Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-09 / 81. szám

1974. Április 8., hétfő PC5T user et 'cSCíriap A megtűrt vendég Eszem. Ez magánügy. Enyhít valamit rajta, hogy étteremben cselekszem ezt. S végképp kiemeli a ma­gánügy csip-csup dolgai közül az étkezést az a tény, hogy éhem csillapítása előtt alaposan áttanulmányoz­tam az étlapot. Nem mintha ínyenc lennék. Pusztán arra voltam kíváncsi, átlagpénzű, átlagvendég mi­hez jut, juthat a megye egy-egy táján. Ez ugyanis már a tizenegyedik étterem, ahol — a pincérek őszin­te rémületére — az étlapot nézegetve jegyzetelni kezdek. Három leves Lássuk csak. Levesek. Erő­leves cseszéoan, eróieves rnáj- gomoóccai. Ez két sz^klasziiárd pont Az étlap összeállítójának ez bizonyára olyan, mint gyen­ge táncosnak a kályha. Van harmadik leves is. Egyik he­lyen bableves csipetkével, a másikon paradicsomieves üre­sen vagy metélt tésztával. Föl- bukkan — micsoda merész­ség! — karalábéleves is az egyik étlapon, de azután vé­ge, nincs tovább. Lehetne esetleg mást is főzni, kínálni? Mondjuk almalevest — olcsó az alma! —, mélyhűtött gyü­mölcsből készült ebédbeveze­tőt? Lehetne. De minek? Az egyik konyhafőnök, akit — in- kogni tómat megőrizve — meg­kérdeztem, azt a meglepő vá­laszt adta: kérem, még senki nem reklamált, hogy más le­vest enne. Ez is szempont. Csak az a nagy kérdés, hogy ilyesfajta szempontok mellett mi lesz a vendéglátásból... ? Én ugyanis úgy képzelem el a vendéglátást, hogy a meg­hívó — a pénzemért! — a le­hetőségekhez mérten igyekszik mindenféle jóval traktálni, biztatgatni. Ha nincs ehhez gusztusa, egyék azt a ven­dég ... De mit válasszak a há­rom — valójában két — leves közül? S ráadásul bármelyiket választom, mindegyik hideg. Nem tréfa ez 1 Az egyik, dunakanyari tele­pülés határán fekvő vendéglő­ben azzal hökkentettem meg az amúgy nagyon kedves pin­cérlányt, hogy azt kértem: galuskával hozza a marhapör­költöt „Ilyen nincs az étla­pon” — mondta kék szemét tágra nyitva. Tudom, csak burgonyával. Ám a sertéspör­költ ott van, galuskával.., ! Ilyen nagy ügyben ő nem dönthet. Jön a főnök. Ml az óhaj ? Mondom. Szemöldök­ráncolás. Nem lehet. Nincs rá kalkuláció. Na, ne tréfáljon, feleltem. Mire ő: nem tréfa ez, kérem, hanem gazdálkodási fegyelem... Nem ettem pörköltöt, sem galuskával, sem burgonyával. Fölálltam, elmentem. Nem kö­szöntek, nem búsultak utá­nam. Jön helyembe száz más. Kevésbé bakafántos vendég. Bekap valamit, megy to­vább ... A vendéglátás akkor kezd megszűnni, ha elgépiese- dik. Ha lélektelenné válik. Azaz ha elveszíti azt, amiért létezik: a vendégül látást. 1333 megálló Pest megyében tekintélyes a vendéglátóipari hálózat: 1333 helyen fogadhatják a vendé­get. Persze, ne csapjuk be ma­gunkat. Ezeknek a helyeknek a tetemes része italbolt. Ke­vésbé finoman szólva, a té­nyeknek engedve: kocsma. Ahol nem a vendéglátáson, hanem a fogyasztáson van a hangsúly. S ettől már egy lé­pés csak az, hogy aki vendég akar lenni — márpedig egyre többen vannak ezek az elszánt alakok, hol hivatali munkájuk kényszerénél fogva, hol or­szágjáró kedvüknek engedve — az megtűrt vendég legyen Ka már van, akkor ki kell szolgálni. Pedig nem kis pénz csurog — csurog? — a vendéglátó- ipar pénztárába a megyében Tavaly a forgalom 1,7 mil­liárd forintnál nagyobb volt. S az összeg súlyáról sejtet