Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

VIDÉK P E ST MEGY El HÍRLAP KÜtOKKI ADASA XVI. ÉVFOLYAM, 88. SZÁM 1974. Április 17., szerda AMÍG FELÉPÜL Jutott hely mindenkinek Ecser a monori járás kis­községei közé tartozik. Sor­ra épülnek az új házak ut­cáiban: jobbára fiatal házasok teremtenek otthont maguk­nak. s ma már nem ritka Ecseren a két-három gyerme­kes család. Évente több mint száz A tanács eddig is sokat tett a növekvő óvodai igé­nyek kielégítésére. A régi óvo­dában több mint száz gyer­meket helyeznek el évről év­re, gondoltak azonban az új­telepiekre is, amikor elhatá­rozták, hetvenöt személyes óvodát építenek a község­részben. Harminc szülő gyermekét nem tudták felvenni tavaly, a tanév kezdetekor, megvá­sárolták tehát a maglódi Unl- verzál Tsz-től a volt Fészek bisztrót, s ideiglenesen azt rendezték be óvodának: oda­kerültek a helyhez nem ju­tottak. Csöngetésre nyitnak ajtót az ideiglenes óvodában. íj bútor — Azért zárjuk be mindig — mondja Krausz Györgyné vezető óvónő —, hogy a gye­rekek ne tudjanak az utcá­ra kiszaladgálni, forgalmas út mellett van az épület. Bevezet a tágas foglalkoz­tatóterembe, s így folytatja: — Harminckét gyermeket vettünk fel, tízen nagycso­portosok, a többi huszonkettő vegyes életkorú. Nagy segít­séget jelent ez az ideiglenes óvoda a szülőknek. A tanács minden gyereket el tudott helyezni, akinek mindkét szü­lője dolgozik... A közelmúlt­ban kaptuk meg az új bútort, több mint 150 ezer forintba került: Faltól-falig vastag szőnyeg, kényelmes fekhe­lyek, modern bútorok. Az ide járók jól érzik magukat. ' — És hol vannak a gyere­kek? — tesszük fel a kérdést, mert a terem üres. ki vonja felelősségre őket? A kártevők A címet rendőrségi folyosón látott plakát adta; közepén szarka, alatta nagy, fekete be­tűs felhívás: VÉDEKEZZÜNK A KÁRTEVŐK ELLEN! Ha a zsenge vetéseket és a rügyező, virágzó fákat nem látnánk, akár nyári kánikulá­nak is vélhetnénk az időjárást, olyan fülledt a meleg a vasa- di határban. A szél kavargó port csap a szemünkbe, de olyan erővel, hogy néha motorunkkal is meg kell állnunk. Fejünk felett apró bárány­felhőfoszlányok úsznak Monor felé. Hátha összeverődnek es­tére, és mérgükben nekifeke- tedve, elsírják magukat. — Nagyon kellene az eső — kiáltja felém motorostár­sam, Virág István mezőőr, mintha kitalálta volna a gon­dolatomat. ★ Az üdezöld, arasznyi lucer­natáblán lovas kocsi forog körbe-körbe. — Mit csinálnak' ezek? — kérdem, amikor megállunk. — Nyulat ütnek — feleli a mezőőr, és utánuk iramodik. A kocsiderékban két mezei nyúl hever, de ha közbe nem lépünk, a harmadikat is le­ütik O. Pál és V. Mihály — ke­rülnek noteszba a nevek, s a nyíllak is helyet cserélnek: paprikás helyett bűnjel lesz belőlük. Az út felé ballagva. Virág István magyarázni kezd. — A nyúl nem fél a lovas kocsitól. Meglapul, és csak fi­A FILMTECHNIKAI VÁLLALAT felvesz fémcsiszoló szakmunkásokat monori munkahelyre, esztergályosokat, takarítónőket átmenetileg pesti, majd monori teleohelyünkre. Jelentkezés: Budapest XIV., Szabó József u 12, Személyzeti osztály. gyei. A