Pest Megyi Hírlap, 1974. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-24 / 70. szám

P£SI »ie erei kJCíHííp 1974. MÁRCIUS 24., VASÁRNAP A végrehajtás alapjai Az oktatáspolitikai határozat megvalósításának nyomában A tárgyi és személyi feltételek Pest megyében Iskoláink legfontosabb fel­adata, ma és a következő években; az MSZMP KB okta­táspolitikai határozatának megvalósítása. A feladat erő­próba is: el tudjuk-e érni a a határozat által kijelölt, egyelőre még távoli célokat, az új rendszerű oktatás és neve­lés bevezetésével át tudjuk-e alakítani az iskolát? | A végrehajtás nem pusztán ; elhatározás kérdése. Anyagi ! alapjai, tárgyi és személyi fel- i tételei vannak. Ezek hiányá- > ban a legmagasabbra törő ; szándékok sem juthatnak I messzire. I I Hogyan állunk e feltételek- ' kel Pest megyében? Lépést tartani A megye sajátos helyzetéből kell kiindulnunk. A főváros közelségéből, a körülötte ki­alakult robbanásszerűen fej­lődő és változó agglomerációs gyűrű viszonyaiból. Abból, hogy itt jóval több az ellentét és ellentmondás, a régi és az új, a túlhaladott és a korsze­rű együttes jelentkezése, mint másutt, más megyékben. Hogy itt egymáshoz egészen közel találkozhatunk hihetetlen gyorsan fejlődő településekkel, amelyeknek lélekszáma az utolsó tíz évben valósággal megduplázódott, és olyanok­kal, amelyekben a létszámnö­vekedés megállt, sőt visszafej­lődött. Lépést tartott-e, sőt egyál­talán lépést tarthat-e ezekkel a nem mindenütt és nem min­dig robbanásszerű, de feltétle­nül élénk változásokkal az is­kola? Követheti-e ezt a gyor­sulást az oktatáspolitika, amely természeténél fogva ne­hézkesebb, hiszen egyszerre jelent iskola- és óvodaépítést, tamerőbiztosítást, szemléltető­eszköz-ellátást és még sok mást is. Legyőzhetjük-e ennek az ilyen méretekben sehol sem tapasztalható egyenlőtlen fej­lődésnek különleges ellent­mondásait? A valóság, a tényleges hely­zet azt bizonyítja, hogy Pest megye mindezekkel a nehézsé­gekkel bátran szembenézett és — bár összehasonlíthatatlanul nagyobb erőfeszítésekkel, mint másutt — úrrá lett a gondo­kon. Méghozzá igen sokszor kiemelkedő eredményekkel. Ahol a legnagyobb a szükség... Ismerjük a közmondást: ahol a legnagyobb a szükség, ott a legközelebb a segítség. Vitathatatlan, hogy e mondás mindkét fele vonatkozik Pest megyére, a „nagy szükség” és a „gyors segítség” is. Az isko­laügy támogatására és fejlesz­tésére, ha tetszik, a nehézsé­gek legyőzésére például egyet­len megyében sem fogtak össze olyan hatékonysággal és eredménnyel a társadalmi erők, mint nálunk, sehol sem vált olyan kézzelfoghatóan hasznossá az üzemek, gazda­ságok, termelőszövetkezetek, intézmények segítő tevékeny­sége, mint Pest megyében. Ne szerénykedjünk: ebben sike­rült megelőznünk a többi me­gyét. S a roppant nehézségek ellenére megelőztük még más­ban is. Nem véletlen például, hogy nálunk egy óvodai hely költségvetési fenntartása 500, egy általános iskolai tanuló- csoport költsége. 