Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-25 / 95. szám

1974. ÁPRILIS 25., CSÜTÖRTÖK <MíHan _________ PO STABONTÁS Az- anya és a nagymama Édesanyám hosszú hónapo­kon keresztül ágyhoz kötött, magatehetetlen, súlyos beteg volt. Senki sem nyitotta rá az ej tót rajtam kívül. Én, férfi létemre, amennyire tudtam, elláttam. Sajnos, senkit sem tudtam találni, még horribilis összegért sem, aki az ápolását elvállalta volna. Ekkor fordul­tam a község illetékeseihez se­gítségért. Osztovics Jdnosné szíwel-lélekkel támogatta ügyemet, sokszor még munka­idején túl is, erejét meghala­dó dolgokra vállalkozva. • Ö szorgalmazta Varga József né kolléganőjével együtt, hogy a rendkívül nehéz kórházi vi­szonyok között is helyezzék el édesanyámat. Addig is sokat segítettek: távollétemben több­ször kitakarítottak, ápolták, megetették édesanyámat. A községi tanács és a járási hi­vatal e két dolgozójának ez­úton szeretnék köszönetét mondani. Kovács Gusztáv Ráckeve ★ A nőtanáccsal együttműköd­ve, a község idős és magate- heteden betegeit rendszeresen meglátogatjuk, segítjük, gyá- molítjuk. (A pilisi Vöröskereszt mun­katervéből.) A vöröskereszites naplóban a bejegyzések arról tanúskod­nak, hogy sokféle problémát tapasztaltunk a meglátogatott betegeknél. Például ilyeneket olvashatunk: „Magányosan él. Csak az orvos és az úttörők Április 11-i Postabontá­sunkban közöltük Kovács Já­nos szigetszentmiklósi lakos levelét Mostoha sziget cím­mel. Olvasónk arról panasz­kodott, hogy a községnek egyik részével, mely az Ár­pádligetet és a Duna-sort fog­lalja magában, mostohán bán­nak. Senki sem törődik az utakkal, a közvilágítás sem működik mindig. A Duna- part egy kis részét kivé­ve teljesen elhanyagolt e terület. A község lakótelepén viszont virágoskertek, par­kok, köves utak, járdák te­szik széppé a környéket; ter­mészetesen van neonvilági- tás, víz- és gázvezeték is. „Tudjuk, hogy a községfej­lesztésből egyszerre mindent megoldani nem lehet, mégis arra kérjük az illetékeseket: törődjenek a rendelkezésre álló kereteken belül a köz­ségnek ezzel a részével is” — fejeződik be a levél. Erre kaptuk az alábbi vá­laszt Garai Istvántól, a szi- getszentmiklósi nagyközségi tanács elnökétől: Szigetszentmiklós nagyköz­ség egyik legrégebbi és leg­kedveltebb része Árpádliget, melynek kialakításával a helyi tanacs kiemelten ioglaLkoziü. Már iíN>9-ben készült e terület­re részletes rendezési terv, melyet I9í3-ban az időközben felmerült társadalmi igények miatt a itáckevei-Duna-ág re­gionális rendezési tervével összhangban, az ÉVM terv- zsűri jóváhagyásával módosí­tottunk. A végső cél Arpádii- get üdülőterületi jellegének ki­alakítása.- E terv szerint a fő közlekedé­si utak egyirányúsításával megoldódik a helyközi és az átmenő forgalom különválasz­tása. Jelenleg az utak kiépíté­séhez nincs anyagi lehetősé­günk. A közeljövőben salak­szállítással és terítéssel kíván­juk a főbb útegyenetlenségeket megszüntetni. Tervezzük a nagyközségben a vezetékes lépik át küszöbét. Kevés tü­zelőjét ellopták”. Vagy: „A kitört ablak miatt nem tudja jól fűteni szobiját. Az üveges csak hitegeti. Sokszor három nap is