Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-18 / 89. szám

1974. ÁPRILIS 18., CSÜTÖRTÖK “^íéíflP 7 Vetélkedő Dunakeszin Dunakeszin, a József Attila művelődési házban szellemi vetélkedőt rendezett a KISZ helyi bizottsága. Részt vettek a dunakeszi üzemek KISZ­alapszervezetének tagjai, a zsűriben többek közt helyet foglaltak a község párt- és tár­sadalmi vezetői. Tizenhárom brigád több mint 50 tagja ve­télkedett. Politikai, gazdasági, történelmi, művészeti és tudo­mányos kérdésekre kellett vá­laszolniuk. A versenyzők nagy része megállta a helyét. A leg­több pontot-a MÁV Jármű­javító alapszervezete kapta. Tinka György Dunakeszi Ötven év a katedrán Túrán és környékén min­denki ismeri Póck Aladár ta­nárt, hiszen éppen 50 évvel ez­előtt kezdte meg működését községünkben, és most, fél év­század után is fiatalos lendü­lettel áll a katedrán. Aki itt él Túrán, csaknem kivétel nélkül a tanítványa volt, már a nagy­mamák is, a szülők, no meg a gyerekek. Egy megsárgult fényképet őriz nagy szeretet­tel. A falut ábrázolja akkor, amikor ideérkezett. Lakodal­mas menet látható a képen, de az utca sáros, a menyasszony mezítláb. Ilyen vo.lt akkor a község, amelynek tanítójává lett Póck Aladár. Amikor az 50 év küzdelmei­ről, örömeiről, bánatairól fag­gatom, végtelen szeretettel be­szél Túráról, a Galgáról, a Li­geti erdőről. Módszerei már a felszaba­dulás előtt is messze földön is­mertek voltak: Amikor bekö­szöntött a jó idő, Ali bácsi tanóráit már hol az erdő ár­nyas fái alatt, hol a Nagy- gyepen, hol a Palántáitoknál tartotta. Egyszer — talán harmadik­ban — a Gulyakút melletti homokban tanulmányoztuk fölrajzórán a magyar térképet. Te leszel a Mátra — mondta nekem, de kiosztotta a töb­bieknek is domborzatunk leg­főbb egységeit, és ott a ho­mokban felépítettük hazánk térképét. A felszabadulás után az el­sők közt volt a pedagógusok közül, akik részt vállaltak az új Magyarország felépítésében. A kibontakozó ifjúsági szerve­zetek gyakran kérték jótaná­csait; az úttörőmozgalom meg­szervezése és létrehozása az ő nevéhez fűződik községünk­ben. Aztán párttag lett: kom­munistaként szállt harcba a múltból hozott sötétséggel. Ké­sőbb a Hazafias Népfront he­lyi bizottságának elnöke, majd a községi tanácselnök társa­dalmi helyettese. Minden köz­ségbeli eseményen jelen van, és ha szükséges, segít is a megrendezésben. Ha mégis akad egy kis ide­je, az erdő szélén vagy a Gal- ga partján üldögél, kezében vázlatfüzet. Irogat, rajzolgat, tervezget arról, hogy miként lehetne a községet még szebbé tenni, miként mélyíthetné a gyermekekben a hazaszeretet érzését. A napokban ' ünnepelte 70. születésnapját. Rokonai, isme­rősei, barátai elhalmozták jó­kívánságokkal és ajándékok­kal. Íróasztalán egy csokor mezei virág áll. Ennek örül­tem a legjobban — mondja, majd így folytatja: a mostani tanítványaimtól kaptam. Még mindig szeretnek. Munkájának elismerésekép­pen a Pest megyei barátság- vonattal Moszkvába küldi a pedagógus pártalapszervezet Póck Aladár elvtársat. Takács Pál Túra Hozzák rendbe a honvédsirt! A Váci Napló 1972. június 2-i számában felhívást intézett Építőipari gépszerelő, ív- és lánghegesztő, panther autódaru-kezelő, villanyszerelő, víz-, gáz- és fűtésszerelő, kőműves, asztalos, burkoló, épületlakatos, ács. vasbetonszerelő, tetőfedő és szigetelő, bádogos, testő. parkettás, gépkocsiszerelő, könnyűgépkezelő szakmunkásokat, gépkocsivezetőket, betanított és segédmunkásokat (16. évüket betöltött fiúkat is), rakodókat, kubikosokat