4 ezer forint­tal kevesebb, mint az országos átlag. Egyenlőtlen fejlődés Az 1970—73-as esztendőkben a legnagyobb gondokat az óvo­dai helyek iránti igény okozta. A nagymértékű bevándorlás következtében rendkívül gyor­san nőtt az óvodások száma, s ezzel a változással igen nehéz volt lépést tartani, s magától értetődően még ma sem köny- nyű. Annak ellenére, hogy ter­veinket — ez az adat önma­gában bizonyíték a nem min­dennapos erőfeszítésekre — több mint száz százalékkal túl­teljesítettük: 2005 kisgyerek helyett 4661-nek sikerült óvo­dai helyet biztosítani. Helye­sebben, jóval többnek, hiszen az agglomerációs övezet túl­zsúfolt községeiben a helyek kihasználtsága nagyobb a me­gyei átlagnál, néhol 140 száza­lékos. Ez az „egyenlőtlen fejlődés” a megye általános iskoláira, legalábbis egy részükre, fel­tétlenül jellemző. Az építési terveket itt is túlteljesítettük, 220 helyett már eddig 278 tan­termet építettünk, s ezzel ösz- szefüggésben — nagyobb eredmény ez, mint talán első pillantásra látszik — növeltük az általános iskolai tanuló­csoportok számát is. S magá­tól értetődően nemcsak ezt. A kisebb létszámú osztályokban a tanulás és a tanítás haté­konysága, eredményessége egyaránt növekedett. Pest megye sajátos helyze­téből következően igen nagyok a különbségek az egyes isko­lák között a taneszközellátás­ban is. Az alapfelszerelésnek minősített 113 féle eszközből több mint 25 millió forintos itt a hiány. Bár ez lényegesen ke­vesebb, mint az 54 százalékos országos átlag, ráadásul biz­tosra vehető, hogy a csaknem 8 millió forintos központi és 6 milliós megyei támogatással az esztendő végére a hiányt felszámolják, de még ennek tudatában is fontos feladatok­ra figyelmeztető adat a Pest megyei hiány. Gimnázium, szakmunkásképző A Pest megyei általános is­kolásoknak körülbelül 50 szá­zaléka tanul tovább megyei intézményekben. A többiek a fővárosban és kisebb részben más megyékben folytatják ta­nulmányaikat. A középiskolák további fejlesztését azonban ez az 50 százalék is indokolttá és szükségessé teszi. A tervek szerint e tekintetben elsősor­ban minőségi változásokról van és lesz szó, bár a végre­hajtás itt akadozóbbnak lát­szik, mint az általános iskolák és főképpen az óvodák kör­nyékén. Elmaradt például 8 gimnáziumi .tanterem építése Gödöllőn, s a tervezett 16 szakközépiskolai műhelyte­remből csak 8 épült fel. Nem sokat változtat ezen, hogy Ráckevén viszont terven felül épült fel 3 tanterem; ott is nagy szükség volt rá. Jobb a helyzet a szakmun­kásképző intézetekben. Halász- | telken, Érden és Szigethalmon például 19 tanterem épült. Legfontosabb feladat Az iskolák személyi feltéte­leit is a már említett egyen­lőtlen fejlődés jellemzi. A szaktanárok számának növe­kedésével együtt*— hogy csak egy példát említsünk — a ké­pesítés nélküli tanítók száma nem csökkent, sőt bizonyos mértékben emelkedett. Ezzel kapcsolatos gond a szülési 'szabadságon levő pedagógus­nők helyettesítése is: szerző­déssel, többnyire, csak képesí­tés nélküliek hajlandók mun­kát vállalni. A gondok enyhítésére Pest megyében — egyébként az or­szágban elsőként — megvaló­sították az úgynevezett patro­náló rendszert. Ez azt jelenti, hogy a párhuzamos osztályok­ban tanító diplomás nevelők segítik a képesítés nélküli ne­velőket. Pest megyében a közoktatás tárgyi feltételei dinamikusan javulnak. A következő eszten­dőkben — főképpen az általá­nos iskolákban — a személyi feltételek javítására kell az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani. Ökrös László Emlékülés Szombaton az Országos Köz­egészségügyi Intézetben tudo­mányos emlékülést tartott a Magyar Higiénikusok Társasá­ga. Dr. Tarján Róbert egyete­mi tanárnak, az Országos Élelmezési és Táplálkozástu­dományi Intézet igazgatójá­nak, a társaság elnökhelyette­sének elnökletével tudomá­nyos előadások keretében em­lékeztek