fogatos a bakról nézi, miközben társa a kocsi nyo­mában halad, egy jókora rúd­dal. A kocsi mindig közelebb kerül a nyúlhoz, ezért forog kärbe-kprbe. Amikor ütéstá­volba érnek, a bakon ülő a nyúlra mutat, és a társa le­üti. Egy-egy lucernatáblában, de vetésben is akár négyet- ötöt is agyon lehet ütni, kü­lönösen süldő korában. ★ A Hosszúberek és Üllő köz­ti zabos borsótábla mellett ál­lunk meg újra. Egy ideig számoljuk őket, de abbahagyjuk, mert rájö­vünk, nem érdemes, annyian vannak. Galambok. Fos iák, strasszerek és parlagiak. Két­száz? Nem, legalább ezer. — Ebből a vetésből sem lesz termés — mondja mellet­tem a mezőőr, és riasztólövest ad le kétcsövű puskájából. — Ennyit ér — mutat távo­labb, ahová az imént felröp­pent galambok ismét letele­pedtek. ★ Czwikli Károly, az üllői Kos­suth Tsz főmezőgazdásza: — Hogy az idén mennyi lesz a kárunk, még nem tud­juk, de tavaly huszonnégy hold zabos borsót ki kellett szántanunk a 95 százalékos galambkár miatt. Harminc­ezer forintjába került terme­lőszövetkezetünknek. Székely Kázmér, a Monori Állami Gazdaság területi igaz­gatója: — Tavaly 60 hold naprafor­gós szudáni füvet vetettünk újra a galambok miatt. A kár 36 ezer forint volt. Szleszkó Árpád, a monori Űj Élet Tsz mezőgazdásza: — A múlt évben száz hold napraforgónkat ették ki a ga­lambok. ★ A nyúlütöket feljelentik. De ki vonja felelősségre azt a sok felelőtlen galambtartót, aki a vetések és azok kelése idején nem zárja be galambjait? Kovács György KERESÜNK nyugdíjas férfiakat portásnak, takarítónőket (lehet nyuqdíias is) anyagmozgatókat Jelentkezés: Budapest XIV., Szabó József u. 12. FITE személyzeti osztály — A szokásos napi sétát teszik meg Blazsek Jánosné óvónővel és a dadusokkal. — Bizonyára éhesek lesz­nek, mire visszaérnek. Mi lesz a mai ebéd? — Boirsóleves és túrós pa­lacsinta. Alig fejezzük be a beszél­getést, megérkeznek az apró­ságok, levetik kabátjukat, ke­zet mosnak. Csak szeptemberig Valóban széppé varázsol­ták az ideiglenes óvodát Ecse­ren. Sokak összefogásával, a vas­úton túl már épül az új. Több mint 600 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek eddig rajta. Májusban szeret­nék átadni rendeltetésének. Az ideiglenes óvoda kis la­kói új otthonba költöznek, a régit pedig a nyár folyamán korszerűsítik, így nem csuk be a bisztróban lévő óvoda: a mostaniak helyét a nagy óvoda lakói foglalják el. De csak szeptemberig, mert ad­digra befejeződik a korsze­rűsítés. A volt bisztróiból pedig az Ifjúság művelődési otthona lesz. G. J. Felkészültek az engedményes vásárra Az összes igény kielégíthető A napokban ellátogattunk a sülysápi TÜZÉP-telepre. A vasúti rakterületen igen nagy választékban gerendák, szál­fák és egyéb fontos építke­zési anyagok közt válogat­tak az emberek. A sínek közelében hatal­mas szénhegyek magasodtak. Ott-tartózkodásunk idején ép­pen egy vagon NDK szén érkezett. Bori Pál telepvezető tájé­koztatása szerint április 1-től országszerte ideiglenesen több szénfajta olcsóbb lett. Az en­gedményes vásárra a telep jól felkészült. Induló készletként már 4000 mázsa háztartási bri­kett, valamint 1500 má­zsa tatai dió- és berentei szén áll a vevők rendel­kezésére. Az utánpótlásról folyamato­san gondoskodnak. A tatai diószenet a sülysápi lakosság, bár csak tavaly óta ismeri, nagyon megkedvelte, mél­tán, mert 4850 kalóriájú, fű­tőértéke tehát nagyobb, mint a közkedvelt NDK-széné. A telepvezető elmondotta azt is, hogy az országban ösz- szesen mintegy 9000 tonna sze­net értékesítenek kedvezmé­nyesen, tehát az engedményes vásár időhatárát a készlet szabja meg, következésképp az jár jól, aki minél ha­marább gondoskodik téli tüzelője biztosításáról. Igen fontos tudni továbbá, hogy a vállalatok által ki­bocsátott utalványokat min­denfajta szénre be lehet vál­tani, tehát a most árusított kedvezményes szénre is. A telep szénkészlete oly nagy, hogy minden tüzelőutalvány­nyal rendelkező lakos igé­nyét ki tudja elégíteni. <-ky) Úttörőink - a megye élvonalában Az utóbbi időben gyakran írhattunk úttörőink sportver­senyeiről: tizenkét sportág tö­meges rendezvényeiről tudósí­tottunk. örvendetes, hogy a nagy lét­szám nem megy a minőség, az eredmények rovására, sót igen sok tehetség is kikerül a versenyekből. Járásunkban például egyet­len sportegyesületi torna- szakosztály sincs, úttörőink mégis a megye élvonalában szerepelnek. íme, az idei me­gyei és országos versenyeken elért eredmények: A tervezettnél korábban Vízműrendszer Úriban Még a száz család is csatlakozhat Az Űrit körülölelő dombok­ról leereszkedő idegen serény munkálkodást tapasztal szin­te a község minden utcájá­ban: itt árkot ásnak, ott csö­vet fektetnek, máshol már ép­pen eltüntetik a munka nyo­mait. Vízműrendszert építenek Úriban. Az ivóvíztársulat irodájá­ba toppanva, éppen a vezető­ség ülését zavarom meg, még­is örömmel fogad Szikszai István, a társulat elnöke, és készségesen tájékoztat a nagy munkáról. Az Űrit ábrázoló fali tér­képre mutat, amelyen kék és piros színűek az utcák. A kék szín dominál, jelezve az el­végzett munkát, mely már több mint négyötöde a terve­zettnek. Az előirányzatok és a számlák egybevetése alánján, a pontos adatot is megtudom: 83 százalékban kész a vízmű­rendszer. A munkálatokat végző Pest megyei Víz- és Csatornamű Vállalat jó szervezése, lelki­ismerete, hozzáértés“ tette le­hetővé az átadás előbbreho^a- talát, augusztus 20-ra. s a fél­éves nyereség az öröm oka Úriban, hiszen már a kániku­lában élvezhetik a fürdőszoba előnyeit. Természetesen a még el­végzendő 17 százaléknyi mun­ka sem csekély. A napokban kerül üzembe helyezésre a 2. számú mélyfúrású kút, amely percenkénti 500 literes telje­sítményével a vízmű tovább­fejlesztését is letyeiővé teszi. Az egyik dombon állítják fel a Vecséstől vásárolt hid- roglóbust. A vízműrendszer átadásával módosul a társulat tevékeny­sége is: szeretnék a teljes községet szolgálni, lehetőséget adva az eddig még nem csat­lakozott száz családnak a be­lépésre. Lukács István MISOR MOZIK Maglód: Pókháló. Monor: Il­latos út a semmibe. Nyáregy­háza: Vörös tulipánok völgye. Úri: Keresztesek I—I. Vecsés: A tűz meghódítása I—II. MŰVELŐDÉSI HÁZ Monoron, 19 órától: irodal­mi totó az ifjúsági klubban. Kisdobos lányok: első helye­zés (Monor 2. sz. iskola), I. korcsoport fiúk 2. hely (Üllő). Kisdobos fiúk: 3. hely (Pilis 1. sz. iskola), I. korcsoport lá­nyok (Monor 1. sz. iskola), II. korcsoport lányok (Pilis, I. sz. isffóla) és II. korcsoport fiúk (Vecsés, 3. sz. iskola) — vala­mennyi 4. helyezés. A híres tomászmúlttal, a hagyományokkal és egyesületi szakosztályokkal rendelkező Nagykörös és Cegléd társasá­gában megyénk élvonalába tartozunk. B. M. JEGYZET Ha késve érkezik a távirat... Nemrég egyik barátom elpanaszolta, hogy előző nap feladott expresszleve- lét csak másnap délután két órakor kapta meg, egy másik ismerősöm meg nem mindennapi történetei adott elő. — Pesti rokonaim — mondta — távirattal érte­sítettek, hogy meglátogat­nak. Értesítésüket minden bizonnyal azért küldték, nehogy érkezésük váratla­nul érjen bennünket. Szándékuk kivitelezése azonban nem a legjobban sikerült, a táviratot ugyan­is szombaton déli 12 óra 15 perckor adták fel, s mi, sajnos, csak vasárnap dél­előtt 11 óra tájban kaptuk meg. Alighogy eltávozott a postás, autóval berobogtak a vendégek, öten. Szó se róla, nagyon megörültünk a rokonok látogatásának, fogadásukra azonban nem voltunk felkészülve. A panasz nyomán a kö­vetkező nap elmentem a sülysápi 1. számú postahi­vatalba, s a hivatalvezető­től a következő választ kaptam: — A fennálló rendelke­zések értelmében szomba­ton csak 12 óráig tartunk szolgálatot, a jmnaszos ezért kapta meg késve táv­iratát. Szombat délután a községünkbe címzett táv­iratokat ugyanis Nagyká- tán veszik fel, s másnap, tehát vasárnap reggel nyolc órakor továbbítják hivatalunkhoz. A szabály szerint ilyen esetben a táv­iratot négy órán belül ki kell kézbesítenünk. Az elmondottak alapján a sülysápi postahivatalt semmiféle vád nem érheti. Énnek ellenére mégsincs minden rendben. A távira­tokat ugyanis rendszerint azért adják fel az embe­rek, hogy a címzettek mi­nél hamarabb tájékoztatási kapjanak az őket érintő igen fontos ügyben. Javasoljuk, szombaton­ként délután négy óráig ügyeletes teljesítsen szol­gálatot a telefon mellett, aki csupán csak a távira­tokat veszi fel, továbbá álljon rendelkezésre egy postai kézbesítő, aki az esetleg érkező táviratokat még aznap kiviszi. Az elkésetten érkezett expresszlevelek és távira­tok ugyanis jogosan kivált­ják a közönség elégedet­lenségét, s csorbát ejtenek a helyi postahivatal jó hí­rén is. K. L. Népviseletben Hét szoknya, kötény és tutyi o — Hét méter anyagból ké­szült a szoknya és a blúz. A felső szoknyát fekete, az al­sószoknyák alját piros sze­géllyel varrtuk körbe. A blúz derékhoz äimult. s hosszan ráült a szoknyára, alul csip­kével díszítettük. A lányok színes szalagokat kötöttek a hajukba, a menyecskék, asz- szonyok kontyot csavartak, és rája tutyit helyeztek, arra került a csipkés kendő majd földire a bársonyból, nyáron a selyemből készült fejken­dő. Nagyon szép volt. Álta­lában hat-hét szoknyát vet­tünk föl. kötényt kötöttünk. — Mi volt a tutyi? — Mi volt?... Kemény kar­tonpapírból, hegyes, kontyra ülő sapkát