Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-16 / 87. szám
1974. ÁPRILIS 14.. VASÁRNAP ‘"xMirhm 3 Kusz kolácsa Pilisszántót csaknem más- | fél évszázada szlovákok lak- | ják. Ma is tetőtől talpig nem- j zetiségi község: a bejelentett! lakosok 95 százaléka szlovák í s beszéli is anyanyelvét. A 26 tanácstag közül 23 nemzetiségi. köztük természetesen az apparátus vezetői is, akik mindkét nyelven „fogadóképesek”. — Szükségünk is van erre, mert az idősebb emberek nem tudják jól kifejezni magukat magyarul. Ismeretes, hogy a felszabadulás előtt csak magyarul lehetett megszólalni az elöljáróságon. Mi a kérelmeket, panaszokat, bejelentéseket már magyarra lefordítva fogalmazzuk meg — mondja Skripek Bálint, a tanács végrehajtó bizottságának titkára Skripek Bálint igazi szántói patrióta, s mint ilyen, a községi nemzetiségi politika egyik élharcosa. Művelt, tájékozott, szerény, de ugyanakkor aktív ember. Negyvennégy éves múlt. — Annak idején az iskolában itt is, meg Piliscsabán is, ahová nap mint nap gyalog jártaim hazulról, csak magyarul tanultam írni, olvasni. Az értesítőmben a személyi adatoknál — meg lehet nézni — az anyanyelve rovatban ez olvasható: tót. — Miért sértő ez? — Hát, mert valójában tót nyelv nincs, csak szlovák. Tudhatta ezt a leventeoktatónk is, mert aki meg mert nyikkanni közülünk az anyanyelvén, azt rögtön „lebüdös- tótozta”. Valóságos kis „Moszkva” volt mindig a környéken élő irredenták szemében a nemzetiség lakta Pilisszántó. Az irredentizmust jól táplálta az uralmon lévő kormányzat. Skripek Bálint váratlanul perdöntő bizonyítékkal lep meg. egy doboznyi toliszemmel, amelyet nemrégen kapott ajándékba: köztudott ugyanis, hogy az anyakönyvbe ma is csak antracén tintába mártott, hagyományos tollal lehet bejegyezni. A „történelmi”, gyufásskatulyá- nál nem nagyobb doboz oldalán olvasom: Schuller József Rt., Első Magyar Acél- írótollgyár. A reklámcédulán pedig a következő szöveg díszeleg: „A „Túrán” nem külföldi, hanem alkotni tudó magyar munkásság terméke! Eiív összehasonlítás már meggyőzhet mindenkit arról, hogy nem szorulunk idegen gyártmányra. Támogassuk a magyar ivarcikk fogyasztásával inkább a magyar élni- akarást”. — Jómagam csak úgynevezett konyhanyelven beszélek szlovákul. Nem így a húszéves Magdi lányunk, aki az iskolában végig tanulta az anvanyelvét. s ősztől a községi óvodában fog tanítani. A most .nyolcadikat végző Bálint fiam, főleg az anvia akaratának engedve, nem tanult külön szlovákul. A jelenleg öt tantermes Iskolában két műszakban tanítanak. Az egy műszakra való átállás azonban már folyamatban van — ez annál is sürgetőbb, mert szeptemberben legalább negyven új első- osztályos ül be az iskolapadokba, s az új oktatáspolitikai rendelet értelmében az ilyen magas létszámú osztályokat ketté kell osztani —: április 20-án a budakalászi tanács költségvetési üzeme hozzálát a bővítéshez. Három új tanterem lesz. Ehhez a megyei tanács kereken kétmillió forintot biztosított. Az egyezség a kivitelezővel úgy szól, hogy év végére elkészül a munka, de Szántón már akkor is boldogok lennének, ha ez csak a felszabadulás 30. évfordulójára következne be. A tantestület tizennégy tagja közül kettő szlovák nyelvet tanít. Általában az a gyakorlat, hogy azokban az osztályokban kerül a rendszeres órarendbe a szlovák nyelv, ahol a gyerekek szüleinek a többsége szorgalmazza ezt — még az első osztályban. Az ilyen osztályok aztán végig, nyolc éven keresztül tanulják irodalmi szinten anyanyelvűket. Sok olyan őslakója van a községnek, akik a beiratkozásnál annak idején még nem tudták magyarul, s később éppen fordítva alakult a gyermekeik sorsa: az iskolában ismerkednek anyanyelvűkkel. A fiatalok egymást közt még gyakran beszélgetnek szlovákul, de a folyamatos be- szédet meg-megtöri egy-egy olyan magyar szó, többnyire valamilyen technikai kifejezés. amit otthon a szüleiktől nem hallottak soha. Egy házi borkimérésben beszélgetünk több