Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-27 / 97. szám

\ A városkép védelmében Kompromisszum - harmincegy hónap után 1974. Április 27., szombat Harminc pótkocsi — a kongresszus tiszteletére Az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat második éve gyártja az egytengelyes billenő- platós pótkocsikat. Idén 600 darabot adnak át levizsgáztatva az AGROTRÖSZT-nek — ebből 300 nagylérfogatú felépítménnyel készül a szálastakarmány és a lucerna betakarításához. Ottjártunkkor vettük a hírt, hogy a meglehetősen szűkös körülmények között dolgozó kocsi- gyáriak további 30 pótkocsi gyártását vállalták a párt XI. kongresszusának tiszteletére. Az ország legszebb IHinorámukörútja „Fapados” turistáiizpciit a Kis-Villámon Visegrádon a 380 méter ma­gasságban levő Nagy-Villám lábánál, a Kis-Villám térségé­ben a Pilisi Parkerdő Gazda­ság röviddel ezelőtt újabb, a fent levő Silvánus szállóhoz, illetve turistaházhoz képest „fapados”, ám ugyanakkor kulturált turistaközpont építésébe kez­dett. Az előreláthatólag 1500— 2000 személy befogadóképessé­gű kempingtáborban a faházak szomszédságában sátorozásra is kínálkozik majd lehetőség. Dr. Madas László igazgató el­mondta, hogy a három-négy évesre tervezett építési prog­ram első üteme már az esz­tendő második felében befeje­ződik. Az építkezéssel párhu­zamosan a Nagy-Villámra felfutó utat meghosszabbítják, s a Kis-Villámon keresztül le­vezetik a Duna-partra — alig­ha kétséges, hogy ez lesz ha­zánk legszebb panorámakörút- ja. Csobánkán megalakult a községi víztársulat, amelynek a község lakosságának több mint kilencven százaléka tag­ja. Kivitelező a Dunakanyar Vízgazdálkodási és Talajjavító Vállalat. A tanácstagi beszámolók tapasztalatai // Őszinte légkör — értő aktivitás Pomázon kibővített vb- üiésen vitatták meg a Haza­fias Népfront nagyközségi bi­zottsága hathatós támogatá­sával március utolsó hetében megtartott tanácstagi beszá­molóik tapasztalatait. A beszá­molóikon a községpolitika iránt érdeklődőik nagy szám­mal jelentek meg — a gyere­keket és az aggastyánokat is beszámítva, azt lehet monda­ni, minden tizedik polgár. Tizenkét felajánlás — Hozzátartozik az igaz­sághoz, hogy községünk né­hány választókerületében, kü­lönösen a Tiszolczy telepen, érthetetlen, érdektelenség nyil­vánult meg. Jókor jött figyel­meztetés ez. hogy a jövőben hatékonyabb szervező<■ mun­kát végezzünk ezekben az egyébként viszonylag gond­talanabb körzetekben — mondta Boross István ta­nácselnök. — Amit viszont kifejezetten pozitívan érté­kelt a végrehajtó bizottság, az a beszámolóik őszinte, a gon­dokat orvosolni igyekvő lég­köre volt s a hozzászólók ér­tő aktivitása. Az elhangzott 141 interpel­lációból mindössze 9 volt egyéni kérelem. A közérdekű bejelentések többsége a kom­munális ellátással kapcsola­tos. s a tényleges helyzetből adódóan az út_, járdaépítésre, illetve ezek állagára és a víz­hálózatra vonatkozott. Dunabogdány '74 Orvosi rendelő, szabadstrand | — Tizenkét társadalmi I munka felajánlás hangzott el, | többségük járdaépítésre, de akadt jelentkező a IV. számú óvoda környékének rendezé­sére és az ifjúsági ház építé­sére is. Mások sürgették az új isko­la létesítését, s pontos tájé­koztatást kértek a tervezett ifjúsági