meg a magyar köz- egészségügy egykori kiemelke­dő személyiségeiről, Fodor Jó­zsefről és Fenyvessy Béláról. A társaság Fodor József em­lékéremmel tüntette ki dr. Fo­dor Ferenc egyetemi tanárt, az orvostudományok kandidá­tusát, s az elhunyt dr. Mórik Ferenc egyetemi tanárt. A Fenyvessy Béla emlékérmet dr. Predmerszky Tibor kandi­dátus, az Országos Sugárbioló­giai és Sugáregészségügyi Ku­tatóintézet igazgatóhelyettese kapta. Az átadást követően a kitüntetettek megtartották em­lékelőadásaikat. Az ülés után a részvevők megkoszorúzták az Országos Közegészségügyi Intézet épüle­tének falán elhelyezett Fodor József-dom borművet. TV-FIGYELŐ Magyarország muzsikál. Az osztrák és a magyar tele­vízió Magyarország muzsikál című közös filmje, amelyet csütörtök este láttunk, a mi szempontunkból nemcsak azért érdekes, mert szerepel benne — méghozzá milyen jól! — az érdi asszonykórus, ha­nem főképpen azért, mert fontos zenei dolgokban pró­bált ez a műsor eligazítani. A népzenéről, magyar nótáról (cigányzenéről) és a cigány­folklórról volt szó az elsősor­ban osztrák nézőknek, tehát azoknak szóló filmben, akik még most is, ma is úgy tudják, a magyar muzsika egyenlő a cigányzenével. A film sok szemléletes zenei példával ma­gyarázta nézőinek — ilyenfaj­ta felvilágosítás természetesen nálunk sem fölösleges —, hogy a népzene, a magyar nóta (ci­gányzene) és a cigányfolklór három teljesen különböző va­lami és ha vannak is közöt­tük érintkezési pontok — meri vannak — lényegében és mi­nőségileg mások. A Lengyelfi Miklós és a Stephan Vajda rendezte egy­órás szórakoztató film, azt hisszük, tulajdonképpen meg­felelt feladatainak. Kitűnő volt a film szellemes-ötletes bírálata az érzelmes-szenti­mentális cigányzenéről, ma­gyar nótáról. Az egész film is kitűnő volna, ha a magyar népzenét egy kissé hangsúlyo­sabban szerepelteti. Mennyi­ségben és minőségben is. A gitáros feldolgozások helyei, például több eredeti reprezen­tatív anyagot ad. De a film még így is bizto­san jelentékenyen hozzájárult és hozzájárul ahhoz, hogy a nézők, még egyszer hangsú­lyozzuk, elsősorban a külföl­diek, az osztrák nézők köré­ben helyes felismerések szü­lessenek. Ahhoz tehát, hogy a kép, amely bennük a magyar zenéről él, közelebb kerüljön az igazsághoz és a valósághoz. ö. L. Országos fotófesztivál Szaporodó gyűjtemény Ékes János felvétele A zsámbéki Borús Ferenc ismert lámpagyűjteménye egyre szapo­rodik. A gyűjtő most arra kérte a községi tanácsot: ha lehetséges, biztosítson megfelelő elhelyezést az értékes tárgyaknak, hogy az ér­deklődőik zavartalanul megtekinthessék a község egyik nevezetességét. Ma: díjniosz.ús A gödöllői Agrártudomá­nyi Egyetemen szomoaton a/, iv : ->y László reá torhelyei te* nyitotta meg az országos egyetemi és lőiSKolai foto- fesztivált. Az egyetemen zaj­ló kollégiumi napok keretű­ben rendezett kiállításra 33 felsőoktatási intézménybői csaknem — 1200 fotót és diaképet küldtek be, s a zsűri közülük 300-at vá­lasztott ki bemutatásra. A művészi fel­vételek többsége a hétközna­pok eseményeit, érdekes pil­lanatait örökíti meg. A fesz­tivál érdekessége, hogy külön bemutatják azokat a fotókat és diaképeket is, amelyek a zsűri szerint még nem ütöt­ték meg a mércét, de szeret­nék, ha ezeket, a képeket is megvitatnák, értékelnék a lá- t igátok. A fesztivál megnyitása után a résztvevők „fotóssétát” tettek Gödöllőn, este pedig bált rendeztek az egyetem