Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-31 / 76. szám
1974. MÁRCIUS 31., VASÁRNAP ftSI SICC síMfrtap A TEVE FÓRUMÁN Pest megyeiek kérdezték Bondor József építésügyi és vúrosfejiesztesi miniszter a televízió március 13-i Fórum műsorában 70 percen át válaszolt az ország különböző részéből — Pest megyéből is — érkező kérdésekre. Az igen nagy érdeklődést kiváltó műsorban azonban a kérdések sokasága miatt nem volt mód valamennyi kérdésre válaszolni, ezúttal a Pest megyei tanács építési és közlekedési osztályáról W echter Roland osztályvezető-helyettes és Szilágyi Péter jogügyi csoportvezető ad olvasóinknak tájékoztatást a Tv-fórum kimaradt kérdéseire. TEMESÖI LÁSZLÓ sziget- «zentmiklósi lakos kérdezte: „Lebontható-e a három tanácsi választókörzetből álló település a főváros XXI. [kerületének határától nem messze? Az iskolával, üzlethálózattal rendelkező terület az engedély nélküli építkezések miatt nőtt nagyra . ..” Válasz: Arról egyelőre nincs ízó, hogy lebontják Sziget- szentmiklós külterületi részét. A lakosok többsége visszavonásig érvényes engedélyt kapott. Mindössze 10—14, árterületen levő épület szanálását rendelték el 1976. április 15-ig. A község belterületén felparcellázott lakótelkekből húszat tartalékolt, azaz visszatartott a tanács, azok részére, akik át akarnak települni. Az említett épületek bontását elsősorban az teszi szükségessé, hogy a lakihegyi adó övezetében vannak. PARASZT LÁSZLÓ, Cegléd, Kossuth utca 40. szám alatti lakos kérdezte: „Van-e jelenleg szabály vagy «Ír- Vény arra, hogy két négyemeletes ház milyen közel épülhet egymáshoz?” Válasz: Az Országos Építésügyi Szabályzat első kötete részletesen foglalkozik ezzel a kérdéssel. Többek között előírja : tűzállósági fokozat szempontjából 4—5 szintes épületeknél nyolc méter a kötelező távolság. Amennyiben önálló telken van elhelyezve, úgy az oldalhatártól kilenc méterre engedélyezett a felépítése. Ha pedig egy telken több négyszintes lakóház épül fel, úgy a 29. paragrafus előírja, hogy o homlokzatoknak legalább 16 méterre kell egymástól lenniük. A szabályzatot a 2/1970. január 17-én életbelépő ÉVM rendelet hagyta jóvá. HEGYI LAJOSNÉ kérdése: „Nagykovácsiban, az „üdülőtelepen” mikor lesz közművesítés?” Válasz: A 18/1968. május 23-i MÉM, ÉVM határozat szól a mezőgazdasági kertművelésre alkalmas területekről, melyek nagyüzemileg nem hasznosíthatók. Tehát nem üdülőtelep Nagykovácsi, annak ellenére, hogy a domboldalon felparcellázott földekre hétvégi házakat építettek. Közművesítése csakis a lakosság hozzájárulásával lehetséges. Még ebben az évben megkezdődik a villany- hálózat építése, a vízellátás a Dunakanyar regionális fejlesztési tervével függ össze, tehát csak későbbiekben kerülhet rá sor, akkor is először a községet kötik be a hálózatba. GACSI ISTVÁN vecsési lakos kérdezte: „Vonatkozik-e a 31/1971-es kormányrendelet az 1/1955. számú rendeletben juttatott 300 négyszögöles telekre is, mivel akkor ezt két helyrajzi szám alatt juttatták?” Válasz: Az Országos Építésügyi Szabályzatban foglalt rendelkezés szerint két teleknek minősül. A vecsési nagyközségi tanács 16/1973. számú végrehajtó bizottsági határozatában megállapított, helyben szokásos teleknagyság szerint is két telekre osztható, ameny- nyiben ingatlana a halmi telepen van, mivel itt az előírt teleknagyság 150 négyszögöl. (A Fórum Pest megyei vonatkozású kérdéseire lapunk későbbi számaiban még visz- szatérünk.) Sátoraljaújhely Megemlékezés a börtönkitörés 30. évfordulóján Harminc esztendeje, 1944. március 22-én a sátoraljaújhelyi börtönben fogva tartott jugoszláv, csehszlovák, román és magyar politikai foglyok, a kommunisták vezetésével felkelést szerveztek és kitörtek. A börtönkitörést a városban állomásozó német és magyar csapatok