Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-28 / 73. szám
fi. a I HECYF.t k/ÍMou 1974. MÁRCIUS 28- CSÜTÖRTÖK KUSZ Wilson és a szakszervezetek ATFOGÖ ADÓREFORMOT terjesztett a három hete hivatalba lépett Wilson-kormány az angol alsóház elé, ahol kisebbségben kormányozza — mint Denis Healey pénzügy- miniszter mondotta — „biztonságosabb irányba” a gazdaság hajóját. Wilsonék a szakszervezeti mozgalomnak tett ígéreteik teljesítésével egymilliárd és négyszázmillió fonttal tetézik meg az adóbevételeket, hogy javítsák a kiskeresetűek helyzetét és megfékezzék a tömegélelmezési cikkek drágulását. Viszonylag elhanyagolható összeggel — ötvenmillió fonttal — lefaragják a katonai kiadásokat, megfékezik a külföldi beruházásokba menekülő tőkéit, keményebben megadóztatják a luxuscikkeket — köztük a szeszes italokat és a cigarettát —, és az acél, a szén, a villanyáram drágítása révén növelik az államosított iparágak jövedelmét, ezek ugyanis deficitesek voltak. A baloldal által követelt vagyonadó egyelőre elmaradt — csak a nyáron teszik közzé az erről szerkesztett vitaokmányt —, de betömik az adókibúvókat, a tehetősek rovására lejjebb szorítják addig is az „adóküszöböt”. Healeyék teljesítettek az öregségi járadék emelésére tett ígéretüket; valamelyest nőinek a szociális juttatások, s a kenyér, a vaj, a tej árát szubvencionálják. Segítik az egyéni lakásépítést is. A MUNKÁSPÁRTI kormány „csomagtervének” látható célja középúton maradni a szakszervezeti mozgalom követelései és a külföldi beruházók érdekei között. Healey maga is közölte, hogy még ebben a pénzügyi évben pótköltségvetéssel alakítja át a két választás között átmeneti adószerkezetet. A szakszervezeti szóvivők — maga Len Murray, a TUC főtitkára is — közölték, hogy az új költség- vetés, az állami jövedelmek megreformált elosztása alkalmas a szakszervezetek és a kormány gazdasági egyezkedéseinek megkönnyítésére. A SZAKSZERVEZETEK és kormány viszonyának rendezését segíti elő az is, hogy Michael Foot angol munkaügyi miniszter a múlt héten bejelentette az alsóházban az ipari kapcsolatok hírhedt törvényének visszavonását. A szakszervezeti mozgalom vezetőségével folytatott egyik első megbeszélésén Michael Foot azt a lehetőséget kínálta fel a TUC-naik, hogy választhat: az ipartörvénytől vagy a bértörvényektől kíván előbb megszabadulni. A szakszervezetek az ipartörvénytől kívántait előbb megszabadulni: így az úgynevezett Carr-törvény parlamenti „lebontásának” folyamata május elsejére véget ér. Felszámolják a törvény alapján létrehozott egész bürokratikus és jogi gépezetet, az ipari kapcsolatok bíróságát is. A törvénynek csak egy része marad meg: az, amely az alkalmazottak indokolatlan elbocsátása miatt tesz lehetővé eljárást. A törvényt 1971-ben cikke- lyezték be. Dicstelen pályafutása alatt a végletekig nvegron tóttá a 10 milliós szakszerve zeti mozgalom és a kormány viszonyát, miután alkotói újabb és újabb kísérleteket tettek arra, hogy a törvény adta módszerekkel beavatkozzanak a szakszervezeti autonómiába, akadályozzák a bérharcot, a szakszervezeteknek a tagságuk életszínvonaláért folytatott tevékenységét. A törvény szerve, az ipari bíróság, dokkmunkások üldözésével majdnem általános sztrájkot robbantott ki Emlékezetes marad, hogy hatalmas pénzbírságot rótt ki olyan baloldali szakszerveze tekre, amelyek bojkottéin! akarták. A BÉRTÖRVÉNYEK a szakszervezetekkel történt megállapodás értelmében tehát elvben még érvényben maradnak. Visszavonását újabb néhány hónap múlva tervezi a Wilson-kormány.. A Munkáspárt ezeket a kény- szerzubbony-törvényeket „társadalmi szerződéssel” akarja majd helyettesíteni. ÜGYESEN TELJESÍTI tehát a Munkáspárt alapvető ígéreteit. Intézkedéseiket előreláthatólag a középpártok is támogatni fogják a