Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-28 / 73. szám

fi. a I HECYF.t k/ÍMou 1974. MÁRCIUS 28- CSÜTÖRTÖK KUSZ Wilson és a szakszervezetek ATFOGÖ ADÓREFORMOT terjesztett a három hete hiva­talba lépett Wilson-kormány az angol alsóház elé, ahol ki­sebbségben kormányozza — mint Denis Healey pénzügy- miniszter mondotta — „biz­tonságosabb irányba” a gaz­daság hajóját. Wilsonék a szakszervezeti mozgalomnak tett ígéreteik teljesítésével egymilliárd és négyszázmillió fonttal tetézik meg az adóbe­vételeket, hogy javítsák a kis­keresetűek helyzetét és megfé­kezzék a tömegélelmezési cik­kek drágulását. Viszonylag el­hanyagolható összeggel — öt­venmillió fonttal — lefaragják a katonai kiadásokat, megfé­kezik a külföldi beruházások­ba menekülő tőkéit, keményeb­ben megadóztatják a luxus­cikkeket — köztük a szeszes italokat és a cigarettát —, és az acél, a szén, a villanyáram drágítása révén növelik az ál­lamosított iparágak jövedel­mét, ezek ugyanis deficitesek voltak. A baloldal által követelt va­gyonadó egyelőre elmaradt — csak a nyáron teszik közzé az erről szerkesztett vitaokmányt —, de betömik az adókibúvó­kat, a tehetősek rovására lej­jebb szorítják addig is az „adóküszöböt”. Healeyék teljesítettek az öregségi járadék emelésére tett ígéretüket; valamelyest nőinek a szociális juttatások, s a kenyér, a vaj, a tej árát szubvencionálják. Segítik az egyéni lakásépítést is. A MUNKÁSPÁRTI kor­mány „csomagtervének” lát­ható célja középúton maradni a szakszervezeti mozgalom kö­vetelései és a külföldi beruhá­zók érdekei között. Healey maga is közölte, hogy még ebben a pénzügyi évben pót­költségvetéssel alakítja át a két választás között átmeneti adószerkezetet. A szakszerve­zeti szóvivők — maga Len Murray, a TUC főtitkára is — közölték, hogy az új költség- vetés, az állami jövedelmek megreformált elosztása al­kalmas a szakszervezetek és a kormány gazdasági egyezke­déseinek megkönnyítésére. A SZAKSZERVEZETEK és kormány viszonyának rende­zését segíti elő az is, hogy Mi­chael Foot angol munkaügyi miniszter a múlt héten beje­lentette az alsóházban az ipa­ri kapcsolatok hírhedt törvé­nyének visszavonását. A szakszervezeti mozgalom vezetőségével folytatott egyik első megbeszélésén Michael Foot azt a lehetőséget kínálta fel a TUC-naik, hogy választ­hat: az ipartörvénytől vagy a bértörvényektől kíván előbb megszabadulni. A szakszerve­zetek az ipartörvénytől kíván­tait előbb megszabadulni: így az úgynevezett Carr-törvény parlamenti „lebontásának” fo­lyamata május elsejére véget ér. Felszámolják a törvény alapján létrehozott egész bü­rokratikus és jogi gépezetet, az ipari kapcsolatok bíróságát is. A törvénynek csak egy ré­sze marad meg: az, amely az alkalmazottak indokolatlan el­bocsátása miatt tesz lehetővé eljárást. A törvényt 1971-ben cikke- lyezték be. Dicstelen pályafu­tása alatt a végletekig nvegron tóttá a 10 milliós szakszerve zeti mozgalom és a kormány viszonyát, miután alkotói újabb és újabb kísérleteket tettek ar­ra, hogy a törvény adta mód­szerekkel beavatkozzanak a szakszervezeti autonómiába, akadályozzák a bérharcot, a szakszervezeteknek a tagságuk életszínvonaláért folytatott te­vékenységét. A törvény szerve, az ipari bíróság, dokkmunká­sok üldözésével majdnem álta­lános sztrájkot robbantott ki Emlékezetes marad, hogy ha­talmas pénzbírságot rótt ki olyan baloldali szakszerveze tekre, amelyek bojkottéin! akarták. A BÉRTÖRVÉNYEK a szakszervezetekkel történt megállapodás értelmében te­hát elvben még érvényben maradnak. Visszavonását újabb néhány hónap múlva tervezi a Wilson-kormány.. A Munkáspárt ezeket a kény- szerzubbony-törvényeket „tár­sadalmi szerződéssel” akarja majd helyettesíteni. ÜGYESEN TELJESÍTI te­hát a Munkáspárt alapvető ígéreteit. Intézkedéseiket elő­reláthatólag a középpártok is támogatni fogják a parlament­ben, s így esetlegessé változ­tatják a tényt: azt, hogy tu lajdonképpen nincs abszolút többségük. A. B. T. Újabb akcióhat kezdeményez a chilei junta bűneit vizsgáló nemzetközi bizottság Dr. Antalffy György, a sze­gedi József Attila Tudomány- egyetem professzora, a Magyar Jogász Szövetség elnöke és az Országos Béketanács tagja, aki a magyar delegációt ve­zette Helsinkiben a chilei ka­tonai junta háborús bűneit vizsgáló, nemzetközi bizottság ülésén, a finn fővárosból ha­zaérkezve, a ' Ferihegyi repü­lőtéren interjút adott Tóth Ferencnek, az MTI tudósítójá­nak: • A nemzetközi vizsgáló bizott­ságnak milyen lehetőségei vannak ahhoz, hogy a leleplezésen túl hat­hatósan fel is lépjen a Chilében dühöngő terror ellen? Harmincöt tagú nemzetközi testületként ülésezett Helsin­kiben a chilei katonai junta háborús bűneit vizsgáló bi­zottság : személyi összetétele eleve garancia volt arra, hogy munkájára az egész világ föl­figyeljen. Nemzetközi tekinté­lyű közéleti személyiségek, világszerte ismert jogászok rangos kollektívája alakult a társadalmi és politikai élet olyan kiválóságaiból, akik a világ valamennyi részéből se­reglettek egybe Helsinkibe, a finnországi chilei szolidaritá­si akcióbizottság kezdeménye­zésére. A bizottság jellegéből és összetételéből adódóan a nyilvánosságra hozott politikai következtetések, megnyilatko­zások tehát nem jogi, büntető­jogi ítéletet jelentenek, ha­nem erkölcsi elítélést, amely a fasiszta juntára nézve talán még súlyosabb elmarasztalás is, mint jogilag a verdikt, a bírósági ítélet. A Helsinkiben — szenvedő személyek, szemtanúk által — előadott és általunk megvizs­gált tények alapján jutottunk olyan következtetésre, hogy a chilei junta véres államcsínye egyenlő a hazaárulással. A nemzetközi bizottság megtár­gyalta a jövőben is kifejtendő aktivitásának további útját. A junta leleplezésére, a terror elleni fellépésre a bizottság minden tagja és maga a bi­zottság is fel fog használni minden nemzetközi fórumot, így szorgalmazzuk, hogy pél­dául az ENSZ is tárgyaljon a chilei terrorról. • Melyek a most feltárt leg­fontosabb tények, amelyek pel­lengérre állítják a juntát, megmu­tatják igazi arculatát? Mindenekelőtt jogalap nél­külinek kell minősíteni azt a bizonyos dekrétumot, amellyel a junta hatalomra kerülése után háborús állapotot juttat­tak kifejezésre. Háborús álla­pot ugyanis nem volt, ez a dekrétum csak egy fiktív va­lami, amit kizárólag annak ér­dekében kreáltak, hogy a ka­tonai bíróságoknak „jogosult­ságot” biztosítsanak. Nemcsak a nemzetközi jog alapelveit rúgta fel a junta, hanem — az előbb kifejtettek szerint — megsértette az or­szág alkotmányát is. A jogá­szokhoz szóló felhívásunkban síkraszállunk azért is, hogy biztosítsák a védelem jogát a Chilében jelenleg folyamat­ban levő büntetőperekben. • Hogyan dolgozik a továb- biakban a nemzetközi vizsgáló bi­zottság? Tartalmi tekintetben első­sorban arról van szó, hogy a feltárt tényeket tartalmazó dokumentumokat elküldjük il­letékes nemzetközi fórumok­hoz. Ami a testület szervezeti munkáját illeti: három albi­zottság alakul majd a Chilé­ben elkövetett bűnök, terror- cselekmények további elemzé­sére az egészségügy (orvosi vonatkozásban), a jog (a tör­vénytelenségek leleplezésére) és a kultúra területén. Ezek az albizottságok tüzetes vizs­gálódásokat folytatnak majd, s újabb tények, adatok feltárá­sából jelentést formálnak a nemzetközi bizottság számára, amely minden bizonnyal az ősszel újabb ülést tart. Irak. és a kardok Irak haladó erői március elején újabb lépéssel kívánták elősegíteni az ország nemzeti egységét, nemzetiségeinek békés együttélését. Ami­kor bejelentették, hogy Irak északi részén autonómiát biztosítanak a mintegy kétmilliós kurd lakosságnak, annak az egyezménynek szelle­mében cselekedtek, amelyet négy évvel ezelőtt kötöttek meg az arab— kurd háború befejezésére, a testvérviszály egy évtizedes harcai után a nemzeti egység helyreállítására. Ennek a „márciusi kiáltványnak egyik legfontosabb vívmánya a kurd autonómia biztosítása Iraki Köztársaság keretében. volt az Négyéves határidőt szabtak az autonómia megvalósítására és az év elején meg is kezdőd­tek a tárgyalások a kitűzött cél realizálása érdekében. De már a tárgyalásokra árnyékot vetett a kurd nemzeti mozga­lom jobbszárnyának elutasító magatartása, az elfogadhatat­lan követelések felsorakozta­tása. Kedvezőtlen jel volt az is, hogy a Kurd Demokrata Párt — jobbszárnyának nyo­A központi kormány, hogy elejét vegye a vádaskodásnak, javasolta: függetlenül a föld­reform során végrehajtott in­tézkedésektől, az 1957-ben le­zajlott népszámlálás adatai alapján határozzák meg a kurd többségű területeket. Ezt az indítványt azonban a KDP jobbszárnya elvetette. Nem si­került megoldani Kirkuk hová- tartozásának problémáját sem. A kurdok, elutasítva a koráb­mäsära — távol tartotta ma- ! bi népszámlálás adatait, ma­gát a Nemzeti Haladó Front- j guknak követelték az olajban tói, amelyet így a kurdok nél- , gazdag tartományt. A kor- kül alakított meg a múlt év j mány arra hivatkozott, hogy a nyarán a Baath-párt és az Ira- tartomány ^lakossága vegyes ki Kommunista Párt. Ekkor ' nemzetiségű, ahol egyik nem­mind a Baath, mind az IKP I zetiségnek sincs többsége (s felszólította a KDP-t, hogy j ahol az arabok, a kurdok, a lépjen be a nemzeti koalíció- türkmének és más nem­ba. Al-Bakr elnök hangsúlyoz­ta, hogy a haladó front veze­tő szerveiben fontos posztokat tartanak fenn a kurd demok­raták számára. Aziz Mohamed, az IKP főtitkára kijelentette: az araboknak, a kurdoknak és a többi nemzeti kisebbségnek össze kell fogniuk közös ira­ki hazájuk nemzeti érdekei­nek és a néptömegek érdekei­nek védelmében. Sajnos, a KDP — a benne működő feudális és soviniszta erők nyomásának következmé­nyeként — mindmáig nem csatlakozott az ország ha­ladó erőinek egységfrontjá­hoz, s akadályozta az autonó­mia programját is. Több kér­désben robbantak ki ellenté­tek. A kurd feudális erők el­lenezték például a földrefor­mot. Formailag nem a refor­mot támadták ugyan, hanem azzal vádolták a bagdadi kor­mányt, hogy a földreform ré­vén az arabok javára meg akarja változtatni az etnikai viszonyokat az ország északi területein; a jövendő Kurdisz- tán területét akarja csorbítani. zetiségek aránya « nagyjá­ból egyenlő), és vegyes igazgatást javasolt. Több más kérdésben is békés, áthidaló megoldást kerestek a haladó front vezetői. Látniuk kellett azonban, hogy a kurd jobbol­dal saját érdekeit a nemzeti érdek fölé helyezi; valójában nem autonómiát akar az ira­ki állam keretein belül, hanem a szakadást készíti elő. Ezek után a bagdadi kormány egy­oldalúan hirdette ki az auto­nómiát. abban a reményben, hogy a KDP valóban haladó, antiimperialista, a nemzeti egység jelentőségét felismerő erői felülkerekednek a párt­ban, élnek az autonómia lehe­tőségével és a széthúzás he­lyett az összefogás útját vá­lasztják. Az autonómiáról szóló tör­vények eleget tesznek a kurd nemzeti mozgalom minden jo­gos kívánságának. Előírják, hogy azokon a területeken, ahol a lakosság többsége kurd, a hivatalos nyelv egyforma joggal legyen arab és kurd, hogy az iskolában vezessék be mindkét nyelv kötelező ok­tatását. Az autonóm Kurdisz- tánnak önálló költségvetést biztosítanak, amely beilleszke­dik Irak állami költségvetésé­be. Az autonóm területen tör­vényhozó és végrehajtó taná­csot létesítenek. Az utóbbira bízzák a gazdaságfejlesztés, a szociális és kulturális ügyek intézését. Sok más intézkedés segíti elő a bagdadi központi kormányzattal együttműködő kurd néphatalmi szervek meg­alakulását, s kínál hatékony garanciákat a nemzetiségi autonómia biztosításálra. A kérdés most az, elfogadják-e a kurdok az iraki haladó erők ki­nyújtott kezét. Ha megteszik, az iraki antiimperialista fejlődés ügyét szolgálják A KDP küldöttsége most Bagdadban tárgyal arról, hogyan lehetne megvalósítani az autonómiát úgy, hogy az egész ország érde­keit szolgálja. Noha a kurd hegyek között a visszahúzó erők már fegyveres összetűzéseket is provokáltak, jóvátehetetlen még nem tör­tént. A nemzeti haladó közvélemény. Irak minden őszinte barátja azt kívánja, hogy ilyesmire ne is kerüljön sor. LAOSZ A lljabb előrelépés a politikai rendezés utján Laoszban szerdán újabb lé­pés történt a politikai rende­zés útján. Vientianéban és a királyi fővárosban, Luang Prabangban a vientianei kor­mány és a Laoszi Hazafias Front erőiből alakult vegyes rendőri egységek vették át a rendfenntartó funkciókat. A főváros katonai védelmét 15 kilométeres körzetben szin­tén a két laoszi fél képvise- I lőiből álló vegyes haderő lát- l ja el. Ahol a nap a földre szállt A polinéziai szigetvilág őslakói között egy monda él: feliér istenség száll majd a földre, magával hozza a napot és meg­teremti a boldogság korszakát e tájon. Nos, a monda az el­múlt évszázadban lényegéhen valóra vált: a fehér bőrű isten­ség megjelent a Csendes-óceán térségében és a nap is fel­ragyogott egyik szigetén. De az istenség csakhamar hódítóvá változott, a nap pedig nukleáris energia formájában a pusz­títás szolgálatába szegődött. Ügy tűnik, a boldogság még vá­rat magára földünknek ezen a részén. Az elmúlt évtizedekben a nagyhatalmak a Csendes­óceán 174 millió négyzetkilo­méter kiterjedésű víztükrét a politikai és katonai esemé­nyek egyik legfontosabb szín­terének tekintették. A hatal­mas térséget határoló konti­nensek partvidéke, a nagy­számú sziget és a mély ten­gerek figyelemre méltó sze­repet töltöttek be a világpo­litikai események alakulásá­ban. Az óceán jelentőségét csak növelte, hogy tengerszo­rosai az Indiai-óceánhoz, az Északi-Jeges-tengerhez, a má­sik oldalon pedig a Hoom-fo- kon és a Panama-csatornán keresztül az Atlanti-óceán­hoz vezetnek. Ezzel magyarázható, hogy a második világháborút köve­tően az Egyesült Államok je­lenléte nagymértékben meg­nőtt ebben a térségben. Alasz­ka és Hawaii bevonása a szö­vetségi államok sorába jó okot szolgáltatott arra, hogy az Egyesült Államok érdekei­nek védelme ürügyén fenn­tartsák az amerikai fennha­tóságot a Csendes-óceán egyes részein. Amerikai zászló leng még ma is a Sza- moa-szigetcsoport keleti olda­lán (Amerikai Szamoa), Ho­nolulutól délnyugatra 4500 kilométerre, továbbá számos kis szigetcsoporton a 150. nyu­gati hosszúsági foktól a 165. keleti hosszúsági fokig. Az Egyesült Államok fennható­sága nyugaton emellett ki­terjed egészen a Guam-szige- tekig és gyámsági területé­nek tekintheti a Csendes­óceáni Szigetek néven nyil­vántartott körzetet is. Az Itt húzódó tengeri út­vonalak igen fontosak az amerikaiak számára. Hosszú lenne a listája azoknak a nyersanyagoknak, amelyek a Csendes-óceánon keresztül jut­nak el az Egyesült Államok­ba és amelyek nélkül ma már elképzelhetetlen a korszerű ipari termelés és haditech­nika. A Pentagon szakemberei is rendkívül fontosnak tartják földünknek e legnagyobb víz­tükrét. A néhai Douglas Mac Arthur tábornok nyomán még ma is az alaszkai Aleut-szige- tektől, a Kuril-, a Japán- és a Fülöp-szigeteken át Indonéziáig húzódó vonalat tekintik az Egyesült Államok „előretolt nyugati védelmi sávjának”. Számukra e szigetek fontossá­ga két vonatkozásban jelentke­zik: az egyik, hogy a part­menti tengerektől a Csendes­óceánba vezető keskeny ten­gerszorosokat és tengeri átjá­rókat ellenőrizhessék, a másik pedig, hogy ezeket a szigete­ket ugródeszkául használhas­sák fel a kontinentális terüle­tek elletni hadműveletekhez. A többi között ilyen megfontolá­sok húzódtak meg az 1950-ben kirobbant koreai háború mö­gött, de ezzel indokolták a vietnami háborúba való be­avatkozás szükségességét Ls. Lényegében Ilyen elképzelé­sekkel, az amerikai befolyás biztosítása és fenntartása cél­jából hívták életre 1951-ben az ANZUS-t, majd 1954-ben a SEATO-t. A másik fő és egyben nö­vekvő fontosságú gazdasági és politikai erő ebben a tér­ségben Japán. A szigetország százmillió lakosának óriási energiája és fejlett techni­kai színvonala egyre nagyobb hatással van az események alakulására. Ehhez járul még, hogy Japán nversanvagokban szegény ország: kőolajának mintegy 90 százalékát a Kö­zel-Keletről importálja, a vas­ércet Ausztráliából. számos más nélkülözhetetlen ipari nyersanyagot pedig Latin- Amerikából és a világ más tá­jairól. Az elmúlt években Japán né­mileg csökkentette a második világháború után kialakult füg­gőségét az Egyesült Államok­tól, de a folyamat további erő­södésének ma még számos akadálya van. Mindenekelőtt az, bogy a japán szigetek még napjainkban is fontos kapcsol képeznek az Ázsiát szegélyező szigetláncban, és így a politi­kai önállósodás az Egyesült Államok csendes-óceáni érde­kelt közvetlenül érinti. Sőt fontossága még növekedett is azóta, amióta Okinawa szige­tének státuszában változás tör­tént. Közismert, hogy Japán vi­szonylag keveset fordít költ­ségvetéséből katonai célokra, bár ez a helyzet az utóbbi idő­ben némileg módosult. Az úgy­nevezett önvédelmi erők foko­zatos kiépítése és erősítése a közeli változások lehetőségét veti fel. Különösen érdekes ebből a szempontból egyes ja­pán vezetők nyilatkozata, akik kifejtik, hogy a szigetország ma nem képes a Közel-Keletről a Malakka-szoroson keresztül Japánba vezető, életbevágóan fontos utánszállítási útvonala­kat biztosítani, és nem tudnak szembeszállni az országot fe­nyegető esetleges veszélyekkel szemben sem. Feltehetően ilyen indokolás alapján született meg 1972-ben az a döntés, hogy növelik a védelmi kiadá­sokat és a haditengerészet fej­lesztését is fontos tényezőnek tekintik. A japán felfegyverzés híveinek nyilván kapóra jön­nek az olyan konfliktusok, mint amilyennek a legutóbb a Dél-klnai-tenger térségében voltunk tanúi. Az a körülmény, hefty a Kínai Népköztársaság igényt tart a Hajnan közelében fek­vő Paracel- (Hszisatao)-szi- getekre, sőt a Borneótól észak­ra húzódó Spratly- (Nansa- tao)-szigetekre is, új helyzetet teremtett ebben a körzetben. Leszámítva azt, hogy ez a lé­pés a saigoni kormány hely­zetét erősítheti, komoly aggo­dalmat keltett a Fülöp-szige­teken, Malayaiában és Indo­néziában. Nehéz megállapí­tani, hogy hasonló esetek is­métlődése esetén az érintett országok milyen lépésre szán­ják el magukat. Az új helyzetet feltehetően Japán sem hagyja figyelmen kívül, hiszen itt haladnak át az Indiai-óceán felől érkező fő energia-utánpótlási útvo­nalai. S ebben a kérdésben ér­dekei megegyeznek az Egye­sült Államokéval, amely a Csendes-óceán és az Indiai­óceán között őrjáratozó 7. flottájának szabad mozgását látja veszélyeztetve. A Szovjetunió, amely távol­keleti országrészeit figyelem­be véve közvetlenül is érde­kelt a Csendes-óceán vizein kialakult helyzet normális fejlődésében, a korábbiakhoz hasonlóan, most is a békés megoldások lehetőségeit ku­tatja. Brezsnyev 1969-ben el­hangzott felhívása az ázsiai kollektív biztonsági rendszer • megteremtésére, ehhez jó ala pót szolgáltat. Számol az ázsiai térség sajátos történelmi vi­szonyaival, emellett abból in­dul ki, hogy minden népnek joga van sorsának intézésére, megengedhetetlen az agresszió útján elért területszerzés és senki sem akadályozhat meg más államokat abban, how a nekik tetsző társadalmi és gazdasági reformokat végre­hajtsák. A Csendes-óceán tér­ségének népei pedig csakis ilyen elvek alapján teremthe­tik, meg az együttműködés és biztonság tartós alapjait. Tolnay László

Next

/
Oldalképek
Tartalom