Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1974-04-13 / 85. szám

MONOMIM A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÓNKIA XVI. ÉVFOLYAM, 85. SZÁM 1974. ÁPRILIS 12., PÉNTEK NEGYVENNÉGY ÓRÁS MUNKAHÉT Ä szolgáltatások színvonala nem csökkenhet Szakszervezeti beszámoló taggyűlést tartottak járásunk postahivatalainak dolgozói, me­lyen megjelent Neer József, a Budapestvidéki Postaigazgató­ság helyettes vezetője, Pfléger Ernő, a Postások Szakszerve­zete budapestvidéki területi bizottságának instruktora, Ga- ramvölgyi András, a Postások Szakszervezete munkatársa, Bencze Endre, az MSZMP nagyközségi bizottságának tit­kárhelyettese és Varró Imre, a monori postahivatal veze­tője. Zika János, a postásszak­szervezet járási titfera beszá­molójában először a gazda­sági, majd a társadalombizto­sítási munkát ismertette. A szakszervezet segélykere­te tavaly 10 ezer 860 forint volt, ebbsl 9 ezer 950 forintot használtak fel segélyezésre, betegek ajándékozására pedig 910 forintot. Tizennégy nyug­díjasnak 3 ezer 550 és tizen­hat tényleges dolgozónak 6 ezer 400 forintot fizettek ki segélyként Rendkívüli anyasági se­gélyt kilenc esetben jut­tattak. Zika János a továbbiakban elmondotta, hogy a járás terü­letén tizenkét olyan postai dol­gozó akad, aki három vagy annál több gyermeket nevel, részükre az igazgatóság úgy­nevezett nagycsaládos segélyt fizetett ki, augusztus végén, az iskolaév megkezdése előtt gyermekenként 400 forintot, melyet decemberben gyerme­kenként 300 forinttal megtol­dott. Tavaly tizenhét felnőtt és hat gyermek részére bizto­sítottak beutalóval kétheti pihenést, egy dolgozó díjtalan külföldi üdülésen vett részt. A postásszakszervezet járási titkára ezután az állományi létszámot ismertette. 1972 szeptemberében száznyolcvan­egyen dolgoztak a postánál, s 1973. szeptember 30-ra ez a szám százkilencvenre emel­kedett. Az alkalmazottak 98 szá­zaléka szakszervezeti tag. Az előadó foglalkozott a dol­gozók munkakörülményeivel is. Bénye és Káva postaépü­lete kifogásolható, a monori postahivatalban a közönség számára fenntartott rész kicsi, mindig zsúfolt, de az idén, il­letve jövőre enyhül a gond, a monori hivatal zsúfoltságát például csökkenti majd a Já­szai Mari téren felépülő új felvevőhivatal. Zika János beszámolója be­fejezéseként ismertette a Munkaügyi Minisztérium, il­letve a Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa határozatát, amely szerint április 1-től be­vezették a heti 44 órás mun­kaidőt, majd hozzászólások kö­vetkeztek. Neer József a postaszolgálat minőségének javításával fog­lalkozott. Megemlítette, hogy emelkedett a balesetek száma. A lapkihordók munkájá­nak megkönnyítésére több mint ötszáz kerékpárt és száznál több motorkerék­párt vásároltak, azokból a monori postahivatal is részesül. Hangsúlyozta, hogy a 44 órás munkahét beveze­tése nem járhat létszámnöve­kedéssel. Varró Imre elmondotta, hogy a monori postán fürdőhelyi­ség áll rendelkezésre, de a be­rendezés már évek óta hasz­nálhatatlan, s hatvan dolgozó nevében kérte az igazgatósá­got a berendezés megjavításá­ra. Megemlítette, hogy a 44 órás munkahét bevezetése igen nagy örömet váltott ki, de hozzátette: a munkaidő­csökkentés csak jó végrehaj­tással valósítható meg, a szol­gáltatások színvonala nem csökkenhet. Vitéz Imre Honismereti vetélkedő Vecsés nyerte el a kupát Honismereti vetélkedő zaj­lott le a járási művelődési házban. Nyolc község csapata nevezett be a versenyre, amelynek megrendezése már hagyomány: négy év óta min­den esztendőben megmutatják a jelentkezők, ki tud többet szűkebb hazájáról, a monori járásról? Az idei versenyre kis kiállítást