azonnali belépéssel felveszünk Jelentkezni lehet: a „Prosperitás " KSl Munkaügyi osztályán Budapest IX.. Viola u. 45. az illetékes váciakhoz Hozzuk rendbe a 48-as honvéd sírem­lékét címmel. Az alsóvárosi temetőiben a síremlék rendbe­hozatalát akkoriban megkezd­ték, azonban nem fejezték be a mai napig sem. Az omlado­zó téglalépcsőzetet nem cserél­ték ki betonnal, a szegélyező bokrok hiányosságát sem pó­tolták, mégcsak a felírást sem festették át. Ezúton kérem az illetékeseket: segítsék elő a honvédsír teljes és kielégítő rendbetételét. Nagy Sándor Budapest A Budapesti Közlekedési Vállalat felvesz FÉRFI GÉPKOCSIVEZETŐKET AUTÓBUSZVEZETŐNEK 21 éves kortól, kétéves legalább 3,5 tonnás tehergépjárműn szerzett gyakorlattal, továbbá 20 éves kortól, az általános iskola nyolc osztályát elvégzett FÉRFIAKAT ÉS NŐKET VILLAMOSKOCSI-VEZETŐNEK, * FÉRFIAKAT A HÉV-RE MOTORVEZETŐNEK Felveszünk még 18 éves kortól férfiakat és nőket váltóőrnek, jelzőőrnek és egyéb földi szolgálati munkakörbe, valamint 24 éves kortól, a munkakör ellátására jogosító bizonyítvánnyal rendelkező férfiakat hajógépésznek. Autóbuszvezetőink évi 10 000 Ft-os forgalmi juttatásban részesülnek, a villamoskocsi-vezetők évi 8000 Ft, a HÉV-motorvezetők pedig évi 5000 Ft munkaköri pótlékot kapnak. Járművezetőinknek — ha a megkívánt feltételek fennállnak — nyugdíj-korkedvezmény jár. Bérezés a kiképzési idő alatt is - a kollektív szerződés szerint Téli és nyári egyenruha-ellátásról gondoskodunk. Minden dolgozónk és családtagja autóbuszra, villamosra, a metróra és a HÉV-re szóló, díjtalan utazási igazolványt kap: Felvétel: Budapest VII., Kertész u. 16. sz. alatt (földszint 64.), és a vállalat valamennyi telephelyén. Hozzászól az olvasó Örömmel olvastam a Pest megyei Barangolások soro­zatban a Kisnémediről szóló cikket. Valóban dicséretes az alig több mint 900 lakos áldo­zatkészsége a Kisnémedi 900 éve című könyv kiadásáért. Alsónémedi története is elké­szült 1961-ben: „Első okleveles említés 1067-ben történik. A Guth- Keled nembeli Péter ispán NYWYG prédiumot a Borsod megyében fekvő százdi apát­ságnak adományozta. Az ado­mánylevelet 1267-ben IV. Bé­la király az Aba nembeli Pued ispán kérésére átírja és megerősíti... Ebben a köz­ségre vonatkozó rész így hangzik magyar fordításban: Adom Chabarakusa pusztát (hét halásszal és a Dunán lé­vő szigettel) hat szőlőműves­sel és 12 tanyával, Gubach pusztát hét halásszal és a Du­nán levő szigettel, három eké- nyi szántóval és három szol­gával. Adom NYWYG pusz­tát öt ekényi földdel a szán­tóvetőkkel együtt”. Érdekes, hogy bár Kisné­medi és Alsónémedi között elég nagy a távolság, alapítá­si évük meglehetősen közel esik egymáshoz. Két év kü­lönbséggel adományoztak egy- egy NYWYG települést: 1065- ben Kisnémedit, 1067-ben Al­són érnedit. , Lugosi Gyula Alsónémedi Válaszol az illetékes Gáspár Ferenc (Gödöllő, Dózsa György út 34.) olva­sónk lakásügyi panasszal ke­reste fel szerkesztőségünket. Kérésünkre a gödöllői városi tanács igazgatási osztálya fog­lalkozott olvasónk levelével, és dr. Tóth Gábor osztályve­zető a következő választ adta: „A gödöllői járásbíróság ítéle­tével Gáspár Ferencet és család­ját jogcím nélküli lakás-használóvá nyilvánította, és kötelezte, hogy a lakást adja át a tulajdonosnak. Az ítéletben foglalt határidő ellen az érdekeltek fellebbeztek, és kér­ték ennek meghosszabbítását. A jogcím nélkülivé nyilvánítást fel­lebbezésükben nem sérelmezték. A Pest megyei Bíróság ítéletében a lakás kiürítésére ÍM) napos ha­táridőt állapított meg. Ennek az ítéletnek Gáspárék a mai napig nem tettek eleget, így az igazga­tási osztály az idevonatkozó ren­delet alapján mint bírósági joig- cím nélküli lakáshasználókat vet­te nyilvántartásiba. Lakásproblé­májuk megoldása a következő öt­éves tervben várható, a többi bí­rósági jogcím nélküli lakásügyével együtt.