helybélivel. Egyedül a küszöbön álló, mindenkivel barátságosan paro- lázó falu némájának nem jut szó, s pohár. Néha azért sikerül bevonni a diskurzusba, ilyenkor csak annyit düny- nyög mosolyogva: azanyád. — Ma már — mondja valaki — annyi a szlovák nyelvjárás, hogy van rá eset, hogy két szomszédos falubéli nem érti meg egymást. Csakhogy egy példát említsek: itt mind-, járt Pilisszentkereszten a pofon supák, nálunk meg facka. Röpködnek a példák. Aztán Stipits János, nyugdíjas kőműves veszi át a szót. — En magam német anyanyelvű vagyok, habár itt születtem a faluban —, a szüleim burgenlandiak. A feleségem szlovák lány volt, sárisápi. — Milyen nyelven értik meg egymást? — Magyarul, méghozzá harminchét éve. — ö maga nem tud szlovákul, ahosv mondta, „nem megy az ajkára”, de azért mindent megért. — Ma már az anyanyelvemen sem tudok annyit, mint azelőtt, pedig a pilisvörösvári ismerőseimmel, ha összejövünk, csak németül beszélgetünk, s ugyanezen a nyelven levelezek az öcsémmel Münchenbe is. Van vagy félszáz könyve, köztük német nyelven írottak is. Három-néey az utóbbiak közül gót betűs — laoozgatja ezeket is olykor, de nem érti. Kormos Sándorné óvónő s egyben a falu könyvtárosa. A férje, aki most a Szlovákok Magyarországi Demokratikus Szövetsége lapjának, a Ludove Novininek a munkatársa — idevalósi. (A szlovák nyelvű hetilapnak Pilisszántón 33 előfizetője van.) — Körülbelül 3500 kötet van a könyvtárunkban, ebből 5—600 szlovák nyelvű. Főleg a mesekönyvek kapósak, de a mai szlovák könyvkiadás újdonságait is kikölcsönzik — elsősorban azok. akik fakultative továbbtanulják a nyelvet. Az elmúlt év végén 350 olvasót tartottam nyilván. — Amíg terhes voltam, öt hónapig én is tanultam szlovákul — a férjem szerint, aki szlovák—orosz szakon végzett, egészen jól ment. A most négyéves kisfiam, Péter, bár én vagyok az óvónője. Szivek Istvánná kolléganőmtől tanul szlovákul — két év múlva, ha iskolaköteles lesz. szlovák kollégiumba megy tanulni. Skripek Bálint vb-titkár — múlt és jelen ismerője A kis Péter „fcgyverforga- tás” közben ... Gárdos Katalin felvételei A család krónikájában visszatérő motívum a sok gyerek. Kovács néniék nyolcán voltak testvérek, négyen ma is élnek, öt gyereket hozott világra, kettő fiatalon meghalt. A vele együtt élő lánya hatszor szült ez ideig s kétszer kísérte utolsó útjára gyermekét. Kovács néni élete összefonódott a földdel. Az ura édesapja után tizenegy hold maradt az öt testvérre. A jussot most a vej műveli, kukoricát, krumplit, rozsot termeszt rajta. Keresetkiegészítésnek nyáron a mészégetőknél segédkezik, télen meg Pestre jár fűtőnek. Lassan bújnak elő a szavak az emlékezet páncélja mögül. Kovács néni először szlovákul maga elé motyogja mondandóját s csak azután fordítja le nekem magyarra. — Iskolában csak magyarul tanultunk, de otthon mindig tótul beszélgettünk. Azért tudok tótul írni is: ahogy beszélek, úgy leírom. Itthon ma is tótul beszélek az unokákkal, akik már mind a két nyelvet tanulják. Arra a kérdésre, hogy vajon az unokái gyerekei ismerik-e majd az anyanyelvűket, azt válaszolta: „biztosan, hiszen már az óvodában tanulják”. Majd mosolyogva hozzátette: „azért, ha németül tanulnának, az volna a jó”. A konyhaasztalon háromhónapos csecsemő bámulja a plafont. A nagymama, a hat- vankilenc éves özvegy Kovács Tamásné a tűzhely mellett ül hajlott derékkal egy hokedlin. Hamar előkerül itt is a bor — ezúttal vörös — a Dincéből. Nehezen indul útjára a sző. Skripek Bálinttól tudom, hogy azelőtt a falu szegényeinek húsvétkor nem tellett kölnire, sőt még szagos vízre sem. Az élelmesebbek, ha éppen termett ibolya a környéken, kifacsarták a levét, s azzal locsoltak. Szomorúfűz új hajtása azonban a legszegényebb legény kezeügyébe is akadt. Nyolc vesszőből korbácsot fontak s azzal járták végig a lányos házakat. A hagyomány ma is él. Húsvéthétfőn a falu nad”ágot viselő apraja-nagyja fűzfakorbáccsal felfegyverkezve mondja a