­tumfilmjeiért; Chiovini Ferenc Munkácsy-díjas festőművészt eredményes művészi alkotómunkásságáért; Dr. Cserés Miklóst, a Magyar Rádió Jászai-díjas rendezőjét há­rom évtizedes rádiórendezői te­vékenységéért; Csohány Kálmán Munkácáy-dí- jas grafikusművészt magas szín­vonalú grafikusművészi alkotóte­vékenységéért; Dózsa Imrét, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas szólótánco­sát a balettművészetben nyújtott kiváló teljesítményeiért; Forray Gábort, a Magyar Állami Operaház Erkel-díjas vezető dísz­lettervezőjét magas színvonalú díszlettervezői tevékenységéért; Galsay Ervint, a Magyar Állami Operaház nyugdíjas magánéneke­sét több évtizedes kiemelkedő operaénekesi munkásságáért; Z. Gács György Munkácsy-díjas festőművészt, az iparművészeti főiskola tanárát kiemelkedő mű­vészi alkotótevékenységéért és művészetpedagógiai tevékenysé­géért; Gink Károly Balázs Béla-díjas fotóművészt kiemelkedő művészeti tevékenységéért és nagy sikerű fotóalbumaiért; Giricz Mátyást, a szegedi Nem­zeti Színház Jászai-dijas igazgató­ját magas színvonalú rendezői te­vékenységéért ; Görgei Györgyöt, a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttese Liszt­díjas művészeti vezetőjét eredmé­nyes zenekarvezetői tevékenysé­géért; Gráber Margit festőművészt több évtizedes kiemelkedő színvonalú alkotóm unikásságáért; Keres Emil Kossuth-díjas és Jászai-díjas színművészt, az Iro­dalmi Színpad igazgatóját kiemel­kedő előadóművészi és színészi, valamint színházvezetői tevékeny­ségéért ; Kézdy Lórántot, a Magyar Te­levízió Balázs Béla-díjas fődíszlet­tervezőjét magas színvonalú dísz­lettervezői tevékenységéért; Kishegyi Árpádot, a Magyar Ál­lami Operaház Liszt-díjas magán­énekesét több évtizedes magas színvonalú operaénekesi munkás­ságáért ; Kohut Magdát, a Nemzeti Szín­ház Jászai-díjas színművészét klasszikus és modern drámákban nyúj tott alakításaiért; Lukács Ervint, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas karmesterét magas színvonalú karmesteri te­vékenységéért ; Marczis Demetert, a pécsi Nem­zeti Színház Liszt-díjas magánéne­kesét az opera és az oratórium műfajban kifejtett eredményes művészi tevékenységéért; Márkus Lászlót, a Madách Szín­ház Jászai-díjas színművészét ma­gas színvonalú és sokoldalú szí­nészi alakításaiért; Moldován Stefániát, a Magyar Állami Operaház Liszt-díjas ma­gánénekesét a klasszikus operáik főszerepeiben elért művészi sike­reiért; Nepp Józsefet, a Pannónia Film­stúdió Balázs Béla-díjas rajzfilm­rendezőjét kiemelkedő rendezői tevékenységéért; Palcsó Sándort, a Magyar Álla­mi Operaház Liszt-díjas magán­énekesét magas színvonalú opera­énekesi tevékenységéért; Petress Zsuzsát, a Fővárosi Ope­rettszínház Jászai-díjas színművé­szét az operett és zenés műfaj­ban nyújtott kiváló alakításaiért; Pécsi Sebestyén Liszt-díjas or­gonaművészt, a Zeneművészei Fő­iskola tanárát magas színvonalú orgonművészi tevékenységéért; Pongrácz Péter Liszt-díjas oboa­művészt, a Magyar Állami Ope­raház zenekari művészét kiváló előadóművészi tevékenységéért; Rajkai Györgyöt, a Thália Szín­ház díszlettervezőjét kiemelkedő díszlettervezői tevékenységéért; Sára Sándor Balázs Béla-díjas filmoperatőrt nagy hatású, ki­emelkedő filmoperatőri és művé­szi tevékenységéért; Szabó Vladimir Munkácsy-díjas festő- és grafikusművészt kiemel­kedő művészi alkotótevékenysé­géért ; Szőllősy András Erkel-díjas ze­neszerzőt, a Zeneművészeti Főis­kola tanárát kiemelkedő zeneszer­zői tevékenységéért; Tar jani Ferenc Liszt-díjas kürt­művészt, a