va­lamit. hogy ruházatra ugyan­akkor 1,1 milliárdot adtunk ki... A pénz nagyobb részét az ital hozza, ezt nem tagadta senki, bár magyarázgatni töb­ben megpróbálták. Ha pedig az ital diktál, akkor az a jó vendég, aki iszik. A sört, a bort, a rövidet csak ki kell tölteni.. t ugyanakkor mennyi a bajlódás az ételekkel! Jó elképzelések Az egységes megyei vendég­látóipart vállalat vezetése két­ségtelenül rengeteg gonddal birkózik. Nincsenek könnyű helyzetben az általános fo­gyasztási szövetkezetek sem. Az üzletek tetemes hányada öreg, elavult, korszerű vendég­látásra szinte alkalmatlan. A fejlesztési alapok szerények, a gépesítés elmaradott, nagy a létszámhiány... Jó elképze­lések sora fogalmazódott meg a vendéglátás felsőbb, megyei, országos régióiban, de ezek­nek az elképzeléseknek csak töredékét hajtják végre az üz­letek. Mert ott a főnök mond­ja meg, mi lesz, s a főnöknek — tisztelet a kivételnek — két szempontja van: mi hoz­za a több hasznot, mi a ké­nyelmesebb?! Helyes intézkedés volt pél­dául a kötelező menütartás. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy a déli csúcsidőben fél óra alatt elfogy a menü; pipa az étla­pon, ne is tessék kérni, ké­rem ... A vendég panaszt tesz, följelentéseket irkái? Fe­nét! Dühöng, eszik valamit, s megy tovább. Persze, van el­lenőrzés. De ennek hatásos­ságáról, furcsa vonásairól, el­gondolkoztató összefonódásai­ról még a kebelbeliek is meg­hökkentő történeteket mesél­nek el. Megint csak tisztelet a kivételnek. - r­Miféle szabály? Étkezéseim során voltam reprezentatívnak tartott he­lyen és másodosztályú, remek konyhájú étteremben. Előbbi­ben az étel pocsék volt, de a tálalás kifogástalan. Utóbbi­ban a fordítottja. Ügy látszik, létezik valami titkos szabály, mely nem engedi meg a ket­tő találkozását. Ahogy valami­féle szigorúan bizalmas sza­bály meg arra kötelezi a ven­déglátóipart, hogy saláta cí­mén csupán savanyút kínál­jon; hogy zsírszalonnadara- bokkal hintse tele a pörköltöt, s ujjnyi vastag zsírréteggel borítsa; hogy halból, baromfi­ból mindössze csak rántottat készítsen ... Tessék, ki-ki tetszése, tapasztalata szerint folytassa. Valamiféle bűvös körben mozogna a vendéglátóipar, ahonnét nem tud kitörni? Vagy nem is akar kitörni?! Végül is a megyében egy-egy hálózati — azaz üzletben lé­vő — alkalmazottra havonta átlagosan 23 ezer forint for­galom jut, s ez több, mint a környező megyék bármelyi­kében! Azaz dologi korlátok mellett erős szemléletbeli korlátok is útját állják a ven­dégnek. nehogy igazi vendég lehessen. Mert hisz’ mi más­sal, mint e szemlélettel tudom magyarázni, hogy a tizenegy étteremben sehol nem talál­tam az asztalon vizet: külön szólni kellett a só, paprika, bors. fogvájó miatt... Már fel sem tűnik? Sajnos, már nem. * Kevés a fecske Ahhoz legalábbis, hogy új évszakot csináljanak a ven-í déglátóipar öreg kalendáriu­mában. Ma még kevés. Bár elhatároztam, hogy kerülöm az üzemegységek — már ez a szó is tükröz valamit a vendéglátás elgépiesedéséből! — konkrét megnevezését, azt mégsem kerülhetem meg, hogy ne utaljak rá: települé­sen belül feltűnő különbsége­ket lelni Vác. Cegléd, Vlseg- rád. Szentendre egy-egy ven­déglátóhelye között, s e kü­lönbségek nem a drágább, a magasabb osztályba sorolt éttermek javára szólnak! Mert némelyik helyen az volt az érzésem, hogy a pincérek