lánvoknak a régi ritmust: Sibi ribi, maszne ribi, Od korbácsa, kusz kolácsa, pinc pina, Szem vajcol Vagyis: Ütlek, verlek, zsíros hal, korbácsommal. Kérek érte nagy kalácsot s egy pint bort, Ide a tojást! A leányok pedig a tojás át- nyújtása után, annak, aki különösen tetszik nekik, pántlikát kötnek a korbácsára. Kertész Péter Az integráció útján A z idén ünnepeljük a baráti szocialista országokkal együtt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa megalakulásának negyed- százados évfordulóját. A nemzetközi gazdasági együttműködésnek ez a jellegében új, szocialista szervezete már megalakulásakor, 1949-ben olyan nagyszabású célokat tűzött maga elé, mint a termelés tudományos-technikai színvonalának emelése, a gazdasági hatékonyság általános növelése és ezen az alapon a dolgozók életkörülményeinek szakadatlan javítása. Az eltelt két és fél évtized eredményei meggyőző erővel bizonyítják a sokoldalú együttműködés nagy jelentőségét valamennyi részvevő ország számára. Ma a világ össznépességének hozzávetőleg 10 százaléka él a KGST-országokban, ám ezek az országok adják a világ egész évi jövedelmének több mint 25 százalékát. A KGST részesedése a világ ipari termelésében pedig közel 35 százalék, ami meghaladja az USA részesedését és 1,7-szerese a nyugat-európai fejlett tőkésországok részesedésének. C supán néhány alapvető terméket említve: a KGST-országok évenként 1100 milliárd kilowattóra elektromos energiát, megközelítőleg 700 millió tonna kőszenet, 500 millió tonna kőolajat, 250 milliárd köbméter földgázt, mintegy 180 millió tonna acélt, 600 ezer db traktort, 14 milliárd négyzetméter szövetet és körülbelül egymilliárd pár cipőt állítanak elő. Mindez arról tanúskodik, hogy a KGST a világ legdinamikusabban fejlődő hatalmas ipari komplexumává vált az elmúlt negyedszázad alatt. Az új típusú együttműködés keretében lehetővé vált, hogy a hidegháború legfagyosabb éveiben, dacolva az imperialista diszkriminációval is, minden tagország hozzájusson a modern ipari bázis megteremtéséhez. Másfelől a KGST hatalmas felvevő piaca biztosította a realizálás lehetőségét a születő új ipar, kezdetben még viszonylag korszerűtlen és ezért a világpiacon nem eléggé versenyképes termékei számára. A gazdasági fejlesztés célkitűzéseinek sikeres teljesítése megteremtette a feltételeket egy nagyszabású szociális-népjóléti program megvalósításához. Valamennyi KGST-or- szágban szakadatlanul javulnak a dolgozók élet- és munkakörülményei, nőnek a reál- jövedelmek, emelkedik a lakosság minden rétegének szociális, kulturális és egészség- ügyi ellátottsága. Az ötvenes, valamint a hatvanas években a népgazdaság fejlesztésében és a kölcsönösen előnyös tudományos-technikai, gazdasági együttműködésben elért eredmények alapján a termelőerők fejlettsége a. KGST valamennyi országában olyan magas szintre emelkedett, hogy az szükségessé tette az együttműködés korszerűsítését, az új feladatoknak, különösen a tudományos-technikai forradalom követelményeinek. megfelelő továbbfejlesztését. Az új, a szocializmus teljes felépítésével és a kommunizmus éoítésének kibontakoztatásával kapcsolatos feladatok parancsolóan megkövetelik az együttműködést, a kapcsolatok még szorosabbra fűzését, az erők még nagyobb arányú összpontosítását. Másfelől, a szocialista gazdasági együttműködés elért eredményei révén létrejöttek az integrációs tendencia nagyobb arányú, tervszerű kibontakoztatásának objektiv feltételei. A z integráció — etimológiai értelemben — egybeolvadást, a részek egésszé való összekapcsolódását jelenti. A gazdasági integráció azonban ennél sokkal bonyolultabb tartalmú kifejezés. Nem egyszerűen csak a gazdasági résztevékenységek mennyiségi értelemben vett összegeződését, hanem azok minőségileg magasabb szintű megvalósulását is magában foglaló, kifejezésre juttató kategória. A gazdasági folyamatok, tevékenységek nemzetközi integrálódása világjelenség. Előrehaladásétól