is hoztak magukkal a csapatok, azzal reprezentál­va községüket. A vetélkedő jól sikerült, szo­ros mezőnyben, mindössze két pont volt a különbség az első három helyezett között. Vecsés az idén már harmad­szor nyerte az első díjat, s így véglegesen birtokába vette a kupát. Második Pilis, harma­dik Monor lett, de nem szé­gyenkezhet a többi részt vevő , csapat sem: Ecser. Sülysáp, Gyömrő, Üllő és Nyáregyháza képviselői szintén jól szerepel­tek. Az oklevelek, a könyv- és tárgyjutalmak — a Hazafias Népfront járási bizottsága, a járási hivatal művelődési osz­tálya, a járási művelődési ház ajándékai — községüket, kör­nyéküket jól ismerő, tájékozott versenyzőkhöz kerültek. (zs.) SIKERES SZÍNHÁZI ESTEK Ősszel újra indulnak a kiilönbuszok A monori utazók klubjának Színházi esték progamja befe­jeződött. — Sikerrel — mondta Bur­ján István klubvezető. — Hat, előadást kétszáznegyvenen dúlnak majd különjáratú autó­néztek meg, közben összefor- , , „ , . . . , , rótt közösséggé vált a klubtag- ' buszok a fovarosi szmhazak- ság. I ba. A színházlátogatást egyelő­re szüneteltetik, most felfede­ző útjaikat folytatják hazánk tájain, ősszel azonban újra in­Ecseren, ötven éve., Szagos szappanos vízzel Húsvét. Annak, hogy régen mennyire várták, mennyire készültek rá, igazán csak a mai öregek az elmondhatók — Vártuk, bizony, mert a húsvétot megelőzően szigorú böjti napokat kellett tartá­nunk. Sem zsírosat ennünk, sem mulatoznunk nem volt szabad — emlékezik a 45—50 évvel ezelőtti húsvétokra az ecseri Turcsány Mihályné. Ami nem változott — És hogyan készültek rá? — Sütöttünk, főztünk, ta­karítottunk. Mi. lányok, per­sze, a locsolkodás napját, az esti bált vártuk a legjobban. — Mi volt a húsvéti étel? — Az évtizedek múltával talán ez az egy, ami mit sem változott. Kolbászt, sonkát JEGYZET főztünk, szeleteltünk lapos tá­nyérra, körbe raktuk főtt to­jással, akárcsak ma. A sonka­lében jó ízű káposztát főz­tünk ... Változott a süte­ményféle, régen nem volt a maihoz hasonló választék, mákkal, dióval töltött beiglit és foszlós kalácsot sütöttünk, azzal kínáltuk a locsoló ven­dégeket. Leánybüszkeség A férj veszi át a szót: — Már a vasárnapi litánia után megkezdődött a locsol­kodás. Akkori legényembe­rek. kisebb-nagyobb cso­portokba verődtünk, úgy jár­tuk a lányos házakat. Igaz, akkor nem volt kölnivíz, leg­alábbis mi nem jutottunk hozzá: szagos, sz.appanos vizet töltöttünk üvegbe, s azzal in­dultunk locsolkodni. — Azzal? — csipkelődik a felesége. — Vödörrel, meg tűz­oltófecskendővel öntöztétek a vizet. No, igaz, mi, lányok, azért sohasem haragudtunk meg. Büszke lehetett és volt is az a lány, akit sokan meg­locsoltak. — S mit kaptak cserébe a legények? — Megvendégeltük őket, étellel, itallal, távozáskor pe­dig jókora bokrétát . tűztünk a mellükre, rozmaringágból, piros muskátlivirágból. De, mint a férj mondja, olykor a dorgálásból is ki­járt: — Előfordult, hogy a lány édesanyja szemrehányóan megjegyezte: „Miért is jöttél locsolkodni. ha a bálban so­hasem táncolsz a lányom­mal?” Máskor a lánytól kap­tuk a kérdőrevonást: „Most. a bálban, elhívsz táncolni. de locsolkodni miért nem jöttél el?” Gyöngykaláris, szalaggal Az asszony: — Mi, lányok, mindig a legszebb ruhánkat vettük föl húsvétkor. Különös gonddal készítettük, fésültük hajun­kat az alkalomra. — Milyen volt az akkori divat? — Szép, fehér, selyem, vagy brokát anyagból készült szok­nya, alul csipkés szoknyák. A kékfestő kötény meg az ing­ujj gyönyörűen hímzett volt. Az ingujjra jött a pruszlik, arra a vállkendő. A nyakba színes szalaggal átkötött gyöngykalárist tettünk. A me­nyecskék, fiatalasszonyok menyasszonyi