tet­szetős formaruháját fizettetik meg velem; a nagyobb árért ugyanis semmi többet nem adtak. Az étlapról ugyanaz az unalom — lásd, frissen sül­tek ... — volt leolvasható, mint a foltos, pecsétes, ki­égett terítős, bicegő székű, asz­talé másodosztályú étter­mekben. Túl sötét lenne a ikép? Né­hány mondat erejéig már' utaltam a vendéglátóipar ne­hézségeire. Ezeket azonban a vendég nem méltányolhat­ja, hiszen vendég, aki szeret­ne egyedi ízeket találni, kü­lönleges ételeket megkóstol­ni, zsírszagtól mentesen ülni az étteremben; kérés nélkül kézhez kapni a fűszereket, veszekedést mellőzve aszta­lánál látni a pincért, amikor rendel, amikor fizet... Igenis, szakma! Széles körben tartja magát az a nézet, hogy a nehéz lét­számhelyzet miatt nem lehet válogatni, aki jön, azt ve­gyék fel. Talán »éppen ott a baj, hogy a vendéglátóipar újra meg újra engedménye­ket tesz, a megoldások kö­vetkezetes keresése helyett. A vendéglátás: szakma [Még­pedig a kényes szakmák kö­zül való. Nagyobb becsüle­téért elsősorban önmagának kell tennie, s hogy hol kezd­je, arra éles fényt vet egyet­len adalék: tavaly, a második félévben — a megyei keres­kedelmi felügyelőség vizsgá­latai szerint — minden száz vendég közül harminchetet valami módon megrövidítet­tek, megkárosítottak... A vendéglátás, neve sze­rint is ma már ipar. Ez azon­ban nem a gépiességet, az egyformaságot sugallja. A vendégnek, ki sűrűn csak megtűrtnek .érzi magát, leg­alábbis nem. Hanem az ipar kifejezés mögött rejlő erőt, színvonalat, szervezettséget. A vendéglátás korszerűségét. Mészáros Ottó Több mint tízezer szocialista brigád A munkaverseny-mozgalom eredményeit értékelték A MÉM vezetőinek vasár­napi értekezletén, amelyen dr. Dimény Imre miniszter ve­zetésével és az ágazati szak- szervezetek képviselőinek részvételével a vállalat szo­cialista munkaverseny-moz- galom tavalyi. eredményeit vi­tatták meg, megállapították: a versenymozgalomban több mint tízezer szocialista bri­gád vett részt. Közülük egyre több felel meg a vállalat, va­lamint a szakma kiváló bri­gádja cím elnyeréséhez szük­séges feltételeknek. A minisztérium vezetőinek értekezlete — egyetértésben az ágazati szakszervezetekkel — 74 vállalatnak, állami gazda­ságnak, intézetnek ítélte oda a „kiváló vállalat” vagy „in­tézet” kitüntetést, amelyet a május 1-i ünnepségek kereté­ben adnak át. Megemlékezés a koncentrációs táborok felszabadulásáról A náci koncentrációs tábo­rok felszabadulásának 29. év­fordulója alkalmából vasár­nap délelőtt koszorúzási ün­nepséget rendeztek Budapes­ten, a II. kerületi Gyorskocsi utcában. A volt Gestapo-fog- ház falán levő emléktáblánál a Magyar Partizán Szövetség és a Nácizmus Üldözöttéi Bi­zottságának nevében helyez­tek el koszorút. Az egykori foglyok kegyelettel adóztak a fogházból a náci koncentrá­ciós táborokba elhurcolt és ott meggyilkolt bajtársaik em­lékének. Délután műsoros emlékün­nepséget rendeztek a KPVDSZ Jókai utcai épületének szín­háztermében. Az ünnepi ese­ményen jelen volt Úszta Gyu­la, a Magyar Partizán Szövet­ség főtitkára és dr. Seifert Géza, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének el­nöke is. A résztvevőket a Ma­gyar Partizán Szövetség és a Nácizmus Üldözöttel Bizottsága nevében Gáti Ödön, a NÜB elnöke köszöntötte, majd az egybegyűltek egyperces néma felállással adóztak a koncent­rációs táborokba hurcolt és ott elpusztult több százezer ma­gyar mártír emlékének. Az ünnepségen November László, a Nácizmus Üldözöt­téi Bizottságának alelnöke mondott beszédet. Az ünnep­ség második részében ismert fővárosi művészek adtak nagy sikerű műsort. Nyolcezer exportra Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban ebben az esztendőben 85CÖ autóbuszt gyártanak, ebből kereken 8000 kerül exportra. Képün­kön a gyár szerelőcsarnokában a Csepel Autógyárból a saját lábukon ideérkező padlóvázakra már ráépítették a karosszériát a rövidesen hosszú útra induló autóbuszokra. Készül Budakeszi monegráfiája Dr. Borús László történész vezetésével a művelődési ház égisze alatt működő honis­mereti szakkör tagjai immár negyedik hónapja dolgoznak Budakeszi nagyközség mo­nográfiáján. A szakkör lelkes tagjai széles körű kutató­munkát folytatnak, hogy ösz- szegyűjtsék a régmúlt korok fellelhető írásos és egyéb emlékeit, sok, a monográfiá­hoz felhasználható anyagot találtak a község idős lakói­nál, padlásokon, ládafiában meg az iratok között. Az ama­tőr kutatók sok utalást talál­tak a község múltjára vonat­kozóan, az Országos Levél­tárban, de még a veszprémi egyházi levéltárban is. A szentendrei múzeumban tár­gyi emlékekre bukkantak. A Iassan-lassan összeálló anyag gazdag képmelléklettel előre­láthatóan a felszabadulás harmincadik évfordulójára kerül kiadásra. főbben vállalják Szükséges és jó rendelkezések Pest megyei tapasztala tok a népesedéspolitikai intézkedések eddigi hatásáról Három orvossal, dr. Ko­vács Tiborral, a váci Szőnyi Tibor Kórház szülész-nőgyó­gyász főorvosával, dr. Bucsek Tibor főorvossal, a váci AB- bizottság elnökével és dr. Di- kó Istvánnal, a szentendrei városi-járási főorvossal, be­széltünk a népesedéspolitikai és családvédelmi intézkedé­sekkel kapcsolatban működési területükön szerzett eddigi ta­pasztalataikról. Külön-külön mindegyikkel a maga munka­helyén találkoztunk, de még mielőtt rátérnénk beszélgeté­sünk részleteire, álljon itt egybehangzó első mondatuk, ami körülbelül íky hangzott: — Január óta jelentősen csökkent a művi abortuszt ké­rők száma az AB-bizottságok előtt, és egyre nagyobb a gyógyszertárak forgalma fo­gamzásgátló szerekben. A szülész főorvos — Meg kell azonban je­gyeznem, hogy a fogamzásgát­lók használatának elterjedése' csak részben idézi elő azt, hogy kevesebben fordulnak az AB-bizottsághoz — halljuk dr. Kovács Tibor osztályveze­tő főorvostól, aki Vác és járá­sa területén a nőgyógyászat és szülészet szakmai irányító­ja is. — Arra egyelőre nincs pontos adat birtokomban, hogy mennyivel több asszony vállalja ez év kezdete óta az anyaságot, mint a múlt év azonos időszakában. Annyi azonban kétségtelen, hogy számuk tekintélyesen megnö­vekedett. — Vállalják-e sokan a má­sodik, harmadik gyermeket is? —' Minden bizonnyal töb­ben, mint azelőtt. S erre nagy a szükség, mert íme — mutatja feljegyzéseit — a vá­rosban 7972 család él, és 31 százalékuk gyermektelen. Egy gyermeke van 42,2 százalék­nak, bárom 3,7, négy vagy an­nál több csupán 1,3 százalék­nak. A járásban még gyen­gébb a helyzet. ■ — Aminek nyilván az az oka, hogy a falvakból sok f ia­tal — főleg a házaspárok — elköltözik. — Meglehet. Annyi azonban bizonyos, hogy községünkben tavaly száz élveszületésre 58 művi vetélés jutott, és ez jóval kedvezőbb a váci arány­nál, ahol száz élveszülétettre 137 jutott. Összehasonlítás­képpen hadd mondjam meg, hogy 100:128 volt tavaly a me­gyei arány. — Es a mai helyzet szá­mokban? — A születések száma most még nem tükrözheti a család­védelmi intézkedések hatását. Viszont a múlt esztendő első két hónapjában kórházunkban 336 páciens terhességét szakí­tották meg. a zebegényi szülő­otthonban pedig 45 asszonyét. Idén januárban és februárban nálunk csupáh 194, Zebegény- ben , 19 ilyen műtétet hajtot­tak végre — Lehetne-e vajon fokozni még ezt a jó hatást? — Minden bizonnyal. Vé­leményem szerint különben sohasem a kicsi vagy kocsi kérdésén múlt a. gyermek szü­letése. Ma is sok fiatal házas­pár él szüleinél vagy albérlet­ben, és a maguk elé tűzött cél: előbb saját lakás, akár­milyen kicsi — és csak azután a kicsi. Az AB-bizottság elnöke Csak két percet beszélhet­tünk dr. Bucsek Tibor főor­vossal, a váci AB-bizottság el­nökével, miután ottjártunkkor éppen együtt ült a bizottság. — Január elsejétől március közepéig kétszázan fordultak hozzánk. — mondotta. — A rendelkezések szigorú betar­tásával tíznél kevesebb kérel­met utasítottunk el. Közülük egyetlen egy fellebbezett a megyei bizottsághoz, amely ha­tározatunkat helybenhagyta. Hárman azért fellebbeztek, mert a maximális ezer forint kórházi költség megfizetésére köteleztük őket. Egyikük fel­lebbezésének részben helytad- tak. Legszebb eredményünk, hogy négy fiatalasszonyt meg­győző beszélgetéssel sikerült elhatározása megmásítására bírnunk. A városi-járási főorvos — Nálunk az év eleje óta 40 százalékkal csökkent a ter­hességmegszakítások és 20 százalékkal nőtt a terhességet vállaló asszonyok száma — közli velünk dr. Dikó István Szentendrén. — Az AB-bizott- Ság eddig három elutasító ha­tározatot hozott, és két érin­tett fellebbezett, de a megyei tésre méltónak tartom, hogy ezidén mostanáig egyetlen lány sem fordult az AB-bizott- sághoz. — Mi a tapasztalatai alap­ján kialakult véleménye a családvédelmi intézkedések­ről? — Az eddig kiadott rendel­kezések nemcsak szükségesek, de jók is. Még tovább kellene menni azonban. Például a csecsemőholmik árát kellene leszállítani. A gyermeknevelési segély új rendszere kétségkívül jó. Csaknogy nagyon sok asz- szony nem szívesen marad tá­vol három évet a munkahe­lyétől. Viszont csak az mehet korábban dolgozni, aki bölcső­dében tudja elhelyezni gyer­mekét, és a hely túl kevés. Szentendrén most sajátít ki a városi tanács bölcsőde céljára egy épületet. A megyei tanács segítségével jövőre másik böl­csőde építése is megkezdődik, 45 fő számára. Budakalászon van üzemi, de szülíség lenne községi bölcsődére, Pomázon pedig a bölcsőde bővítésére, és Csobánkán is kellene egy ki­sebb. Egyik községi tanács sem képes saját erejéből megolda­ni a problémát. Hozzáfűzhetjük a főorvos aggályaihoz, hogy a bölcsőde- és óvodahiány ismeretes az illetékesek előtt. Bizonyára minden lehetőt megtesznek, hogy a közeljövőben születő gyermekek szülei mennél ke­vesebb gonddal nevelhessék kicsinyeiket. Megjegyezzük még: nincsenek ugyan szám­szerű pontos adataink a me­gye többi városából és járásá­ból, de jó értesülésünk sze­rint o népesedéspolitikai in­tézkedések hatása egész Pest megyében mindenütt a váci és szentendrei példához ha­sonlatos. Szokoly Endre

Next

/
Oldalképek
Tartalom