parlamentben, s így esetlegessé változtatják a tényt: azt, hogy tu lajdonképpen nincs abszolút többségük. A. B. T. Újabb akcióhat kezdeményez a chilei junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság Dr. Antalffy György, a szegedi József Attila Tudomány- egyetem professzora, a Magyar Jogász Szövetség elnöke és az Országos Béketanács tagja, aki a magyar delegációt vezette Helsinkiben a chilei katonai junta háborús bűneit vizsgáló, nemzetközi bizottság ülésén, a finn fővárosból hazaérkezve, a ' Ferihegyi repülőtéren interjút adott Tóth Ferencnek, az MTI tudósítójának: • A nemzetközi vizsgáló bizottságnak milyen lehetőségei vannak ahhoz, hogy a leleplezésen túl hathatósan fel is lépjen a Chilében dühöngő terror ellen? Harmincöt tagú nemzetközi testületként ülésezett Helsinkiben a chilei katonai junta háborús bűneit vizsgáló bizottság : személyi összetétele eleve garancia volt arra, hogy munkájára az egész világ fölfigyeljen. Nemzetközi tekintélyű közéleti személyiségek, világszerte ismert jogászok rangos kollektívája alakult a társadalmi és politikai élet olyan kiválóságaiból, akik a világ valamennyi részéből sereglettek egybe Helsinkibe, a finnországi chilei szolidaritási akcióbizottság kezdeményezésére. A bizottság jellegéből és összetételéből adódóan a nyilvánosságra hozott politikai következtetések, megnyilatkozások tehát nem jogi, büntetőjogi ítéletet jelentenek, hanem erkölcsi elítélést, amely a fasiszta juntára nézve talán még súlyosabb elmarasztalás is, mint jogilag a verdikt, a bírósági ítélet. A Helsinkiben — szenvedő személyek, szemtanúk által — előadott és általunk megvizsgált tények alapján jutottunk olyan következtetésre, hogy a chilei junta véres államcsínye egyenlő a hazaárulással. A nemzetközi bizottság megtárgyalta a jövőben is kifejtendő aktivitásának további útját. A junta leleplezésére, a terror elleni fellépésre a bizottság minden tagja és maga a bizottság is fel fog használni minden nemzetközi fórumot, így szorgalmazzuk, hogy például az ENSZ is tárgyaljon a chilei terrorról. • Melyek a most feltárt legfontosabb tények, amelyek pellengérre állítják a juntát, megmutatják igazi arculatát? Mindenekelőtt jogalap nélkülinek kell minősíteni azt a bizonyos dekrétumot, amellyel a junta hatalomra kerülése után háborús állapotot juttattak kifejezésre. Háborús állapot ugyanis nem volt, ez a dekrétum csak egy fiktív valami, amit kizárólag annak érdekében kreáltak, hogy a katonai bíróságoknak „jogosultságot” biztosítsanak. Nemcsak a nemzetközi jog alapelveit rúgta fel a junta, hanem — az előbb kifejtettek szerint — megsértette az ország alkotmányát is. A jogászokhoz szóló felhívásunkban síkraszállunk azért is, hogy biztosítsák a védelem jogát a Chilében jelenleg folyamatban levő büntetőperekben. • Hogyan dolgozik a továb- biakban a nemzetközi vizsgáló bizottság? Tartalmi tekintetben elsősorban arról van szó, hogy a feltárt tényeket tartalmazó dokumentumokat elküldjük illetékes nemzetközi fórumokhoz. Ami a testület szervezeti munkáját illeti: három albizottság alakul majd a Chilében elkövetett bűnök, terror- cselekmények további elemzésére az egészségügy (orvosi vonatkozásban), a jog (a törvénytelenségek leleplezésére) és a kultúra területén. Ezek az albizottságok tüzetes vizsgálódásokat folytatnak majd, s újabb tények, adatok feltárásából jelentést formálnak a nemzetközi bizottság számára, amely minden bizonnyal az ősszel újabb ülést tart. Irak. és a kardok Irak haladó erői március elején újabb lépéssel kívánták elősegíteni az ország nemzeti egységét, nemzetiségeinek békés együttélését. Amikor bejelentették, hogy Irak északi részén autonómiát biztosítanak a mintegy kétmilliós kurd lakosságnak, annak az egyezménynek szellemében cselekedtek, amelyet négy évvel