ruhájukat vet­ték föl. húsvéthétfőn búj- dost kötöttek a fejükre. A háziasszony a belső szó bába vezet: — Így festettünk — mutat a falra akasztott, nagy mére­tű, színes képekre. Igaz. a fényképeken nem ő látható, hanem két lánya. akik sokáig jártak eredeti ecseri névviseletben. csak az ötvenes években váltak meg tőle. Álöltözetben — Legénykoromban olyan ravaszak voltak a lányok mondja a férj —, hogy ami­kor húsvét vasárnapján, fé- sülködni mentek a barátnőik­hez, öregasszonynak öltöztek, nehogy rájuk ismerjünk, mert akkor, bizony, nem úszták volna meg néhány vödör víz nélkül. Jandó István Mielőtt elszállítanák A VlZÉP vecsési részlegében a különböző méretű csö­vek hegesztési felületeit elszállítás előtt gondosan megröntge­nezik. Képünkön: Tímár Imre radiológus meózás közben. Ifj. Fettete József felvétele Fiatal utazók klubja Észak-Magyarországon járták Nyár eleji túrák A gyömrői fiatal utazók klubja és a TÖVÁL KISZ- szervezetének tagjai kétnapos kiránduláson vettek részt. Egy napot az ősi iskolavá­rosban, Sárospatakon töltöttek, megnézték a R ákóczi-várat, melynek legutóbb feltárt ré­szei a már korábban ott járt látogató számára is új látni­valót nyújtanak. Felkeresték az országos fafaragó művész­tábort, látták a kiállítást és a részvevő negyvenkét alkotót munka közben, amint különös szerszámaikkal szebbnél szebb szobrokat varázsoltak a fából, megtekintették a Comenius emlékét őrző iskolamúzeumot is, valamint a híres könyvtár dísztermét, ahol 14—15. száza­di nyomtatott műveket láttak. Meglátogatták Kazinczy Fe­renc egykori lakóhelyét, jártak Hollóházán, az ottani híres gyárban és a csodálatos kör­nyezetben épült templomban. Telkibánya kopjafákkal teli temetője, Kossuth Lajos mo­noki szülőháza volt az út két utolsó állomása. A tokaji sző­lővidéket bemutató kiállítás­sal, és egy tolcsvai pincében, a hegyalja termékével is meg­ismerkedtek. Ütközben megbeszélték a to­vábbi programot is. Április végén, május elején a Budai Várba látogatnak, júniusban két napot töltenek a Dunaka­nyarban, Zebegénybén szállva meg. A nyár eleji túrákat Gyulán fejezik be, ahol már készítik szállásukat az ötök klubjának vezetői, akikkel jó barátságot kötöttek a korábbi években. Furuglyás Géza Falra kerül az oklevél Jutalom a legjobban dolgozóknak Az aranykoszorút elnyert, tíz éve működő gyömrői Rá­kóczi ifjúsági klub április 20- án, szombaton, ünnepélyes taggyűlést tart, melyre az egykori tagokat is meghívják. Akkor helyezik el a klubhe­lyiség falán az oklevelet, s ju­talmazzák. meg azokat, akik az 1973. évi munkában a leg­jobb eredményt érték el. \lfSOR MOZIK Monor: Fogják el Oichit él­ve vagy holtan. Pilis: Várunk, fiú! Vecsés: Némó kapitány és a víz alatti város. MŰVELŐDÉSI HÁZ Monoron, 20 órától: Belépés egy ötlettel címmel foglalkozás az ifjúsági klubban. MEZEI FUTÓVERSENY MENDEN Kiemelkedő teljesítmények Száznégyen indultak a járá­si úttörő mezei futóversenyen, Mendén. Kiss József testneve­lő és felesége az igazi nagy mezei futóversenyekre jellem­ző hangulatot teremtett, az üllői, monori-erdei, pilisi, ve- csési, gombai és gyömrői isko­lák testnevelőinek áldozat- készségével. A helyi KISZ-szervezet és nőtanács a győzteseknek egy- egy tortát is ajándékozott. EREDMÉNYEK Lányok (47 induló): 1. Da­rázs Gyöngyi (Mende), 2. Bar- tha Edit (Vecsés 4. sz. iskola), 3. Takács Olga (Vecsés 4. sz, iskola), 4. Surányi Mária (Ül­lő), 5. Csetneki Judit (Pilis 1. sz. iskola), 6. Bulejsza Márta (Üllő). Fiúk (57 induló): 1. Dobro- vinszki György (Gomba), 2. Balogh László (Gyömrő 3. sz. iskola), 3. Domány Mihály Szabad időben, Monori-erdőn Négyszemközt Doncsecz Józseffel