** ★ 7.3. 3. és felesége (Isaszeg, Jegenye u. 33 ) panasszal for­dult szerkesztőségünkhöz: há­romszáznegyvenegy négyszö­göles telkükből százötven négyszögölt a férj húgának szerettek volna adni. Ez a rész a húgnak igen nagy segítség lenne, mivel jelenleg egy konyhában laknak: férj-fele­ség, két kisgyerekkel, és a harmadik augusztusban fog születni. Ügy tervezték, hogy ezen a területen kisebb házat építenének. Az isaszegi tanács azonban nem engedélyezte az adásvételt. Olvasóink nem ér­tik, miért, hisz több hasonló telket eladtak már a község­ben. A panasszal kapcsolatban választ kértünk az isaszegi nagyközségi tanács elnökétől, Bodrogi Andrástól. Megtud­tuk, hogy az ingatlanrész le­választását, illetve eladását az első és a másodfokú építé­si hatóság is elutasította. Ugyanis a 2/1970 ÉVM. számú rendelettel jóváhagyott orszá­gos építésügyi szabályzat első kötetének 57. §-ában a 2. pont mellékletében szereplő táblá­zat szerint a megfelelő mére­tek nem biztosíthatók, mert a IV. építési övezetben a la­kóépületek építésére alkalmas telek mélységének legalább 50 méternek kell lennie. A 150 négyszögöl mélysége azonban nincs 50 méter. Megtudtuk azt is, hogy ol­vasóink a másodfokú határo­zat ellen nem emeltek pa­naszt. Szerkesztői üzenetek V. P., Budapest: Köszönjük a kapott anyagokat, mi azonban el­sősorban Pest megyével kapcsola­tos eseményekről számolunk be. B. P., Tököl: A kérdezett áru jelenleg hiánycikk, de hamarosan újra kapható lesz a boltokban. Másik levelére részletes választ küldünk írásban. M. T., Cegléd: Köszönjük a kül­dött információkat és beszámolót. F. I., Veresegyház, E. G.-né, Hévízgyörk és F. B., Gyömrő: Pa­naszaikkal foglalkozunk. Vissza­térünk rájuk. Leégett a művelődési ház Meddig mar a d így 3 udakeszi ? Akik rendszeresen figye­lemmel kísérik a hetente meg­jelenő Postabontást, sokszor olvashatták már egy-egy levél alatt Padányi Lajos nevét. Most egyik levelével részlete­sen is foglalkozunk, mert so­kakat érdeklő és érintő prob­lémát feszeget benne. Tervek és tervek Budakeszin az ifjúság^ kul- túrálódásának, művelődésé­nek és szórakozásának adott otthont a művelődési ház. A fiatalok sokféle érdeklődési körének jegyében működtek itt a szakkörök. Jelentős eredményeket hozott létre a tagok aktivitása, ötletgazdag­sága. A fiatal műbarátok ki­állításokat rendeztek, és olyan bemutatót is akartak szervez­ni, mely megvetette volna a budakeszi helytörténeti mú­zeum alapjait. A szép elképzelések azon­ban csak tervek maradtak: a hasznos viták és összejövete­lek helyszíne tavaly február­ban leégett, azóta nincs itt kulturálódási lehetőség — számol be a levélíró. Ezt az épületet felújítani már nem lehet, kár rá a pénzt pocsé­kolni. Üj kulturális központot kellene létesíteni, mert az a rész, mely még viszonylag épen maradt, erre a célra nem elég. Elvégre másképp akar szórakozni a fiatal és az idős ember. De hogyan, ha nincs hol! A kocsmapultok előtt? — veti fel a kérdést le­vélírónk, majd így folytatja: „Ráadásul a mozi is évek óta zárva. A jól felszerelt könyv­tárat is be kellett zárni az életveszélyes helyiségek miatt. Ennek ellenére — feketén! — mégis adtak ki könyveket, mert például az Olvasó né­pért mozgalom hónapiában méssem lett volna illő a zárt ajtó. Az olvasók száma a la­kosságéhoz viszonyítva ma­gas. Egy-egy családiból több szervezett olvasója is van a könyvtárnak. Tervezték a gyermekikönyvtár létesítését. Ezt is meghiúsította a tűz. Épület kellene a kultúra ré­szére mielőbb. Nem lehet a problémát azzal elintézni, hogy mivel a főváros pere­mén vagyunk, úgyis minden­ki Budapestre jár szórakozni. Budakeszin is meg kell te­remteni a helyi lehetőségeket minden korosztály számára” — írja levelében. Tartalmasán, szépen Nézzük a tényeket! Buda­keszi 15 ezres lakosú község. Budapest közvetlen szom­szédságában. 1972. augusztu­sáig itt működött a budai já­rási művelődési központ, az­óta Érden van. Maradt tehát az intézmény községi műve­lődési ház, ezen kívül a mo­ziba és a járási könyvtárba járhattak a művelődni-szóra- kozni vágyók. A mozit há­rom éve bezárták: az épület életveszélyessé vált. Aztán a művelődési házban tartottak hét végeken filmvetítést. 1973. február 21-re virradó éjjel, még ma is ismeretlen okból, tűz ütött ki, amelynek követ­keztében leégett a nagyterem, a földszinti és az emeleti szo­ba, valamint a könyvtár épü­lete. Maradt 2, azaz két he­lyiség. Itt nagyszabású ren­dezvényekre jelenleg nincs mód. A művelődési házban a mos­toha körülmények ellenére sem szünetel az élet: hét kis csoport működik, méghozzá igen szép eredménnyel. Ba­logh Géza igazgató elmond­ta, hogy két ellentétes kor­osztályt tömörít az ifjúsági és a nyugdíjasklub. Ez utóbbiban játszik a tagokból alakult ze­nekar citera, bőgő, harmoni­ka és hegedű összeállításban. A citerás, a 80 esztendős Haj­dú József, a maga faragta hangszerét szólaltatja meg. Igen jelentős az alkoholmen­tes klub. mely gyógyult al­koholisták rehabilitásával fog­lalkozik. Az országban egyéb­ként összesen három ilyen klub található! Szépen szerepeltek a balas­sagyarmati Madách országos irodalmi színpadi napokon a színjátszók. Nemrég alakult a marionett bábcsoport. Hasz­nos munkát végez a fotó- és keskeny filmszakkör, a honis­mereti szakkör pedig dr. Bo­rús László történész vezetésé­vel immár negyedik hónapja dolgozik Budakeszi nagyköz­ség monográfiáján. A szakkör lelkes tagjai széles körű ku­tatómunkát folytatnak, hogy összegyűjtsék a régmúlt ko­rok fellelhető írásos és egyéb emlékeit. A monográfiához sok felhasználható anyagot találtak a község idős lakói­nál, padlásokon, ládafiában meg az iratok között. Az ama­tőr kutatók számos érdekes­ségre bukkantak a község múltjára vonatkozóan az Or­szágos Levéltárban, de még a veszprémi egyházi levél­tárban is. A szentendrei mú­zeumban tárgyi emlékeket ku­tattak fel. A lassan-lassan összeálló anyagot gazdag kép- melléklettel előreláthatóan a felszabadulás 30. évforduló­jára adják ki. Megoldás kellene Az idén a művelődési ház­ban 70 TIT-előadás lesz, és még kisebb filmvetítéseik is, hacsak nem kell közben, be­zárni az ajtókat. A szakembe­rek szerint is az épületet nem érdemes helyrehozni, de bár­melyik nap az életveszély miatt leállíthatják az itt folyó munkát. Kár lenne érte, hi­szen a tenniakarás, a lelkese­dés és a szorgalom a mosto­ha körülmények ellenére is szép eredményekhez vezetett. Bár a tanács pénzügyi hely­zete nem teszi lehetővé az újjáépítést, s ezt is meg kell érteni, ám talán mégis szület­het megoldás levélírónk és a budakesziek igényének telje­sítéséhez, esetleg éppen társa­dalmi kezdeményezéssel, kö­zös összefogással. D. G. G.

Next

/
Oldalképek
Tartalom