vérbefojtot- ták, s az elfogottak közül sokat kivégeztek. A kitörés 30. évfordulója alkalmából a Magyar Partizán Szövetség és a Nácizmus Üldözöttéinek Bizottsága rendezésében szombaton ünnepséget tartottak Sátoraljaújhelyen, a börtön falán elhelyezett emléktáblánál, valamint a harcokban elesettek és a kivégzettek hamvai fölött emelt partizán emlékműnél. Tavaly tízmillió törpe izzót gyártottak az Egyesült Izzó váci gyárában. Az idén már 16 millió készül belőlük. Koppány György felvétele Szőlőjövendő, gyümölcsprognózis Ne a terület a hozam növekedjék! „Feme egye meg, míg rossz homok volt, addig csak szidtuk, ott hevert nem hozott semmit s nem került semmibe. Most, hogy remek sződ- leink vannak rajta, s oly bort szűrünk, hogy a tokajival vetekedik — most ráfizetünk.” — Akár egy megyénkben tsz- elnök fakadna panaszra, napjainkban! Csakhogy e sorokat Móricz Zsigmond vetette papírra 1926-ban, egy kunsági képviselő szavait megörökítvén. Ami mindenesetre bizonyságul szolgál arra, hogy a homoki szőlők gondja korántsem mai keletű. Pályázat támogatásra Ismert tény: pusztulnak a több évtizede telepített tőkék, fák. Az apró paroellák többnyire idős emberek birtokai, s azok nem győzvén a munkát, egyre kevesebbet vesződnek kertjeikkel. Számos termelőszövetkezetben az immár kiöregedett szőlőkre — de még a hatvanas évek elején állami támogatással, de szakszerűtlenül, hanyagul telepítettekre is — csak ráfizettek. Különösen szembetűnő volt mindez Pest megyében, ahol az ország szőlőterületének 12,8 százaléka — Bács-Kiskun után, a legtöbb — s a gyümölcsösöknek több, mint egytizede található. Az ország összterméséből azonban csak 8, illetve 10 százalékkal részesedik a megye. Jóllehet tavaly mintegy negyven százalékkal emelkedett a szőlők termésátlaga, de még így is csupán 40 mázsa hektáronként, ami vajmi kevés, s csupán a megyék közötti 14. helyhez elég. Az áldatlan helyzet megváltoztatását elősegítendő, tavalytól a szőlő és gyümölcs telepítéséhez állami támogatással kezdhetnek a gazdaságok. (Hogy a tíz év előtti visz- szásságok ne fordulhassanak ismét elő, a pénz valóban oda jusson, ahová szánták, a támogatást meg kell pályázni, fel- használását pedig szigorúan ellenőrzik.) A cél — akár a mezőgazdaság egyéb ágazataiban — nem az, hogy a termő- terület növekedjék, hanem: mind nagyobb hozamot takaríthassanak be az új telepítések nyomán. Most tehát a gazdaságokon a sor. Terület, fajta, szakértelem... Szőleink, gyümölcsöseink jövendőjéről a téma egyik legjobb ismerőjétől, Lakatos Tibor megyei tanácselnök-helyettestől kértünk véleményt, ö mondja: — A megye 28 000 hektáros szőlőterületének — fele a nagyüzemi, fele a háztáji s egyéni parcella — 40 százalékát harmincöt évnél régebben telepítették, korszerűnek csupán 7500 hektár tekinthető. A 139 szőlőtermesztő termelőszövetkezet zöme 10—50 hektáros ültetvényen termel, csak egy tsz szőleje haladja meg a háromszáz hektárt. Jelenlegi termésátlaguk alapján legfeljebb a gazdaságok 10—15 százalékában gazdaságos az ágazat... Végtére is be kell látni, hogy az elaprózott, kiöregedett ültetvényekben nem lehet és nem is érdemes korszerű ter- mesztéstechnológiát alkalmazni. A teendő? Sürgősen selejtezni az ilyen szőlőket, s a korszerűsítésre alkalmas, mintegy hét és fél ezer hektárnyi területen megteremteni a legfejlettebb művelésmód feltételeit. Az új telepítést pedig csakis az arra alkalmas vidékeken, a megfelelő fajtá- Icat választva szabad elvégezni, csakis igy várhatjuk a hektáronkénti negyedmillió6 beruházási költség megtérülését. Kevés a szakember is, a megyében, mindössze 42 kertészmérnököt alkalmaztak a szőlőtermesztés irányítására. Ezen mielőbb változtatni kell! Az ültetvények rekonstrukciója, a tervezett 3500 hektárnyi új szőlő telepítése. költséges