KlSZ-pinceklubjá- ban. A verseny díjait ma ad­ják át. A záróünnepségen mű­sort ad a növi sadi egyetem néptáncegyüttese. Reális program Hogyan lehet lakáshoz jutni Szentendrén? Sokak szerint a címben megfogalmazott kérdés, konk­rétsága ellenére, meglehető­sen szónoki s mi több — köl­tői. Mások a prózai választ is csalhatatlanul tudni vélik: se­hogyan. Az igazság a két véglet között szerénykedik, a tájékozódni rest álmodozók, s a mindenre legyintő szkep­tikusok megérzésével ellen­tétben így hangzik: lehet, de nem könnyen. S mindjárt hozzá kell biggyeszteni; ez nem opportunista, vagy ép­penséggel manipulált igaz­ság, amit alkalmasint úgy is értelmezhetnének, hogy: le­het, de nem mindenkinek. Szentendre lakáspolitikai je­lene kétségtelenül kedvezőt­lenebb a megve másik öt vá­rosánál, ez azonban távolról sem jelenti, hogy belátható időn belül nem orvosolható. A város vezetőinek erőfeszíté­se, a gondok kendőzetlen fel­tárása, s a lakossággal törté­nő ismételt megvitatása a leg­méltóbb garancia erre. Kérdések fóruma A tanács végrehajtó Dizott- sága tavaly több száz pél­dányban megjelentetett, s ter­jesztett egy semmivel össze nem téveszthető zöld füze- tecskét. A kis káté címe: Tá­jékoztató a lakásigénylés módjáról, a lakásigények ki­elégítésének formáiról Szent­endre városában. Az írásbeli tájékoztatót szóbeli követte a városháza zsúfolásig megtelt dísztermében, ahol a tanács és az OTP vezetői fáradha­tatlanul válaszoltak az ismé­telt kérdésekre, panaszokra, s nemegyszer kérelmezésekre. Szót kapott három gyermekét egyedül nevelő anya; telek- tulajdonos, akinek vállalkozó kedvét építési tilalom fékezi; összedőléssel fenyegető ház lakója; nyugdíjasok, akik 'ta­nácsi bérlakásra nem jogo­sultak, a szövetkezeti törlesz­tését viszont nem bírná a zsebük- az igazgatási osztály régi ismerősei, s újabbak, kérve, hogy a lakásügyi tár­sadalmi bizottság győződjön meg róla, milyen körülmé­nyek között élnek; gépkocsi­tulajdonos, aki drágálja az OTP-lakásokat, azt kérdez­te, miért kizáró ok az igény­jogosultságnál az autó; me­gint más arra várt választ, miért nem támogatja jobban az állam a magánépítkező­ket; szentendreiek, környék­beliek, fővárosiak. A vála­szok a helyzet és a lehetősé­gek értő ismeretében fogal­mazódtak, s így nem egy re­ménykedőnek feltehetően csa­lódást okoztak. A fórum cél­ja azonban nem is lehetett az, hogy onnan mindenki lakás­kulccsal vagy legalább biz­tató, konkrét válasszal a tar­solyában távozzon. Lakott lakha'atlsn Milyen hát a lakáshelyzet 1974 elején Szentendrén? Át­tekintéséhez tudni kell — amint azt dr. Mikó Tibor, a városi tanács igazgatási osz­tályának s egyben lakásügyi hatóságának vezetője elmond­ta —, hogy az állami és a magántulajdonban lévő öreg házak zöme már betöltötte a háromszázadik életévét, s ál- 1: ....k a hosszú hűséges helyt­ál lás folyamán jócskán meg­rongálódott. Vonatkozik ez a diagnózis elsősorban a város szívében lévő, felbecsülhe­tetlen műemléki értéket kép­viselő veterán házakra, ame­lyeknek állóképességét nap mint nap kikezdik a falaikat csaknem súroló teherautó­óriások. Így aztán nem lehet csodálkozni, hogy az igazgatá­si osztály nyilvántartásában folyamatosan harminc-negy­ven életveszélyessé vált lakás szerepel. Lakóik feje fölé so­ron kívül kell valamilyen fe­delet biztosítani. Igenám. csakhogy a bérleti jog meg­szűntével. elhalálozással, vagy elköltözéssel közel sem üre­sedik meg annyi lakás, ahány ■Metveszélvesisé válik. Ezért az is mer’°sík. hnov már szaná­lásra ítélt lakást neveznek ki szükséglakásnak. Példa van erre, nem is egy. A Rákóczi út 7. szám alatti házat ko­rábban életveszélyesnek mi­nősítette a műszaki osz­tály, most is alá van dú- colva. Közben a városban leégett egv ház, más megol­dás nem kínálkozott, lakóit beköltöztették a szanált ház két, viszonylag veszélytele­nebb lakásába. Vagy: Szent­endre szégyenfoltjának tart­ják a Duna-parton a hajóál­lomással szemben lévő le­süllyesztett épületet. Lakói hét évvel ezelőtt elhagyták életveszélyessé vált otthonu­kat, bontásra sor még sem került, mert időközben két- három lakást kénytelen volt lakhatónak minősíteni a mű­szaki osztály, hogy azokba egy ízbégen összedőlt ház la­kói beköltözhessenek. Ma is ott élnek, jóllehet, kormány- rendelet van arra vonatko­zóan, hogy szükséglakásban egy évnél tovább nem szabad lakni. Igénylők előtt, szanáltak Nehezíti a tizenhárom tagú lakásügyi társadalmi bizott­ság munkáját, hogy Szent­endrén gyakorlatilag 1971 óta állami lakást nem adtak át. A negyedik ötéves terv lakás­ügyi programja úgy alakul, hogy csak az utolsó két évé­ben, idén és jövőre kerül sor 188 tanácsi bérlakás, illetve 260 tanácsi értékesítésű lakás kulcsátadására a Felszabadu­lás lakótelepen. Amennyiben ez az OTP-lakások rovására megemelt terv megvalósul, az esetben átmenetileg nagy kő esik le a lakásügyi ható­ság szívéről, hiszen január elsején „mindössze” 194 ta­nácsi bérlakásra és 320 ta­nácsi értékesítésű lakásra vo­natkozó igény szerepelt a nyilvántartásában. A jogos la­kásigénylők jelentkezése azonban ezzel még koránt sem ért véget, az eltelt majd­nem három hónap alatt csak- n.m félszázan kopogtattak a hivatal ajtaján, s ez a szám várhatóan továbbra is jelen­tősen fog emelkedni. S ugyan­akkor nem szabad megfeled­kezni a városmagot teher­mentesítő, úgynevezett belső körút nyomvonalán végre­hajtandó nagyszabású szaná­lásokról. Maga a tanácselnök, Marosvölgyi Lajos mondta a Fórumon adott egyik vála­szában, hogy „a soron követ­kező szanálásokra is kell az épülő lakásokból tartalékol­ni, ezek minden egyes eset­ben megelőzik a jogos igé­nyek kielégítését”. A komfort nem olcsó A jogosultság megítélésé­nél Szentendrén is előtérbe helyezik a nagycsaládokat — több népesedéspolitikai an­két határozta ezt el. A ta­nács az öt- vagy annál több tagú családoknak fog is biz­tosítani megfelelő méretű bérlakást, nagy kérdés azon­ban, hogy ezek a családok hogyan lesznek képesek meg­fizetni az összkomfort után járó bért, a fűtési és a me­legvíz-szolgáltatási díjat, nem is beszélve a villanyszámlá­ról, amelyet az elektromos tűzhely használata ugyan­csak felsrófol majd. Köztu­dott ugyanis, hogy Szentend­rén az áram nem olcsó szó­rakozás — az Elektromos Mű­vek kirendeltsége itt húsz fillér híján két forintot kasz- szíroz kilowattjáért. Előnyös szövetkezés „A tanácsi értékesítésű la­kások után a legkedvezőbb építési, illetve hitelezési for­ma a lakásépítő szövetkeze­tek szervezése” — olvashatjuk a már említett zöld füzetecs- kében. Az első ilyen lakóté­lén már javában épül a Vas­vári Pál úton. Életre, hívásá­ra a városi pártbizottság és a városi tanács végrehajtó bi­zottsága közösen tettek ja­vaslatot, majd a tanács bizto­sította a területet, terveket készíttetett s elvégeztette sa­ját költségén az előkészületi

Next

/
Oldalképek
Tartalom