elmúlik, míg valaki te­jet, kenyeret hoz neki” Vagy: „Részeges fia elveszi a nyug­díját. Sokszor meg is veri”. Nem sorolom tovább, in­kább arról az esetről számo­lok be, amikor semmit sem kellett panaszként feljegyezni. Egy hűvös délutánon, sze- mergő esőben kerestem fel a számomra kijelölt idős asz- szony házát. Kopogásomra kedves invitálását kaptam: „Tessék csak ide, a jó meleg szobába!” jólesett — ilyen szívélyesen még nem tessékel­tek az eltartottak hozzátarto­zói. A szépen berendezett, fel­tűnően tiszta szobában hófe­hér ágyban feküdt a keresett idős asszony. Kedvesen mo­solygott rám, éppúgy, mint a fogadó fiatal nő. — Nagyon örülök, hogy el tetszett jönni — mondta a nagymama. — De nem ám az ajándékcsomagért örülök! Az» el se fogadom. Tessék olyan­nak adni, aki jobban rá van szorulva mint mi. Jól megva­gyunk az unokámmal. Ö dől­£ ivóvízhálózat kiépítését társu­lati formában, a kivitelezés el­ső ütemében Arpádligetre is bevezetjük a jó minőségű ivó­vizet. E munkálatok befejezése után kerülhet csak sor a főbb közlekedési utak rendezésére. A közvilágítással valóban vannak problémák. Ennek megfelelően felkerestük az Elektromos Művek pesterzsé­beti üzemviteli osztályát. Nem­rég arról tájékoztattak, hogy a közvilágítást kijavították. A villanyhálózat jelenlegi re­konstrukciós munkái szintén Arpádliget elekfcromosenergia- ellátását hivatottak megoldani két új transzformátor felállítá­sával. Az olvasó és a lakosság szíves figyelmét felhívjuk arra is, hogy valamennyi tanácsta­gunk rendelkezik bérmentesí­tett levelezőlappal, melyen az elektromos hálózatban észlelt hibákat közvetlenül be lehet jelenteni az Elektromos Művek csepeli kirendeltségéhez. Ez a szerv megállapodásunk szerint haladéktalanul intézkedik. A szeméttel kapcsolatban közöljük, hogy a tanács hét­fői és csütörtöki napokon rendszeresen elszállíttatja a szemetet. A lakosság nagyobb körültekintése, figyelme és gondossága segíthetné elő a közterületek tisztán tartását. A tanács évente több mint fél­millió forintot fordít parkjai­nak gondozására és felújításá­ra. Az összeg tetemes része a gondatlanságból okozott károk helyreállításához szükséges. Ebből következik, hogy a ta­nácsnak is csaik az lehet a ké­rése a lakossághoz, hogy a közterületek, a társadalmi tu­lajdon védelmében nyújtson hathatós segítséget. Továbbra is szívesen vesszük a közérdekű bejelentéseket, és a tőlünk telhető módon min­den segítséget megadunk a problémák megoldásához. gozik, én meg bizony csak a terhére vagyok. Közben az unoka kiment, majd mentegetőzve tért visz- sza a konyhából: — Majdnem kifutott a tej. Kitettem lehűlni, mert a nagymama csak langyosat ihat. — Három éve vagyok ágy- banfekvő. Jelenleg 88 éves — folytatta a nagymama. — Mi lenne velem, ha nem lenne a kisunokám? ... Hónapok múlva, amikor már el is felejtettem ezt a lá­togatást, egy gyászruhás fiatal nő lépett hivatali szobánkba. Csendesen várakozott sorára. Csak mikor tekintetünk talál­kozott, sírta el magát: — Nincs többé nagyma­ma ... Megrezzentem. Soha sem hittem, hogy három szóból ennyi szeretet és fájdalom tud kicsengni. Bognár Józsefné vöröskeresztes-titkár Pilis