ezelőtt kötöttek meg az arab— kurd háború befejezésére, a testvérviszály egy évtizedes harcai után a nemzeti egység helyreállítására. Ennek a „márciusi kiáltványnak egyik legfontosabb vívmánya a kurd autonómia biztosítása Iraki Köztársaság keretében. volt az Négyéves határidőt szabtak az autonómia megvalósítására és az év elején meg is kezdődtek a tárgyalások a kitűzött cél realizálása érdekében. De már a tárgyalásokra árnyékot vetett a kurd nemzeti mozgalom jobbszárnyának elutasító magatartása, az elfogadhatatlan követelések felsorakoztatása. Kedvezőtlen jel volt az is, hogy a Kurd Demokrata Párt — jobbszárnyának nyoA központi kormány, hogy elejét vegye a vádaskodásnak, javasolta: függetlenül a földreform során végrehajtott intézkedésektől, az 1957-ben lezajlott népszámlálás adatai alapján határozzák meg a kurd többségű területeket. Ezt az indítványt azonban a KDP jobbszárnya elvetette. Nem sikerült megoldani Kirkuk hová- tartozásának problémáját sem. A kurdok, elutasítva a korábmäsära — távol tartotta ma- ! bi népszámlálás adatait, magát a Nemzeti Haladó Front- j guknak követelték az olajban tói, amelyet így a kurdok nél- , gazdag tartományt. A kor- kül alakított meg a múlt év j mány arra hivatkozott, hogy a nyarán a Baath-párt és az Ira- tartomány ^lakossága vegyes ki Kommunista Párt. Ekkor ' nemzetiségű, ahol egyik nemmind a Baath, mind az IKP I zetiségnek sincs többsége (s felszólította a KDP-t, hogy j ahol az arabok, a kurdok, a lépjen be a nemzeti koalíció- türkmének és más nemba. Al-Bakr elnök hangsúlyozta, hogy a haladó front vezető szerveiben fontos posztokat tartanak fenn a kurd demokraták számára. Aziz Mohamed, az IKP főtitkára kijelentette: az araboknak, a kurdoknak és a többi nemzeti kisebbségnek össze kell fogniuk közös iraki hazájuk nemzeti érdekeinek és a néptömegek érdekeinek védelmében. Sajnos, a KDP — a benne működő feudális és soviniszta erők nyomásának következményeként — mindmáig nem csatlakozott az ország haladó erőinek egységfrontjához, s akadályozta az autonómia programját is. Több kérdésben robbantak ki ellentétek. A kurd feudális erők ellenezték például a földreformot. Formailag nem a reformot támadták ugyan, hanem azzal vádolták a bagdadi kormányt, hogy a földreform révén az arabok javára meg akarja változtatni az etnikai viszonyokat az ország északi területein; a jövendő Kurdisz- tán területét akarja csorbítani. zetiségek aránya « nagyjából egyenlő), és vegyes igazgatást javasolt. Több más kérdésben is békés, áthidaló megoldást kerestek a haladó front vezetői. Látniuk kellett azonban, hogy a kurd jobboldal saját érdekeit a nemzeti érdek fölé helyezi; valójában nem autonómiát akar az iraki állam keretein belül, hanem a szakadást készíti elő. Ezek után a bagdadi kormány egyoldalúan hirdette ki az autonómiát. abban a reményben, hogy a KDP valóban haladó, antiimperialista, a nemzeti egység jelentőségét felismerő erői felülkerekednek a pártban, élnek az autonómia lehetőségével és a széthúzás helyett az összefogás útját választják. Az autonómiáról szóló törvények eleget tesznek a kurd nemzeti mozgalom minden jogos kívánságának. Előírják, hogy azokon a területeken, ahol a lakosság többsége kurd, a hivatalos nyelv egyforma joggal legyen arab és kurd, hogy az iskolában vezessék be mindkét nyelv kötelező oktatását. Az autonóm Kurdisz- tánnak önálló költségvetést biztosítanak, amely beilleszkedik Irak állami költségvetésébe. Az autonóm területen törvényhozó és végrehajtó tanácsot létesítenek. Az utóbbira bízzák a gazdaságfejlesztés, a szociális és kulturális ügyek intézését. Sok más intézkedés segíti elő a bagdadi központi kormányzattal együttműködő kurd néphatalmi szervek megalakulását, s kínál hatékony garanciákat a nemzetiségi autonómia biztosításálra. A