Docsecz József világbajnoki bronzérmes birkózónk Per- nikben, Bulgáriában, a Nikola Petrov-emlékversenyen har­madik helyen végzett. — Elégedett az eredményé­vel? — A felkészülés jelenlegi szakaszában igen. Különben is a szovjeteknek és a bolgárok­nak annyi kiváló birkózójuk van, hogy sokkal könnye!'1 EB-t vagy VB-t nyerni, mint egy versenyt náluk. — A további program? — Tata, edzőtábor. A birkó­zók nem tartoznak a lazsáló sportolók közé. Egy-két nem­zetközi verseny, aztán jön a madridi Európa-bajnokság, ahol jó lenne dobogóra kerül­nöm, mert tavaly a nagy vi­lágversenyeken nagyon rósz szül szerepeltem. — Tavaly a birkózó világ- ranglista harmadik helyezettje volt. Lehet-e előbbrelépnie? — Súlycsoportomban akad hat-nyolc olyan versenyző, akitől bármikor kikaphatok, és aki világversenyt nyerhet. Persze, én is nyerhetek. Sok­mindentől, a sorsolástól, az idegi állapottól, a bíráskodás­tól függ egy-egy verseny vég­eredménye. — Peruik után, Monori-er- dőn? — Igen, itt vásároltam ma­gamnak telket, itt építek vi- kendházat. Két kislányom van. feleségem is és ők is nagyon élvezik a szabadságot. Csak ritkán van szabad időm. de ígérem, szabad időmben min­dig itt leszek. (szatti) (Vecsés, 4. sz. iskola), 4. Rává- gyi János (Pilis, t. sz. iskola), 5. Mézga János (Gyömrő in­tézet). 6. Somogyi János (Ve­csés, 4. sz. iskola). A futóversenyen az indulók negyedrésze, mintegy huszon­öt fiatal, a I: korcsoportot képviselte, tehát még 2—3 évig sikerrel szerepelhet. Az ÁIST különdíjakat ajánlott fel e korcsoport legjobbjai­nak. EREDMÉNYEK Lányok: 1. Bartha Edit (Ve­csés, 4. sz. iskola), 2. Kanalas Mária (Monori-erdő), 3. Hop­pe Ildikó (Pilis, I. sz. iskola). Fiúk. 1. Sáránszki Mihály (Monori-erdő), 2. Boros Mi­hály (Pilis, I. sz. iskola), 3. Polgár István (Pilis, 1. sz. is­kola). Különösen kiemelkedő tel­jesítményt nyújtott a 6. osztá­lyos vecsési Bartha Edit, aki a 2. lett és a monori-erdei Ka­nalas Mária, aki még csak 5. osztályos, de a 47 induló kö­zött a 8. helyen tudott végez­ni. B. — Sa. Legalább hulladékgyűjtő legyen Eddig tartott a párbeszéd az olvasóval. Nem írtam volna meg, de aztán úgy fordult a dolog, hogy a fő­téri Hangulat presszóban vettem egy fagylaltot. A fagylalt elfogyott, a tölcsér a kezemben maradt, az os­tyát ugyanis nem szeretem. Igaz, ez az én magánügyem, de az már nem, hogy nem volt hová dobnom. Sehol egy árva hulladékgyűjtő. Szorongattam, szorongat­tam nem akartam bedobni az élősövény közé, sem a járdára. Végül, szerényen, a Vigadó hátsó kerítése mellé ejtettem. Esküszöm, nem rossz szándékból, de nem tehettem mást. És nem tehetek a jövő­ben sem, amikor üres ciga- rettásdobot vagy valami mást akarok eldobni. Sze­metelnem kell, még akkor is, ha nem akarok, beval­lom töredelmesen. És kérem, ha nincs köz- tisztasági alkalmazott, leg­alább hulladékgyűjtő le­gyen a főbb útvonalakon! (k. zs.) — Bocsánat, elmondhatok valamit? — Természetesen. — Írja meg, kérem, és ha lehet, mártsa vitriolba a tollát, mert a helyzet las­san tűrhetetlen. Az ember, bárhogy ragaszkodik is szülőközségéhez, előbb- utóbb úgy érzi, nem szereti. Sőt! — Ugye Monor köztisz­taságáról akar beszélni? — Tudja? Persze. Én most csak egy részről beszélek, arról amelyik a lakásom­tól a munkahelyemig ter­jed, ugyanis naponta meg­teszem az utat, azt az utat, amely már-már arra kész­tet, hogy csukjam be a szemem■ A munkahelyem­re csukott szemmel is oda­találok, és úgy legalább nem látom a szemetet. Sen­ki nem vigyáz Monor tisz­taságára. Rengeteg a papír- hulladék, és mindenféle, még a főtéren is. Tudom, hogy szóvá tették már a lapban is. De mikor lesz

Next

/
Oldalképek
Tartalom