közvetlenül függ, fejlődésével szoros kapcsolatban áll az ember életkörülményeinek változása, fejlődése. Ez különösen igaz az olyan viszonylag kis nemzet- gazdaságok esetében, mint amilyen a magyar népgazdaság is, melyek magukba zártan képtelenek lennének hasznosítani a tudományos- technikai forradalom eredményeit. A termelőerők fejlődésének mai jellege és elért színvonala szinte parancsoló szükségszerűséggel írja elő a korábban nagyrészt — ám sohasem teljesen — egymástól függetlenül fejlődő nemzetgazdaságok mind sokoldalúbb integrálódását. Ugyanakkor, hogy az összeolvadás, integrálódás milyen körben, a gazdasági tevékenységek rrUlyen mélységben, milyen formákban, illetve milyen mechanizmusok révén és milyen intézményrendszerben valósul meg, az döntően a társadalmi-gazdasági viszonyok jellegétől függ. A kapitalista gazdasági Integrációban, mely mind szélesebb köriben jellemzője a' tőkés világgazdaság fejlődésének — a korábbiaknál sokkal magasabb fokon és nemzetközi méretekben valósul meg az állam és a monopóliumok ösz- szefanódása. A tudományostechnikai forradalom, a tőkés állam gazdasági tevékenységének fokozódása, a tőkés nemzetgazdaságok integrálódása azonban nem szünteti meg a modern tőkés világgazdasági kapcsolatok ellentmondásos és kizsákmányoló jellegét. Ellenkezőleg. A tőkés nemzet- gazdaságok működését nemzetközi méretekben szabályozó államközi egyezmények rendszere lényegében a monopoltőkés viszonyok modern létformája. Ezzel merőben ellentétes és új, magasabb rendű szocialista termelési viszonyokat fejezi ki a szocialista országok nemzetgazdasági komplexumainak nemzetközi szintű összekapcsolódása, integrálódása. A szocialista nemzetközi gazdasági integrációban, a szocialista országok gazdasági kapcsolatainak fejlődésében a proletár internacionalizmus elvei jutnák érvényre és kapnak konkrét megjelenési formát a gazdasági szférában. A szocialista termelési viszonyok természetét kifejező nemzetközi gazdasági integráció legfontosabb követelményeit az alábbiakban lehet megjelölni: • A szocialista világgazdasági folyamatok tervszerű szabályozása mindenekelőtt a tagországok kórós tervező tevékenységének különböző formál alapján. • A gazdasági kapcsolatok szervezeti rendszerének komplexitása, melyek révén megvalósul az integráció mind a termelés, mind a tudomány és a technika területén, szoros összefüggésben a nemzetközi forgalmi tevékenység megfelelő fejlődésével. A nemzetközi árucsere szakadatlan növekedése és szerkezeti változásai szükség- szerű következménye a termelési és tudományos-technikai kapcsolatok elmélyülésének. • Végül fontos követelménye a szocialista gazdasági integrációnak az anyagi és pénzügyi eszközök, de perspektívájában a munkaerő- tartalékoknak is — a növekvő mértékű nemzetközi koncentrálása olyan életbevágóan fontos gazdasági problémák megoldása céljából, mint például a gazdaság rohamosan növekvő nyers- és fütő- anyagigényének kielégítése, a tudományos-technikai forradalom eredményeinek gyors bevezetése, az optimális üzemnagyság kialakítása, a gazdasági struktúra gyors korszerűsítése stb. A szocialista • gazdasági együttműködés nagyarányú továbbfejlesztésével, az integráció kibontakoztatásával kapcsolatos kérdések első ízben a KGST XXIII. rendkívüli ülésszakán 1969 áprilisában kerültek napirendre. Ezen az ülésszakon született az a határozat, melynek alapján különböző bizottságokban elkezdődött a szocialista gazdasági integráció, azóta széles körben ismertté vált komplex orozramiánaik kidolgozása melvet végleges formában a XXIV. ülésszakon, 1971 júliusában fogadtak el a tagországok. A komplex program megvalósításának útján eltelt két és fél év eredményei azt igazolják, hogy a programban rögzített célok, fontosabb eszközök és intézkedések jól szolgálják a gazdasági együttműködés elmélyülését és a nemzetközi gazdasági _ kapcsolatokban rejlő lehetőségek fokozottabb kiaknázását. J elentős mértékben kiszélesedett