kérdés most az, elfogadják-e a kurdok az iraki haladó erők kinyújtott kezét. Ha megteszik, az iraki antiimperialista fejlődés ügyét szolgálják A KDP küldöttsége most Bagdadban tárgyal arról, hogyan lehetne megvalósítani az autonómiát úgy, hogy az egész ország érdekeit szolgálja. Noha a kurd hegyek között a visszahúzó erők már fegyveres összetűzéseket is provokáltak, jóvátehetetlen még nem történt. A nemzeti haladó közvélemény. Irak minden őszinte barátja azt kívánja, hogy ilyesmire ne is kerüljön sor. LAOSZ A lljabb előrelépés a politikai rendezés utján Laoszban szerdán újabb lépés történt a politikai rendezés útján. Vientianéban és a királyi fővárosban, Luang Prabangban a vientianei kormány és a Laoszi Hazafias Front erőiből alakult vegyes rendőri egységek vették át a rendfenntartó funkciókat. A főváros katonai védelmét 15 kilométeres körzetben szintén a két laoszi fél képvise- I lőiből álló vegyes haderő lát- l ja el. Ahol a nap a földre szállt A polinéziai szigetvilág őslakói között egy monda él: feliér istenség száll majd a földre, magával hozza a napot és megteremti a boldogság korszakát e tájon. Nos, a monda az elmúlt évszázadban lényegéhen valóra vált: a fehér bőrű istenség megjelent a Csendes-óceán térségében és a nap is felragyogott egyik szigetén. De az istenség csakhamar hódítóvá változott, a nap pedig nukleáris energia formájában a pusztítás szolgálatába szegődött. Ügy tűnik, a boldogság még várat magára földünknek ezen a részén. Az elmúlt évtizedekben a nagyhatalmak a Csendesóceán 174 millió négyzetkilométer kiterjedésű víztükrét a politikai és katonai események egyik legfontosabb színterének tekintették. A hatalmas térséget határoló kontinensek partvidéke, a nagyszámú sziget és a mély tengerek figyelemre méltó szerepet töltöttek be a világpolitikai események alakulásában. Az óceán jelentőségét csak növelte, hogy tengerszorosai az Indiai-óceánhoz, az Északi-Jeges-tengerhez, a másik oldalon pedig a Hoom-fo- kon és a Panama-csatornán keresztül az Atlanti-óceánhoz vezetnek. Ezzel magyarázható, hogy a második világháborút követően az Egyesült Államok jelenléte nagymértékben megnőtt ebben a térségben. Alaszka és Hawaii bevonása a szövetségi államok sorába jó okot szolgáltatott arra, hogy az Egyesült Államok érdekeinek védelme ürügyén fenntartsák az amerikai fennhatóságot a Csendes-óceán egyes részein. Amerikai zászló leng még ma is a Sza- moa-szigetcsoport keleti oldalán (Amerikai Szamoa), Honolulutól délnyugatra 4500 kilométerre, továbbá számos kis szigetcsoporton a 150. nyugati hosszúsági foktól a 165. keleti hosszúsági fokig. Az Egyesült Államok fennhatósága nyugaton emellett kiterjed egészen a Guam-szige- tekig és gyámsági területének tekintheti a Csendesóceáni Szigetek néven nyilvántartott körzetet is. Az Itt húzódó tengeri útvonalak igen fontosak az amerikaiak számára. Hosszú lenne a listája azoknak a nyersanyagoknak, amelyek a Csendes-óceánon keresztül jutnak el az Egyesült Államokba és amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen a korszerű ipari termelés és haditechnika. A Pentagon szakemberei is rendkívül fontosnak tartják földünknek e legnagyobb víztükrét. A néhai Douglas Mac Arthur tábornok nyomán még ma is az alaszkai Aleut-szige- tektől, a Kuril-, a Japán- és a Fülöp-szigeteken át Indonéziáig húzódó vonalat tekintik az Egyesült Államok „előretolt nyugati védelmi sávjának”. Számukra e szigetek fontossága két vonatkozásban jelentkezik: az egyik, hogy a partmenti tengerektől a Csendesóceánba vezető keskeny tengerszorosokat és tengeri átjárókat ellenőrizhessék, a másik pedig, hogy ezeket a szigeteket ugródeszkául használhassák fel a kontinentális területek elletni hadműveletekhez. A többi között ilyen megfontolások húzódtak meg az 