Magyar Rádió és Te­levízió szimfonikus zenekara tag­ját kimagasló előadóművészi te­vékenységéért ; Vancsa Lajos Balázs Béla-díjas filmoperatőrt több évtizedes ki­emelkedő íilmoperatőri tevékeny­ségéért; Varga Magdát, a debreceni Cso­konai Színház magánénekesét ma­gas színvonalú operaénekesi te­vékenységéért ★ JÓZSEF ATTILA-DÍJ I. fokozat Karinthy Ferenc író Képes Géza költő, műfordító Törők Sándor író Zelk Zoltán költő II. fokozat Elbert János kritikus, műfordító Jovanovics Miklós kritikus, szer­kesztő Rákosy Gergely író Simonyi Imre költő Tóth Eszter költő, műfordító III. fokozat Lázár Ervin író Simonffy András író ördögh Szilveszter író JÁSZ AI MARI-DIJ I. fokozat D. Kiss István, az Állami Báb­színház művésze. Lehoczky Zsuzsa, a Fővárosi Operettszínház színművésze Marton Frigyes, a Magyar Rádió rendezője Szitankay István, a Nemzeti Színház színművésze Tahi Tóth László, a Vígszínház színművésze Zolnai Zsuzsa, a Nemzeti Szín­ház színművésze. II. fóliát Göndör Klára, a veszprémi Pe­tőfi Színház színművésze Győri Emil, a pécsi Nemzeti Színház színművésze Káló Flórián, a József Attila Színház színművésze Székely Gábor, a szolnoki Szig­ligeti Színház igazgatója Zsámbéki Gábor, a kaposvári Csíky Gergely Színház főrende­zője. III. fokozat Csala Zsuzsa, a Vidám Színpad színművésze Esztergályos Cecília, a Thália Színház színművésze Solymosi Ottó, a Magyar Rádió rendezője Schütz Ila, a Madách Színház színművésze Szabó Kálmán, a kaposvári Csí­ky Gergely Színház színművésze Várnagy Katalin, az Állami Dé­ryné Színház színművésze Faludy-ugrócsoport. BALÁZS BELA-PIJ I. fokozat Esztergályos Károly rendező, MRT Jankovich Marcell rajzfilmren- Szinetár Miklós főrendező, MRT II. fokozat Fejér Tamás filmrendező Kocsis Sándor operatőr, MRT Kónya Kálmán fotóművész Ragályi Elemér filmoperatőr III. fokozat Glosz Róbert filmrendező Halász Mihály operatőr, MRT Mátray Mihály operatőr, MRT Széplaki Gyula filmoperatőr Vayer Tamás díszlettervező LISZT FERENC-DIJ * I. fokozat Gregor József, a szegedi Nem­zeti Színház magánénekese Kasza Katalin, az Állami Ope­raház magánénekese Sudlik Mária, az Állami Opera­ház magánénekese Szendrei Karper László gitár­művész, az Országos Filharmónia szólistája. II. fokozat Gaál Éva, az Állami Operaház magán táncosa Lehotka Gábor orgonaművész. az Országos Filharmónia szólistá­ja Lubik Hedvig hárfaművész Pál Tamás, az Állami Operaház karmestere Sebestyén János csembalómű­vész, az MRT zenei főosztályának munkatársa. III. fokozat Csapó Károly énekművész, az Állami Népi Együttes tagja Réti Csaba, a szegedi Nemzeti színház magánénekese Metzger Márta, az Állami Ope­raház magántáncosa. ERKEL FERENC-DIJ I. fokozat Dr. Demény János zenetudós Székely Endre zeneszerző. II. fokozat Novak Ferenc, a Magyar Nép­hadsereg Művészegyüttese és a HVDSZ Bihari János Táncegyütte­sének koreográfusa Soproni József zeneszerző, tanár III. fokozat Daróczi Bárdos Tamás zeneszer­ző, az Állami Népi Együttes zene­kari vezetője Gonda János zenetudós, előadó­művész MUNKÁCSY MIHALY-DU I. II. III. I. fokozat Kiss Sándor szobrászművész Mikó Sándor iparművész, belső­építész Szándai Sándor szobrászművész II. fokozat Bér Rudolf festőművész Miskolczy László festőművész Solti Gizella textiltervező ipar­művész Vasvári Anna grafikusművész III. fokozat Asszonyi Tamás szobrászművész Bognár Árpád grafikusművész Csíkszentmihályi Róbert szob­rászművész Gácsi Mihály grafikusművész Szenes Zsuzsa textiltervező ipar­művész.

Next

/
Oldalképek
Tartalom