Kézbesítés — lépcsőre Tizenöt éve vagyak a Pest megyei Hírlap előfizetője. Saj­nos, körülbelül 2 éve egy nyugdíjas férfi baráti alapon Kedves Lajkó István! Ha csupán a Túráról be­érkező, a falugyűlésről be­számoló tudósítói leveleket te­kintjük, már azok alapján el­mondhatunk egy valamit a legutóbbi falugyűlésről, hogy voltak bizonyos furcsaságai. Az ön levelét követően ugyanis nemsokára megér­kezett Gólya József Ferenc tudósítónk beszámolója is, s az abban foglaltak jórészt összecsengtek az Ön levelé­vel. Mindketten közügyben Mi is történt ezen a falu­gyűlésen ? Levele szerint a különbö­ző — egyébként rendkívül ér­dekes és fontos — beszámo­lókkal, beszédekkel az idő olyannyira eltelt, hogy a je­lenlévők felszólalásaira álig- alig került sor. Kezdődött az­zal, hogy a falugyűlést leve­zető népfrontelnök javasolta: a község vezetői ne külön- külön, minden felszólalás után válaszoljanak, hanem többet követően egyszerre. Hat hozzászólás után aztán a népfrontelnök megnézte az óráját, „az idő előrehaladott” — mondotta — és befejező­dött a falugyűlés. „Nem kér­dezte meg, hogy van-e vala­kinek még problémája — írja Ön —, mert lett volna még mondanivaló. Az állampolgá­rok az ilyen alkalmakra fel­készülnek. . A levélben leírtakat túrái tapasztalataink igazolták. Be­széltem túrái lakosokkal, tú­rái párt- és tanácsi vezetők­kel, a néofrontelnökkel is, és kiderült, hogy ön tulaj­donképpen nagyon diploma­tikusan fogalmazott. Hallot­tam olyan véleményt is, hogy a falugyűlést akkor rekesztették be hirtelen, ami­kor a kényes kérdések kerül­tek szóba. Aztán: a falugyű­lésen némiképp hangos jele­netre is sor került. Az egyik vélemény szerint a kelletnél talán hangosabban válaszolt a tanácselnök az egyik fel­szólalónak, többek viszont úgy vélekednek, hogy 'igaza hozza az újságot, mivel a pos­ta a kézbesítést nem vállalta. Legújabban a postás a leve­leket is a lépcsőre dobja, és a lakóknak kell széthordaniuk a címzetteknek — még a hi­vatalos leveleket is. Most hús­vétikor történt, hogy a vendé­geim hamarabb megérkeztek, sőt, már el is mentek, mint az általuk küldött képeslapok. Az április 10-én feladott lapokat csak 16-án kaptam meg. Saj­nos, már máskor is előfordult hasonló eset, sőt, olyan is, hogy egyszerre három levelet kaptam a fiamtól, noha, kü­lönböző időpontban írta őket. Dunakeszin a központban la­kom. Nem értem, hogy Buda­pest szomszédságában miért okoz ilyen problémát a kéz­besítés? volt a tanácselnöknek, Mimi­kor nem hagyta semmibe ven­ni a község minden eddigi fejlődését, és eredményét. Egy harmadik vélemény szerint egy községi vezetőnek ilyen­kor sem szabad elvesztenie az önuralmát Egy bizonyos, mégpedig az, hogy közügyben, a község dolgában indulatos kodtak mindketten, a felszólaló is és a tanácselnök is! Itt közbevetőleg idézem Szilágyi Péternek, a nagy­községi pártbizottság titká­rának a megállapításait, ame­lyek szerint a 9000 lakosú nagyközségben — ahol az em­berek többsége munkás —, olyanok élnek, és ezt az el­múlt években számtalanszor bebizonyították, akik egyér­telműen támogatnak mindent, ami a haladást jelenti. Egyetlen olyan példát sem tudtak mondani