és magasabb szintre emelkedett az eyadttműködés a tervezés területen. Rendszeressé váltak a konzultációk az alapvető gazdaságpolitikai célok összehangolásának szolgálatában. Sikeresen folyik az 1976—80- as évekre szóló népgazdaságfejlesztési tervek összehangolása. Fontos minőségi változást jelent e tekintetben, hogy szemben a korábbival, a tervek egyeztetése, összehangolása nem utólag a nemzeti tervek elkészülte után, hanem folyamatosan a tervikészítéssel egyidejűleg történik. Ugyancsak folyamatban van az 1990-ig terjedő időszak hosszú távú fejlesztési terveinek az egyeztetése is. Ennek keretében különösen nagy gondot fordítanak az alapvető jelentőségű ágazatok termelése fejlesztésének összehangolására. Olyan fontos problémát, mint a népgazdaság nyersanyaggal és fűtőanyaggal való ellátása, másként megoldani, mint ezeknek az ágazatoknak a közös terveken alapuló fejlesztése egyszerűen elképzelhetetlen. A kőolaj, a gáz, a különböző fémek és vegyipari nyersanyagok iránt máris olyan nagymértékben megnőtt a kereslet, hogy a rohamosan to- vábbnövekvő szükségletek kielégítése, az érdekelt országok közös erőfeszítése, a re?u- delkezésre álló anyagi, pénzügyi és munkaerő-tartalékok koncentrált felhasználása, a szükségleteknek megfelelő kitermelőkapacitások közös létrehozása nélkül lehetetlen. Nem kisebb jelentőségű feladat a különböző iparágak magas termelékenységű gépekkel és berendezésekkel Való ellátása. Régi módon ezt a feladatot sem lehet megoldani. A megoldás útja, amint arra a komplex program is határozottan utal, nagy nemzetközi, gazdasági, ipari egyesülések létrehozása, amelyek keretében megvalósulhat az egyes gépek és berendezések termelésének nemzetközi tervezése, specializációja és kooperációja, megteremtve ezáltal az optimális szérianagyság, a legmodernebb technikai színvonal és a világpiacon is versenyképes termékek előállításának minden feltételét. Ilyen nemzetközi gazdasági egyesülések létrehozása tekintetében is megtörténték már az első lépések. Gondoljunk csak a múlt év decemberében létrehozott „lntertex- tilmas”. Interatomenergo”, ,.Interelektro” és más gazdasági egyesülésekre. E zeknek a nemzetközi gazdasági egyesüléseknek a létrehozása nem egyszerűen mennyiségi növekedést, hanem minőségi fordulatot fejez ki, amennyiben feladatuk a gazdasági integráció követelményeinek megfelelő tevékenységi kör kialakítása. Hosszan lehetne tovább sorolni azokat az eredményeket, melyeket a szocialista országok gazdasági együttműködése, a gazdasági integráció kibontakoztatása eddig hozott, de azokat a feladatokat is, melyek még megoldásra várnak. Kétségtelen, hogy a szocialista termelési viszonyok a gazdasági fejlődés soha nem látott lehetőségét hordozzák magukban nemzetgazdasági szinten is. Ám az is tény, hogy ezek a lehetősések csak kitartó, kemény munka árán és sohasem spontánul realizálódnak. A nemzetközi gazdasági együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázása, a dolog természeténél fogva, talán egy 'okkal még nehezebb, s még ’ritartóbh. még nagyobb erő- *eszités»ket igényel de az elmúlt 25 év eredménvei arról tanúskodnak, hogv a fáradozás nem hiábavaló. KÖVES! TIBOR, * az MSZMP Pest megyei Bizottsága oktatási igazgatóságának tanszékvezetője 1 f eg nem mondom, miért kedves szívemnek ez a község. Azt sem mondhatom,' hogy különösebben honos lennék itt, hiszen mostani utamig mindössze egy ízben fordultam meg errefelé — akkor is futtában. A Pilisszentkerésztről leereszkedő szerpentin merészsége, a perforált gyomrú mészkőhegyek egykedvűsége, a tavalyi filmforgatás után a falu szélén mementóként visszamaradt, sárgára meszelt gémeskút, oldalán pirossal a H20 felirat, a meszesek hivalkodó s a szegényebbek tárulkozó házai, a templom fala mellett ágaskodó, Marcus Auréliust idéző hűséges kőoszlop, vagy az idő múlására fittyet hányó, görnyedt hátú öregasszonyok éneklő szlovák beszéde csábított-e megint ide — meg nem mondom.