házról. Megint mások az utcák szennyezettségét ki­fogásolták. De kijutott a ke­reskedelmi ágazatnak is: mi­kor lesz korszerű vendéglátó- ipari egység a városi méretű nagyközségben ? — kérdezték többen. Saját erőből — Az utakkal, járdákkal, vízzel kapcsolatos panaszok az esztendő folyamán csök­kenni fognak. A tanács köz- tisztasággal kapcsolatos, új rendeletén már munkálko­dunk, ez önmagában azonban, jól tudjuk, nem lesz elég: an­nak szigorú betartásáról is kell gondoskodnunk. Sajnos, az iskolaépítés terén semmi előrelépés nem történt, sőt, előzetes tájékoztatás szerint az elkövetkező két-három év­ben nem is várható központi támogatás. Az ifjúsági ház éoítését azonban saját anya­gi forrásból még ebben az év­ben elkezdjük. Sok jót a vendéglátóipari állapot vál­tozásáról mondhatok: több tárgyalást folytattunk az el­múlt évben, de komolyabb lé­tesítményre beruházót a IV. ötéves terv időszakában nem találtunk. A dunabogdáhyS tanács legalább öt esztendeje gyűjtö­geti már a pénzt, hogy a Kos­suth Lajos utcában levő, az igényeknek régen nem megfe­lelő, romos orvosi rendelő örö­kébe újat építtethessen. A ki­vitelezési költséget várhatóan május közepén fogja közölni a beruházó. — Valamivel több mint másfél millió forintunk van — mondja a hosszas beteg­ségből nem régen felépült Vass Dezső tanácselnök. — Feltehetően ez még mindig nem lesz elég, de a testület mégis úgy döntött, hogy nem halászijuk tovább ezt a témát. Az 1975. augusztus 20-ra ter­vezett átadásig feltehetően ki­lincselnünk kell jó néhány he­lyen a hiányzó forintokért. Az mindenesetre nagyon meg­nyugtató, hogy a megyei ta­nács korábban már ígéretet tett a két körzeti rendelő, a fogászati szakrendelő, vala­mint az anya- és csecsemővé­delmi helyiség berendezésére. Kivitelezőért nem kell a szomszédba menni: a helyi Üttörő Tsz építő- részlege készséggel vál­I lalta az egészségügyi lé­tesítmény rekonstrukció­ját. Előzetes tervek szerint a bon­tást két ütemben fogják vég­rehajtani, igy a rendelés vi­szonylag zavartalanul bonyo­lódhat majd — még ebben az évben tető alá kerülhet az épület. — Másik jelentős elképze­lésünk, bár erre a célra nem futotta a fejlesztési alapból, a szabadstrandunk bizonyos fokú komfortosítása — a komp és a vendéglő közötti partszakaszon. Régi igénye ez községünk lakóinak, s nem utolsósorban a szezonban szá- ! mottevő idegenforgalomnak. A hiányzó forintokat tár­sadalmi munkával próbál­juk pótolni — gondotok itt elsősorban az elvégzendő partrendezésre. Ezenkívül ivóvizet, zuhanyo­zókat, öltözőket akarunk biz­tosítani a strandotoknak. A feltételek viszonylag adottak, hiszen a vizet például mind­össze száz méterről kell odave­zetni. Ha idén nem, az esetben legkésőbb jövőre mindenkép­pen megoldjuk ezt a kérdést. A Luca székével rokonít­ható szentendrei reklám to­ronyról folyó vitát már az ország nyilvánossága is meg­ismerhette a Magyar Rádió egyik szombat délutáni 168 óra adásából. A szenvedélyes hangú riportban újabb ér­vek hangzottak mellette, s el­lene, A tervezők és a beru­házók váltig hangoztatták, hogy esztétikailag feltétlenül szükséges az épülő bevásár­lóközpont területén felállítani egy reklámtornyot, mondván, hogy „... legalább a meglehe­tősen egyhangú horizontális épülethalmazt