a község ve­zetői, hogy ha valamiben a lakosság véleményét, vagy segítségét kérték, elutasító lett volna a válasz. Persze, mint mindenütt, Túrán is vannak olyan emberek, akik na­gyon pontosan el tudják mon­dani, hogy még mi minden kellene, de amikor a hogyan­ra is választ kémek tőlük, messze elkerülik a tanácshá­zát. Az sem csupán túrái saját­ság, hogy nem élnek rosszul az emberek. Megfogadtam egy-két túrái lakos tanácsát, végigmentem a falu néhány utcáján és valóban, szinte messziről, meg lehet monda­ni, hogy melyik a középület és melyik a magánház. Az összehasonlítás nem a középü­leteknek kedvez. Szükséges volt ezeket köz­bevetőleg elmondani, hogy érthetőbbé váljon a falugyű­lésen felmerült problémák egynémelyike. A lehetőségekhez képest A falugyűlésen lényegében arról volt szó, hogy az elmúlt évek során fejlődött-e a köz­ség, vagy sem, s ha igen, kellő ütemben, az igények­Nagykovácsi mindennapok A nagykovácsi tanács a biatorbágyi tanácsnak isko­laépítésre hárommillió forin­tot adott kölcsön 1976 máso­dik félévéig. Nagykovácsiban ugyanis akkor kezdik meg az iskola építését. ★ Községünkben törpe víz­müvet létesítettek. A lakos­ság körében nagy örömmel fogadott vízmű próbaüzeme­lése megkezdődött. Reméljük, hogy a bekapcsolt három új kút jelentősen enyhíti majd a vízellátási gondokat. ★ A tanács nemrég tartott vb. Álláspontok összecsapása: sikeres volt-e a falugyűlés? nek megfelelően fejlődött-e? Ami a kérdés első felét il­leti, a választ éppen ön és tudósítótársai adják meg a la­punkban is, a heti Posta­bontás-okban. Hogy mi az igazság a kérdés második fe­lét illetően, erre már nehe­zebb válaszolni. (Zárójelben hadd mondjam el, hogy nem látom bizonyítottnak, misze­rint a falugyűlés azért zárult olyan hirtelen, mert a „ké­nyes kérdések” következtek.) A főváros környéki közsé­geknek éppen az az egyik leg­sajátosabb problémája, hogy a munkaképes korúak jelentős része a fővárosba jár be na­ponta dolgozni és napról nap­ra módja van összehasonlíta­ni a fővárosi életkörülménye­ket a falusival. Érthető tehát, ha. Túrán is magasak az igé­nyek és legyen bár fejlődés, az mégis lassúnak tűnik. Termé­szetesen a község vezetőinek arra kell törekedniük — és arra is törekszenek —, hogy ezeket az igényeket a lehétő- ségekhez képest kielégítsék. Hangsúlyoznánk azonban: a lehetőségekhez képest. A fontosság sorrendjében Itt van példának a művelő­dési ház, szóba került ez a „kényes kérdés” a falugyűlé­sen is. Régi, öreg épület, a ta­nács évek óta toldozgaitja, ho­lott ugyanúgy látják a tanács vezetői, mint a fiatalok, hogy belőle a művelődésnek korsze­rű otthona sohasem lesz. Ed­dig megvan tehát az egyetér­tés. De itt van az újabb véle­mény: a sok tatarozás, átépí­tés árán már akár egy kacsa­lábon forgó kastélyt is építhet­tek volna! Hangzatos állítás ez, ha ketten-hárman és han­gosan hangoztatják, talán még igaznak is tűnik. Pedig nem igaz. Nem szándékozom én itt most számokat idézni, de tény, hogy egy új művelődési ház több millió forintba kerülne, s erre jelenleg a tanácsnak nincs pénze. Nincs, mert a mű­velődési háznál fontosabb gon­Válaszol az illetékes Nagy Tibor