Pest Megyi Hírlap, 1974. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1974-04-13 / 85. szám
1974. Április 12., péntek PEST UECY E# Míirfflp Újítók és feltalálók kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az újítók és feltalálók IV. országos tanácskozásának alkalmából kitüntetéseket adományozott az újítómozgalomban kiemelkedő eredményeket elért dolgozóknak. A kitüntetéseket Losoncai Pál, az Elnöki Tanács elnöke csütörtökön adta át a Parlament Munkácsy-termé- ben. A kitüntetések átadásánál jelen volt Gáspár Sándor, a Szákszervezetek Országos Tanácsa főtitkára és Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottsáeának tagjai, valamint dr. Tímár Mátyásw a. kormány elnökhelyettese. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést tízen, ezüst fokozatát tizenöten, bronz fokozatát pedig huszonötén kapták meg. A SZOT elnöksége, az újítók és feltalálók IV. országos tanácskozása alkalmából 27 dolgozónak a Szakszervezeti munkáért kitüntetés arany fokozatát adományozta. A kitüntetéseket csütörtökön, a SZOT- székházban Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára adta át. A KISZ Központi Bizottsága csütörtökön kitüntetési ünnepséget rendezett a Hotel Ifjúságban. lllisz László, a KISZ KB titkára 19 kiváló fiatal újítónak és feltalálónak adott át KISZ-kitüntetést, s 30 kollektívának nyújtotta át a KISZ Központi Bizottságának dicsérő oklevelét. Eötvös Loránd- díjasok Dr. Szekér Gyula miniszter kiemelkedő alkotó, irányító és szervező tevékenységük elismeréséül Eötvös Loránd-díj- ban részesítette Bencze Lászlót, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgató- helyettesét, Monos Jánost, a Borsodi Szénbányák igazgatóját, Román Istvánt, a Kelenföldi Hőerőmű Vállalat igazgatóját, dr. Somló Györgyöt, a Vegyiműveket Tervező Vállalat igazgatóját, Timár Vilmost, a Magyar Alumínium- ipari Tröszt vezérigazgató-helyettesét, dr. Treton Ferencet, a NIM közgazdasági főosztályának volt vezetőjét. Újabb munkaielajánlások (Folytatás az 1. oldalról) a negyedik ötéves terv időszaka alatt megháromszorozódik, új, 7,5 milliárd forint értékű berendezéseket helyeznek üzembe. Ahhoz, hogy időben elkészüljenek a beruházásokkal. feltétlenül szükséges lesz a munkaverseny fokozott lendületére, a szocialista brigádok élen járására. „Budapestnyi“ megtakarítás Egymásután lendültek a szót kérő kezek. Zsengellér László, az Április 4. szocialista brigád vezetője bejelentette: — A DHV üzemviteli szocialista brigádjaival együtt vállaljuk, hogy a gondjaikra bízott berendezések fokozott ellenőrzésével az előírt paraméterek állandó betartásával a mai naptól 1975. december 31- ig 24 ezer tonna fűtőolajat takarítunk meg. Ebből a meny- nyiségből előállítható villamos energiával Budapest fogyasztását 6 napon át lehet fedezni. A vállalat jövő év végéig további négy 215 MW-os villamosenergia-termelő egységgel bővül, melyek szereléséhez, üzembe helyezéséhez számos munkavállalás kapcsolódott. A hőtecihnikai és villamoslaboratóriumban működő szocialista brigádok nevében Fazekas János szólalt fel: — Feladatainkon kívül vállaljuk a bővítésben szereplő hat . blokk irányítástechnika rendszerének üzembe helyezését. A szerelési időt fokozatosan, egységenként 5,5 hónapról 3 hónapra csökkentjük. Skriba József, a Kilián ifjúsági szocialista brigád vezetője elmondotta, hogy az új kazánok és a segédberendezések szereléséhez, a javítási technológia kidolgozásához egy cseh szocialista