készítettünk, piros szövettel bevontuk. goznom kellett, majdnem a tarlón szültem meg a gyerme­kem. 1931-ben még egy fiam született, megbetegedett, gyó­gyításra nem volt lehetőség, s amire átvittük a szomszéd községbe, Sülybe, már nem lehetett segíteni rajta. Két­éves volt, amikor meghalt. — Mondtam, a ruhát meg kellett becsülnünk, évekig hordtuk, anya leányának ad­ta át viselésre... No, igaz, akkor nem változott a maihoz hasonló gyorsasággal a divat. Nem lehetett hallani, mint a mai fiataloktól, ahogyan a tavaly vett ruhára mondják: „Ez már nem divat”, meg „Föl nem veszem, mert ki­nevetnek. ..” © © Az utóbbi tíz évet a helyi termelőszövetkezetben töltöt­te, tavaly ment nyugdíjba. — Szerettem a téeszbe jár­ni, jó volt ott. Munka köz­ben jutott idő arra is, hogy szót ejtsünk gyorsan változó világunkról. Nevettünk is, mondták az asz- Itözzön ki, Tera néni, maga is”. Tényleg, ma már alig néhányan, főleg öregek járunk a régi népvise­letben. Én már ki nem öltö­zők, az biztos! — S mi a véleménye a mai divatról, a fiatalokról? — Nem ítélem el, nem szó­lom meg őket. Nagyon jó a mai fiataloknak. Az öltözkö­dést sem tartam megbotrán- koztatónak. Kesernyés mosoly fut végig nek. az arcán: — Hogy telnek a napjai? — Újságot olvasok, meg a rádiót hallgatom. Televíziónk nincs. Az újságot az első be­tűtől az utolsóig kiolvasom. Mindig a politikánál kez­dem, nagyon érdekelnek a világban történtek. A Pest megyei Hírlapot járatjuk már vagy tíz éve. Kifelé mutat az udvarra: — Van kis kertünk, mala­cot meg baromfit is tartunk, így elfoglaltság is akad min­dig. Mielőtt elköszönnék, bein­vitál a belső szobába is. — A szobánk ugyan még földes, de sokat változott a berendezés, meg a ház ma­ga is... Hamarosan újabb munkánk lesz: a nyári helyi­ségből kidobjuk a kemencét, hosszabb várakozás után, az idén megkapjuk a gázpalac­kot, kell a hely a gáztűzhely­Jandó István kontyra feltűzve, arra borult a fejkendő, sajátos fej tartást adva. Ám a hétméternyi ruha­anyag megvétele, s hozzá a Ságon készített, fényes lakk- csizma, nem volt olcsó mu­latság. Érthető, a ruhát meg kellett becsülni, aírt csak templomba vették föl, néha­napján bálba. Évtizedekig őrizték a szekrényben. — 1925-ben Pestre kerül­tem. évekig ott szolgáltam. Bár jó helyem volt, mégis mindig hazavágytam. A nya­rakat itthon töltöttem, olyan­kor az uraságnál, az aratás­ban mint marofcszedő dol­goztam. — Hogyan emlékezik a fél­évszázaddal ezelőtti község képére? Rövid gondolkodás után: — Ó. hát akkor alig két kis utcácskából állt. A legtöbb ház, a miénk is, nádfedeles volt, alul mestergerendával, földes helyiségekkel, kemen­cével. berakott tűzhellyel. 1928-ban férjhez megy, egy évvel később születik el­ső gyermeke. — Annyi munkám, elfog­laltságom volt, hogy bizony, az utolsó pillanatokig dol­Rohamosan alakulnak, vál­toznak a monori járás köz­ségei. Űri is, ahol nemcsak a vízmű építése jelzi a vál­tozást. hanem az öltözkö­dés. az aránylag rövid idő alatt feledésbe merült sok ré­gi szokás is. Pintér Ferencnével beszél­getünk.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom