Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

1974 MÁRCIUS 24., VASÄRNAP

'-‘"^Ciriap

7

ttütirin •*** fcürí» tevít* iá«- fftikiált

' f§ Barn« tiíntátő »rca...

' fnír*. .hátra. ..81ér».. .hátra..

m'k’zi

Bír;« t»íá. J.»a«rv»e«a, kát* B<gb««e«t tu

M • BP»1 B*tr*

a hint««»ík »«*#11. aulftkáa *«*rán4*l «« »4» *»■

Az ötlettől a bemutatóig

A film, ellentétben a legtöbb művészeti alkotással, nem ®§y6tlen embernek köszönheti megszületését. I..,.(.jötte egész sor művész és technikai szakember, adminisztratív dolgozó összefogott, átgondolt közös tevékenységének eredménye. Kollektív művészet, ahol a rendező (a kivitelező, megformáló alkotó) az operatőr segítségével filmszalagra veszi a valóság alapján született, vagy kigondolt történetet.

Mint önálló művészetet, 1895. december 28-tól tartják nyilván. Párizsban a LtImiére testvérek első nyilvános vetítésüket ekkor rendezték. Akkoriban még egy volt a felvevő- és a vetítőgép. Azóta természetesen a technika fejlődésével ezek a funkciók élesen kettéváltak.

Nyomon követni mindezt nem egy cikk, hanem egész sorozat tárgya lehetne. Bennünket ezúttal annak a sémája érdekel: hogyan is készül egy játékfilm?

A gondolat megformálódik

I

• Sas-ál,)»« I,,.9««Sa s«gl...

hátra.. t«nr&« Bauiai .. ,Be«»<lj»n!. Beesálj««!

...»• kSláj »X,.,3s«r«U»k...

zók valóságos légiója. Fontos feladata van természetesen a zeneszerzőnek is.

A szálak a gyártásvezető kezében futnak össze. Ö itt a diszpécser, aki a legkülönfélébb kérdéseket, elképzeléseket teljesíti. Ha kell, apróhirdetést tétet a lapokba, hogy századeleji gépkocsi kerestetik. Tudja melyik színészt hányadikán, hány órakor kell berendelni felvételre. Mennyi nyersanyag fogyott — többszöröse kell a valódi terjedelemnek —, mennyi kell még. (És ki győzné valamennyi megoldásra váró problémáját felsorolni, nem is szólva a pénzügyi vonatkozásokról!)

Párhuzamosan a díszlettervező elkészíti a műtermi felvételek díszleteinek vázlatát, a kosztümtervező a ruhákét. A fövilágosító gondoskodik a felvételekhez szükséges lámpákról, a fodrász a parókákról, frizurákról, a maszkmester a maszkokról.

Ki-ki tehát a maga mesterségét folytatja, s a sok részletmunka egybehangolt eredménye az a pillanat, amikor /égre megkezdődhet a film forgatása.

A forgatás

előtt

Forgatökönyvrészlet.

Még egy utolsó beállítás.

jelenetre Az elemzés során alakul ki a történet értelmezése, beállítása, formai megvalósítása.

A színészi, a rendezői elképzelés önmagában kevés. Hiába hitelesek a figurák, a történet, ha a környezet nem az. Ennek kiválasztása külön munka. Az illetékesek felkerekednek (ez a motívumkeresés), beható alapossággal keresik, kijelölik a megfelelő helyszínt. Gyakran egymástól meglehetősen nagy távolságra eső helyeket. Például egy eszpresszót a Váci utcában és egy gyárbejáratot Csepelen.

Álljunk meg egy percre s összegezzünk!

Kész tehát a forgatókönyv. Megvannak a szereplők. A forgatócsoport megtalálta a megfelelő színhelyeket. Közben a díszlettervező vázlatai alapján — viták és tanácskozások eredményeképpen — elkészültek a műtermi díszletek is. Megtörtént ezenfelül, amiről eddig nem esett szó — a statiszták, a csoportos szereplők — sorozása is. (Ez már lényegesen egyszerűbb, mint a színészek kijelölése. A filmgyár ugyanis nyilvántartást vezet a csoportos szereplőkről, meghatározva típusbeli jellegzetességüket is. Nem szabad még elfeledkezni a kellékek, a különféle berendezési tárgyak beszerzéséről sem, ami szintén nem egyszerű művelet. Sor került a ruhapróbákra is. Minden összevág — kezdődhet a forgatás!

Csendet kérünk! Felvétel!

Ha tehát valamennyi előkészület megtörtént, a gazdasági szakemberek kiigényelték a szükséges gépeket, biztosították a műtermet is — kitűzik az első forgatási napot.

S a laikust itt éri az első meglepetés. A sorrend ugyanis megváltozott. A történet nem a logikus, az író által elkészített időrendben kerül a felvevőgép elé, hanem valamiféle furcsa, indokolatlan összevisz- szaságban. Három jelenet a középről, egy a végéről és így tovább. Ennek megfelelően a színészi alakítás is részletekből épül fel, s nem egyetlen ívből!) Ha azonban a dolgok mélyére nézünk, kiderül, hogy a jelenetek színhelye egy és ugyanaz. Így a fáradságosan megépített díszleteket nem kell minduntalan szétszedni meg összerakni, tehát gazdaságos is.

Akárcsak a színházban, a rendező itt is elmagyarázza elképzelését a közreműködőknek. Az operatőrnek csakúgy, mint a színészeknek. (Közben a fővilágosító a fényeket rendezi.) Amikor minden a helyén van, próbát tartanak. Nem egyet. Számtalant. Addig, amíg senki részéről nem merül fel kifogás. Ha nincsenek megelégedve vele, úgy a beállítást ismétlik. Esetleg háromszor- négyszer. A négy felvételből aztán kiválasztják a legmegfelelőbbet. (Vagy ha egyik sem az, úgy összekopírozással kísérleteznek!)

A felvételek jellegüket tekintve kétfélék. Műtermiek (azaz belsők) és szabadtériek (más néven: külsők). Lehetnek némák, amikor a hangot utólag veszik fel, valamint normál, hangos beállítások.

Ezek irányítója a hangmérnök. Kocsija valóságos mozgó laboratórium. Itt hallgatja munkatársaival a mikrofonok továbbította hangokat, zörejeTEC H N I K A

MINDANNYIAN SZÍVESEN ÜLÜNK BE A MOZIBA, VAGY A KÉPERNYŐ ELÉ. HOGY MEGNÉZZÜNK EGY JÓ FILMET. AZT VISZONT MÁR KEVESEN TUDJÁK, MI A TECHNIKÁJA;

^ ^ hogyan készül

E HETI TUDOMÁNY- TECHNIKA ÖSSZEÁLLÍTÁSUNKBAN ERRE ADUNK A FILM MILLIÓK TANI- VÁLASZT OLVASÓINK- TÓJA, SZÓRAKOZTATÓJA. NAK.

két, s a szükséghez mérten erősíti vagy gyengíti azokat.

Külön szakma a kombinált felvételek előállítása. Itt készülnek a legkülönfélébb trükkök, apró, gyakran részletesen kidolgozott modellekkel, bábukkal. Egy asztalon például egész középkort város épülhet fel. Rendszerint a különféle szerencsétlenségek, robbanások, csodák, máskülönben egyáltalán nem, vagy csak nagynehezen megoldható jelenetek felvételénél jelent ez hatalmas segítséget.

Az utolsó fázis

A felvett nyersanyagot a laboratórium dolgozza fel. A stáb naponta megtekinti az elkészült képsorokat, s az említett válogatás (melyik képsor való majd a filmbe) ilyenkor kezdődik. A laboratóriumból kikerült filmszalag végső megformálásra a vágóasztalra kerül. Az önkényes sorrendben felvett jeleneteket a vágó a forgatókönyv cselekményének sorrendjében összerakja. Munkája rendkívül fontos, hiszen többek között, ha átvitt értelemben is, de 02 ő ollója szabja

képét, majd Mazsugint, amint egy késre, egy csecsemőre, s végül egy teli tálra pillant. A feltett kérdésekre azután ki- ki elmondta: mit látott. Látták Mazsugint, amint „gyilkos indulattal” mered a késre, „gyengéden” pillant a csecsemőre, s „sóvárogva nézi” a teli tálat. Kulesov erre leleplezte „mesterkedését”. Bemutatta: mind a háromszor ugyanazt a Mazsugin-portrét vetítette le. Az utána vágott képek azonban a leírt képzeleteket váltották ki az egybegyűltekből.

Ke/.d(Hihet a Barátom, Kolja című szovjet film felvétele.

meg a film sebességét, a tempót. Egy közepes filmből a jó vágás érdekes alkotást tud produkálni, s egy jóból a rossz vágás unalmasat. (Ezért ülnek ott általában a rendezők a vágószobában, s közösen alakítják ki a végső formát). A vágás jelentősége azonban nemcsak ez. Több ennél. Az egymásután következő képek a. nézőkben a legkülönfélébb gondolattársításokat, asszociációkat támasztják. Kitűnő példa erre a szovjet Lev Kulesov rendező közismert kísérlete Moszkvában, az 1920-as években.

Kulesov szakértő közönség előtt levetítette Ivan Mazsu- gin, a híres filmszínész arcAz utolsó fázisban kap helyet a zeneszerző is. Megtekint az összeállított filmet, s jegyzeteket készítve hozzá megkomponálja az aláfestő muzsikát, a dalokat.

így fest hát nagy vonásokban a film útja az ötlettől a bemutató előadásig. A laboratórium megcsinálja a szükséges kópiákat az elkészült eredeti alapján, majd az elfogadott film plakátját, propagandáját megtervezik, illetve kidolgozzák. Közben kitűzik a sajtóbemutató, majd a premier időpontját.

Az utóbbin ott ül már a legfontosabb ember: a néző.

Ábel Péter

Ahhoz, hogy az írói elképzelés minél tökéletesebben megvalósuljon, a legmegfelelőbb színészeket kell kiválasztani.

A film típusokban gondolkodik. A próbafelvételek rendszere azt a célt szolgálja, hogy ezeket meglelje. A rendező ilyenkor egy és ugyanazon szereppel kapcsolatban több elképzelését is kipróbálja. Végül a felvett jeleneteket leforgatva dönti el, melyik színésznek adja a szerepet, tekintetbe véve külső adottságát, hangját, játékát.

Megvan tehát a szereposztás.

A rendező tudja: kikre számíthat a megvalósítás során. , Nemcsak a képességeket, ha- , nem a stílust illetően is. Mindez azonban nem elegendő. A forgatókönyv tartalmaz ugyan i minden szükségest, de ehhez 1 még hozzá kell adni a művé- ! szí pluszt — a felfogás egyéniségét. A rendező ekkor alapo- ' san kielemzi a forgatókönyvet, j helyzetről helyzetre, jelenetről

dók mikéntjét tartalmazza. Ennek megfelelően két részre oszlik. Bal oldalán kap helyet a történet, a technikai utasítás. A jobb oldalra kerül: a párbeszéd, a zene, a zörejek jelzése. Ha valamiféle hasonlatot keresünk, azt mondhatjuk, hogy ami a karmesternek a pártitúra, az a rendezőnek a forgatókönyv. Megszabja, körülhatárolja feladatkörét,

ugyanakkor forrása, ihletet adó alapja elképzeléseinek.

Megalakul a stáb

A filmgyárban ezután megalakul az alkotócsoport, szakmai nyelven szólva: a produkció stábja. Ez magába foglalja a rendezőt, az operatőrt, a hangmérnököt, a segédrendezőt, a segédoperatőrt, a különféle asszisztenseket, a fővilágosítót, a vágót, a díszlet- és ruhatervezőt, a kellékest, a berendezőt, a gyártásvezetőt és másokat. Ókét segíti az adminisztratív és műszaki dolgoA film magja a téma, szülője az iró, akinek agyában születik meg az ötlet, a téma, amely alkalmas arra, hogy megfilmesítsék. Mint magból a növény, úgy hajt ki a témából a történet. Több egymást követő fázison megy át, amíg elnyeri végleges formáját. Először novella. Ilyenkor nem tartalmaz mást, csupán a tö- mörre fogott lényeget. A cselekményt. Ezt olvassa el és tárgyalja meg a filmgyár dramaturgiája. (Nyugaton a producer, aki a pénzt adja!) Nálunk több oldalról, többen is megvitatják, s ha fantáziát, lehetőséget látnak benne, megkötik a szerződést, megbízást adnak az írónak a képsor, illetve a forgatókönyv elkészítésére.

Valamikor régen, a filmművészet gyerekkorában nem volt írott forgatókönyv. A rendezők nem rögzítették az elképzelést, hanem megelégedtek a helyszínen támadt ötletekkel. Ma, a 2000—3000 méteres produkciók idején ez — kivételes esetektől eltekintve — lehetetlen. A jó film egyik alapja a jó forgatókönyv. És itt érdemes megállni egy pillanatra.

Mint ahogy nemcsak szőlőből lehet bort csinálni, úgy színdarabból és regényből is készülhet hatásos film. Az igazi azonban az marad, amelyet írója egyenesen e műfaj törvényei szerint épített fel. (Azt felesleges magyarázni, hogy akár a regény, akár a színdarab egészen más alapelveken nyugszik.)

A film lényege a képszerűség. Míg a színdarab a mondanivalót a párbeszédekbe sűríti, addig itt minden a szemé. Az írónak a cselekményt már képekben kell elképzelnie. Olyan elevenen, érzékletesen, hogy aki olvassa, szinte lássa maga előtt az egészet.

Ekkor következhet a legvégső írásbeli forma: a forgatókönyv, amelyben kezet fog egymással a művészet és a technika. Itt a kép párosul a szöveggel, a mondanivalóval. Az író mellett e fázisban helyet kap a szakember, ö dönti el, rögzíti, hogy például az elhangzó párbeszédben melyik szereplő kerüljön előtérbe. Közelről — szaknyelven: premier plánból — fényképezze arcát az operatőr, vagy esetleg a néző mindkét figurát lássa, ugyanabban a pillanatban nyomon követhesse mindkettőjük játékát.

Maga a forgatókönyv tehát az irodalmi cselekményt, s a technikai kivitelt, a különféle EéDállások. felvételezési mó-