brigádtól kapnak segítséget, Plusz hatvanmillió kilowattóra A kongresszusi versenyre született értékes felajánlások társadalmi, gazdasági megalapozottságát bizonyítja a következő tény is: a karbantartók összevonták erőiket, három szocialista brigád egyesült, s a Turbina tmk komplex szocialista brigád a Komarov nevet vette fel. Kúrán Ferenc brigádvezető részleteiben ismertette felajánlásaikat; melyek a karbantartási idő lerövidítésére, az üzemszünetek 5 százalékos csökkentésére irányulnak. A rekonstrukciós munkákat úgy szervezik, hogy állásidőt ne okozzanak. A ver- senyidőszafcban mintegy 60 millió kilowattóra többlet vil- lamosenergia-mennyiség fejlesztését tervezik. H. A. Az élelmiszeripar 199 vállalata közül a legeredményesebben gazdálkodó üzeni a Nagykőrösi Konzervgyár. Kiemelkedő teljesítményüket az eddig hét ízben elnyert minisztertanácsi kitüntetés, és a 18-szor kiérdemelt kiváló vállalat cím fémjelzi. Az eredmények, a fejlődés fő mozgató rúgója — itt is, mint annyi más üzemben —, a szocialista brigádmozgalom. A gyár központi üzemében és telepein 191 szocialista brigád tevékenykedik, melyek összesen 1866 dolgozót tömörítenék. Tegnap a központi gyáregységben tanácskozást tartottak a konzervgyár szocialista brigádjainak vezetői az üzem-, párt-, gazdasági és tömegszervezeti vezetőinek részvételével. Nyolc kezdeményező Kovács Sándor igazgató beszámolójában elmondotta, hogy az MSZMP Központi Bizottságának legutóbbi ülése után a különböző üzemrészekben brigádértekezleteket tartottak, amelyek nyomán vállalások születtek a párt XI. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 30. évfordulója tiszteletére. Elsőként nyolc szocialista kollektíva foglalta írásba fel. ajánlásait, a K/l-es üzemből a József Attila és a Petőfi, a K/2-esből a Dobó Katalin, a K/3-asból a Luhacsovics brigád, a K/6-osból F. Szűcs Sándor, a dobozüzemből Bar- tha György lakatosbrigádjai, a szállítási részlegből az Arany János, és a gépészeti tmk-üzemből a Petőfi szocialista brigádok. Ezt követően az üzem valamennyi szocialista kollektívája csatlakozott a saját felajánlásaival a kezdeményezőkhöz. Mindezek alapján összeállították a gyárnak a párt- kongresszus és a felszabadulás 30. évfordulója tiszteletére tett felajánlásait, melyet határozati javaslat formájában terjesztenek a tanácskozás fóruma elé. Eszerint a gyár szocialista brigádjai — többi között — vállalják, hogy tovább emelik a munlca szervezettségének és hatékonyságának színvonalát, a már korábbi évékben több helyen bevezetett DH-munkarend- szert, kiterjesztik a vállalat minden üzemére. A kapacitás jobb kihasználásával idén és jövőre 26 százalékkal növelik a belföldi, és 40 százalékkal a nyugati exportra szánt áruk mennyiségét. Ez utóbbit úgy, hogy maradéktalanul kielégíti a belkereskedelem igényeit és a szocialista államközi szerződésekben rögzített exportvállalásokat. A közvetlen gazdasági célkitűzéseken kívül részt vállalnak a város fejlesztésében is: 1974—75ben évi 1—1 millió forint értékű társadalmi munkával járulnak hozzá a lakóhelyük szépítéséhez, a különböző kommunális létesítmények korszerűsítéséhez. Egyetértéssel Az előterjesztést hozzászólások követték. Minden felszólaló kifejezte egyetértését a kollektív vállalással. Több brigádvezető szólt kollektívájának konkrét céljairól. Végh Jánosné, a Petőfi brigád vezetője elmondotta, hogy vállalásuk lényege a borsó-, a paradicsom- és az ételkonzervek egyenletes, jó minőségének biztosítása, a selejt nélküli termelés. Ezenkívül célul tűzték ki azt is, hogy közösségük minden tagja szervezett dolgozó legyen, új párttagok, munkásőrök kerüljenek ki soraikból. Siro- ki Sánd&rné, a fejlesztési-műszaki részleg Mészáros János brigádjának vezetője arról szólt, hogy kollektívájuk a műszaki hibák gyorsabb elhárításával járul hozzá a jobb termelési eredményekhez. Németh Istvánná, a Jókai brigád nevében felajánlotta, hogy DH-híradótáblát állítanak fel az üzemben. Bánlaki Aranka üzemvezető elmondta, hogy a terv-, pénzügyi és számviteli osztályok dolgozói továbbfejlesztik a vállalati önelszámolási rendszert, s új módszereket dolgoznák ki a termelési információk áramlásának meggyorsítására. Többen tettek felajánlásokat a brigádtagak szakmai és általános műveltségének gyara- nítására. így Faragó Éva, a Zrínyi Ilona, Czeczon Dénes- né, a Luhacsovics brigádok vezetői is. A nyersáru részleg dolgozóinak kéoviselőjekánt Kanta Margit kért szót. Bejelentette, hogy munkahelyén új szocialista brigád alakult, mely a XI. pártkongresszus nevet választotta. Kiváló vállalat - az idén is A felszólalásokat követően a brigádvezetői értekezlet egyhangúlag elfogadta a vállalások összegezését tartalmazó határozati javaslatot, s a kezdeményező nyolc szocialista brigád vezetője kézjegyével is ellátta az okmányt. A felajánlások teljesítéséhez minden bizonnyal újabb lendületet ad Kovács Sándor igazgatónak a tanácskozás végén tett hivatalos bejelenté se: a konzervgyár ez évben ismét — immár tizenkilencedszer — elnyerte, a kiváló vállalat címet. M. J. A Minisztertanács megtárgyalta 1973-ban kedvezően alakult a népgazdaság fejlődése Egyedi nagyberuházásként épül a Vinnyica—A Ibertirsa közötti távvezeték hazai szakasza Fotók: Gárdos Katalin és Koppány György A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: a Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A kormány megtárgyalta a Nguyen Duy Rinhnek, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnök-helyettesének és külügyminiszterének Budapesten tett hivatalos, baráti látogatásáról szóló jelentést. A külügyminiss- terek megállapították, hogy a két ország kapcsolatai minden téren eredményesen fejlődnek és valamennyi megtárgyalt kérdésben teljes a nézetazonosság. Továbbra is mindent megtesznek a Vietnamról szóló párizsi megállapodás következetes és maradéktalan végrehajtásáért, a két ország kapcsolatainak további erősítéséért. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. Az Országos Tervhivatal elnöke jelentést terjesztett a kormány elé a népgazdaság 1973. évi tervének teljesítéséről. Tavaly a népgazdaság fejlődése kedvezően alakult. Tovább javult a termelés hatékonysága, erősödött a népgazdaság egyensúlya. A külkereskedelmi forgalom egyenlege és a fizetési mérleg mind szocialista, mind tőkés viszonylatban aktív volt. A tervezettnek megfelelően növeltük az életszínvonalat. Az árszínvonal változása a tervezetten belül maradt. A kívánatosnál kevésbé javult a termelés szerkezéte és gazdaságossága. A tervezettnél alacsonyabb volt a beruházás. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács megtárgyalta és jóváhagyólag tudomásul vette az Országos Tervhivatal elnökének jelentését a megfigyelésre kijelölt ipar- vállalatok tavalyi fejlődéséről, amely az ipar egészére jellemző irány zatokivak felelt meg. A munkaügyi minisziter jelentést tett a kormánynak a tavalyi munkaügyi helyzetről, amelyre a kiegyensúlyozott fejlődés volt jellemző. A kedvező irányzatok tovább erősödtek. A foglalkoztatottak száma az iparban a tervezettnek megfelelően emelkedett, a mezőgazdaságban tovább csökkent. A munka termelékenysége számottevően emelkedett, az átlagbérek elsősorban a munkásoknál nagyobb ütemben emelkedtek, mint a korábbi években. Néhány szakma kivételével megfelelően alakult a szakmunkástanulók beiskolázása. A kormány a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette, és úgy határozott, hogy továbbra is nagy figyelmet kell fordítani az üzem- és munka- szervezés javítására, a bérek és keresetek ösztönző jellegének mind hatékonyabb érvényesítésére, a tartalékok feltárására. A kormány megtárgyalta az Országos Anyag- és Arhiva- tal elnökének jelentését az 1973. évi termékforgalmi helyzetről, a szabályozás hatékonyságáról. A jelentés megállapítja, hogy a tőkés világpiacon jelentkező feszültségek ellenére is sikerült kedvező ellátási helyzetet biztosítani, bár az év utolsó negyedében néhány fontos, tőkés eredetű importtermék beszerzése nehézségeket okozott. A nehézipari miniszter előterjesztése alapján a kormány megtárgyalta a Szovjetunió és Magyarország — Vinnyica és Albertirsa — között. létesülő 750 kilovoltos összeköttetés magyar szakasza és a hozzá kapcsolódó 400 kilovoltos hazai hálózatbővítés egyedi nagyberuházásként történő megvalósítását. A Minisztertanács az előterjesztést elfogadta. A kormány úgy határozott, hogy hazánk felszabadulásának 30. évfordulója alkalmából, 1975. április 4-én Állami és Kossuth-díjakat adományoz. A könnyűipari miniszter javaslatot terjesztett a kormány elé Tótfalusi Kis Mik- lós-díj alapítására. A díjat a nyomdaipari termékek művészi színvonalának emelésében és kivitelezésében, a könyvművészeti, tipográfiai alkotó munkában kimagasló eredményeket elérő szakemberek kaphatják meg. A Minisztertanács a javaslatot elfogadta, és úgy határozott, hogy a díjat évente, első alkalommal ez év június 5-én, az első magyarországi nyomtatott könyv megjelenésének 500. évfordulóján adják át. A kormány ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Együttélés V an-e az iparnak városformáló hatása? A kérdésre — tréfásan — azt a választ kaptam Vácott, hogy: de még mennyire! Mert minél inkább növekedett az ipar, annál kevesebb lett a víz, mind nagyobb gond az utak állapota, a szennyvizek elvezetése, a közintézmények, az üzletek zsúfoltsága ... A tréfában van igazság. Az ipar ad, de követelményeket is támaszt. A megyében a szocialista iparban dolgozók negyven százaléka a városokban tevékenykedik. A városok lakosságának nagyobb része — még Szentendrén is — az iparból él. Itt tehát nem egyszerűen arról van szó, hogy a városok egyik jellemzője az ipar, hanem arról: ez a legfőbb meghatározója. Amiből persze, túlzás lenne arra következtetni, hogy ezek a települések iparvárosok. Iparosodott vagy iparosodó városok inkább. Azaz átmeneti szakaszban levők. S ez magyarázza nehézségeiket. Ezekért a nehézségekért az ipart kellene okolni? Cegléden a Fűrész- és Hordóipari Vállalat új üzeme — több mint 124 millió forint értékű beruházás — gyarapította a munkaalkalmat. Nagykőrösön az lrodagéptechnikai Vállalat telepének bővítése megnövelte a szakképzett munkaerő súlyát a városban. Szentendrén a Beton- és Vasbetonipari Művek be- tonárugyáránák rekonstrukciója — ami 375 millió forintba került — olyan technológiákat honosított meg, amilyet addig hazánkban nem ismertek. Rendben van, de mi ebből a város haszna? Ott a baj, hogy város és ipar együttélésének, kapcsolatai kölcsönösségének legtöbbször pusztán mérhető — pénzben mérhető! — hasznát tartják számon. Ha segít az üzem a lakás- és óvodaépítésben, akkor „jó” a viszony, ha ném teszi ezt, akkor „rossz”. És fordítva is így igaz. Ha a város ingyen ad ezt vagy azt — például sportpályának területet —, akkor „megértő” ... U tat tévesztenek azok, akik így gondolkodnak. Ipar és város együttélését, e bonyolult kölcsönhatást képtelenség számokba, s még kevésbé forintokba foglalni. Vajon — például — csupán annyi lenne a Nagykőrösi Konzervgyár hatása a városra, hogy szocialista brigádjai nagy értékű társadalmi munkát végeznek ? Vagy annyi, hogy a gyár idén több mint egymillió forinttal támogatja a lakásépítést? Sokkal fontosabb ezeknél az a hatás, melyet a foglalkoztatottság szerkezetében, a munkássá válás folyamatában előidézett a gyár. Fontosabb az a szerep, melyet a termelési kultúra fejlesztésével az otthoni életmódra, gondolkodásra hatva betölt. Az, melyet a munkásutánpótlás nevelésében ellát. A témáról beszélve, joggal jegyezte meg a megyei tanács egyik vezetője, hogy némelyik városi tisztségviselő csak a dolgok praktikus oldalát nézi. Igen ám, de a városokban meg azt hallottam, hogy sűrűn elsősorban ezt a praktikusságot kérik tőlük számon, azt, mi kézzelfogható született város és ipar kapcsolatából! Ha itt a két beosztás sugallta nézetkülönbségről lenne szó, könnyűnek tűnne az igazságtevés. Ám általános — országosan meglevő — szemlélet ez. Indoka: az igények rohamos növekedése s kielégítésük lassúbb üteme. Ez szorítja a tanácsokat arra, hogy leegyszerűsítsék a viszonyt a dologi javakra, s későbbre hagyják — ha egyáltalán ma gondolnak rá az együttélés mélyebben rejlő rétegeinek vizsgálatát. A megyében történt egy-két próbálkozás, igy példáid a munkaerő-gazdálkodás ösz- szehangolására, a munkSf erő-források és a vállalati igények egyeztetésére, a képzési lehetőségek és a vállalati követelmények együttes mérlegelésére. A próbálkozás még nem módszer, az egyedi eset nem alkot rendszert. N éhány napja ért véget a II. országos munkagazdasági konferencia. Ott Buda Isivárt“T munkaügyi minisztériumi államtitkár hívta fel nyomatékosan a figyelmet arra, hogy az ipar egyre kevésbé növekedhet a terű- letfejlesztésben illetékes tanács, s a településfejlesztés gazdája, a helyi tanács hathatós segítsége nélkül. Azaz eljutottunk oda, hogy az együttélés eddigiviszonylag leegyszerűsített gyakorlata már kevés, a haladás útja a viszony ősz- szetettségének föl- és elis- ! mérésé, tanulmányozása, s természetesen az ezekhez igazodó cselekvés. Volt idő, amikor semmi más nem számított, csak az, hogy a város iparhoz jusson. Az ipar utáni hajszában — országszerte — sajnos, nemcsak korszerű üzemek létesítésére került sor, hanem fölépítettek jó néhány „neo-manufaktu- rát” is. Kezdetleges technológiájú, a fővárosban kiselejtezett gépekkel fölszerelt üzemeket, melyek látszatra hasznosak voltak, hiszen munkaalkalmat teremhettek, valójában azonban pocsékolták a legdrágábbat, az élőmunka társa-: dalmi hatékonyságát. Ez az időszak lezárult. , Lezárulóban van az is, t hogy város és üzem kapcsolata valamiféle furcsa adok-veszek viszonyból álljon. Hiba lenne a követelmények változását késve észrevenni. S még nagyobb hibának bizonyulna a kései igazodás a megváltozott helyzethez. Mészáros Ottó.