megtöri majd a kecses vertikális oszlop”. A városukért aggódó tanácsi vezetők, patronálok viszont, köztük Szentendre' képzőmű­vészeti életének nem egy ki­válósága, a városképet ron­tó betolakodó ellen kardos­kodtak. Azután, ahogy lenni szokott: a maratoni vita hir­telen kompromisszummal ért véget. A nyolcadik torony Tartsunk sort, hiszen a hosszúra nyúlt történet mag­vait éppen harmincegy hó­nappal ezelőtt vetették el. 1971. szeptember 14-én hagy­ta jóvá a városi tanács mű­szaki osztálya a HÉV-pálya­udvar szomszédságában épülő bevásárlóközpont terveit, amelynek egyik építménye a 18,76 méter magasságú, kö­rülbelül négy négyzetméter alapterületű, fémvázas rek- lámtorony. Az érvényes építé­si engedély alapján a beru­házó többek között a reklám­torony kivitelezésére is építé­si szerződést kötött a gene­rálkivitelező Fémmunkás Vál­lalattal. (A torony szerkezete, ha nem is kis késéssel, időköz­ben elkészült — költségve­tési értéke a tervezett 1 mil­lió forintnak hozzávetőlege­sen egyharmada.) Eltelt bő egy esztendő. 1972. decemberében a városi ta­nács műemléki albizottsága véleményezte az akkor még gyermekcipőben tipegő be­ruházás terveit. Ennek ered­ményeként tiltakoztak a maj­dani, tudomásunk szerint 24 méteres torony megépítése ellen — mondván, nem kell Szentendrén nyolcadik torony. Tiltakozásukat elküldték az Országos Műemléki Felügye­lőségnek, amely ekkor még Munka közben a Finiseken nem tudott érdemlegesen köz­beavatkozni. Valamivel ezután nyilvání­tották Szentendre központ­ját műemlékileg védettnek. S bár a városközpont hatá­rától, a Bükkös-pataktól a bevásárlóközpont térsége jó két perc járásra van, a szent­endrei művészek véleménye egyöntetűen az. volt, hogy az ott felállítandó reklámto­rony döntően befolyásolná a városképet. Tavaly év elején, a tanács felvette a,, kapcsola­tot a Pest megyei Beruhá­zási Vállalattal. A válasz már-már megoldáshoz veze­tett: a torony finanszírozási okok miatt nem épül meg. Majd váratlanul rendeződ­tek a pénzügyi problémák, s időközben elkészült a reklám­torony szerkezete. Mínusz három méter Űj erővel lángolt fel a harc — egyre töibb szerv, in­tézmény bevonásával. Az Or­szágos Műemléki Felügyelő­ség 1974. március 13-án az illetékesekhez postázott dön­tésében a műemléki hatósá­gi hozzájárulást az érvényben lévő ÉVM-rendeletre hivat­kozva megtagadta. Percekkel ezután a műszaki osztály a reklámtorony építési mun­kálatait azonnal leállító ha­tározatot hozott. Az érdekeltek bevonásával a megyei tanácsnál megtar­tott konzultáción megálla­podás született, hogy a ka­zánház melletti kémény lét­raállványok megmagosításával elkészítik a torony modell­jét, s azt a város különböző pontjairól megtekintik. A helyszíni szemlén, miután ki­derült, hogy a torony sem a Dunáról, sem az M—11-es út­ról, sem a Templom-dombról nem látható, az OMF képvi­selője úgy nyilatkozott, hogy „a reklámtorony építésére vonatkozó tilalom feloldha­tó, ha a tervezett magasságot három méterrel csökkentik”. A gyorsan megfogalmazott jegyzőkönyvet tegnap volt egy hete, hogy aláírták. A meg­kurtított torony nem fogja elcsúfítani a várost, s keres­kedelempolitikailag kétségte­lenül szükséges, jóllehet, rek- lámsugárzását csökkenteni fogja az a műemlékvédelmi- leg