Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-09 / 81. szám
1974. Április 8., hétfő PC5T user et 'cSCíriap A megtűrt vendég Eszem. Ez magánügy. Enyhít valamit rajta, hogy étteremben cselekszem ezt. S végképp kiemeli a magánügy csip-csup dolgai közül az étkezést az a tény, hogy éhem csillapítása előtt alaposan áttanulmányoztam az étlapot. Nem mintha ínyenc lennék. Pusztán arra voltam kíváncsi, átlagpénzű, átlagvendég mihez jut, juthat a megye egy-egy táján. Ez ugyanis már a tizenegyedik étterem, ahol — a pincérek őszinte rémületére — az étlapot nézegetve jegyzetelni kezdek. Három leves Lássuk csak. Levesek. Erőleves cseszéoan, eróieves rnáj- gomoóccai. Ez két sz^klasziiárd pont Az étlap összeállítójának ez bizonyára olyan, mint gyenge táncosnak a kályha. Van harmadik leves is. Egyik helyen bableves csipetkével, a másikon paradicsomieves üresen vagy metélt tésztával. Föl- bukkan — micsoda merészség! — karalábéleves is az egyik étlapon, de azután vége, nincs tovább. Lehetne esetleg mást is főzni, kínálni? Mondjuk almalevest — olcsó az alma! —, mélyhűtött gyümölcsből készült ebédbevezetőt? Lehetne. De minek? Az egyik konyhafőnök, akit — in- kogni tómat megőrizve — megkérdeztem, azt a meglepő választ adta: kérem, még senki nem reklamált, hogy más levest enne. Ez is szempont. Csak az a nagy kérdés, hogy ilyesfajta szempontok mellett mi lesz a vendéglátásból... ? Én ugyanis úgy képzelem el a vendéglátást, hogy a meghívó — a pénzemért! — a lehetőségekhez mérten igyekszik mindenféle jóval traktálni, biztatgatni. Ha nincs ehhez gusztusa, egyék azt a vendég ... De mit válasszak a három — valójában két — leves közül? S ráadásul bármelyiket választom, mindegyik hideg. Nem tréfa ez 1 Az egyik, dunakanyari település határán fekvő vendéglőben azzal hökkentettem meg az amúgy nagyon kedves pincérlányt, hogy azt kértem: galuskával hozza a marhapörköltöt „Ilyen nincs az étlapon” — mondta kék szemét tágra nyitva. Tudom, csak burgonyával. Ám a sertéspörkölt ott van, galuskával.., ! Ilyen nagy ügyben ő nem dönthet. Jön a főnök. Ml az óhaj ? Mondom. Szemöldökráncolás. Nem lehet. Nincs rá kalkuláció. Na, ne tréfáljon, feleltem. Mire ő: nem tréfa ez, kérem, hanem gazdálkodási fegyelem... Nem ettem pörköltöt, sem galuskával, sem burgonyával. Fölálltam, elmentem. Nem köszöntek, nem búsultak utánam. Jön helyembe száz más. Kevésbé bakafántos vendég. Bekap valamit, megy tovább ... A vendéglátás akkor kezd megszűnni, ha elgépiese- dik. Ha lélektelenné válik. Azaz ha elveszíti azt, amiért létezik: a vendégül látást. 1333 megálló Pest megyében tekintélyes a vendéglátóipari hálózat: 1333 helyen fogadhatják a vendéget. Persze, ne csapjuk be magunkat. Ezeknek a helyeknek a tetemes része italbolt. Kevésbé finoman szólva, a tényeknek engedve: kocsma. Ahol nem a vendéglátáson, hanem a fogyasztáson van a hangsúly. S ettől már egy lépés csak az, hogy aki vendég akar lenni — márpedig egyre többen vannak ezek az elszánt alakok, hol hivatali munkájuk kényszerénél fogva, hol országjáró kedvüknek engedve — az megtűrt vendég legyen Ka már van, akkor ki kell szolgálni. Pedig nem kis pénz csurog — csurog? — a vendéglátó- ipar pénztárába a megyében Tavaly a forgalom 1,7 milliárd forintnál nagyobb volt. S az összeg súlyáról sejtet valamit. hogy ruházatra ugyanakkor 1,1 milliárdot adtunk ki... A pénz nagyobb részét az ital hozza, ezt nem tagadta senki, bár magyarázgatni többen megpróbálták. Ha pedig az ital diktál, akkor az a jó vendég, aki iszik. A sört, a bort, a rövidet csak ki kell tölteni.. t ugyanakkor mennyi a bajlódás az ételekkel! Jó elképzelések Az egységes megyei vendéglátóipart vállalat vezetése kétségtelenül rengeteg gonddal birkózik. Nincsenek könnyű helyzetben az általános fogyasztási szövetkezetek sem. Az üzletek tetemes hányada öreg, elavult, korszerű vendéglátásra szinte alkalmatlan. A fejlesztési alapok szerények, a gépesítés elmaradott, nagy a létszámhiány... Jó elképzelések sora fogalmazódott meg a vendéglátás felsőbb, megyei, országos régióiban, de ezeknek az elképzeléseknek csak töredékét hajtják végre az üzletek. Mert ott a főnök mondja meg, mi lesz, s a főnöknek — tisztelet a kivételnek — két szempontja van: mi hozza a több hasznot, mi a kényelmesebb?! Helyes intézkedés volt például a kötelező menütartás. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy a déli csúcsidőben fél óra alatt elfogy a menü; pipa az étlapon, ne is tessék kérni, kérem ... A vendég panaszt tesz, följelentéseket irkái? Fenét! Dühöng, eszik valamit, s megy tovább. Persze, van ellenőrzés. De ennek hatásosságáról, furcsa vonásairól, elgondolkoztató összefonódásairól még a kebelbeliek is meghökkentő történeteket mesélnek el. Megint csak tisztelet a kivételnek. - rMiféle szabály? Étkezéseim során voltam reprezentatívnak tartott helyen és másodosztályú, remek konyhájú étteremben. Előbbiben az étel pocsék volt, de a tálalás kifogástalan. Utóbbiban a fordítottja. Ügy látszik, létezik valami titkos szabály, mely nem engedi meg a kettő találkozását. Ahogy valamiféle szigorúan bizalmas szabály meg arra kötelezi a vendéglátóipart, hogy saláta címén csupán savanyút kínáljon; hogy zsírszalonnadara- bokkal hintse tele a pörköltöt, s ujjnyi vastag zsírréteggel borítsa; hogy halból, baromfiból mindössze csak rántottat készítsen ... Tessék, ki-ki tetszése, tapasztalata szerint folytassa. Valamiféle bűvös körben mozogna a vendéglátóipar, ahonnét nem tud kitörni? Vagy nem is akar kitörni?! Végül is a megyében egy-egy hálózati — azaz üzletben lévő — alkalmazottra havonta átlagosan 23 ezer forint forgalom jut, s ez több, mint a környező megyék bármelyikében! Azaz dologi korlátok mellett erős szemléletbeli korlátok is útját állják a vendégnek. nehogy igazi vendég lehessen. Mert hisz’ mi mással, mint e szemlélettel tudom magyarázni, hogy a tizenegy étteremben sehol nem találtam az asztalon vizet: külön szólni kellett a só, paprika, bors. fogvájó miatt... Már fel sem tűnik? Sajnos, már nem. * Kevés a fecske Ahhoz legalábbis, hogy új évszakot csináljanak a ven-í déglátóipar öreg kalendáriumában. Ma még kevés. Bár elhatároztam, hogy kerülöm az üzemegységek — már ez a szó is tükröz valamit a vendéglátás elgépiesedéséből! — konkrét megnevezését, azt mégsem kerülhetem meg, hogy ne utaljak rá: településen belül feltűnő különbségeket lelni Vác. Cegléd, Vlseg- rád. Szentendre egy-egy vendéglátóhelye között, s e különbségek nem a drágább, a magasabb osztályba sorolt éttermek javára szólnak! Mert némelyik helyen az volt az