1950-ben kirobbant koreai háború mögött, de ezzel indokolták a vietnami háborúba való beavatkozás szükségességét Ls. Lényegében Ilyen elképzelésekkel, az amerikai befolyás biztosítása és fenntartása céljából hívták életre 1951-ben az ANZUS-t, majd 1954-ben a SEATO-t. A másik fő és egyben növekvő fontosságú gazdasági és politikai erő ebben a térségben Japán. A szigetország százmillió lakosának óriási energiája és fejlett technikai színvonala egyre nagyobb hatással van az események alakulására. Ehhez járul még, hogy Japán nversanvagokban szegény ország: kőolajának mintegy 90 százalékát a Közel-Keletről importálja, a vasércet Ausztráliából. számos más nélkülözhetetlen ipari nyersanyagot pedig Latin- Amerikából és a világ más tájairól. Az elmúlt években Japán némileg csökkentette a második világháború után kialakult függőségét az Egyesült Államoktól, de a folyamat további erősödésének ma még számos akadálya van. Mindenekelőtt az, bogy a japán szigetek még napjainkban is fontos kapcsol képeznek az Ázsiát szegélyező szigetláncban, és így a politikai önállósodás az Egyesült Államok csendes-óceáni érdekelt közvetlenül érinti. Sőt fontossága még növekedett is azóta, amióta Okinawa szigetének státuszában változás történt. Közismert, hogy Japán viszonylag keveset fordít költségvetéséből katonai célokra, bár ez a helyzet az utóbbi időben némileg módosult. Az úgynevezett önvédelmi erők fokozatos kiépítése és erősítése a közeli változások lehetőségét veti fel. Különösen érdekes ebből a szempontból egyes japán vezetők nyilatkozata, akik kifejtik, hogy a szigetország ma nem képes a Közel-Keletről a Malakka-szoroson keresztül Japánba vezető, életbevágóan fontos utánszállítási útvonalakat biztosítani, és nem tudnak szembeszállni az országot fenyegető esetleges veszélyekkel szemben sem. Feltehetően ilyen indokolás alapján született meg 1972-ben az a döntés, hogy növelik a védelmi kiadásokat és a haditengerészet fejlesztését is fontos tényezőnek tekintik. A japán felfegyverzés híveinek nyilván kapóra jönnek az olyan konfliktusok, mint amilyennek a legutóbb a Dél-klnai-tenger térségében voltunk tanúi. Az a körülmény, hefty a Kínai Népköztársaság igényt tart a Hajnan közelében fekvő Paracel- (Hszisatao)-szi- getekre, sőt a Borneótól északra húzódó Spratly- (Nansa- tao)-szigetekre is, új helyzetet teremtett ebben a körzetben. Leszámítva azt, hogy ez a lépés a saigoni kormány helyzetét erősítheti, komoly aggodalmat keltett a Fülöp-szigeteken, Malayaiában és Indonéziában. Nehéz megállapítani, hogy hasonló esetek ismétlődése esetén az érintett országok milyen lépésre szánják el magukat. Az új helyzetet feltehetően Japán sem hagyja figyelmen kívül, hiszen itt haladnak át az Indiai-óceán felől érkező fő energia-utánpótlási útvonalai. S ebben a kérdésben érdekei megegyeznek az Egyesült Államokéval, amely a Csendes-óceán és az Indiaióceán között őrjáratozó 7. flottájának szabad mozgását látja veszélyeztetve. A Szovjetunió, amely távolkeleti országrészeit figyelembe véve közvetlenül is érdekelt a Csendes-óceán vizein kialakult helyzet normális fejlődésében, a korábbiakhoz hasonlóan, most is a békés megoldások lehetőségeit kutatja. Brezsnyev 1969-ben elhangzott felhívása az ázsiai kollektív biztonsági rendszer • megteremtésére, ehhez jó ala pót szolgáltat. Számol az ázsiai térség sajátos történelmi viszonyaival, emellett abból indul ki, hogy minden népnek joga van sorsának intézésére, megengedhetetlen az agresszió útján elért területszerzés és senki sem akadályozhat meg más államokat abban, how a nekik tetsző társadalmi és gazdasági reformokat végrehajtsák. A Csendes-óceán térségének népei pedig csakis ilyen elvek alapján teremthetik, meg az együttműködés és biztonság tartós alapjait. Tolnay László
