Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
1974. MÁRCIUS 31., VASÁRNAP PEST tlECVBI kMiriap TOLDALAGI PÁL: Tavasztól őszíq Ci A kígyótestű utca tekerőzik. Szelíd a levegő, akár az anyacsók. Tavasztól őszig macskaszagú a háztető s mind fényesebb az ég és mind nagyobb az éjszaka zátonyaira futott csillagok vad sugara. Az álmodó időnként megremeg. Hajnal felé érezhető egy tiszta lehelet, amely a földeké, a völgyeké. Egész tavasztól őszig, nem tudva, hogy mért fúj a szél, a nap mért lángol, mért esőzik, a világ mért ragyog. FARKAS ILONA: Ébredés Cserepezett szájú ég alatt, szürke hajú, hajlott hátú özvegy falvak alszanak. Tagjainkból legnehezebb a mozgást kimozdítani kora hajnalban. De felébreszt a nyakunkba csurgó percek hideg sietsége, és kapkodó mozgások fűzére indul: a munka. Nappalok és éjjelek között ingázunk, szemünkben ingázik a táj. r---------------I megtorpant a Takács | parton, s kezé----------------- ben megzörre ntak az evezők. Talán húsz lépésnyire egy nő állt a vízben. Szét/etett lábakkal kissé előre hajolt és a fogát mosta. Barnára égett teste úgy fénylett, mint egy rézbőrű lányé. Majdnem hajnal volt még, a tó ezüstösen ragyogott a nemrég fölkelt napban, s olyan üveges, tiszta csend feküdt a parton, hogy hallani lehetett a fogkefe sercegését. Az evezők zörrenésére a nő fölegyenesedett és hátrafordult. Takács rögtön megismerte: egyik volt a két egyetemista lány közül, akiket tegnap délután a szobornál fölvett a kocsijára. A kis öbölből kihúzta a csónakot s maga mellett vezetve elindult a lány felé és egészen közel megállt mellette. 9 — Megismer? A lány szája tele volt vízzel. csak bólogatással válaszolt. — Ebben mos szájat? — kérdezte komolyan Takács. ——---------- egy pillanatra I A lány | elfordult és ki------------------- köpte a habos vizet, azután visszanézett a férfira. — Ha szomjaznék, még innék is belőle. Nézze, olyan tiszta, mint az arany. A férfi végigbámulta a lányt. Mentolszag áradt a víz fölött. Jött az úszkáló fehér habból, lehelte a lány szét- széthasadó szája. Takácsot hirtelen egy kis érzelgés ütötGYIMESI FERENC. Táncosok Kettes szél László Lilla rajza te meg. Az ember emlékezetébe egyszerre visszajönnek valahonnan a fogpasztaillatú reggeli csókok ... — Miért kelt föl ilyen korán? — Imádok úszni ilyenkor. — Itt sátoroztak le valahol a közelben? — Ahol letett, mindjárt találtunk egy kertet. — A lány egy pillanatra lehajolt és kiöblítette a poharát. — Egyébként az este magát is emlegettük a sátorban. — Persze, az úton nem tartották illendőnek megkérdezni, hogy mi a foglalkozásom, ahogyan az a sok kis stoppos lány teszi az autósokkal. Nos, nem vagyok orvos, sem filmrendező, sem slágerszerző. Vezető beosztásban dolgozom egy vállalatnál. Van kocsim, de nincs sok pénzem. Egyébként elmúltam ötvenéves, és akkora lányom van, mint maga. A lány egy pillanat alatt végigmérte a férfit. Őszülő, síma hai, leselkedő arc, hosz- szú, szőrös lábszárak, semmi több. >------------;--------- a lánya? | — Milyen | — Maguk-----------------------szerint bizonyára konzervatív. Egyébként egy intelligens angyal. — Egy pillanatra kitekintett a partra, majd visszafordult a lányhoz. — Nincs kedve csónakázni ? — Legfeljebb bekísérem egy darabon, aztán úszom egyet. Üljön be. majd tolom. — Csak nem gondolja? — Miért? Én azt úgy élvezem. A lány messziről kirepítette a homokba a poharát és a fogkefét, azután hosszú karját nekifeszítette a csónak farának és tolni kezdte befelé. Csak egy kis nadrág