érzésem, hogy a pincérek tetszetős formaruháját fizettetik meg velem; a nagyobb árért ugyanis semmi többet nem adtak. Az étlapról ugyanaz az unalom — lásd, frissen sültek ... — volt leolvasható, mint a foltos, pecsétes, kiégett terítős, bicegő székű, asztalé másodosztályú éttermekben. Túl sötét lenne a ikép? Néhány mondat erejéig már' utaltam a vendéglátóipar nehézségeire. Ezeket azonban a vendég nem méltányolhatja, hiszen vendég, aki szeretne egyedi ízeket találni, különleges ételeket megkóstolni, zsírszagtól mentesen ülni az étteremben; kérés nélkül kézhez kapni a fűszereket, veszekedést mellőzve asztalánál látni a pincért, amikor rendel, amikor fizet... Igenis, szakma! Széles körben tartja magát az a nézet, hogy a nehéz létszámhelyzet miatt nem lehet válogatni, aki jön, azt vegyék fel. Talán »éppen ott a baj, hogy a vendéglátóipar újra meg újra engedményeket tesz, a megoldások következetes keresése helyett. A vendéglátás: szakma [Mégpedig a kényes szakmák közül való. Nagyobb becsületéért elsősorban önmagának kell tennie, s hogy hol kezdje, arra éles fényt vet egyetlen adalék: tavaly, a második félévben — a megyei kereskedelmi felügyelőség vizsgálatai szerint — minden száz vendég közül harminchetet valami módon megrövidítettek, megkárosítottak... A vendéglátás, neve szerint is ma már ipar. Ez azonban nem a gépiességet, az egyformaságot sugallja. A vendégnek, ki sűrűn csak megtűrtnek .érzi magát, legalábbis nem. Hanem az ipar kifejezés mögött rejlő erőt, színvonalat, szervezettséget. A vendéglátás korszerűségét. Mészáros Ottó Több mint tízezer szocialista brigád A munkaverseny-mozgalom eredményeit értékelték A MÉM vezetőinek vasárnapi értekezletén, amelyen dr. Dimény Imre miniszter vezetésével és az ágazati szak- szervezetek képviselőinek részvételével a vállalat szocialista munkaverseny-moz- galom tavalyi. eredményeit vitatták meg, megállapították: a versenymozgalomban több mint tízezer szocialista brigád vett részt. Közülük egyre több felel meg a vállalat, valamint a szakma kiváló brigádja cím elnyeréséhez szükséges feltételeknek. A minisztérium vezetőinek értekezlete — egyetértésben az ágazati szakszervezetekkel — 74 vállalatnak, állami gazdaságnak, intézetnek ítélte oda a „kiváló vállalat” vagy „intézet” kitüntetést, amelyet a május 1-i ünnepségek keretében adnak át. Megemlékezés a koncentrációs táborok felszabadulásáról A náci koncentrációs táborok felszabadulásának 29. évfordulója alkalmából vasárnap délelőtt koszorúzási ünnepséget rendeztek Budapesten, a II. kerületi Gyorskocsi utcában. A volt Gestapo-fog- ház falán levő emléktáblánál a Magyar Partizán Szövetség és a Nácizmus Üldözöttéi Bizottságának nevében helyeztek el koszorút. Az egykori foglyok kegyelettel adóztak a fogházból a náci koncentrációs táborokba elhurcolt és ott meggyilkolt bajtársaik emlékének. Délután műsoros emlékünnepséget rendeztek a KPVDSZ Jókai utcai épületének színháztermében. Az ünnepi eseményen jelen volt Úszta Gyula, a Magyar Partizán Szövetség főtitkára és dr. Seifert Géza, a Magyar Izraeliták Országos Képviseletének elnöke is. A résztvevőket a Magyar Partizán Szövetség és a Nácizmus Üldözöttel Bizottsága nevében Gáti Ödön, a NÜB elnöke köszöntötte, majd az egybegyűltek egyperces néma felállással adóztak a koncentrációs táborokba hurcolt és ott elpusztult több százezer magyar mártír emlékének. Az ünnepségen November László, a Nácizmus Üldözöttéi Bizottságának alelnöke mondott beszédet. Az ünnepség második részében ismert fővárosi művészek adtak nagy sikerű műsort. Nyolcezer exportra Az Ikarus Karosszéria- és Járműgyárban ebben az esztendőben 85CÖ autóbuszt gyártanak, ebből kereken 8000 kerül exportra. Képünkön a gyár szerelőcsarnokában a Csepel Autógyárból a saját lábukon ideérkező padlóvázakra már ráépítették a karosszériát a rövidesen hosszú útra induló autóbuszokra. Készül Budakeszi monegráfiája Dr. Borús László történész vezetésével a művelődési ház égisze alatt működő honismereti szakkör tagjai immár negyedik hónapja dolgoznak Budakeszi nagyközség monográfiáján. A szakkör lelkes tagjai széles körű kutatómunkát folytatnak, hogy ösz- szegyűjtsék a régmúlt korok fellelhető írásos és egyéb emlékeit, sok, a monográfiához felhasználható anyagot találtak a község idős lakóinál, padlásokon, ládafiában meg az iratok között. Az amatőr kutatók sok utalást találtak a község múltjára vonatkozóan, az Országos Levéltárban, de még a veszprémi egyházi levéltárban is. A szentendrei múzeumban tárgyi emlékekre bukkantak. A Iassan-lassan összeálló anyag gazdag képmelléklettel előreláthatóan a felszabadulás harmincadik évfordulójára kerül kiadásra. főbben vállalják Szükséges és jó rendelkezések Pest megyei tapasztala tok a népesedéspolitikai intézkedések eddigi hatásáról Három orvossal, dr. Kovács Tiborral, a váci Szőnyi Tibor Kórház szülész-nőgyógyász főorvosával, dr. Bucsek Tibor főorvossal, a váci AB- bizottság elnökével és dr. Di- kó Istvánnal, a szentendrei városi-járási főorvossal, beszéltünk a népesedéspolitikai és családvédelmi intézkedésekkel kapcsolatban működési területükön szerzett eddigi tapasztalataikról. Külön-külön mindegyikkel a maga munkahelyén találkoztunk, de még mielőtt rátérnénk beszélgetésünk részleteire, álljon itt egybehangzó első mondatuk, ami körülbelül íky hangzott: — Január óta jelentősen csökkent a művi abortuszt kérők száma az AB-bizottságok előtt, és egyre nagyobb a gyógyszertárak forgalma fogamzásgátló szerekben. A szülész főorvos — Meg kell azonban jegyeznem, hogy a fogamzásgátlók használatának elterjedése' csak részben idézi elő azt, hogy kevesebben fordulnak az AB-bizottsághoz — halljuk dr. Kovács Tibor osztályvezető főorvostól, aki Vác és járása területén a nőgyógyászat és szülészet szakmai irányítója is. — Arra egyelőre nincs pontos adat birtokomban, hogy mennyivel több asszony vállalja ez év kezdete óta az anyaságot, mint a múlt év azonos időszakában. Annyi azonban kétségtelen, hogy számuk tekintélyesen megnövekedett. — Vállalják-e sokan a második, harmadik gyermeket is? —' Minden bizonnyal többen, mint azelőtt. S erre nagy a szükség, mert íme — mutatja feljegyzéseit — a városban 7972 család él, és 31 százalékuk gyermektelen. Egy gyermeke van 42,2 százaléknak, bárom 3,7, négy vagy annál több csupán 1,3 százaléknak. A járásban még gyengébb a helyzet. ■ — Aminek nyilván az az oka, hogy a falvakból sok f iatal — főleg a házaspárok — elköltözik. — Meglehet. Annyi azonban bizonyos, hogy községünkben tavaly száz élveszületésre 58 művi vetélés jutott, és ez jóval kedvezőbb a váci aránynál, ahol száz élveszülétettre 137 jutott. Összehasonlításképpen hadd mondjam meg, hogy 100:128 volt tavaly a megyei arány. — Es a mai helyzet számokban? — A születések száma most még nem tükrözheti a családvédelmi intézkedések hatását. Viszont a múlt esztendő első két hónapjában kórházunkban 336 páciens terhességét szakították meg. a zebegényi szülőotthonban pedig 45 asszonyét. Idén januárban és februárban nálunk csupáh 194, Zebegény- ben , 19 ilyen műtétet hajtottak végre — Lehetne-e vajon fokozni még ezt a jó hatást? — Minden bizonnyal. Véleményem szerint különben sohasem a kicsi vagy kocsi kérdésén múlt a. gyermek születése. Ma is sok fiatal házaspár él szüleinél vagy albérletben, és a maguk elé tűzött cél: előbb saját lakás, akármilyen kicsi — és csak azután a kicsi. Az AB-bizottság elnöke Csak két percet beszélhettünk dr. Bucsek Tibor főorvossal, a váci AB-bizottság elnökével, miután ottjártunkkor éppen együtt ült a bizottság. — Január elsejétől március közepéig kétszázan fordultak hozzánk. — mondotta. — A rendelkezések szigorú betartásával tíznél kevesebb kérelmet utasítottunk el. Közülük egyetlen egy fellebbezett a megyei bizottsághoz, amely határozatunkat helybenhagyta. Hárman azért fellebbeztek, mert a maximális ezer forint kórházi költség megfizetésére köteleztük őket. Egyikük fellebbezésének részben helytad- tak. Legszebb eredményünk, hogy négy fiatalasszonyt meggyőző beszélgetéssel sikerült elhatározása megmásítására bírnunk. A városi-járási főorvos — Nálunk az év eleje óta 40 százalékkal csökkent a terhességmegszakítások és 20 százalékkal nőtt a terhességet vállaló asszonyok száma — közli velünk dr. Dikó István Szentendrén. — Az AB-bizott- Ság eddig három elutasító határozatot hozott, és két érintett fellebbezett, de a megyei tésre méltónak tartom, hogy ezidén mostanáig egyetlen lány sem fordult az AB-bizott- sághoz. — Mi a tapasztalatai alapján kialakult véleménye a családvédelmi intézkedésekről? — Az eddig kiadott rendelkezések nemcsak szükségesek, de jók is. Még tovább kellene menni azonban. Például a csecsemőholmik árát kellene leszállítani. A gyermeknevelési segély új rendszere kétségkívül jó. Csaknogy nagyon sok asz- szony nem szívesen marad távol három évet a munkahelyétől. Viszont csak az mehet korábban dolgozni, aki bölcsődében tudja elhelyezni gyermekét, és a hely túl kevés. Szentendrén most sajátít ki a városi tanács bölcsőde céljára egy épületet. A megyei tanács segítségével jövőre másik bölcsőde építése is megkezdődik, 45 fő számára. Budakalászon van üzemi, de szülíség lenne községi bölcsődére, Pomázon pedig a bölcsőde bővítésére, és Csobánkán is kellene egy kisebb. Egyik községi tanács sem képes saját erejéből megoldani a problémát. Hozzáfűzhetjük a főorvos aggályaihoz, hogy a bölcsőde- és óvodahiány ismeretes az illetékesek előtt. Bizonyára minden lehetőt megtesznek, hogy a közeljövőben születő gyermekek szülei mennél kevesebb gonddal nevelhessék kicsinyeiket. Megjegyezzük még: nincsenek ugyan számszerű pontos adataink a megye többi városából és járásából, de jó értesülésünk szerint o népesedéspolitikai intézkedések hatása egész Pest megyében mindenütt a váci és szentendrei példához hasonlatos. Szokoly Endre