vállalkozás, ám szőlőkultúránk föllendítését már az is AZ ISG - ES SZÁLLÍTÓI Anyaghiány Az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban még jól emlékeznek az 1971-es esztendőre. A foghíjas öntvényellátás miatt tervüket altkor a vállalt 372 helyett mindössze 316 millió forintra teljesítették. Az öntödék — az ISG nem kevesebb mint huszonhárom öntödével áll jelenleg is kapcsolatban — a minőségileg gyakran kifogásolható öntvényeik árát a kritikus esztendőben rendre próbálták feljebb srófolni. A segítség pontosan az év közepén érkezett, a KGM és az Árhi- vatal a tarthatatlan helyzeten változtatva a maximált árkategóriából a szabad árasba tette át a szerelvényeket azzal a kikötéssel, hogy a keleti importszerelvények árait nem haladhatják meg. A vállalat ennek következtében a Szerelvényértékesítő Válalattal történt egyezkedés után már július 1-től néhány öntödének többet tudott fizetni, az ármódosítással azonban a veszett fejsze nyelének csupán egy tizenhatmillió forintos darabocskáját tudta visszanyerni, valamelyest csökkentve ezáltal lemaradását. < Gömbcsapok — öntvény nélkül A dicstelen múltat nem véletlenül idézte fel Kehrling Béla a vállalat gazdasági igazgatóhelyettese. Hiszen ez a kritikus időszak az ISG történelmének az a fejezete, ahonnan az újabb felemelkedés számítható. — Az elmúlt évet vállalatunk már minden várakozást felülmúlóan zárta. Termelési értékünk a tervezett 588,6 helyett 648,5 millió forint lett. A túlteljesítés meghaladta a tíz százalékot. Ugyanakkor nyereségtervünk — amely 1971-ben 8,5 millióra zuhant — 60 millió forint fölé került. Március 14-én nyolc és félnap részesedést tudtunk kifizetni dolgozóinknak. Az idei év első eseménye a vállalat életében a szomszédos Porkohászati Vállalattal történt fúzió volt. Az egyesített terv 920 millió forint, ebből az ISG vállaira 745 millió értékű termék gyártása és értékesítése nehezedik. De nem lebecsülendő a 110 milliós nyereségterv sem, amelyből 88-at az ISG kollektívája hivatott biztosítani. — Gyártmánystruktúránk lényegében nem változik. Továbbra is ipari szerelvényeket, így tplózárakat, szelepeket, csőkarimákat s tavaly óta gömbcsapokat gyártunk a törzsgyárban. Megemlítem, hogy a gömbcsapok gyártását svéd licence alapján az elmúlt évben kezdtük el, elsősorban azért, mert nem öntvényigényesek. Idén a 15—50 milliméterig terjedő családot szeretnénk átmérőben továbbfejleszteni — a második félévben. Űjdonság 1974-ben a gumi ékzárású tolózár, amelyből tizenegyezer darabot igazoltunk vissza a cseheknek. A megrendelő negyvenezret is örömmel vásárolna, ennek kielégítésére azonban csak a jövő évben kerülhet majd sor. Fontos részfeladata gazdálkodásunknak tavaly óta a köz- útiiármű-program. amelyből a mellső futótengelyek és az utánfutótengelyek komplettí- rozásával idén is lelkesen kivesszük a részünket. Hitelkérelem — Milyen beruházásokat eszközölnek a soron következő valóban monumentális feladatok megoldásának biztosításához? — A gömbcsapgyártás beruházásának végére ebben az esztendőben teszünk pontot. Tart a kovácsműhely rekonstrukciója — nagyobb teljesítményű ellenütős légkalapácsokat vásárolunk idén és a jövő évben a Diósgyőri Gépgyártól. Ugyanakkor nem tekintjük mostohatestvérnek az egykori Porkohászati Vállalatot sem, ahol még a fúzió előtt elkezdődött a termelés korszerűsítése különféle gépek és berendezések vásárlásával. Meg kell oldani továbbá a keményfémgyártást, hiszen a jelenlegi minőség színvonala erősen kritizálható. Az már bizonyos, hogy licence-vásár- lás lesz ä dolog vége, csak még nem döntöttük el, hogy kitől. Ajánlatot már kértünk a legfejlettebb porkohászati vállalatoktól. A nagy fontosságú beruházás első üteme előreláthatólag százmillió forintot igényel, ezt azonban csak a KGM támogatásával tudjuk majd biztosítani, ötvenmillió forintra vonatkozó hitelkérelmünket a közeljövőben nyújtjuk be a Magyar Nemzeti Bankhoz. Régi és új gondok A feladatok tehát adottak az ISG-ben. Vitathatatlan tény, hogy a népgazdaságilag rendkívül fontos gyár fejlődése dinamikus. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ennek az indokolt és gazdaságilag alátámasztott erőfeszítésnek biztosított valamennyi feltétele. — Változatlanul gondot okoz a szürkevas- és acélöntvények minősége, sőt — az elmúlt év második felétől az utóbbiak mennyiségi szállításában is számottevő a lemaradás. Különösen a Kőbányai Vas- és Acélöntődé, valamim a meglehetősen nehézkesen startoló Borsodnádasdi Lemezgyár öntödéje szállít foghíjasán. Azelőtt a Vörös Csillag Traktorgyár acélöntödéjétől több száz tonna öntvényt kantunk egy évben Amióta a kispesti gyárat a Győri Magyar Vagon- és Gépgyárhoz csatolták, Horváth Ede vezérigazgató leállította a szállítást, mondván, hogy szükségük van az öntöde kapacitására. Pedig ebben az öntödében gyártották a legjobb minőségű szelepházakat és szelepfedeleket valamennyi partnerünk közül. S mert a baj nem jár magában — újabb anyagellátásban keletkezett rövidzárlat Ehhez azonban tudni kell, hogy még az elmúlt évben a tőkés export fokozása érdekében az ISG az úgynevezett csőtoldatos karimák gyártására megfelelő partnert talált. A nyugatnémet MAASS cég olyan célgépet bocsátott a vállalat rendelkezésére, amely 32—40 másodperc alatt készre gyárt egy csőkarimát. A gép üzemeltetése azonban csak akkor gazdaságos, ha folyamatosan „etetik” anyaggal. — A gyártáshoz szükséges B38B minőségű ötvözetlen acélt még októberben megrendeltük a Lenin Kohászati Művektől — 2 ezer tonnát, különböző méretben, megfelelő negyedéves bontásban. Több, személyes tárgyalás után a rendelésnek mégis csupán a felét, vagyis a korábbi évnek megfelelő mennyiséget hajlandók leszállítani. Annak ellenére, hogy az időközben munkához látott új hengersor lényegesen termelékenyebb elődjénél. Éves visszaigazolásról az LKM hallani sem akar. Az első negyedévre igazolt 355 tonnát. ezt részben már teljesítette is, a következő háromszor három hónapra azonban be kell érnünk, a 260. 120, illetve 260 tonnára vonatkozó szóbeli ígérettel. Exportra kifizetődőbb Meg lehet érteni persze az LKM álláspontját is — nem volt nehéz rájönni arra, hogy az ötvözetlen acél exportálása kifizetődőbb, mint hazai értékesítése. — A tartalékainkat már feléltük. Az éhes célgép van úgy, hogy egy, máskor másfél műszakot termel — a három helyett. A MAASS cég igénye közel félmillió csőkarima egy évben, de hajlandó lenne többet is átvenni. Nekünk azonban a legszűkebb igény kielégítése is nehézséget okoz. Egyelőre annyit tudunk tenni, hogy az LKM-hez alkalmazkodva, mi is negyedévenként postázunk visszaigazolást a nyugatnémeteknek. Az évi közel kétmillió forintos szerződési díjat persze akkor is fizetnünk kell, ha a célgép nonstop üzemel, de akkor is, sajnos, ha a huszonnégy órából egy műszakra elegendő anyag áll rendelkezésére. A vállalat mindent megpróbál a gondfelhők eloszlatására. A készletező Ferróglóbus nem tud segíteni s ugyanakkor az inkurrencialisták böngészése sem vezet eredményre — lévén az eladók nem szavatolják a készletükben levő immobil B38B ötvözetlen acél minőségét. Marad az import — a kedvező árajánlat azonban még várat magára. A KGM ígérete sem hangzik valami biztatóan: „megpróbálnak az LKM-nél eljárni.” — S ha már benne vagyok a gondok leltározásában, megemlítek még egyet, amely kihatásában ha lehet, felülmúlja a csőkarimával kapcsolatosat, s ráadásul szintén a Lenin Kohászati Művekkel kapcsolatos. A szelepek és tolózárak orsójához nélkülözhetetlen csiszolt, hántolt acélról van szó. A rendelt 80 tonnából az LKM mindössze 