megnyugtató tény, hogy például teszem azt, az M—ll­es főközlekedési útról nem lesz látható. A tanács s a vá­rosért aggódók a kompro­misszummal végződő megol­dást megnyugtatónak talál­ják. Álláspontjuk azonban ál­talánosságban változatlan: nem létesülhet olyan épület Szentendrén, amely a legcse­kélyebb mértékben is ront­hatná, amint kiderült, a nem egykönnyen védhető város­képet. Epilógus A harmincegy hónapig el­húzódó vita feltehetően nem okozója a lassan kétéves ké­sésben lévő bevásárlóközpont átadásának, amelyre ez év derekán minden bizonnyal mégis csak sor kerül ’ majd. Koppon a vödör Budakalászon a tavalyi községfejlesztési tervben le­hetett először olvasni a víz­hálózat építéséről. Túlságo­san nem kellett agitálni a polgárokat — a lakosság 84 százaléka aláírta a be­lépési nyilatkozatot. A víz­társulat alakuló ülését elő­ször 1973. december 18-ra hirdette meg a tanács, de nem lett belőle semmi, mert a Közép-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság úgy ítélte meg, hogy „még nem értek meg a feltételei”. Némi csalódás érte a veze­tékes vízre szomjazókat, de rendületlenül bíztak abban, hogy csupán az adminiszt­ráció késik, a víz időben odaér a házukhoz. Idén áp­rilis 12-én maradt el má­sodszor az alakuló ülés. Pe­dig időközben a megyei ta­nács is a zsebébe nyúlt, s támogatásként 1 millió fo­rintot utalt át a tanács számlájára. A második ha­lasztás már meglehetősen megrendítette az emberek vezetékes vízbe vetett hi­tét. A magasabban fekvő ré­szeken, a Szent István te­lepen, a Jókai és a Csalo­gány utca környékén jófor­mán alig van víz az ásott kutakban, le sem merül egészen a vödör. Nem sok­kal vigasztalóbb a helyzet a közkutaknál sem — libába mélyítik rendre valameny- nyit. Az ismételten elmaradó alakuló ülés valóságos lánc­reakciót indított el a köz- ségpolitikában. A tanács úgy határozott, hogy nem tartják meg a falugyűlést, s bizonytalan időre a tanács­tagi beszámolókat is elna­polják, mondván, hogy „fe­lesleges lenne kitenni a vá­lasztók haragjának a ta­nácstagokat, akik túl azon, hogy vétlenek, úgy sem tudnának semmi érdemle­geset mondani a lakosságot leginkább foglalkoztató kérdésről, a vízről”. A ta­nács döntése cseppet sem tűnik megnyugtatónak, hi­szen a lakosság tájékoztatá­sa akkor is feladata, ha ne­hézségek adódnak a község­politikában. A KÖVIZIG illetékesei elmondták, hogy a késést a vízbázis megoldatlansága okozza. Ennek ellenére a társulat — és ez már bizo­nyos — még ebben a félév­ben ünnepélyesen meg fog alakulni, s az esztendő má­sodik felében az építkezés is elkezdődik. A víz azon­ban csak az V. ötéves terv időszakában jut el Budaka- lászra. Javában tart az M—11-es főközlekedési út Tahi és Szentendre közötti szakaszá­nak felújítása. Fotóriporte­rünk Leányfaluban örökítet­te meg a folyamatos anyag­ellátás mellett naponta 5—600 métert haladó, maga mögött 3 méter széles, 8 centiméter vastag aszfaltszőnyeget ha­gyó szovjet gyártmányú JFi- nischert-munka közben. A kivitelező Aszfaltútépitő Vál­lalat szakembereinek véle­ménye szerint az új bevo­nat legalább nyolc-tíz évre megszünteti az útszakaszon az autósok panaszait. Az oldalt írta és összeállította i Kertész Péter Fotó: Gárdos Katalin

Next

/
Oldalképek
Tartalom