Dunakeszi Válaszlevél Túrára 7 vezetői tájékoztatták a végre­hajtó bizottságot az idei fel­adatokról. Az ülés második felében a Vöröskereszt tevé­kenységét beszélték meg. Júniusban két nagy jelen­tőségű előterjesztést tárgyal­nak meg. Ekkor értékelik majd az egységes szakigaz­gatási szerv kétéves munká­ját és az ifjúsági törvény vég­rehajtásáról és a nők helyze­téről lesz szó. Szűcs Lajos Nagykovácsi Szerkesztői üzenetek A. L., Dunakeszi: Levelét köszö­nettel megkaptuk. Felháborodása jogos. R. I.-né, Hévizgyörk: Az össze­get nem egyben, hanem havon­kénti részletekben kell törleszte­nie. N. S.-né, Budapest: Levélóra jogtanácsosunk Írásban válaszol. R. I., Kőcser: A leveleket még nem kaptuk meg. Kérjük, ha még aktuális a téma, írja meg szerkesztőségünknek. M. T., Cegléd: Köszönjük a tá­jékoztatást és az Ismertetőt. A ki- állitásról lapunkban már többször beszámoltunk. R. L, Nagykörös: Jogosítványa elkészült. Kérik, fáradjon be a Pest megyei Rendőr-főkapitány­ságra bizonyos részletek tisztázása végett. dók várnak megoldásra. Ilyen például az iskolaügy. Teljesen érthető, hogy ezzel kapcsolatban, a község vezetői nehéz helyzetben vannak. A kastély alkalmatlanná vált is­kola céljaira. Épült ugyan nyolc új tanterem — s nem minden község mondhatja el ezt magáiról —, mégis az a sajátos helyzet állt elő, hogy korábban nem volt váltott műszakú tanítás Túrán, most van. Saját erőből pedig a köz­ség a második tervezett isko­lát nem tudja megépíteni, a segítségkérésre pedig a megyei tanács válasza: számos más Pest megyei községben Túrá­nál jóval nehezebb körülmé­nyek között tanulnak a gyere­kek. S ez is igaz! Nem késhet a válasz! Érzékeltetni kívántam mind­ezekkel, hogy mennyi gondot érintettek a felszólalók a falu­gyűlésen. (Nem is tettem emlí­tést a 11 éve gyakorlatilag a semmibe csordogáló 96 fokos melegvíz problémájáról!) , Kedves Lajkó István! Leve­léből azt éreztem ki, az a vé­leménye: nem sikerült Túrán a legutóbbi falugyűlés. Én ezt az állítást megkérdőjelezem. Kétségtelenül igaz, hogy a köz­ség minden problémáját nem lehetett a falugyűlésen teljes részletességig megvitatni. Tény azonban, hogy akik elmentek erre a falugyűlésre, azért tet­ték, mert nagyon is érdekli őket lakóhelyük minden kis és nagy gondja, fejlődése. S ha kérdéseikre, aggályaikra nem kaptak kielégítő választ, azt a község vezetőinek mielőbb meg kell adniuk. Éppen az „óráját nézegető” népfront­elnök mondotta el, hogy Túrán eléggé rendszeresek a nép- frontankétok, a kerekasztal- beszélgetések és a falugyűlésen félbemaradt párbeszédet ilyen fórumokon, réteggyűléseken szeretnék folytatni. Ha ez megvalósul, ha az azokon részt vevők türelemmel és segítő­készséggel meghallgatják egy­mást, akkor elmondhatjuk, hogy a legutóbbi falugyűlés si­keres volt. Sikeresebb, mint a korábbiak. Baráti üdvözlettel: Deregán Gábor A UTÓSZER VIZŰNKBEN (Nagykőrös, Ceglédi út 21.) rövid határidőre vállaljuk SZEMÉLYGÉPKOCSIK JAVÍTÁSÁT, ÜZEMBE HELYEZÉSÉT, KAB3ANTABTÁSÁT, SZERVIZELLÁTÁSÁT Futómű-, karosszéria- és motorjavítás, dukkózás. Nagykőrösi Gépjavító és Faipari KSz

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom