Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-07 / 55. szám
1974. MÁRCIUS 7., CSÜTÖRTÖK pest megyei v76V#íip Nőnapi előzetes Tű pénz és házi divatbemutató A nőnapi ünnepségek előkészületeiről kaptunk híreket a megye két vállalatától. A solymári PEMÜ-ben immár hagyományos gesztusa a vállalat politikai és gazdasági vezetésének, hogy valamennyi nődolgozónak egy szál szegfűvel és 100 forint ..tűpénzzel” kedveskednek a nemzetközi nőnapon. Ezenkívül — az erkölcsi megbecsülés jeleként — négyen kapják meg az iparág kiváló dolgozója és huszonegyen a kiváló dolgozó kitüntetést. A másik hír Budakalászról érkezett, a Lenfonó és Szövőipari Vállalattól. Az üzemi művelődési házban tartandó ünnepség Beck Tamás vezér- igazgató köszöntőjével kezdődik, március 8-án, fél háromkor. Az ünnepi beszédet egyórás műsor követi. Híven a hagyományokhoz, itt is ■ ajándékkal kedveskednek a nődolgozóknak: egy-egy saját gyártmányú, filmnyomott mintás lenszettel. A gazdasági és társadalmi munkában élenjáró lányok, asszonyok közül öten — személyenként — 500 forint pénzjutalomban és elismerő oklevélben, hatan a könnyűipar s ugyanennyien a szakma kiváló dolgozója kitüntetésben részesülnek. A nőnapi ünnepség divatbemutatóval zárul, amelyen a gyár termékeiből készült konfekciómodelleket vonultatják fel. Felvclelre keresünk géplakatosokat, szerkezetlakatosokat. Hegesztőket. férfi és női segédmunkásokat, továbbá anyaggazdálkodót, • anyagkönyvelőt, raktárost. Jelentkezés: a VIZÉP Központi Gépjavító Özemében Vecsés, Oózso György út. Felveszünk kezdő és gyakorlott gépésztechnikusokat, adminisztratív munkaerőket, tervstatisztikusokat és piackutatókat sződligeti telephelyünkre. Jelentkezés: a VÁCI AUTÓJAVÍTÓ ÉS FÉMIPARI VÁLLALAT központjában: Vác, Dózsa György út 53. Nagy kát a, MÁV-állomás Hozzád jó a huszonötig, tt //■ Az átutazóknak neonfelirat jelzi a csaknem 13 ezres lélekszámú nagyközséget: Nagy- kátát. A helybéliek jelentős része a fővárosba jár dolgozni. Sok a vasutas. Őket már nem találja itt a délelőtt. Hajnalban utaznak. Szolgálata: főnök Az állomás az 1800-as évek végén épült. Az emeleti rész már nem használható, lebontásra vár. A hat vágánypárt néhány éven belül korszerűsítik. A jelenlegi kulcsrög- zítéses biztosítóberendezést is a legmodernebb — az integ- radominó — váltja fel. Talán már jövőre. Kell az új, hiszen Nagykáta a vonal legleterheltebb állomása. Naponta mintegy 75—80 vonatot fogad — beleértve az összes menetrend- szerinti járatot —, szemben az ötvenes évek 30 szerelvényével. S az állomáson mindösz- sze harmincnégy vasutas dolgozik. A főnököt öt hónapja nyugdíjazták. Azóta Szász Endre a kirendelt tartalékos. — Addig maradok, amíg a végleges állomásfőnököt kinevezik. Ez a szolgálatom: mindig helyettesítek — mondja. A főnöki iroda — ahol beszélgetünk —, hatalmas íróasztalán kagylók, porcelán csecsebecsék. A dohányzóasztalon csipketerítő, a sarokban akvárium. A falakon művészi reprodukciók és szépen keretezett kitüntető oklevelek. Az állomásfőnöki vörös karszalag a hivatalos okmányok mellett — elkülönítve. — A tisztaság körül még baj van. Az emberek igénylik a kulturált utazást, csak éppen sokan semmit sem tesznek érte. Szemétgyűjtőket szereltettem fel, d° mellé dobják a hulladékot. Nem csoda, hoev a naoi e<mszeri mosással. Háromszori söpréssel sem győzzük. .. Krampácsolással kezdődött Az állomás párttitkára, Vágó László, mindent, mindenkit ismer. Harmincöt éve van a vasútnál, itt most tölti huszonötödik évét. Szolgálati beosztása: árupénztáros. — Régen a vasút protekciós állás volt. Pályamunkásként kezdtük — emlékezik. — Krampácsolás, így hívtuk. Erős munka -olt. Aztán vonatfékező lettem, majd a megfelelő vizsgák után vonatvezető személyen, teheren egyaránt. Majd tíz évet töltöttem el, mint forgalmi szolgálattevő. Jelenlegi beosztásomban ot éve dolgozom. A szobába behallatszik a külső lárma. A forgalmista hangosbemondón értesíti az utasokat, hogy Budapestre mikor indul a helvi vonat. Felhívja a figyelmet: a második vágányon gyorsvonat halad át. — Ma már minden köny- nvpHh. Segítenek a gépek — folytatja a párttitkár. Általános iskolát vagy gimnáziumot végzett fiúk, lányok, JEL EN TKÉZZÉ TEK ÁLLA TTEN YÉSZTÉS/ SZA KM UNKA STANULÓNAK! (Az intézményünkben választható szakágak: szarvasmarha, sértés, baromfi, nyúl, galamb, laborállat.). Gimnáziumot végzett tanulók különbözeti vizsgával két ev alatt szerezhetnek szakmunkásoklevelet. Az általános iskolát végzett tanulók képzési ideje három év. Az iskola minden tanulóját kollégiumban helyezzük el. A tanulók ösztöndíjat és munkaruhát kapnak. Szakmunkásoklevel megszerzése után minden ifjú szakmunkás állami gazdaságban, vagy termelőszövetkezetben kap állandó jellegű munkát. Szülőknek és tanulóknak minden nap 8-tól 12 óráig adunk felvilágosítást az iskola központi irodájában, és ide várjuk az érdeklődő fiatalok jelentkezési lapjait is. Cím: Megyei Állattenyésztési Szakmunkásképző Intézet 2119 Pécel, Maglódi út 57. Csörren a telefon, az állomásfőnök intézkedik. Majd felkerekedünk, hogy megnézzük a váltókezelő-őrhelyet, vagyis a bakterházat. A forgalmista éppen egy személyvonatot indít, a peron üresedik. Az épülethez tartozó utasellátó étterem meleg ételt kínál, de többnyire csak a sör a kelendő. Az őrhely felé tartva a mindig aktuális témáról, a fiatalokról beszélgetünk. Szász Endre számára érthetetlen, hogy az ifjúság miért viszolyog a vasúttól. A fizetés is több, mint régen és az utazási kedvezmény is jelentős. Csaik hát az éjszakai szolgálat. .. A váltók gazdája Az őrházban Barna István a szolgálatos. A nyitott ablak előtti kis dobogón áll, kezében a vörös zászló — az átrobogó vonatot fogadja. Majd a váltóberendezéshez lép, igazít a karokon. Telefonál az állomásra. Minden szabályos, mintha ott se lennénk. Mikor végez, akkor nyújt kezet. Talán ő a legfiatalabb a naav- kátai harmincnégy emberből. Tizenhárom éve szolgál ezen a helyen, ennyi idős a fia is. Idevalósi. Tizennégy váltót és a sorompót kezeli. Nagy a felelősség. Könnyebb lesz, ha elkészül az új biztosítóberendezés. Naponta kilométereket tesz meg itt bent a szűk szobában és a vágányok között. A váltókezelés állandó figyelmet, ellenőrzést követek Jelez a berendezés, váltót kell állítani — kint a pájvám. Nincs megállás. A szobában van ugyan egy hokedli, de ritkán használja. A sínek és felül a villamos vezetékek között az állomás nyüzsgése. Minden ellentétes: az évszázados épületen neonbetűk, gőzmozdonyok helyett Diesel-motoros gépek. A közeli baromfiudvarok nyugtató hangjai elvegyülnek a korszerű gabonafeldolgozó üzem zúgásával. Gyorsvonat robog el mellettünk. Mozdonya hangos síppal jelzi érkezését, de itt, Nagykátán nem áll meg. Negyedmilliós kasszapénz A csöppnyi fülke jelenleg Kelemen Istváné. Reggel 7 órától adja a jegyeket, ö az az ember, aki életének valamennyi állomására napra pontosan emlékszik. Itt született Nagykátán, azóta is itt él, de csak tizennyolc éve szolgál falujában. Az első hét évet különböző állomásokon töltötte. — Nagyapám, apám is vasutas volt. Természetesnek vettem, hogy én is az legyek. Nem tudnék máshol dolgozni Sokféle szolgálatot ismerjem meg, de ezzel vagyok talán a legelégedettebb. Bizony, a másfél évtized alatt rengeteg jegyet kiadtam. Például itt egy hónapban 8 ezret forgalmazok. A kisablaknál Tápiószecső- re kérnek menetjegyet. Három forint nyolcvan fillér. Bélyegez, leszámolja a visszajáró pénzt, aztán folytatja: — Havonta körülbelül 100 ezer forint a kasszapénz, de volt már 250 ezer is. Hiányom még soha nem volt. Az ablaknál nagy a forgalom. Nemsokára indul a személy — Budapestre. Tavaly itt 827 981-en szálltak vonatra. A teherforgalom is jelentős: 3648 kocsi 95 706 tonna árut hozott, s a feladott 18 488 tonnát 989 tehervagon szállította el. — A teheráru jelentős része tüzelő, építőanvag. mezőgazdasági cikk (élelem, műtrágya) — tájékoztat Kálmán Sándor raktáros. — Most az áruháznak érkezett cipő. A raktár fele a MÁV-é, a másik része a Volán 1. számú Vállalaté Ugyanis a darabáru jelentős részét a Volán fuvarozza. Jelzőtől váltóig A legérdekesebb, a legsokrétűbb s egyben a legfárasztóbb munka a forgalmi szolgálattevőé, magyarul a forgalmistáé. Itt csak az örökmozgó, vidám emberek élnek meg, mint Tóth Imre. Egy szolgálat tizenkét órája alatt nyolc-tíz kilométert rohangál és még szakszervezeti ügyeket is intéz. Ö az állomás szb-tit- kára. A szolgálatot a bejárati jelzőknél kezdi, ellenőrzi a váltókat, a biztosító berendezéseket, az állományban levő kocsihelyeket és mindent, ami a zökkenőmentes munkanaphoz kell. Aztán az iroda adminisztrációjától kezdve, a vonatindításon és -fogadáson keresztül, a hangosbemondóig, mindehhez értenie, s csinálnia kell. A vasutasság náluk is családi örökség, ö azonban kirí a rokonságból: íróasztal mellől kevesebb fizetésért jött a forgalomba. Nem tudott egyhelyben ülni. A huszonöt szolgálati évből a hatodikat tölti itt. Jól érzi magát. Fáradhatatlanul jön-megy. Most éppen a jelzőktől jött, s máris hangzik: „Figyelem, figyelem! Az ötödik vágányra szerelvény érkezik. Kérjük kedves utasainkat, tessék vigyázni.” A másik kezével a telefont kurblizza: „...a 6617/11. test, próba. Harminc kilométeres sebességgel megy. Hozzád jó a huszonötig”... — s folytatja a számunkra idegen szöveget. A vasútállomás peronja zsúfolt. Sűrűn járnak itt a vonatok. Napközben többnyire a járási székhely rendelőintézetéből. a vásárlásból jövő-menő idősebbekkel s a gyermekes anyákkal telik meg a váróterem. Az idősebbek egy-egy receptért is átutaznak a szomszédos falvakból, hogy gyorsabban teljen a nap. A fiatalabbak sietősek. Markó Gabriella 1974: 12 millió forint I Biatorhágyi kabátok, kosztümök — exportra Az ősz folyamán kezdődött meg a munka Biatorbágyon, az EKISZ Ruházati Szövetkezet új konfekcióüzemében. Ku- rucz Jenőtől, a szövetkezet elnökétől kértünk tájékoztatást az eddigi eredményekről. — Az ősszel átadott új létesítményünk munkájával mind a szövetkezet vezetősége, mind pedig az NSZK-beli hamburgi cég elégedett. Az üzem termelésének 80 százaléka ugyanis bérmunka, az árukat exportáljuk. Minőségi kifogás még nem érkezett. Az itt készülő női kabátok, kosztümök mind munkaigényesek, és a régi dolgozók, valamint az újak megértik egymást a szalagszerű termelésben. Most 75-en dolgoznak Biatorbágyon, és ezt a létszámot 150—200-ra szeretnénk felfejleszteni, s az egy műszakot kettőre szeretnénk növelni — különben a beruházott javak, a gépek kihasználatlanul állnának. Vásároltunk egy autóbuszt, hogy a környező községekből a nagyobb számban bejáró dolgozókat saját busszal tudjuk szállítani. Márciusban a bia- torbágyi ÁFÉSZ-szal történt megállapodás értelmében meleg étkezést is tudunk biztosítani dolgozóinknak. — Hallhatnánk valamit az idei termelési tervekről? — 1973-ban már hárommilliós árbevételt ért el ez az üzem; de szövetkezetünk vezetősége 1974—75-ben harmincmilliós árbevételt irányzott elő a biatorbágyi konfekcióüzemnek. Az idei terv tizenkétmillió forint. Az NSZK- ba tizenötezer kabátot és kosztümöt, Svájcba kosztümöket, míg először most saját alapanyagból, a Hungarotex közvetítésével Svédországba szállítunk kabátokat és kosztümöket. A munka gyorsítása és könnyítése érdekében 400 ezer forint értékben gőzvezeték- hálózatot építünk, amelynek során az eddigi hagyományos vasalókat is gőzre állítjuk át. Ezenkívül még hat vasalóprést, valamint vasalóbábukat állítunk be. Kép és szöveg: Koppány György GOMBO PÁL: ...ZAT Vonzat© N ézegetem a szótárat, az a szó kell nekem, hogy „ajánlólevél”, angolul, na mire, tessék kitalálni. És akkor a szemembe ötlik egy egyszerű, de milyen egyszerű szó: „ad, valakinek, valamit’’. Áhá, szóval a vonzatot is jelölik. Mit vonz az ad ige? Valakit, akinek adni lehet, érdemes, vagy kell és valamit, amit adni kívánatos, méltó, avagy kötelező. Újra elánt a szeretet a nyelv iránt, amit nyelvészek elbürokratizálnak, bürokraták elcsúfítanak, és ami a leginkább ingerel, dühít, megvetésre késztet: irodalmárok, vagyis álírók, szépész szóválogatók, tartalom nélküli^ közléseket cifrázok magukat pöffesz- kedőn mutogatva meggyaláznak. Szeretem a nyelvet, mert a legemberibb alkotása az embernek. Maga a megismerés — tudomány a logikájával és művészet ott, ahol a logika nem segít, ahol bukfencet kell vetnie, hogy a lényeget mégis érzékeltetni tudja. Ad valakinek valamit! Milyen pontos, milyen _ lényegretörő és a keret, amelyet ilyen precízen megjelöl, mennyire alkalmas arra, hogy minden személyi és társadalmi tartalmat befolyásoljon. Nézzük csak: — Mondjuk századunk harmincas éveiben vagyunk. A gróf ékszert ad szeretőjének. Ez a mondat teljesen korrekt. Mit adhat a gróf a szeretőjének? Ékszert. És kinek adhatja az ékszert? A szeretőjének. Na mármost: változtassuk meg az egyik vonzatot. A gróf alamizsnát ad . .. na kinek? Persze, hogy a koldusnak. Egyszerű, nyelvileg, társadalmilag egyaránt. — És ma? Ékszer van. Szerető is van. Gróf nincs. Tehát? A dolgozó ékszert ad a szeretőjének. De ez nem jellemző minden dolgo. zóra. A nyelv ezért gyakrabban így vonzza e vonzatot: A dolgozó borravalót ad a dolgozónak. Ez jellemző mindkét dolgozóra: a borbély borravalót ad az autószerelőnek, az autószerelő borravalót ad a borbélynak, a borbély borravalót ad a pincérnek, a pincér borravalót ad a taxisnak, a taxis borravalót ad a portásnak. Nézzünk egy másik igét. Lakik valaki valahol. — Harmincas évek. A gyáros palotában lakik. A pincér szoba-konyhás lakásban lakik. A munkanélküli a Gizellatelepen lakik. Egyszerű, a nyelvtani formák biztosítják az alkalmazkodást a valósághoz. A földbirtokos kastélyban lakik, az író a Hotel Hungáriában lakik, a cipész a műhelyében lakik. — És íme, a vonzatok ma is állnak, sőt, csakis azok szilárdak. A gyáros a házmesterlakásban lakik, a pincér öröklakásban lakik, a cipész a Hotel Intercontinentalban lakik. Egyes alanyok már nem is helytállóak, így a munkanélküli és a földbirtokos jelenidejű igével nem kapcsolható. A vonzatok is tartalmilag elévülhettek: a palotában már nem laknak. Ha ragaszkodunk a palotához, mint mondatrészhez: a palotában a társadalmi szervezet... székel. A kastélyban von- zat viszont csak többesszámot bír el: a kastélyban árva gyerekek laknak. De a vonzat maga szilárd: az író villában lakik, a munkás lakótelepen lakik. A legegyszerűbb ige a van. Vonzat: van valakinek valamije. Híven eddigi módszerünkhöz: — Harmincas évek. A munkásnak kenyere van, a munkanélkülinek tébécéje van, a földesúrnak birtoka van, a kereskedőnek üzlete van, a tisztviselőnek jövedelme van. Továbbá: a kereskedőnek csődje van, a gyárosnak autója van, villája van, szeretője van, a bankárnak tőkéje van, a miniszternek panamája van, az úrnak szolgája van, a szolgának is ura van, ha nincs, nem szolga, hanem munkanélküli és a munkanélkülinek csak nyomora van, illetve nyomora mellett nagy családja is vám. — És a mai vonzatok? Lehet mondani, hogy a munkásnak autója van? Gyakran lehet. Lehet mondani, hogy a gyárosnak autója van, villája van, szeretője van? Nem, nem lehet. De azt lehet mondani, mert a nyelvi keret örök: a kisiparosnak autója van, villája van, szeretője van. Ám azt, hogy szolgája uon, csak külföldi viszonylatban lehet mondani. És azt, hogy nagy családja van? Azt is csak ritkán lehet mondani hazai viszonylatban, azt viszont, hogy a munkás gyerekének diplomája van, egyre sűrűbben. A nyelv hajlékony, lerázza azt, ami fölösleges, alkalmazkodik ahhoz, ami létrejön, egyszerre szilárd és rugékony és pontos. Akik bürokratizálják, csúfítják, megcsúfolják, mit közben rajta élősködnek, érzik, hogy lerázza őket magukról: ficánkol alattuk a nyelv, mint a paripa a rossz lovas alatt, aki nyomja gerincét, böködi szügyét, rángatja fejét. Hát erre mit ki nem találtak, mit nem? A szemanticizmusnak nevezett elméletet, amely azt mondja, hogy aszongya: ember az embert, nép a népet azért nem értheti meg, mert ki-ki mást ért a szavakon, beszéljenek bár egy nyelven a szó átvitt értelmében. Ejnye, ejnye, tudálékosan tudományos, iro- dalmiaskodón irodalmár urak, de hiszen ennek nem a nyelv az oka, hiszen láttuk, a nyelv pontos és rugékony, hanem a társadalomnak a formája, az életnek a módja. Ezért és csakis ezért van az, hogy az egyik arra a mondatra csóválja a fejét, hogy a munkásgyerekeknek diplomája van és azt állítja, ez nem helyes, míg a másik szerint az nem helyes, hogy az úrnak szolgája van, sőt egyáltalán nem helyes, ha úr van és szolga van. És az utóbbinak igaza van. Ez ad neki önérzetet. Ezek a helyes vonzatok.
