Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-17 / 88. szám

4 1974. ÁPRILIS 17., SZERDA TV-FIGYELŐ Húsvéti filiníolkiór Galgamácsán Búcsú, könnyek nélkül. Vasárnap délután elbúcsúz­tunk Kállai István Hogy kép­zeli 2073-ban? című sorozatá­tól. őszintén mondjuk; köny- nyek nélkül. E sorozaton, saj­nos, nincs mit sajnálnunk. Sohasem volt igazi karaktere, markáns arculata. Szinte min­den adásában keveredett a ka­baré és az operett a tudo­mánnyal, s jövőkutatási igé­nye majdnem mindig elsza­kadt a mától. A sokszínűség látszata valójában zűrzavar volt. S ezen nem segített a műsor olykori formássága. ügyes szerkesztése. A lényeget nem tisztázta ez a műsor. Sze­münk ezért maradt száraz a búcsú perceiben. Krimi és bűnügy. Nem ál_ lünk jól krimik dolgában. A Maigret befejeződött, az Ar­zéné Lupin pedig egyre elvi­selhetetlenebb. Nem adott za­vartalan élményt a szomba­ton indult ú j sorozat, a. Meg­történt bűnügyek első adása, a Száraz Martini sem. E hasábokon megírtuk már, hogy az Arséne Lupin típusú krimik régesrégen kimentek a divatból. Aki nem hitte, hét­főn este, azt hiszem, végérvé­nyesen meggyőződött róla. A „hipp-hopp, ott legyek, ahol én akarok” tündérmesékbe való, nem a mai közönségnek szóló bűnügyi történetekbe. Ha semmi sem lehetetlen, nincs miért izgulnunk. A fő­hősnek úgyis minden sikerül. ! Izgalom nélkül pedig — ezt j talán nem kell bizonyítani — nincs, nem lehetséges semmi­féle krimi. De hát tulajdonképpen mit nevezhetünk kriminek? A kér­dést az új sorozat első darab­ja, a Száraz Martini vetette föl. A filmből ugyanis az de­rült ki. hogy alkotói összeté­vesztették a valóságos bűn­ügyet a krimivel, amely a szó­rakoztató irodalom műfaja. A kettő között nyilvánva­lóan nagyok a különbségek. A valóságos nyomozás például rendkívül „unalmas”; rész­adatok hosszadalmas felderí­téséből áll. A krimi, az iro­dalmi műfaj viszont mindig nagyon fordulatos, izgalmas vagy legalábbis annak kellene lennie. „Valódi” krimit époen ezért megtörtént bűnügyből a legnehezebb írni. Lényegében ez a Száraz Martini fő hibája. A film megtörtént bűnügyet, „igazi” gyilkosságokat vitt vászonra, de úgy, olyan módszerekkel, mintha krimiről lenne szó. Ez az ellentmondás sajátos fe­szültséget okozott. Ha ugyanis a Száraz Martini valódi krimi, a gyilkosnak törvényszerűen és nyilvánvalóan a két áldo­zat környezetéből kell kike­rülnie. A Bácskai Lauró Ist­ván rendezte filmben azonban az események természetesen a hajdani valóság szerint ala­kultak: a gyilkos kívülről ér­kezett. Ez a megoldás tényle­ges krimiben elfogahatatlan, sőt értelmetlen. CEGLÉD, Szabadság CEGLÉD, Kamara NAGYKÖRÖS, Arany János SZENTENDRE ABONY BUDAÖRS DABAS DUNAHARASZTI DUNAKESZI, Vörös Csillag ÉRD FÓT GYAL KISTARCSA MONOR NAGYKATA PILISVOROSVAR POMAZ RÁCKEVE SZIGETSZENT­MIKLÓS VECSÉS ÁPRILIS 18-TÖL 24-IG 18— 21: özvegy Coudercné 22— 24: A törökfejes köp ja 18: 451° Fahrenheit 19— 24: Ben Wade és a farmer 19—21: A törökfejes kopja 22: 451° Fahrenheit 23— 24: Az árulás napjai I—II. ÉJSZAKAI ELŐADÁS 20: Egymillió karátos ötlet 17— 21: Ö, maga rettenetes! 22—23: Nem félünk a farkastól** 24— 25: Mackenna aranya ÉJSZAKAI ELŐADÁS 20: Stan és Pan meg a hölgyek 18— 21: Kamaszkorom legszebb nyara* 22—24: A diktátor ÉJSZAKAI ELŐADÁS 20: Estély habfürdővel 18— 21: Merénylők 22—24: Régi idők focija 19— 21: Mindenki szép, mindenki kedves 22—24: Felügyelő életveszélyben 18—21: A rendőrség megköszöni* 22—23: Merénylők 18—21: Fogják el Oichit élve vagy holtan 22—23: A bíbormadár I—n. 24: A sah táncosnője ÉJSZAKAI ELŐADÁS 20: A félszemű seriff 17— 18: Ártatlan gyilkosok 20— 22: Én nem látok, te nem beszélsz, ő nem hall 24—25: Sutjeska 18— 19: Valerie* 20— 21: Az Anderson magnószalagok 22—23: A leszámolás napja 18: A lovag végakarata 19— 20: Pókháló 21— 22: Áldd meg az állatokat és a gyerme­keket 18—19: Alom luxuskivitelben 20— 21: Vakmerőség 22— 23: Száguldás a semmibe* 18—21: A diktátor 22—24: özvegy Coudercné ÉJSZAKAI ELŐADÁS 20: Nagy medve fiai 18— 21: Hét tonna dollár* 22—24: Andrej Rubljov I—II. 19— 21: Nyílhegy és aranyöv 22—24: Felszarvazzák őfelségét 18— 19: Hófehérke hercege 20— 21: A bíbormadár I—II. 22—23: Álljon meg a menet! 19— 21: Régi idők focija 22—24: A rendőrség megköszöni* 18—19: A bíbormadár I—n. 20— 21: A játékos 22—23: Jó megjelenésű ausztráliai feleséget keres 18—21: Jó megjelenésű ausztráliai feleséget 22—24: Elátkozottak** ÉJSZAKAI ELŐADÁS 20: Egy válás meglepetései • Csak 16 éven felülieknek! •• Csak 18 éven felülieknek! JŐ SZÓRAKOZÁST KIVAN A PEST MEGYEI MOZIÜZEMI VÄLLALAT E feloldhatatlan ellentmon­dás miatt talán helyesebb lett volna a Száraz Martinit a do­kumentumfilm eszközeivel re­konstruálni. PcirÓditl. Reméljük, senki se vette komolyan Tahi László vasárnap este sugárzott új ze­nés darabját, az Ejnye, Cecí­liát. Paródiát láttunk, még­hozzá kellemes, mulatságos, fordulatos és szórakoztató, de persze pehelykönnyű paródiát. Erre a jellegre, ha más nem, Deák Tamás kitűnő zenéje mindenképpen figyelmeztet­hetett. A helyzetek, amelyben eí a zene megszólalt, és aho­gyan megszólalt, mindenki számára világossá tette, mi­ről van szó. Az Ejnye, Cecilia jól illett a szórakoztató húsvéti műsor­blokkba. Könnyedsége, ele- gánciája, remek rendezése — Mamcserov Frigyes munkája és a kitűnő színészek — Tómű­nek Nándor, Löte Attila, Al- mási Éva és Kútvölgyi Erzsé­bet — jókedvű komédiázása, ha nem is felejthetetlen, de mu­latságos órát ajándékozott a nézőknek. Örkény. Vitray Tamás rég­óta vezeti az ötszemközt nép­szerű beszélgetéseit, de elfo- gódottnak még egyszer sem láttuk. Most vasárnap azon­ban, amikor Örkény Istvánnal beszélgetett, mintha kissé bi­zonytalannak tűnt volna. Ezért-e, vagy más miatt nem sikerült ez a beszélgetés olyan jól, mint a korábbiak, nem tudhatjuk. Csak a tényt je­gyezzük; sok olyan kérdés nem került elő, amely Örkény irodalmi munkásságával kap­csolatban feltétlenül érdekli- foglalkoztaja a közvéleményt. Túlságosan sokat beszéltek a műsorban életrajzi adatok­ról. Viszont semmit az író új műveiről, arról a sajátos irányzatról, a groteszk irodal­mi-színpadi megjelenéséről, ami nálunk Örkény nevéhez fűződik. S ez annál föltűnőbb, mert a beszélgetésnek ilyen fordulatára maga Örkény adott lehetőséget, amikor ki­jelentette, hogy munkássága semmi újat nem teremtett. Hogy-hogy? — kérdezhette sok néző. Hát az Egyperces novellák, a Tóthék, a Macska­játék, a Vérrokonok groteszk- abszurd világa? Ügy tudtuk minderről: vadonatúj. Vitray sajnos nem kérdezett rá Örkény megjegyzésére. Pe­dig nyilván izgalmas lett vol­na magától az írótól hallani, mennyire új vagy nem új az a groteszk hangvétel, amit ná­lunk az ő írásai reprezentál­nak. Vitray — először az Öt­szemközt történetében — el­szalasztott egy kínálkozó lehe­tőséget. Ökrös László Három kiállítás Három képzőművészeti ki­állítás nyílik a héten Buda­pesten. Ma délután fél hat­kor a Stúdió Galériában (Bp. V. Bajcsy Zsilinszky u. 52.) Kovács Péter művészettörté­nész nyitja meg a Budaörsön élő Kovács László festőmű­vész első önálló tárlatát. Pén­teken délután 3 órakor a Kul­turális Kapcsolatok Intézeté­nek kiállítótermében kerül sor a Finnországban élő Rácz István fotóművész kiállításá­nak megnyitására. Ugyan­ezen a napon, délután fél hatkor a Magyar Nemzeti Galériában a Teles Ede és ta­nítványai című kiállítást dr. Varannai Gyula, a Magyar Numizmatikai Társulat alel- nöke nyitja meg. ■-------------;-----■------ eleven í­| Hagyományokat | tő hús­--------------------------------vétolás hí rére indultam ki Galgamá- csára, ahol már nemegyszer voltam tanúja múltbéli nép­szokások hiteles és szívet me­lengető felidézésének. Vankó- né Dudás Juli, a népművészet mestere, akinek világot járt népi piktúrájából nemrég Sze­geden rendeztek gyűjtemé­nyes kiállítást, lelkes búvára, feltámasztója a Galga menti nép régtől öröklött, immár halódó kulturális javainak, megőrző és továbbadó, egy tájegység eltűnő népművé­szetének visszavarázsló, szer­vező mindenese. Nos: a Gal- gamácsán hajdan dívott hús­véthétfői locsolkodást, tojás­szedést, farsangi mókát pótló maskarázást is ő szervezte hallomásból, emlékezésből mai látvánnyá — és, sajnos, ezút­tal —, nemcsak neki róható fel —, úgynevezett „produk­cióvá”. Tévedés ne essék: stílusos, jól átgondolt, tudatosan új művé csiszolt művészeti-nép­művészeti produkciók ellen kifogásom nincsen. Lehet, hogy az én készülékem mű­ködött hibásan, de mint ír­tam: őszinte hevületű hagyo­mányfelújítást vártam most is Galgamácsán — és látvá­nyos filmezésre érkeztem. A fehér gatyás suhancok, csiz­más, fekete nadrágos, patyo- latinges, lajbis, szalagos fö- vegű legények tempósan haj- kurászták vizes vedrekkel a bokorugró rokolyás, fehér ha- risnyás, vállfűzős lányokat, zuhintották is a vizet, sivított is a sikongás — rendszerint két-három próba után, rende­zői utasítás szerint, sikered­vén tökéletesre ... Húzta a cigány — úgy hallottam, a veresegyházi vendéglő jeles népi zenekara —, tele volt a község főutcája „szereplők­kel”, tekintélyes számú film­stábbal és a filmezéshez kor­dában tartott bámészkodók­kal. Felvevőgép. mikrofon, hangkocsi, autókaraván, fo- tóshad, a filmkészítés és a népművészet szakembered — nem tudtam megállapítani, mi készül, mit látok. .-7j------------r tovább növe­I marom ] kedett az ebéd--------------- után rendezett ma szkabohóckodásoknak, nó- tás-táncos menyecskék, leá­nyok hintán körbehordozta- tásának szemlélése közben. Ahogy ott állok a filmezést csudálók karéjában, elmond­ja nekem Kovács Pál bátyám — „bátyám”, mivelhogy ő már a hetvennyolcat tapossa —, hogy hatvanöt esztendők­nek előtte, ezek a most túl­zottan felcicomázott szokások a maguk egyszerűségében, sze- rénységében-szegénységében és igazságában valóban létez­tek. Az eleven kis csacsi, az ugra-bugra kéményseprő, a medvemaszka, meg a többi bohóság sok-sok évtizeddel korábban is mulattatta a fa­lusiakat, aminthogy a mai nagyapák, dédapák, a mai nagyanyákat, dédanyákat bol­dog ifjúkorukban ugyancsak nyakon löttyintették húsvéti hideg kútvízzel. És jártak a legények utcahosszat tojást szedni, ki a jobb oldali, ki a bal oldali portákat „szedte meg”, csakhogy ez a húsvéti mulatozás anyagi alapjához szükségeltetett. Mert a legé­nyek előre megalkudtak a ko­faasszonnyal, annak adták át napi áron az összeszedett friss festetlen, fehér tojásokat, s a begyűlt pénzből fizették a kocsmában a bort meg a ci­gányt. Ez se úgy volt. az se úsy volt, az emberek annyi­félére, annyiféléké- en em­lékeznek, hogy senki külön Kórustalálkozó Dabason Két esztendővel ■ ezelőtt ren­dezték meg az első, nagy­sikerű dabasi kórustalálko­zót. Akkor határozták el a község művelődésének veze­tői: ezentúl két évenként ha­sonló nagyszabású hangver­senyt rendeznek. Az idei kórustalálkozóra május 5-én kerül sor, s tizen­két kórus kapott meghívást. Üllőt, Monort és Abcmyt ál­talános iskolai kamarakóru­sa, Dunakeszit pedig a 3. szá­mú iskola hatvantagú ének­kara képviseli. Részt vesz a találkozón a nagykátai Tá- piómente ifjúsági együttes, a pilisvörösvári Jókai művelő­dési ház és a nagykőrösi Arany János Gimnázium kol­légiumának leánykara, a nagykőrösi és a dabasi gim­názium vegyeskara, a török­bálinti és a nagykőrösi fér­fikar, valamint a ceglédi Vas­utas vegyeskar. Forgatják a galgamácsai húsvétolást Dudás Juli segít a maszkaöltöztetésben Jönnek a bolondozó maskarák Koppány György felvételei emlékezését nem lehet két­ségbe vonni. De az a pillanat — nem tudom bennmarad-e a filmben —, amikor a locsol- kodó legények elől a lányok egy autóba menekültek, na­gyon rendszertelenné kavar­ta bennem a múlt és a jelen kapcsolatait. ■5 mi készült, I az aligha- • nem majd a moziban, vagy tv-ben fog csak kiderülni. A vágóaszta­lon, a montírozással, a hang­keveréssel oly sok dolog vál­tozik — vannak filmek, ame­lyek nem felvételkor, hanem a későbbi manipulációkban „születnek meg”. Inkább azt tudnám körülír­ni, hogy mit nem láttam. Nem láttam népi hagyományaink ősi hitelű újjáképzését, de nem láttam az újjáképzetlen, eredeti, korszerű dokumentá­lását sem. Nem láttam olyan­féle vajákos, igézetes játékot, mint nemrégen a Galgamá­csán bemutatott János-napi tűzugrás volt, sem olyan mű­vészi egységgé formált fol­klórremeket, mint az Ecseri lakodalmas. Lehetséges, hogy a mesterkéltség túltengése okozta: valahogy sok volt ez a jóból. Idétlen dolog lenne egy ismeretlen célú, szándé­kú munka előkészületeiről, készületeiről prézsmitálni Hogy óvatosan és féltőn szót emelek, annak oka csupán bizonyos — sok esetben indo­kolt aggály. Aggályaim kettős forrás­ból táolálkoznak: a hagyo­mányok számtalan réteg°n át­szűrődő, nemzedékek emlé­| Mit láttam, kezésében, életformájában, látásmódjában áramló örök­mozgásából és a modem köp­és hangrögzítés technikájá­nak változtatha tatlanságából. Amit ma néphagyományaink jelenkori továbbéléséről — dokumentáris célzat nélkül — filmszalagra rögzítenek, az már egy nemzedék múltával is óhatatlanul dokumentum­má válhat. Még néhány ge­neráció — és a felismerhetet- lenül elfakult szóbeli hagyo­mány és eliparosodott fol­klórművészet helyében a kor­szerű, kommunikációs eszkö­zök mai termékei hordozzák a történelemmé vált népi jus- sot. Ezért kell élesen külön­választani a dokumentációt a produkciótól. Mert a doku­mentáció a sűrített igazság — a produkció az igazságból és kéozeletből egybegyúrt ha­tásos látomány —---------;— mondhatok I Magam is gondolataim­----------------ra ellenérvet. A második világháborúban súlyosan megsérült Mátyás­templomot olyanná restau­rálták — joggal és helyesen —, amilyenné Schulek Frigyes építőművészi fantáziája a századfordulón a régi falak­ból újjáteremtette. Ha a Gal­gamácsán rendezett húsvéti filmfolklórban érvényes új- játeremtő erő rejlik, akkor aggályaim ezúttal alaptala­nok. De, úgy vélem, akkor se volt kár, ha benyomásaim alaDján. már csak általános­ságban is, eltűnődtem ezen a kényes, gyakoribb firtatásra érdemes kérdésen. Békés István

Next

/
Oldalképek
Tartalom