és egy kis felsőrész volt rajta, melleiből minden előrehajlásnál kibuggyant egy keskeny fehér félhold, amely érintetlenül marad a napozásnál. Takács tapintatlanul nézegette a nyúlánk indiántesteit, melyre valahonnan a civilizációból két ócska gyári melldíszt és egy kis ágyékkötőt hozott valaki, s néhány pillanatra olyan atavisztikus érzésbe merült, hogy ősi kenuban tolja őt a lány valamelyik hideg vizű északi tavon. De a fákon túl megszólalt egy autóduda, s a másik szülőföld szinte széjjelrobbant — Hol barnult le ennyire? — Munkatáborban voltam Barackot szedtünk Bogláron. — Mélyül a víz. Üljön be egy kicsit, majd evezek. a lány, az—;--------r a iany, azFo lnezett | után lenyomta csónak farát, fenekét föltornászta a hátulsó padra s a férfinak háttal ülve, a vízbe lógatta a lábát Nedves combjain úgy csillogott a víz, mint valamilyen nagyon híg zománc. — Itt már lengedez egy kis szél. — Kettes szél — mondta rá magyarázó hangon Takács. — Azt hogyan számítják? — fordult hátra egy pillanatra a lány. — Ez olyan tudományos meghatározás. Egyes szélben elhajlik a füst, kettes szélben megmozdulnak a falevelek... — S az ötösnél vagy a hatosnál kitör a vihar — nevetett közbe a lány. Majd egy k's hallgatás után megkérdezte: — Megfigyelte, hogy minden hurrikánnak női neve van? Clara, Inez, Elza... — Mert legtöbbjük valamilyen vihart hordoz magában. — Magában már romboltak a nők? — Arra vigyáztam. De most lazítanék egyi kicsit az óvatosságomon. Lehetne találkozni magával Pesten? — Föl akar vinni a lakására? — játszadozott a lábával a vízben a lány. — Vagy el akar vinni valahová vacsorázni? — Az túlságosan kockázatos lenne. Kikocsikáznák valahová a városon kívülre, ahol nem érhet meglepetés. — Még mondani akart valamit, de észrevehetően elakadt a hangja, s csak néhány másodperc múlva folytatta: — Valaki lejött tőlünk a partra... Ügy látom, a lányom. — Beugróm a vízibe — fordult hátra a lány.---------------------------- Jobb, ha | — Már késő. [ kiviszem----------------------------- és megmagyarázom neki. Mindenesetre banális helyzet Ta kács megfordította a csónakot és erős csapásokkal húzott a part felé. Az intelligens angyal ott várta őket a víz szélén. — Jó reggelt Baba! — üdvözölte Takács a lányát, azután a másik lányra mutatott aki néhány lépéssel előbb leállt a talajra és lassan ballagott kifelé. — Ö az egyik tegnapi utasom, megcsónakáztat- tam egy kicsit. En még visz- szaevezem, ti addig beszélgessetek. Légy kedves hozzá A férfi elevezett, a lányok pedig ismerkedve méregették egymást. Azután megszólalt az idegen: — A kegyeidbe vagyok ajánlva. Baba végigszurkálgatta tekintetével a lányt s utoljára az arcába döfött bele: — Mit akartál az apámmal? _____. lány volt, de IC sinos I olyan bántóan.------------------- hideg és fölényes, hogy a másiknak hirtelen kedve támadt megkínozni. — Nem tudom. — Tudtad, hogy lejön evezni? — Ügy emlékszem, hogy mondta. — És te itt vártál rá. Ilyen meztelenül, hogy csábítóbb légy. — Lejöttem úszni. — Ha nem tudnád, az apám eszményien tisztességes férfi. — Látszik rajta. — Hát akkor? A lány megrántotta a vállát. — Beleszerettél? — kérdezte Baba. — Lehet. — Jó alak lehetsz. — Te talán még ártatlan vagy? — Mit szólsz hozzá! — Eltettek olajba. — Nem is romlottam meg. Mint ti a hosszú hajú fiúitokkal együtt — Zavar, hogy hosszú a hajuk? — Ütban visszafelé a fákra... Az apám úgy rendszerezi őket, hogy ez egy új keletkezésű alfaj, amely az emberből vált ki. — Nagyon intelligens ember az apád. — Azt hiszem, nem tartana igényt az elismerésedre A lány a homokot fúrta a sarkával — Sokat képzelsz magatokról. Mondd, dolgoztál már valaha? Például voltál már munkatáborban? — Nem voltam. — Sátorozni? — És persze fiúkkal, mi? Az nektek való. De különben is: mit kérdezgetsz annyit? — Össze akarlak rakni. De nincs rajtad fogás. Mintha csak kitaláltak volna a szüleid. Legalább harminc évet lemaradtál. Alig látszol. Vagy ha úgy jobban tetszik, olyan harminc év után megismételt kísérlet vagy. Egyszerűen közénk hazudva. — Ennyi hülyeséget! — nevetett kényszeredetten Baba. — Magad sem érted, hogy miket beszélsz.---------------------- hogy mi az | — Tudod, | a kettes----------------------- szél? —fordult el a lány, mintha indulni ak arna. — Ha nem tudod, majd kérdezd meg apádtól. És mondd meg neki, hogy ti mindig ilyen kettes széllel mentek. Nem mertek kockáztatni. — Valóban elindult a pohara felé, de egy pilanatra még hátrafordult. — És még annyit mondj meg neki, hogy tévedett, csak nem akartam kinevetni. Az asszony másnap délután elmondott mindent a barátnőjének. Panaszkodott, hogy szerinte ideggyógyászhoz kéne vinni a férjét és becsukatni a bolondok házába. — Ugyan — nevetett a barátnő —, egyszerűen bosszantani akar, mert tudja, hogy utálod a kutyát. így szeretne kiszekírozni a lakásból! De tudod mit?!... Lopd el tőle és hozd el hozzám. — Az nem jó — tiltakozott az asszony. — Ügy őrzi azt a fenevadat, hogy ez lehetetlen! — Akkor mégis jobb, ha elválsz — tanácsolta a barátnő. — Ott egye a penész a Nárciszával. Majd ha tartósan egyedül marad, ő is megtudja, mi a különbség egy asszony meg egy kutya között! Vagy talán még előbb rádöbben erre, csak légy kicsit türelmes. A férfi azonban nem akart semmire rádöbbenni. Kapcsolata a kutyával egyre harmonikusabb lett. Hajnali és esti séták, közös hancúrozások, bukfencezések a vastag perzsaszőnyegen. Akár két rakoncátlan gyerek, úgy játszottak egymással, és az asszony már régen látta ilyen jókedvűnek a férjét. De legmeglepőbb az volt a számára, amikor a férfi maga mellé ültette Nárciszt a fotelbe és a következőket mondta neki: — Igazán kár, hogy nem tudsz olvasni. Látod. ha tudnál, akkor közös könvvélmónyek- ről is elbeszélgethetnénk. Nagyon szeretném tudni, mi lenne a véleményed Prust Az eltűnt idő nyomóban című munkájáról, de érdeklődéssel hallgatnám fejtegetésed Kafkáról, Becketről vagy a mai amerikai elbeszélőkről is. Nárcisz csillogó szemmel figyelt és elégedetten vakkantgatott. Ezt akár helyeslésnek is gondolhatta a férfi, mert összehúzott szemmel nézett rá, aztán hirtelen felállt és leemelt egy könyvet a polcról. — Ez Jack London regénye, az Éneklő kutya. Ha nem is tudsz olvasni, majd én felolvasom neked. Azért választottam ezt a könyvet elsőnek, mert ebben egy kutya is szerepel és nyilván figyelmesebben hallgatod majd. És lassan, tagoltan, mint egy gyereknek, olvasni kezdte a regényt. Nárcisznak különösen az tetszett nagyon, amikor fordított egy lapot. Ilyenkor közelebb dugta az orrát, beleszagolt a könyvbe, mintha azt lesné, mikor bukkan onnan elő valami jó falat, amit rögtön behabzsolhatna. Egyébként türelmesen lihegett, és az egyik izgalmas részletnél, olyan csaholásba kezdett, mint aki pontosan érti, mi történt. Az asszony egyre tanácstalanabbá vált, mitévő legyen. Most már szégyellte megvitatni ezeket a dolgokat a barátnőjével, pedig naponta faggatta, mi van a férjével meg a kutyával. — Megvannak — felelte szűkszavúan és közben állandóan a megoldáson töprengett. Annál is inkább, mert Nárcisz egyre agresz- szívebb lett vele szemben, mintha érezné, hogy utálja, vagy mint egy nő, aki féltékeny. Ha már meglátta, vicsorgott, alattomosan szétrágta a papucsát, kidöntötte a kölnijét, és a konyhában is állandóan összetört valamit. Különösen a herendi tányérokat szerette lelökdösni, de egyszerűbbekkel is beérte, az ezüst evőeszközöket meg mindenfelé eldugdosta a lakásban. — Játékos — mondotta egykedvűen a férje, amikor dühöngve panaszkodott neki. — Ez még fiatal, nem besavanyodott vénség! Ha nem tetszik, el is költözhetsz... Nárcisz, hozd ide azt a könyvet, amit tegnap kezdtünk el olvasni! És gyönyörködve nézte, ahogy a kutya felágaskodott a könyvespolcra, szájába kapta Defoe Robinzonját és peckes előzékenységgel vitte oda neki. Utána megszokott mozdulattal ugrott fel és kuporgott mellé a fotelbe. Egyik este Nárcisz ledöntötte . a vitrin tetején püffedő nagy. hasas vázát, amit még hazulról hozott magával az asszony, és amihez annyi emléke fűződött. A férje még nem tartózkodott otthon, a konyhából szaladt be a csörömpölésre. — Te aljas szuka! Te büdös dög! — topor- zékolt és teljes erejéből belerúgott a kutyába. Nárcisz vonítva hátrált, de aztán mindjárt visszaugrott és megharapta az asszony lábát, a bokája fölött. Mint egy idegennek. Mintha sose látta volna azelőtt. A nő felsikított és abban a pillanatban döntötte el, ami már annyiszor megfordult a fejében, hogy végez a kutyával. Nem érdeklik a következménvek, nem törődik semmivel, csak megszabaduljon ettől az átkozott ebtől, aki... aki... aki tönkretette az életét! És egy napon már egyedül várta otthon a férjét. Legszebb ruháját vette föl, karkötőkkel, fülbevalókkal ékesítette magát és ott ült abban a fotelben, ahol még előző este a férje meg a kutya. A férfi libamájat, desszertet hozott Nárcisznak és rosszat sejtve nézett körül, hogy nem jött a kutya az üdvözlésére. Aztán az asszonyra nézett és annak ideges, fagyott mosolyából azonnal megértett mindent. — Hol van? — kérdezte csöndesen. — A pincében — mondta az asszony. — Ezentúl ott fog aludni. Ha akarsz, menj és aludj ott vele! Ha akarsz, üss meg, ölj meg, akkor sem bántam meg semmit! Érted?!... Semmit! ölj meg, akkor is gyűlölni foglak! Halálomban is gyűlölni, gyűlölni! A férfi nem szólt, csak merev tekintettel nézte a feleségét. Később lassan megfordult és kiment a szobából. — Szűzmáriám, tégy csodát! — hadarta gyorsan az asszony. — Add, hogy ne találja ott azt az állatot. Tedd meg, hogy a kutya dög helyett a szénrakáson egy csokor nárciszt találjon és azt hozza fel nekem. Ügy, ahogy régen, amikor még szeretett! De a férfi nem hozott virágot. A kimúlt kutya nyakörvét és szájkosarát hozta fel a pincéből. Aztán megragadta az asszonyt és egy erős mozdulattal rácsatolta a nyakörvet. — Sétálunk, Nárcisz — mondta és húzta a sikoltozó nőt az ajtó felé. — Ahogy ígértem, ma kimegyünk a Ligetbe. Megmutatom neked azt a kőasztalt, ahol még az apám is sakkozott a barátaival. Annak a közelében van egy vastag törzsű platánfa, amibe egyszer, nagyon régen, egy lány kezdőbetűit véstem. Már a lcpcsoházban vonszolta az asz- szonyt, aki artikulátlan hangon kiabált segítségért, majd — amennyire a nyakörv szorítása engedte — karmolni, harapni próbált. Erre a férfi komótos, lassú mozdulatokkal rá akarta tenni a szájkosarat és sehogysem értette, miért akadályozzák meg ebben. A játékába belefeledkezett gyermek naiv csodálkozásával tekintett az emberekre, akik lefogták. v