30—40 tonnát igazolt vissza 1974-re. Márpedig enélkül nem tudjuk a szelepeket, tolózárakat készre gyártani, ami által fennáll annak a veszélye, hogy hatalmas termelési érték hiánnyal számolhatnak év végén. Marad az import, mint egyetlen megoldási lehetőség; még akkor is, ha ennek a nélkülözhetetlen orsóacélnak a beszerzési ára két-háromszorosa a belföldi árnak. Kertész Péter jól szolgálná — s pénzbe sem kerül —, ha jó néhány gazdaságban nem sajnálnák a fáradságot, s igyekeznének megismerni a korszerűen gazdálkodók munkáját. A dánszent- miklósi Micsurin, a dányi Magvető, az albertirsai Dimitrov termelőszövetkezet, a Kertészeti Egyetem soroksári tangazdasága és az Alagi Állami Gazdaság hektáronként leszüretelt 100 mázsán felüli átlagtermései példázzák a megfelelő szakértelem, következetes gazdálkodás eredményeit. Az utóbbi őszön a szokásos 700 ezer mázsa helyett 1 millió 42 ezer mázsa szőlőt préseltek a megyében. Ha meggondoljuk, hogy ezt évről évre megtermelhetnék a jelenlegi terület egyharmadán...! Kipusztult másfélmillió fa Gyümölcsöseink állapotáról- szintén néhány statisztikai adat fest érzékletes képet. Az 1972. évi fölmérés szerint az összességében 18 000 hektárnyi területen, hasonlóan a szőlőhöz, fele-fele arányban osztozik a kisgazdaság és a nagyüzem. A házikertekben, szőlőkben tíz esztendeje összeszámolt 5,8 millió gyümölcsfa- állomány napjainkra másfél millióval fogyatkozott meg. A nagyüzemi gazdaságok sem mutatnak föl valami ragyogó eredményt, ha az átlagot tekintjük. Általában csupán 10 —100 hektáros területen termelnek gyümölcsöt, még nem alkalmazzák a korszerű művelésmódokat, mi több: az utóbbi évtizedben telepített 5000 hektár gyümölcsös 15 százalékát máris selejtezni kellett a kellő hozzáértés és felelősségérzet hiánya miatt. Külön említést érdemelnek a bogyósok, hiszen megyénkben terem meg az ország össztermésének 40 százaléka, csaknem 1000 hektárról szedik a málnát, ribizkét, egrest. A természeti és közgazdasági feltételek kedvezők, ugyanakkor nincs megfelelő szaporítóanyagot előállító törzsültetvény, kevés az öntözési lehetőség, hiányzik a hatékony növény- védelem, s megoldásra vár a betakarítás gépesítése. A terület igy kisebb, mint lehetne. Tennivaló tehát bőséggel akad. S hogy a gyümölcsös megfelelő üzemi nagyságának megteremtése, a kedvező gyümölcsfajok összetétele, a körültekintő telepítés és a korszerű technológia alkalmazása megfelelő jövedelmet teremt, arra példa a Monori Állami Gazdaság és a dánszentmikló- si Micsurin Termelőszövetkezei — a 80 mázsás megyei átlaggal szemben almatermésük meghaladja a 300 mázsát —, s a baracktermesztő fóti Vörösmarty Tsz. Serkentő hitelek A közelmúltban a megye legjobb szakembereiből álló bizottság vitatta meg a szőlő- és gyümölcstermesztés mai helyzetét, jövendőjét. Az eszmecsere tapasztalatait Lakatos Tibor így foglalja össze: — A fejlődés részben a gazdaságokon múlik, másrészt a megyei tanács segítségével megteremthetik például a szaporítóanyagot termelő bázisgazdaságokat. A feladatok egy részének megoldása viszont több intézmény jó szándékú támogatásához kötődik. Az új telepítések és a rekonstrukció nagy befektetést igényelnek, az állami támogatáson túl — a szűkös fejlesztési alapok kiegészítésére — hitelre is szükségük van a gazdaságoknak. S kedvező hitelfeltételekre! Serkentőleg hatna, ha tíz év alatt törleszthetnek a felvett összeget, s a visszafizetést az ültetvények termőre fordulásának évében kezdhetnék. Reméljük, a Magyar Nemzeti Bank ezúttal is jó partnere lesz gazdaságainknak. Ehhez még annyit, hogy a terv szerint 1990-re befejeződik Pest megyében a szőlők, gyümölcsösök felújítása, s nem feledkeztek meg az illetékesek a háztáji és egyéni gazdaságok fejlesztésének segítéséről sem. Apor Zoltán ív
